|
(Kivonat)
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei nyomán új elemekkel gazdagodott Délkelet-Erdély késő bronzkori kronológiája. A bronzkor közepén a Wietenbergi kultúra kapcsolatba kerül ezen a vidéken a Tei kultúra bizonyos elemeivel, amelyeket magába olvaszt, ugyanakkor megakadályozza a Monteoru műveltség hordozóinak a betörését.
A Hargita megyei Székelyszenterzsébeten és Siménfalván végzett ásatások, valamint a Kovászna megyei Torján feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Csomortáni műveltség a Schneckenbergi és a Wietenbergi kultúrák közé ékelődik be, és más kultúrhatások mellett hozzájárult a Wietenbergi kultúra kialakulásához, amelynek a kezdeti és a végső fejlődési szakaszát képviselik a székelyszentmiklósi, csíkszeredai, székely-szenterzsébeti, siménfalvi és torjai leletek. Szintén a késő bronzkorból való egy urnasíros, hamvasztásos temető Torjáról, valamint a Torja vára, amelyet földhányással és védőárokkal láttak el. Ez a vár az Erdély nyugati részén ismert “Schlackenwall” típusú erődítmények legkeletibb képviselője, és időrendi sorrendben a halomsíros kultúra hordozóinak Délkelet-Erdélybe való betörésével esik egybe. Torján nemrég előkerült egy késő bronzkori lakóház, amelynek kerámiaanyaga részben a Wietenbergi, részben pedig a Noua kultúrára jellemző elemeket tartalmaz. Sepsiszentgyörgy határában, az ún. “Csemetekertben” és Gidófalván a Gáva kultúrát képviselő kerámia került elő, ami azt bizonyítja, hogy Délkelet-Erdélyben a kora vaskor legkorábbi szakaszát nem a Rétyen előkerült település I. és II. szakasza, hanem a Gáva kultúra képviseli. Ezek a kutatások megváltoztatják e vidék késő bronzkori, valamint kora vaskori kronológiai fejlődéséről korábban kialakult ismereteinket.
(Kivonat)
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei nyomán új elemekkel gazdagodott Délkelet-Erdély késő bronzkori kronológiája. A bronzkor közepén a Wietenbergi kultúra kapcsolatba kerül ezen a vidéken a Tei kultúra bizonyos elemeivel, amelyeket magába olvaszt, ugyanakkor megakadályozza a Monteoru műveltség hordozóinak a betörését.
A Hargita megyei Székelyszenterzsébeten és Siménfalván végzett ásatások, valamint a Kovászna megyei Torján feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Csomortáni műveltség a Schneckenbergi és a Wietenbergi kultúrák közé ékelődik be, és más kultúrhatások mellett hozzájárult a Wietenbergi kultúra kialakulásához, amelynek a kezdeti és a végső fejlődési szakaszát képviselik a székelyszentmiklósi, csíkszeredai, székely-szenterzsébeti, siménfalvi és torjai leletek. Szintén a késő bronzkorból való egy urnasíros, hamvasztásos temető Torjáról, valamint a Torja vára, amelyet földhányással és védőárokkal láttak el. Ez a vár az Erdély nyugati részén ismert “Schlackenwall” típusú erődítmények legkeletibb képviselője, és időrendi sorrendben a halomsíros kultúra hordozóinak Délkelet-Erdélybe való betörésével esik egybe. Torján nemrég előkerült egy késő bronzkori lakóház, amelynek kerámiaanyaga részben a Wietenbergi, részben pedig a Noua kultúrára jellemző elemeket tartalmaz. Sepsiszentgyörgy határában, az ún. “Csemetekertben” és Gidófalván a Gáva kultúrát képviselő kerámia került elő, ami azt bizonyítja, hogy Délkelet-Erdélyben a kora vaskor legkorábbi szakaszát nem a Rétyen előkerült település I. és II. szakasza, hanem a Gáva kultúra képviseli. Ezek a kutatások megváltoztatják e vidék késő bronzkori, valamint kora vaskori kronológiai fejlődéséről korábban kialakult ismereteinket. |
Elektronikus Könyvtár 
