|
|
|
Barlangtani adatok ORBÁN Balázs műveiben |
|
|
|
|
Acta 1996 - Természettudomány
|
|
Írta: DÉNES István
|
ORBÁN Balázs műveiben számos barlangtani adat található. 33 barlangot
és 3 zsombolyt ír le mészkövekben, 2 barlangot travertinben, más kettőt
andezitekben, további hármat andezit-aglomerátumban. Tárgyal 3
karsztforrást és 3 konglomerátumba mélyített mesterséges védbarlangot.
Leírásai pontosak, részletesek. Igyekszik a kor tudományos
színvonalának megfelelő magyarázatot találni a megfigyelt, vagy
vizsgált jelenségekre. Ahol úgy érzi, hogy a feladat meghaladja, ott
felhívja a kérdésre a szakemberek figyelmét. Leírja a barlangok
környezetét, a helynévanyagot, a megközelítési lehetőségeket, a
földtani-, a hidrológiai-, a történeti adatokat, a régészeti anyagot, a
vonatkozó szájhagyományt. Felismeri a fényképezés jelentőségét.
Mindezek alapján munkásságát többek között az erdélyi barlangkutatás
egyik jelentős előzményének tekintjük.
ORBÁN Balázs keleti utazó, író, politikus 1864 és 1868 között bejárta
az egész Székelyföldet. Kutatóútján jegyzetel, adatokat gyűjt,
levéltári kutatásokat végez, rajzol és fényképez, majd hatalmas munkája
eredményeként 1868 és 1873 között szerre kiadja a „Székelyföld leírása”
hat kötetét (ORBÁN 1868 - 1873). Később 1889-ben megjelenteti „Torda
város és környéke” című művét (ORBÁN 1889).
A hét kötetben a szerző 33 mészkőben képződött barlangot és 3
zsombolyt, 2 mésztufában, 2 andezitben, 3 andezit-aglomerátumban
kialakult barlangot említ, vagy ír le. Bemutat három karsztforrást és
három konglomerátumban mesterségesen készített védbarlangot.
ORBÁN munkásságának idején az erdélyi barlangok kutatása még alig
kezdődött el. FRIDVALDSZKY, NEDECZKY, BENKŐ, FICHTEL, KLEINKAUF
műveikben csak említik vagy röviden ismertetik a híresebb (Veterani,
Belona, Funácai, Runki, Porcsesti, Preszákai, Pesterai, Almási, Büdös,
Balika) erdélyi barlangokat (DÉNES 1992).
Az első jelentősebb székelyföldi barlangkutatást Udvarhelyszék földmérő
mérnöke, FEKETE István végezte 1835-ben. FEKETE felkutatta és felmérte
a homoródalmási barlangot (Kőlik), és elkészítette Erdély első
barlangtérképét. Barlangtani munkája Kolozsváron jelent meg, 1836-ban
(DÉNES 1990).
Kevéssel ORBÁN Balázs kutatóútja előtt 1858 és 1862 között SCHMIDL
Adolf budapesti egyetemi tanár a Bihar-hegység barlangjait tárja fel,
és Bécsben kiadja a „Das Bihar-Gebirge…” című művét (DÉNES 1992).
ORBÁN Balázs elsősorban történelmi-régészeti, néprajzi és földrajzi
kutatómunkát végzett. Földrajzi munkássága során a tájleírás,
gazdasági- és népességföldrajz, földtan mellett érdeklődéssel
foglalkozik az akkor Erdélyben még alig ismert barlangkutatással.
Nem volt földrajzi végzettsége, de utazásai alkalmával széleskörű
természettudományos ismereteket szerzett. Élesszemű megfigyelő volt.
Adatai pontosak, leírásai részletesek, és a kor tudományos ismereteinek
megfelelően a látottakra, tapasztaltakra megpróbál magyarázattal
szolgálni. Ahol tudománya elakad, ott felhívja a szakemberek figyelmét
az illető dologra, vagy jelenségre. Élvezetes tájleírásokat közöl.
Ismerteti a barlangok környékét, a helyneveket, megközelítési
lehetőségeket és a történelmi adatokat. Megadja a barlangok
méretadatait, leírásukat, közli a földtani és hidrológiai
megfigyeléseit, bemutatja a régészeti leleteket, valamint a
barlangokhoz fűződő mondákat, történeteket.
Érdekfeszítően, vagy humorosan meséli el barlangtúráit. A
cseppkőképződményekről mindig csodálattal és lelkesedéssel ír. A
barlangok „föllepéről” lecsüngő cseppköveket „stalaktitoknak” nevezi.
Valószínűleg először használ a barlangkutatáshoz kapcsolódó olyan
kifejezéseket, mint barlangászat, kötélhágcsó.
ORBÁN Balázs felismerte az Erdélyben a múlt század második felében
meghonosodó fényképezés jelentőségét. A fénykép pontosan rögzít egy
adott állapotot, ellentétben a rajzokkal, amelyek pontatlanok lehetnek.
A fényképkészítés tudományát még az emigrációban, Jersey szigetén
elsajátította. Székelyföldi gyűjtő- és kutatóútja előtt fényképező
felszerelést vásárol magának. Több száz felvételt készít. Számunkra
főleg a tájképei érdekesek, amelyeken a Székelyföld több mint egy
évszázaddal ezelőtti képét örökítette meg. Fényképhagyatékának jó rész,
csodával határos módon megmenekült, és jelenleg a marosvásárhelyi
könyvtárban őrzik. Az akkori nyomdatechnika nem tette lehetővé a
fényképek közlését, ezért könyveiben a fényképek alapján készített
metszeteket láthatunk. Előkerült fényképei két albumban jelentek meg
(ERDÉLYI 1971, 1993).
A szülőhelyéhez legközelebb eső „almási barlang szorosát”
(Vargyas-szoros) a kor romantikus stílusának megfelelően, részletesen
ismerteti, egy egész fejezetben. Bemutatja a szoros látványosságait,
érdekességeit, felsorolja a helyneveket, történeti adatokat,
eseményeket és a barlanghoz fűződő mondákat. A homoródalmási barlangot,
vagy „Kőlikat” egy barlangtúra alkalmával ismerhetjük meg. A barlangot
vezetővel járja végig a társaság, fáklyák fénye mellett, egészen az
utolsó teremig, „ahol bővízű forrás fakad”. Megemlíti a népes
denevértelepeket és a „denevér ganéjjal” borított helyeket, ahol „igen
bajosan lehet átkelni” a síkos köveken.
A barlang keletkezését tévesen a sziklából fakadó források oldó
munkájának tulajdonítja, és tagadja, hogy a patak vize alakította volna
ki. Szerinte a barlang alja nem egyenletes, „a víz pedig nem bír azon
tulajdonnal, hogy fel és le folyhasson”. Nem figyeli meg, hogy a
sziklaomlások miatt vannak az emelkedők a barlang járataiban. Másik
érve, hogy a barlang magasan a patak szintje felett nyílik.
Barlangismertetője mellé FEKETE István térképét csatolja.
A Kőlikat rejtő Csudálókővel szemben, a patak túloldalán nyílik a
„Lócsűr”. ORBÁN elragadtatva mutatja be a barlang akkor még érintetlen
cseppkőképződményeit. „Csepegési alakzatai valójában nagyszerűek,
láthatni ott a talajtól egészen a föllepig felnyúló karcsú oszlopokat,
fantástikus alakú szobor csoportokat, szabályszerűen lecsüngő és a
szövétnek fényétől ragyogó csillárokat, vékony, átlátszó s
arabeszkekkel elöntött függönyszerű lecsüngvényeket” – írja a
napjainkra szomorú sorsra jutott barlangról.
Ismerteti a Lócsűr felett nyíló „Ugron-lyukat”, ahol a nemes Ugron családnak volt „védbarlangja”.
Megfigyeléseiben beszámol a szoros keletkezéséről, miszerint a Vargyas
vize „erőszakosan kellett magát átküzdje a magas sziklahegyek között”.
Tudomása van a víznyelőkben eltűnt patak földalatti útjáról, amely a
szoros déli végénél egy nagy karsztforrásban, a „Vízkeletben” tör a
felszínre.
Fényképész felszerelését magával cipelve négy felvételt készít a
szorosról, amiből kettő az almási barlang bejáratát ábrázolja. A
„Kőcsűrről” rajzot készített.
Az Olt alsórákosi szorosából, ahol három fényképet készít, a „Szörmál
lika” zsombolyt és az ürmösi Töpe hegy oldalában nyíló barlangokat
említi, majd bővebben tárgyalja a „Tolvajos-barlangot”. Azt írja róla,
hogy a barlang „terjedelem és szépségre nézve azonnal az Almási
Csudálókő után következik”. Bejárta a barlang szűk járatait, és
beszámol a bent látott cseppkövekről. Megállapítja, hogy a barlangot a
„fenekén folydogáló kis csermely véste ki ezred évek türelmével”. A
barlangot 1862-ben fedezték fel, amikor a szádára nőtt nagy bükkfa
kidőlt. A nép a Tolvajos hegy rengetegében tanyázott rablók kincseit
hiszi elrejtve a barlangban.
Olthévízről egy mésztufában levő barlangról tudósít. A mésztufatömb környékéről fényképet készített.
A Barcaságról négy barlangot ismertet, és röviden leírja a
Bucsecs-hegységben levő Jalomica-barlangot. A barlang Nagytermében
ősállati csontokat figyel meg. Bemutatja a brassói Fortyogó-hegy
(Gesprengberg) mára már eltűnt időszakos karsztforrását, és
megmagyarázza működési elvét.
Felkeresi a háromszéki Bálványos-fürdő feletti Büdös-hegy andezitben
kialakult barlangjait. A földtani viszonyok ismertetése után a
Büdös-barlangot írja le, megadva a méreteit is. Szól a barlangokból
kiáradó kénes gázakról és a barlangfalakat borító kénlerakódásról, amit
a múltban bányásztak. Említi a repedésekből feltörő és a barlangban
összegyűlő vulkáni gázak gyógyhatását. A gázak vizsgálatára
kísérleteket végeznek, és ORBÁN még a fejét is bedugja a gázszint alá,
hogy megfigyeléseket tegyen.
Csíkszékből a Likas-hegy csúcsán nyíló mély „kürtőt”, míg Borszék-fürdő
leírásánál a mésztufasziklákban levő „Medve” és „Jég-barlangokat”
említi.
Aranyosszékből a torockói Székelykőről négy, a Kőközi-szorosból hét
barlangot ismertet. A Székelykőn, a hidasi Geszteg tetején
„kráterszerű, kerekded bemélyedéseket” említ „szabályszerű sorozatban”,
vagyis a karsztvidékekre oly jellemző dolinasorokra figyel fel. A hegy
északnyugati szögletében nyílik a „Csepegővár” védfallal elzárt
bejárata. A tágas barlangteremben „szép idomú stalaktitek csüngnek alá
a föllepről”. A teremből, ahol őskori leleteket talál, tágas folyósó
megy tovább. A „Várhegy-barlangba” egy „kürtőszerűleg bemélyülő keskeny
üregen át” lehet lejutni. Bent tágas terem van, melynek ablaka a
„szédítő-örvény” felett Torockóra néz. A „Kiskőerdeje” erődített
barlangja a legnagyobb a Székelykő barlangjai közül. Benne „gazdag
forrás buzog fel”. A Várhegy barlangból kő- és bronzkori leleteket
említ.
A Kőközi-szorosban levő Bogza nevű sziklából egy védbarlangot ír le. Az
erődített barlang a tágas előterem után folyosóban folytatódik, de egy
helyen kútszerű üreg állította meg ORBÁN Balázst, így sajnálatára nem
folytathatta a kutatást. Még három barlangot keres fel a Bogzában. Az
egyik a „csendes beszéd hangját is bömbölésszerű tompa morajban adja
vissza”.
A Kolczu deakului barlangját Pestere Kornyinak nevezik. A hatalmas
sziklacsarnok mennyezetéről „csilláridomú stalaktitek sokasága csüng
le”. A Hosszúkő oldalában nyíló barlangban a szűk bejárat után „egy
nagy egyház terjedelmével bíró sziklaterembe” jutunk. Ennek falában
fent járat kezdődik, de létra hiányában ORBÁN nem tud felmászni oda. A
néphit szerint ez a folyosó elvezet a másik völgyben nyíló
„Malomkő-lyuka” nevű barlangig. A barlangászatban egyre otthonosabb
kutató ki szeretné deríteni az igazságot, ezért átkel a hegyen, és
megállapítja, hogy a „Malomkő-lyuka” csak egy terem, és belőle egyetlen
járat se vezet tovább. Ezzel bebizonyítja, hogy a két barlang közötti
kapcsolat csak mese.
A Tordai-hasadékból a „Porlik”-barlangot ismerteti részletesen. Azt
írja, hogy éjszakára kecskepásztorok terelik ide nyájaikat. A barlang
alján szétszórt vastag cserepek az „ősbarlang ember” ittéltéről
tanúskodnak.
Az egymással szemben elhelyezkedő, erődített Balika-barlangokat
aprólékosan mutatja be. Bőven tárgyalja a barlangszádak erődítésére
épített védműveket. Megállapítja, hogy eredetileg a két barlang egy
volt, csak később a sziklák elválása szakította ketté, vagyis a szoros
bemélyülése vágta el a barlangjáratot.
Több oldalon a történeti adatok felsorolásával igyekszik megmagyarázni a Balika név eredetét.
A Patkóskő alatti „Kéményseprő-barlangjáról” megtudhatjuk, hogy 1780.
aug. 13-án KIS János tordai kéményseprő „kötelet erősítve a derekára
leereszkedett a különben megközelíthetetlen, függélyes barlangba”.
Darius kincsei után kutatva egy szűk helyre beszorult, és többé nem
tudták a segítségére siető emberek felhúzni. Így jajgatott, sírt hét
napon keresztül, míg étlen-szomjan elpusztult. Talán az első barlangi
balesetről és -mentésről tudósít a szerző.
A Túrikő hasadékából a „Malom-barlangot”, a „Negruj Pestiera
barlangot”, mint ősidőkben lakott barlangokat említi. A Nagy Kaszta
sziklafalában nyíló barlangot nem tudja kötélhágcsó hiányában
megközelíteni, pedig a helyiek szerint ez egy nagy barlang. A
„Szónyi-barlangját” mint védbarlangot említi, és elmeséli a barlanghoz
kapcsolódó népmondákat. A „Podgyere-barlangban” sok, durva ősemberi
cserépedénytöredéket talált. Sajnálja, hogy a magasan, a sziklafalban
nyíló barlangszádakhoz nem tud feljutni és azokat kikutatni.
A szerző kutatásainak eredményeként műveiben sok becses adatot
örökített meg számunkra, egy olyan állapotot rögzített a székelyföldi
barlangok helyzetéről, amilyent sajnos ma hiába keresnénk. Sok
barlangunk azóta a barbár természetrombolás áldozatává vált,
cseppkődíszeik elpusztultak, régészeti leleteik elkallódtak, s még a
barlangszádakban épített védfalakat is lerombolták.
ORBÁN Balázsban, nagyon sokoldalú tevékenysége mellett, az erdélyi
barlangkutatás egyik jeles előfutárát tisztelhetjük. Az utódok
kegyeleteként 1931-től a Székelyföld legnagyobb barlangja, a
homoródalmási barlang a „nagy székely” nevét viseli.
Névmutató
„Székelyföld leirása”
I. kötet - Udvarhelyszék:
- Budavár üregei, IX. fej., p. 62
- maréfalvi Leshegy üregei, XI. fej., p. 69
- homoródalmási barlang, XV. Fej., p. 89-91
- Ugron-lyuk, XV. Fej., p. 91
- Lócsűr, XV. Fej., p. 91
- Kőcsűr, XV. Fej., p. 93
- Rabsonné-vára alatti barlang, XXVIII. Fej., p. 137
- küsmödi Szilasáj barlangja, XXX. Fej., p. 146
- telekfalvi védbarlangok, XXXV. Fej., p. 176
- barlang Karácsonyfalva erdeiben, XXXVII. Fej., p. 186
- olthévizi mésztufa barlang, XL. Fej., p. 198
- Szőrmál-lyuka zsomboly, XLII. Fej., p. 203
- ürmösi Töpe barlangjai, XLII. Fej., p. 207
- Tolvajos-barlang, XLII. Fej., p. 207
II. kötet - Csíkszék:
- Likas-zsomboly, XXIII. Fej., p. 111
- borszéki Medve- és Jég-barlang, XXVI. Fej., p. 126
III. kötet - Háromszék:
- torjai Büdös-barlangok, XIII. Fej., p. 80-83
IV. kötet - Marosszék:
- köszvényesremetei Likaskő, XVI. Fej., p. 96
V. kötet - Aranyosszék:
- Csepegővár, XVIII. Fej., p. 188
- Várhegybarlangja, XVIII. Fej., p. 192
- Kiskőerdeje barlangja, XVIII. Fej., p. 192
- Kőlyuk, XXV. Fej., p. 237-238
- Bogzabeli barlang, XXVI. Fej., p. 239-240
- 3 barlang a Bogzában, XXVI. Fej., p. 240
- Pestyera Kornyi, XXVI. Fej., p. 240
- Hosszúkő-barlangja, XXVI. Fej., p. 240
- Malomkő-lyuka, XXVI. Fej., p. 240
VI. kötet - Barcaság:
- Fortyogó-hegyi időszakos karsztforrás, XIX. Fej., p. 334
- Salamonkői-barlang, XIX. Fej., p. 345
- Cenk tetői barlang, XIX. Fej., p. 353
- barcarozsnyói Gespreng-völgyi karsztforrás, XXII. Fej., p. 368
- Ferenc-lyuk, XXII. Fej., p. 368
- Pestere falu barlangja, XXIII. Fej., p. 385
- Jalomica-barlang, XXIII. Fej., p. 387
- Vlădusca zsomboly a Királykőben, XXIV. Fej., p. 393
Torda város és környéke
- Porlik, LVII. Fej., p. 405
- Balikavára barlangok, LVII. Fej., p. 407-414
- Oszlopos-barlang, LVII. Fej., p. 414
- Kéményseprő-barlangja, LVIII. Fej., p. 418
- Balikacsűre, LVIII. Fej., p. 418
- Malom-barlangja, LXII. Fej., p. 438
- Negruj Pestyiera, LXII. Fej., p. 439
- Nagy Kaszta-barlangja, LXII. Fej., p. 441
- Szónyi (Legények)-barlangja, LXII. Fej., p. 442
- Podgyere-barlang, LXII. Fej., p. 446-447
Irodalom
1. DÉNES István (1990): Szemelvények a homoródalmási Orbán
Balázs-barlang kutatástörténetéből, Karszt és Barlang, 1990. Évf., II.
Füzet, p. 123-126, Budapest
2. DÉNES István (1992): Short history of speology in Transylvania till
1914, Karszt és Barlang, Special Issue 1992, p. 17-20, Budapest
3. ERDÉLYI Lajos (1971): Orbán Balázs - Székelyföld képekben, Kriterion, Bukarest
4. ERDÉLYI Lajos (1993): Orbán Balázs összes fényképe a Székelyföldről, Balassi Kiadó - Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest
5. ORBÁN Balázs (1868-1873): A Székelyföld leírása történelmi,
régészeti, természetrajzi s népismei szempontból, I-VI köt., Pest,
6. ORBÁN Balázs (1889): Torda város és környéke, Budapest
ACTA - 1996 (A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve)
|
|
Elektronikus Könyvtár 
