(Jelentés)

Az 1994-es vargyasi ásatás alkalmával a templom északi oldalán lévõ román stílû épületrom alján (ott, ahol a templomhajó kezdõdik), 0,30 m mélységben 32 érme került felszínre. Egy évvel késõbb, 1995-ben ugyanott még 23 érmét találtak, tehát összesen 55 db. érmét tartalmazó lelet került a napvilágra. Az éremlelet 18465 -18519 sz.-on szerepel a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum leltárában. 53 db. (18465 - 18517) I. Zsigmond király quartingja (fyrtingje, népiesen fityingje), a 18519 sz. érme HUNYADI János-féle veret és a 18518 sz. pénz I. Mátyás király kibocsájtása.
Az éremlelet nagy részét (53 db.-ot) Zsigmond király 1430 és 1437 között kibocsájtott utolsó verete, a quarting (fyrting, fitying) alkotja, ezenkívül HUNYADI Jánosnak és I. Mátyás királynak 1-1 verete szerepel a leletben. Ez utóbbi veret SCHAIDER Péter kamaragrófsága idejében készült, POHL Artúr szerint 1489-ben, így az éremlelet fél évszázadnál valamivel hoszszabb idõt fog át (1430-37 - 1489). Az utolsó éremlelet tehát a templomrész építési idejénél kevéssel késõbbre esik. Az éremleletben szereplõ utolsó veretési évszámot, 1489-et, s minden bizonnyal a HUNYADI János-féle pénzt is külön kell tárgyalnunk, ugyanis a quartingok forgalmazása jóformán nem élte túl kibocsájtásuk idejét. Zsigmond királynak ezt az utolsó éremveretét már 1430-ban is, a kibocsájtás évében majdhogynem névleges ezüsttartalommal kezdték veretni, mivel ezüsttartalma 1:7 arányban viszonyult réztartalmához, egy aranyforint 400 guartingot tartalmazott. E pénzfajta külsejében is hasonult a rézérmékhez, legfeljebb egyes pénzdarabok sejtették enyhe ezüstös csillogásukkal a gyér nemesfémtartalmat. A veretés hét éve alatt e pénz még kétszer veszített értékébõl, éspedig 1432-ben és 1435-ben. 1432-ben egy aranyforint 1000 quartingot, 1435-ben 6000 quartingot ért. Nem tudtuk ellenõrizni az ezüsttartalom valóságos arányulását a vereteink réztartalmához, s ez elsõsorban azért kár, mert valószínû, hogy e valóságos arány sokkal inkább érzékeltette volna azt a közvetlen kapcsolatot, ami mindenképpen fennállt a pénzérték általános csökkenése és a verdehelyek egymásutánisága között, vagy pedig kimutatta volna azt, hogy az értékcsökkenés egyformán érintette az összes verdehelyeket (ennek az illetõ városok története szempontjából is jelentõsége lehet). Ez a megállapítás azért is hasznos lett volna, mert a legtöbb quarting pozsonyi és fõleg kassai veret, márpedig POHL mindkét városból származó pénzt egy és ugyanazon, 1430 és 1437 közötti idõszak produktumának tartja. A darabonként végzett súlymérés eredménye viszont nem egyöntetû. A 16 kassai városi veret átlagsúlya kb. 0, 39 gr, a 3 db. pozsonyi városi vereté 0,51 gr, a 12 db. pozsonyi kollektív vereté 0,35 gr. POHL 0,48 gr-ra állapítja meg a quarting �ideális� átlagsúlyát (tehát olyan darabokat vesz alapul, amelyek nem kopottak, vagy töredékesek. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az átlagsúlyok alapján nem állapíthatjuk meg, vajon a hét kibocsájtási éven belül a verdehelyek felcserélõdtek-e, vagy sem. Nem tudhatjuk meg, arról van-e szó, hogy a pénz elértéktelenedésének folyamata egyformán érintette-e a quarting kibocsájtásában mûködõ összes verdehelyeket, vagy pedig e folyamat során különbözõ verdehelyeken bocsájtottak-e ki egyre rosszabb minõségû quartingot. A megállapított átlagsúlyok ugyanis fõleg a pozsonyi városi veretek esetében darabonként nagy eltéréseket mutatnak egymástól: kb. 0,31gr-tól (az 18467 lt. sz. esetében) egészen kb. 0,83 gr-ig (ennyi a 18469 lt. sz. quarting súlya). A kassai veretek viszonylag a legstabilabbak: kb. 0,23 gr-tól (18472 lt.sz.) kb. 0,63 gr-ig (18486 lt. sz.) terjed a 16 db. kassai veret súlya, legtöbbjük kb. 0,28 - 0,49 gr között van (ne feledkezzünk meg arról, hogy számos érme kopott, vagy töredékes). A vargyasi érmek közül a legkisebb eltérést az a néhány pénz mutatja, amely ismeretlen verdébõl (vagy verdékbõl) származik, ez megfelel a P 124-60-as változatnak. E pénzek súlya kb. 0,38 - 0,48 gr között váltakozik, megõrzési állapotuk viszonylag jó (kevéssé kopottak és töredezettek). E négy pénz átlagsúlya kb. 0,43 gr. POHL közlése szerint a quartingot legalább 14 éremverde bocsájtotta ki, átlagsúlya pedig - mint azt már említettük - 0,48 gr. Így aztán nem kizárt, hogy a P 124-60-as változatot képviselõ négy érme a quarting veretése bizonyos szakaszának felel meg, amikor az átlagsúlynál valamivel kisebb súlyú pénzt bocsájtottak ki, már a pénz elértéktelenedési folyamatának valamely fázisában. Persze e feltételezés nem válhat bizonysággá a megfelelõ vegyelemzés, az ezüsttartalom pontos arányainak ismerete nélkül. S bár fennmarad az igen megalapozott kérdõjel, úgy hisszük, meg kellett említenünk e súlymegállapításokat is, mert az ismertetett súlyeltérés is alátámasztja az esetleges késõbbi jó minõségû vegyelemzés eredményét. A vargyasi éremlelet helye a pénzforgalomban kézzelfoghatóbban ragadható meg a fémtartalom és -arányok tanulmányozásánál. A szóban forgó éremlelet a Zsigmond-féle éremkibocsájtások erdélyi és bánsági forgalmának lelethelyeit gyarapítja. Eddig összesen 8 helységrõl tudunk, ahol Zsigmond-pénzeket (is) tartalmazó éremleleteket és külön pénzdarabokat fedeztek fel, de sok esetben nem ismerjük a névértéket. A felfedezések nagy többségét (7 esetben: leletet vagy külön pénzdarabot) a Bánságban találták. Egyetlen lelet származik Kolozsvár nyugati határához közel fekvõ Szászfenesrõl (Floreºti). Ez a földrajzi megoszlás igen értékessé teszi a vargyasi éremleletet, mivel tudomásunk szerint eddig ez az egyetlen székelyföldi Zsigmond-pénzlelet (hiszen bízvást minõsíthetjük ennek, ha eltekintünk az összesen két késõbbi verettõl). (ld. térképünket) Mivel a quartingot már kibocsájtása pillanatában alacsony névértékû pénznek verték, s az értéke állandóan csökkent a kibocsájtás hét éve alatt, nyugodtan állíthatjuk azt, hogy 1437 után megszûnt a forgalma, vagy pedig legfeljebb ideig-óráig helyi érdekû forgalomban maradt, a politikai-gazdasági mélypont néhány következõ éve alatt (fõleg Albert és Erzsébet uralkodása idején). A HUNYADI János- és Mátyás-féle pénz minden bizonnyal - jobb, értékesebb veretekként - késõbb foroghatott és az elrejtés alkalmával kerülhetett, talán egy és ugyanazon tulajdonos vagyontöredékeként, közös éremegyüttesbe a qartingokkal. Ez valamikor a 15. század végén történhetett, a Mátyás király halála és II. Ulászló trónralépése kiváltotta zavargások idején. A vargyasi éremlelet a Zsigmond-quartingok viszonylag nagy száma és fõleg a székelyföldi lelõhely egyedi volta, közelsége Székelyudvarhelyhez, mint körzeti pénzforgalmi központhoz avatja érdekessé.

ACTA - 1996 (A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve)