(Kivonat)

Az egerpataki BALYKÓ Elek (1810-1895) önéletírása számos értékes adatot nyújt a múlt századi állapotokról, de sok néprajzi és nyelvi sajátosságot is megõrzött számunkra. A kézirat elsõ, ÁRVAY József-féle közlési kísérlete meghiúsult, mindössze egy rövid részlete látott nyomdafestéket. Az alábbiakban azokat a részleteket közöljük, amelyek nyomonkövethetõvé teszik BALYKÓ ifjúkori vándorlásait, és így egy ritkaságszámba menõ “népi” földrajzi utazóval ismertetik meg az olvasót, a 19. század elsõ felébõl, az Ausztriai birodalomból.

(Kivonat)

Az egerpataki BALYKÓ Elek (1810-1895) önéletírása számos értékes adatot nyújt a múlt századi állapotokról, de sok néprajzi és nyelvi sajátosságot is megõrzött számunkra. A kézirat elsõ, ÁRVAY József-féle közlési kísérlete meghiúsult, mindössze egy rövid részlete látott nyomdafestéket. Az alábbiakban azokat a részleteket közöljük, amelyek nyomonkövethetõvé teszik BALYKÓ ifjúkori vándorlásait, és így egy ritkaságszámba menõ “népi” földrajzi utazóval ismertetik meg az olvasót, a 19. század elsõ felébõl, az Ausztriai birodalomból.

Egy háromszéki székely emlékíró:

BALYKÓ Elek

Az erdélyi emlékírók között, akiknek az írásai értékes forrásanyagot tartalmaznak koruk gazdasági, társadalmi valamint politikai állapotára vonatkozólag, a székelyek is szerepelnek. Ezeknek azonban, épp úgy, mint a többi erdélyi emlékírónak az írásai a 17-18. századból származnak (APOR Péter, MIKES Kelemen, HERMÁNYI DIÉNES József), s nem haladják túl a 19. század elsõ felét, az 1848-as esztendõt. Az alábbiakban egy olyan emlékiratból közlünk részleteket, melynek szerzõje mind társadalmi állására, mind képzettségére valamint foglalkozására nézve különbözik az eddig ismert erdélyi emlékíróktól.

1937 és 1949 között a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium latin-görög nyelv és irodalom tanszékén tanár és a Székely Nemzeti Múzeum tb. õre voltam. Ilyen minõségemben igyekeztem a diákjaimmal a múzeum gyûjteményét gyarapítani. Az egyik tanulóm, PÁL Ernõ 1946-ban egy kéziratos könyvet hozott be Egerpatakról, BALYKÓ Elek egerpataki székely huszár önéletrajzát, amit a múzeum könyvtárában helyeztem el (Ltsz. 28483, Beszerz. szám 4336/1946).  

A kéziratos könyv fedõlapja piros-fekete márványszínû karton, a gerince barna bõrkötés, mérete: 197 x 130 mm. A könyv lapjait a szerzõ számozta meg. A 190. lappal zárul az önéletrajz s 267.-ig különbözõ feljegyzések vannak, 12 lap számozatlan. A könyv gerincén a cím benyomott betûkkel: A Vándor Székely Emlékei.

A kéziratról ÁRVAY József, a múzeum akkori könyvtárosa, akinek a kézirat közlését átengedtem, a Korunkban egy rövid ismertetést írt1 s a kéziratot közölni akarta. Az akkori közlési lehetõségek megszorítása miatt az önéletrajz nem jelent meg, az 1968-ban, az Elõre hasábjain közzétett rövid, adaptált epizódot leszámítva.2 A teljes anyag zúzdába került, a közlésre elõkészített kézirat egy példánya a TAMÁSI Áron hagyatékban lappang.

BALYKÓ Elek 1810-ben született és 1895-ben halt meg, Egerpatakon.3 Kéziratának önéletrajzi oldalai két nagyobb részre tagolhatóak: az elsõ az 1878-ban, a második rész az 1882 és 1895 között írt önéletrajzi adatokat tartalmazza. Közébük beszúrva néhány lejegyzett dal és más rövidebb szövegrész, többek között két 1867 utáni utólagos kiegészítés a katonaságnál szerzett élményekbõl.

Egész életén át nagy jelentõséget tulajdonított az “álomlátásnak”. Életének jelentõs fordulópontjain jóslatokból tudja meg további sorsát, fekete kutya próbálja eltéríteni szándékától, mely ellenébe egész reggelig imával kell védekeznie, máskor tündérek szólítják meg, és ha válaszolna, azon nyomban haza kerülne "a kementze mellé". Nem véletlenül választottuk a közölt részlet címéül a "tündéres utazásokat". Hazatérte után sokat olvas, különösen a verseket kedveli, s feltünteti szerzõjüket is. PETÕFI mellett TÓTH Kálmán és VAJDA János a kedvenc költõje. Ez utóbbi verseinek hatására õ maga is versbe foglalja hányatott sorsát, szomorú öregkorát. A Bibliából vett számos idézet azt mutatja, hogy azt is sokat olvasta, és hívõ ember volt. Öregkorában a mágiával is megismerkedik. Néprajzi szempontból figyelemre méltóak a néhány mû- valamint népdalon kívül a népi gyógyászatról és a méhészetrõl írt feljegyzései.  

PÁLMAY József, Háromszék vármegye nemes családjai címû könyvében egy BALYKÓ család szerepel: a sárfalvi, lófõ BALYKÓk. Az Egerpatakkal szomszédos Bitára is származott águk.4 PÁLMAY csak 17. századi adatokat közöl róluk, de ismeretes, ebbõl az ágból származott pl. a baróti 48-as honvédtiszt BAJKÓ Lajos, akinek naplója fennmaradt a KÁSZONI Gáspár-hagyatékban.5 BALYKÓ Elek hullámzónak mutatja be egerpataki családjának anyagi helyzetét . A szülõk közötti állandó perlekedés valamint a nyughatatlan természete arra késztetik, hogy az iskolából megszökjön Sepsiszentgyörgyrõl, Brassóból, majd Kézdivásárhelyrõl. Ezért egy távolabbi helyre, Nagyenyedre viszik 1822-ben, de innen is hazaszökik. Útközben Balavásáron beszegõdik szolgának egy ottani birtokoshoz, s innen viszi haza az apja. Visszatér Nagyenyedre, de az iskolát elhagyva 1824-ben Debrecenbe, majd innen ugyanabban az évben ismét hazamegy. Már abban a korban van, hogy a kötelezõ határõr szolgálatot meg kell kezdenie. Hogy ettõl megszabaduljon, ismét visszatér Nagyenyedre. Innen megint Debrecenbe megy, ahol kitanulja a csizmadia mesterséget. Itt sincs maradása, és a mesterséget Belényesen folytatja, majd intézõje lesz egy ügyvédnek. 1834-ben ezt az állását is elhagyja, és Nagyváradra megy s ott beáll a KOBURG huszárezredbe. Az ügyvéd feljelenti, hogy székely, s így a székely határõrségnél kell katonáskodnia, erre a huszároktól elbocsájtják. Ekkor nevét KOVÁTS Elekre változtatva székely származását eltitkolja. Ezen a néven lép be a König-Würtenberg huszárezred hatodik svadronjába. Mint huszár eljut Budapesten, Esztergomon és Nagyszombaton keresztül Morvaországba. A százada Austerlitz, Ovez, Bucsovic, Brünn után Galiciába érkezik, ahol Marianopol, Halics, Tisminic után Lembergben volt az állomáshelye. 1844-ben megunva idegen földön a katonaságot, parancsnokának tudomására hozza székely származását, és kéri a huszároktól való elbocsátását. Az ügyét kivizsgálják, és megkapja az elbocsátást. Bukovinán, Csernovicon és Vatra Dornán keresztül jut el Erdélybe, majd Besztercén, Parajdon és Székelyudvarhelyen keresztül megérkezik Egerpatakra. A történet külön színfoltja, hogy az emlegetett tisztek egyik vagy másik oldalon a szabadságharc fõszereplõi lesznek, mint pl. SCHLICK. Az ügyét kivizsgáló százados maga LENKEY, BARADLAY Richárd mintaadója és huszárpajtásai az igazi “nyolcvan huszár", akik tisztjüket is kényszerítik majd a szabadságharc kitörésekor a Magyarországra való hazatérésre (l. jelen kötetben, RÁKÓCZY Rozália közlésében a vonatkozó, Máramaros vármegyébõl felterjesztett kegyelmi kérvényt is).

Otthon nem fogadják szívesen, sok kellemetlensége volt az anyjával. 1848-ban megházasodik, a felesége azonban korán, már 1855-ben meghal, s özvegyen marad három gyermekkel. Újraházasodik, a házasság nem sikerül, elválnak.

BALYKÓ Eleknek nemcsak a családja részérõl volt sok kellemetlenségben része (a felnõtt gyerekei gyámság alá akarják helyezni), de a papok részérõl is, akik a válóperét nehezítik meg. A világi tisztviselõk pedig segítségére vannak az õt perlõknek, hogy vagyonából kiforgassák. Mindezek arra indítják, hogy keményen bírálja kora székely társadalmát. Mint kortes közremûködik a helyi képviselõválasztásokon, s felfedi a megyei tisztviselõk korruptságát, nem kímélve a megye papságát sem.

BALYKÓ Elek írásának kultúrtörténeti értéke is figyelemre méltó. Ifjúkori vándorlása során nemcsak Erdélyt, de a birodalom más részeit is bejárta, és a népei közül többel érintkezésbe került. Ez lehetõséget adott arra, hogy emlékei alapján összehasonlítsa ezeknek az életmódját és életfelfogását a székelyek gazdasági és társadalmi viszonyaival, helyzetével. Különösen érdekesek az ifjúkor éveire jellemzõ regionális és helyi identitástudat-elemek. Az önéletírás megszületésekor szülõföldje már nagy változásokat él. Az õsi székely közigazgatási forma, a székek, Kézdi, Orbai és Sepsi végleg megszûnnek, létrejön a vármegyei közigazgatás. Valószínûleg a forradalom és szabadságharc a döntõ tényezõje a nemzeti identitás megerõsödésének - az eseményekre a kézirat csak közvetve utal, viszont a kézirat születése idején már magától értetõdõ viszonyítási pontonként kezeli 48-at, 67-et, a Lánchidat.

Figyelme kiterjed az általa megismert népek sajátos népi kultúrájára is. Nagy az érdeklõdése a történelem iránt. A történelmi emlékek és a hozzájuk fûzõdõ hagyományok feljegyzése révén a kézirat adatforrásként is használható. Többek között ilyen a kézirat 165-166. oldalán található feljegyzés: "ujboll nagy Borosnyon vagyon egy régi Romai vár vagy kemény festung a" melybe volt a Székely nezte Torony a moston élö TZIKKES Mihály Csûre helyin ott keresd a fundamentomát kétség nélkûl meg tálalod mert abol nézte SZÉKELY Úr a mig a moston Várhegy nevet viselõ hegyet a Székely népel meg hordatta az a kori magyar fejedelem bûntetés bõll, mig élelmekbõl ki fogytak, akor adták meg magokot igy rontatta el a hires várat, két fel huzo higya volt egyik a BIRÓ Elek Úr kapujába a másik a "SEBESTYÉN Mihály Kapujába ott utobbi Kapuba és a SEBESTYÉN András Kapujába a kit köznek hakét felé méred ép esik a KONYA Balás Ur hizlalo pajtája aránt az ut kõzepén ott keresd a Templom faragott kõveit mert oda teték tõteléknek, it a SZÉKELY nézte torony mivel e volt a Komendáns Rétyi nemes Ur." (Az aláhúzások BALYKÓ kiemelései.)

ORBÁN Balázs a nagyborosnyói református templomnál kereste a castrumot a múlt században.6 Századunk elsõ felében a régészek, így a budapesti PAULOVICS István7 s a kolozsvári C. DAICOVICIU8 csak egy esetleges római települést tételeztek fel. Miután már korábban felhívtuk rá a figyelmet9, BALYKÓ Elek feljegyzése alapján 1973-ban az általa megjelölt helyen feltártuk a római castrum romjait, s egy feliratos követ is találtunk, mely egy olyan csapattestrõl tesz említést, amely eddig nem szerepelt a daciai római csapatok eddig ismert nevei között. Az ALA I LA(TOBICORUM)ról van szó. Ez a lovas kelta csapattest a Rajna mellõl Colonia Agrippa " Köln városában talált feliratos emlékrõl ismeretes.10 BALYKÓ a Várhegyi fejedelmi vár egy eddig ismeretlen porkolábjának, egy rétyi SZÉKELYnek a nevét is feljegyzi.

Az alábbiakban azokat a részleteket közöljük (1-29, 40-49, 52-75, 100, 109-120. o.), amelyek nyomonkövetik BALYKÓ ifjúkori vándorlásait, és így egy ritkaságszámba menõ “népi” földrajzi utazóval ismertetik meg az olvasót, a 19. század elsõ felébõl, az Ausztriai birodalomból. A közölt részletek nagy részének (1-90. o.) elsõ, nyers átírását SZABÓ Mária, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa végezte, akinek segítségét ezúttal is köszönöm. Az elsõ egybevetés után kérésemre LÉNÁRT Anna hasonlította be a szöveget és véglegesítette a közlésre kerülõ változatot. Észrevételeit, kérésére, beépítettem az elõszóba.  

BALYKÓ írása kalligrafikus, nyelvezete sajátos háromszéki tájnyelv, melynek népi jellegét a különbözõ nem székelyföldi iskolákban tanult irodalmi nyelv sem változtatta meg. A 19. századi kollégiumok klasszikus jellegû oktatására mutat, hogy sok latin kifejezést és idézetet használ. Az osztrák huszárságnál használt német katonai szavakat fonetikusan írja le.

Helyesírása sajátos, viszonylag következetes. Az is kötõszót következetesen, toldalékszerûen a megelõzõ szóhoz ragasztja. Központozása esetleges és nem egyértelmû. A sorvégi szóelválasztást " jelöléssel oldja meg, ez megjelenhet csak sorvégen, csak sorkezdeten is, de általában (ismételve) mindkét pozícióban. A szöveg jellege nézetünk szerint nem igényli a sorõrzõ helyzetrögzítést, annál is inkább, mert rövid oldalakról van szó, így a sorok megkülönböztetéséhez nem ragaszkodtunk. Az oldalváltásnál BALYKÓ alkalmazza az oldalvégeken az olvasást könnyítõ lapalji oldalkezdõ szót a következõ oldalról. A hangjelölésben a legtöbb esetben több változatot használ, ez a tulajdonnevek írásánál okoz leginkább gondot az átírónak, pl. az u és a v csaknem mindig nagybetûs formában szókezdõ, de tulajdonnév-jelölõ/kiemelõ szándék emögött inkább csak bizonyos esetekben feltételezhetõ, így az Ur/Úr, Vitéz (megszólítások) esetében. Csak utóbbiakat írtuk át majuszkulás szókezdéssel. Az és és "s, az a és a" alakokat egyaránt használja, a zs is elõfordul "s alakban stb. A hosszú és rövid magánhangzókat nem különbözteti meg. Néhány helyen alkalmazza az ÿ írásmódot, ez saját neve esetében lényeges, amelyet többször így ír - PÁLMAY is így használja a sárfalvi BALYKÓ család esetében (adatai, mint említettük, kizárólag 17. századbeliek!). Tekintettel arra, hogy a szöveg tájnyelvi, nyelvtörténeti forrásanyagként is elemezhetõ, a jelzett kivételektõl eltekintve szigorúan ragaszkodtunk BALYKÓ írásmódjához, és az ékezeteket igyekeztünk mindig a helynek megfelõen, a BALYKÓ alkalmazta írásjelhez alakilag legközelebb álló jellel érzékeltetni.  

Nincs szándékunkban az emlékiratot alaposabban és fõleg minden szempontból elemezni, ez nyelvészek és néprajzosok-folkloristák stb. további munkáját igényli. Mindössze egy térképet mellékelünk, a szerkesztõ jóvoltából, amely BALYKÓ helyszíneit, az általa bejárt útvonalakat ábrázolja. A bemutatottakat összegezve: az önéletrajzot nem egy hivatásos tollforgató írta, hanem egy egyszerû székely falusi ember, aki éles megfigyelõképességérõl tesz tanúbizonyságot. årása, sok realizmussal, korának társadalom- és mûvelõdéstörténeti állapotáról, jelenségeirõl számol be, ezenkívül sok néprajzi és nyelvi sajátosságot is megõrzött számunkra.

SZÉKELY Zoltán

Jegyzet

1. ÁRVAY József: Egy székely paraszt emlékirata, Korunk 1957/ 8, 1117-1120

2. ÁRVAY József: Az új mundur, Elõre, 1968. 07. 07., 3-4

3. ÁRVAY József: Egy székely paraszt emlékirata, 1117

4. PÁLMAI József: Háromszék vármegye nemes családjai, 1901, 37

5. LÁZÁR Antal: Egy baróti "48-as honvédtiszt visszaemlékezései (I.), Erdõvidék, 1998. március 6., Barót, 6

6. ORBÁN Balázs: A Székelyföld leirása... III., 1869, 163

7. PAULOVICS István: Dacia keleti határvonala, 1944, 73

8. DAICOVICIU, Constantin: Graniþa de est a Daciei... SCIV 1, 1950/1, 17

9. SZÉKELY Zoltán, Jegyzetek Dácia történetéhez, 1946, 28 és 31

10. SZÉKELY, Zoltán: Noi descoperiri din epoca romanã din sud-estul Transilvaniei. SCIVA 26, 1975/3, 343-351

(A családnevek majuszkulás kiemelését, beleértve a közlésbelieket is, kötetszerkesztési szempontok indokolják. Szerk. megj.)

A Vándor Székely Emléke

(részletek)  

Olvasó Barátom! ne vedd róssz nevenn hogy sok hellyen virgula, vagy tõbb õszve kõtések hibáznak, mert a Tudomány kevés, de annál tõbb a próba tételek.  

Szûlettem a" Magyar fõld N:keleti részenn, az ugy nevezett Székely Fõldõn hazám fõlgye tõbb nyire fõvenyes azt pedig tudd meg jó Barátom hogy kevesset terem, de a mit terem igen jó. Atyám kezdetbe szegény, de tsak hamar jó Gazdává vált, mely egy kissé nagyra vágyová tette, azért telik be fiján az Argyílusí, tekervényes dolog, a melyet a író tõkéletesenn igazol, mely tovább ki tetzik. "s nehogy édes olvasó Barátom azonn meg tsõkkeny hogy Argyilus király fit hozom elõ, mert õ is Anyátol szûletet mint más, és tsak tejett szopott, de ha tette Isteni gond viselés, utánn tette és Tûndér [2] dolog, "s azt mondják hogy nints Tûndér, azt ide, és tova magyarázzák, ki azt nem hiszi probálja meg, akkor meg fog arrol gyözödni mint a hires HATVANI, mert a mit az Isten elõbb teremtet, "s helybe hagyott, mostis helyin van, és annak gondját fogja viselni, tehát én ezt alételt, álitom és erõsittem, a mint tovább meg fogom irni. én probáltam mint arra szûletett, és a ki nem hiszi ujbol tegyen probát hogy gõzõdjék meg rolla."

[3] Gyermekkori dolgom kezdete.
" Hat esztendõs koromba, mint Iskolás a" VÁRHEGYI István tanító mester keze alatt kezdettem, a huszon öt betût meg esmerni, 1816ba a" melyhez mint gyereknek igen nagy szorgalmam nem volt - elõre kitetzett hogy nem sokra lehet menni, azzal a kopoval, a kit a nyul utánn bottal hajtanak, mert a ha egy kissé futis csak szét tekint, és szorgalom helyett, egyébre fordittsa figyelmét, tehát itt az ifju tenulónk is ugy volt, mert a patak martokba lévõ, odvas fûzeket inkább szerette meg nézni, mint a Mestere Ûlõ székit "

Azért tehát még esõ télenn vándorolni kezdettem, elhagyva az Iskolát, a szomszéd faluba mentem, az Atyafiakot felkeresni, és ott adig vesztegleni, mig azok hirt nem tetek szûléimnek, hogy itt van az elveszett Ju[4]ratus, melyre szûleim értem jõttek, hogy hazavigyenek, és akkor meg kaptam az elsõ kutya portciot, és akkor csufságbol utánnam kûldõtték tanulo társaimat, és az ugy nevezett haj szekérenn felvittek a további tanulásra, de ez oknélkûl valo volt, mert e csak mindég igy folyt "  

Tovább ment az idõ el vittek S: Szent Györgyre. Onnét nyárára Brassoba, hogy se nyáronn, se télenn, soha othónn ne lehessek, hogy felejtsem el az othont, vagy is a kõzpéldába mondott szótt, az édes anyám tejét, de ez mind oknélkûl való volt, el vittek K: Vásárhelyreis, de inenis el illantam, mert jámborságomért a kurta mérgessel (vagy a korbáttsal:) egy nehányat kaptam a mely nem inyem szerént esett, a melyért a kurtát kezem hez vettem, és mikor az pap Zsûtõ kementzéjét hevitették, oda be dobtam és aval tovább allottam, el mentem Létzfalvára az Atya fiakhoz, a honnan ujbol hirt tettek szûleimnek ujra haza vittek, és megint ki kaptam [5] mint a mely katona a ruháját magarol le issza.  

Az idõ tõlt, de a tanulora igen kevéss ragadt, hányodtam vetõdtem igy mig 12=es éves voltam, akkor tõbbekkel egyûdt, ki vittek Nagy Enyedre a Colégyomba hogy onnét messze lessz Háromszék de abbais meg csalatkoztak, mert midõn Tanitom kõtelességét folytata, tudomásomra esett hogy szûlettem fõlgye N: keletre esik, Tehát hosszu volt nékem a Tél, nagyonn vártam a kikeletett hogy meg nézhessem, a tiszta napjárását el kõvetkezvén a tavasz, ki mentem az ugy nevezett Sz: Király utza végére és néztem a tiszta nap fel jõveset, Õsztõnzõtt a vér a haza menésre, "s igy tõbb gondok kõzõtt csak el határoztam hogy haza felé indulok de egy nagy kerittés volt elõttem hogy egyenest vehettem volna elõreis utamott, az az a Maros fólyó, de azonn keresztûl hatoltam Csombordnál, a hidasonn, és akkor ut nélkûl fogtam hegyenn võlgyõnn keresztûl :/ mint Argyilus :/ eljutotam arra a szép kies kaszálora a melyet Csengernek hivnak, Betlen Sz: Miklósnál a" Kis kûkûllõ fólyó mellett, oda be mentem [6] abba a" nagy romlott udvarba alamisna kerés véget a hol kaptamis mivel tovább utazzam, mire csak ugyanis értem egy falut, ott a leg elsõ házba bé mentem melybe találtam egy nõre, a ki engemet le kérdezve kevés vatsorával ki nált, mely utánn õ is kõnyezte a maga õzvegy sorsát, énis a magamét, tehát igy az egész étzaka eltõlt, reggel ajánlotta magát hogy nékem szolgálatott keres, melyet én õrõmest el fogadtam, csak hogy maradhassak, igy el vitt egy Õreg tisztes Asszonysághoz, neve volt CSEREIné, igen nagy lelkû idõs asszony, és egy pártába vénûlt nagy leánya volt, itt a mire fel használhattak, étel idejével szoktattak asztalteritteni, egyébb kor az életbe mire használhattak, pujkára gondot viselni, "s meg lovat is pásztorolni; igy teltek a vándornak napjai egész nyáronn. De lévén az aszonyságnak a Colégyomba két unokája és azoknak levelet kûldõtt, és most kerûl ki a Vándor hol léte, meg tugya az édes atyám [7] Lovat nyergel és tõstént Nagy enyedre megyen adolog megtudására, Onnét nyomonn Balavásárára mivel ott voltam, és ugyan a falu végénn ahoz az Özvegy nõhõz talált tudakozni bemenni a hova a kereseti alati vándor, ez az aszony jó nevenn fogadta, de tsak arra figyel meztette ne hogy a fiju meg lássa mert ugy kezhez nem fogja keritteni, mert nagyonn fél, mostis látyai ked odabé a Rétbe a lovakat õrzi, tehát lovát kõsse bé az olba, és ugy menyen hozzá, mert a mint látom tám alszikís; ezzel a leskõdõ õreg farkas észre vétlenûll a lábamhoz toppant, és nyájas szoval igy szollot! kelj fel fijam és menyûnk haza, álmasonn szavát meg esmérve? felelet ez volt en soha sem erre fel ugrottam és futni kezdettem a Kis küküllõ fólyó felé, de az Atyám utoll érvén szép szoval meg engesztelt, és a szegény Õzvegy párt fogomhoz vezetett, innen hármann a tisztes nemes asszonysághoz hol még ott háltunk, és más nap ugy indultunk útnak, ha egyik meg unta gyalogolni, akkor a másik ült fel, és igy sorba [8] járt a nyugodalom, igy utazgattunk N: keletfelé át keltûnk a Rika havassán, és onnan a" Vadas hegyinn, itt mán be értem a" szûlõtte fõldemre, de hogy mi vár rám tovább attol már jo elõre féltetem a testemet, be értûnk a falunk határára a hol no itt a faluis, mire Atyám a kertenn elõre ballagot, hogy én kerûljek az uton már az õreg a házba, de a Vándor még kívûl! valyon hogy fogadják az ujj vendéget, be lépek dehát kõszõnet helyett béres ostorral jo gazdagonn ellátnak, ugy anyira hogy hát nints ki rajtam szánakozzék, csak azzal hogy ugy kell ne kering mindég. No itt meg volt a N: Kállai Vásár, meg kapta a vándorló a maga fáradtsága jutalmát. Nohát itt a Béres Ostor, eszteke és egyébb hozzá valo, helyetted én szolgát nem tartok, hanem ha élni akarsz dolgozzál igy folynak tovább [a 9-10. o. hiányzik, úgy néz ki, kitépték, a szöveg is megtörik]  

[11] már tõbb a baj kedves olvasó Barátom, mert a" vándor nõ és a baj is nõ, mert már a fõld népeis rám támadott, mint nagy gazda fijura hogy a familliába nints katona és a fiú 16=éves, és be kell fogni katonának, itt kettõ az ellenség elöl tûz hátull viz, itt mán mit csinálsz nem sok idõre meg szollitnak, az elé allásra, nálam arra meg volt a hajlam, de atyám az el nem fogadhatta, mert a katonaságott nagyonn utalta, igy a kõrûl ményekhez képest ujboll az elébihez kellett fognom t."i." utat vesztettem "s nagy Enyedre mentem, onnat Nyárára Hatszeg vidékire Kenderesi Mihály urfihoz a" hol jóll tõlt a dolog a Retyezát tõvébe, el telvén a Nyár ezzel bé kellett menni a Tanodába, beis mentem a szokott mod szerént, de ott sem volt jo a dolog mert hát jõn az Édes Atyám a tesvér Õtsémmel, ott meg dorgált, mire én Comendatoriát vettem és el mentem ki Debretzenbe hogy hátha ott kolbászboll fonyák a" sõvént, vagy [12] Disznó lábbal támasszák, és mindenn inyem szerént fog esni, már most ujboll utazom mint hogy mindég kivántsiis voltam, hogy hallottam a magyarok hiret és olvastamis, el hatoltam Élesddig, mely váradhoz kõzel, de itt éppenn ellis sõtétetem, szállást voltam kéntelen keresni bé mentem egy tisztes Öreghez "s meg kértem egy éjszakai hálás veget " jó szível fijam Istenéa szállás, de meg jegyzés érdemel, hogy Vasárnap estve volt, honnan jõvesemet meg kérdve, ezt feleltem! N: keletröl jõvõk a Székely magyarok kõzõll " ez nékem nagyon joll esett " De felelt rá az Õreg hallottam az Apámtol hogy ottis laknak magyarok, de én ott soha nem jártam, ezek nékem igen joll jõttek. Tovább a bogja kementze mellet igy szóll a mitén meg nem hallottam volt de soha Anyok van é még abból a portzioba kötõzõttböl " Volt rá a felelet van? hozd ki melegitsd meg ennek a fiunak. gondolkozom Uram Isten ma egy portzio szénát tesz elõmbe, de hát egy jó lábas tõtõtt káposz[13]ta, akor gondolom nó ittis mi névet adnak a tõtõtt káposztának, de tsak tovább anyok eregy, hozz egy bõgre bortis, tsak néztem mi fog tovább tõrténni mivel én ezt magyarul nem értem, hát hog egy holjagos veress fel kupás Csuporba bort is iszik és rám kõszöni, e volt Magyar Országonn elsõ vatsorám, gondolhatod jó baratom hogy mily joll esett e nékem hogy igy találkozik öszve, egy Atilla, és egy Arpád, kik egymást nem esmérõk.

Más nap bé megyek N: váradra, de ittis meg kellett hálnom, át mentem a Kõrõs vizen Olosziba a tull városba, ott a hiddal csak nem szembe volt egy szõglet kortsma, Tzimzete 3=om Rósa, szállást kérek a kortsmárostoll, joll van fiu vanné igasság! van: add ide mert anélkûll itt nem szabad tõrvényûnk ez most már foglalj helyet, ugyis tetem egy szögletbe lehuzultam, hát idõ mulva begyön egy nagy Bundás bundája szõre kivûl fordittva, le ül az asztal mellé, és egy itze bort porontsol, de ettõl nem kértek az igasságot, meg iszik egy pohár bort de fel kél és eljõn hozzám, és igy szollitt meg, [14] kely fel! és jõvel igyunk. erre én felelek jo bátyám nékem nints inya valo pénzem, én nem azért hilak hogy nékem fizess, tsak hogy jõvel és igyunk. Itt már a félsz is volt, fel kõltem "s mellé ûltem és iddogáltunk, mi a tõbb hol inet, hol tull lenyult és hol "sûlt hust, hol kalátsot vett fel, mire Istenem! honnan szedi azt, dehat a Bunda fel van kõtve "s abbol szedi. Jo kedve ereszkedve el kezdi szép hangon funi."

Világ! Világ! Csalárd világ  
sokat igér kevesset ád  
Sári! Sári! be jo valáll#be kedves Szeretõm valál  
Mégís álnokull meg csaláll.

No itt a magyart mind;g kedvem volt látni, láték már kettõt, menyûnk tovább õ jó mulatás utánn el ment, és én ujjra lefekûdtem a Lotzára reggel utlevelem kezembe véve, ut kérdezés utánn a Bihari nyakon keresztûll mentem Maria felé, hol a hires BOTSKAI István szûletet, onnan potsajnál [15] a Beretyón keresztûl át rándultam a hires Debreczenbe a hol az a hires tanulo Iskola van no itt vagyok! a kivánt helyenn, itt tanyát kéne ûtni valahová, de itt senki sem es mér a N: Csapo utza szõgletén be megyek egy kis náddal fõdõtt házba melybe egy Fazakas mester lakott, ettõll szállást kértem. Neve volt Ág János, ki nyilat kozásom utánn az mongya Anyok hisz Ferentz is odajár, és igy ketten el mehetnek. Jó! be a tanodába és rendeznek étel hordo szolgának, de tsudálkoztak õltõzetemenn, itt! betõlt hogy ha a madár egyik városból a másikba megy meg ismerik a tollároll, hát ha egyik Országboll a másba " járogattam "s végeztem kõtelességemet de sokszor oly ûres hasat hordoztam, hogy a szemembõl is folyt a kõny mert oly veress levest hordottam a fõzõnétõl mint a szilva lé, ugy meg volt paprikázva a mely ugy egette a számot hogy mint a hoz szokatlan a szemembõl a kõny follyt, tehát itt még rosszabb volt, ne kételkedj Olvaso barátom mert hazudni nem szabad, Nagy Csapo [16] utza szõgletén lakott Pétzelli Joseff Professor, és nagy hatvan utza szõgleten Sárvári mind ketten idös kopaszok.

Ujboll utnak indultam meg unva a veress levest N: keletnek, Berettyo jõttin fel felé Margitának hogy a Szilágyonn keresztûll megyek, el érvén margitát be mentem a kortsmába falatozás véget, itt ujbol egy magyarra tanáltam 17-es éves koromba, mellém ûll és utazásomrol tudakozodik, midönn meg mondom, azt kérdi vané igasságod! erre vonittoson felelem, nints " no tehát tsak a Gránitzig mész mert Iptoll vissza kisérnek Debretzenbe, erre meg szomorodom mire az én magyarom igy szoll Ne fély semit! egy Itze bort porontsol illogassunk, kõszõnõm bátyám, nem kell nékem hogy mást végy, mert néked a pénzre az utonn szûkséged lessz, jo kedve ereszkedik, és igy fog hozzá."

"Margitai zõld erdõ zõld erdõ  
a kõzepénn csipke bokor veszszõ  
Rá szállott a gerlitze madárka  
szép kõrmével tsak ezt irogálja  
[17] Ha meg halok tudom hogy el temetnek  
aztis tudom hogy könyen el felejtnek."

Itt meg mutatodott a magyar, ki fogyunk a" borbol meg kõszõnõm, "s mikor utnak indulnék azt feleli, még ály fijam! meg mutatom hogy merre meny, ezzel ki kísér a Város végire és meg mutat nékem egy falut, a nak a neve Kémer oda tarts ezenn a mezei utonn, ott a posta mester Ur az ut levél visgálo, egy tisztes õreg magyar bátrann meny be panaszold le ügyedet nem vallod kárát, ugyis volt, elis fogadott és le ûltetett mivel õstve volt, vatsorát adatott "s még hálásomrais gondolkozott, reggelirõlis, és maga kivitt a falubol, hogy meg mutassa az utat hogy merre menyek, belée állitott egy mezei utba és meg mutatott egy nagy kopatz hegyett, hogy tsak arra tartsak, és ott vann alatta Szilágy Somlyo és ott belé akadsz a nagy utba "s ott el mehetsz így kerûlém ki az akkori veszedelmet, "s igy osztánn egész hazámíg senki meg nem állított utamba a Mezõségenn keresztûl M: Vásár helynek és igy tovább bé Három Szék[18]nek, Midõnn meg láttam Szülõ fõldemet, ujból nagy gond ütött hogy mitsoda moddal áljak szûleim elébe.

De az a jó szerentse kezd táplálni nem tanuloi hazugság, hogy a ragáljos Rûh nyavalya miatt a Colegyomot szét bocsatották, a mi igaz volt és igy én is nagy bajjal butsusztam, de ez kevés ideig tartott, mert az irigy Székelység fel használta az alkalmatosságot, be jelentett. Eljõ a" Frájter, vagy a katonaság polgárja éppen estve vatsora alkalmával, fel szollitsa az Édes Atyámat és a porontsolatot át adja, hogy holnap utánn, az az hétfõnn nyoltz orakor gidofalvánn jelenjek meg Ked a fijaval a" Reportonn, joll van Frájter Ur, ezzel a porontsolat hozo el megyen, az Atyám ki kiséri, és vissza jõttibe fel veszi a kementze alati vaskalánt, és meg irja nékem az uti levelet [19] és megis petseteli három nyomással, de joll ezzel én is letészem a kanalat, és ki fordulok a házból. /: de adolog aprilisbe esett és az idõ is mint a honap olyan volt : / az" olba a barmok kõzött háltam, "s reggel jókór ujboll utnak indultam S. Sz: györgy felé, de minden kenyér és pénz nélkûl, éjinyállal, a Vadas hegyen keresztül felsõ Rákosra értem estvig, de ottse voltam szállást kérni bátor, hanem egy csûrbe le feküdtem mint félénk fiu, és ott háltam reggel jokor ujboll utazni kezdettem mint könnyû, és a hasát jóll biró, és igy akkor nap Sz: Udvarhelyre értem kétorakor Délutánn " De már még a szemem is hibázott a látásba, "s be mentem a Colegyomba mivel falvám béliek voltak, és tõbbekkõzt volt egy jó barátom ISÁK Antal nevû ezt ki hivattam az osztálybol, de midön meg látott csak azt kérdezte, mivel a szemem kõnyves volt az éhségnek miatta, hogy most el szalasztottak, és ehetnél, mire én feleltem hogy ugy van, igy a piatzra mentûnk és nékem [20] ételt vett, és joll tartott több falvámbéliek lévén fel segittettek mint a" "sidok, de ISÁK Antaltól kõltsõnõztem 4-es huszast a melyeket szûleim néki megis fizettek, és igy indultam N: Enyed felé, mely utamba csak hamar ujra meg keserittõdtem, mert midön a N: Kûkûllõ folyon át keltem, holmi utas Szekeres Emberek ott étettek "s tûzõk is lévén énis elõ vettem a mim volt hogy egy kevesset falatozzam, Mire egy a Szekeresek kõzül kérd engemet, hóvá mensz fijam! felelek N: Enyedre, vané ut leveled! nintsen jo bátyám ugy tehát csak Szitás Kerszturig utazoll, mert onnat Matskási királybiro vissza kisértet Udvarhelyre, mi jóért öreg bátyám! Azért hogy ugy van a hire hol valami fiatal Muszka kémek tekeregnek itten, és Matskási erõssen vatrassa öket, Ekkor gondolkozoba esem, de hát jõnn egy udvarhelyi kõzép idejû asszony, és ketten utnak indulunk, "s kérdem utazás közbe, vané ut levele [21] melyre feleli hogy vagyon, megis mutatya de tsak egy személyre van Megyesig. mondom mogya azt maga hogy Testvére vagyok. és igy valahogy el tsuszunk, jó feleli és bé megyünk Keresztura, de midõnn ki akarnánk belölle menni az ör nem ereszt, hanem kénszeritt a" vissza menésre fel szóllók magamba most meg vagy akadva de szemeim minyárt meg tõltek hogy most porul jártam, de hát az Isteni gondviselés igen nagy, Mert midön meg fordulnák hát jõn egy tisztes ember ki az életerõl : / de nagy "sár volt : / kérdést tészen az örtöl hová viszed szegényeket! vissza a falu házához mert én nem tudok irást, ad ide hadd lássám mert nagy "sárvan, el veszi olvassa néz a szemem kõzé lássa hogy meg van telve, azt mondja az örnek botsásd el mert oly igasságok vagyon hogy a világbollis ki mehetnek velle, és igy ut levelünköt kezûnkbe kapva utunkra mentûnk, és többet én sem akadtam meg, hanem szerentsésen elmentem Magyar Igenben, mivel a Colegyom még bé nem volt szollitva, tehát ide szándékoztam T: KIS Joseff Urhoz a"hoz [22] a" nagy lelkû magyar, "s egyszer "smind nõtelen életet élt jo szivû Emberhez ez volt also Fejér Vármegyének Al Ispánya, és tanulo ifjaknak párt fogoja.  

Itt voltam akkor az egéssz nyáronn mig õszve jõttek a tanulok, ekkor az Atyám is meg jelent, "s ki hozta a Testvér õtsémet, de ujboll tsufosonn fogadott, melyre én meg illetõdtem, és fel tettem magamba hogy el megyek, és sóha tõbbé se hazámot, se szûleimet, meg nem fogom aval busittani, hogy engem meg lássanak /: már itt jó olvaso barátom tégy tiszta itéletett, hogy ki a hibás, mert elõll Tüz, és hátul viz : / Ujbol magyar országnak vettem az utat, de másod magammal, egy kovásznai VAJNA Joseff nevezetûvel, de mán most az utat nem kellett kérdeznünk mert én jártas voltam [23] tsak menni rajta, "s eljutotunk Debretzenbe minden kérdezõdés nélkûl de nem Colégyomba hanem mind ketten mesterségre, még pd. egy testvérekhez Kovátsnak ÉLESD mihály és ferencz Uraimék hoz a Nagy hatvan utzára, de itt két hetett sem tudtunk lakni, mert VAJNA õszve veszett mesterével és el hagyta, arra valo nézt én is, hogy majd késõbb egyûtt vándorolhassunk, "s állottunk csizmadiaságra, ittis VAJNA fél esztendõ mulva el hagyta mesterét, és állott asztalosmesterségre, de akkor szivét meg tapintva azt mondotta, hogy már te maragy értem magadnak ne tégy anyi kárt mert ez igen sok lessz, és én igy megmaradtam egy és fél esztendött tõltõttem, de kõvetkezik egy országos vásár Debretzenbe "s ott messzi fõldekröl meg szoktak volt jelenni akkor idöbe, tehát az én VAJNÁmis ki ment a vásárba szélyel nézni és meg látott egy hazája béli [24] botost és oly huntzfut koholmányt formál rosz féle harutzával, hogy meg tudták hol létét és leveletis hozott, söt pénzt is hogy jõjõn vele haza, mit ha nem akarna, rõgtön fogassa el és agya a tisztség kezébe, de tsak kettõjõktõll tõlt, "s igy egymástol el vállottunk " Már most ujjbol gondolkozoba estem hogy haza érve kérdore veszik a Rokát hogy a mást hol hagyta, és igy ujjbol kézbe kerûlõk "

De már itt mi tûrés tagadás belé kell lépni egy oly életbe, a mely régen neveztetet Tündéres életnek, a" mit sokann hisznek, de sokann nem " de én rajta általl estem, és én igaznak álitom, a mi tõbbszõris elé fog fordulni élet rajzaim közt, a mit késõbb megis probáltam mivel énis ugy gondoltam, hogy tán tsak a mostoni szó járás szerént [25] móka, és igy tõrténtek ezutánn folyó napjaim, már most kezdõdik éltem napjaimkõzt a 20ik esztendõ, most az írigy Székely fõldi néptõl, és annak társaságátoll vég képp el kell maradnom. "

További életem a" tsupa nem várt hamiss kívánságtol kerûlt Év folyam. "

Mint emlitetem, csizmadia inas Debretzenbenn Czegléd utzánn, az ugy nevezett Kandia Szoroskõzbenn, mely Szent Anna utzára megy átall, abba a szorosba laktam, "s igyekeztem szolgálatomnak elegett tenni, Estve nap nyugta tályt veszem a három kórsótt, hogy vizet hozzak más napra, de meszetske volt mert ki kellett menni a Várad uttzai kutra, jovall kivûll a városonn, el indulásom alkalmával mihelyt a kaput el hagyom rõgtõn szoval tamadnak meg, még pedig oláh nyelvenn /hogy hová mensz Elek/ de nézek ide "s tova soholt senkit sem látok, nem tudtam kihez szollani, masodszor is igy esett, ekkor se szollottam, harmadszor mér gesebb hangon, nevemen szolitva ujboll oláhul azt kérdi hogy mongyam meg igazánn hogy hová megyek, ekkor a [26] kórsokótt le téve, ûgyeltem a meg szollitora de sohol se láttam ezzel utamat tovább folytattam "s innya valonkot helyre szolgáltattam, más nap reggelre kelve dolgomhoz láttam be mégyek az elsõ szobába. Ott ûl egy tisztes Ur nõ a majszterném házába /: ez volt a Kõmíves Mesternek a nõje egy Bánátusi tisztes nõ : / látom hogy kártyát vetnek vagy a hogy szokták mondani /: Vará"solnak :/.

Ere a Maijszterném igy szol hozzám jõjjõnn Elek vettessen kártyát! "

Nékem nints arra valo pénzem? Mire azt felelik! jõjjõn mert nem kel érte semmi, erre meg emlittem a kártyát mire a kártyás ily kérdést intéz hozám? Hát maga hol járt! én soholsem

Notsak vessen számot magával mert valahol volt, jó igy van itt voltam nolássa e! hogy volt, de maga hát [27] szerentsés, hogy szot nem adott erre a láthalan kérdésre mert ha szollott volna edig a hazájába a kementze alatt ûlne, nem pedig Debreczenbe halgatná a pallérne beszédit :/ nehezen hiszem én azt, mert az én hazám kementzéje messze van, azt az asszony se tudná emgmondani, nos ujjra szétveti a kártyát, és igy szoll, messze az igaz N: Keletre addig a gatyais le foszlott volna a lábáról,

De most erre minden tréfa nélkûll azt mondom, hogy irjon a hazájába levelet és menyen haza, mert dolga ugy el van látva hogy bár menyit kínlogyék utoljára mégis haza kell menni / nó soha sem hazafelé:/ maga még katonais lessz hát sokat szenved. mégis utoljára haza kell hogy menyen, en soha sem volt a felelet, evel ki mentem és dolgomhoz láttam "

Kevés idõ rá telve elgondoltam, hogy edig Roka pajtasom VAJNA haza érkezett "s majd kérdõre vevõdik hogy a másikot [28] hová teted, jó de a jõsnõ így szoll joll vigyázzon magára mert rõvid napok alatt meg inditsák magát, mert már az az eszik hogy rendes utazással haza tsalják, deugy látom hogy nem sikerûl, mert egy fárjfiu kõzbe veti magát."

Mely megis lett mert nagy bajjal Debretznböl ki szabadultam mint inas, és N: Váradonn keresztûl Belényesbe utaztam, a mely utam tészen 14-en mért földet, Debreczenböl N: keletre, oly gond volt tsak bennem hogy itt nem kapnak meg, de az ellen félbe meg az hogy igen egyeness ut Abrudbánya felé a hazámnak. De itt meg állapodtam "s beszegõdtem Esztendeig hogy fel szabaditnak és akkor legény, nem pedig inas leszek KIS János Mesteremhez, nohát itt ujbol munkába vagyok, "s joll is van dolgom telegetik az idõ meg kezdek esmerkedni a városi népekkel [29] mert vig kis mezõ város, Egy vasárnap tõbb legényekkel elmentûnk mulatságnak okáért ki Tárkányba ez egy nagy magyar falu a fejér Kõrõs Déli partyánn birja az Nagy váradi Unitus Pûspõk, "s onnat fel azon hegy tsutsra melyen a Béla király vára még abba az idõbe nagyonn láthato volt, itt tõbb régíségeket meg mutogattak nékûnk az ott valo õregek, "s mondták hogy az atyáiktol hallottak még aztis hogy a" Belenyesi Cserésbe Béla egy nyestett lõtt, és errõl neveztetet a város Bélanyestnek, és igy most Belényes  

(...)

el határozom magamot hogy vissza megyek N: váradra es katonává leszek, megis indulok egy õstve de hát menni nem tudok, mert a város végén egy nagy ordos eb elibem áll és attol utam nem folytathatom /: igaz étzakais volt : / viszsza kell huzulnom a városba a nélkûl hogy azt valaki észre vette volna, el hagyott uramhoz."

Más nap el megyek a tanitto Orvos Apámhoz, le panaszolom a rajtam valo esetet, mire igy felel az én ta[41]nittom, semmi! ha tsak ugyan el akarsz menni és megint elibed áll az az veszett eb, akkor forduly Nap keletre és imát kozzál az Istenhez fohászkodva tovább méhetz, "s igy valahány szor elibed ál mindig azt tseleked reggelig, "s igy utaz hatoll, mert ez a munkája csak nap feljõtig tart, tovább nem."

Õstve ujboll utnak fogtam, "s valamint az elõtt valo éjjel szint ugy meg kõrnyékezett az eb de a mondat szerint éltem a doloffal, "s hát igaz mert anyira el távozott tõllem ellenségem hogy alig látom /: pedig szép hold világ sûtõt /: ott meg várt "s ujjboll azt cselekedtem "s megint tovább vetõdõtt, mire nézve egéssz étzaka igy utaztam, ugy a nyira hogy reggel N: Váradonn voltam, "s hogy a nap feljõtt tõbbé nem uralkodott rajtam, "s nem láttam, igy utaztam a Tûndéres utat egéssz étzakánn át hét mért fõldet Belényestõll N: Váradig, igy gondolkoztam it a Katonáság[42]roll, mig nem hallottam a" szép Mu"sika szot Várad Olosziba, a hid melletti kortsomába /: Három Rósa a neve : /

1834-béli évszak. de ideje a tselekvõnek a 24=ik mivel 10=ben szûletett. " "

Be állottam N: Váradonn katonának meg kaptam a Veress nadrágott, mint Kóburg Huszár, még pedig 12=ét évre, és ahoz tizenn két pengõ forintot. Verbunksz Komendáns urunk volt fõ hadnagyi tisztûnk Hertzeg Hesszen hámburg, "s káplár AGÁRDI Joseff, itt már jóll megy a dolog, mert a" volt Ruhámért jo szumma pénzt kaptam "s olosziba sok jóbór, a Mu"sika mindég szollot élyel és napal, már mint egy meg elégedve voltam sorsommal, de nem tudtam mit szûl, kõzpélda szerént a jõvendõ /: meg eshetik egy nagy semmit :/ ki fogyok a gunya pénzbõl, "s megyek a Hangeldért a fö Hadnagy Urhoz [43] a" bollís ki faszolok 6=at pengõt, jol folynak a napok, de meg tugya a Belényesi Prokátor hollétemet, "s oda jõn hozzám személyem nézésére, de inkább az el hozott forma Ruháért is, és be hivatnak a fõ hadnagy Ur elébe, de már a dolog egymást kozt el volt igazítva, és igy kezdõdik a fel adat. no Elek jere vissza Belényesbe mert még a Major nints be kertelve. Én soha sem felelem a Prokátornak! miért? Csak azért mivel az Ur igen indulatos tûzes, "s bennem is van egy kevés és igy nem tudunk egymással meg egyezni, tehát az el marad evel az uttal, hát az el hozott forma ruha hol van? felelet meg ittuk a verbunkosokkal, tehát kõnyen fizetsz? tsak a mi igaz azt mondom. " Erre ki mehetsz volt a felelet, "s így a Csalotoll menekûlve voltam. de mi tõbb meg mondotta a fõ hadnagy Urnak, hogy miért vette be az Ur katonának, holott ez othonis katona mert székely fiu, nem tudtam felelt rá a" fõ hadnagy, "s igy ott hagyott, "s el válunk egy[44]mástoll szerentsésenn.

Hivat a hertzeg, de egyszer "s mind fõ Hadnagyom, és kérdi tõllem, hát az igaz Elek hogy te székely vagy!

Elek - kétség nélkûl M: hertzeg tiszta igaz hogy székely fiu vagyok."

Hertzek. " Hát azt mért nem mondotad? nem tudtam hogy meg kell mondani, mivel senki"semis kérdezte. jó de már most mit csináljunk, mert 6-os pengõ ftot a hangeldbõlís fel kértél, tehát semmi vesd le a katona õltõzetet, mert most látom, hogy szerentsétlen vagy, én ugyan tehetném kõtelességemnél fogva hogy haza vitesselek, és pénzemis meg fordulna, de azt nem teszem hanem takarodj soha senkinek meg ne mond, hogy itt jártál, én sem mondom meg senkinek, "s ha boldog lészessz a 6=at pengõmõtt kûld meg, ezzel a porontsolatnak készkételenségemnél fogva engedelmes[45]kedve ki léptem a szabadba, de csak is egy Ing, gatya és egy sapka, de sem kenyér, sem egy Ház, már most nagy a gazdaság, demég nagyobb a fõld kerek sége "s N: Kelettõl Nnyugotig, de hát mily hosszu az ut keresztûl rajta " Ezzel adijõ N várad - egy szép kies zõld gyeppel meg teritett tájt láttam a város alatt, egy nagy szép ház benne, és ott egy heverõ Embert, s kérdem tõlle, kilakík itt Bátyám? itt a katolikus pûspõk fõldim hát szabadé itten egy kissé heverni? igen mert kend se csapja ki alovát, csak mind én, erre egy kissé énis meg heveredtem, hogy ott a tsendes magányba egy kís további állapotomrol gondolkozzam "

Meg hányom vetem
Sorsom és õltõzetem
Igy senki meg nem fogad engem
Ily cselédre nints szûkségem,  

Gongyaimat félre téve utnak indulok hajtott [46] a" kenyér szûke :/: Elindulnak az nagy urak kõrt járni a nagy világba, de mily sajnos a szegénynek a szûkséges vándorlás :/ meg indultam ily gondolattal hogy egy más uttal meg keresem elébbi gazdámot, Elmegyek Biharra, Kismarjába, azt ismeg néztem, azért hogy itt szûletett az a hires BOTSKAI, onnat tovább Potsajba, de itt egy kissé szeget ûtõtt a fejembe, a vámos Hid mert nem volt Kár, de a szûkség hamar meg tanitsa az Embert, mint hogy az õltõnyõmis hozzá valo volt énekelni és Tántzolni kezdek és igy a hidonn keresztûl értem tsak hamar, mire a vám szedõ legények ki jõttek, már a hidat joll meg haladtam, "s igy joll hallottam mikor sajnálkozva mondták, jaj Istenem be kár hogy az a szép fiju meg õrûlt, ezzel tovább mentem hosszu Páji felé /: az õltõzet szõrnyû kõnyü volt, hisem lehet gondolni nem izadtam meg az [47] emelésibé és igy jutotam bé Debretzen városába, rõgtõn kerestem az ugy nevezett Bika vendéglõt, mert a napszámosok ott szoktak õszve seregelni, szolgát, és szolgálot, tõbbnyire ott fogadnak, mert a" szegény legények ott lelik helyeket, és inkább ide vonulnak a verbunkos katonákís inkább mint a" sas az ohajtott prédára, mert itt kapnak õkis valami tekergõ ifjat, milyen vágyok énis mostoni állásombann, járják és ketsegtetik az ifjat tántzolásikkal, szép és bestelen versezésikkel, hogy madaraikot veszettenn meg szõtt háloikba burkolhassák, a honnan 12=ét évig tsak a mord halál ha ki hozhassa, a hogy énis jártam ezekkel a tzifra urakkal, de nékem kész kételenségem tartotta a" velek való szõvet kezést, mivel nagy király a has hatalmas a" szûkség, nagy dolog az idegen fõld, és a kenyér nem léte, most tehát ezek nálam mind nagy mértékbe dûhõngnek "s ráhajtnak a leg nagyobb vad fogásokrais [48] igy nem szûkséges a csalogatás, mert már meg voltam tsalva a nyomoruságtol, kõrûll voltam a legnagyobb ellenségemtõl az ûress hastoll, mert a nagyonn ellennem támad, és õsztõnõzõtt, hogy notsak hamar, és igy szott adtam a tzifra kaplár urnak a ki ugy fel volt õltõzve, mint kõzpélda szerént a Latzi verebe, igy tehát rõgtõn bór, hus és kenyér volt az éhes kezébe, nem gondolta meg hogy mely sok nyughatatlanság fogja ezt kõvetni, de a ketelenség volt az õsztõn " Jó hát meny el Jóska pajtás ezzel a fiuval, "s jelentsd meg a Kapitány Urnak, "s vi"sitáltasd meg az Orvos Urral mert az éppen jo lesz nékûnk. megyûnk tehát a vallatora, a Kapitány Ur kérdi! mi a Jóska? egy fiut hózók vitéz Kapitány Ur! jõszte ide fiu! kõrûll néz, minek hivnak KOVÁTS Eleknek ./: itt már mint a pápista bérmálás tõrtént nehogy tõbbszõr kézbe kerûljek [49] mert eddig volt BALYKO Elek és ezuttánn lessz KOVÁTS Elek :/ hová valo vagy Bihar Vármegyei Vaskoi, merre van a fijam, a Belényesi Járásba vitéz Kapitány Uram joll van menyetek a doktorhoz, vísitáltasd meg mert ûgyes fiu jó lessz kõztetek verbunkosnak, de hát a Doktor más kép beszéll mert el jõ vissza a Kapitány Urhoz HUSZTIhoz és azt mondja hogy ez nem jo, nemkatonának valo, én ezt be nem vehetem, de a kapitány erre azt feleli! hogy ha nem jó? utánna valo bûntetést én fogom hordozni, és igy a kapitány a Doktor nélkûl vettbe katonának.

Már a neve tserélt huszár fel õltõzik a buza virágszin nadrágba. "s viseli a Kõnig virtemberg 6-at Huszár ezred nevet a KOVÁTS Elek név alatt  

(...)

Igy telven az idõ az 1834=es év Augustus haváig, jõn a parants hogy a meggyûlt ujjontzok szállítassanak az Ezredhez, és igy utnak åndittotak N: nyugotnak, a nagy hortobágy pusztája volt elõbb elõttûnk, gyõnyõrû kies szép minden féle marha tenyésztésre alkalmatos szép táj, milyet hogy addig nem láttam volt, mint egy bámész modra tekintém "s sok szép itató kutyáiért nagyon sokra betsûltem azonn szép kies [53] tájt lakossaival nagy Ivánnyal mert abba volt egy napi meg állásunk,

Inet tovább mentûnk a fái gyûmõlts termõ fõldre, a kies Tisza mentire Szolnok felé, itt át keltûnk a Hidonn mentûnk Czeglédre, itt egy kedvetlen szél tsapott meg mert ugy el égett volt a város hogy még a harangok is lehultak volt a Toronyboll, Tehát tovább mentûnk, és utkõzbe találtuk Pílíst, itt lakik egy jóféle Grof neve Deleznai a ki anyira lehuzta elõttem a magyaros látogatás diszit, hogy azért nem betsûlhetem, jól tartott ugyan, denem sok kõszõnet volt benne, mert a menyi meg kõszõnni valo tsak az hogy ételt, és italt bõvõnn adott elébb, de utobb meg tsufolt /: mint néki Apástol a szokása volt mint jobbagyai azutánn meg beszélték, de hagyuk ezt annyiba mert az a magyarba fõ dolog és szépnek tartya ha egymást ki játzhatya /: mert dél után [54] a" mulatság véget fel ékesittet mulato kertyibe porontsolt, és ott a" spiritussal vigyittett bort adig adta a legénységnek, mig tõkéletesenn le részegedtek, és egy mást verni kezdették, a mi a magyarnál természetes dolog, hogy ha joll laktál a véred jobban tzirkulál ha egy kís testi gyakorlathoz fogsz, ittis meg tõrtént nagy gyalázatosan,

Innenis butsut véve két nap alatt abba a híres pest várossába berakodtunk, holis tiz, tizenõtt legényt adtak, egy, egy, nagy kortsmába, és igy nem nagy helyet foglaltunk el, tehát a nagy Pest városba 5=öt nap tanyáztunk, hogy egy kitsidt esmerkedjûnk hogy milyen a kûlfõld, vagy menyit kûlõnbõz Debretzentõl, Tehát énis jelentem magam, hogy szélyel akarok nézni Budánis, mire a Strásamester elmosojodva "s mit akarsz te ott, tsak egy kevesset szétnézek Uram, és hogy ha a porontsra meg nem érkezném, tehát nehogy híbás [55] legyek, jo fiam elmehetsz! tsak valami bajt ne tsinály, erre át mentem a hajos hidon mert akkor nem volt meg ez a kõltseges hid, és le térve a meleg fûrdõ felé, ott láttam azt a sok lebuj kortsmákot, mire kérdem egy ott tekergõ faktortol miféle sok lebujj kortsma ez itt, ezenn a kies helyen, mire feleli a kérdeztetet, tsak menyen be vitéz Ur mert ott mingyá meg mongyák, no de mégis azokba mint kurvák laknak, mire felelek! ha ott mind kurvák laknak, rá intek mint tudatlan a fûrdõ házra, ugy tehát az Ispotály, míre a kérdeztetett elmosolyogja magát, és igy szoll! maga vitéz Ur itt tám tõbbet nemjart az a fûrdõ ház a fegyvereket ezek a fejér népek oda kûldik tisztogatni, de azt ugyé nem vasporral dõrgõlik hanem lápisszal, mire nagyot nevet, kõnyen tõrtén hetik, ezzel egymást el hagytuk.

Tovább folytatva utamot mivel a Celégyomba olvastam volt a Szent Gellért hegyérõl, most modom van a szememmel meg [56] nézni hogy Gellért Uram hazug ságáért mekkorát ugorhatott ott, elémentem a kápolna mellett, mert ott akkor egyebb nem volt, és elmentem a tett helyre, és csuda fogott el midõnn a szõke Dunára le néztem, hogy mily mélység, "s igy tûnõdtem, hogy mikor le ért akkor õis mondhatta, mint a kis gyerek mikor a szalma tetejirõl lesikul hogy hupá, itt kellett volna innen Kálvinustis letaszíttani hogy ezek a mi tsaloinkis a pap széken ne vakarnák ugy ki sok szegén embernek a "sebit a vállasztással, hanem maradt volna Õis Frantzia Ország mélyébe, vagy az Anya méhébe."

Leszáltam a magasrol, és ide folytatott utamon vissza mentem, és meg jelentetem magamot a Strásamesteremnéll "s tészen ily kérdést hogy meg járadé! magadot, és hol, én ott jártam holl sem az Ur, sem az apja nem [57] járt, erre szokása szerént csufosonn el káronkodva, igy szoll! hisz én a Burkba is jártam, a mire vállaszoltam a Burk tsakis a Galambaknak valo, de nem járt az Ur a Szent Gellért hegyin a kápolna mellet, ott nem no mert én ott jártam mert arrol tõrténetet olvastam "s hogy régenn minek hívták, minek hát! mongyad! Kelenfeld hegyinek, és éppenn igy a kapitánynak szarkának elé beszélve el nevették."

Innen más nap tovább utaztunk Esztergom várossa felé, ideis elérkeztûnk nagy ûgy és bajok kõzt kvártélyba szálva, így szollok a tõbb pajtásoknak, rá vetvén semem a Dél nyúgoti hegy oldalonn lévõ fényess épûletre, ugyan az már ismétt melyik Grófé lehet, mire a Strása mester el mosolyodva mongya, tám aztis meg kivánnád nézni, de Uram addig kinem megyek e helyröl mig meg nem nézem, ott az Érsek lakik! tehát a pap[58]boll tsinálják ugyé Uram! abbol de püspökbõl a nagyobb papnál, ezt nem vetiké belé a Dunába uszni mint a más, az akkor volt! most nem Dunáznak, most tõbb eszik van, mire én mondok majd meg látom hogy minõ Ember ha felmegyek, de oda nem eresztnek, tám Strása ál ott félõs nehogy a dunára vigyék itatni, ne beszély mert meg bûntetnek. el telvén az ebéd felmentem és meg visgáltam azt a nagy szerü Épûletet, szép nagy munka mondom hazamentem utánn, de egy Disznonak, vagy Érseknek igenn nagy pajta, halgass! igy szolnak pajtásaim, mert a szarka ha meg halja meg bûntet érte deigy el marad, tsak ugyan más nap meg tudta a szarka kapitány Ur mósolyogva kérdi tõllem! Elek! a mitsoda épûletet nem nézte e kend meg, igenis megnéz[59]tem kapitány Uram, azt mondják hogy az Ersek háza, de az igen nagy pajta egy disznonak, vagy fõkép a melyiknek semmi malatzai nintsenek, és nemis lehet szaporodását várni, erre el nevette magát."  

"s tovább menve be száltunk egy nagy õszve vigyûlt Toth, és magyar faluba, és éppenn vásárnap lévén ebédhez ûlûnk, "s hát mindenik elébe egy, egy olyan nagy tészta gomolyát tesznek hogy tsak el rémûlõk rajta, mire mondom pajtások e! mitsoda Isten tsudája, monják gombotz pajtás, hát ily darabokba rakják elõ! itt igy a szokás , nó jó, Ezzel el megyûnk a kortsmába mert igenn szépenn szolt a Sz: Péter nyiretytyûje, hát a magoss kalaposok nyûgõlõdnek egymás utánn, de egy meg bizott a kõzepébenn állot, "s azt mondták az a Legénység Birája, "s szot ad a Tántznak ily modon, Viszkos Jano náhoru, dosztánete czibolu, "s kérdem mit mond? felelik katzag[60]va ugorgy Janko nagyott, "s kapsz osztánn veres hagymát, mondom ha mindég azt eszik ugy nem ugrik nagyott."

Innen is tovább mentûnk abba a hires nagy Szombatba, de még elõre fel tettem hogy most meg nézem, mert Rostok lessz azt a hires nagy hordott, ha idõm lessz reája, elis mentem megis néztem, no e szép portéka, az invalid házakotis, ki telvén az itt valo idõis tovább utaztunk, ut kõzbe kérdi kapitány Uram valami emlékezetre valot mit látott kend Elek! Az Elvénûlt katonák házát, és tõbbet? még egy nagy Uti társat, melyet ha itt pajtás aimal hengerget hetnék, kõnyebenn mennénk a Morva folyó felé, nem lenne óly unalmas ez a fõvényes és nyires táj, mert meg meg huznok a tsetsit, "s tejével bátoritnok lépésinket, "s tudom hogy a kapitány Ur sem álana hátra, nem erõssenn Elek mert [61] nedve elõttem sem gyûlõletes."

Tehát be értûnk Morva országba Bisentz várossába, ezt terményire ugy néztem mint a Bartzaságonn Prásmárt, sok vetemény termesztésivel egyûtt, Innen mentûnk kio nevezetü Helységbe, a hol ismét bementûnk a Kioi grof udvarába ebéd utánn, itt láttam egy oly terjedelmes alma fát, hogy egy század Huszár az árnyékába fel álhatott volna gyakorlás véget.

Innen át hatolva mentûnk Auszterlitzbe, itt lakott SLIK a Regement komendáns, de ittis tsak egy éjtzakai maradásunk lévén tovább utaztunk Ovezbe it nézett meg Brigaderos Grof ESZTERHÁZI, és Grof "SLIK Ezredes, mivel itt volt kõzel a loger 30=z ezer néppel Brûny alat, a Nenovitzi szép sikonn mely volt 1834be a boldogull uralkodott Öreg ferentz Császár idejébe, de maga is [62] itt volt szememmel láttam, mert mikor elõtte századonként el "sorakoztunk maga Eõfelsége mint õreg vitéz egy fejér Lovonn ûlt, "s kevéssé a ló nyughatatlan kodván a Lovárol le esett, de azt nem lehet tsudálni, vagy valami olyas ûgyetlenségnek vélni, ha nem inkább gyenge ségnek mert akkor már nagyonn õreg Ember volt, "s más Tavaszonn már megis holt,

Itt már lehetett eleget nézni, és csudálkozni hogy ha a volt kedvem hogy probáljak, mert a tõbbek kõzõtt egy szép hold világos estvén, a Császári Család ki lóvónn ki kótsinn a "sór elõtt idõ tõltést sétát járták, minden Ezred Mu"sikussai az Ezredes sátora mellett produkálták magokat, "s tõbbek kõzõtt huzzák a Szép Magyar verbunkot, s a fiatal tisztek igy szolnak, no legények most nem kell fizetni, a ki akar tántzolhat, mire egy KEMÉNY Joseff, meg szolott verbunkos tsak elõ áll, és Magyaro[63]sonn rakni kezdi, "s mikor éppenn "Sofia a" négy szûrke ígenn szépenn fel szerelt lóvakonn igenn tzifra kotsinn ott menne szót ád KEMÉNY Joseff a tántznak ily modonn."

Hej, "Sofia, "Sofia
Országunknak kurvája

Mire a szép Hõlgy ki hajla a kotsiboll és így felelt, a vagyok fijam, a vagyok, de megnem állottak, hanem tovább utyokott folytaták, erre a Tiszt urak KEMÉNYhez fordulva, ki egy Huszast, ki egy tizest adtak Jóskának hogy mulassael, mire még egyet néki rántottak, de õ erre sem volt rest mert nagyonn alkalmatos lábai voltak a Csárdásra, "s tsak azt felelte van mán szegény Joskának bórra valaja de hogy valami lelte volna semmi sem sõt nevetés volt az egéssz dolog, tsak a volt a tõbbek kõzõtt, a hóhér nyuzon meg KEMÉNY hogy is gondolád azt, mire felelte Õ van a "sebbe [64] mit ki vegyek, igy tõltek ott."

Be mentûnk a szabad levegõrõl a városba, és tõltek a napok alkalmasint, mert a Morva népe akkor tályba igen vig, mulatság kedvellõ, és barátságos lévén szerették a Magyar ifjakot, fõként a melyik pipás nem volt, mert igen csinos házakot tartottak fel "surolt ház fõldell, lakásom volt Butsovitzba egy kies mezõ város, egyéb valami olyast nem tudok rolla meg jegyezni, mint sem azt hogy volt benne egy kís váratska a melyrõl azt tartották a lakosok, hogy míkor oda épûlt, az Ur egy hegy oldalra akarta épitteni, de a mit nappal dolgoztak, éjjel mind le horták a võlgy be és igy a võlgy be kételem volt épitteni, de epittés kõzbe a pénz bõll ki fogyván mit tsinált. mit nem, hát a Vár kõzepénn egy reggel egy csizma szár aranyat kapott, és igy tovább folytatta, de [65] a meg kapott pénz helyére egy vassal kõrûl kerittet szõkõ kutatt készittetet, de mégis végre nem tudta hajtani, mert egy oldala vakolatlan maradt "s ágyba esett, és akkor fel kapták az beteg ágyáboll és az ablakonn kivûl ugy vágták a kõrakáshoz hogy mostis látzik a tégla rakásonn, ezt igy láttam és igy mondották, a tisztes õreg Morvák, demár akkor semmi tulajdonos ott nem lakott csakis szeszes ital fõzõ Izraelita, s Magazinnak, és egyéb raktároknak használták.

A fûves kertyibe volt nyoltz nagy zádok fa, és a kõzt két hantbol tsinált asztal melyrõl azt mondták hogy Joseff Császár ott jártába ott ebédeltek és akkor verték, vagy ültették da azokot a fákott, de meg lehetõs nagyra nõttek volt mint egy itatos cseber eztis láttam de ott marha nem járt a kertbe hogy el rontsa."  

[bejegyzés a margón, más vegyítésû tintával: A. 143-om lapon keresd, ott aláhúzott utalás az A. betûvel megjelölt helyre és ott három oldalnyi epizód, 1867 után, de 1881-1882 elõttrõl származó visszaemlékezés, itt nem kerül közlésre]  

Itt két évíg volt a lakás Morva Országba, "s ekkor ki ûtõtt 836=t a Lengyel [66] belvisszál kodás, "s porontsot kaptunk az oda vallo menetelre, Slézián keresztûl Bialánál mert ott a Lengyel gránitz be mentûnk Galitziába, itt Novemberbe volt a menetelûnk de oly ki álhatatlan hideg volt hogy majd megfagytunk mert a nagy kárpát hegyek alya ugy takart bennünket hideggel, mint a Retyezát havassát a hó, azok a nagy deszkaszinek a hová 30, 40=en Ló is bemehetet de a szél is joll járta, egy szikrát se melegittette Huszár Uraimékot, tsak ha pénz " volt, A kvaterka Vutki /: vagy fél fertály pálinka :/ "s igy berukkoltunk Brezsány várossába, itt volt a Regement vagy Obersteri kar, az Obester második század melybe szolgáltam Rohatyinba ment szállásolni, ez egy nagy kiterjedésû de nem valami szép város, igaz romjai látzanak melyröl az a hir, hogy a 14-es századba a "svédek el rontották [67] midõn az agyu feltalálodott.

It van egy majd némelyeknek ugy gondolom nevetséget szerzõ Hegy, melyet majd lehetetlennek vélnek az én irásom szerént, de én ígaznak állítom mivel rajtais jártam sokszor tõbbed magammal, ez hivják az Õrdõg hegyinek, mely fekszik Rohatyintol Eszak felé, egy fertály orájároig, mellette fekvõ Csesznek nevû falu alatt, ennél szebb kies hegyet nem láttam, meg jegyzést érdemel hogy a N: nyugoti oldala csupa Alabástrom kõ, a Szõtsõk innen élnek Bunda fejérittõvel; ezenn hegy sem roppat nagy, sem magos, de oly csinos és szép mert ezenn sem egy féreg, sem Ûrge, sem Hõrtsõk, "s egy szoval semmi õtõt ligato állat nem uralkodik, és mind a munkástol, mind a Természettõll oly csinosonn van alkotva, hogy az alatta elmenõ, és a rajta járo Embereknek egész bámulásíg el fogja figyelmet, és azt mondhatya hogy tsak [68] ez a Természet leg tisztább remeke, ide sz: János napján az Orvas Emberek megjelennek Orvasi fûvek szedésére mert itt minden féle fûvek találtatnak, és csakis az Északi oldalonn lehet szekérrel fõl meni, de mind a teteje, és kõrüll oldalai hontsok nélkûlli kaszálok, melyröl azt mesélik vagy beszélték az ottvalo Õreg fõld mivesek, hogy egy Kur"sányi Öreg Grofnõ vitete oda egy éjtzaka aval a szándékkal, hogy bé viteti Rohatyinba a piatzra és oda épittet magának Sloszot, de elkésett vele, én az iró magamis jol esmertem az Õreg meg gõrbûlt Grofnöt, mivel tõbb izbe voltam Kur"sányba Ordinántzon hegy kõzi tályék, ott láttam volt faharangot a marhákon, és a marhákot õrzõ gyermekeken zsubbol kõtõt esí ellenni kõpenyeget, mely igen mesterségesenn van kõtve, Itt van az a híres Podvíszoka /: vagyis magyarosonn mondva Nagy hegy alja [69] melyrõl azt mondják hogy a Krisztus itt jártába, itt tõltõtte volt meg az olajos korsot, /: de én ezen tsak azt értem hogy itt mind Oroszok laknak. tehát igy áll az õrdõg hegye Rohatyin és Csesznek kõzõtt : / itt laktunk négy esztendejig, "s mivel kõzel volt tõbb izbe megjártuk mert rá értûnk kivált sz: János napjánn, mind azt monták irjuk fel nevûnkõt azonn szép kõvekre, de én vonakodtam mert a jutott eszembe, mit az egyszeri Deák mondott hogy Stultorum nomen ubi cumqve jalet."

[B: jelölés a margón, l. mint elõbb. A megfelelõ kiegészítés a 146-151. oldalon található, ennek az epizódnak az elsõ, a 104-108. oldalon megörökített változatát közölte ÁRVAY József az Elõrében, l. 2. jegyzet, itt nem kerül közlésre]

Innen szállás változtatás volt, "s mentûnk Máriánpolba a Nyisztra folyam mellé, de mentûnkbe egy szép mezõnn mentûnk átt melynek Déli oldalánn fekûdt a" Halits a meg neveztem folyam mellett, itt nyugott meg a" Magyarok Hónn szerzõ fija két napi ûtkõzetye után, melyet az Órószok akkori kírályaval tett, hadi "sartzot vetvén rája ./: Jártam itt egy utamba" oly formánn hogy ordinántzra voltam egy orányi [70] kerûlõ utat vévén magamnak, és igy eset az bemenés, bé mentem a folyam partyánn lévõ nagy kortsmába, mire kérdi töllem a tsapláros, mit keres huszár! meg mondom csak mi elõbb egy /: qvaterca vutki ez egy fél fertály :/ és igy fogunk beszédhez hogy le beszéljem bé mentem okát, de látván a kortsmáros hogy némely szót darabolok, meg szollal Magyar nyelvenn tisztánn, es igy magyarull folyt a dolog, "s mondom Lembergbe voltam szolgálatba /: de az én magyarom Õrmester volt és joll tudott magyarul :/ és ótt századosom SZEMERE László Ur ott az irodákba rá akadt a magyarok régí kí jõvetelekre, és azt nékem el kellett olvasnom, és azért jõttem be Halitsba hogy meg nézzem, Ekkor kérdi hogy még isziké? ínnám de nínts pénzem, ere megint tõlt egy huszáros portziot mint fentebb és aztis be tõltõm, "s mível séta helyek lévén a folyam mellett, hát jõ be [71] három Uraság, egy õreg, és két ifju, ezekis kérdezni, és bámulni valának inkább képesek, de le beszélli a Csapláros a" dolgot ugy a mint tõllem át vette, mire az ifjak csak nem hahotára fokadtak, "s az õreg egy asztalnáll ûlve, mint Uri Ember kérdi, nohát mi bajotok van? "s le beszelik nagy katzagva, de az Õreg õsz tarrogato hangon igaz! a Huszár szava mért láttam a város régi ségeiben arrol valo Irást, erre meg szollit az Õreg Ur és a "sõrõs kupát kezembe nyomja hogy igyáll Huszár a két ífju hust porontsol hogy egyek. nó most jóll van a dolog, de a szegény Arabs kantza az állásba, és a gazda a kortsmába, majd ugy lakik a puffbol hogy meg fizet Halits, mert a magyaroknak sem joll fizetetvolt elsõ nap, mert meg paráholták volt az Ásiai mundúrt ugy hogy estve gyûlést tartván Arpád, így [72] szollot hozájuk, nem ugy indultunk Hazánbol hogy valaki meg hátráltasson, "s ha még igy leszsz a nyergeteket egymásra rakom és meg gyujtom és meg égetem magam, s evel agyonn isten jott, néktekis, de más nap joll szolgált a szerentse, énis tehát meg szõktem fel ûlvén az vakk Arabsra, Vodnyíkinn keresztûll Máriánpolba mentem, mire mongy a káplárom gyere Elek mert most megis ehûltél, mert sokatskát ûltél, nékem nemkell mert én jóll vagyok lakva, én jó helyt jártam, hol kérdi! én Halitsba, mire mongya a kõtélenn, erre igy le beszéllem, de a Kapitányomis meg tudja a káplártol "s egy uttal kérdi, hát kend holjárt Urfi! Halitsba kapitány Uram, hát ott mért kérdi Huszároson! hogy meg olvastata az ur a magyarok tõrténetít hát meg [73] néztem, kedvesebb volt nékem a szemmel való tapasztalat az olvasás nál, mert ez meg bizonyitott, és meg mondott nékem mindent, hogy e nem kõltemény, és nem csak regény, mert a szemem látása."

...De ez tõrtént Máriánpolba 1840-tõl 41-ig és 42=ig és ezzel kezdõdnek a" vad Huszáros tõrténetek a fenn megneveztem városba, de a halítsi dolog is ott tõrtént.

Le irom Halíts várossának állását, és fekvésít, igen szép kis város a Nyisztra folyam partyánn nem nagy, a Déli oldalát takarja, és fedi a Kárpát havassa, a Viz az eszakit, a mellette fekvõ szép mezõvel a melyenn a megmondottam ûtkõzet volt, Arpád és az Orosz tsapatok kõzõtt, nagy ki terjedésû, még tám tõbbe tekintendõ a s: szent Gyõrgyinélis " Romjai a várnak tsak kevéssé láthatok, tsakis azonn két "sor záldok a mi az utat díszittete a fel menésre, keletre az al várostoll " így találtam akkor a várost, és a meg mondottam [74] városi népeket nyugodjanak csendesenn.

Kõnnyû egy Urnak tele "sebbel probákot, és világ látásos tapasztalatokat tenni " de ûress "seb és egy font kenyér terhes tûrelem, ott kénszerítti az Embert a" meg ehûlt gyomor a proba tetelre, igy volt a mi világ láto Vûrtemberg Huszárunk is."

Máriánpol igen kíes, és a Nyísztrára bényulo bértzenn volt alkotva, melyet mostani romjai ís ugy mutatnak, volt benne egy kis leányok nevelõ Háza, melyet egy maradékjáboll kifogyott õzvegy Grófnõ, és négy apátza aszony gondozott, és tanitott, volt kûlõn Templonak benn a keritésbe, és kûlõnn papjók, az utolsó Magyar országi Nagy szombati fiju volt, igen betsûletes Ember. A Leányok 16-at Esztendõs korokig a Clastromba voltak, "s anak utánna hogy ha rá vállottak az Apátzaságra fel kûldõtték Joseff stadba apátzának, és hanem valamelyik udvarba belsõnek, és onnan a gazda annak utánna férjhez adta. voltak kõztõk zsidó lányokis, kik szûleikre meg haragudván, bé mentek és ki keresztelkedtek, de ezek nem [75] igen mertek a városra ki jõnni, mert ha a zsidok külön kapták põkdösték, és ha oly helyt szoritoták megis ûtlegelték cselekedeteíkért."

Ismért volt egy félig meddig fel épûlt Tégla épûlet mirõl azt mondották az Õregek mikor tudakoltam, hogy a Jésuiták laktak benne nékûnk raktárunk vot, széna, abrak, és szalma volt benne és egy õr házunk. a Felsõ várba fel járo utba egy Roppant nagy Ház nem egésszen romba, két emeletû kitetzett hogy régiség lakták akoris, fel irata igy tûnt ki a mint az írás hozta, hogy Herkulesnek volt szentelve, a hely állása megis érdemlette mert erõs kinézésû " (...)

[a 100. oldalon rövid megjegyzés:]

De elment a jó századosom az õreg SZEMERE Lászlo Ur és mást kaptunk helyebe neve LENKEI János igen ûgyes magyar ki 48-ba az aradiak kõzt pusztult el, ekkor el hagytuk Máriánpolt és át kõltõztûnk Jisminyitzbe mezõ város minden erõsseg nélkûl, kõzel egy ora járo helybe fekûdt Szaniszlo, ennek volt a koris egy kis erõssége "

(...)

Itt kezdõdik a Tizedik katonai Esztendõm melyet meg mondottam volt pajtásaimnak mikor katonává lettem, melyet tsak rõvidenn le fogok "sórólni, míhely bele léptem 1843=ba kedvetlené vált elõttem az élet és tsak azt akartam hogy meg szabaduljak, és le menyek N: Magyar országra hogy ott magamnak egy õrõkõs tanyát szerezzek "s azonn gondolkoztam hogy azt hogy "sûthessem el leg kõnyebb utonn, mert SZEMERE Századosom is azt hagyta volt elmenetelével, hogy oda menyek tsak Lovait lovagoljam holtig gyámolom fog lenni, erre kezdõdik a fel tett tzél, be fekszem a strása házba mire a napos kérdi a legényektõll hát Eleket ki hozta ide! tsak magára jõtt bé, mire izennek a szakasz béli káplárnak, hogy vané hirivel hogy egy Embere be jõtt az Õr házba, mire oda jõvén felkérdi hogy ki hozta kendet ide, és kend mit akar! mire felelek tsak ki akarom magam nyugodni azért jõttem bé, erre ki szidott, hogy a kvártélyomonis ki heverhetem magamot tsak menyek [110] haza, etõbb izbe igy meg tõrtént, de a tõbbek kõzõtt egy szer ujjbol be ûlõk, "s hát jõn a strása mester "s kérdi hát megint itt vagy! épen jokor ûltel bé mert a fõ strásamester itt van majd azt mongyák hogy nem mersz ki rukkolni, nohát igy ki megyek és ki rukkolok még egyszer, erre veszem magam "s ki megyek elibe meg lessz a visga haza megyek s minden pakkomot a tanyámra szallítom ugyan mind katona rendberakom veszem kõpenyegem ujboll be ûlõk az Õrházba oda jõnnek a káplárok ki akarnak hajtani, szépenn eleget szabadkozom de nem engednek mig végre azt mondom hogy hagyanak békét mert én szõkõtt katona vagyok, erre ugy el távoznak mind mikor a kutyának az orrára ûtnek nó most mondják a pajtások hogy meg verik a hátadot, a másik ujra ne félyts mert a fene sem eszi meg igy foly a véllekedés, hat ujból hoznak két legényt nagy részegenn, ezek a fejér ruhajókot tették zállogba a pálinka házba, jõn reggel én tsak nevet gettem, és igy jutott eszembe hogy tudom hogy bûntetést nem kaphatok mert ezért meg nem bûntet hetnek, de most hármann megyûnk mint Krisztus Urunk ment volt, és tudtam hogy a más kettõé lesz a 25=öt [111] betû magyaro fával irva, elõ állunk de be volt az én dolgom elõre mondva "s mondja a százados Ur egyik pajtásomnak, mit tsinált kend! változomot a kortsmába beittam, és kend fordul amásikhoz énís Huszon õt mind a kettõjé, tessenek az Urak ki menni az elégtételre, mindenik szeretet volna benn maradni az én ki kérdezésem meg halgatására, denem lehetett - Igy szoll hozzám nó hát Elek végy egy széket és ûjj ide mellém mivel hideg volt téli idõbe Januárba 844-be én a széket az értz kementze mellé tettem, "s hogy való hazámboli elûldõzésemet, és katonává lételemet, nevem eltserélésit, rõvidenn lebeszétem, melyet végig halgatot és tett rája ilyen feleletet, azt nem lehet szõkésnek nyilvánittani, hanem tsak anak hogy te tsak nevedet akarod vissza kapni, és ugy veszem észre hogy itt tsakis az abaj, és azt meg kapod "s tsak azt mond hogy még itt akarok szolgálni és en haza irok, ugy itt maradsz szolgálunk még egyûtt: Tõbbet százados Ur nem mert haza megyek, igy tehát irok az Ezredhez, és onnat a hazádba, a mig a Levél meg járja magát addig menj a Tanyádra "s ûly veszteg ha akarod a Lovadott lásd el [112] és rukkoly de arra nem fog erõltetni senki most haza mehetz igy tehát megyek az Ol felé látván a pajtások hogy õrség nékûl megyek ki tsudálkozik a dolgonn, ki meg azt mongya ládd mondám hogy a fene sem eszi meg, erre oda érkezem "s nevetnek ily szoval szolnak hozzám note szõkõt katona, ugy van de tsak azt akartam hogy Ur legyek azt megis kaptam hogy meg vakarjátok a Lovam és fel ûlõk és ugy lovagolok, erre egyikis, másikis igy szóllótt, vagy apád az az Oláh de mi nem, erre jõnn a kápláris és ki adja a porontsot, mondják ugy tehát igaz Uram a mit Elek mond, mire felel tiszta igaz. Igy folytak tovább napjaim mig a Levél a Székely Huzsároktoll viszaérkezett, akkor ujboll hivat LENKEI János Ur századosom /: a ki az aradi fogságba holt meg a foradalom alkalmával :/ és igy szol igaz az állitásod mert a Levél meg járta magát de még mostis itt maradhatz ha akarsz. tsak haza megyek százados Uram [113] mert tsak enyire volt az idõ meg határozva, itt lévén a Tiszt Urak és az egészsz altiszti kar meg volt hatalmazva a százados az utlevél irásra "s kérdi tõllem hát mere akarsz menni! mondom Sztri félé bé Munkátsnak Magyar országra, mikor éppen a pennát a papirosra tenné, igy szoll hozzám a strásamester hogy most haza mensz ugyé Elek! erre feleletett nem kapott tsakis egy kíssé meg tsavaritotam fejemet de igen kitsít, mit a százados meg píllantva igy szóll a strásamesterhez Péli mert annak hivták agya ide a falrol azt a mapát, nézi a megmondottam helyenn a székely fõld felé az utat "s mongy hej Elek hogy ha Sztri felé mensz, soha sem érsz haza, hanem jobb lesz Csernovitz felé Bukovinán át ugy kõnyebenn hazádba judsz. és így arra felé vettem utamot kételenségbõl igazais volt a Századosnak mert tzélom ugy volt hogy ezenn irigységgel meg terhelt népett soha meg ne nézzem :/ de ez egy Tûndéres veszett munka volt mert még az elõtt vettem részt benne :/ mert õszve jártam egy darab helyen a fõldett, de ily Ember evõ népet nem találtam [114] a mely ugy egye egy mást mint ez a nép azert meg érdemli tõllem ezenn lealatsonitást, Kezembe adák utlevelem eleget kértem századosom hogy hadd jõjjek Tránsportal hogy hazámig élelmezõdjem de azt felelte, igy a porontsolat! és kezembe adott õt napi Lénumgot, kenyér pénzel egyûtt, és az Isten oltalmába ajánlva utnak botsátott, és így Klumáts felé le a Pruth folyam mellet jõtt, oly vékony õltõzetbe, mint hatsak egyik szomszédbol a másikba mennék, el értem a Csernovitzi nagy pusztát a szélínnlévõ Csárdába énís bé megyek hogy meg melegedjem és hát két Kereskedõ Õrmény Emberek ótt Frõstõkõlnek, "s kérdik tollem, hát hová fõldi uram ily kõnyû õltõnybe! mire felelek hazámba a Székely fõldre, joll tudom hol vagyon, hány esztendõs szolga! felelek tiz, hát tsak enyivel ajándekozták meg! tõbet nem lehett várni, mert gazdámis szegény erre nagy nevetség lõn és nékem egy fél kupa bort fizettek, és igy szoltakhozam [115] meg fagy mig a pusztán át megyen! én ezt feleltem a" Huszárnak meg fagyni nem szabad szégyelné azt Császárom hogy katonáját tsak oly õltõnybe ereszsze utnak hogy a hideg birjon vele, és képzeletemen kivûll hát tsak reggel dûhõng óly tsunyán a hideg, de mihely a nap fellyebb jõtt minyá meg szelidûlt az ídõ, "s mikor kõzeledném Csernovitzhoz, hát jõn felém egy Lengyel ember dudolászva, és igy szollit meg hová Huszár! felelek a Hazámba végleges szabadságal, mire zsebébe nyulva kiveszen egy krajtzárt és át nyujtsa nékem, és igy szoll Imátkozék a gyermekeimért mit meg kõszõntem, mert kérés nélkûll tette /: de meg jegyzést érdemel tõllem, hogy a Lengyel nép tisztes, és Ember szeretõ nép :/ és igy bémentem azonn szép városba, melyet Eszakrol mos a Pruth fólyó, Délrõl egy kís távolságra a gyilkos szeret vize, "s ehez nem messzire van Radotz Generálisi lak és Császári gazdasággal, itt vagynak azok a magyar falukis egy nehányann melynek kettejébe jártamis és egy napon [116] Huszon négy oráig Hadik falvánn ûdõztemis egy TSOBOT János nevûnél, meg kérdezve atyafi honnan valo! igy felel? szentlélékrõl származott volt az atyám, a katonaság elõl szõkõtt ide, azota itt lakunk. ezek a magyarok mind olyan gyûlevészek egyik innen, a másik amonan származott, innen mentem Mihály falvára, "s onnan a Kárpát hegyein keresztûl menõ utra eveztem Kimpulungra, "s onnan Dornába, és igy keresztûl az Erdélyi fõldre a" volt Militárok kõzé Naszod tájékára, alkalmatlan ut az ott keresztûl kivált oly idõbe, milyenbe én ottjártam, nem kivánom senkinek, még edig elõ mind betsûletes barát Emberek kõzt jártam, de be érkeztem Husvétba egy Istentelen nagy szász faluba, neve Vlád ennek az elsõ épittõje fult volna meg az édes Annya Csetse gombjátoll mikor elõszõr a szájába tete volt itt tetõtöl fogva talpig mind roszsz Emberek laktak [117] "s tán még mostis. azok lakják, mert õsszve jártam az egész falut "s pénzemért sem kaptam egy kis hájat hogy Lábbelimet meg kenjem, végre a Paphoz mentem és az ugy adott, pénzt nem véve és igy szollott! neis keressen Atyafi, Magyar, a Szásznál, mert van denem ád mert a Szász, a Magyarnak meg õlõ ellensége, és igy tovább utaztam Besztertzén keresztûl meg lehetõs szép város és abboll ki jõve balra fogtam a Kárpát hegyei alatt Parajdnak a holl a "só bányavan, veszedelmes utam volt mig oda értem, mert a hó viz akkor tolult le a nagy hegyekrõl és igen bajos volt át hatolni tõlle Parajdig. Innen Székely Udvarhelyre de képzelni lehet olvaso barátom! hogy sokszor reggelim és Ebédemis a Nap kortsmába volt, bíz akkor bár melyik Doktoris operálhatta volna a gyomrot, mig egyébb retzeptett tudott volna mintsem komísz kenyér, veress hagyma és "só hogy utánna a viz joll essék és a gyomor ne sirjon, hogy az Ausztriai Császárt mély tiszteletbe tarthassa szo nélkûl. [118] Igy hatoltam át a Rika nagy hegyénn Rákosra, de ott már a gyomor és a Láb egy más ellen kardot huztak egyik sem akarta amásik panaszát igény be venni, "s rá szorultak a szájra, mint jó barátyokra és etette a szûkséget tõkéletes ségre, be ment az Uni tárius Paphoz alamisna kérni ítt hát a Huszár nem porontsolo, hanem kérõ volt a mire a fent irtak kénszeritették, kapottís oly bõvõn hogy azzal hazáig ballogott, de ut kõzbe ujba egy furtsa dolog tõrtént rajta, mikor hazájához mint egy fertály mért fõldnyire lett volna, tehát lát utánna egy szekeret jõnni két loval, és egy lovast, mire leûl a sántz martra, És igy szoll hozzá a lovas, honnan és hová fõldi Uram! Zabolára megyek volt a felelet notsak ûjjõn fõ, erre a Szekérre had vigye haza, mire meg kõszõntem, "s mondottam, hogy nints [119] pénzem hogy szekerest fogadjak, de el viszi ugyé atyafi pénz nélkûlis, ugy tehát jo az Egerpataki kortsmáig, mire feleli a Lovas Csak vigye Egerpatakra mert odavalo, mire én tiltakoztam, de ezenn felelettel támad meg ne furfangoskodj tõbbet Elek mert joll es merlek, tudod 829-be ki kesértelekvolt N: Enyedröl mikor el mentél, és most 844-be irnak, és tudom ravasz fogásaidott, és én most Bodosi Pap vagyok, hivnak JÁKÓ Gyõrgynek, és igy joll esmerlek /: ezis egy Tûndéres ravasz fogás a haza hozotoll mert ha étzaka mehettem volna falvámba, egyik utonn be mentem volna és a másikonnki, akkor még tõrhette volna az eszét mig haza kaphatott volna :/ - tsak vigye haza fõldim mert joll esmerem és igy erõnek erejivel keleptzébe ugratott az engemet sokat kergetett álnok fekete "sátány, a mikésõbb ki tûnik minden ravasz ságaibol, tsak hogy haza kaphattalak meg tántzoltatlak, és lovagolni fogok rajtad, mint Berzenbuk a [120] gondolom nevû Lovánn." (...)