|
(Kivonat)
A dolgozat a köpeci keresztútnál, a kö-zeli helyszínű, az 1848. decemberi ütközetek emlékére felállított emlékmű létrejöttének történetét tárgyalja (1896–1901), korabeli dokumentumok alapján.
Az emlékművet a helyszínen egyszerű fejfa előzte meg, utóbb kétszer is újraállították, és a jelenlegi a közeli falvak polgári áldozatainak is emlékműve. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik emlékhelye Véczer. A Ba-rót, Ágostonfalva, Felsőrákos és Köpec közötti sík határrészen kétszer is megvívtak HEYDTE báró császári seregeivel a negyvennyolcas sza-badságharcosok. Az 1848. december 9.-i és 13.-i véczeri csaták helyén tömegsír alatt nyugszanak az önvédelmi harcban elesett székelyek, hantju-kat kopjafa jelzi. Közel kétszáz méterrel északabbra, a véczeri négyes keresztút felsőrákosi–ágostonfalvi sarkában ma kőtömb emlékeztet az 1848 decemberében történtekre. A jelképes, pen-géje tört kard, TORNAI Endre képzőművész alkotása a harmadik emlékmű másfél évszázad óta. Az 1901-ben állított eredeti obeliszk emelése történetének pontos leírása MÓRIK Lajos néhai községi jegyző hagyatékából került elő. Az emlékműállítást felvállaló ún. - 48-as szakbizottság- titkáraként MÓRIK Lajos összegyűjtötte az ügyvitel – megfogalmazása szerint – minden iratát, amelyek szerencsés körülmények folytán kerültek a szerző tulajdonába. A dokumentumokból a véczeri csatákban elesett szabadságharcosok egy része azonosítható. Az iratok a kor társadalmi önszerveződésébe és gazdasági állapotába is nyújtanak némi betekintést.
Közel négy évtizeddel az 1848. decemberi véczeri csaták után MÓRIK Lajos 1887 márciusában jeltelen sírként említi a véczeri hősök nyugvóhelyét1. Az egykori jegyző az emlékmű-állítás iratait egy papírlapba csomagolta, amelyre egyebek között azt írta, hogy - mint baróthi községi jegyző [nem] nézhettem tovább- a semmittevést, - gyűjtést indítottam-. Barót község képviselőtestülete 1896. november 10-én hatá-rozta el, hogy a Véczeren emlékművet állítanak, 18-án pedig összehívták az ügyintézéssel felruházott bizottságot - a Barothi határban az 1848/9-ik önvédelmi harczban elesettek emléké-nek állitandó siremlék- tárgyában2. - Baroth község képviselő testülete folyohó November 10-én 61 pont alatt hozott határozattal az 1848/9-ik évi önvédelmi harczban Baroth területén (értelemszerűen: határában - BL) elesettek ré-szére egy emlék felállitását határozta el s annak előkészitésére bizottságot küldött ki ZATHU-RECZKY Gyula elnöklete alatt, GÁSPÁR Antal, INCZE Gyula, INCZE Ferenc és MÓRIK Lajos tagokkal- áll az ún. - 48-as szoborbizottság- első, 1896. november 19.-i gyűlésének jegyző-könyvében. A testület még aznap pénztárosává választotta GÁSPÁR Antalt, titkárává MÓRIK Lajost, aki bejelentette, hogy - néhai BAIKÓ La-jos (volt negyvennyolcas honvédtiszt - BL) az elesettek sírja jelzésére az Ásási határrészben egy fát álli[t]atott fel, e helyett kell egy, az idő és ese-ménynek megfelelő diszes emléket állitani-3. E célra özvegy BAIKÓ Lajosné 400 négyszögöl földterületet, WEISS Berthold országgyűlési képviselő pedig 200 forintot adományozott4.
A bizottság 800 forintra becsülte az em-lékműállítás költségeit. A testület úgy határozott: ahhoz, hogy - ezen összeget közadakozásból ösz-szegyűjtse-, Erdővidék minden községében gyűjtést szerveznek, s - a távolabb lakó idevaló születésűek és volt 1848/9-es honvéd[ek]nek- is gyűjtőívet adnak5. Kétszáz gyűjtőívet nyomatattak, amelynek egyik oldalán felhívás volt olvas-ható. Ebben egyebek között arra kérték a vidék lakóit, hogy - Örökítsük meg az időt, rovjuk le a kegyelet adóját azok iránt, kik a magyar nemzet legkiemelkedőbb időszakában, 1848. évi de-czemberi hó 9-én s 13-án, báró HEYDTE táborával vivott harczban a köpeczi és baróthi területen elestek. Az elesettek sirja jelezve van, de azon jel nem felel meg a kegyeletnek, melyel Erdővidék lakóssága elvérzett fiainak tartozik-6. A bizottság nevében MÓRIK Lajos titkár engedélyt kért GÁBOR Péter Háromszék megyei alispántól a - szűkebb körü gyüjtésre-. Arról tájékoztatta az alispánt, hogy a véczeri ütközetekben - számosan lelték halálukat-7. Válaszában GÁBOR Péter 1896. december 31.-ig engedélyezte a gyűjtést8. A bizottság irataiból kiderül, hogy a baróti kez-deményezés támogatására Orbaiszéken is volt gyűjtés. A véczeri emlékmű javára összegyűlt 5 forint 86 krajcárt HOLLAKI (?) főszolgabíró (?) elküldte Barótra és sajnálatát fejezi ki amiatt, - hogy nagyobb eredményre nem juttathattam ezen ügyet, de a közönség ki van fáradva az ada-kozásban-9. A gyűjtés Gyergyóra is kiterjedt. TAKÓ János baróti származású római katolikus plébános arról értesíti sógorát, MÓRIK Lajost, hogy a gyergyói medencében a gyűjtés nem járt sikerrel, mert - sokféle oldalról nyomorgatja az élet az embereket, ezért nem csoda, ha az ily gyüjtések nem sikerülnek a várt eredmény-nyel-10. 1897 márciusáig 473 forint folyt be a bizottsághoz, év végére az alap 517 forint 45 kraj-cárra gyarapodott11.
A pénzgyűjtéssel párhuzamosan a bi-
zottság körlevélben kért adatokat minden faluból a véczeri csatákban elesettekről, hogy megtud-ják, kik pihennek az egykori harcmezőn levő közös sírban. Bardócra, Vargyasra, Kis- és Nagybaconba, Köpecre, Bölönbe, Közép- és Nagyajtára küldtek adatkérő leveleket. MÓRIK Lajos arra kérte a jegyzőket, hogy a lakosság köréből próbálják - kipuhatolni-, kik estek el a HEYDTE báróval vívott két ütközetben12. Vála-szában BENEDEK József köpeci jegyző egyebek között azt írja, hogy - 1848 deczember 13-án Kányás mezején /:Köpecz mellett:/ Br. HEIDE táborával vivott ütközetben elvérzettek közül Köpeczi és Miklósvári bajnok egy se vólt. Azon ütközetben a Csiki és Háromszék megyei nem-zetőrök vettek részt, azok vérzettek el-13. BE-NEDEK József arról is ír, hogy az 1848. december 9.-i köpeci gyilkolásban - 63 férfit és 3 nöt öltek le a fenti (HEYDTE báró - BL) tábora beli oláhok-, de ezek a köztemetőben nyugvó lemé-szárolt köpeciek - nem a harcz alatt hullottak el (...). Ezek nevei az anyakönyvbe is megtalálhatok-14. Néhai id. MÁTHÉ János magyarhermányi autodidakta helytörténész a köpeci református egyházközség halotti anyakönyve alapján összeállította az 1848. december 9-én Köpecen legyilkoltak névsorát15. Eszerint a vérengzés köpeci áldozatai: 1. KERESZTES Mihály helybeli pap, 2. SEBESTYÉN Sámuel megyebíró, 3. BENEDEK Sámuel ifjú legény, 4. BENEDEK István Sz.[ékely] Udvarhelyt tanuló, 5. NAGY Mózes falus bíró, 6. KISS Mózes, 7. BOCZ Gergely, 8. BEKE János, 9. HEGEDÜS István, 10. GÚZS József, 11. ÉGETŐ János, 12. BE-
NEDEK András, 13. BENEDEK Lajos, 14. KALLER István, 15. GYENGE János, 16. SEBESTYÉN Györgyné, 17. GYÖRKE Lajos, 18. BOÉR Mózes, 19. DEMETER Mihály egyházfi, 20. BOCZ József ifjabb, 21. SZÁSZ Mihály harangozó, 22. neje GYENGE Ida, 23. MÁTÉ Kálmán, 24. BIRÓ Mózes, 25. BOCZ István, 26. GYÖRFI Gergely, 27. BÁNYAI József, 28. BENEDEK Áron, 29. DÁVITH Ferenc, 30. SEBESTYÉN János, 31. BENKŐ István, 32. BOCZ Dániel, 33. KOVÁCS Mózes, 34. NAGY Mihály, 35. BIRÓ András, 36. BENKŐ Mózes, 37. TÓKOS János, 38. BENKŐ János, 39. NAGY Ádám, 40. LUKÁCS István, 41. DUDÁS János, 42. KERESZTES Márton, 43. GERGELY József, 44. BEKE Péter, 45. NAGY András, 46. HEGEDÜS Áron, 47. FRANKENDORF Ferenc csász.[ári] kir.[ályi] hadnagy, 48. DINKA Ádám. MÁTHÉ János Zsigmond Ferenc pap feljegyzését idézi: - Ezeknek maradtak 106 árváik és a megöletett KE-RESZTESI Mihály helyébe pappá választatván, ide jöttem 1849. jan. 18-án és ezen elesetteket – legyilkoltattakat, kiket hátra maradott özvegyeik és árváik kertekbe halotti szertartás nélkül temették volt el, ki ásván nyugvó helyükről a köztemető kertbe halotti szertartással onnan egyen-egyen 3 hónapok leforgása alatt eltemettettek. (...) BELLE András lándzsa szurásoktól olyan nehéz sebeket szenvedett, hogy a következő év tavaszán sérüléseibe belehalt. A 47. sorszám alatti FRANKENDORF F. a Köpecen állomásozó székely határőrszázad tisztje volt (...)-16. Az 1973-ban az emlékmű utánzatának felállítását kezdeményező és az ügyvitelt, majd a szekuritáté sorozatos zaklatásait és a velejáró verést is vállaló néhai BÁNYAI Sándor köpeci asztalosmes-ter hagyatékában megtalálható az a levél, amelyben néhai KOLUMBÁN Ellák köpeci református lelkész közli, hogy - az idézett anyakönyv, hol a halottak bejegyzése van, nincs egyházunk birtokában-17. KOLUMBÁN Ellák néhai GÁSPÁR József - az anyakönyvek és más, hiteles okmá-nyok alapján megállapított (ti. összeállított - BL) és leírt- kéziratos falumo-nográfiájából idézi a köpeci veszedelemre vonatkozó részletet: - [1848. december] 8-án - előző nap HEYDTE megsarcoltatta a községet. KELEMENT, BACZI és MIRCSE kapitányok vezetésével különböző utakon egymást be nem várva kisebb önkéntes honvédcsapat érkezett a háromszéki védörségből (ahol a hirt meghallották), amely megütközött HEYDTE egész erejével. Irtózatos küzdelem támadott. A KOSSUTH huszárok, amíg lőszerkészletük tartott, hősiesen állták a harcot, 5-6 dragonyost vágva le mindegyikük. A muníció kifogytával 12 ember veszteséggel kénytelenek voltak visszavonulni a falu irányában. Ezek is drágán adták életüket, mert HEYDTE csapatának 2 svalizer (?) osztagjából alig maradt 2-3 ember. HEYDTÉt a meglepetésszerű támadás és súlyos veszteség kihozta teljesen a sodrából. A szerencsétlen falu adta meg az árát (Köpecz). A visszavonuló honvédeket üldözve a falut négy sarkán felgyújtották s az égő falu nyujtotta kísérteties fénynél szabadrablást engedélyezett HEYDTE a gyülevész népnek. Megkezdődött a gyilkolás és fosztogatás. Rémjelenetek fejlődtek ki. A lándzsákkal összeszurkált áldozatok hörgése, puskaropogás, égő házak recsegése s a tűztól megvadult állatok bőgése teszi rémületessé ezt a napot (Megj. dec. 9[-re] virradó éjszaka). 51 embert gyilkoltak le a legrettenetesebb kínzások közepette-18. CSIKI István községi jegyző Közép-ajtáról közölte a bizottsággal, hogy - 1848 évi Decezember ho 9-ki és 13-ka napai alatt Köpeczi csatában Baro HEIDTE Táborával szemben Közép Ajta községből ket harczos esett el: MÁRTON István és PARATÉ György-19. Nagybaconból SIGMOND Béniám községi jegyző azt közölte, hogy a véczeri ütközet nagybaconi résztvevőitől érdeklődve megtudta: - Nagybaczonból ottan és azon időben nem halt meg senki-20. TANA Sámuel községi jegyző Bölönből közölte, hogy a HEYDTE táborával vívott csatákban Bölön községből - KAISER Antal és KARÁCSONY András nevű szabadság harczosok- estek el21. MÓRIK Lajos további neveket is feljegyzett. Az egyik szakadt papírlapról valószínűleg Szárazajta (?) neve olvasható ki, majd alatta: - Olasztelek DOBOS János, baróti TAKO Jozsef. Elesett magyarság közűl fenni négyen kivül még vagy 14 ember - összesen 18 ember. Az oláhok közűl elesett 15 ember-. MÓRIK Lajos - fenni négy-ről ír, eszerint az olaszteleki DOBOS Jánoson és a baróti TAKÓ Józsefen kívül Szárazajtáról (?) ketten eshettek el a véczeri ütközetben.
Sokáig tisztázatlan volt az, hogy miért nem a tömegsír felett áll a véczeri kőemlékmű. Az 1901-ben felavatott, s az 1934-ben BIDU Valer prefektus rendeletére ledöntött eredeti obe-liszk, majd annak 1973 nyarán–őszén újraállított s alig egy hét múlva a Kovászna megyei kommunista vezetés által lerombolt, végül a ma lát-ható emlékmű kb. kétszáz méterrel távolabb áll a sírtól Felsőrákos irányában. Sőt, a mai emlékkő nem az 1901-ben, illetve 1973-ban állított oszlop helyén, a rákosi út jobb oldalán áll, hanem bal felől, az ágostonfalvi oldalon. Az emlékmű elhelyezésére a - 48-as szoborbizottság- további iratai derítenek fényt. Az 1898. február 28-i gyű-lésen INCZE Ferenc szóvá tette, hogy a fával jelzett síremlék félreesik, nem látható és biztonsága sem elég jó; ezért azt ajánlotta, hogy a leendő emlékművet - állítsák a kereszt úthoz hol f.[első]Rákos-Köpecz-Ágostonfalva-Baroth felé az ut elágazik. Ő ott birtokos lévén hajlandó az út melle földéből a megkívánt területet a síremlék helyére megadni-22. A bizottság elfogadta INCZE Ferenc ajánlatát23.
Miután az emlékmű leendő helyét meghatározta, a bizottság ZULIÁNI Péter málnási, BOSIN Antal apácai és PRÁZSMÁRI István baróti építőktől, kőfaragó vállakozóktól kért tervrajzot és árajánlatot. Ugyanakkor arról is döntöttek, felkérik WEISS Berthold országgyűlési képviselőt, hogy az emlékmű feliratát - valamelyik íróval állapit[t]assa meg-24. ZULIÁNI 850 forintra becsülte a költséget25, BOSIN Antal pedig tervrajzot kért, hogy megállapíthassa a leg-olcsóbb árat26. 1898 végén a szoboralap összesen 549 forint 21 krajcárra rúgott, s mert ez az összeg nem volt elegendő a 850 forintos költség fedezésére, úgy határoztak, hogy - ennélfogva a bizottság az emlék felállitására irányuló tervétől kénytelen elállni - s figyelmét a gyűjtésre forditja-27. 1900 tavaszán - a síremlék alap 1165 K[orona] 50 fill[ér]-28, év végére a vagyon 1238 korona 61 fillérre gyarapodott29. (Akkoriban mind a forint, mind a korona forgalomban volt - BL). 1901. augusztus 11-én újabb tanácskozást tartottak. Eldöntötték, hogy az emlékoszlop - [Magyar]Hermányi keményebb kőből- lesz elkészítve az INCZE Ferenc által felajánlott helyen, - ott lévén könnyebben szemlélhető s [felette] őrizet gyakorolható-. Arról is határoztak, hogy az obeliszket - 4 méter hosszú és 4 méter szélességben- ércrács veszi majd körül30. A barótiakat az idő is sürgette, annál is inkább, mert a köpeciek megelőzték őket és 1901. július 14-én a községháza előtti téren felavatták a falu feldúlásakor legyilkolt köpeciek emlékoszlopát. PRÁZSMÁRI István baróti kovács és kőfaragó 1800 koronáért vállalta volna a munkát, a bizot-tság legfeljebb 1600-at volt hajlandó adni31. 1901. augusztus 9-én PRÁZSMÁRI levélben közli a bizottsággal, hogy 1404 koronáért felépíti az emlékművet. A bizottság ekkor – az augusztus 11-i gyűlés jegyzőkönyve szerint – 1272 koronával rendelkezett. Ilyen körülmények között öszszehívták Barót képviselőtestületének rendkívüli gyűlését. Az 1901. augusztus 29.-i ülésen INCZE Mózes főbíró felszólította a képviselőtestületet, hogy a szobrot még ez évben fel kell állítani. A képviselők elfogadták a szoborbizottság tervét és úgy döntöttek, hogy - a község a kiadáshoz szintén hozzá fog járulni, de hogy milyen arányban? azt a jövő gyűlésen fogja meghatározni-32. A községi támogatás további részleteiről nincs adat.
Végül megszületett az egyezség. A szoborbizottság képviseletében ZATHURECZKY Gyula elnök és PRÁZSMÁRI István kőfaragó 1901. szeptember 9-én megkötötték a szerződést, amely szerint - PRÁZSMÁRI István ur elvállalja az Emlékkő» felállítását a rét és a rákosi ut szeginél INCZE Ferencz ur által ajándékozott földterületre (...) M.[agyar]Hermányi kőből - remekül kicsiszolva (...)-, amiért - fizet a bizottság a munka haladás[a] szerint 1600 irva ezer hatszáz koronát-33.
Alig több, mint két hónap alatt PRÁZS-MÁRI eleget tett vállalásának. A bizottság 1901. november 26.-i gyűlésén ZATHURECZKY Gyula elnök bejelentette, hogy a síremlék elké-szült34. Az emlékoszlop felső részére, a Köpec felőli oldalra a magyar országcímert, alája a következő szöveget vésték fel:
- 1848 deczember 9- s 13-án, a szabadságharczban, e téren elvérzett honvédek emléke-35.
MÓRIK Lajos hagyatékában talált, ismeretlen szerzőtől származó feljegyzés szerint ez a szöveg volt olvasható a Köpec felőli oldalon:
- 1848-ban e téren elesett honvédek emlékére-.
A másik felirat szövegére több változatot találtam. A MÓRIK-hagyatékban ismeretlen szerzőtől származó feljegyzés szerint ez volt a másik felirat szövege:
- Nem halt meg a hű székely nép, csak hazájáért ontotta
Honszerető vérét-.
Néhai BÁNYAI Sándor hagyatékában talált feljegyzések szerint ez állt az eredeti emlékművön:
- Nem halt meg a hű székely nép!
Aki e hazáért ontá Hőn szerető vérét!!
1848-1849.
Más változat szerint, ugyancsak a BÁNYAI-hagyatékban:
- Nem halt meg a hű székely nép!
Aki e hazáért ontá Honszerető vérét!
1948-1949-.
(Az évszám nyilvánvalóan elírás, a va-lóságban: 1848-1849 - BL).
Más változat ugyanott:
- Csak nem fajult el még a Székely vér!
Minden kis cseppje drága
Gyöngyöt ér! -.
Végül egy újabb változat ugyanott:
- [...] halt meg a hű
Székely nép
Ki a hazáért ontá
Hőn szerető vérét.
1848-184[9]-36.
Valószínűleg nem csak ennyi volt az emlékoszlop felirata. Ha a szövegek bármely változatát is fogadjuk el, a két szöveg betűinek száma akkor is összesen 130 körül alakul. Egy harmadik szöveg létére az enged következtetni, hogy 1914 nyarán MÓRIK Lajos a betűk (újra?) aranyozása végett a festékkereskedő és -gyáros budapesti STROBENTZ testvérekhez fordult a-nyagért, illetőleg árajánlatért. Válaszlevelükben a STROBENTZ testvérek közölték, hogy - a szükséglet 203 betűhöz 250 aranylap szükséges-37.
PRÁZSMÁRI beterjesztette az emlékmű költségeit, amely a lándzsahegyű kerítéssel együtt 1523 koronába került38. A testület határozata szerint a költség fedezéséből hiányzó összegre a takarékpénztárból váltóra 200 koronát vesznek fel, a farsangon törlesztésére mulatságokat szerveznek. A testület 1901. december 8-án délelőtt 10 órára tűzte ki az avatót39, amelynek kezdetét - indulás előtt 9 órakor két ágyulövéssel- jelzik40.
Az avatóra Erdővidék minden községének elöljárósága, valamint a Rikán belőli honvédegylet és - az érdeklődő tisztelt közönség- is hivatalos volt. A Fogarasi Székely Társaság nevében KOVÁCS János elnök, PÁL Ferenc alelnök és KISS Mózes honvédszázados felkérte MÓRIK Lajost, hogy képviseletében - a dicső szabadságharcz vértanúi emlékezetének, érzelmeinek halovány kifejezéséül-, helyezze el - a barothi síkon elvérzett dicsőül székelyek emlékezetének megörökítésére emelt emlék-oszlopon- az e célra megküldött koszorút41. Az avató napján PÜNKÖSTI Gergely negyvennyolcas honvédőrnagy Nagyszebenből intézett levelet a bizottsághoz, s közölte: - hogy veletek nem lehetek oka a 80 év és a beállott nagy hideg. (...) Szívvel lélekkel közetetek vagyok Kedves bajtársaim-. Az avatón a dalárda elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, MÓRIK Lajos ismer-tette az emlékműállítás történetét, LŐFI Áron unitárius esperes, negyvennyolcas honvéd ün-nepi beszédet mondott és a - 48-as szoborbizottság- átadta az emlékművet Barót községnek. Az iratokat csomagoló papírra még ezt jegyezte fel MÓRIK Lajos: - Meggyűjtöttem minden iratot. Ha utódaimban akadna olyan sarj, mely ezt történeti alapon felkivánná dolgozni - megőrzöm. Nekem elég volt a felállitás nehézségeivel való küzdelem. Nagy volt. Nagy örömet élveztem, a mikor átadhattam. Nem kis fáradságomba került a közöny leküzdése-.
Jegyzet
1. Székelyföld, 1887. március 13., VI. évf., 21. szám.
2. Meghívó, Barót, 1896. november 18.
3. A - 48-as szoborbizottság- 1896. november 19.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
4. Uo.
5. Uo.
6. Felhívás - Gyűjtőív, Barót, 1896. december 1.
7. MÓRIK Lajos 1896. november 20.-i levele GÁBOR Péter alispánhoz.
8. GÁBOR Péter alispán 1896. november 25.-i átirata.
9. HOLLAKI (?) főszolgabíró (?) Kovásznán, 1896. december 31-én kelt levele a - 48-as szoborbizottsághoz-.
10. TAKÓ János 1897. (Az 1896-os évszám elírás - BL) január 4.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
11. A - 48-as szoborbizottság- 1898. február 28.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
12. MÓRIK Lajos 1896. december 2.-i körlevele.
13. BENEDEK József 1896. december 8.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
14. Uo.
15. Id. MÁTHÉ János hagyatékában. A feljegyzés egyik másolata a szerző tulajdonában.
16. KOLUMBÁN Ellák 1969. augusztus 21.-i levele BÁNYAI Sándorhoz. Fénymásolata a szerző tulajdonában.
17. Uo.
18. Uo.
19. CSIKI István 1896. december 15.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
20. SIGMOND Béniám 1896. december 8.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
21. TANA Sámuel 1897. január 5.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
22. A - 48-as szoborbizottság- 1898. február 28.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
23. Uo.
24. Uo.
25. ZULIÁNI Péter 1898. március 12.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
26. BOSIN Antal 1898. március 9.-i levele ZATHURECZKY Gyulához.
27. A - 48-as szoborbizottság" 1899. március 26.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
28. A - 48-as szoborbizottság- 1900. április 17.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
29. A - 48-as szoborbizottság- 1901. augusztus 4.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
30. A - 48-as szoborbizottság- 1900. augusztus 11.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
31. Uo.
32. Barót község képviselőtestülete 1901. augusztus 29.-i rendkívüli gyűlésének jegyzőkönyv-kivonata.
33. ZATHURECZKY Gyula PRÁZSMÁRI István kovács és kőfaragóval kötött 1901. szeptember 9.-i szerződése.
34. A - 48-as szoborbizottság- 1901. november 26.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
35. Id. MÁTHÉ János: Magyarhermány monográfiája (kézirat), 153/3. oldal.
36. BÁNYAI Sándor hagyatéka. Fénymásolatok a szerző tulajdonában.
37. STROBENTZ-testvérek 1914. augusztus 25.-i levele MÓRIK Lajoshoz.
38. PRÁZSMÁRI István 1901. december 1.-i levele a - 48-as bizottsághoz-.
39. A - 48-as szoborbizottság- 1901. november 26.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
40. A - 48-as szoborbizottság- 1901. december 6.-i gyűlésének jegyzőkönyve.
41. A fogarasi Székely Társaság 1901. december 5. (?)-i levele MÓRIK Lajoshoz.
(A családnevek majuszkulás kiemelését, beleértve az idézeteket, kötetszerkesztési szempontok indokolják. A szerk.)
ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum
és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
