|
(Kivonat)
Az erdővidéki Olaszteleken, a 249-es házszámú telken házépítés-pinceásás közben több keletelt, koporsós sírra bukkantak. Az egyik sírban, a csontvázon talált Bethlen Gábor korabeli (1625) dénár keltezi a temetőt. A hajdani faluvégen levő temetőről sem az okiratok, sem a néphagyomány nem őrzött meg adatokat. A szerző a felfedezés körülményeit, a sírok leírását és néhány falutörténeti adatot ismertet.
Olasztelek (Bardóc község, Kovászna megye) alsó felében 1996 májusában a Miske-patak és az országút által bezárt háromszögben, a 249-es házszámú telken, a tulajdonos Demeter János, a régi pajta-csűr lebontása után, annak helyére lakóházat kezdett építeni. A pincegödör (4,80 x 5,80 m) kiásása közben több sírt találtak.
Tudomást szerezve a sírokról, a helyszínen elvégeztem a pincegödör felmérését, rögzítettem a gödör falában látható, átmetszett sírok helyzetét és állapotát.
A gödör déli sarka 15 méterre van a Miske-pataktól, az északkeleti oldala pedig 7 méterre az országúttól. A gödör mélysége 1,25 m. Nagyobb része sárga agyagba, keleti sarka agyagos kavicsba ásódott. A gödörben 8 sírt azonosítottam. Egy sír a keleti saroktól az országút irányába ásott sáncban van.
A sírok rövid leírása:
1. számú sír. Az északnyugati falban, szinte középen látható, ferdén van elmetszve. Mélysége a felszíntől 1,05 m, látható hossza 1,42 m. Keletelt, koporsós temetkezés.
2. számú sír. A gödör északi sarka felé helyezkedik el. Teljesen kiásták, helyét nem lehet pontosan megállapítani. Koporsós temetkezés volt. Csontokat és nagyfejű, vas koporsószegeket tettek félre belőle.
3. számú sír- Helye bizonytalan, a gödör közepe felé lehetett. Teljesen kiásták. A csontvázon pénzérmét találtak. A zöld patinájú, erősen korrodálódott, kisméretű érmét széttörték és eldobták. A sírból csontokat és vas koporsószegeket őriztek meg.
4. számú sír. A gödör délnyugati falában volt 0,80 m mélységben. Derékban elmetszették. Az 1 m széles, keletelt sírban koporsóba temetve egy gyermek csontváza feküdt. A föld benyomta a 0,40 m széles koporsó fedelét, összenyomva a vázat és a koponyát. A kisméretű koponyában tejfogak voltak. Az egyik borda zöld színeződést mutat. Az ásók szerint a mellkas tájékán egy pénzérme volt. A zöld patinájú, kis érmét eldobva találtam a gödör mellett. Az érem egy része le volt törve. Megtisztítás után meghatározhatóvá vált. Bethlen Gábor dénárja 1625-ből1. A sír csontanyagát összegyűjtöttem.
5. számú sír. A gödör déli sarka felé feküdt 0,60 m mélyen. Kiásása előtt ezt a sírt sikerült feltárni. A koporsó iránya délnyugat-északkelet. A fenyőfa koporsó 1,82 m hosszú, szélessége a fejnél 0,55 m, a lábnál 0,49 m. A mellkas tájékán a koporsó egy kissé kiszélesedik. Koporsószegeket nem találtam. A test fejjel délnyugat felé helyezkedik el. A hanyatt, kinyújtóztatva fektetett férfi (?) csontváza közepes megtartású, hossza 1,65 m, a koponyát a föld nyomása összetörte. Alsó karjai könyöktől be voltak hajlítva, és kezei hastájékán egymásra voltak téve. Semmi melléklet nem volt a sírban. A csontvázat lefényképeztem. A sír az ásás miatt megsemmisült.
6. számú sír. A gödör északkeleti falában látható 0,70 m mélyben, keresztben elmetszve. A kavicsba ásott sírban 0,60 m széles koporsós temetkezés volt.
7. számú sír. A délkeleti falban hosszában tárul fel. A koporsó szélet lemetszették. A sír mélysége 0,80 m.
8. számú sír. A 7. számú sír fejénél, annak irányára kissé ferdén helyezkedik el. A koponya leásódott, a sír irányát a gerincoszlop irányából lehetett megállapítani. A sír mélysége 0,80 m.
9. számú sír. A keleti saroktól az országút felé ásott sáncban csontokat találtak. Valószínűleg itt is egy sír volt.
A kis területen levő, egymás mellett elhelyezett, jobbára keletelt sírok egy ezideig ismeretlen temető létét bizonyítják a 17. századból. Erről a temetőről senki nem tudott semmit, a néphagyomány sem őrzött meg semmit róla.
A századelőn a falu barót felőli vége még itt volt a Miske-patak (időszakos vízfolyás) hídjánál. A telektulajdonos elmondása alapján a lakóház mögötti kertben régi kőfalazás alapjaira bukkant ásás közben.
Olaszteleket korán, 1322-ben és 1334-ben a pápai tizedjegyzékben Olazteluk néven említik2.
A falu közepén emelkedik az alacsony kőfallal körülvett, keletelt, református templom. Nyugati homlokzata előtt az 1795-ben épült különálló, a kerítésfalba foglalt torony áll. Kisebbik harangja 1489-ben öntetett. A jelenlegi 1857-1858-ban újjáépített templom helyén, valószínűleg a 13-14. századok fordulóján épített régi templom volt. Kőfaragványaiból többet az új templomba építettek be. A déli bejárója mellett áll az egy darab andezitből faragott 0,95 m magas keresztelő medence3.
A templomhoz közel (kb. 80 m), keletre van a falu jelenkori temetője.
Feltételezhető, hogy a megtalált temetkezőhelyen valamilyen középkori veszedelem áldozatait temették el vagy egy régi, családi temetkezőhely volt. A sírok rendezettsége, elhelyezkedésük, a koporsós és mellékletes temetkezés azonban ellentmond e két feltételezésnek, így megállapítható, hogy ezen a helyen egy teljesen feledésbe merült középkori temető volt.
A beépítettség nem engedi a további kutatást, így csak a jövőben végzendő építkezések vagy más földmunkák szolgáltathatnak több adatot a temető megismeréséhez.
Jegyzet
1. Adolf Resch (1901): Siebenbürgische Münzen und Medaillen, Hermannstadt. -109 oldal, 314- denar (Bethlen Gábor 1625)-26. tábla, 314 ábra;
Elülső oldal- GAB D G S R I ET TRAN PRIN, Koronás magyar címerpajzs, két oldalán N-B;
Hátsó oldal- PA R HV D S C OP R D 1625, Szűz Mária a karján ülő kis Jézussal;
2. Orbán Balázs (1868): A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból, XLV, Olasztelek és környéke, p. 220-223, Pest;
3. Dávid László (1981): A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei, Olasztelek, p. 233-236, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
ACTA - 1996 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
