(Kivonat)

A dolgozat a szerzõ 1996. évi vizsgadolgozatának részlete. Tárgyalja a csernátoni vízhasználat kérdését, a víziszerkezetek helyét, a tulajdonosokat, a molnárportát és a molnárcsalád életét, a malom-építést és a molnármesterséget, a malom és a malomárok karbantartását, a további vízzel hajtott szerkezeteket.

Bevezetõ
A csernátoni molnárok körében így él a malom eredete: „A malom legelõbb az ördögé volt. Õ találta ki. Azelõtt az emberek a famozsárba kölötyölték a gabonát. Azután kitalálták, hogy lapos kövön egy gomolyag kõvel taszigálták a szemet. Az ördög oztán kitalálta a malmot, annak minden szerkezettyét, csak éppen a hajtókát (tej-kerázót) nem találta ki... egy éjszaka az ember unalmában megfaragta a hajtókát, s akkor ott lehetett hagyni, ezért a találmányért az ördög az emberre hagyta a malmot.”1

A zúzókõ feltalálása meghatározó mozzanata volt az emberiség táplálkozás-történeté-nek, gyökeresen megváltoztatta õseink étrendjét. A zúzó szerkezeteket a forgó kõ megjelenése forradalmasította. A zúzó, õrlõ szerkezetek védelme és tökéletesítése az egyik legfontosabb teendõ volt mindennemû veszedelemmel szemben. A malmok még a hadban álló felek számára is foly-tonosan kulcsfontosságú létesítmények voltak, a 16–17. században a támadások elsõ célpontjaivá váltak. Jelentõségük fontosságát mutatja, hogy a török és a magyar hadvezérek között egyezségek sora született egymás malmainak békén hagyásá-ra. Sõt, török–magyar közös tulajdonú malmok-ról is tesznek említést.2

A malomiparban a gõzmalmok felállí-tásáig energetikai szempontból a legkorszerûb-bek és a legelterjedtebbek a vízimalmok voltak. A vízikereket már feltalálásától fogva több munkavégzésre használták; kallókat, verõket, gyapjúfésülõket, deszkametszõket, darálókat hajtattak meg vele. Máig általánosan malmokként emlegetjük a nem csupán õrlésre használt, de ugyanazon elven mûködõ szerkezeteket is.

A székelyföldi Csernátonban, ebben a hegyvidéki faluban, ahol hajdan harmincnégy malom dolgozott, napjainkban is ott zakatol egy-egy vízikerék.

Dolgozatom részeredménye annak a már több esztendeje folyó kutatásnak, amelyben a felsõháromszéki, vízi erõvel hajtott szerkezeteket kívánom feltérképezni és – lehetõségeim szerint – minél átfogóbban feldolgozni.

Vizsgálódásaimnál fontosnak tartom az adott terület katonai és más térképanyagának tanulmányozását, a családoknál még fellelhetõ tulajdonjogi iratokat (sajnos a levéltári anyag a belsõ állapotok miatt még részben hozzáférhetet-len, részben nehezen hozzáférhetõ), és ami legfontosabb, a mélyinterjúk készítését.

A vizsgálódásaim középpontjában álló Háromszéken tudomásom szerint az elsõ malomra való utalás Sárfalvára vonatkozik (ma Kézdi-vásárhely része), ebben említik, hogy „CSOMORTÁNYI István... kinek roppant kiterjedésü uradalmai, malmai és halastói voltak, õ vezette le 1315-ben a ma is meglevõ malomárkot a Feketeügybõl”3

A magyar vízimalmokról eddig megjelent néprajzi publikációk száma tudomány-, technikatörténeti és társadalomnéprajzi fontosságuk-hoz képest csekély.

Erdélyi vonatkozásban Cornel IRIMIE végezte el a víziszerkezetek átfogó felleltározá-sát és 1967-ben tette közzé.4 Munkája alapjául a Román Állami Vízügyi Bizottság 1957-es vízjogi statisztikai felmérése szolgált. Constantin CATRINA a Fogaras-vidék víziszerkezeteit dolgozta föl. TARISZNYÁS Márton „Gyergyó történeti néprajza” címû tanulmánykötetében fõleg levéltári, statisztikai források alapján ad történeti áttekintést a Gyergyói-medence malmairól. Munkájában rávilágított e mesterség legfontosabb vonatkozásaira, társadalomnéprajzi összefüggéseire.

Háromszék megyében a Székely Nemze-ti Múzeum muzeológusa, Nicolae MOLDOVAN foglalkozik a víziszerekezetek kutatásával. Cser-náton község vízimalmairól a nemrég elhunyt kutató, MOLNÁR István két értékes tanulmányt is közölt az Aluta és a Megyei Tükör hasábjain.

Az erdélyi ember mindig igyekezett a hely adta lehetõségeket kihasználni munkája könnyítésére. Talán ez a magyarázata, hogy az egész medencében egymást érik a hatalmas tu-dású, névtelen mesterek különbözõ elmés szer-kezetei. A hegyi patakok mentén még a század derekán is ott zakatoltak a vízikerekek; hol lisztelõ malmot, hol deszkametszõt vagy ványolót, vashámort s egyebet hajtottak meg. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a tény, hogy 1957- ben Románia szerte még 3450 vízimalmot tartottak nyilván, amibõl 2787 Erdély területén, ebbõl 97 a Feketeügy gyûjtõmedencéjében  mûködött.

A kutatásaim helyszínéül szolgáló Alsó- és Felsõcsernáton a Felsõháromszéki-medence Bodoki-hegység felõli oldalára húzódik fel.

A Felsõháromszéki-medence a nagy ki-terjedésû Háromszéki-medence északnyugati fe-lének széles, patakvölgyekkel szabdalt hegylábi törmeléklejtõin található. A terület fontosságát, kereskedelmi jelentõségét növelte, hogy átszeli az Ojtozi-szoroson áthaladó, Erdélyt Moldvával összekötõ egyik fõútvonal. Ellátási területe így kiterjed a szomszédos Moldvára is, amellyel a lakosság folyamatos árucserekapcsolatot tartott fenn. Krumplit, lisztet, gabonaféléket szállított ki Moldvába, és cserébe bort hozott be.

„Malomiparra alkalmas folyóink s kitü-nõen tiszta buzánk felhasználásával azon idõben, midõn Aradon innen zacskós malmok csak Háromszéken valának, molnáraink látták el finom liszttel, a szeben–aradi vonal kivételével, egész Erdélyt; sõt... Romániában is üzletet folytattak; a korpát fejõs marha, sertés és lovak táplálására használták fel.”7 Vitathatatlan, hogy a fenti so-rok nem nélkülözik a lokálpatriotizmust, de a terület adottságait illetõen elfogadhatóak meg-állapításai.

A medence gyûjtõfolyója a Feketeügy, amely 106 km hosszan szedi össze a mellék-vizeket. Felsõ szakaszán mért esése a 35 m/km-rõl, amely alkalmassá teszi vízikerekek hajtására, a medence belsejében 0,71 m/km-re csökken.8 A nagyszámú vízikerék jelenlétének fõ oka a földrajzi adottságokban rejlik: a folyóvízben sze-gényebb, de gabonatermelésre alkalmas meden-cének, illetve a környezõ hegyvidék földmûvelésre kevésbé használható, de vízierõvel rendel-kezõ tájainak egymásmellettiségében, egyben egymásra utaltságában.9

Csernáton község területének nyugati harmadát a Bodoki-hegységnek a központi, 1200 m-es szinttel jellemezhetõ gerincéig terjedõ, a Csernátoni-patak mellékvizei által tagolt hegy-sorok képezik.10 A Nagypatak felsõ szakaszától Márkosfalva határáig, kb. 7 km hosszan húzódó Csernáton patakának szintje 678 m-rõl 534 m-re csökken, ezáltal esése 20,7 m/km mértékû. Ezt az adottságot már korán vízikerekek sorának meg-hajtására hasznosították, s majd minden írásbeli említés kiemeli a falu malmait. A medence föld-rajzi fekvése és társadalmi felépítettsége megélhetést biztosított a nagyszámú malom számára. Maguk a molnárok ezt így látják: „Azért minden-kinek volt mit õröljön, mert nagy gazdák voltak, gabona volt, s nem volt malmik mindenkinek, mint most (a kalapácsmalmok mára általánossá váltak), s úgy s akkor mindenki töltötte a lúdakat, disznókat hizlalták ugye, s kellett az állatoknak a korpa s a gabona, met állattenyésztéssel foglal-kozott többségbe a nép.”

A malmoknak Csernáton mindennapi életében betöltött fontosságát támasztják alá a fennmaradt falutörvények, pl. Alsócsernáton község 1665. évi falu törvénye eképp rendelkezik: „Malom épületbe való fát, órsófognak valót ajándékon adjanak illendõ képpen, mível a Malmok a Falunak használnak, a mostani malmos embernek.

– Öreg müvbe való tölgyfának ára szálának dénár

– Nyírfának az mely müvbe való dénár”

„Kinek olyan specziális fa kivántatik a mitis ebben a kihatározott helyben nem találtatik úgy mint malom tengely, kapa... másunnan is ad-janak csak az ára dénár 36 legyen.”13

Minden bizonnyal a község is birtokolt malmot, mivel a számadási fõkönyv bevételi ol-dalán 1875-ben ez áll: „PAP Györgytõl malomnak haszonbérbe vevésért ellen 3fr.”14

Idõrendi sorrendben ismertetem az általam hozzáférhetõ írásos dokumentumokat:

– A BARABÁS-féle malom mestergerendájának felirata „FIERI CURAVIT CD GEOR- BRARABAS AD 1713 DIE 20 MAII”

– 1734 „Vagyon az Nagypatak oldalában Napnyugatról BEKE István, Napke-letrõl KÖLÖNTE András szomszédságába bé-szegelõ BÖLÖNI Sándor malma.”

– Egy dálnoki székely kapun: „<CURA GENEROSUS: DO: STEPHANUS MIKLÓS 1760.> A nagy kapu ívén pedig: <MICHEL MOLNÁR FECIT DE FELCSERNÁTON DIE 17 MAY>.”

– Egy, a helyi múzeumba bevitt malom kõpadgerendáján: „ÉPITETTE az GAZDASÁG 1836 ba BARABÁS ISÁK MALOM BIROSÁGÁ-BA OLOSZ JÁNOSALTAL”

– Egy, a helyi múzeumban található szé-pen faragott mestergerenda felirata: „1818 Ano Die juni építette ez az házat és a malmot is Isten segedelmébõl építette MAGYARI József és Felesége Rosáliával”.

– Egy 1844-es decemberi naptárlap feljegyzése: „14-én mentem Sz. Györgyre fát átigazolni s a malom dolgába”19.

– ORBÁN Balázs is több malmot említ: „Nem messze a Csókásnak nevezett ásványvízforrás van, melyet, mivel hûlések ellen nagyon hatásos, sokan látogatnak, kik a szomszédos mal-mokban szállásolják el magukat.”

– NAGY Elek a múlt század utolsó évében Alsócsernátonban 3, Felsõcsernátonban 26 molnárról ad számot.21 A statisztika adatait vizsgálva kitûnik, hogy a vármegye területén ez idõben a tárgyalt területen mûködött a legtöbb kis vízimalom.

– Egy 1948-ból származó megyei malom összeírás Csernátonból név szerint huszonöt nyilvántartott malmot sorol fel, míg a megye öszszes vízimalmainak száma 140. Látható, hogy megyei viszonylatban e községben termelt a vízimalmok közel 20 százaléka.22

– 1957-ben a Román Állami Vízügyi Bizottság által készített kimutatás adatai alapján Felsõcsernáton a nyilvántartott 11 mûködõ mal-mával a Feketügy gyûjtõmedencéjében a legtöbb víziszerkezettel szerepel.23

– Következõ adatom 1969-bõl való; meglepõ, hogy még ekkor is 13 használatban levõ malmot jegyeznek fel, melybõl 11 Felsõ-csernátonban darált.24

– Legutoljára, 1998 márciusában az Ika vára alatti Nagypatak mentén még három mû-ködõ vízkereket találtam, amelybõl kettõ ma is darálót hajt; egy pedig amellett, hogy a tulajdonos áramellátását biztosítja, szerszámgépeket is ellát energiával.

A vízhasználat és a lakosság
„...a megépítendõ árok szélesebb és mé-lyebb nem lehet mint a régi árok, nevezett oly mó-don köteles megépíteni, hogy a víz lefolyása aka-dályozva ne legyen...az Törpataka hídja felé viszsza ne folyhasson...”

Õsidõk óta a hegyipatakok vizét a mellé települt népesség több célra használta: a háztar-tásban ivásra, fõzésre, mosásra, tisztálkodásra; a gazdaságban az állatok itatására, a mûvelt terü-letek öntözésére; ha méreténél fogva alkalmas volt rá, szállításra. A malmok duzzasztói, vala-mint a malomárkok – különösen ároktakarításkor –, alkalmasak voltak halászatra, rákászatra is. A sebes vizû, állandó medrû patakok szinte mindenütt víziszerkezeteket mûködtettek, de tápláltak halastavakat, használták a pálinkafõzdék hûtõ és feleresztõ vízszükségletének biztosítására is. Különösen vízkerekek meghajtására kellett a fo-lyóvíznek egyenletes vízhozammal, valamint nem szaggatott partvonallal rendelkeznie.26 Csernátonban nem volt tutajozásra alkalmas fo-lyóvíz, ezzel szemben számottevõ a malmok szá-ma, amelyek viszont gyakran egymás tõszomszédságában sorakoztak.

A gazdálkodástörténet folyamán mindig is kulcskérdésként vetõdött fel a patakok vizének használati joga; úgy kellett összehangolni, hogy a különbözõ szükségletek kielégítése ne sértse mások jogait. Az érdekek sokszor eltérõek vol-tak, és ezek figyelmen kívül hagyása gyakran pereskedéshez vezetett. A paraszti társadalmakból a legtöbb peres oklevél épp a vízzel hajtott szerkezetekkel kapcsolatban maradt ránk.

Egy-egy malom megépítése a hely kivá-lasztásával kezdõdött. Csak ritka esetben volt le-hetõség épp az építtetõ saját birtokán belül fel-állítani a duzzasztótól a malomházig az egész létesítményt. Ezért az érintett területek birtokosa-inak meg kellett egyezniük a tulajdonjogi kérdé-sekben. Mindig is központi helyet foglalt el a malomárok elvezetésének mikéntje, annak karbantartása és a többi érintett terület tulajdonosainak a tûrési kötelezettsége. Már a Tripartitum szabályozta a víz használatát, külön kiemelve a malomárkok építésének módját. Az 1840. évi X. törvénycikk a csatornákról és vizekrõl így rendelkezik:

„1. A vizeknek természetes lefolyását és lefolyhatását másnak akármily módon és alakban akadályozni tilos”.28 „Gyergyóban, mivel a patak vizét ivásra is használták, reggel nyolc óra elõtt nem volt szabad semmit mosni a patakban.”29

A malmokat soha nem építették a pa-takok közvetlen árterületére, hanem azoktól feljebb, hogy az árvizek kevésbé veszélyeztessék. Ennek ellenére is majd minden malommal rendelkezõ faluban emlékeznek árvíz által elsodort malmokról. Csernátonban ilyen volt MÁTHÉ József malmának a pusztulása, az 1872-es nagy-árvíz idején „...olyan hatalmas dörgés, villámlás, rittyegés, de olyan esõ, mintha viderrel tõtötték volna; milyen marton van az a malom, s teljesen leseperte mindet; elvitte, ahogy a nagyesõ meg-jött, a malmot, estállót, mindenfélét; úgy, hogy, mint ez az asztal, olyan simán maradt a hely, s õköt es le vitte...”. Ugyancsak az árvíz sodorta el Virág András malmát is 1972-ben.

A mezei gazdálkodás és a víz használata sokszor nagyon szorosan összefüggött. Több szerzõ is említ olyan okiratokat, amelyek a gátak, duzzasztók okozta károkról szólnak. TÖRÖK József a Magyar Hírmondó 1780. évi . leve-lében így látja: „Mert sok számtalan határoknak, gátos malmai jók, híresek és dítséretesek vagynak: de alig van benne, úgy szólván, a mit õröljenek, ha tsak idegen határokról gabonával nem segíttetnek; mivel ugyan azon jó gátos Malom elõre, határjokat, el-vetett vagy néha készen aratva, kévébe, keresztbe és boglyákba lévõ életjeket, az Gátak miatt fel-tolúlt víz által el-vette, el-mosta, semmivé tette.

A múlt században kiadott építési és víz-használati engedélyek mindig rögzítették az árvízvédelmi elõírásokat is, amint az 1885. évi XXIII. törvény is szabályozza. A fenti törvény rendelkezéseinek betartását folyamatosan ellenõ-rizték, a hiányosságokat szigorúan büntették. Az árok karbantartásával kapcsolatos csernátoni kihágásokról tanúskodik a következõ okirat:

„Büntetõparancs. I. KÁSZONI Demeter (46 éves), II. BEKE Károly (29 éves), III. LU-KÁCS Ferenc (39 éves), IV. BÖLÖNI Máté molnárok felsõcsernátoni lakosok ellen hivatalból feljelentés, mert Felsõcsernáton községben 1943. év szept. hó 13. napján kelt véghatározatomban foglaltaknak eleget tenni elmúlasztottak, miértis az 1885. évi XXIII. t. c. 40.§., 42.§. ba ütközõ kihágás miatt, u.a. t.c. 184.§. és 185.§. alapján 100-100 pengõ pénzbüntetést állapítok meg és meghagyom, hogy ezt az összeget a rendõri büntetõbíróságnál a kézbesítéstõl számított 15 nap alatt fizesse meg...”

Egy Sepsiszentgyörgyön, 1900 áprilisában keltezett építési engedélyben ez áll:

„8.§ Köteles engedélyes az 5.§-ban meg-állapított vízszintet 300 forintig terjedõ pénzbüntetés terhe alatt megtartani, és ezen czélból úgy intézkedni, hogy növekvõ vízállásnál a táblák egyenkénti és folyamatos felhúzása által szabályozva a duzzasztott vízszín 116,05 m függõmagasságon felül ne emelkedjék. Árvíz alkalmával, ha a gát alatti vízszín magassága eléri a 116,05 métert, az összes táblák teljesen felhúzva nyitva tartatnak”.

A duzzasztók felépítése a feltöltõdés és leiszapolódás veszélyét rejtette magában, ezért nagyon pontosan meghatározták az egymás után következõ malmok küszöb (az a legmagasabb vízszint, ami a duzzasztóban elérhetõ) magasságát. A szint emelése a vizet jobban felnyomja, s a felsõbb malmok mûködését nehezíti; az alább engedése a hajtott kerekek kapacitását csökkenti, a vízkerék „holtvízbe jár" és leiszapolódást, homoklerakódást okoz. Egy idõs torjai molnár mesélte, hogy elõzõ malmuk mintegy harminc méterrel lennebb volt; de – miután az alsó szomszéd megemelte gátját –, a víz visszanyomódott, és az õ malmuk nem tudott mûködni. Akkor építették át, a múlt század végén, új helyére.

A patakok természetes tisztulására a tárgyalt dokumentum is kitér:

„9.§ Köteles engedélyes minden hónap elsõ és harmadik vasárnapján déli 12 órától kezdve 6 órán át az összes zsiliptáblákat felhúzva tartani, hogy ez által a meder természetes tisztogatása a meggyülemlett hordaléktól és a zsilip-szerkezet kezelhetõsége ellenõrizhetõ legyen.”

A lerakódott iszap és homok kitermelése a molnárok joga és egyben kötelezettsége is volt, az említett engedély okirat errõl így intézkedik:

„7. § Engedélyes meder és partfenn-tartási kötelezettsége az 1885. évi XXIII. t.cz. 53. §-a alapján a Torja patak vízfolyására nézve az engedélyezett gát fölött 120 m, alatta pedig 20 m hosszban állapíttatik meg. Ezen meder szakaszo-kon köteles engedélyes a vízhasználat gyakorlása következtében elõálló iszapolásoktól és egyéb rongálódásoktól a medret és partjait megvédeni”.

Amikor e takarítás nem volt rendszeres, az árkok folyamatosan feltöltõdtek. Ez történt az alsócsernátoni szakaszon is: „A vízkerekek elein-te nagyok voltak, mert minél nagyobb a vízkerék, annál nagyobb volt az erõ. Lassan az árvizek s minden feltöltötték az árkokat, mert nem voltak eléggé takarítva; s a talaj telt fel, s a víz esése csökkent. A kerekek alól vízben mentek mert nem volt jó a lefolyás, s akkor a vízkerekeket meg kellett kisebbíteni.”

A vízhasználat különös feladatokat rótt téli idõszakban a molnárokra. A zavartalan mûködés biztosítása érdekében nagy hidegekben szükséges volt a vízkereket védeni a lejegesedéstõl. A malomárkot folyamatosan jegelni kellett; ellenkezõ esetben az átfagyott víz elzárta a lefolyást, és a vizet visszanyomta a felsõbb malmokhoz.

„Gyergyószentmiklóson téli idõben az asszonyok elvárták az egyes árokszakaszok je-gelését a molnároktól. Ha ez nem történt meg, akkor felszólításukra a molnárok kötelesek voltak azt megtenni.”

A második világháború utáni években a román állam elrendelte a vízimalmok vámga-bona beszolgáltatási kötelezettségét; egyben új vízjogi dokumentáció elkészítését és a mûködési engedélyek felülvizsgálatát követelte meg. Az újonnan elkészült dokumentáció magába foglalta a következõket:

–A létesítmény technikai leírását, amely tartalmazta a mûködéshez szükséges vízmenny-ség, a kapacitás, a minimális és maximális teljesítmény kiszámítását, megjelölték a vízfej küszöbmagasságát, a vízkerék méreteit, a víz esésének nagyságát;

– a terület hosszanti és transzverzális vízrajzi ábrázolását;
– a malomszerkezet vázlatos rajzát;

–Minden malmon geodéziai mérõpontokat is megjelöltek; a hitelesített jeleket jól lát-ható helyen helyezték el. E jelek a malmok hadászati és térképészeti jelentõségét is kifejezték (elhelyezését az 1885 XXIII törvény is elõírja). Ennek köszönhetõ, hogy a katonai és kataszteri térképeken egyaránt fel vannak tüntetve a malmok. Ezen jegyek sértetlen megõrzéséért az engedélyezett vízmû tulajdonosa felelõs, esetle-ges megsemmisülésüket bejelenteni köteles;

–Az engedély okirat mindig elõírta, hogy évente ahányszor szükséges, de legalább egy alkalommal el kell végezni a gát, a malomárok, a vízfej és a vízkerék teljes karbantartását. Az elõ-írások betartását évente ellenõrzik; hiányosság esetén a malmot azonnal lezárják. Birtokomban van néhány csernátoni vízjogi engedély, valamint nagyszámú ellenõrzési jegyzõkönyv, amelyben ezen elõírások be nem tartásáért szigorú büntetõ határozatok sorát hozták, nem egy malmot le is pecsételtek (lezártak).

A vízárok karbantartását nem csupán a hatóságok ellenõrizték, hanem maguk a molná-rok is. Ahol céhbe tömörültek, ott annak választott képviselõi, a malombírók irányították a kö-zös munkákat. Ha nem voltak céhek, akkor az öregebb molnár vagy a választott vízgondnok feladata volt az ároktisztítás, a gátjavítás összehangolása. Gyûjtési területemen nem volt molnárcéh, ezért a víz használói a tapasztaltabbak vezetését fogadták el.

Napjainkban, a tulajdonjogok visszaszer-zése után azt tapasztaltam, hogy egyre többen akarják a régi malomárkokat kijavítani és helyreállítani a vízkerekeket. Több helyen áramtöltõket és más gépeket szereltek fel a bélkerékre. Egy elõpataki román ember 1990 után próbálkozott vízimalom elkészítésével; azonban a helyet nem jól választotta meg, s az árvíz elvitte teljes építményét.
Víziszerkezetek helye Csernátonban
„Vagyon az Nagypatak oldalában Napnyugatról BEKE István, Napkeletrõl KÖLÖNTE András szomszédságába bészegelõ BÖLÖNI Sándor malma.”

Kézbe véve a múlt századi térképeket, feltûnik rajtuk, hogy a falu felsõ felében és a lakott területen kívül egymást érik a malmokat jelölõ pontok. Elsõ látásra megállapítható, hogy e jelek többnyire a Várbérc két oldalán csoportosulnak. Több a nyugati oldal és a csernátoni er-dõk vizeit összeszedõ Nagypatak mentén; ke-vesebb a legjelentõsebb mellékágán, az Ika pa-takán. Ez utóbbi a déli lejtõk és a futásfalvi erdõk patakjait fogadja magába. Harmincnégy malomból huszonöt épült a falun kívül, mintegy külön sortanyás települést képezve. Ha nem számítjuk ide az Ika patakán található három helyet, valamint az alsócsernátoniakat, akkor igazat adhatunk MOLNÁR Istvánnak, hogy a „huszonhat malom alig 4–5 kilométer távon terül el”. A faluban épült néhány szerkezet teljesítménye azonban jóval jelentõsebb volt a felsõ malmo-kénál, mivel nagyobb volt a víz hozama. Míg a felsõk közt – bár két kerékre készültek – alig akadt, amelyik egyszerre tudott volna mindkettõn darálni; addig a márkosfalvi réten mindegyik két kerékre járt, sõt egy ideig a BULÁRKA-malomban három kerék is mûködött.

A víziszerkezetek telepítésekor mindig elsõként a duzzasztó létesítésének helyét keresik ki. Ez nagy szakértelmet és helyismeretet igé-nyel. Fontos, hogy olyan szakaszon kell felépí-teni, ahol a meder kötöttsége, természetes kanyarulata a legkisebb szögben engedi kiválni a ma-lomárkot. Így nem lassul le a víz sodrása, hanem az eredeti meder mintegy meghosszabbításaként viszi tovább a vizet.

A csatorna, ha közben utakat keresztez, akkor föléje hidat építenek; ha nagyobb völgye-ket, akkor deszkából ácsolt csatornán vezetik át fölöttük. Az ilyen átívelõ átereszeket mindig úgy készítik el vastag pallókból, a deszkák közét sással, mohával jól tömítve, hogy a lehetõ legkisebb legyen a vízveszteség. Alulról mindkét oldalon gerendákból összeácsolt lábak tartják, amelyek a csatorna alatt és felett kisebb fákkal vannak összekötve. Ez a megoldás látható ma is az OROSZ-féle malom fölött. Más esetben a meglévõ híd oldalához rögzítik a fenyõpallókból ácsolt csatornát, ilyen volt hajdan a KÁSZONI Demeter malma fölött, a Tõr pataka hídján.

Mivel a térszín nagy sodrást tesz lehetõ-vé a falu fölött, szinte teljesen egymáshoz tapadnak e malmok. Egy-egy árkon hat–hét daráló is dolgozott még századunk derekán. Így a ma mûködõ szerkezetek gazdái, SZÁNTÓ Gerõ és BÍRÓ Árpád az 1400 m hosszú árkot hetedma-gukkal használták egy az 1950-es évek közepén kiadott vízjogi engedély tanúsága szerint. Ennek egyik fõ oka, hogy e darálóknak a gátjaik megépítési költsége jelentõs részét teszi ki a teljes létesítmény értékébõl. Ahhoz, hogy a kellõ vízmennyiséget biztosítani lehessen, a malomcsa-tornába sorban felveszik útközben a többi apró mellékág vizét is. Ez az oka, hogy a fentebb em-lített szakaszon a fõ duzzasztóval együtt három gát is található; egyike a Remete patakát, a másik az Ika patakát tereli a kerekekre. A következõ árok pedig hat malmot mûködtetett.

A már elkészült duzzasztó vizét igyekez-tek minél több szempontból hasznosítani. A dará-lókon kívül, amelyek a gabonán túlmenõen több helyen sót is õröltek, más szerkezeteket is meg-hajtottak velük. Így BAJKA Mihálynál ványolót, OROSZ Dávidnál kásahántolót, BULÁRKA Istvánnál gyapjúfüsüt is felszereltek hajdanában. Volt, ahol a régi malom helye más funkciót ka-pott, például KOVÁCS György fûrésze a Szpiritusz-malom helyén épült. Egy másik malomban, ahol valaha a kõpad állt, ma pálinkafõzõ üzemel, de fürdõmedencét, halastavat is táplálnak.

Mielõtt a szerkezetek részletes bemutatásába kezdenék, áttekintõ képet kívánok nyújtani a mellékelt térkép alapján arról a harmincnégy malomról, amelyrõl sikerült még emberi emlékezettel elérhetõ adatokat feltárnom (1. ábra).

Tulajdonosok a század elején:
Nagy-patakon, Felsõcsernáton

1. MOLNÁR Mihály (Szpiritusz-malom) (+) helyén a húszas évektõl KOVÁCS György fûrésze
2. PAJZS János (+)
3. KONNÁT Gábor (+)
4. KÁSZONI Dénes (+)
5. FÜLÖP Dénes (+)
6. VIRÁG Dénes (+)
7. BAJKA Mihály; ma áramfejlesztõt hajt, külön malomházban; ványoló is mûködött, amit a régi malomból alakítottak ki – ugyanitt jelöltem a SZÁNTÓ István malomhelyét
8. PAJZS ? (Rebekáné malma) (+)
9. MÁTHÉ Máté (+)
10. BECZÕ János (+)
11. BAJKA István (+)
12. BAJKA Ferenc (+)
13. OROSZ Dávid (Kásások malma) (+)
14. SZÁNTÓ Gergely; ma is mûködik, körfûrészt is hajtatnak vele (+)
15. VIRÁG Lajos
16. malomhely ?
17. DÉNES Gáborné
18. DEZSÕ Dénes; ma pálinkafõzõ
19. BÍRÓ Dávid; szitás, ma is darál
20. DEZSÕ Máté
21. BAJKA Béla; alulcsapós
22. MÁTHÉ András; szitás
23. KÁSZONI Demeter
24. LUKÁCS Ferenc
25. BÖLÖNI Dávid
26. BEKE Károly

Alsócsernáton
27. MOLNÁR Sándor (Sándor úrfi mal-ma v. Urak malma)
28. SÁNTA György (késõbb TIMA-ma-lom)
29. BULÁRKA István (BULÁRKA-malom); itt gyapjúfésû is mûködött
30. KRIZBAI-malom

Ika patakán

31. BARDOCZ- vagy KULA-malom
33. ÁBRAHÁM Izsák (ÁBRÁM Máris-féle malom) Bartafalva pataka (Tõr-patak)

34. TERCZA-malom a TÓTHok kertjében

Az élet (a molnárporta)

Községi viszonylatban a molnárcsaládok a kis és középgazdák sorába tartoztak. Ahhoz, hogy megélhetõségüket biztosítani tudják, el kellett sajátítaniuk a korszerû mezõgazdasági mûve-leteket. A községben szervezett gazdasági tanfolyamokon részt vettek maguk a molnárok is. Nem egy közülük a sikeres vizsga eredményeként megszerezte az ezüstkalászos gazda46 bizonyítványt is.

A csernátoni malmok nagy része „valamikor mind zsellérmalom volt. Az urak megcsináltak egy-egy kicsi malmot, s belétettek egy-egy embert, hogy õröljön saját szükségletére”. Sajnos, a levéltári kutatások akadályoztatottsága mi-att errõl az idõszakról nem juthattam írásos emlékekhez.

A föld- és malombirtokok az 1959-–60-as kollektivizáláskor kivétel nélkül átmentek a TSz (mezõgazdasági termelõszövetkezet) és (vagy) az állam tulajdonába. Az 1989. decemberi változások után a molnárcsaládok leszármazottjai visszaszerezték a malmokat, elõbb a 8 holdnál kisebb egyéb birtokaikat is visszavehették, most van folyamatban, illetve még függõben az 50 ha-ig terjedõ föld- és 30 ha-ig terjedõ erdõbirtokok visszaszolgáltatása. Életük mostantól újra összefonódik a malmokéval.

Az udvar kivétel nélkül minden molnárportán tágas, ahol egyszerre több szekér is elfér, és könnyedén meg tud fordulni. Ugyanis az õrlõt hozó szekerek gyakran összetalálkoztak a ma-lomban, fõleg amikor gyengébb volt a víz. I-lyenkor a távolabbról jött gazdák lovaikat ki-fogták, és a lajbizsebbõl elõkerült a butykus, s beszédbe elegyedtek a mónárral vagy egymással.

Belül egy vagy két osztatú, de mindig legalább két vagy három belsõ szinttel: padló, kõpad és szitapadlás. Az alsó szinten sorakoznak az õrleménnyel teli zsákok, napjainkban a mázsa és néhány szerszám. Egykor a cseléd számára is itt alakítottak ki fekhelyet. Hat–nyolc grádics ve-zet a kõpadra, ahol a kõ leemelés és vágás szerszámai mellett a gabonával teli zsákok, valamint a vámgabona tárolására szolgáló szúszék kapnak helyet. Innen két–három lépcsõ vezet a szitapadlásra, ide állították fel a három fokozatú szi-tát52 és/vagy a gabonarostát a szem tisztítására. A lisztet a lisztesládából a deszkacsatornában lé-võ kanalas felvonó vitte a szitába, mely a háromféle lisztet és a korpát választotta szét.

–Antika, te menny sza fel MÓNÁR János báni, s hídd le, hogy vágja meg a követ, me sír a malom, s nem tudok ebbõl a kurva ágyból felkelni, pedig vet ki magából, nincs nyugtom.”53

Nyári konyha majdnem minden portán épült, benne éli a család a mindennapjait. Itt ké-szítik és fogyasztják el ételeiket; az állatok számára is itt fõzik meg a moslékot, melybõl természetesen nem hiányozhat a korpa.

A kemence elmaradhatatlan a molnár tel-kérõl. A nyári konyhától nem messze áll, külön épületként. A mónárné napjainkban is minden héten megsüt hat–nyolc kenyeret, amit a család egész héten fogyaszt. Szégyen lenne bolti kenyeret enni a malomban.

Az állattartás a molnárcsaládok fontos bevételi forrása. Mindig tartottak több malacos gõlyét (koca), hízókat, fejõs teheneket és leszerzõdött bikaborjúkat. Régebben a tehenek tejét feldolgozták, de napjainkban leszerzõdik. Min-denekelõtt a lovaikra voltak legrátartibbak a molnárok. Állandóan versengtek egymással, kinek van jobb, szebb lova, ez az alapja a mondásnak: „Könnyû dolga van a mónár lovának, me tornyot eszik, s zavaros vizet iszik.” A lovakat mindig kí-mélték, mert azt tartották, amelyik molnárnak nem jó a lova, az maga se jó mester, s nem bízták rá az õrlõt, amikor csengettyûs lovával járta a falut.

A fészert több szekér befogadására mé-retezték, az udvar egyik oldalán található. Ide tehetik be az õrletõk szekereiket, amíg a sorukra várnak. Itt tárolják a különbözõ eszközfákat, valamint a tûzifát is.

A majorság (szárnyas aprójószág) ólai az udvar szegletében húzódtak meg. Általában tyúkot, libát, récét, pulykát tartottak. A malmokban nagy veszélyt jelentenek a patkányok, elriasztásukra gyakran neveltek gyöngyöst (gyöngytyúkot) is. Csernátonban pávának is mondják, innen ragadt rá az egyik molnárcsaládra a pávások (OLOSZ-féle malom) ragadványnév. Mivel a patkányok nem bírják a gyöngytyúknak a riká-csolását, elmenekülnek. Ezt más vidékek molnárainál is megfigyelték. A vadak ellen való védekezés végett a malomudvaron mindig ott csahol három–négy jókora kutya.

Különösen a felsõ malmoknál58 gyakori, hogy a kert egy árnyékos sarkában ott található a családi temetõ az õsök sírjaival59. Õk errõl így beszélnek: „Tudja, a falutól messze voltunk, és mindenki családi sírt állított a kertjibe, a meszszeség miatt.” BALASSA Iván hasonló temet-kezést említ Gyergyó vidékérõl: „Így Csoma-falván a Somlyó-patak völgyében az ott lakó molnároknak volt külön temetõjük.”61 A molnárcsa-ládok sajátos temetkezésére még visszatérünk.

Telekelrendezésben és az építkezésben, miután saját tulajdonba kerültek, a gazdálkodó parasztporták mintájára átalakultak. Az épületek legfontosabb anyagává vált a fa, melyet a közbirtokossági erdõrészük után kaptak. TulajdonviszonyokA csernátoni malmok – amint arra már az eddigiekben is utaltam – az elmúlt századok fo-lyamán többnyire nagybirtokosok tulajdonában állottak, és zsellércsaládok õröltek bennük. Ere-detileg gombolyag (folyami) kõbõl épültek, és a malomházon kívül egy kis helyiséget tartalmaztak. Ezen építészeti forma legtovább a VIRÁG Dénes (6.) malmánál maradt fent. A 19. század második felére már magántulajdonba kerültek. Mindig is komoly értéket képviseltek, ezért gyakran elõfordult, hogy többen összefogva építettek vagy vásároltak meg egy-egy malmot. Ilyen esetben pontos szokásjog alapján rögzítették a birtokviszonyokat. Meghatározták,hogy kinek-kinek mennyi tulajdonrésze van, és ez után a jövedelembõl milyen arányban számíthat já-randóságra. A közbirtokossági erdõkhöz hasonlóan egy teljes malomrész tulajdonjogi egysége a részjog (malomjog) volt. Ez határozta meg egy-egy részesgazda haszonrészét.

Amikor valamely molnár vagy részes-gazda meghalt, egyesek a felaprózódás elkerü-lése végett a malmot arra a gyerekükre hagyták, aki öregségükig a malomban maradt, általában ez a legkisebb fiú volt, és ellátta, majd eltemettette szüleit. Ilyenkor a többi testvér az egyéb birtokokból kapta meg örökségét. Jónéhány esetben viszont a testvérek mindannyian ragaszkodtak a malomjoghoz, miáltal apró részjogokra oszlott a tulajdon. Áttanulmányozva a község birtokleveleit, gyakran találtam 8–10, de 50 birtokost is egy-egy malom tulajdonlapján.


1870 Közös birtokosok osztatlanul

1: KÖLÖNTE László ifjú és neje
3: RÁKOSI Ferenc ifjú és neje KÖLÖNTE Rósália
5: RÁKOSI Klára sz. HENLER
7: KÖLÖNTE Rebeka sz. FETÉS
9: TORJAI Terézia sz. RÁKOSI, kinek férje TORJAI István
11: LUKÁCS Judit sz. RÁKOSI
13: RÁKOSI Rósália hajadon kiskorú ifjú KÖLÖNTE László állítólagos gyámsága alatt
15: RÁKOSI Zsusánna sz. TÖRÖK
17: RÁKOSI Rósália sz. BALOG
19: RÁKOSI Rósália sz. SZABÓ
21: KÖLÖNTE László idõs és neje:
23: MIHACS Mihály és neje: laknak Kézdi-vásárhelyt
25: MIHACS Lajos és neje:
27: BALOG Moses és neje:
29: FÜLÖP János idõsb, kinek neje RÁKOSI Zsusána
31: ÁBRAHÁM Zsusánna sz. BORBÁNDI
33: BEKE Zsusánna sz. FÜLÖP
35: MEZEI András ev. ref. énekvezér, kinek neje MOLNÁR Ester, lakik Tordán
37: MEZEI Anna sz. SZABO
39: MEZEI Zsusánna hajadon kiskorú (Késõbb õ vásárolja föl. O.G.D.)
41: TORJAI László és neje:
43: KUSZTOS István ifj, kinek neje FÜLÖP Ágnes
45: SZÁSZ Terézia sz. BALOG
47: SZÁSZ Zsuzsánna sz. BÖLÖNI
49: RÁKOSI Anna sz. RÁCZ

*

VIII. fõ Nádosdo aldûlõben 50 #öl

Ifjabb KÖLÖNTE László RÁKOSI Antal Tagosítás utánhrsz. 3116 malom és udvar XIX Nádastó (1133)
1878 ifj. RÁKOSI Ferencztõl örökölte felcser-nátoni RÁKOSI Antal és
1881 a tévesen bejegyzett TORJAI Lászlóné sz. MEZEI Krisztina töröltetik
1883 ifj. KÖLÖNTE Lászlótól... MEZEI Kláráig (1–39:) megvásárolja felsõcsernátoni KÁSZONI Ferencz és neje MEZEI Zsuzsánna (39:)
1890 SZABÓ Dávid részét a felsõcsernátoni ev. ref. egyházmegyére hagyja
1892 RÁKOSI Berta férj. VITÁLYOS Pálné részét kiskorú VITÁLYOS Gáborra hagyja
1902 KÁSZONI Ferencz és MEZEI Zsuzsa megveszik id. RÁKOSI Dénes illetõségét (8 korona)
1904 VITÁLYOS Gábor kiskorúsága töröltetik
1904 a fönti megtagadó följegyzés töröltetik
1909 tagosítás
1923 MEZEI Zsuzsa és KÁSZONI Lajos részét megvásárolja KÁSZONI Demeter és neje, MÁT-HÉ Anna (15 000 lei)
KÁSZONI Anna részét örökli KÁSZONI Géza

C (teherlap)

ifj. RÁKOSI Ferenczet illetett tulajdonjárandóság 1/4 részére felcsernátoni özv. RÁKOSI Fe-renczné sz. KÖLÖNTE Rozália
1892 1/4 részbeni haszonélvezeti jog kiskorú VITÁLYOS Gábor illetõségén VITÁLYOS Pál számára
1909 felcsernátoni özv. RÁKOSI Ferenczné sz. KÖLÖNTE Rozália haszonélvezeti joga töröltetik
1919 haszonélvezeti jog KÁSZONI Lajos és KÁSZONI Demeter illetõségén

A malomépítés a hely pontos megválasztásával kezdõdött: megfigyelték a víz járását, ho-zamát, ellenõrizték a part kötöttségét. Rendsze-rint olyan helyet jelöltek ki, ahol a meder kanya-rodik, és mindkét partja szilárd.

A malomárok kijáratánál egymás mellé vert cövekekbõl gyér szûrõt csináltak, hogy a nagyobb ágak ne juthassanak a malomárokba. Egy elzáró zsilipet is tettek, amit fenyõfoszniból ácsoltak, hogy csatornapucolás alkalmával a vi-zet el lehessen zárni. Az árok kiásása oly módon történt, hogy lejtése ne legyen túl nagy, mindössze 2–4%. Partjait jó erõsen be kellett döngölni, hogy ne engedje átszivárogni a vizet. Miután a kiásás befejezõdött, az egészet gyeptéglákkal, homppal borították be. A malom és a duzzasztó közötti szakaszon egy másik, oldalsó zsilipet (zúgót) is csináltak, hogy közben is le tudják csapni a vizet. A malomárok elsõ szakasza a vízfejben ér véget. Az elfolyó szakasza a vízkerék után a következõ malomig vagy az öreg mederbe való beömlésig tart.

– Laj: vastag fenyõ foszniból (pallókból) csinálták, ezt járomba fogták (mindkét oldalon cölöpöt vertek le, és azokat alul-felül keresztlécekkel összekötötték); a vízkerék elõtt ketté osztották: a rövidebb a kerékre vezeti a vizet, míg a hosszabb – túlnyúlva rajta – a malomárokba juttatja vissza.

Ahhoz, hogy megértsük ennek fontosgágát, vizsgáljuk meg, mely tényezõk befolyásol-ják a vízkerék teljesítményének változását. Erre a következõ matematikai összefüggés alkalmas (jelölések: vízmennyiség – Q, a szintkülönbség – H, a hatásfok – n = 60, a kapacitás – P):

Az egyenletbõl látható, hogyha annak bármely tagját változtatjuk, az kihat a kerék telje-sítményének változására. Ezzel magyarázható, hogy igyekeznek a molnárok valamilyen módon növelni valamelyik mérhetõ összetevõt. Ilyen praktikák többek között a küszöbgerenda meg-emelése, vagy a laj alján a középsõ rész bemélyítése, hogy ezáltal magasabb legyen a malomkerékre jutó vízmennyiség.

A tengelyt és a vízkereket külön tárgyalom.

Vízkerék: a malom energiafelvevõ egy-sége. Három típusát ismerjük: a felül-, középen- és alulcsapó kereket. Területemen egyetlen alul-csapó kivételével (21.) mind felülcsapó kerekek-kel találkoztam. Elkészítésük nagy szaktudást igényelt. A mestert napszámra fogadták meg, aki a gazda segítségével 10–15 napot dolgozott rajta. Csernátonban KOVÁCS György, GYÖNGYÖS István, KUSZTUS Lajos és a ma is élõ BAJKA György készítettek vízkereket. A legutolsót BAJ-KA György ácsolta, a nyolcvanas évek legvégén, SZÁNTÓ Gergely malmához. A víz esésétõl és hozamától függõen csináltak szélesebb és alacso-nyabb, vagy keskenyebb és magasabb átmérõ- jûeket.

Gerendely (tengely): hat–nyolc méter hosszú, 25–35 cm átmérõjû száraz keményfából (fõleg cserefa) faragták. Kiválasztása nagy gonddal történt. Egyik adatközlõm szerint – húsz évvel ezelõtt –, amikor kicserélte tengelyét, az egész torjai csereerdõben csak egyetlen tengelynek való fát találtak. Két végébe 40–50 mm-es acél csap van befúrva, amelyek a külsõ és a belsõ párnafákon forognak. Végeit kívülrõl két-két erõs vasabroncs fogja össze66.

A külsõ kerék a tulajdonképpeni víz-kerék. Részei a következõk:

–Sajtárok: szintén cserefából készítik. A labodából és a saslapockából állanak; belülrõl a bélés határolja.

A tengelyen belül található a bélkerék, ami a mellékelt kõpad keresztmetszeti rajzon is látható. Ezennel elérkeztem a malomház belsejének a bemutatásához.

Fogak (24): gyertyán-68 vagy csipkefá-ból faragták; egyes adatközlõim szerint a fát elõt-te lúgban s faggyúban kellett fõzni, és a lerben (sütõ) szárítani, hogy edzõdjön. A Tata környéki molnárok szerint: „Nem minden gyertyánfa jó fognak. Sziklán termett legyen és újhold idején vágják ki”.69 Elõször egy sablont csináltak deszkából, amelyen a fog minden méretének megfe-lelõ lyukakat vágtak. Ezt követõen bárddal hozzáláttak a kifaragásukhoz. Két részük volt: a fej és a végén átfúrt, vékonyabb szár. Miután beszo-rították a bélkerékbe, fasiftekkel rögzítették. Minden malomban volt tartalék fog, mert ez ko-pott a leggyorsabban. A molnár szabad estéken, mikor nem volt õrlõje, a kályha mellett vicce-lõdve faragta a fogakat: „faragtak s énekeltek, olyan szép régi énekeket.” 70

Korong (15; 16): vízszintes mozgást vé-gez, és a forgó szálvasnak (tengely) közbeiktatá-sával a forgókövet mûködteti. Két fõ része van: egy pár korongtányér (15), amely rendszerint tõnyírból készült, és a rajtuk átdugott gyertyánfa orsók (16), rendszerint hat–hét db. A korong-tányérokat kerékráffal fogták körbe, hogy ne ha-sadjanak el. A korong a rendszerint négyszög metszetû szálvashoz kapcsolódik.

Szálvas (14): a kõ hajtótengelye kb. 50–60 mm átmérõjû szögvas. Egyik végén a vaspallóra támaszkodik, másik vége a perpence (ke-resztvas) segítségével a forgókövet hajtja. Az al-só végén a vaspallóba (19) rögzített cserpenyõ-ben (18) forog. A szálvas végén levõ furatba il-leszkedik a nagyon kemény acélból készült picc (17). Ez a cserpenyõben (serpenyõ) található szappanra támaszkodik. Korábbi adatok bizonysága szerint a szálvas végét gömbölyûre képezték ki és a serpenyõbe egy ló zápfogat71 erõsítettek, mivel az ép fogfelületet nagyon kemény zo-mánc bevonat borítja, ezért ennek mélyedése szolgált csapágyként. Amint azt neve is mutatja, a cserpenyõben folyamatosan fél liternyi olaj biztosítja a kenést, hogy a súrlódást minimálisra csökkentse.

Ha a garatból kifogyott a gabona, a harang72 jelzi: „ne alugyál lisztes molnár / mert a garat üresen jár”. A gabona egy kis lappancsot (3) tart lenyomva; az egy akasztóval (1) áll ösz-szeköttetésben, amelyre egy, a harangtól jövõ másik zsineget akasztanak. Ha a lappancs felszabadul, a harang zsinegje kiakad, és a tengelyen keresztben levõ deszka (30) veri a madzag végén levõ súlyt (31), ezáltal rángatja a harangot.

Ez fogta közre az alsó és felsõ követ. Tetejét deszkákkal födték le, hogy ne hulljon semmi egyéb a kõre.

– Az aljkövet (9) a kõpadon kalodák (12) közé ékekkel beszorították. Közepén egy 10–15 cm-es lyuk, a köldök van, melybe tõnyírbõl (nyírfa gyökér felõli része) köldökfát (11) faragtak; ennek közepén levõ furatban forog a szálvas vége, amely arasznyira túllóg. A négyszögletesre kiképzett szálvasra jön a perpence73 vagy keresztvas.

A forgókó általában vastagabb, mert a szem darálásánál a saját súlyával fekszik a ga-bonára. Ha elkoptak a kövek, akkor azt vaspánttal körbeabroncsolták, és betonból ráöntöttek, hogy meg legyen a kellõ súlya. Amikor felsõkõ-ként már nem volt elég nehéz, akkor még aljkõ-ként lehetett használni.

A közepétõl kifele sugarasan sarló alakú sáncokat vágnak: „akármilyen buta világ volt es, ezt tudtuk, ha horgas, akkor könnyen vágta a gabonát, ha egyenesen vágták a követ, tiszta ke-resztjibe, nem vágta olyan könnyen. Úgy a régi okosság szerént, ahogy arra a vének reajöttek.” 74 Ez biztosítja a gabona sodrását az õrlõ felület felé. A kõ alja sohasem egysíkú, hanem közepe felé bemélyített (mejjelt), hogy a gabona egyenletesen tudjon eloszolni, továbbítódni. Amelyik kõ domborúra kopott, csecsesnek tartották, a molnárt lustának. A lisztelõ felület a külsõ arasznyi területre esett, itt történt a végleges aprózás.

A köveket úgy kellett megválasztani, hogy az a legkevésbé morzsálódjon, és lehetõleg jó likacsos legyen; „olyan a jó malomkõ, mint a szép házi kenyér”. A két kõ ne legyen egy bányából, mert összemelegedik.

A kéreg alsó külsõ részén van a lisztelõ nyílás, ami a kõpadgerendán egy síp csatorna (33) közbeiktatásával szórja a lisztet a lisztesládába.

A perpence vagy keresztvas(10). A fel-sõ kõbe van beágyazva, ez veszi át a szálvas által közvetített forgó mozgást és továbbítja a for-gókõnek. A 25–30 cm hosszú, 40–50 mm-es vasból a kovács által készített két-, vagy háromágú alkatrész. Közepén négyszög keresztmetszetû fu-rat van a szálvas (14) számára. Szárai középtõl kifelé csokornyakkendõhöz hasonlóan szélesednek. Szárai a forgókõbe (8) vannak beágyazva és rendszerint timsóval vagy kénnel rögzítve.

A szitapadlás a kõpadszint fölött néhány lépcsõfokkal eltolva található, ezen a szinten ka-pott helyet a cilinderszita. A BÍRÓ Árpád mal-mában felszerelt selyemszita háromlépcsõs, hatszögletû hasábszita, fenyõdeszkából és selyemszövetbõl készült. Az elsõdleges õrleményt kanalas felvonó továbbította az enyhe dõlésszög-gel beállított szita belsejébe. A három minõségû lisztet a hasábok mellett található lizstesládákban fogták fel. Meghajtása a bélkerékrõl laposszíjáttétellel történt. A kollektivizálási törekvések malmokat sújtó intézkedési között elsõként állíttatták le a szitákat az ötvenes évek legelején.

Szerszámok, eszközök: a molnárok esz-közkészlete két nagy csoportra osztható; a közvetlen õrlés és a karbantartás, valamint az építés eszközeire.

– Zsákok: a gabonát a gazdák azokba felmerve adják át a molnárnak vagy pedig maguk szállítják a malomba. Általában háziszõtt kender- vagy lenvászonból készülnek, mintázatuk, csí-kozásuk minden családnál különbözik. A csernátoni perefernumlevelek zömében megtalálhatók. Az asszonyok vittek hozományba egy-két tuca- tot, azután saját lányainak hasonlókat szõtt a gazdasszony. A molnár a mintázata alapján tudta megkülönböztetni, melyiket kinek kell visszavinni: „Házi szõttes zsákok voltak, mindeniknek meg volt a maga csíkozása, kinek piros, kinek kék, kinek barna, zöldes sárga, s hány, az szerint. A zsákokat perefernumba adták mindig a leánynak.”78

–Szúszék vagy gabonás kas: a vámgabona tárolására szolgál, általában a kõpadon vagy a szitapadláson, gyakran vesszõbõl fonták.

–Lapocka: fenyõdeszkából készült si-ma, nyeles lapát, ezzel merik fel a lisztet a lisz-tesládából. Egyes helyeken faragással szépen díszítették.

Karbantartás eszközkészlete, a molná-rok legfontosabb szerszámai:

–Különbözõ fûrészek: rámás és harcsa.

–Kõvágó buzogány: mindkét végén húskaffolóhoz hasonlóan beirdalt lapos talpú kalapács, a kõ mellyelésére.

–Kõemelõ vas rúd: a kõ kibillentéséhez82.

–Lénia: a kõ vágásakor ezzel ellenõrzik annak felületét.

–Köszörûkõ: a szerszámok fenésére; mindig, amikor a molnárok malomkõ venni mentek, általában vásároltak egy köszörûkö-vet is; rég felhagyott malmok telkein szinte mindig kerül elõ váslott köszörûkõ. Újonnan 45–50 cm. átmérõjû, és a malomkõbányászok készítették.

– Kanálfúrók: a köldök vagy a bélkerék fúrásához.

Jegelés, árok karbantartásának szerszámai: fejsze, vasrúd, bunkó, csáklya, vasvilla, ásó, csákány, lapát, jégmerõkas.

A fuvarozás eszközei. Ezen a helyen kell megemlíteni, hogy minden molnár saját fo-gatával hordta az õrlõt. Elengedhetetlen szerszámai a szekér karbantartásához és javításához használt ráfhúzó, fúrók, bárd, de a hámok varrásánál használt szorító csikó (küsü) is. A molná-rokat a faluban szép hangú csengettyûjükrõl ismerték meg. Már a falu végén felkötötték lo-vaikra. Minden molnár lován más hangon szólt a csengõ, innen a gazdasszonyok könnyen tudták, hogy mikor ki gyûjt. Õrlõért járásNagyon kevés molnárnak adatott meg az a könnyebbség, hogy az õrletõk maguk vigyék el készen ledaráltatni a gabonát. Többnyire a falu belterületén található alsó malmoknál voltak e szerencsés helyzetben. Mivel sok malom õrölt a Csernáton patakán, a mûködtetõik, amint az az eddigi fejezetekbõl is kiderült, arra kényszerültek, hogy saját fogatjukkal gondoskodjanak a gabonának a malomba, az õrleménynek pedig a gazdákhoz való szállításáról. Az õrletõk csak akkor mentek maguk a malomba, ha szekérnyi ga-bonát akartak egyszerre õröltetni, vagy ha na-gyon sürgõs volt a liszt. Mikor háton vitték a gabonát, a zsákot a csípõre tett bal karjuk fölé, a vállukra vették, és jobb kézzel tartották; így két–három véka gabonával pár kilométert is meg tudtak tenni. Az asszonyok átalvetõbe vitték a másfél vékányi gabonát, egyenletesen elosztották, hogy a súly elölre is, hátulra is egyformán jusson. Ilyenkor, ha sürgõs volt a liszt, meg kellett várni, míg a garat lejárja azokét, akik hamarább érkeztek. Ez idõ alatt gyakran adódott alkalom a falu dolgát meghányni-vetni, egyik-másik fiatalt esszekomendálni (megbeszélni, hogy kit kivel kí-vánnának összeismertetni)

A bejáró molnárok szekereikkel a medence távoli falvait is eljártak a gabonáért. Minden molnárnak kialakult a maga faluja, körzete, ahol még elõdei kezdtek gyûjteni járni, és melyet utódaik is fenntartottak. A molnárok egymás között folytonos versengésben állottak84, de nem volt szabad más emberét elcsalni. Mindig igyekeztek többet nyújtani a másiknál, lehetõleg becsületesen kiszolgálni, sõt még itallal is megkínálni a gazdát, hogy máskor is odaadják az õrlõt.

Miután lejárta az összegyûjtött gabonát a malom, az õrleményt pontosan haza is vitette a molnár. Nem minden mester járt maga az õrlõért, amelyiknek nagyobb fia volt, azt küldte (...én es jártam. mert tudom az öcsémmel mentünk...85); vagy – ha cselédet tartott – akkor legtöbbször õ járta a falut. A molnár „egyszer-kétszer elvitte a faluba, hogy hozzon õrlõt, akkor már másodszor elküldte õt es, tanold meg, hogy kell békötni a zsákot, hogy kell megtölteni.”86. Közben a gazda a malom körüli teendõket végezte.

Adatközlõim segítségével rekonstruáltam a csernátoni molnárok többségének ellátási körzetét:88

(Szpiritusz-malom) nincs adat

3. KONNÁT Gábor nincs adat

5. FÜLÖP Dénes nincs adat

7. BAJKA Mihály Futásfalva; de jártak át a mikóújfalusiak és málnásiak is

(Rebekáné malma) nincs adat

10. BECZÕ János nincs adat

12. BAJKA Ferenc Futásfalva

(Kásások malma) Albis, a hegyen át hoztak Ikafalváról is

15. VIRÁG Lajos helybõl, jártak át Újfaluból, és Málnásról is

18. DEZSÕ Dénes Ikafalva

20. DEZSÕ Máté Hatolyka

22. MÁTHÉ András Dálnok

24. LUKÁCS Ferenc helyben

26. BEKE Károly Alsócsernáton

(Sándor úrfi malma) urasági malom, sajátját darálta

(TIMA-malom) Hatolyka

Bár nem minden molnár tevékenységi te-rületére találtam adatot, azért a meglévõkbõl is látható, hogy a csernátoni malmok tíz faluval állottak munkakapcsolatban; közülük néhányat, mint Futásfalva, Ikafalva, teljesen maguk láttak el. A felsoroltak között saját malommal rendelkezõ falvak is vannak, mint Márkosfalva, ahol a helybéliek nem képesek ellátni a falut, ezért a csernátoniakkal is õröltetnek. Szerepelnek még egészen távoli helységek – Málnás, Mikóújfalu – is, ahol szintén vannak malmok, de ínséges idõben arra kényszerültek, hogy átgyalogolva a hegyen, itt szerezzék be lisztszükségletüket.

Az õrölnivalót már a gazdasszony elõ-készítette aszerint, hogy milyen lisztet kívánt. Õrlés elõtt a búzát jól ki kellett szeleltetni, különben a lisztje közé keveredõ portól és egyéb szennyezõdésektõl gyenge minõségû lett. Ha nagyon finom lisztet akartak nyerni vagy üsztökös volt a búza, akkor, amint azt TAKÁTS Sándor is leírta: „A magyar uraknál az a szokás járta, hogy a búzát õrlés elõtt megmosták, azután megszárították. Ezt nevezték mosott búzának.” Fontos, hogy a gabona megfelelõen száraz legyen; ha nedves marad, leragad a kõre és eltömi azt, ha viszont csupán viasznedves, akkor a korpa kagylósan lesirül s úgynevezett fodorkorpa lesz, ami könnyen kirostálható és utána fehérebb lisztet lehet nyerni.

Az õrlési sorrend, ha a gazda hozta a ga-bonát és meg kívánja várni, akkor mindig az ér-kezés szerint ment; nemigen tettek ebben kivételt még a rokonokkal sem. Amíg a szemest meg-õrölték, addig a gazda elbeszélgetett a molnárral vagy más gazdákkal. Jó vízjárás esetén gyorsan lejárt egy-két véka gabonát a malom; de voltak olyan szárazságok is, amikor egy vékányi hit-vány árpa egy napig is eltartott. Ilyenkor mond-ták, hogy „egy szem kicsi, kettõ sok". A nagyon sok esõ is akadályozta a malmot, „hót vízbe járt a kerék". Ha a gazda nem akarta megvárni, amíg õrlõjét lejárja a malom, akkor megegyezett a mesterrel, hogy mikor menjen érte, vagy, ha esetleg a molnár arra jár a faluban, akkor õ beadja a lisztet.

A patakmalmok a következõ lisztfajtákat õrölték a kõvágás sorrendjében: „Mikor megvág-juk a követ, akkor õrölünk disznónak, utána õrölünk puliszkának, hogy vásoljék a kõ; mikor megsimult a kõ, akkor a szabályzóval utána állítnak, s akkor a kenyérlisztet s utána a finomlisz-tet.”93 A különbözõ lisztféléket a háziasszony felhasználás elõtt síkszitán átszitálta; ha jó volt a liszt, könnyen el lehetett választani a különbözõ finomságú összetevõket. Ahhoz, hogy megfelelõ minõségû lisztet tudjon darálni, a molnár néha többször is felöntötte a már lejárt darát, miköz-ben rokkantotta a követ. Elõször csak könnyedén koptatta meg a gabonát, hogy a korpa lesirüljön róla, ezután újra felöntve már tisztább lisztet kapott. A két háború között beszerzett (BÍRÓ Dávid, MÁTHÉ András, BULÁRKA István malmai) cilindersziták segítségével nagy pontossággal ki tudták szolgálni az igényeket.

Jól tudta a molnár azt is, hogy melyik állatnak milyenre kellett darálni a terményt. A disznónak valót közepesen élesre, hogy a vizet felvegye; ha túl érdes, akkor az aljára süllyed a veder-nek, ha viszont túl finom, a víz tetején marad. A nagyobb állatoknak csak épp megtörték a szemeket, hogy a gyomorban jobban kihasználódjék.

Régebben kupával vették a szemes gabo-nából, általában tizenketted–tizenötöd rész kö-zött volt az elfogadott mennyiség. Egy 20 literes litervékából egy kupa (1,44 l) vámot vettek. Be-vett szokás volt, hogy tele zsákot vittek a malom-ba és tele is vitték azt haza; ha jó volt a gabona, és a kõ is jól meg volt vágva, akkor efölött még a molnár haszna is tisztesen megmaradt. Mielõtt nem mérték a gabonát, a házigazda mondta, tölt-se meg oztán jó keményre a zsákot, a lisztet úgy kellett hazavinni, hogy a zsák, ha felvette a vállára, annak nem volt szabad meghajolnia, teli le-gyen, ami maradt, az volt a molnáré. Ha a gazda hátán meggörbült a zsák, akkor azt mondta, jö-võkor nekem te nem õrölsz. Ezért kellett vágni a követ minden harmadnap, mert a vágott kõ az annyira szaporította a gabonát, hogy úgy is maradt majdnem egy vékányi, s a hátán egyenesen állott, s annak örvendett a gazda. Az új vágott kõ az mindig felszaporította a gabonát, „apám mindig mondta, hogy követ kell vágni, mert vége van, viszi el a vámot a kõ”. 95

A mónár általában igyekezett valamilyen módon növelni a saját hasznát, és különféle praktikákat próbált ki. A dörökölõ pálcával mindig a zsák fala körül tömörítette meg a lisztet, minek következtében tömöttnek tûnt a zsák, de belül laza maradt. Mikor hazavitte a zsákot, óvatosan tette le, és kézzel mindig utána simította az olda-lát, hogy jól álljon a zsák.

Gyakran került kellemetlen helyzetbe a molnár, ha kapzsinak bizonyult, mint CSEN-GETTYÛS Józsi lemhényi molnár, amikor hazahozta a lisztet, az öreg (ORBÁN Ignác Bélafalvá-ról) az udvaron éppen zsendelyt faragott, felállt, elé tette a vékát, hogy öntse belé a lisztet, s há nem telt meg. Az egy hirtelen ember volt, úgy felmérgelõdött, hogy a kezébe levõ zsendelyfával addig verte a mónárt, hogy még a dohányos tálcája is belépottyant a lisztbe. 97

– Ki az?

Szent Márton kinyitotta az ajtót.

Elmentünk bé, s széjjel neztünk odabé, s hát mit látunk? A mónárnak egy nagy malomkõ a nyakába van. Kérdem:

– Sok vámot vett, azétt !...”

Megtörtént, hogy a molnár adósságai elõl öngyilkosságba menekült; „egyszer kitámadták: Bandika, te ezt a véka búzát hozd haza, Bandika ezt a véka törökbúzát hozd haza, nem vót, amit s ahonnan, s akkor SZÁNTÓ Pista bá még élt, nyugodjék csendesen, s édesapámmal még a malmot reperálta s feljött, s azt mondja neki – Bandika, te hónap reggel te menj a milíciára, me hívatnak. – Õ nem kellett menyen súba se, me akkor éjjel a nyakára bogot vetett, úgy megijedett”.100

A malom és a malomárok karbantartása  

A vízimalmok mûködtetése mindig is nagyon sok hozzáértést követelt. A karbantartási munkákat két nagy csoportba osztom.

A gát és a malomárok karbantartását el kellett végezni, ha vakond vagy patkány kirágta az árok oldalát, és veszett a víz, azt homppal el kellett tömni, az árokba került ágakat ki kellett szedni.

Nyári idõszakban fontos ilyen munka a gát és a malomárok takarítása. Egyeztetett idõ-ben a vizet visszacsapják az öregárokba, és az egy malomcsatornán lévõ családok és összegyûlt barátaik elindulnak a legfelsõ malomtól az árok mentén, ellenõrzik és kijavítják a lazult partszakaszokat, homppal (gyeptégla) tömítik, ahol szükséges. „Akkor összeegyeztünk, s elcsaptuk a vizet legfeljel, PAJZS János bácsin feljel volt a gát, nagy gát, s akkor mind fogtunk neki PAJZS Jánosnak, me hosszú volt a malomárok, azt két-három óra alatt kitakarítottuk, me sokan voltunk. Énekeltünk, ebédeltünk, akkor jöttünk tovább, KÁSZONI Dénes bácsinak, akkor jött a mijénké. Utána a BAJKA Mihály bácsié, egy nap ezeknek csináltuk, másnap másoknak, s úgy takarítottunk másnap tovább. Télen közbe a patkány kilikasztotta, s ganéval s Isten tudja, hogy dugtuk új-ra.”103 A vízkerék alól ki kellett hányni a lera-kódott iszapot, hogy ne töltõdjön fel a víz. Az ároktakarítást és az árvízvédelmi munkálatokat az engedély okiratokban is mindig kikötötték.104

Ez alkalommal minden molnár kijavította vagy javíttatta a vízkeréken, esetleg a bélkeréken bekövetkezett elhasználódásokat. A nagyobb munkálatokra néhány tapasztaltabb, jókezû molnárt kértek fel: GYÖNGYÖS Istvánt, GYÖNGYÖS Józsefet, KUSZTUS Lajost, KUSZTUS Andrást (CSOBOT Antal torjai molnár tõle tanulta meg a vízkerék csinálását), KOVÁCS Györgyöt (õt hívták más falvakba is, így Torján SÓLYOM Antal105 malmának vízkerekét is õ csinálta).

Fontos közös munka volt téli idõben a malomárok és a vízfej jegelése. Nagy hidegekben az árokban a víz befagyott, és ha nem jegel-ték ki idõben, teljes mélységében átfagyva el-rekeszette teljesen a vizet. A jég feltörését jegelõ bunkóval, csáklyával, fejszével végezték, a jeget jégmerõvel szedték ki. Ezért minden gazda, aki-nek telkén átmegy a csatorna, kötelezettségének tartja a jég rendszeres felverését. A vízfejet a fagytól való megóvása céljából bedeszkázzák, és vastagon trágyával berakják, ily módon fagypont fölötti hõmérsékletet biztosítanak. E védelem el-mulasztása esetén a fagy tönkreteheti a vízke-reket, és szétszaggatja a zserébfõt.

Kásahántoló, ványoló és egyéb szerkezetek 

A molnárok mindig azon törték fejüket, hogyan lehetne még gazdaságosabbá tenni a malmot; mi az, amit még esetleg fel lehetne szerelni a kerékre; és mire van szüksége a lakosságnak, hogy ne kelljen messze eljárnia falujából. Úgy gondolkoztak: inkább más falvak hordják ide megmunkálni javaikat, mint mi el. Néhány molnár – felismerve a versenyhelyzetet – igyekezett újabb szerkezetekkel felszerelni malmát, hogy jobban ki tudja szolgálni õrletõit. Azért, hogy felvehessék a versenyt a hengermalmokkal és jobb minõségû lisztet tudjanak elõállítani, BÍRÓ Dávid (19.), MÁTHÉ András (22.) és BULÁR-KA István (28.) korszerû cilinderszitákkal látták el malmaikat. Csernátonban hengerszéket nem alkalmaztak egyetlen malomnál sem, beszerzésére BÍRÓ Árpád molnár tett kísérletet az 1950-es években, már megállapodásra is jutott egy magyarországi beszállítóval, de szándékát keresztülhúzta az államosítás. OROSZ Dávid (13.) eredetileg kétköves malmában az egyik forgószéket kásahéjalóvá alakították át. Ugyanezen darálóban külön kis kõpár járta a só darálására. A Parajdról hozott sót darabosra törték, majd a kifejezetten e célra tartott kövön járatták le. Só darálására majd minden malomban tartottak egy kézimalmot, de elõfordult, hogy miután a gabona lekopott, a lisztelõ kõre öntötték fel, ha nagyobb mennyiséget kellett õrölni. Mikor bealkonyult egy-egy darálónak, akkor is megpróbálták valami hasznát venni; így alakítottak ki BAJKA Mihályéknál az õsi malomból posztóványolót és építettek mellé új malmot 1920-ban – most áramot fejleszt. BULÁRKA István (29.) pedig gyapjúfésût szerelt fel a két õrlõszék mellé és zsemlekása elõállításával is kísérletezett.

A hatvanas években MOLNÁR István Csernátonban rátalált egy erre a célra átalakított malomra108. Ez az OROSZ-féle daráló (13.), amelyet szemöldökgerendája tanúsága szerint 1836-ban építettek. Nagy a valószínûsége, hogy valamikor nem csupán ezt az egy malmot módosították ily módon109.

Késõbb rájöttek, hogy náddugókból (pa-rafa) kopásállóbb réteget lehet kialakítani. Ehhez a kõ felületét elõször törekes agyaggal vonták be, és erre áztatott, vacskolt kék agyagpalából két-ujjnyi réteget hordtak fel. Az e módon elõké-szített ágyba rakták kívülrõl befele haladva koncentrikusan, szorosan egymás mellé a korcso-mából beszerzett és egyenlõre vágott parafadu-gókat (ez a mûvelet két vékányi dugót igényelt). Az elkészült felületet híg agyaggal kiegyenlítették, majd szalmatûzzel kiszárították. Most már csak a kõ helyretétele hiányzott, a távolságukat a könnyidíttõvel lazábbra állították.

Posztóványoló: Csernáton hegyi legelõi nagyszámú juhot tartottak el. Ezek biztosították a lakosság sajt- és tejfogyasztásán kívül a székely viselet alapanyagául szolgáló gyapjút is. Hosszú téli estéken a fehércselédek (az asszonyok, leá-nyok) fonták a fonalakat s szõtték a posztót. Ah-hoz, hogy a frissen szõtt gyapjúból szabni lehes-sen, azt tömöríteni, ványolni kellett. Mivel a köz-ségben nem volt ványoló, ez vezette BAJKA Mihályt, hogy elaggott malmát felújításkor ne bontsa szét, hanem belõle ványolót csináljon.

– Tengely vagy gerendely: harminc– negyven cm átmérõjû csrefa gerenda, amelynek külsõ végén a vízkerék van felerõsítve. Belsõ szakaszán egymásra merõlegesen 8 x 12 cm-es gyertyánfa tipnik vannak átvésve, ezek mozgatják a sulykokat, belsõ vége egy párnafán forog.

– Vályú: egy darab egyméteres átmérõjû cserefából faragott, belül kerek aljú kád, ebbe vertek a sulykok, az alsó végükkel ide engedték be a megmunkálásra szánt anyagot A ványolás vagyis a posztó tömörítése itt valósult meg.

Ványolás: A végbe feltûrt posztót bele-tették a kádba és egy csatornán, az ugyancsak az épületben levõ katlanból folyamatosan langyos vizet vezettek rá. A botok fogai forgatták a posz-tót. A tömörítés mértéke attól függött, hogy mennyi ideig ványolták. A jól tömörített posztó sokszor 30–40 %-kal is rövidebb lett e mûvelet végén. Ha harisnyának (székely nadrág) vagy kabátnak verették az anyagot, akkor gyakran tíz–tizenkét órán át is kellett eregetni a botok alá. Miközben a kalapácsok verték az anyagot, nagyon oda kellett figyelni, hogy nehogy félre verõdjön a szövet, mert ilyenkor felülete egyenetlenné válhatott. A jó molnár már távolról meghallotta, ha félrever a ványoló. Az elkészült posztót az udvaron taláható léckeretekre terítették ki száradni és vasalódni. Ezek a lécállványok úgy készültek, hogy egyik végükön le lehetett rögzíteni a posztó végét néhány léccel, míg a másik végén jól kifeszítették és szintén lefogatták. Az ily módon szárított anyag kisimult és egyenletesen száradt.

Míg az õrlésért terményben, a ványolá-sért pénzben fizettek a molnárnak. BAJKA Mi-hály posztóványolója az emlékek szerint az oroszok bejöveteléig maradt fenn.

Halastó: a hajdani PAJZS János malmá-ból (2.) mára hétvégi ház lett, két család használja, akik úgy vásárolták meg az örökösöktõl. A duzzasztó fölé egy két-három árnyi halastavat alakítottak ki, és azt nemrég halakkal be is telepítették.

A bélkerékrõl szíjáttétellel összekapcsol egy másik tengelyt, amelyre több, különbözõ méretû éktárcsa van felszerelve. Ezekrõl újabb ékszíjakkal forgattat köszörût, körfûrészt, kala-pácsdarálót, valamint vízszivattyút, amely a la-kás vízellátását biztosítja.

Családi fürdõmedencét táplál a malom-árok DÉNES Gáborné (17.) darálója helyén, nem sokkal alább a község is készített egy 20 x 30 m-es, 1,8 m-es mélységû medencét a fiatalság és a kirándulók számára.

A más háromszéki felhasználások is megérdemelnék a feldolgozást, így Zalánpatak-ról tudomásom van egy olyan víziszerkezetrõl, ahol a teljes tejfeldolgozás felszereléseit, a háztartási gépeket (beleértve a mosógépet és kávédarálót is) vízkerék által mûködtetik. A malmosgazdák és a molnárcsaládokA csernátoni molnárok mindegyike kis-gyermek korától leste el a mesterséget szüleitõl, rokonaitól a családban. A molnárfamíliák – bármennyire is versengtek egymással –, az esetek többségében egymás közt házasodtak111, komások, rokonok voltak, együtt „emberkedtek” (ba-rátkoztak). Az általam vizsgált területen egyetlen olyan malmot nem találtam, hogy a molnár ne valamelyik malomban nõtt volna fel. Az itt tárgyalt harmincnégy daráló közül csak egyetlen-egyben õrölt fogadott molnár, a Sándor úrfi mal-mában (27.) Alsócsernátonban; de ide is egy elszegényedett molnárcsaládból – Spiritusz (1.) – fogadtak embert. Az államosítás után itt a bérlõ vált a gazdává, és egészen a hatvanas évekig mûködtette a malmot.

A munkában a család minden tagjának jól meghatározott a feladata. A gazda megszer-vezte és irányította a teendõket a mezõn és a malomban egyaránt. Õ határozta meg, hogy mikor milyen munkát kell végezni. Mûködtette és karbantartotta a malmot. Ha javítani kellett valamit, azt maga végezte, vagy ha komolyabb karbantartás volt, ami meghaladta tudását, ak-kor megegyezett a mesteremberekkel a javításra. A molnárgazda kizárólagos jogát képezte a családon belül az igás állatokkal való kupec-kedés, valamint a hivatalosságok felé való kötelezettségek, ügyes-bajos teendõk, befize-tések intézése is.

A legények és lányok, mikor akkorára nõttek, a mezei munkákból is kivették a részüket. Amíg a gazda a munka nehezét végezte, mint szántás, aratás; addig a nagyobb fiúk jártak sze-kérrel a faluba õrlõért: „én es jártam, mert tudom, az öcsémmel mentünk, úgy megismertük, hogy melyiket honnan hozták, amikor raktuk ki a lisztet, akkor úgy tettük, ezt alól, azt felül, ahogy jött a sora.”113 Az állatok ellátása szintén a csa-lád fiatalabb tagjaira várt. Sokszor maradt a gazdasszony egymaga vagy a nagyobb lányokkal a gazdaságban, ilyenkor a háztartás mellett a malmot is el kellett látnia: „...mikor oda voltam, ak-kor a feleségem õrölt, megtanulták õk es...”114

A lánygyerekek is hamarabb megtanul-ták a malom kezelését, mint a fõzést. Innen ered a mondás: „Isten óvjon az út mellett való fõdtõl, mónárleány feleségtõl és a rosszul járó zseb- órától”.

Századunkban a katonáskodás, háború, a kényszermunkák sokszor elszólították a gazdát a malomból, ilyenkor a molnárnéra hárult az irányítás: „Tizennégy augusztusba béhívták kato-nának a frontra, s ott volt egész tizennyolcig, míg vége lett a háborúnak, s utána a felesége, KÁ-SZONI Anna õrölt, egészen addig, amíg apám hazajött, s rá egy évre meghalt.”117 Amikor csak fehérnépek maradtak valamely malomban, igye-keztek tehetségük szerint egy jó dolgú cselédet fel-fogadni, hogy legyen aki a férfimunkát elvégzi. A cselédek különösen szerettek ilyen helyekre elsze-gõdni, mert itt szinte gazdaként végezhették dolgu-kat. Nem minden magára maradt asszony engedhette meg magának, hogy cselédet tartson, ilyenkor a szomszédság és a falu mindig is segítette a magá-ra maradt molnárnét. Az egyik molnár így idézi fel emlékeit arról az idõrõl, amikor édesapja odavolt a háborúban: „hagyott a második háborúba négy ne-veletlen gyermeket. Hét éves voltam negyvenkettõbe, kilenc esztendõs csóró voltam, amikor az oroszok béjöttek, s akkor Õ el volt menve, Margit volt tizenegy, s tizenhárom volt Matild, a legnagyobb testvérem, s még egy hétéves leánka. Négyen voltunk, s itt hagyott az erdõ torkába.

– Tudod-e mit mondok Mári? – menj fel s õrölgess, nezd meg, hogy minden lesz, én es odaviszem, s más es viszi, s nezd meg, helyre jön a malom.”118

A foglalkozásbeli belterjesség másik té-nyezõje a vagyon egy helyen tartása volt. Ezek a tényezõk gyakran vezettek rokonságon belüli házassági kapcsolatokhoz is: „egymásét megtartották, nem engedték, hogy más jöjjön oda idegenbõl, hanem õk, ha rokon volt, ha unokatest-vér, ha mi, megnõsültek, s mind molnárok lettek.”120 Amikor a házasulandó legény választása nem rangbélire esett, akkor az õ hozományát is megnyírbálták: „Vagyon elég volt nagyapámnak, csak nem akarták, hogy édesanyámot elvegye apám, me szép fehérnép volt, de szegény, s oda-adták a másoknak, Dávidéknak.”121

A cselédek megfogadása általában „Szent alá s fel napján”, január másodikán tör-tént, és következõ január másodikáig tartott a szolgálatja. „Ezt a napot így hívták, mert ekkor a cselédek felszabadultak, ez a nap szabad volt, ki lett fizetve a még fel nem levõ bére. Akkor jöttek le s fel, hogy megfogadja-e valaki jövõ évre.”123. Több esetben megtörtént, hogy egy-egy cseléd több évet is lehúzott egy gazdánál, de az volt az általánosabb, hogy nemigen szerettek egy helyben sokáig megmaradni. Erre így emlékszik visz-sza az egyik volt malomcseléd: „Há nem vótam megesküve velik, nem vót semmi bajom, de tudja, ez úgy szokott lenni, több idõ alatt megbátrodik a cseléd es, a gazda es, s akkor mint a kutya s a macska morrognak, s aztán jobb örökké frissebbet választani.”124 Ha egyik-másik cseléd valami miatt nem volt megelégedve gazdájával s tovább akart állni, azt szintén e napon jelentette be. Ilyenkor nem lett harag belõle, de azért illett legalább két héttel elõbb szólni, hogy a gazda is más után nézhessen. Ha a molnár rákérdezett, hogy miért nem akar tovább maradni, akkor leg-többször tréfás kitérõ választ kapott: „azt esetleg megkérdezték – mé mész el? De mondtam: a féreg es megunja örökké egy likba járni, há nem igaz-e ? – õ es likat változtat.”125 Idõnként – ha a bér volt az indok –, akkor megpróbáltak újra megegyezni a következõ évre, ha más többet ígért, akkor oda állt be.

Ilyenkor a gazdák is szétnéztek, kit le-hetne megfogadni. „Édesapám béfogott egy-két lovat, s elment egyikhez vagy másikhoz, s megnézte, meg tudnak-e egyezni, s ha meg tudtak egyezni, akkor már hozta es.”126 Évközben a gazdák is odafigyeltek egyik-másik siheder vi-selkedésére, munkájára, s gyakran megesett, hogy a szomszédságból, távolabbi rokonságból vagy más malomból fogadtak fel cselédet.

Miután egy-egy legény elszegõdött, rendszerint már aznap oda is költözött új gazdá-jához. Vasárnaponként rendszerint hazament fe-hérvenni, azaz tiszta ruháért.

Csernátonban a gazda asztalánál ettek a cselédek is, nem volt szokás, hogy számukra kü-lön fõzzenek.

A cseléd járt a lovakkal õrlõért és hordta haza a gazdákhoz a lisztet. A molnár egyszer el-vitte magával a faluba megmutatni, merre és ho-gyan kell járni az õrölni valóval. Megtanította a gabonát hogyan kell felmerni s jól bekötni, va-lamint megismerni, hogy melyik zsákot hova kell hazaadni, azután már egyedül küldte el.

Amikor még fiatal gyermeket vettek fel, az elsõ idõben a gazdasszonynak kellett segít-keznie az állatok ellátásában, tüzelõ, víz behor-dásában. Dolga volt továbbá a malom tisztán tartása, és miután már bizonyította ügyességét, avatta be a molnár a mesterség többi csínyjába.

A molnár is, a cseléd is igyekezett ki-használni, ha kapós fehérnép került a közelébe. Így egy-egy jóképû legény hamar a gazdasszony vagy a háznál levõ leányok kedvébe kezdett jár-ni. Ennek erdményeként megesett, hogy a cseléd benõsült a malomba.128 Temetkezési szokások, molnársírokA Nagypatak menti molnárcsaládok te-metkezési szokásait megfigyelve, egy jól körülhatárolható fontos választóvonalat találhatunk. Különösen a felsõ malmoknál129 gyakori, hogy a kert egy árnyékos sarkában ott található a családi temetõ az õsök sírjaival130. Ez a térképmellékleten 14. számmal jelölt SZÁNTÓ Gergely malomtelke alatt húzható meg. A vízfolyás mentén ezen alul esõ molnárcsaládok a felsõcsernátoni református vagy katolikus temetõkbe temet-keznek, míg a forrás irányában fölfele található portákon halottaikat a saját telkükön temetik el. Az itteni molnárok vallásuk szerint többnyire református és római katolikus családok. A vi-szonylag korán elterjedt és a polgárosodás hatá-sának megjelenését tükrözõ gyászjelentõk alap-ján is szépen meghúzható az említett határvonal. Ez a határ valószínûleg valamikor lennebb le-hetett, mert a DÉNES Gáborné malomtelkén a nyolcvanas években való építkezéskor a ház alapjának ásása közben emberi csontokra buk-kantak. A szövegezésben a felekezet megjelölése után a temetés helyét csak abban az esetben ne-vezik meg konkrétan, ha a temetõben helyezik örök nyugalomra halottukat (pl. „Drága halottunk földi maradványait folyó hó 13-án helyezzük örök nyugalomra a református egyház szertar-tása szerint a felsõcsernátoni temetõben”131). Ha a temetés a molnár saját telken történik, akkor csupán az idõpontot és az egyházi felekezetet jelzik (pl. „Drága halottunk földi maradványait 1968. augusztus hó 2-án du. 4 órakor fogjuk a református egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni.”132).

Elsõ benyomásre ezen temetkezési szo-kás kézenfekvõ okának a köztemetõtõl, a falutól való távolság tûnhet. A dolgozatban tárgyalt je-lenség magyarázata azonban túlmegy a csupán a falutól való távolsággal indokláson. Itt az elõdök sírjai az õsi földhöz, a portához, az „élethez” va-ló szoros kötõdést is jelentik. A porta a hely, amelyet õseik valamikor megültek és itt benne él azóta minden utódjuk. Milyen szépen mondják: „Itt születtem ebben a rongyos életben, s ha meghalok is, ide temetnek a hegyoldalba apám mellé”135. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a székely szeres településeken a temetõkben is követték a családok a falubéli elhelyezkedés rendjét. A molnárság máig erre utaló társadalomszerkezete, az erõsen patriarchális családmodell feljogosít, hogy ilyen õsi elem maradványaként értékeljük temetkezési módjukat. Saját vélemé-nyük errõl: „Az összes, KÁSZONI Dénes bácsi, PAJZS János bácsi mind oda vannak temetve a kertbe, mindenki a saját kertjébe”136. „Csuda szép temetése volt Gerõ keresztapámnak, képzelje el, az összes mónárok mind itt voltak, teli volt itt az egész udvar a gyászolókkal s vitték ki itt az oldalba a kertbe az apja s keresztanyám mellé, alig egy évre utánna, mindenki sírt”.

Egy, az avassági szõlõhegyeket bemutató dolgozat szerzõi bukkantak a szõlõsgazdák szintén szakmai indíttatású, saját telken való temet-kezésének nyomaira137.

A halál beálltáról gyorsan értesültek a szomszédos molnárcsaládok és a legrövidebb idõn belül hozzáláttak a temetés elõkészítéséhez. A férfiak a családi temetõben, még a megboldo-gult által kiválasztott helyen hozzáláttak a sír megásásához. A hely megjelölésénél fontos szempont, hogy a terület ne legyen vízmosta he-lyen. Az asszonyok a ház kitakarításánál és a halottas estékre való kalács sütésénél segédkez-tek. A halottat rendszerint a malom melletti tisztaszobában ravatalozták fel, a mestergerenda a-latt. Esténként a pap prédikált, és az asszonyok együtt imádkoztak a halottért. Siratni kötelessége volt elmenni a molnárcsaládok nõtagjainak, minden este, amíg a halott a ravatalon feküdt. A férfiak eközben valamelyik helyiségbe félrehúzódva poharazás mellett kártyáztak, beszélgettek. A koporsót csak azután zárták le, miután a pap a ha-lottat elprédikálta. A holttestet általában a komák vitték, rúdon a családi sírhoz. A halott leeresztése elõtt a pap megáldotta a sírt. A sírgödröt minden esetben padmallyal készítették, azaz a gödör felmenõ oldalfalaiban lépcsõzetes ugrást hagytak, hogy miután a koporsót leeresztették, erre tá-maszkodva cserefapallókkal elfödjék, és csak ez-után töltötték vissza rá a földet. A szertartásokon természetesen a molnártársadalom majd minden felnõtt tagja részt vett, utána közösen ülték meg a halotti tort.

A sírok rendbentartását a malomházban maradt családtagok végzik. Azon molnárok asz-szonyai, akik idõközben leköltöztek a faluba, év-közben visszajárnak rendezni a hantokat. A sírok megjelölésének változatos módjait találhatjuk meg: különösen a régebbieknél gyakori, hogy mára már csak a hant látszik, melynek fejéhez egykor fát ültettek, pl. az OROSZ-féle malom telkén (13.). Találtam faragott kõoszlopot is, mely napjainkra már kidõlt (a KONNÁT-féle telken). A legelõ állatoktól való védelem és a gondozhatóság végett többen vasráccsal vagy lé-ces fakerítéssel vették körül a mûkõbõl készült családi síremléket, pl. BAJKA István (11.), PÉLI Károly (6.), BAJKA Mihály (7.). Többen már életükben megcsináltatják vagy maguk csinálják meg saját sírjaikat a síremlékkel együtt, pl. SZÁNTÓ Gergely (14.).


2. TAKÁTS Sándor 1907b, p. 144.

4. IRIMIE, Cornel 1968a, p. 13.

6. CATRINA, Constantin; Busilã, Alexandru 1971, p. 407.

8. MOLDOVAN, Nicolae 1972. Considerente asupra tehnicii populare din bazinul Rîului Negru, p. 2. (kézirat)

10. BÁLINTH Gyula és társai 1969, p. 149.

12. Alsó Csernáton község 1665, 66 és 1716 évi falutörvénye 11-es parag-rafus. A csernátoni múzeum archívumában. Köszönet HASZMANN Pálnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta.

14. Felsõ Csernaton község Számadási fõkönyve 1875. CsMLT

16. HASZMANN Pál közlése 1734 -es okmány alapján i.f., uo.

18. A Csernátoni Múzeumban újra felállított Kásások malmának felirata

20. ORBÁN Balázs 1869, p. 97.

22. Nicolae MOLDOVAN bocsájtotta rendelkezésemre

24. BÁLINTH Gyula és társai 1969, p. 150.

26. BALÁZS György 1993, p. 331.

28. WÖLLER István 1994, p. 29.

30. B. F., 1996

32. BALÁZS György 1995, p. 21.

34. Sepsiszentgyörgyön, 1900. április 24-én kelt 8744-1900 számú engedély okirat malom építésére. Rendelkezésemre bocsájtotta CSOBOT Antal molnár (Torja), köszönet érte.

36. lásd 45. j.

38. B. I., 1996.

40. HASZMANN Pál: Emlékeink sodrásában, 1995

42. Maguk a bennvalót életként emlegetik.

44. KJFH. Csernátoni telekkönyv

46. A tanfolyamokat, amint az BEKE Károly (26.) molnár 193/23. számú bizonyítványából (kelt.: Felsõcsernáton, 1944. március 19.) kiderül, a Jászberényi Magyar Királyi Mezõgazdasági Szakiskola szervezte

48. KJFH. Csernátoni telekkönyv

50. Az általam tárgyalt 34 malomból csak egy (26.) esetben épült külön födél alá, de itt is közvetlen a lakóház mellé.

52. 19. (B. Á. ), 22. (M. A.), 28. (B. I.) malmaiban

54. B. I., 1996.

56. HUSZKA József, 1895, p. 13.

58. 1–14. malmoknál

60. B. Gy., 1995.

62. B. Gy.,1996.

64. B. I.

66. „1585; Vettem ismet a malomhoz Razmanettul kett eoregh wasat az eoreg vasakbul, meljbwl chenaltattam eczer is maskor is perpenczet, es Gerendeliekre valo vas karikakatt”. SzT IV. Bukarest, 1984, p. 576.

68. „1593; Egy Sardj embertõl veottem 8 darab Gyortyán fat fogh fanak p(ro) d 50 - Malomhoz”. SzT IV. Bukarest, 1984, p. 774.

70. P. K.-né, 1996.

72. „1851; A ’Malom áll 17 tölgyfa lábakon... A ’kõ melletti kérgek mind jók... van három harang alkalmazva a ’három kõhöz.” SzT IV. Bukarest, 1984, p. 1063.

74. B. D., 1994.

76. „1815...Az ugy nevezett Bihalok, vagy azok a ’Talpok a ’mellyeken a ’kõ Pad tarto Medve Lábok állanak régiek” SzT VII. 1995, p. 384.

78. B.I., 1996.

80. B. M., 1995.

82. „1676; Vadnak ezen malom házhoz tartozo... keö emeleö vas rudak...” SzT VII. Budapest–Bukarest, 1995. p. 312.

84. MOLNÁR István, dr. 1971, p. 4.

86. B. I., 1996.

88. A meglévõ adatokban levõ esetleges átfedés egyik oka lehet, hogy a malmok fokozatos leálltával a tovább dolgozó molnárok átvehették azok körzeteit.

90. B. Á.-né, 1994.

92. TAKÁTS Sándor 1907b, p. 146.

94. MOLNÁR István, dr. 1971.

96. P. K.-né, 1995.

98. „Ha a király azt mondja: nem igaz!” – népmese, gyûjtötte: SZABÓ Judit Csíkszentdomokoson, 1971-ben, SÁNDOR Mártontól (sz.1883). Köszönöm, hogy közlésre átengedte.

100. B. Gy., 1995.

102. P. K.-né, 1995.

104. 1885:XXIII törvény-czikk A vízjogról

106. B. Gy., 1995.

108. MOLNÁR István, 1980. p. 217.

110. B. Gy., 1995.

112. SZABÓ Judit szíves közlése, gyerekkorában még élt Gernyeszegen e szokás.

114. B. D., 1995.

116. A csernátoni múzeum irattárában fellelhetõ felsõháromszéki parafernum levelekben majd minden alkalommal ott találhatóak tucatszámra a zsákok. Mintázatuk mindig meghatározó volt. A lányok késõbb maguk is ezt a mintát szõtték tovább saját lányaiknak.

118. B. Gy., 1995.

120. P. K.-né, 1996.

122. Pl. a KÁSZONI- és RIZOTTI családok között három házasságot is kötöttek. Forrás: id. KÁSZONI Dénes gyászjelentõje.

124. B. F.

126. B. I.

128. Szentivánlaborfalvi Pál malom.

130. KJFH. Csernátoni telekkönyv birtoklapjain külön helyrajzi számmal vannak feltüntetve, pl.: 1215. sz. birt. lap 907/1. hrsz. alatt: „családi sír 6 #öl”.

132. BAJKA Mihály gyászjelentõje

134. P. K.-né 1996.

136. P. K-né 1996.

2. BALÁZS György (1993): Malmok a Kisalfödön. In: A Kisalföld népi építészete, Szentendre–Gyõr, p. 329–356.

4. BÁLINT Gyula és társai (1969): Kovászna megye, Sepsi-szentgyörgy.

6. BUTURA, Valeriu (1966): Secþia în aer liber a muzeului etnografic al Transilvaniei. In: Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei pe anii 1962–1964, Cluj, p. 4–72.

8. CATRINA, Constantin; Dan, Petre; BUªILÃ, Al. (1970): Pivele de pe Valea Comanelor. Þara Oltului. In: Aluta 1970. Sepsiszentgyörgy, p. 313–331.

10. GAALI Zoltán (1938): A székely õsvárak története I. Bp., hasonmás kiadás: 1993. p. 257.

12. GYÖRFFY István (1943): Magyar falu – magyar ház, Tu-rul (repr.: Budapest, 1987).

14. HASZMANN Pál (1983): A csernátoni múzeumrészleg mezõgazdasági szerszám- és gépkiállítása. In: Aluta 1982–1983, Sepsiszentgyörgy, p. 237–240.

16. IMREH István, PATAKI József (1992): Kászonszéki kró-nika 1650–1750, Európa–Kriterion.

18. IRIMIE, Cornel (1968b): Ancheta statisticã cu reþeaua de instalaþii tehnice populare acþionate de apã pe teritoriul României. In: Cibinium 1967/68, p. 413-488.

20. IRIMIE, Cornel (1981): Cercetãri etno-sociale în Þara Oltului în perioada interbelicã: despre relaþii sociale intersãteºti. In: Aluta 1981. Sepsiszentgyörgy, p. 229–245.

22. JUHÁSZ Antal (1991): Malmok, molnárság, sütõ- vagy pékmesterség. In: Magyar Néprajz III. Kézmûvesség, Aka-démiai K., Bp., p. 157–213.

24. KARDALUS János (1980): Posztó- és csergeványolás a Kis-Homoród mentén. In: Acta Hargitensia I., Csíkszereda, p. 223–234.

26. KÓS Károly, dr. (1963): Pietrãritul ºi pietrele de moarã din Ciceu. In: Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei, pe anul 1959–1961, Cluj, p. 74.

28. LAMBRECHT Kálmán (1915): A magyar malmok köny-ve. In: Iparosok Olvasótára XXI. Budapest.
30. MÉSZÁROS B. Albert (1970): Áll a malom, áll a vitorlája. In: Megyei Tükör III/1970. jan. 10., Sepsiszentgyörgy.

32. MOLNÁR István (1980): A csernátoni köleshántoló ma-lom. In: Aluta X–XI, Sepsiszentgyörgy, p. 217–231.

34. ORBÁN Balázs (1869): A Székelyföld leirása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból... III. Pest.

36. PONGRÁTZ Pál (1967): Régi malomépítészet, Mûszaki Kiadó, Bp.

38. RÁDULY János (1987): Mikor a szolgának telik eszetendeje, Kriterion, Bukarest.

40. SZABÓ T. Attila (szerk.) (1975–1996): Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ( a továbbiakban: SzT) I–VII (vonatkozó szócikkei), Bukarest–Budapest.

42. SZÉKELY Zsófia (1975): Ikafalva földrajzi nevei. In: Aluta VI–VII (1974–1975), Sepsiszentgyörgy, p. 319–329.

44. TAKÁTS Sándor (1907b): A magyar malom. In: Száza-dok, p. 143–159., 236–249.

46. TÖRÖK Sándor (1978): Csernáton község patakának vízimalmai a 20-ik század elején (kéziratos térképvázlat), 1p.

48. WÖLLER István (1994): A Tapolca vízimalmai Pápán és környékén, Pápa. RövidítésekKJFH – Kézdi járás Földhivatali Telekkönyvek.

CsML – Csernátoni Múzeum Levéltára AdatközlõkBAJKA Aranka, háziasszony, sz. 1968. Felsõcsernáton (Ba. A.)

BAJKA Gergely, gépkocsivezetõ, sz. 1929. Felsõcsernáton (B. G.)

BEKE Ferenc, malomcseléd, órás, sz. 1912. Felsõcsernáton (B. F.)

BÍRÓ Árpád, molnár, sz. 1935. Felsõcsenáton (B. Á.)

BÍRÓ Sándor, asztalos, sz. 1959. Felsõcsernáton (B. S.)

BÖLÖNI Dávid, molnár, sz. 1912. Felsõcsernáton (B. D.)

CSÁKI János, molnár, sz. 1914. Torja (Cs. J.)

HASZMANN Pál, fafaragó népmûvész, sz. 1946. Felsõcsernáton (H. P.)

MÁRTON Benedek, malomcseléd, sz. 1982. Futásfalva (M. B.)

OROSZ Imréné, özv., sz. HERE Erzsébet, sz. 1921. TSz.-nyugdíjas, Alsócsernáton (O. E.)

RÉTYI Mihályné, sz. LUKÁCS Lujza, sz. 1933. Felsõcsernáton (L. L.)

SZÁNTÓ Gergely, molnár, sz. 1934. Felsõcsernáton (Sz. G.)

(A családnevek majuszkulás kiemelését, beleértve az idézeteket, kötetszerkesztési szempontok indokolják. Szerk. megj.) .

ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeumés az Erdõvidéki Múzeum Évkönyve)