|
(Kivonat)
Az 1848-49-es szabadságharc végén, az orosz intervenció után, a győzelmében biztos Habsburg-hatalom már az utolsó csaták előtt megkezdi új berendezkedését. Háromszék hadszíntérré, majd katonailag megszállt területté válik, sorsa katonai vezetők és a restauráció helybeli kiszolgálói kezébe kerül. A dolgozat, elsősorban levéltári anyag alapján, a részletekbe kínál bepillantást.
Egy héttel a július 5.-i sepsiszentgyörgyi (eprestetői) harcok után, 1849. július 12.-i keltezéssel Sepsiszentgyörgyön a következő levelet címezték “Sepsi al Király Biro Tekintetes Nagy András Urnak tisztelettel”, azzal a megjegyzéssel, hogy “igen siető”
„Tekintetes Király Biro Ur !
Naponként 50 szekér tüzifával a S. Szt. György mellett fekvő Tábor ki elégittetése képes nem lehet, mivel a Szüntelen folyo kenyér süttetésre is sok meg[y] el, a mellett most Czibok Süttetéshez kezdettek oda is szerfelett kivántatik már az olt mellyéki tovább a fa administraciot meg nem birhattya mihez képest méltoztasson a tisztelt király Biztos ur a tulso járásbol és Kézdi Székből is naponként 60 szekér tüzifa bészolgáltatásárol sietőleg intézkedni mivel egyéb aránt kiálhatatlan rögtöni rendeleteknek eleget tenni képes nem lehet melynek jelentése tisztelettel vagyunk a
Tekintetes Király Biro ur
alázatos szolgája
Galgotay Antal tanito
Commissarius.”1
A fenti levél arról tanúskodik, hogy a győztes hadvezetés kökösi-uzoni-szentgyörgyi csaták után véglegesnek tekintette Háromszék leverését, és azonnal intézkedett az új irányítás megszervezéséről. A szotyori földbirtokos NAGY András királybíró bizonyára már korábban érdemeket szerzett a magas tisztség elnyeréséhez. Kinevezése korábban történt, hisz a fenti levél már a 3. számot viseli. Még egy feltételezésre okot ad a levél. A királybírót rendszerint a biztosok javaslatára, de többnyire azok kinevezése után ültették hivatalba, így már arra a tisztségre is kaphattak megfelelő embert. Későbbi keltezésekkel már pontos adataink vannak az új császári és királyi biztosról.
Tisztázásra vár, miért kellhetett 50-60 szekér fa naponta a „S. Szt. György mellett fekvő Tábor ki elégittetésé”-re ? Kikből formálódott ez a tábor ?
Alexandr Nyikolajevics LÜDERS feladata az volt, hogy Brassó elfoglalása után a Székelyföldet hódítsa meg. A további cél Szeben és Gyulafehérvár, majd az Alföld. A Székelyföldön azonban másként alakultak az események. Július 7-én, félve a szabadságharcosok újbóli visszatérésétől Háromszékre, egy ezredet Uzonnál, 7 zászlóaljat, 8 lovasszázadot, 12 löveget Sepsiszentgyörgynél hagyott, maga pedig a sereg zömével Előpatakon át haladva Földvárnál foglalt állást2. Ennek a nagyszámú katonának kellett étkezést biztosítani NAGY Andrásnak.
Ferenc József császár 1849. július 19-én nyílt parancsot tett közzé, amelyen Felix SCHWARZENBERG herceg miniszterelnök aláírása is ott található. Ebben tudtára adta Erdély népeinek, hogy báró Ludwig von WOHLGEMUTH-ot, aki a magyar szövegű rendeleteit következetesen báró WOHLGEMUTH Lajosként írta alá, az „Erdélyi Nagy Fejedelemségbe, a szász földet is ide értve” polgári és katonai főkormányzónak nevezte ki, és segítőnek Eduard BACH-ot, a nagyhatalmú belügyminiszter öccsét, a bukovinai hercegség igazgatóját, mint polgári biztost osztotta be. A nyílt parancsban azt is közölték, hogy szigorúan megkövetelik a lakosságtól a kinevezettek utasításainak pontos teljesítését3.
Ekkor még harcok folytak Erdélyben. BEM tábornok július 20-án délután 5 órakor az orosz kézen lévő Sepsiszentgyörgyöt visszafoglalta, s a tábornokot a város lakói legalább olyan örömmel köszöntötték, mint tették azt március 25-én, amikor először látogatott Sepsiszentgyörgyre.
BEM július 21-én azt írta KOSSUTH Lajosnak:
„Dolgaink itt nem mennek rosszul. A székelyek elég nagy számban jönnek hozzám, már körülbelül 15 000 ember gyűlt össze belőlük. Sajnos fegyverük nincsen… Jelenleg Maksától Angyaloson át Sepsiszentgyörgyig haladó vonalon állok. Tehát majdnem az egész Székelyföld biztosítva van. Szabadon lélekzünk, és folytatjuk az új toborzásokat”4. Ezen a napon BEM Moldvába indult.
Távollétében, 1849. július 23-án az ellenség három irányból is Szentgyörgyre támadt. A várost GÁL Sándor védte. Változó szerencsével folyt a harc déltől éjfélig. Az ellenség berontott Szemerjára, és felgyújtotta, de győzni nem tudott, sőt a következő nap, székely ellentámadást követően Brassó védelmére vonult vissza.
BEM július 25-én, Moldvából visszatérve harmadszor is megfordult Sepsiszentgyörgyön, tennivalókat, utasításokat hagyott hátra, majd PETŐFI Sándorral együtt Marosvásárhely irányába távozott.
GÁL Sándor július 27-én egy utolsó csata után végleg feladta Sepsiszentgyörgyöt, és az Olt völgyében a Tusnádi-szorosig vonult vissza. Itt még sikerrel megállította július 31-én a támadókat, de rövidesen vissza kellett vonulnia Székelyudvarhely felé5.
A bécsi udvarban világosan látták végleges győzelmüket.
Az új kormányzó augusztus 11-én érkezett Erdélybe, s nyomban felhívással fordult a lakossághoz, amelyben kérte, hogy segítsék, mert mindenki boldogulását tekinti feladatának. Tagadják meg régebbi híveiket, bánják meg vétkes tetteiket, igyekezzenek helyrehozni elkövetett hibáikat, ellenkező esetben szigorú büntetés vár rájuk. Még ugyanazon a napon egy másik rendelkezést is közzétett. Ebben ismertette, hogy a lakosok kötelesek a fegyvereket és lőszereket azonnal beszolgáltatni, ellenkező esetben hadi vagy rögtönítélő törvényszék elé állíttatnak6.
A világosi fegyverletételre két nappal később, augusztus 13-án került sor.
Szeptemberben így írnak Sepsiszentgyörgyön az egyik levélben: „Amint a ‘ katonai csász. kir. Székelyföld Kormányzo alezredes báro Heydte eö Méltosága kormányzói figyemét sem kerülvén el”7. Egy ideig, szeptember végéig külön fokozatként működött tehát a székelyföldi kormányzóság is.
Az osztrákok megfelelő vezetőket kerestek a közigazgatás újjászervezéséhez.
A már említett NAGY András mellett rövidesen DANIEL Imre és KOVÁCS kapitány nevével is megismerkedhetett a megye lakossága.
DANIEL Imre vargyasi földbirtokos család tagja August HEYDTE kiszolgálója. Az osztrák parancsnok, miután 1848 novemberében meghódította Erdővidék jelentős részét, DANIEL Imrét Bardoc-fiúszék királybírójának nevezte ki8. Az ő feladata volt Erdővidék harc nélküli feladásának előkészítése.
A későbbiekben nem lehetett hallani báró DANIEL Imréről, csak az oroszok bevonulásakor, mint segítőjükről. A szabadságharc után azonnal feltűnt Háromszéken, mint a hadsereg melletti cs. k. ideiglenes biztos, akit később érdemeiért polgári biztosnak neveztek ki Székelyudvarhelyre. A várost ekkor a kormányzó az erdélyi hat katonai vidék, közigazgatási terület egyikének központjává jelölte ki - ehhez Maros-, Udvarhely-, Csík- és Háromszék, valamint Felsőfehér megyének Háromszékbe ékelődött néhány községe és Küküllő megye egy-két helysége tartozott9.
Már a szabadságharc leverését követően, különösen DANIEL Imre Udvarhelyre távozása után feltűnt Háromszéken az egy ideig minden levelet, utasítást rejtélyesen KOVÁCS kapitányként aláíró Háromszék kerületi császári királyi főbiztosa. Később az egyik címzésben Csíkbánkfalvi előnevet használt, és KOVÁCS Istvánként szerepelt. A szabadságharc idején DORSNER ezredesnek (többen DOSCHER-nek írják), a csíki székely gyalog határőrezred parancsnokának bizalmi emberei közé tartozott, s amikor az ezredes árulóvá lett, ő is követte. Egy ideig Gyergyóban tartózkodott, ott próbálta megakadályozni a szabadságharc kitörését. Tetteiért 1849. január 25-én GÁL Sándor parancsára GYULAI Károly hadnagy KOVÁCS István kapitányt elfogta, és Kézdivásárhelyre kísértette10. A magyar csapatok elvonulása után újból Kézdivásárhelyen tűnt fel, mint a császár hű embere, majd Háromszéken az újjászervezett rend első megbízottjaként alázattal hajtotta végre a parancsokat, s sikerült annyira meggyűlöltetnie magát, hogy nevét Háromszéken 50 év után is mint a zsarnokság megtestesítőjét emlegették11.
A harmadik vezető a már korábban említett NAGY András. Életével kapcsolatos adatok feltárása még ezutáni feladatok közé tartozik. Annyit tudunk, hogy korábban is a megye vezetői közé tartozott. 1842-ben az egyik Brassóból érkezett levélben a megszólítás „Tekintetes Király Biro Ur !” - kívül a címzés pedig „Nemes sepsiszék helyettes alkirály Birájának Tekintetes Nagy András urnak Szotyorba”. A levélben panaszt tettek UJVÁROSI Elekre, aki a sót, mivel Moldvából hozta, olcsóbban árulta, mint a hivatalosan megszabott ára. NAGY András 1846. december 15-én mint „Székelő Biro és a Dög vész tárgyába néhány falukra kinevezett Fő Biro” írt jelentést GÁL József királybírónak Illyefalvára. Valószínű azon szotyori család sarja, akiket MIKSZÁTH Kálmán is meglátogatott, és szerepeltetett a Két választás Magyarországon című regényében12.
A forradalom kezdetén HORVÁTH Albert főkirálybíró mellett NAGY András helyettes királybíró volt. Telkét Feldobolyban megtámadták13. Nyomban a szabadságharc leverése után Háromszék egyik irányítója, aki fenntartások nélkül vállal közösséget a szabadságharc leverőivel.
Egy periratnak köszönhetően részletes adatok maradtak fenn arról, mi történt Uzonban a szabadságharc leverésének napjaiban és azt követően. A kivizsgálást DANIEL Imre rendelte el.
Előrebocsájtjuk, hogy Uzonban és általában Háromszéken, ahol katonaság átvonulására került sor, a szabadságharc utolsó napjait említve többszöri menekülésről, „futásról” beszélnek. Egyik iratban ez olvasható: „A közelebb mult Nyári Napokon amint a Helységünkbe sok Zsibongás és sokszoris elfutás volt” - írják a kökösi panaszlevélben14. Szintén így írnak egy másik levélben is: „A míg a falusi Lakosok bodorgásba voltak”15. Amikor a magyar csapatok Háromszékről 1849. június 24-25-ét követően Csíkszeredáig vonultak vissza, „velük menekült nagyszámú lakosság is”16. Uzonban a „futás” olyan emlékezetes volt, hogy a későbbi tárgyalások során az események döntő többségét időben az első és második futáshoz kapcsolták. ZOLTÁNI Ferencné ZAJZON Éva vallomása: „Midőn mü az első betöréskor elszaladtunk”17. CSORIK Máris GIDÓFALVI István 22 éves szolgálója kétszeri menekülésről beszélt: „magam pedig elmentem bé az udvarra - azonba ismét apámék felpakolodtak s el szaladtak Lisznyoba s ott ültek egy néhány nap”18. Az időt még pontosabban jelöli a következő vallomás, amelyet BOTÁR János asztalos mester mondott el: „midőn az előbbszöri futásbol haza jöttem, egy hetet honn ülve az Inzsinernő Asszony Veres Györgynek méretett hat véka gabonát…kért szegezzem bé a gabonás ajtot - én az ajtot bé szegeztem azon bészegzés után harmad nappal ujra el futottunk”19.
Uzonban, más helységekben is, 1849-ben elsősorban az oroszok jelentek meg. Néhány alkalomról pontos adataink vannak. Az orosz csapatok június 24-én Sepsiszentgyörgyre, 25-én Kézdivásárhelyre érkeztek. Az utóbbiaknak át kellett vonulniuk Uzonon is. A magyar csapatok gyors visszavonulása következtében harcra nem került sor, de a faluból a családok egy része mégis elmenekült. Az emlékezetesebb futás akkor következett, amikor június 30-án a székelyek visszatértek és Uzon, valamint Kökös között támadásra készültek, az oroszok pedig a Feketeügyön túl Prázsmár környékén sorakoztak. A tulajdonképpeni csata július 2-án zajlott le. Ekkor Uzon lakóinak jelentős része elhagyta a falut , hisz kiszámíthatatlan ideig tartó harc következhetett a falu határában. Ez volt az első „futás”. A magyar csapatoknak vissza kellett vonulniuk. Július 21-én Sepsiszentgyörgy és Uzon között újabb csata készülődött; az orosz csapatok a Feketeügy bal partjára vonultak vissza. Ezekre a napokra tehetjük a második futás időpontját.
A menekülő, illetve a behódoló falu képéhez hozzátartozik a fehér zászló kitűzése is. Uzonban MÁRK Samuel is kitűzött egy fehér abroszt zászlóként, azonban vesztére tette, mert kiderült, hogy az a GIDÓFALVI István úrtól eltulajdonított abrosz volt. CSÓRIK Máris, a szolgáló vallomásában elmondotta: „annyit láttam, hogy a Márk Samuel Kapujára egy Zászlo volt kidugva abbol még egy darabot le hasitottam otthon az Asszonynak meg mutattam s az Asszony rá ösmert hogy azon Asztalka terittőjéből valo melyen az ezüstök állottak20.
Még inkább érthetővé válik a menekülés, ha azt is megemlítjük, hogy az oroszok, miután Uzonba bevonultak, néhány embert megöltek. Már korábban közölték azon uzoniak névsorát, akik a szabadságharcban elestek. 18 nevet soroltak fel. Közöttük FERENC Mózes és KŐMIVES Ferenc neve után azt írták zárójelben, hogy: „öreg békés polgár, az ellenség meggyilkolta”; majd TÖRÖK Péter neve után azt: „idős embert és a román kántort Uzonban az ellenség meggyilkolta” 21.
„Váta Ferentznő Magyari Anna 46 Éves” vallomása: „Midőn a kérdezett tábor ide jött Uzonba ide haza voltam de hogy némely falusiakot le lőttek meg ijedtem s el futottam22. A vallomásból azt is megtudhattuk, hogy FERENC Mózest az oroszok ölték meg: „a férjemet hogy a muszkák meglőtték meg ijedtem és azon időbe mikor nemely Uzoniak raboltak ide haza ülni nem mertem”23.
Nem szerepel a közölt halottak névsorában BOROZDA nevű. BOROZDA Rosi 15 éves uzoni leány így vallott: „Én Lisznyoba laktam Simon Ferentz Uramnál - itt meghallottam hogy apámot a muszkák meglőtték temetésire haza jöttem”24. Rokona vagy testvére a halottnak, BOROZDA Mihály is részt vett a temetésen: „Morindás Boris Borozda Mihálynő 24 éves” mondotta a biztosok előtt: „az öreg Borozda meg halván temetése napján midőn az én uram is a temetésről jött vissza találkozott a mesterrel”25. Ezek szerint a név után ítélve Uzonban cigány is áldozatul esett az oroszok bevonulásának.
A fennmaradt iratokban adatokat találunk a táborozásról is. GYÖRGYBÍRÓ Ádám 28 éves a kivizsgálók előtt, akik tőle a rablásokról érdeklődtek, azt felelte: „Azon időben mikor a Muszka Tábor másodszor bényomult Uzonba a Magyar Tábor után”26. A győzelmet követően egy ideig Uzonban táboroztak az orosz katonák, majd Szotyorba vonultak. Néhány nap elteltével azonban egy csapat orosz újból visszatért Uzonba, s ott felderítették, hol lehet gabonát találni, szekereseket parancsoltak az udvarba, és embereket kerestek, hogy megrakják a járműveket. Közben megbolydult az egész falu abban a reményben, hogy ezalkalommal ők is részesülhetnek bizonyos javakból. Két mozzanatot említsünk meg az eseményekből. SZABÓ Mártonné közölte: „midőn az urfi kapujába jöttem láttam az udvaron benn Muszkákot áskálni, engemet egy muszka béhajtott az udvarba, én csodálkoztam, hogy mit akar s midőn a pintzéhez elé értem ö mondotta s intette hogy a mit kapok vigyem en semmit nem akartam vinni…”27. GARAI Józsefet is a rablásokról kérdezik az Uzonba küldött biztosok: „Eppen abba az időbe érkeztem haza midőn a Muszkák a Törökbuzat hordottak a Mikes Udvarbol, s engemet a hideg lelt a kapuba leültem…hozott az itt volt mesternek akkori szolgáloja egy fél vékás szemetmérő kasba, csős Törökbuzat, midőn hozzám ért a szolgálo, az egyik muszka ki vette a kezéből a kast, a másik őtöt vissza vitte az Udvarba játszodtatta, a Törökbuzát melyet a Leánka el vett a muszka a zekeimbe le öntötte melyet én házamba bé vittem…”28.
Hasonló eseményekről tudunk a többi háromszéki településen is.
A korábban említett orosz táborról írt NAGY András kormánybiztos is, keltezés nélküli levelében. A Mlgs Császári Kir. Köz fő Biztosságot alázatosan” tájékoztatja, hogy „Szotyor mellett a Császári Orosz Tábornak mintegy 3500 főből álló rész 10 napig Lagerbe volt az alatt azokot Szentgyörgy ki kerülésével a többi helységek élelmezték kenyérrel s minden egyéb Szükségletekkel”29. Ezen táborozás idejét a följegyzések szerint augusztus elejére tehetjük.
A csaták befejezése után Kézdivásárhelyen is még jó ideig nagyszámú katona tartózkodott. Az egyik levélben pontos számadatot is találtunk. BARTHA Károly ideiglenes alkirálybíró Zágonban 1849. szeptember 13-án keltezi levelét: „Hadsereg melletti ideigl. Biztos Tit Kovács Kapitány Ur, a’ K. Vásárhelyen állomásozó, már most 3400 emberből álló Muszka tábor jobb moddali élelmezése véget, K. Vásárhelyen, nekünk Király Birokul öszve jövést rendelt”30.
Panaszkodnak az orosz katonákra az árkosiak is. 1849. október 20-án írt levelet a helybeli biztos, BARABÁS János Szotyorba NAGY András széki királybírónak, amelyben értesíti, hogy október 16-án 380 orosz katona érkezett a faluba, korábban még tisztek is, akiknek élelmezéséről nekik kellett gondoskodniuk, s közli, hogy kénytelen „hivatalosan bé jelenteni és azon kéréssel alkalmatlankodni, hogy ezen Rovat feletti költést a’ sok szegénységnek a’ Nagyrovatba bé tudatni annyival is inkább, mivel mindezen közönségbe szállásolo Katonaság közül a mindennapi fuvarozás, Tiszti élelmit, és fa illetőséggel minden nap el van foglalva”31.
Az Étfalván BAKCSI József által írt levelet a bíróválasztás idején küldték, amely október 20-a körül volt, s benne arról tájékoztatják NAGY András királybírót, hogy a faluban „jelenleg nagy számu katonaság állomásozik, és ki tudja meddig fog állomásozni ? - Ez az egész falunak nagy terhére van”32.
Szintén októberben, a még Sepsiszentgyörgyön állomásozó katonákról olvashatunk. (Korábban, július 5-én, mikor az orosz katonák bevonultak Sepsiszentgyörgyre, a parancsnokuk, LÜDERS, két órai rablást engedélyezett, amelynek más következményeit nem is említjük, hanem azt megőrizte az emlékezet, hogy a székely történelem nagy kárára az oroszok elégették, vagy kútba dobálták, szétszórták a megye, a város, a DACZÓ család levéltárát33.) Feljegyzik azt, hogy a városban tartózkodó katonákat a tűzoltók épületébe helyezték el, s a város vezetői befalazták azon ajtókat, amelyek az iratokat őrző termekbe vezettek, s mindaddig úgy tartják, amíg a városban orosz, vagy más katonák tartózkodnak34.
Rétyen táborozó orosz katonákról is írnak 1849. szeptember 18-án NAGY András királybírónak. A besenyői biztos GYÁRFÁS Elek arról tájékoztatja, hogy midőn a faluban „a’ biro közönség gyülésit tsinálta…Bizonyos emberek futnak a gyülésbe hogy négy muszka feljöve Rétyről ‘s a’ Rétbe bé ment…a’ Lovakra ezzel több emberek el szaladnak elfogni…nem tsak meg fogták a muszkákot, hanem meg is verték a Birot arra utasitottam, hogy kisértesse el a’ Királly Biro Urhoz…midőn egy darabig el vitték lefekütek a’ muszkák a’ fődre ‘s nem nem tudtak a’ kisérők tovább vinni viszsza kellett hozni…még más muszkák is várták a mezőre…el kellett tsapni…egy ora nem tölt el…egy Hadnagy 3 köz legény fel jöve Rétyről a’ tegnapi nap minket kiméletlenül le vittek Rétyre Székelly Ferentz urhoz, szerentsénkre ottan egy igen betsületes Kapitányra akadtunk ki töstént észre vette hogy azon Hadnagy ki le vit Törvénytelenséget tsinált ‘s maga töstént velünk fel jöve, a’ bünözőköt öszve szedette azok a muszkákkal ki békültek, ‘s minek utána megis fizettek nints semmi baj”35.
Különböző iratokban ebben az időben gyakran írnak az orosz táborokról más vonatkozásban is: általános ellátásáról, élelmezéséről, bizonyos szükségletek szállításáról stb. 1849. augusztus 31-én NAGY András királybíró levelet küldött: „Közönségesittetik, hogy a hadsereg melletti Cs. Királyi Biztos Urnak folyó Ho 12 éről hozzám tett Intélménye szerint az orosz sereg részére bé Szállitandó minden élelmiszerek - a körülmények változásával folyo Év Augusztus 28 átol kezdve nem kész pénzel fizetnek ki, hanem nyugtatványoztatnak36.
Többször elhangzott, hogy a községnek az orosz katonák részére lisztet, sőt pénzt is kell beszolgáltatniuk. NAGY András 1849. október 17-én körlevélben közli a községek bíráival: „Elelmi Biztos Oszterman Ur jelentvén nekem hogy jelesen az orosz Katonaság számára ki rovandt Kenyérnek való liszt…fogyatékján van most ezennel azon hanyagos Biráknak - kik a ki küldött rovatok szerinti Liszt és pénz egeszsz mennyiségek bé adását és fizetését el mulasztani elég merészek voltak - a leg keményebb felelet alatt teszem még egyszer kötelességekké, hogy jelen rendeletem vételétől számitva 24 ora alatt mind azokat bé szolgáltatni annyival kevésbé mulassák el, - hogy különben nem tsak büntetés alá fognak utaltatni hanem a mellett az élelmezésbe eshető rövidségből származni szokott kedvetlenség is köz vetitőleg egyenesen azon hanyagos Birákra sujtani s ekkor magoknak tulajdonitsák ami érni fogja”37.
Általánosnak írják azt is, hogy az oroszok gyakran egy-egy falut megszálltak, s elvették a lakosok élelmét. NAGY András körlevélben közli a községek helyi bíráival, hogy ezen rablások nem számíthatók bele abba a mennyiségbe, amit a faluknak a megszálló katonák részére az előírásnak megfelelően be kell szolgáltatniuk: „még azon mentség sem szolgáhat okul hogy az ugyan csak Katonai csapat falujokat meg lepvén több féle terményeket csikartak fel - mint hogy az illyen esetek atallónosok lévén azok a rendszeres rovataluk végre hajtását akadályozo ürügyül nem fognak nézetni”38.
NAGY András különleges feladat elvégzésére is felhívta a falusbírák figyelmét. Közli, hogy tájékoztatták őt, az orosz táborból néhány katona megszökött, akik bizonyára, legalábbis egyelőre, nem akartak visszatérni Oroszországba, s ezért „név szerint le írt orosz katona szökevények felkerestetvén ha meg tanáltatnak kisértessenek a közelebbi Katona Téri parantsnokságra”39.
A fentiekhez hasonlóan írja 1849. szeptember 6-án: „Ugyan a tisztelt Cs. Kir. Biztos ur parantsolatjábol ezennel minden helységek Biráinak szoros kötelességekké teszem, hogy a császári orosz seregből hirtelenül meg szökött 4 közvitézeket ha meg tanáltatnak kisértessenek Kézdi Vásárhelyre (Daniel Imréhez).”40
DANIEL Imrének, NAGY Andrásnak elsőrendű gondjai közé tarozott, hogy 1849. augusztus 18-án méltó módon ünnepeljék meg Háromszéken is Ferenc József császár őfelsége születése napját. Erre szigorú utasítással hívták fel a községek bíráinak figyelmét, a papokénak is, s jelentést kértek: minden csendben, rendben zajlott-e le ? Ekkor is, mind DANIEL Imre, mind NAGY András egymásnak bizonyították, hogy a háromszéki székelyek elítélik a forradalom napjait, s boldogulásuk útjának a császár által kijelöltet tekintik.
Üldözik a bujdosókat, a szökött és menekülő honvédeket, s azokat, akik mernek emlékezni a népszabadság dicső napjaira. Üldözik azokat is, akik szeretteiket keresik, s reménykednek abban, hátha itt, Háromszéken megtalálják. NAGY András írta a falusbíráknak: „Tapasztalván hogy e hatoság némely helységébe oly idegen emberek koborolnak kik magokat törvényes uti levelekkel igazolni nem tudják…felelősségek alatt teszem kötelességekké, hogy az e féle gyanus és kivált magyar honbol jövő idegenekre éber figyelemmel vigyázván”41.
Azok az iratok, amelyek őrzik a forradalom és a szabadságharc emlékeit, a leverés utáni első hónapok eseményeit, e pár vázlatos adat mellett fényt derítenek egyebekre is: hogyan rabolták ki Uzonban a földbirtokosokat, hogyan próbálták megakadályozni a lopásokat, hogyan fegyverezték le a környező falvakban a románokat, mit tettek az oroszok más helységekben, hogyan kellett beszolgáltatni a fegyvereket, beadni a Kossuth-bankókat, mit tettek a szökött tisztek, szökött katonák, hogyan követelték a falvaktól, városoktól a hadisarcot; körlevelet találunk, amelyben kérik, hogy a balázsfalvi és a nagyenyedi kollégium könyvtára szétszórt könyveit gyűjtsék össze, ha a megyében található belőlük; bővebben is megtudhatjuk, hogyan változtatták az események az emberek gondolkodását és az egymáshoz való viszonyát.
Ezek bemutatása elkövetkező feladatok közé tartozik.
Jegyzet
1. SÁLvt 28. csomag 105 sz. irat 1.
2. KOVÁCS Endre 1954. 576.
3. ÜRMÖSSY Lajos 1894, 4-5
4. KOVÁCS Endre 1954. 583.
5. NAGY Sándor 1899. 40 és EGYED Ákos 1979. 222.
6. ÜRMÖSSY Lajos 1894, 5.
7. SÁLvt 28. csomag 105 sz. irat 4-5.
8. EGYED Ákos 1979. 124.
9. ÜRMÖSSY Lajos 1894, 8 és ENDES Miklós 1938. 314.
10.NAGY Sándor 1899. 37.
11. Ifj. GÖDRI Ferenc 1899. 95.
12. SOMBORI Sándor 1971. 544 és BERDE Zoltán 1970. 115.
13. EGYED Ákos 1979. 40.
14. SÁLvt 28. csomag 105 sz. irat 6.
15. SÁLvt 28. csomag 105 sz. irat 1.
16. KOVÁCS Endre 1954. 547.
17. SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 30.
18.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 35-36.
19.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 60.
20.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 36.
21.SERES András 1992. 61.
22.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 20.
23.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 36.
24.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 35
25.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 13
26.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 59
27.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 53
28.SÁLvt 28. csomag 98. sz. irat 54
29.SÁLvt 28. csomag 87. sz. irat 14.
30.SÁLvt 28. csomag 88. sz. irat 15.
31.SÁLvt 28. csomag 88. sz. irat 41.
32.SÁLvt 28. csomag 88. sz. irat 55.
33.Ifj. GÖDRI Ferenc 1899. 94.
34.SÁLvt 28. csomag 96. sz. irat 166.
35.SÁLvt 28. csomag 88. sz. irat 17.
36.SÁLvt 28. csomag 87. sz. irat 3.
37.SÁLvt 28. csomag 87. sz. irat 5.
ACTA - 1996 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
