2014. július 29. kedd, Ma Márta napja van. Ez az év 210. napja. Holnap Judit napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta 1998 arrow ACTA 1998 - Néprajz, múzeum arrow Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban PDF Nyomtatás E-mail

(Kivonat)

A szerző a Hargita megyei Felcsíkimedence legészakibb településén - Csík-szentdomokoson - végzett öt éves (1972, 1976 és 1979-1981) helyszíni népi növényismereti (etnobotanikai) gyűjtőmunkájának részeredményét foglalja össze. A dolgozat 234 növényfaj népgyógyászati felhasználását tartalmazza tudományos latin és helyi magyar népi nevük szerint szócikkekbe szedve. A szakirodalmi forrásokban (6, 7, 8, 9) nem jelzett növények után (!) -, míg a csak az állatgyógyászatban használatosak után (!!) jel hívja fel a figyelmet. Az aláhúzott sorszámú fajok a gyógynövény felhasználási módja szempontjából ígéretes, további hatástani elemzések tárgyául szolgálható növényfajok. A dolgozatot a csíkszentdomokosi ember és állatgyógyászatban használatos növényfajok felhasználási módjának mutatója, a felhasznált irodalom, valamint az adatközlők névsora zárja.

*

Csíkszentdomokos a Felcsíki-medencének marosfői küszöbe tövében fekvő, legészakibb települése. Tengerszint feletti magassága 750-800 m. Az Olt két oldalán elterülő helység nyúlványai a Szádok-út-, Lok-, Szedloka- Kurta patakok és mellékpatakjaik által sűrűn szabdalt hegylábak közé hatolnak fel.

Geológiai alapját a Nagyhagymás kristályos-metamorf és mezozóos üledékes (triász- és jurakori) mészkövei, a Csíki-havasok (Naskalat-hegycsoport) homokkövei és márgái, illetve a Hargita negyedkori vulkanikus eredetű kőzetei képezik. Az uralkodó talajtípus a podzolosodott, savanyú vegyhatású barna erdei talaj. A patakok és az Olt völgyében öntéscsernozjom talaj ala-kult ki. Éghajlata mérsékelt szárazföldi, hűvös, csapadékos nyárral és hosszú hideg telekkel. Az évi átlaghőmérséklet 5-7oC, az évi csapadékmennyiség pedig 700–1000 ml között ingadozik.

Természetes növénytakaróját az utóbbi 150-200 év antropogén-zoogén hatása módosította. Eredeti növénytakaróját a hegyekre kapasz-kodó lucfenyős erdők, a hegylábakra telepedett mogyorósok, mogyorós-nyíresek és az erdőirtás után másodlagosan kialakult szélfüves - vörös csenkeszes - szőrfüves növénytársulások képe-zik. Nem ritka a növényzeti inverzió sem, amikor a tölgyerdők (Cserés) és a bükkerdők (Lető-bükkje) magasabbra települtek, mint az uralkodó fenyvesek.

A romániai viszonyokhoz adaptált NYÁ-RÁDY-VICOL féle biokartográfiai kódja: F. III. 39. (1). A terület nemzetközileg elfogadott biokartográfiai kódja az UTM 10 x 10 km2-es hálózatos (grid) rendszerében: MM 05/06 (2).

A nagy többségében magyar-székely, római-katolikus vallású község lakosainak száma a gyűjtés idején több, mint 7000 (1992-ben az utolsó népszámlálás adata: 6676. A lakosság alapfoglalkozása régebb a földművelés, pásztorkodás-állattenyésztés, erdővágás, fuvarozás, mészégetés stb. volt. Ma a helységben a mozaikbánya (kristálydolomit), fafeldolgozó üzem és kisebb cégek, vállalkozók (háziipar, szövés-fonás) kínálnak munkalehetőséget.

A természetes környezet, a pásztorkodásból és az erdőlésből eredően a természettel való közvetlen kapcsolat sokrétűsége, a középkorú és idős lakosság hagyományokhoz ragaszkodása, a vallásosság és a városoktól való relatív nagy távolsága miatt még napjainkban is a paraszti életmód és műveltség sok archaikus vonását őrizte meg a népi természetismeret szempontjából is. A helyi népi növényismeret jól azonosítható hasznos vagy káros növényeket tart számon, s így a népi ember- és állatgyógyászat a gazdag tapasztalati tudás és a hiedelmek sajátos ötvözete.

Jelen dolgozat adatai öt év (1972, 1976 és 1979–1981) helyszíni gyűjtőmunkájának eredménye, s mint ilyen, teljességében eredeti, nem közölt anyag. Helyi népi ember- és állatgyógyászati gyűjtésünket tág értelemben értelmez-tük, oly módon, hogy a spontán fajok mellett be-vettük adattárunkba azokat a konyhakerti zöldségeket, gyümölcsöket, dísznövényeket, fűszernövényeket, exotikus fajokat stb., melyeknek valamilyen gyógyhatást tulajdonítottak vagy tulajdonítanak, s mint ilyeneket felhasználtákvagy felhasználják. Így dolgozatunk teljességre törekszik.

Összesen 234 növényfajt azonosítottunk (3, 4, 5) s a fennebb, illetve továbbiakban jelzett szempontok alapján vettük be felsorolásunkba, adattárunkba. A felhasznált fajok közül 213 (+4) embergyógyászatban, 284 gyógyítás- és kezelésmódra, külső- és belső parazita elleni, 762 (+15) gyógynövényhasználatra és 82 (+1) faj állatgyógyászatban, 121 gyógyítás- és kezelésmódra, külső- és belső parazita elleni, 261 (+4) gyógynövényhasználatra vonatkozik.

A növényfajokat két fő csoportba - virágtalan (15 faj) és virágos növények (219 faj) - soroltuk, míg a csoportokon belül a virágtalanokat rendszertani, a többit pedig tudományos latin növénynév betűrendje szerint rendeztük sorszámozott szócikkekbe. A szócikk elején a latin név címszóként áll, ezt követi a helyi ma-gyar népi név (esetenként népi nevek), majd az illető növényfaj embergyógyászatban, s ha ismeretes, állatgyógyászatban való felhasználási módjának, hatásának leírása. Terjedelmi okok miatt nem térhetünk ki a felhasználásra kerülő anyagok (pl. írek, kenőcsök), az elkészítési módok és a használati hatásmechanizmusok részle-tes taglalására. A növényfajhoz, felhasznál-sához fűződő hiedelem, babona vagy szokás csak abban az esetben említődik, ha az közvetlen kapcsolatban áll a felhasználás módjával. Az embergyógyászatban használatos fajokat összevetettük a CSEDŐ K. (6), esetenként RÁCZ G. és munkatársai (7, 8, 9) könyveiben leírt fajok hatásmódjával. A hivatalosan is gyógynövényként számontartott fajok hatásával megegyező felhasználást a (+) jel jelöli. A kétes - feltehetően igazolható gyógyhatású felhasználási mód után (?) jel áll. Az embergyógyászatban használt, az összevetés alapjául felhasznált szakirodalmi forrásokban nem jelzett növényfajok után (!), míg a csak az állatgyógyászatban használatosak után (!!) jel hívja fel a figyelmet. Az aláhúzott sorszámú fajok a gyógynövény felhasználási mód szempontjából figyelemre méltó, további elemzések tárgyául szolgálható virágos növényfajokat jelöli.

Dolgozatunk végén a felhasználási módokra az adattári sorszámok utalnak.

1. Adattár

I. Virágtalan növények

 
 
1.(!) Spirogyra sp.; békanyál. Rongyra rátéve égési sebekre (?) borítják.

2.(!) Saccharomyces cerevisiae L.; élesztő. Vértisztító hatásánál (?) fogva pattanásos arc (?) esetén eszik. Élesztőpakolást tesznek a pattanásra és a viszérre (?).

Gyomorsüléskor a disznónak élesztős levet adnak.

3.(!) Pennicillium sp.; penész, zöld penész. Torokfájáskor penészes kenyeret nyelnek (?).

4. Clavices purpurea L:; anyarozs, rozsanya.
Levét megfőzve csalánkiütések ellen használják (?), megtörve, pálinkába téve belső vérzést szüntet (?), a havi vérzés zavarait szünteti (?).

Megőrölt, megpergelt porát moslékba adva a tehénnek elhajtja a „poklát“ (borjútartóját), méhlepényét.

5.(!!) Polyporus sp.; taplógomba, fűzfatapló. A ló „kehe“ ellen füstölőszer. A ló fejét pokróccal leborítják, s a taplógombát lapátra tett szénen égetik el.

6.(!!) Lactarius piperatus Fr.; tejesgomba. Szárított porát a teheneknek adják gyomormenés ellen.

7.(!) Lycoperdon hiemale L.; puhatag, puhataggomba, lóposszogó. Spóráit (porát) friss vágásra (?) tették, vérzéscsillapítóként (?).
A ló hasadt körmén a vérzést elállítja.

8. Cetraria islandica. (L.) Ach.; izlandi zuzmó.
Köhögés ellen főznek teát belőle (+). A közeli Nagyhagymásról (Bárányhavas) gyűjtik.

9. Parmelia furfuracea Ach.; erdei fehér zuzmó, fenyőgomba.
Fojlás, szívasztma esetén főznek teát belőle (?).

10. Lycopodium clavatum L.; ciframoj, korpafű, moj, nyúlómoj, serkefű, saskörmű fű.
Teája ekcéma borogatására (?), hajmoly ellen (?) és dohányzás leszoktatására (+) használatos.

11. Equisetum arvense L.; mezei zsurló, sullófű, surlófű, fentőfű. Vizelethajtó (+), vízhólyaggyulladás (?), vízkórság (?), sárgaság (?) gyógyítására használatos a teája.

A tehén lesült gyomrát helyrehozza, tartják. Locsolás formájában „imej“-ek (közönséges marhabagócs – Hypoderma bovis – nyűszerű lárvái) ellen is használatos.

12.(!) Equisetum hiemale L.; békaláb, békalábfű.
Vizelethajtó (+), vesegyulladás (?), rekedtség (?) és bőrbetegségek (?) esetén jó.
A békalábas széna jót tesz, ha a tehén gyomra le van sülve.

13.(!) Equisetum silvaticum L.; medveszaka, medveszakál.

Teája vesegyulladás (+), májbetegség (sárgaság) (?) esetén jó.
A tehénnek éhére adják teáját gyomorgyulladás alkalmával. A kezelés alatt vizet innia nem szabad!

14. Dryopteris filix-mas (L.) Schott.; ördögborda.

Vérhas (?) ellen jó a teája, ágyba téve bolhaűző (emberbolha – Pulex irritans) hatása van (?).

A gyomorgyulladásos disznó lázát csillapította az ördögbordaalomba való fekvés. Sertésorbánc esetén is ördögborda közé fektették a disznót. Ezekben az esetekben ördögűzésről, rontás ellen való védekezésről volt szó. Télen szárított levele porát a tyúkok vizébe tették tyúkvész ellen.

15. Polypodium vulgare L.; édesgyökér, kőméz.

Gyöktörzsének teája vagy reszeléke citrommal összekeverve enyhíti a köhögést (+), szívasztma (?) ellen is jó. Májtisztító tea is készül belőle (?).
II. Virágos növények
16.(!) Abies alba L:; fehér fenyő. Kérge zuzalékát mindenféle bőrgyulladásra (?) tapasztják.

17.(!) Acer platanoides L.; csipke johar, johar fa. Tavaszi megcsapolással nyert növényi nedvét, a „viricset“ nyalogatva, edénybe felfogva isszák tüdőbaj (?) ellen.

18. Achillea collina Becker. Achillea millefolium L., Achillea pannonica Scheele; cickafarkú fű, egérfarkfű, fehér cickafarok, pulykafű.
Egyik legjobban ismert gyógynövény. Borogatásképp kiüté-ses bőrre (+), külső sebre (+), kézdaganatra jó (+). Ét-vágyjavító tea (+), gyomorfertőtlenítésre (+), gyomor-égés csillapításra (+), gyomorfekély esetén (+) is használatos. Húgyhólyaggyulladás (?) és májbaj (?) esetén próbálkoznak vele. Tüdőasztma (?) esetén is isszák.

A tehénnél tőgyulladást borogatnak vele.

19.(!) Aconitum variegatum L.; kisasszonypapucs.
Virágzata teáját fulladás, fojlás (?) esetén használják.

20.(!) Actaea spicata L.; tolvajlapi. Leveleit a sebekre borítják, a gennyet kihúzza (?).

21. Aesculus hippocastanum L.; gesztenye, gesztenyefa, vadgesztenye. Magvai kékszeszes kivonatát hajhullás (?) ellen használják. Szeszben kiáztatva ízületi borogatásra (+) jó. Reszeléke pálinkában (kis-gyermekeknek vízben) kiáztatva gyomormenés (?), vérhas (?) esetén használatos.

Cikóriakávéval összefőzve a tehén gyomormenése, vérhasa ellen itatódik.

22. Alchemilla vulgaris L. ssp. alpestris (Schm.) E. G. Cannus; harmattartó lapi, pecérlapi, zsanika. Virágos, leveles szárából főzött tea szamárköhögés (?) ellen, levelei sebtapaszként (+) használatosak.

23. Allium sativum L.; foghagyma, fokhagyma.
Fogfájáskor (?) fokhagymacikket tesznek a lyukas fogba. Jótékony hatása van az emésztésre, ét-vágycsináló (?). Korhely állapot után ecetes cibrét fogyasztottak. Nátha, grippe esetén összetörve sós, ecetes borogatásként a talpra teszik (+). Tüdőgyulladáskor (+) zacskóba kötve mellre kötik. Vérnyomás (+), szédülés (+) esetén fokhagymás zsírt kell fogyasztani. Összetörve, meleg vízben kiáztatva beöntést csinálnak, de éhére is fogyasztják „geleszták“ (horgasfejű galandféreg – Taenia solium) ellen (+). A fokhagyma hatása csak akkor lesz jó, ha pénteken eszik, mert akkor a „geleszták felfele állanak“.

Állatgyógyászatban is igen hasznos. A megcsemerlett vagy gelesztás (lásd előbb) disznónak tejes, fokhagymás moslékot adtak. A gelesztás kutyát (fűrészes galandféreg – Taenia pisiformis) is így kezelték. A tyúkvész esetén fokhagymát etetnek a tyúkokkal.

24. Allium cepa L.; piroshagyma, vereshagyma. A hagyma szárát zölden méhcsípés (?) esetén súrolták a bőrre. Nyers cikkeit hajra, fejbőrre súrolták hajhullás esetén (?). A fagyott testrészt hagymával borogatták (+). Megsütött cikkeit, de a viasszal, veres szurokkal, kovásszal és főzőolajjal elkevert hagymát „kelis“-re tették, jó hatásúnak tartják (+). Étvágyat fokozza (+), köménymaggal vagy dióhéjjal teát főznek belőle szélhajtó (+) hatásáért. Vizelethajtó teaként (+) is használatos. A hagymaszirup köhögéscsillapító (+) szerként ismeretes.

Az állatgyógyászatban is jó hatása van a tehén gyomorgyulladásakor, gyomorsülésekor. Összetörve, megpergelve főzőolajjal, avas hájjal, savanyú tejjel keverik össze. A tehén, juh felfúvódásakor négyfele vágják és a végbélbe dugják. A zöld hagymaszár tavasszal jó a szárnyas állat mindenféle betegsége ellen. Az ízületes és májfájásos tyúknak is adnak belőle.

25.(!) Alnus incana (L.) Mönch; cserfa, egerfa. A cserfa héját megfőzve az ekcémás bőrt (?) fürösztik levével.

26. Aloë arborescens Mill; gyógykaktusz, gyógykaptusz. Leveléből kifacsart levével bőrbetegségeket, ekcémás bőrt kenegettek (+). Megőrölt leveleit mézzel, citromlével, szőlőborral vagy almaecettel és tojással elsúrolva, hat napig érlelve gyomorbetegségek, gyomorfájás, gyomorfekély ellen fogyasztják (+).

27. Althaea rosea L.; fátalan rózsa, mályvavirág.
Gyökerét teának elkészítve „gusásodás“ (golyva) (?) ellen tartják hatásosnak. Levelét megszárítva, összetörve mézzel, liszttel, avas hájjal összekeverve a „kelisre“ teszik.

28. Anethum graveolens L.; kapor, kerti kapor.
Zölden fogyasztva elhízás ellen (?) ajánlják. Teáját puffadás (+), torokfájás (?), csuklás (?), szédülés (?) és magas vérnyomás (?) esetén használják.

29.(!) Angelica silvestris L.; angelika, angyélika.
Teáját vizelet- (?) és szélhajtó (?) hatásánál fogva használják. Jó volt vízhólyggyulladáskor is (?).

30.(!) Anthemis tinctoria L.; kurucbokréta, sárga margaretta.
Virágjait köhögés (?) esetén és tüdőbaj (?) ellen használták teának főzve.

31. Apium graveolens L.; celler, zeller.
Zöld leveleit nyersen rágcsálva érelmeszesedés (?) és vérnyomás (?) esetén. Megfőzve jó vizelethajtó (?).

32.(!) Aquilegia vulgaris L.; kék harangvirág, kerti harangvirág. A virágából készült teát gyomorfájás (?) ellen javalják.

33. Arctium lappa L.; bojtorján, burusztuj lapi, keserű lapi. A gyökeréből főzött tea fejviszketés (+), hajhullás (+) ellenes borogatószer. A levelét fejre borítva enyhíti a fejfájást (?). Teája köhögéscsillapító (?) és vizelethajtó hatású (+).

34.(!!) Aristolochia clematitis L.; farkasalma.
Levelét és a belőle készült teát lósebek lemosására, borogatására használják. Szárát megtörve szintén sebekre hintik.

Levele jó a ló szügyére kehe esetén. Csíkszentdomokoson nem él a növény.

35.(!) Armeniaca vulgaris Lam.; kaj-szibarack. Gyümölcsét fogyasztva vérkeringést serkentő hatást tételeznek fel (?).

36. Armoracia rusticana (Lam.) G. M. Ich.; torma.
A zöld tormalapi nyersen fejre, nyakra kötve a fejfájást (?) szünteti, úgyszintén kézre és lábra (talpra) kötözve. Reszelve csípős ízű gyökérreszelékét tejben, mézzel, tojássárgával összekeverve étvágygerjesztőként (+), rekedtség és szamárköhögés (+), tüdőgyulladás (?), tüdőasztma (?), illetve szilikózis megféke-zésére (?) fogyasztják. A feketeretek reszelék mézzel összekeverve dohányzás ellen (?) gyógyító hatású.

Az állatgyógyászatban is sokféle felhasználása ismeretes, a sós vizes, ecetes borogatás a tehén, ló, juh és disznó tüdőgyulladása esetén jó, 2-3 napig kell borogatni. Kehesség ellen az olajos vagy faggyas torma – húgyos zabbal vagy nyers reszelt pityókával az abrakba téve hatásos. A húgyos zabbal kevert torma a száraz kehes ló orvossága. A disznó zöld tormalapival borogatva helyrejön a tüdőgyulladás okozta láztól. Ecetes, fokhagymás tormának levével öntözik a rühös (varasos) disznót.

37. Arnica montana L.; árnyékfű.
Virágaiból jó toroköblögetőszer készül tea formájában (?). A közeli Tarkő (Terkő) havasi kaszálóin szórványosan található.

38. Artemisia absinthium L.; fehérüröm, üröm. Szárított kóróját összemorzsolva és több más növénnyel, viasszal, avas hájjal, murokkal, főzőolajjal vagy tejfellel keverve kiütéseket, pattanásokat (?), ekcémát (?) és a bőr szárazságát (?) kezelték. Sós lében áztatva izomgyulladás (?), lábtörés (?), „rehoma“ (ízületi fájdalom) (?) esetén borogatószer. Liszttel összekeverve a „gusa“ (?) borogatója. Ülőfürdőképp felfázás, vese és vízhólyggyulladás (?), aranyér (?) gyógyítására használatos. Teája szájkicsattogás (?), torokfájás (?) esetén hatásos. Megforrázva iszákosság (?) ellenszere. Vizes ázaléka „danciagyükérrel“ társítva dohányzásról (+) leszoktató szer. Epekő elhajtószer (+) teaként fogyasztva.

Almaecetbe áztatva a lónak étvágygerjesztő. Kóróját, de magvait is az ágyba szórva bolhaűző szer (+).

39.(!) Artemisia annua L.; vénasszony büzlentyű. Kórójából gyomorfájás esetén tea készül (?). Összekötözött töveit gerendára függesztve tartották. Ha meglibbentették, jószagú lett a levegő (aromaterápia!).

40. Artemisia dracunculus L.; tárkon, tárkony.
Zölden rágcsálva vagy tea formájában a szájfájás (?), szájpenész (?) ellen használatos. Ugyanígy levesben étvágycsináló (+), gyomorsavtermelést serkentő (+) hatása van. Azt tartják, hogy csökkenti a vérnyomást (+). Epehajtó teaként (?) is felhasználják.

Állatgyógyászatban a szájfájás, nyelvdaganat, nyelvhólyagosodás bedörzsölő szere a sós, ecetes tárkony, s mint ilyen, a tehénnél és juhnál használatos.

41. Artemisia vulgaris L.; bolhaölő fű (kóró), büdöskóró, fekete üröm, üröm. Kórója füstjével kezelik a kehes lovat.
Kóróját „bolhaseprűnek“ kötik össze, s beteszik az ágy alá vagy a szalma közé, jó bolhaűző (?).

42.(!) Avena sativa L.; abrakzab, zab. A melegített zab rongyba kötve hasra téve görcsoldó (?), sóval elegyítve zsába (?) ellen használatos. A fültőmi-rigy-gyulladást is meleg zabbal borogatják. Szalmájából, polyvájából ülőfürdő készül aranyér (?) és kiütések (?) esetén. A polyvájából főzött zabtea is fojlás (?), köhögés (?) ellen jó. Megdarálva, összekeverve akácmézzel három napig érlelve tüdőasztma (?) esetén használatos. Teája érelmeszesedés (?) ellen is főződik.

A tehén „vérhuddás“-akor (megszakadás) a pergelt zab jó gyógyszer, a különböző szerekkel és tormával, illetve húggyal társítva a kehes ló hatásos orvossága.

43.(!) Begonia semperflorens Link. et.
Otto; jégvirág, jégrózsa. Sebre, eredésre, gyulladásra jó borogató a levele (?). Fülre rákötve fülfájáskor használatos (?).

44. Bellis perennis L.; boglár, fehér boglár, százszorszép. Föld feletti részeiből teát főznek hasmenés (?) ellen.

45.(!) Beta vulgaris L. var. sacharifera Döll; cukorrépa, répa. A cukorrépa-reszeléket lábviszketés esetén (?) tették a lábfejre. Főzetét, a melászt – cukros szirupot – gyomorfekély (?) és köhögés (?) esetén itták. A nyers répalapit pattanásra (?) tették. A hályogköves (rézszulfát) répát a száraz kehes lónak adták. Egy hónapig répát adtak a szőrférges lónak (hegyesfarkú lógiliszta - Oxyurus equi) is, s az elhajtotta.

46.(!) Beta vulgaris L. var. conditiva Alef.; cékla, piros cékla, verescékla. A céklalapi külsőleg „kelis“-re téve gennyhúzó (?) hatású. A reszelt cékla cukrosan, ecetesen vértisztító (?) és vérpótlószer (?). Emeli a vérnyomást is (?).

47. Betula verrucosa Ehrh; nyír, nyírfa, fehér nyírfa. A helyi népi növénygyógyászat legismertebb és legszélesebbkörű felhasználású fafaja. Úgy ember-, mint az állatgyógyászatban fája, leveles ága, levelei, kérge és a „virics“ néven ismert tavaszi növényi nedve hasznosított. Elégetett fájából nyerik a nyírfahamut és leveles ágaiból (még a száraz seprűből is) a nyírfa ágolajat, nyírfaolajat, seprűágolajat. Az utóbbi úgy készült, hogy az ágat elégették, s szenes felét a vashoz pl. a fejsze éléhez vagy két tányér közé nyomták így kicsapódott, olajos párlat rakódott le. A „virics“-et a tavaszi nedvkeringés idején csapolták le, s vagy a gyökér alá ásott gödörbe tett vagy a fa törzsére szerelt kis csatornás lefolyó vezette a felrögzített edénybe.

E növényi termékeknek változatos felhasználása terjedt el a helyi ember- és állatgyógyászatban. A nyírfahamut olajjal keverve orbáncra (+) kenték. A nyírfaágolajat (+) ekcéma (+) és epsemereg (+) gyógyítására használták. A láb izzadása (+) ellen a lábujjak közé nyírfalapit tettek. Hajhullás (+) megakadályozása céljából tavasszal, amikor a nyírfa kezdett levelezni, a kalapot vagy sapkát friss nyírfa levéllel szedték meg, fejre tették, s így aludtak több éjszakán. Rongyba göngyölgetve a lábra csavarva a sós nyírfalevél borogatás jó reumaellenes (+) szer. Fűzfakéreggel összefőzve leveleiből reumaellenes (+) és vizelethajtó (+), vesekőoldó (+) teát készítettek. A viriccsel fejet mosva hajhullást (+) gyógyítottak. Szökések (+), pattanások (+) szere szintén a nyírfalé, a virics. A fülfájáskor (?) fülbe cseppentettek, szilikózis (?) és vesekő (+) esetén szintén viricset ittak.

A nyírfa állatbetegségek elleni felhsználása is éppen ilyen gazdag. A hólyagkékkővel, avas hájjal kenőccsé kevert nyírfahamu sertésorbánc ellen használatos. A nyers és szárított nyírfakéregből főzött tea gyomormenés esetén jó a tehénnek. A seprűágolaj
faggyúval összekeverve a varas (rühös) tehén gyógyszere. Az orbáncos tehént, kecskét szintén nyírfaolajjal kenik. A nyírfalapit zölden fogyasztva a juhból elhajtják a sárvizet.

48.(!) Brassica oleracea L. convar, capitata (L.) Duch; fehér káposzta, káposzta, fejes káposzta. A nyers káposztalapit égésre (?), fájós fejre (?) borították, hűtötte azt. A sós káposztalapit fagyott testrészre (?) borították, jó volt eredésre (?) is. A „káposztacikát“ gyomorsavpótlóként (?), szélhajtóként (?) alkalmazták. Káposztalével fürösztötték a rühös (rühatka – Sarcoptes scabiei) (?) testtájékot. Vízzel váltogatva inni jó hashajtó (?). Gyomorégés esetén (?), tüdőbaj (?) ellen, tüdőerősítőként is használatos.

A káposztalével olajat keverve adják a tehén gyomorsülése és a juh felfúvódása esetén. A hólyagkékkőpor káposztalében feloldva, három napig érlelve a ló varasodása esetén lemosószer.

49.(!) Caltha palustis L.; gólyvairág, mocsárvirág, sárgavirág.
Leveleit borogatóként „rehoma“ (?) ellen használják. Virágjából szamárköhögés (?) és mellhártyagyulladás (?) gyógyítására főznek teát.

50. Cannabis sativa L.; kender. A virágos kenderből készült tea levében hajhulláskor (?) mosták a fejet. A kendermag megtörve, megfőzve, rongy közé téve nemi szervre borogató gyulladás (?) esetén. Kendermagból ütött olajjal érelmeszesedéskor (?) jó volt főzni. Kendertörlőt sós vízben megmártva tüdőgyulladás (?), míg bárányfaggyúval mellhártyagyulladás (?) esetén használták. A hiedelem szerint kendercérnával, ha a „fökönt“ (sümölcs, szemölcs) jól megkenegették, s a cérnát kő alá vagy csepegő alá tették, amíg a cérna elrohadt addig a fökön is elmúlt.

Állatgyógyászatban megtört, megszitált, vízben elkevert magját a tehén gyomorgyulladása ellen használták. Az avas hájjal gyúrt kenderpolyvát a ló zablájára kötözték kehe ellen. Kenderpolyvát törnek és közébe kevés sót keverve nyalatják a „metélyes“ (májmétely – Fasciola hepatica) juhval, kihajtja belőle. Kenderma-got és lenmagot etetve a juhval gyógyították a „sárvizet“, felitta benne a sárvizet.

51. Capsella bursa-pastoris L.; pásztortáska, sulyokfű, táskafű.
A föld feletti részéből főzött teáját szívfájás (?) ellen, szíverősítő (?) szerként használták. Jó volt, mint belső vérzéscsillapító (+) szer, s a havivérzés zavarai (?) esetén is. Tea készült sárgaság (?) ellen belőle.

52. Capsicum annuum L.; csipős paprika.
Var ellen (?) büdöskővirágból, disznózsírból, csípős borsból és csípős paprikából készült ír. A keveréket három napig érlelték, s esténként a beteg ember testét kenték vele. A tűzbe szórt pirospaprika és bors füstje megölte a poloskát (ágyi poloska – Cimex lectularius) (?). A hegyes paprika (var. longum) levével szintén poloskát irtottak.

Paprikás zsírral a tetves disznót és tyúkot
(disznótetű – Haematopinus suis és közönséges tyúktetű – Menopon gallinae) kenik. A paprikás-foghagymás étel jó a „gelesztás“ kutyának. A paprikás szalonnakockát tyúkvész esetén etették a baromfival, s jó volt májbetegség ellen is.

53.(!) Cardamine amara L.; vízitorma. A nyakra borogatásként kötve szünteti a fejfájást (?).

54.(!) Carlina acaulis L.; bábakalács.
Gyökeréből főzött tea fojlás (?) ellen használatos. Virágzatát fojlás és szamárköhögés (?) esetén tea formájában készítették el.

55. Carum carvi L.; köménymag, keménmag, vadkapor. Gyógyteája görcsoldó (+), hasfájás elleni (+) hatású. Pergelt cukorból és összetört köménymagból készült szirupja köhögés-csillapító (?). Úgy tartják, hogy teája, levese jó vizelethajtó (?) és tejelválasztó hatású (?).

A vadkaporból teát gyomormenés esetén itattak a tehénnel.

56. Centaurea cyanus L.; búzavirág, gabonakék, gabonavirág, kék búzavirág. Gyomormenés (?) ellen készül tea belőle. A tea vízhajtó (+) hatású.

57. Centaurium pulchellum (Szv.) Druce, Centaurium umbellatum Gilib.; ezerjófű. Népies nevéhez illően nincs olyan szerv vagy betegség, mely ellen ne volna használatos.
Bőrbetegségek (?) esetén levelét borogatásra használják, keserű teáját étvágycsinálónak (+), de használatos különböző gyomor- és bélmegbetegedések gyógyítására is (+). Máj- és epefájás (?) esetén is használják. Torokfájás (?), fojlás enyhítő (?). Vesetisztító tea készül belőle (?). Jót tehet cukorbaj (?) esetén is.

Halalófűvel keverve teájuk jó a tehénnek „vérhuddás“-kor.

58.(!) Cerasus avium L. Mnch.; cseresnye, cseresznye.
A tehén vesegyulladása, „vérhuddása” esetén száraz petrezselyemzölddel és kokojzakóróval összefőzve addig adják, míg az állat vizelete megtisztul.

59. Cerasus vulgaris Mill.; meggy, meggyfa. A meggyszárból főzött tea vízkórság esetén vizelethajtóként (+) használatos. Az aszalt meggy hasmenés (?), vérhas (?) ellen fogyasztható.

60. Ceratonia siliqua L.; Szentjános-kenyér. Megtört magjából teát hasmenés (+) ellen használták régebb. Bolti áruként vásárolták.

61.(!) Chaerophyllum bulbosum L.; baraboj, földi mogyoró. Tavaszi gyermekcsemege. Ha sokat eszik belőle az ember, hashajtó (?) hatását megérzi.

„Gyökere“ (gumója) a disznó fülébe dugva mindenféle betegség ellen jó.

62. Chelidonium Majus L.; dögfű, kutyatej, kutyavirág, vérejáró. Külsőleg a „fökön“-t kenik vele, s elmúlik (+). Teája sárgaság (+) ellen hatásos.

A zsákba varrt vérejárót és földi bodzát borogatóként használják a tehén lábcsavarodása esetén. A kutyatej virágjából szájmosó folyadék készül a tehén índaganata mosására, de ezzel a lével öntözik a juh és kecske fájós körmét is körömfájáskor.

63.(!) Chenopodium bonus-henricus L.; lúdeper, Pusztapéter lapi. Piros bogyójával a „fökön“-t kenegetik (?).

64.(!) Chrysanthenum balsamita L.; Boldogasszonylapi.
Levelét mézzel ragasztják a keléses sebre (?). Májbetegség (?) és sárgaság (?) elleni tea készül kórójából.

65. Chrysanthenum vulgare (L.) Bern.; Jézuslajtorja.
Virágzatából epekőhajtó (?) és fehérfolyás (?) elleni tea készül.

66. Cichorium intybus L.; katánkóró, ketánkóró, ketránkóró, kékvirág. Kékvirágos kórójából gyomorfájás (?), gyomorfekély (?) elleni tea készül. A máj és epe működésére (+) jó, felhasználható. A pajzsmirigygyulladás (?) esetén is javallják.

67. Cinnamonum zeylanicum Niees; fahaj, fahéj.
Megtört porát orrvérzés csillapítására (?) használták. Felszippantják. Bolti áru.

68.(!) Cirsium arvense (L.) Scop.; szamárcsipke. A szamárcsipke gyökeréből főtt tea fojlás (?) és szamárköhögés (?) esetén használatos.

69.(!) Citrus aurantiacum L.; narancs. Héjából főzött tea hányás (?) ellen használatos.

70.(!) Citrus limon Burm.; citrom. Levét külsőleg tojással összekeverve pattanás ellen (?), bőrszárazság ellen (?) kenik. A szeplő ellen hóvirágszirommal együtt borogatják (?) a bőrt, a méh és darázs, illetve a „szunyák“ (esőthozó pőcsike – Haematopoda pluvialis) csípésekor kenték a csípés helyét, s nem viszketett (?). Étvágycsináló (?) hatása van, de több levet fogyasztva elhízás ellen (?) is jó. Az olajos-citromos levet a máj- és epefájás (?) esetén alkalmazták. Csukláskor jó a szájba cseppenteni (?).

71. Coffea arabica L.; babkávé, kávé.
Őrölt magjából a „babkávéból“ vérnyomást emelő hatású kávé fő (?). Bolti áru.

72.(!) Coleus blumei Benth.; csihánvirág, Jézusvérevirág. Sebre tapasztják (?).

73. Convallaria majalis L.; gyöngyvirág, kerti gyöngyvirág. Teája lázcsillapító (?), mandulagyulladás (?) és tüdőgyulladás (?) esetén használják. Szívnyugtató hatású (+), csak három szálat szabad főzni tenni. Teáját fülfájás (?) esetén mosó, öblögető szerként használják.

74. Convolvulus arvensis L.; fuláklapi, fulánklapi, fuváklapi. Az aratáskor elvágott ujj sebére fuváklapit tettek vérzést csillapító (?).

75. Corydalis cava (L.) Schw. et. K.; szúgomba, szívgomba. Föld alatti gumóját három napig vízbe áztatva a leve szíverősítő (?) hatású, jó fojlás (?) esetén is. Savanyútejjel összefőzve „szívroham“ (?) ellen használható.

76. Coryllus avellana L.; mogyoró, mogyorófa. Leveléből köhögés (?), terméshéjából vérnyomás elleni (?) tea készül. A termés csonthéjának csonterősítő (?) hatást is tulajdonítanak. Az összetört, tejszínnel kevert mogyoróbélpép jó a kelisre, eredésre (?) – érleli azt.

77. Crataegus oxyacantha L.; galagonya, istengyümölcse. A virágzat vagy a piros bogyói teája vérhas (?), sárgaság (?), fojlás (?), köhögés (?), magas vérnyomás (?), érelmeszesedés (?), cukorbaj ellen jó. Az istengyümölcséből készült tea szíverősítő (+), idegnyugtató (+) hatású.

78.(!) Cucumis sativus L.; uborka. Az uborkahéjjal borogatott arcról eltünteti a szeplőket (?), a homlokra ragasztott uborkahéj a fejfájást csökkenti (?). A sós uborka gyomorsav hiány esetén jót tesz (?).

79.(!) Colocynthis citrullus (L.) Ktze. dinnye, görögdinnye. Húsos levele vízhajtó (?), vesetisztító hatású (?). Kedvelt piaci termény.

80. Cucurbita pepo L. var. oblonga Wield.; tök, főzőtök.
Az éhére fogyasztott tökmag bélféreg (?) (orsógiliszta – Ascaris lumbricoides), „geleszta“ ellen jó (?). Teája májbetegség (?) és vesegyulladás (?) alkalmával használható.

Az apróra megtört, héjastól megpergelt tökmag negyed liter tejben feloldva a tehénnek a szájába töltve jót tehet, ha nem kérődzik, vagy gyomorgyulladása van.

81. Cydonia oblonga Mill.; birsalma.
A birsalmából készült szirup köhögés (?) esetén jó. A helységben nem termesztik.

82.(!) Daphne cneorum L.; cserevirág
. Női nemi szervek gyógyítása, rendetlen vérzés (?) esetén virágzatából főzött tea használatos. Védett növény. A Garadosban terem.

83.(!) Daphne mezereum L.; farkashárs, vadboroszlán. Kérgéből főzött teával borogatták, öblögették a fájós fogat (?). Ágaiból, kérgéből a „rehomás“ testet, testrészt borogató, fürösztő fürdőt vesznek (?).

84.(!) Daucus carota L. ssp. sativus (Hoffm.) Hay.; murok. A reszelt murkot éhére fogyasztva giliszta ellen (?) használták. A murokból főtt szirup köhögéscsillapító (?) hatású. A sárgaság (?) ellen következőképp készítettek orvosságot: a murok belét kifúrták, belevizeltek, és 2-3 napig füstre téve tartották – majd a vizeletet megitták, s a murkot megették.

Az olajjal összekevert murkot kehe esetén etették a lóval. Éhére összetört fokhagymát és reszelt murkot etettek a „gelesztás“ disznóval többször.

85. Delphinium consolida L.; kék sarkantyú, szarkaláb.
Teája szívfájás ellen használatos (?).

86.(!!) Echium vulgare L.; gyászpirító, gyászpiritusz.

Kórójából lábfájás, békavar ellen készül lemosó szer a tehénnek.

87. Eryngium planum L.; kékiringó. Köhögéscsillapító (+) tea készül kórójából. A helység határában nem terem.

88.(!) Eugenia caryophyllata Thumb.; szegfűszeg, szekfűszeg.
A szekfűszeg „gombját“ lyukas fogba téve szünteti a fogfájást (?). Megőrölve, teának elkészítve magas vérnyomást csökkentő (?) hatású. Bolti fűszernövény.

89. Euphorbia amygdaloides L.; halalófű, halolófű, halölőfű.
Egyike a leghasznosabb növényeknek. Sebre, vágásra, zúzódásra, daganatra tapasztva jó hatású. Levében fürösztik a „vizeres“ lábat (?), s az aranyér (?) ülőfürdőjének is javalják. Az égett testrészt (?) szintén locsolták a halalófű levével. Teája hastífusz (?) ellen használatos.

Az állatgyógyászatban is közismert, sok hasznosítású növény. Különösen sebekre teszik vagy levével locsolják. A farkas harapta seb és a medve „csabbodás“ legjobb orvossága (a tehénnek). Tehén és juhnál a körömfájást locsolják levével. A járom által feltört nyakat (tehén), jégbevágott lábat (ló), patkó által leváslott körmöt (ló), a hasított sebeket (általános) mind-mind e növény levével locsolják. A ló vérmérgezéses sebét is mossák vele, s ezerjófű és halalófű tea keveréket itatnak a „vérhuddó“ tehénnel.

90.(!) Euphorbia cyparissias L.; kutyatej.
Szárából kifolyó „tejet“ (latex) „fökön“-re kenik, s elmúlik (?).

91.(!) Fagus silvatica L.; bükk, bükkfa.
A megszárított, megtört bükkfakérget teának főzve gyomormenés (?), vérhas esetén (?) itatták. Leve jó volt eredést (?) locsolni is. A bükkfahamuból főzött lúggal fejet mostak hajhullás (?) ellen. Fürdőképp felhígítva vízzel bőrgomba (?), var (?) és rüh (?) ellen használták.

Az állatok kezelésében is hasonló esetben alkalmazták. A porrá tört, szárított bükkfakérget puliszkaliszttel megpirítva szárazon, más esetekben lósósdival vagy vérfűvel társítva itatták gyomormenés, vérhas esetén – jó gyomorfogó hatású. Lúgával a varas tehenet, lovat, a gyapjú lenyírta után pedig a juhot mosták le, locsolták. A „bükkfahéj“, olajos terekbúza és bükkfalapi kevertjét megvágva etetik a kehes lovat.

92.(!) Ficus carica L.; tengerifüge. Megvágva, nyállal összekeverve kelisre kötötték, kifakasztotta azt (?). Ritka bolti csemegeként ismerik.

93.(!!) Fragaria moschata Duch.; földi eper. Gyökeres-leveles szárát vadpetrezselyemmel teának megfőzve a tehén gyomorsülése esetén rövidesen hatása van. Akkor is jó, ha a marha nem vizel, „elakad a vize“.

94. Fragaria vesca L.; berkeeper, eper, erdei eper, szamóca.
Leveleiből gyomorfogó, hasmenés elleni (+) tea készül. Májbetegeknek (?), vérhas- (?) és cukorbetegeknek (?) is hasznos lehet.

95.(!) Fuchsia hybrida Voss.; csengős fukszia, fukszia. A fukszialapit sebre teszik borogatóként (?).

96.(!) Galanthus nivalis L.; hóvirág. A hóvirág szirmai citromlével keverve esetenként a szeplős bőr (?) kezelői. Felhasználták görcsoldó (?) teaként is.

97.(!) Galium aparine L.; arankaragadvány, ragadványvirág. Indáját teának megfőzve „hajhullástól“ (?) mosták a fejet.

Levével fürösztik a tehén szájfájását is.

98. Gentiana asclepiaea L.; epefű. Májbetegségkor, epefájáskor teáját használják (+).

99. Gentiana lutea L.; dancia, danciagyükér, dancuragyökér. Levelének teája és a dancialapi kéz- és lábdagadás (?) esetén használatos. A danciagyükér tea étvágycsináló (+), gyomorfájás ellenes (?) hatású, jó fojlás (?) ellen is. Magas vérnyomás (?) ellen csak borban kiáztatva jó. A gyökeret és ürömfüvet egy napig vízben áztatva dohányzás (?) ellen jó illogatni.

A tehén gyomormenése, puffadása esetén danciagyökeret etetnek a beteg állattal. Kámfor, timsó és danciagyükér szeszes kivonata jó bedörzsölő szer a disznó orbánca ellen. A sárga tárnics védett növény. A Nagyhagymás, Öcsém sziklavápáiban, Fehérmezőn él.

100. Helianthus annunus L.; napraforgó. Olajos magvait embernek és állatnak hashajtószerként etetik (?). A kipréselt olaja írek, kenőcsök, de más szerek keverő közege is.

101.(!) Helianthus tuberosus L.; tótrépa. Tejföllel és lenmaggal pépet készítenek, s így rakják a kelisre (?).

A reszelt tótrépagumó tejbe téve, szőtt vászonon elterítve, kicsit megsózva a ló kelisre hasznos. Este, ha ráteszik, reggelre kifakad. Ma már ritka gyermekcsemege.

102.(!!) Helleborus purpurascens L.; pa-ponagyökér, papunagyökér, paponyagyökér, pa-ponyagyükér.

A növény a helyi állatgyógyászatban, különösen a disznók betegsége esetén használatos. A kehes lónak paponagyökeret húztak a szügyébe, az odahúzta a gennyet, s kicsepegett. A gyökeret a tormával, főzőolajjal, tojással és cukorral összekavarva itatják a kehes lóval. A fejfájás, fej megdagadása, agyhártyagyulladás (?) vagy a disznó bármilyen betegsége esetén paponagyökeret húznak a fülébe. Ha használ, a fül megdagad, a befűzés helyén megfeketedik, majd az elhalt rész kiesik. Patkányirtásra is használják. A gyökeret megtörve liszt közé keverik. Így a patkányt, vagy más rágcsálót meg lehet „étetni“, mérgezni.

103.(!) Hordeum vulgare L.; árpa. Zsákban, zacskóban megmelegítve a fültőmirigygyulladásra („mumusz“), fájós fülre (?) tették. Az árpasör jó vízkórság esetén (?).

104.(!) Hydrangea opuloides (Lam.) C. Koch; hortenzia. Levelét sebborogatásra használják (?).

105. Humulus lupulus L.; komló. A „komlóvirágot“ (tobozszerű virágzat) altató (+), idegnyugtató (+) teának főzik.

106. Hyosciamus niger L.; belénd, beléndlapi, belindkoró, bölénlapi. Leveles szárát összezúzva, megfőzve gennyes sebre (?), „kelisre“ (?), ütésre, daganatra (?) teszik borogatóként. Timsóban megfőzve fogfájásra (+) használatos öblögetőszerként. Magját is a fájós fogba teszik.

107. Hypericum perforatum L.; vérfű, orbáncfű. Közönséges, közismert gyógynövény. Kórójának levét égési sebre (+), ekcémára (?) borogatáshoz használják. Szemborogatónak is jó a teája (?). Az emésztőszervek megbetegedései, hasmenés, vérhas, gyomorégés és bélgyulladás esetén isszák (+). Jó hatása van a máj működésére is (+). A „gutta“ (agyvérzés) esetén is használatos (?).

Az állatgyógyászatban teáját vagy más növényekkel mint lósósdi, szulfű összefőzve gyomormenés, gyomorgyulladás, vérhas esetén használatos tehénnek, lónak, juhnak. A megszakadás esetén jelentkező „vérhuddást“ is gyógyítják vele.

108. Hyssopus officinalis L.; ezsóp. Leve szemgyulladás (?) esetén borogatóként jó. Kórójából hűlés (+) ellen készült tea. 1978-ban Csíkszentdomokosról kiveszett.

109.(!) Inula britannica L.; örvénygyökér. Virágos szárából köhögést, légcsőfájdalmat (+) szüntető tea készül.

110. Iris germanica L.; kékliliom. Gyöktörzsét megtisztítva a csecsemőknek adják fogínyerősítő (+) és szájpenészt gyógyító hatása (?) végett.

111. Juglans regia L.; dió, diófa. Leveléből főzött tea hajhullás, korpásodás (?), orbánc (+), étvágytalanság (?), de főleg mint hasfogó (+) és toroköblögető (+) szer jelentős. Ágyba téve bolhaűző hatású (?). Zöld termésburkát köhögés (+) és toroköblögető (+) tea főzésére, míg a száraz csonthéjas termés héját csonterősítőként (?) használják fel. A mag összetörve, megrágva „kelisre“ (+), eredésre (+) jó. Altató hatást (?) is tulajdonítanak a magnak. A magból forró vassal kinyomott „zsírt“ bőrgomba (+) ellen kenik a bőrre. A diófaolaj (pác?) hajhullás (?) esetén jó bedörzsölő szer.

112. Juniperus communis L.; boróka, borókafenyő, borsfenyő, borsika. A borsikabogyóból keszült tea főleg hűléses betegségek esetén jó. Így „rehoma“ (+), rekedtség (+) („megengedi a beteg hangszálat“), torokfájás (+), nátha (?) esetén használatos. Puffadás esetén görcsoldó (+), de vizelethajtó (+) hatása is ismeretes. Keserűn fogyasztva elhájasodás, elhízás (?) esetén javallják. Ágait, bogyóit elégetve fertőtlenítésre (?) használják füstölés révén.

Állatoknál megvágott gyökérből főzött levét megszakadás, „vérhuddás“, vérvizelés esetén használják a tehén gyógyítására. A zab közé borsfenyőmagot keverve indulás előtt etetve jót tehet a száraz kehes lónak.

113.(!) Lactuca sativa L.; fejes saláta, saláta. A salátaleves gyomorégésre (?) és gyomorsavpótlóként (?) használatos, mint gyógyhatású növény.

114. Lamium album L.; árvacsalán, árva csihán, fehér csalán, légycsihán, léscsihán. Külsőleg levelét sebre tapasztják (?), a fagyott testrészre is fagyás ellen (?), „vizér“ borogatására (?), aranyér (?) fürdőre használják fel. Virágjából idegnyugtató (?) tea és köhögés, hűlés (+) elleni öblögetőszer készül. Használják fehérfolyás (?) esetén is, mint lemosó folyadékot. Gyökerének főzete szamárköhögés esetén jó (+). Vízhajtó (?) hatását is számon tartják.

115.(!) Lathyrus vernus (L.) Bernh.; borsóberek, tarkaberek. Virágait szilikózis (?) ellen főzik teának.

116.(!) Laurus nobilis L.; babél, babér, babérlevél. Leveléből főzött tea hűlés (?), a dióhéjjal és pergelt cukorral elkészített folyadék, tea köhögés (?) ellen jó. Bolti fűszernövény.

117. Leonorus cardiaca L.; gyöngyaja, gyöngyalja, gyöngyajak, szúrós gyöngyaja. Virágos, leveles szárából főzött tea szívbetegeknek (+) használatos. Szívasztma, fojlás esetén, de szívnyugtatóként is használatos. Pajzsmirigynek szintén jót tehet (?).

118. Levisticum officinale Koch.; leostyán. A leostyángyökér magára fogyasztva, teának megfőzve vízelhajtó (+), epetisztító (?) hatású. Teája érelmeszesedés, magas vérnyomás (+) ellen is felhasznált. Alkoholmérgezéskor jó a leostyántea (?). Gyökere csihánlevéllel összefőzve izzadásgátló szerként (?) ismeretes. Kockára vágva lapijával együtt főzött levét epekő (+) ellen fogyasztják. A leostyánlapi rágva fogfájásra (?) jó.

119.(!) Lilium candidum L.; fehér liliom, liliom, Szent-Antal virága. Fehér sziromleveleit szeszbe téve tartósítják és sebek (?), pattanások (?) borogatására használják.

120. Linaria vulgaris L.; mezei tátogtató, vadtátogtató. Virágos szárának főzetét májbetegségek (+) és érelmeszesedés (?) ellen használják fel.

121. Linum usitatissimum L.; len. Házilag a lenmagot megtörve, édes tejjel elegyítve kelésre (+), sebre borogató. „Kelisre“ borogatónak használják a tótrépával összekeverve, édes tejföllel pépet készítve. A lenmagolaj a bőr felületén kenve égési sebek (+) gyógyítására jó. A mézzel készült mag megtörve tüdőkaverna (?) ellen jó. A lenmagból készült tea, zúzalék jó hashajtószer (+).

A lenmagot sós tárkonnyal elegyítve a tehén nyelvdaganatára (szájfájás?) használják. A kehes ló legjobb orvossága a lenmagból készült. A megőrölt lenmagot édes tejbe téve „lenmagos kötőt“ készítnek a lóseb, „kelis“ kifakasztására. Édes tej, lúdzsír és lenmag keverékéből készült eleggyel kezelik a gyomorgyulladásos lovat. A kehes lónak lenmag olajat töltnek le a torkán. Ezt főleg a cigányok csinálják, hogy túladjanak a felhízlalt, de kehes lovon. A lenmag pogácsát vízben áztatva s a levet a víz helyett a lónak adva jót tesz csitkókehe esetén.

122. Lysimachia nummularia L.; fillérfű. Leveles szárát „rehomás“ testrészek borogatására használják (?).

123. Majorana hortensis Mnch.; majoranna, majorána. Teájának gyomorfogó (?) hatása van, jó májbetegség (?) esetén. Használatos cukorbetegség (?) ellen is. A majoranna polyvája (szárított zúzalék) felszippantva elősegíti a tüsszentést, fojlástól (?) hasznosított. Ritka, cserepes növény. A hétfői piacon veszik a Maros megyeiektől.

124. Malva neglecta L.; papsajt. Gyökerét megtisztítva gyomorsavtúltengés (?) esetén ették. Levelét leforrázva rátették az eredésre (+). Korong alakú, lapos terméseit, a „papsajt“-ot teának megfőzve köptetőszerként (?), gyomormenés ellen (?) és értágítóként (?) használják.

125.(!) Malus pumila Mill. var. domestica Brokh.; alma, almafa.

Az alma jó vitaminpótló gyümölcs. A főzött almacikkel súrolva, s azt a csepegő alá ásva, mire elrothad, a „fökön“ is elmúlik, tartja a hiedelem. A sült alma vérhas (?) ellen jó. Héját megenni „mejfájás“-ra hasznos. Az almaecet mézzel étvágycsináló (?) hatású, vízzel keverve elhízás (?) ellen hasznos, de bélgyulladás (?) esetén is hatásos lehet.

Az almalapit száraz emberganével, fehér fűzfa „rénnel“ (rothadt fa), büdöskővel együtt füstölőként és abrakjába téve a ló kehe ellen használják. A disznó gyomorgyulladása, gyomorsülése esetén nyers, apróra vágott almát adtak. A tehén gyomormérgezésekor borecetet és almaecetet töltenek szájába, s almaecettel mosták le a ló sebes lábát is.

126.(!) Malus silvestris (L.) Mill.; vadalma, vackor. Savanyú gyümölcsét gyomorsavhiány pótlására (?) használják.

A vadalma ecet fokhagymás lével jó bedörzsölő szer, ha a disznó belázasodik, megcsömörlik.

127. Matricaria chamomilla L.; kamilla, székfű. A legáltalánosabban használt háziszer. Borogatásra, párlásra általánosan használatos. A bőr különböző sérülései, betegségei esetén külső lemosószerként, mint pattanásos (+) arc, bőrszárazság (?), (csihánlével együtt) fejviszketés (?), hajhullás (szeszes kivonata) (+), sebek (+), eredés (+), égési seb (+), kiütés (+), himlő (?) esetén és izzasztószerként (?) egyformán hatásos szer. Az érzékszervek, szem, fül gyulladásos állapotaiban kitűnő gyógynövény. Így a szemgyulladás (+), csipázás (+), „árpa“ (+) esetén borogatószerként, szárazon „kamillapárnának“ elkészítve fülfájás (+) enyhítésére alkalmazott. A tápcsatorna gyulladásos megbetegedései, mint a gyomorgyulladás (+), vagy gyomormérgezés (?), csemer (?), sárgaság (+) ellen is hatásos. Kisgyermekeknél szájpenész (+) ellen öblögetőszer, az aranyereseknek ülőfürdő (?) készítésére alkalmazott növény. Javítja a húgyhólyaggyulladást (?), s használják a fehérfolyás (?) lemosószereként is.

A tehén vérhasa, s a disznó gyomorsülése esetén is próbálkoznak adagolásával tea formájában. A baromfiaknak ivóvizébe töltik, a tyúkoknak teaként adják, ha a tarajukon valamilyen változást észlelnek.

128. Melissa officinalis L.; citromfű. Kórójából főzött teáját májbetegség (?) esetén használják.

129. Melittis melissophyllum L.; dobrogánlapi. Torokfájás (?) esetén jó öblögető tea készül belőle. Ritka növényfaj, Nyáros kaszálóin terem.

130. Mentha crispa L.; fodormenta, fodorminta. Izzasztó (?) tea készül belőle. Általában az emésztőkészülék és légzőkészülék betegségei esetén használatos. Így gyomorgyulladás (+), májfájás (?), epegörcs (+) és hasmenés (?) esetén használják fel. Köptető hatása miatt a dohányzásról való leszoktatás (?) egyik szere. A légzőkészülék megbetegedései közül köhögés, torokfájás, fojlás, tüdőgyulladás, hűléses betegségek (?) ellen javallott. Jónak tartják húgyhólyaggyulladás (?) esetén is. Idegnyugtatóként is alkalmazzák (?).

131.(!!) Mentha longifolia L.; lómenta, lóminta, vadfodorminta.

Az állatgyógyászatban torokgyík elleni főzet készül belőle a disznónak.

132. Mentha piperita L.; borminta, borsmenta. Hűléses megbetegedések esetében jó, s így köhögés (+), torokfájás (+) ellen isszák. Hűsítő (+), köptetőszer. Leveles ágait lábfájás (?) esetén borogatásra használják. Jó májbetegségek (+) gyógyítására is.

133.(!) Mentha viridis L.; kámformenta. Teája köhögés (+) ellen és görcsoldó hatásától fogva hasfájás (+) ellen jó. Jó hűsítő (+) hatása van.

134. Morus alba L.; eperfa, fehér eperfa. Cukorbetegség (+) esetén készül tea leveleiből. Vértisztító (?) hatású. A faluban nem terem.

135.(!!) Myricaria germanica L.; tamarikusgyökér, tamariska. Megszárított gyökeréből gyomormenés ellen tea főzhető teheneknek. Az Olt porondos-füves helyein (Gálkút-pataka) található.

136.(!) Nerium oleander L.; oliander, óliander. Leveleit gyulladásra tapasztva (?) alkalmazzák.

137.(!) Nicotiana tabacum L.; dohán, dohány, tubák. Szárított levelét épen, vagy porrá mor-zsolva használják fel. A „szivarat“ megfőzik, s levével mossák a fejet, hajhullás, hajmoly (?) ellen. Dohányt rágtak, s a levét a fájós fogra vették (?). Kövér embereknek elhízás esetén (?) ajánlják a dohányzást. A mézes dohánylapi hatásos borogatóként oldalborda törés-kor (?), de cserélgetve mellhártyagyulladáskor is (?). A kiáztatott dohánylevével bespriccelt ágyból elmenekülnek a bolhák (?). Zászpával összefőzve pedig, káposztalével elegyítve, 3-4 napig érlelve a fejtetű (fejtetű – Pediculus capitis) (?) ellen készült lemosószer. Ekcémás bőr (?) kezelésére készített keverék, ír összetételében is hasznos szer a dohánypor.

Az állatgyógyászatban a dohánylé itatása hatásos, ha a tehén „megfújja magát” vagy ha „megáll a kérője”. Dohánypor és összetört só elegyét a szemhályagos ló szemébe fújják. A dohánylé a varas ló lemosására is alkalmas. Tyúkvész, májfájás esetén dohánylével itatták a tyúkokat.

138.(!) Olea europaea L.; maszlina, olaj-bogyó. Gyomorégés (?) és gyomorsavtúltengés (?) esetén jót tesz a maszlinabogyó. Bolti csemege.

139. Orchis morio L.; baszapurdi, purdivirág. Földalatti gumói megszárítva, porrá törve, tejbe téve kábító erejű (?) folyadék. Lányoknak készítik nemi izgatószernek (?).

140. Origanum vulgare L.; erdei majoranna, szujfű, szulfű, szurfű. Egyike a legismertebb növényeknek. Teáját gyomorfájás (?), hasmenés (?), vérhas (?) esetén használják. Fulladás (+) elleni használata is ismeretes. Tisztítja a vesét (?).

A tehén és juh esetében szintén gyomormenés, vérhas ellen használatos, sokszor vérfűvel társítva.

141.(!) Oryza sativa L.; rizs, rizskása. Hasmenés (?) ellen vízben „szűz“ rizskását főztek.

Olajos tejbekását főznek a gyomormenéses tehénnek és malacoknak.

142.(!) Paeonia officinalis L.; bazsarózsa. A virág szirmaiból készült tea vakbélfájás (?) esetén és aranyérre (?) ülőfürdőképp volt alkalmazva. Leveléből készült folyadék a láb borogatására szolgál, görcsök ellen (?).

A virág szirmaiból főzött teát tehénnel itatták meg „vérhuddás“ (megszakadás) esetén.

143. Papaver rhoeas L.; pipacs, piros pipacs. Szirmaiból főzött tea hűlés, nátha (?) esetén jó, köhögéscsillapító (+) hatása miatt szamárköhögés (+) ellen használatos. Idegesség (?) elleni teaként is felhasználásra kerül.

144. Papaver somniferum L.; mák. A mákhéj teát csecsemőknek altatóként (+) használták. A pergelt mák vérhas (?) ellen hatásos. A sós fürdőbe ülő aranyeresek megmákozták az aranyeret s „visszahúzódott“.

A tehén borjúzáskor kijött borjútartóját megmákozták s így visszanyomták a tehén testébe. Valószínű összehúzó hatása van (?).

145.(!) Paris quadrifolia L.; négylevelű lapi. Egyik közismert és hasznosított, sebtapaszként szolgáló faj. Nyílt sebekre, eredésre, gennyhúzóként teszik (?). Vérzéscsillapító (?) hatása is van.

146.(!) Pelargonium odoratissimum L.; édesmuskátli, édesmuszkáta. Levelét sebre tették, gennyhúzó (?).

147. Pelargonium radula (Cav.) L’Hérit.; recésmuszkáta. Meghámozott szárát fogínyerősítőként (?) és szájpenész (?) ellen rágatják a kisgyermekekkel.

148.(!) Pelargonium zonale L.; lizi, muskátli. Szárát megmosva, szesszel fertőtlenítve végbélkúpként alkalmazzák, ha a kisgyermek „gyomra meg van sülve“ (gyomorszorulása van) (?). Levét sebre téve gennyhúzóként (?) használják.

149. Petasites hybridus (L.) G.M. Dch.; acsalapi, acsalapu, burusztujlapi.
Levelét gyulladáskor, kelések borogatására (+) használják. Fejre téve napszúrás ellen védekeznek (?).

Leveléből főzött teával itatják „gusásodás“ ellen a juhokat.

150. Petroselium hortense Hoffm.; peterzselyem, petrezselyem. Zöld levele étvágycsináló hatású (?). Petrezselyemzölddel dörzsölik a méhcsípést (+), sebre (?) borogatni is alkalmazzák. Gyökeréből vesebántalmak elleni teát készítenek, így vesegyulladás, húgyhólyaggyulladás, vízhajtóként vízkórság esetén (+). A tejben megfőzött, elnyomkodott gyökerét rongyba téve a vesére borították vesegyulladás (+) esetén. A méhbe feldugva terhességmegszakításra (?) (mechanikai hatás) használták. Magját porrá törve friss disznózsírral összekeverve kenőcsként hajhullás (?) ellen használják.

A tehén gyomorgyulladása esetén édes tejben főzött zöld petrezselymet itattak a beteg állattal. A petrezselyemzöldet csersznyeszárral, kokojzakóróval társítva vesegyulladás esetén adagolják, míg az állat vizelete megtisztul.

151.(!) Peucedanum oreoselinum (L.) Mnch.; mezei petrezselyem, vadpetrezselyem. Teáját vesegyulladás (?) esetén alkalmazzák vízhajtóként.

Édes tejjel főzetét gyomorgyulladásra, „s ha megáll a kérődzése“, a tehénnek adják. Az állatok száját is, ha fáj (tehén, juh), bedörzsölőként e növénnyel kenik.

152.(!) Phaseolus coccineus L.; fehér bivalyfuszulyka. Terméshüvelyét vérnyomás (?) elleni tea készítésére használják.

153. Phaseolus vulgaris L.; faszulyka, fuszulyka, paszuly. Zöld levelét (télen áztatva) fagyásra teszik (?). Hüvelyét vizelethajtó (+) teaként fekete kokojzával és nyírfalapival együtt pedig cukorbetegség (?) kezelésére használják. A porrá tört szemes fehér fuszulykát magára, vagy cukorral csonterősítőként (?), angolkór (?) ellen használják. Vízzel megfőzött porát ekcémás test (?) kenésére alkalmazzák. Érelmeszesedés (?), magas vérnyomás (?) esetén is a fehér fuszulyka por jót tesz. A fuszulykaleves szélhajtó hatású.

A tehén orbánca esetén pergelt vajfuszulykából olajjal keverve pépes kenőcs készül, ezzel kenik a sebes állatot. A fagyos fuszulykalapi, a szemes vagy porrátört fehér fuszulyka („faszulykaliszt“) a „mete“ és „sárvíz“ gyógyítására alkalmas a beteg juhoknál.

154. Picea excelsa (L.) Carsten.; fenyőfa, veresfenyő. A veresfenyő felhasználása szempontjából egyike a leghasznosabb gyógyhatású faféléknek. Szinte minden részéből készül valamilyen szer. Felhasználásra kerül a fa elégetett szene, a nyers vagy szárított kéregből főzött tea („cserlé“), a gyanta („folyószurok“ és „veresszurok“), a zöld ág újulás („fenyőbojt“), elszáradt tűlevél („csereklye“), a lehullott toboz („csalóka“) stb. Több esetben különböző szerekkel készített kenőcs, ír alapanyagát képezi a folyó- és veresszurok. A fenyőfa szén összetörve és kis darabokban fogyasztva vérhas (?) esetén használatos. A nyers kérget sebre (?) kenve, a kéregből főzött „cserlé“ gennyes sebek (?) öntözésére, bőrzsírosság elleni (?) fürdőzésre volt alkalmazva. A kovásszal, viasszal összegyúrt szurok kelés (?), eredés (?) gyógyítására alkalmas, a folyószurok hasadásos ekcémára (?) míg a veresszurok és méhviasz, vereshagymalé, kovász és főzőolaj keveréke orbánc (?) ellen használatos. A csicseri szurok rágása orbánc (?) ellen használatos. A csicseri szurok rágása fogtisztító hatású (+). A fenyő újításból, fenyőbojtból mandulagyulladás (?), fojlás (?) ellen készült tea. Beöntés formájában bélbetegségek (?), vérhas (?) esetén jó. Kenyérrel fogyasztva a fenyőbojt köptető hatású. A fenyőtűkből („csereklye“) torokfájás (?), torokgyík (diftéria) (?) ellen készül tea, melynek vértisztító hatást (?) is tulajdonítanak. A piros termős tobozokból készült szirup köhögés (+), szilikózis (+) ellen igen hatásos. A csalókalé viasszal, zsírral és juhsavóval kenőcscsé, írré keverve a bőr kiütése esetén hatásos. A sárgasággal (?) gyanús beteget hoszszabb ideig (30 nap) száradó csalókával telt szobába fektették (aromaterápia) (+).

Az állatgyógyászatban is széleskörűen felhasznált gyógynövény. A fenyőfakéregből főzött cserlé, esetenként halolófüvet is elegyítve a főzetbe, igen jó volt, ha a tehén nyakát feltörte a járom, de a lósebet is jól gyógyította. A veresszurok különböző elegyítő anyagokkal keverve (kovász, búzaderce, tejszín stb.) a sindéses lábú tehén körme közé téve puhította a sebet, de jó volt a kisebző „csics“ kenésére is. A rézpor, vaspor, őrölt bors, cukorpor, ivószóda és szurok porrá törve, a dühübogár (nünüke - Meloë proscaraboides L.) sárga levével összekeverve, langyos vízzel adagolva a veszett kutyának hatásos szer.

155. Pimpinella anisum L.; ánis, ánizs. Teáját görcsoldóként (+), szélhajtóként (+) használják,
főleg a gyermekek számára. Vizelethajtó (?) hatásáért is főzik.

156. Pinus silvestris L.; erdei fenyő, lúcs, lúcsfenyő. A rügyéből köhögés elleni (+) és vízhajtó (?) tea készül.

157.(!) Piper nigrum L.; bors, csipős bors. Fogfájás esetén lyukas fogba téve szünteti a fájást (?). A borsos pálinka hasmenés (?) és „geleszta“ ellen (?) volt használva. A tűzbe szórt megtört bors és csipős paprika füstjével irtották a poloskát (?). Különböző anyagokkal összekeverve var (?) ellen készült orvosság, kenőcs belőle.

A borsos tejet a juhok „vérülése“ (csemer) és a baromfiak bármilyen betegsége ellen adják. A pulyka nyakán, „ha nem hányja ki a gyöngyeit“, lábukat ecetbe mártják, s 3-4 csípős borsszemet nyeletnek le vele. A tyúkvész ellen borsos és paprikás szalonna kockát nyeletnek a beteg állatokkal. A borsos, fokhagymás pálinka jó „geleszta“ elleni hajtószer a disznónak. A kutya veszettsége ellen l. 154.

158.(!) Pirus sativa Lam. et Dc.; körte. Gyümölcse szélhajtó (?) hatású.

159.(!) Pisum sativum L.; borsó. A főtt, sült meleg borsószemet három napig fogyasztva sikeresen használták bélgiliszta, bélféreg ellen (?).

160. Plantago major L. és Plantago media L.; útifű, útilapi. Külsőleg gennyes sebekre, „kelisekre“ (+) tapasztják. Feloldja a „vizér fekélyeket“, borogatásként teszik a lábszárra (?). Teája köhögés (+), fulladás (+), torokfájás (?) ellen jó. „Bogyójának“ teája idegnyugtató (?) hatású, tartják.

161. Polygonum aviculare L.; pajzsfű, parcsfű, porcsfű. Ördögbordával, kimagzott csihánvirággal összedörzsölve teáját vérhas (+), bélhurut (?) ellen használják.

162.(!!) Polygonum bistorta L.; ráknyakfű, síklapi.

Gyökerének zúzatát, de leveles szárát is teának főzve a tehenek vérhasbetegsége esetén adagolják.

163. Polygonum hydropiper L.; Polygonum persicaria L.; hunyor, hunyorfű. Levelét „szunyák“ (esőhozó pőcsile – Haematopoda pluvialis L.) csípése esetén dörzsölik a csípésre. Levét szeplő ellen (?) használják, és sebek borogatására (?).

Az állati sebek egyik legjobb borogatószere, megakadályozza, kiűzi a legyek lárváit („nyüvek“) a sebből.

164.(!) Polygonatum officinale L.; medveszőllő. Főzetét a gyenge szem erősítésére (?) használják lemosószerként.

165. Populus nigra L.; nyárfa, fekete nyárfa. Leveles ágait reuma elleni (+) fürdőzésre használják.

166. Potentilla anserina L.; fehérhátú hátlár, libapimpó, libafű, lúdláb, lúdlábfű, pipepimpó. Teája hasmenés (+), gyomorgyulladás (+) és kicsinek bélhurut (+) ellen használatos. Főzetét vérzéscsillapítóként (+) is használják, sőt a havivérzés zavarai (?) esetén is ajánlják. Jónak tartják hűlés (?), szamárköhögés (?) esetén is.

A tehénnek gyomormenés elleni tea készül főzetéből.

167. Primula veris L.; kakasvirág, kakukkvirág, kankalin. Főzetével daganatot (?) borogatnak. Virágának teája szemet párolni (?) jó. Főleg köptetőnek (+) és köhögés (+), tüdőgyulladás (?) esetén használják. Sárgaság (?), májbetegség (?) esetén is próbálkoznak vele.

168. Prunus avium L.; cseresnye, cseresznye. A cseresznyeszár (terméskocsány) teája vizelet-hajtó (+), vízkórság ellenes (+), vesetisztító (+) hatású. Húgyhólyaggyulladás (+) esetén is felhasználják.

169.(!) Prunus domestica L.; szilva. A nyers szilvát gyomorsavpótlóként (?), míg az aszalt szilvát megfőzve levesen hashajtóként (?) használják.

170. Prunus spinosa L.; kökény, kék kökény. Savanyú bogyóit hasmenés ellen, hasfogóként használják (+). A helység környékén ritka, Szedlokán van pár bokor belőle.

171. Pulmonaria officinalis L.; dungó-berek, dungóvirág, tüdőfű. Leveles, virágos szárából köhögés (+) és légcsőhurut (+) ellen főznek teát.

172. Quercus petraea (Matt.) Liebl.; cserefa, tölgyfa. A szárított cserefa kéreg főzetét kiütések lemosására (?) és aranyér fürdőként (+) hasznosítják külsőleg. Teáját gusásodás (?), hasmenés (+) esetén és terhességmegszakító szerként (?) itták. Leveléből izzadásgátló (?), vérzéscsillapító (+) és elhízás elleni (?)
tea készült.

A kéreg főzete, de a cseremakk is gyomormenés esetén használatos a tehénnél.

173.(!!) Ranunculus repens L.; lantornafű.

Sebek (?) borogatására használják, főleg a lovaknál.

174.(!) Raphanus sativus L. convar. niger (Mill.) D. C.; fekete retek. A gyökeret kifúrva, cukrot vagy mézet téve bele, fogyasztják sárgaság (?), illetve epekő (?) ellen. A gyökér reszeléke gyomorégés (?), mézzel összekeverve fojlás (?), tormával elegyítve pedig dohányzás (?) ellen használatos. Levét szirupnak elkészítve szamárköhögés, cukorbaj és vesekő (?) esetén jó.

175. Rheum rhaponticum L.; rebarbara. Levélnyelét rágcsálva hashajtó hatású (+). Gyermekcsemege, de ritka.

176.(!) Rhinanthus alectorolophus (Scop.) Pall.; csengőkóró. Virágos szárát fekélyes gyomorbántalmak (?) és epe-, illetve májgyulladás esetén használják (?).

177.(!) Ribes grossularia L.; füge, egres. A belőle készült bort gyomorfekély (?) ellen isszák.

178. Ribes nigrum L.; fekete ribizli, fekete ribiszke. Leveléből májbajra-sárgaságra (?), fojlásra (?) készült tea, vérnyomáscsökkentő (+), vizelethajtó (+) hatású. Bogyós termése vérpótló hatású (+?), és csuklás esetén (?) is használatos. A fekete ribizli bora vérnyomást emelő (+), vérpótló (+), vérszegénység esetén (+) hasznosítható.

179.(!) Ribes rubrum L.; piros ribizli, piros ribiszke. A bogyójából készült bor vérnyomást emelő (+) hatású. Úgy tartják, hogy aki vérbajban (?) volt, annak minél több piros ribizli bort kellett innia.

180. Ricinus communis L.; ricinus. A ricinusolaj hashajtó (+) hatású.

181. Robinia pseudacacia L.; akác, akácfa, fehér akác. Levelét eredésre (?) teszik. Az akácfavirágból készült tea hűlés (+), köhögés (+) esetén használatos. Még a gyomorműködés (?) elősegítésére és húgyhólyaggyulladás (?) esetén is használják.

182. Rosa canina L.; csipkefa, hecselli, seggvakaró, rózsabogyó, vadrózsa. Jól ismert és hasznosított növény. Fáját elégetik, s a kicsepegő levével kenik a bőrgombás bőrt (?). Levelének teáját, de magát a levelet is kézdagadás (?) esetén borogatóként használják. A hecserlivirág szirmait tejszínnel, szurokkal összefőzve kenőcsként használták bőrzsírosság esetén (?). A bogyójából főzött tea vitaminforrás a szervezetnek. Ugyanezt a teát gyomorfájás (?), hasmenés (+) esetén használják. Jó meghűlés, köhögés ellen is (?). A szívasztma (?) és idegnyugtató (?) hatásánál fogva ezek ellen is ajánlják. A bogyó húsát a lyukas fogba téve szünteti a fogfájást (?).

183. Rosa spp.; tearózsa, rózsafélék. A szárított rózsasziromból főzött rózsaméz kisbabák szájpenésze (+) ellen használatos.

184. Rubus caesius L.; szeder. A szederlevél teával borogatják az ekcémás (?) bőrt, de vértisztító (?) és nyugtató (?) hatást is tulajdonítanak neki. A szeder gyümölcséből hasmenés elleni tea (?) készül, gyermekeknél enyhén hashajtó (?). Ritka erdei cserje környékünkön, Szedloka fejében terem.

185. Rubus idaeus L.; málna, mánafa, mánabokor. Leveléből főzött tea lábfájás (?) párolására, a levél maga pedig seb borogatására (?) használatos. A tea étvágycsináló, gyomorégés, gyomormenés, gyomorsavtúltengés és sárgaság ellen is jó (?). A málna gyümölcséből készült szirup rekedtség (?) és tüdőgyulladás (?) esetén hatásos.

186. Rumex acetosa L.; sósdi, sóska. Gyomorsavhiány ellen és dohányzásról való leszokás (?) céljából is fogyasztják.

187. Rumex alpinus L.; lórum, nagy lórum. Gyökerét megreszelve, tejbe és kovászba három napig érlelve sárgás folyadék képződik, melyet a rüh (+) kezelésére használtak.

Az állatgyógyászatban leveles, kimagozott szárát gyomormenés esetén használják, minden nagy állatnál.

188. Rumex crispus L.; lórum, lósósdi, lósózsdi, vad lósósdi. Virágos, kimagzott szárát gyomormenés (+) és vérhas (?) esetén használják.

A lósósdi tea vérfűvel társítva a nagyobb házi állatok legjobb gyomormenés, gyomorgyulladás, vérhas elleni szere (bükkfakéreg liszt és ecetes puliszkaliszt keverékével). Levét használják a tüdőgyulladáskor is, borogatóként (tehénnek).

189. Salix alba L.; fűzfa, pimpófa és Salix cinerea L.; rakottya. A porrá tört szárított kéreg sebre hintve vérzéscsillapító (?). A „kereg“ teáját nyírfalevéllel társítva reuma elleni fürdő (+) készítésére használják, de jó lázcsillapító (+) hatású is. Használják aranyérfürdőnek (?) is. A fűzfalapi, reuma kezelésére (+) alkalmas, a rakottya is! Ugyanez hajhullás (?) esetén is használatos. A „pimpója“ (barkavirágzata) szén-re téve s ecettel társítva jó pároló szer nátha (+) esetén. A szentelt pimpót (barkát) torokfájáskor (?) nyelték le.

Az állatgyógyászatban a fűzfa kéregből főtt teát a gyomormérgezéses tehén itatására, s az üleméresedett lábú bárány és juh lábának locsolására használják. A kehes ló kezelésére használt fűzfatapló és „fűzfarén“ felhasználását l. az 5. és 125. szócikknél. A szentelt pimpót meggyújtva a tehén és juh tőgyének füstölésére használják, ha megmarja a menyed (menyét), kígyó, vagy ha „megszopja a béka“. Hatásos a tőgyromlás esetén is.

190. Salvia officinalis L.; zsálya. A zsálya levét foggyulladás (+), fogínygyulladás (+) és mandulafájás (+), tüdőasztma esetén használják öblögetőszer-ként. A szem (?), fül (?) és fogfájás (+) esetén szintén hatásos. Teáját borogatóként ekcéma (?) és gusa (?) ellen hasznosítják. Hatásosnak tartják iszákosság (?) esetén is.

191. Sambucus ebulus L.; födi bodza, gyalog bodza, büdös bodza. Virágaiból főzött teáját iz-zasztószerként (+), köptető (?) és vérnyomáscsökkentő (?) hatásáért főzik.

A vérejáróval együtt megfőzve – leveles ágaikat zsákba varrva a tehén lábcsavarodása esetén borogatóként használják.

192. Sambucus nigra L.; bocza, bodza, fekete bodza, vadbodza, bojza, bozza. A kérgéből vizelethajtó (?) tea készül. Levelét reuma és daganatok borogatására használják, a levél és kéreg főzetét viszont az eltörött testrész és „vizér“ (?) esetén fürdő formájában hasznosítják. Virágából készült teáját izzasztószerként (+), hűléses betegségek, légcsőhurut (?) esetén javallják. Teáját és szirupját (citrommal, cukorral elkészítve, két hétig érlelve) a tejelválasztás (?) fokozására és idegnyugtatóként (?) használják. A levél és virág főzete görcsoldó (?) hatású.

A tehén testén levő daganatot felfőzött víz és bor keverékébe tett timsó, méz és bodzafa virág levével öntözték.

193. Satureja hortensis L.; csombor, csombord, kerti csombord. Teáját fogfájásra (?), májbetegségre (?) és vérnyomást csökkentőként (?) használják. Éhére fogyasztva bélféreg ellen jó hatású (?).

194.(!!) Secale cereale L.; rozs, tavasz rozs.

A tavasz rozs állatgyógyászatban széleskörű felhasználásra talál. Különösen a kehes ló gyógyszere. A szemes rozs adagolása a tehén felpuffadása, csumás (csitkókehe) ló, a sárvizes, aprós juh esetében történik. A pergelt és megtört rozs cukorral, büdöskővirággal (kénnel) és avas hájjal keverve a ló zablájára kerül, hogy indítsa meg a folyó kehet. A nyers, tört pityóka rozzsal szintén a folyó kehe ellen való. A rozskorpából készült moslékot a tehén gyomorgyulladása, a ló szőrférge ellen hasznosítják. A rozsból főzött pálinka után maradt „malátát“, „malótát“ a juh „meté“-je ellen adták, de ezzel borogatták üleméresedés esetén is a juh lábát.

195.(!) Sedum acre L.; varjúhajfű. Pozsgás leveleit reumás bedörzsölőszerként (?) használják, szeszes oldatban szétnyomva.

196.(!) Sempervivum tectorum L.; kőrózsa, kövirózsa, házi kőrózsa. Leveleiből kicsavart levét a fájós fülbe csepegtették (?).

197.(!) Senecio rupester W. et K. és Senecio vulgaris L.; rontófű. Kórója megtörve, megsózva vakütésre, törésre használatos (?).

Az állatok sebeire, daganataira szintén használatos, főleg a tehénnek és lónak.

198.(!) Silene armeria L.; cinktoria, cintória, cintórium. A növényt összetévesztik és az ezerjófű (Centaurium umbellatum L.) helyett szedik. Felhasználása hasonló ezzel. A hatásmódot, felhasználásmódot l. az 57. szócikknél.

199. Sinapis alba L.; A mustármagot megdarálva eszik, érelmeszesedés (?) ellen. Éhgyomorra fogyasztják.

200.(!) Solanum lycopersicum L.; paradicsom, piros paradicsom. A „kelises“ sebre paradicsomszeletet tettek. Szájfájás (?), torokgyulladás (?) esetén jó volt a piros paradicsom leve. A gyomorsavhiányra (?) sok paradicsomot kellett enni.

A tehén és a juh szájfájása esetén a sós tárkony mellett paradicsomot is kentek a fájós szájra, körömsindésekor pedig paradicsomot kötöztek a körömre.

201.(!) Solanum tuberosum L.; pityóka. A pityókás verembe fektették a hűléses beteget (?), s helyrejött. Szeletet vágva fagyásra (?) tették. Reszelve, ecetesen a lázas beteg kezébe és talpára kötözték, csökkenti a lázat (?). A reszelt pityóka az elégett testrészre (?), fagyásra (?) is jó. Kívül, borogatóként a hasra tették gyomorgyulladás esetén (?). Kipréselt leve cukorral fogyasztva gyomorfekély (?) ellen használatos. A „sóska pityóka“ (sóban, hajában megfőzött pityóka) vérhas (?), míg a sült pityóka szélhajtó (?) hatású. A „pityókapárló“ húgyhólyag gyulladáskor (?) tesz jót.

Az állatok betegségei ellen is jól használható. A nyers pityóka szeletek büdösvirággal (büdöskővirággal) a tehén köhögése, vereshagymával gyomormérgezése ellen jó. A moslékba belevágott fagyos pityókát a juh „sárvize“ és „mételye“ esetén adják addig, amíg meggyógyul.

202. Sorbus aucuparia L.; belekenyer, belekenyér. A belekenyer kéreg főzete fájós fogba öblögetni jó, szünteti azt (?), de jó hatása van gyomormenés (?) és vérhas (?) esetén is. Leveléből készült tea hashajtó (?) hatású. Az érett bogyótermések akár nyersen, akár szárítva és teának megfőzve étvágycsináló (?), magas vérnyomás (?) és vesekő ellenes (+) hatású, úgyszintén a cukorbaj (?) ellenszere is.

A kéregből készült tea gyomorgyulladás, gyomormenés és vérhas (borjú) ellen használatos az állatgyógyászatban.

203.(!) Spinacia oleracea L.; spenót, spenótlapi. A spenótból készült ételek vérpótló (?) hatásúak.

204.(!) Stellaria media (L.) Cyr.; tyúkorrfű. Leveles szárának zúzalékát sóval összekeverve ütközetre, romlásra (?), sebre (?) teszik borogatóként.

205. Symphytum officinale L.; nadály, fekete nadály. A fekete nadály gyökerének reszeléke, föld feletti részeinek főzete jó borogató repedés (+), törés (+), „csontszúj“ (csontritkulás) (?) esetén. A gyökér reszeléke édes tejjel összefőzve kelések (+) borogatására alkalmas, míg gyógyszeszes, csípős borsos keveréke az ekcémás (+) bőr kenésére használatos. Az egész növényből készült főzet aranyereseknek (?) hatásos fürdő.

Az állatok gyógyítására is gyakran használatos. Teája vérhas, „vérhuddás“ esetén itatódik, külsőleg a tehén és juh tőgyromlása, míg halaló fűvel összefőzve a ló lábtörésének (?) borogatására, de a disznó lábának öntözésére is használatos.

206.(!) Syringa vulgaris L.; fehér boroszlán, fehér orgona. Levelét sebborogatóként használják (?), de jó repedésre, törésre is. A borogatásra használt főzet a trombózisos (?) lábra rátéve is jót tesz. Fehér virágainak zúzata tejszínnel és cukorral összekeverve kenőcs formájában a bőrszárazság ellen orvosság.

207. Taraxacum officinale Webb.; cikória, gyermekláncfű, lánclapi, pitypang, sárgavirág. A szárított cikória gyökeréből készülő főzet epe- (+) és májfájás (+) ellen, míg a virágaiból készült szirupjának (100 virág, 1 kg cukor...) köhögés, fojlás, tüdőasztma (?) esetén van hatása. Levele főzete, de maga a levél is reuma esetén jó borogatószer (?). Teája elhízás esetén is jót tesz vizelethajtó hatása (+) révén.

208. Theobroma cacao L.; kakaó. Elkészítve kávénak vérnyomásemelő hatása van (?). Exotikus élvezeti cikk.

209. Thymus spp.; kakukkfű, mezei csombor, vadcsombor. Leveles föld feletti részéből hajhullás (?), korpásodás (?) ellenes és szeplőirtó (?) tea készül. Szájöblögetőként, szájpenész (?) esetén is felhasználható. Máj betegsége – sárgaság (?), bélgyulladás ellen is ismert. Vérnyomáscsökkentő (?) és vizelethajtó tulajdonságot (?) is tulajdonítanak neki. Leghatásosabb azonban köhögés (+), légcsőgyulladás (+) és tüdőasztma (+) esetén.

Vadcsombort rágatnak a gyomorgyulladásos tehénnel is.

210. Tilia cordata Mill.; szádokfa, szádogfa, hársfa. A hársfavirág főzetét főleg hűléses megbetegedések esetén használják, így rekedtség, köhögés (+), nátha (+), torokfájás (+), s mézzel keverve tüdőgyulladás (+) ellen. Jó izzasztószer (+). Nyugtató hatásánál fogva jó az idegeknek (+). A kérgéből főzött tea hasmenés (?), bélgyulladás (?) esetén jó. Vizelethajtó hatását is ismerik (+).

211.(!) Trifolium pannonicum L.; fehér herebotikó, nagy fehér herebotikó. Virágjának főzete fojlás (?) és tüdőgyulladás (?) ellen használatos.

212. Trifolium pratense L.; piros here, piros herebotikó. Hűléses betegségek (+) ellen készül tea belőle.

213. Trifolium repens L.; fehér here, fehér herebotikó, fehér herevirág, vadhere. Teáját torokfájás (+), vesegyulladás (?) és idegnyugtatóként (?) használják. Jónak tartják fehér folyás (?) esetén is.

214.(!) Triticum vulgare Vill.; búza. A melegített búzára fekve vesegyulladást (?) enyhítettek. A búzakorpa (derce) leforrázva a lábizzadás (?), édes tejben megáztatva „kelisre“, daganatra (?) használatos. A finom liszt elkeverve égési sebekre (?), szesszel pedig eredésre volt használatos.

A forró tejet és búzadércét összekeverve a juh szájsindésekor alkalmazták. A savanyú kovászlé a disznónak gyomorsülés esetén tett jót. Szappanos forrásvízben vajjal, olajjal keverve sósan „gelesztahajtó“ szerként használatos a tehénnél.

215.(!) Tropaeolum majus L.; sárog sarkantyú, sárga tőcséres. Levelének főzete hasmenés (?) ellen jó.

216. Tussilago farfara L.; békavirág, martilapi, sárgavirág. Levelét nyílt sebekre és égési sebekre borítják (?). Pipába tett szárított levelét görcsös köhögés (+) ellen szívják. A levél teája iszákosság (?) ellen is használatos. Virágjából készült tea köhögés, szamárköhögés (+), hörghurut (+), mellhártyagyulladás (+) és tüdőasztma (+) esetén hatásos. A virágból főzött szirup fojlás (+) és szilikózis (+?) esetén igen jó gyógyszer.

A tehén lába, ha varas, leveléből készült fő-zettel kell borogatni.

217. Urtica dioica L.; csihán, csihány, csalán, csipős csihány. Sokféleképpen és sokféle betegség ellen felhasznált növény. Gyökeréből készült főzet hajhullás, korpásodás (+), kiütés (viszketegség) (+), sárgaság (?) és timsóval összefőzve ülőfürdőként aranyér (+) ellen jó. A „csihánágy“, vagy a csihánnal való megveregetés gyógyította a szívasztmát (?), a hűléses megbetegedéseket (zsába) (?), s a huzattal (?) is jót tett. A zöld, leveles csihán, de a „kimagzott“ csihán is sokféleképpen volt használva. Teaként elkészítve ekcémára (+) borogatóként, égési sebre sebtapaszként (+), pattanásos arcnak lemosószerként és vizelethajtóként (+) használják. Más anyagokkal elegyítve szintén jó hatású különböző betegségek ellen. Így cukros leve vértisztító (?), szeszben elmorzsolva, kioldva ízületi fájdalmak (+) bedörzsölőszereként, kamillával összefőzve a bőr szárazsága (+) s leostyán levével társítva izzasztószerként, elhízás (+) ellen használatos. Felforrósított csalánlevelekre ráülve megszakadt a terhesség (?).

A tehenek és juhok sindése esetében csihánt forráznak, s azt adnak, s levét itatják a beteg állattal. A disznók mindenféle betegsége ellen jó a csihán, úgy-szintén a baromfinak is keverttel elegyítve. A tehén tőgyének kígyó által történt megmarásakor vízben áztatott kígyóbőrrel súrolták a tőgyet, s kilenc szál csihánnal veregették azt. Mágikus gyógyításmóddal (ráolvasással) is társították a mechanikus gyógyítást.

218. Vaccinium myrtillus L.; áfonya, fekete áfonya, fekete kokojza, kokojza. Leveles ágaiból főzött tea hasmenés (+), gyomorgyulladás (+), vérhas (+?) ellen használt. A bogyók szeszes oldatban szintén jó gyomorfogó (+) hatásúak és vértisztítók is (?). Kórójának főzete fuszulykahüvellyel és nyírfalapival cukorbetegség (+) ellen hasznos. Jó lehet ágybavizelés (?) esetén is.

Kórójának főzete a tehén vesegyulladása esetén használatos.

219. Vaccinium vitis - idaea L.; piros kokojza, kokojza. A piros kokojzakóró teát vesefájás, vesegyulladás (+) esetén adagolják. Javasolják még idegnyugtatóként is (?).

220. Veratrum album L.; ászpa, zászpa. A gyökeréből főzött zászpalevet vágott dohány- és káposztalével keverve, érlelve, a keverékkel hajat mostak, majd lekötötték a tetvek (fejtetű) ellen.

Az állatgyógyászatban is a zászpalevelet külső élősködők, tetvek ellen főzték a tehén, kecske, disznó esetében. Ugyancsak ez a lé jó öntözőszer rüh (ló) és var (juh) esetén. Megjegyzendő, hogy a lemosott állatot azonnal letakarják, mert mérgező.

221. Verbascum phlomoides L.; ökörfarkkóró. A kórójából főzött teát „fojlás“ ellen használják (+).

222. Viola odorata L.; ibolya. Külsőleg levelének teája és a levél az ekcémás (?) bőr borogatására hasznosítható, belsőleg gyomorfájás (?) ellen jó.

223. Viola tricolor L.; fecskefű, fecskevirág, vadárvácska. Teája hűlés (?) ellen, borogatóként reumára (?) és bőrbetegségek (+), gyulladásos sebek (+) ellen használatos. A női nemi szervek gyulladása esetén jó lemosó szer (?).

224.(!) Viola witrockiana Gens.; árvácska. Teáját köhögés (?) ellen fogyasztják.

225.(!) Vitis vinifera L.; szőlő. A savanyú bor gyomorsavhiánykor használatos (?), emeli a vérnyomást is (?).

226. Zea mays L.; kukorica, törökbúza. A főtt kukorica elhízás (+) ellen hatásos, a pattintott kakas gyomorsavtúltengés (?) ellen. A torzsavirágzat „bajusza“ megfőzve vizelethajtó (+), vízhólyaggyulladás (+) és vesekő esetén (+) hatásos. A pergelt kukorica-liszt vízzel elkeverve s bőrre tapasztva jó a bőrzsíros-ság (?) ellen. Tejben áztatva viszont a kelisre jó (?), kifakasztja azt. A forró puliszka ekcémára (?) téve csök-kenti a fájdalmat.

A puliszkaliszt lósósdi maggal, bükkfakéreggel ecetesen a tehén vérhasa esetén, míg hályogkékkővel keverve a kehes lónak jó. Dögvészkor szénamulhás törökbúzakevertet adnak a baromfinak.
 
Pótlék (P)
1. Szénamulha. A szénatöredék és különböző növények magjai képezik. Forró vízzel leöntve izzasz-tószerként, hűléses, náthás esetekben, felfázás, vízhó-lyaggyulladás esetén használják. Páráját belélegezve szívasztma és tüdőasztma ellen használják. A szénamulha fürdő aranyér ellen is jót tesz. A pára fülfájás, fülfolyás esetén is hasznosítható.

Az állatgyógyászatban a szénamulha forrázatát kenderzsákra öntik s borogatják a tüdőgyulladásos tehenet, vesegyulladásos lovat. A szénamulha pára jót tett a csitkókehe, kehe esetén is, az állat fejére húzzák a zsákot, hogy a ló lélegezze be.

2. Lóganyé tea, lódió tea. Kamillát és „lódiót“ főztek össze gézbe csavarva. A keletkező tea köhögés, tüdőgyulladás ellen volt jó. A kis gyermekeknek a csitkó, míg a felnőtteknek a „lódió“ volt a hatásosabb. Az iszákos embernek is lóganyé levet csavartak le a torkán.

3. Marhaganyé. Sóval meghintve, egy fehé rongyba beletéve hatásos borogató volt az égett sebre.

4. Hangyaboly. A fenyőcsereklyéből készült hangyaboly mindenestől megfőzve hűléses betegségek esetén jó fürdővizet szolgáltat. Teája is iható.
2. A csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban használt növények felhasználási módjának mutatója

2.1. Embergyógyászat
 

 
- agyvérzés (gutta) 107(?); alkoholmérgezés 118(?); altató 105(+), 111(?), 144(+); angolkór ellen 153(?); aranyér ellen 27(?), 38(?), 42(!)(?), 114(?), 127(?), 142(!)(?), 144(?), 172(+), 205(?), 217(+), P1;

- „árpa“ ellen 127(+); ágybavizelés 218(?);

- belsővérzés 4(?), 51(+);

- bélbetegségek 57(+), 154(?); bélféreg, bélgiliszta ellen 80(?), 159(?), 193(?); bélgyulladás ellen 107(+), 125(!)(?), 209(?), 210(?); bélhurut ellen 161(?); bélhurut ellen (kicsiknek) 166(+); bolhaűző 14(?), 38(+), 41(?), 111(?), 137(?); borjúorbánc 47(+); borogatás a lábszárra 160(?); bőrbetegségek esetén 12(!)(?), 26(+), 57(?), 223(+); - cukorbaj, cukorbetegség 74(?), 94(?), 123(?), 134(+), 174(!)(?), 202(?); - csalánkiütés 4(?); csemer ellen 127(?); csipázás 127(+); csonterősítő 76(?), 123(?); „csontszúj“ (csontritkulás) 205(?); csuklás 28(?), 70(!)(?), 178(?); - daganatra 89(?), 106(?), 167(?), 192(?), 214(!)(?); darázscsípés ellen 70(!)(?); dohányzásról való leszokás 10(+), 36(?), 38(+), 99(?), 130(?), 174(!)(?), 186(?); - ekcéma borogatása 10(?), 25(!)(?), 26(+), 38(?), 47(+), 107(?), 137(!)(?), 153(?), 172(?), 184(?), 190(?), 217(+), 222(?), 226(+); ekcémára 226(?) – forrón; ekcémás bőr 205(+) – kenése; elhízás ellen 28(+), 70(!)(?), 112(?), 125(?), 137(!)(?), 217(+); eltörött testrészre 192(?) – fürdőzés; epefájás 57(+), 70(!)(?), 98(+), 207(+); epegörcs 130(+); epegyulladás 176(!)(?); epekő ellen 118(+), 174(!)(?); epekő 38(+), 40(?), 65(?) – elhajtó; epeműködést javítja 66(+); eredésre 43(!)(?), 48(!)(?), 76(?), 91(!)(?), 111(+), 124(+), 127(+), 145(!)(?), 154(?), 181(?), 214(!)(?) – szesszel; epetisztító 118(?); - égési sebre 1(!)(?), 48(!)(?), 107(+), 121(+), 127(+), 214(!)(?), 216(?), 217(+), P3; égett testrészre 89(?), 201(!)(?); érelmeszesedés ellen 31(!)(?), 42(!)(?), 50(?), 77(?), 118(+), 120(?), 153(?), 199(?); értágító 124(?); étvágycsináló 23(?), 40(+), 57(+), 70(!)(?), 99(+), 123(!)(?), 150(?), 185(?), 202(?); ét-vágyfokozó 24(+); étvágygerjesztő 36(+); étvágyjavító 18(+); étvágytalanság ellen 111(?); - fagyásra 24(+), 153(?), 201(!)(?); fagyott testrészre 48(!)(?), 114(?); fájós fogra 202(?) – öblögetni; fájós fejre 48(!)(?); fájós fülbe 196(!)(?); - fehérfolyás ellen 65(?), 114(?), 127(?), 213(?); fejfájás 33(+), 36(?), 53(!)(?), 78(!)(?); fejtetű ellen 137(!)(?), 220(?); fejviszketés 33(+), 127(?); fekélyes gyomorbántalmak 176(!)(?); felfázás 38(?), P1; fertőtlenítésre 112(?) – bogyóit füstölésre; - fogfájásra 23(?), 83(!)(?), 88(!)(?), 106(+), 118(?), 137(!)(?), 157(?), 182(?), 190(+), 193(?); foggyulladás 190(+); fogínyerősítő 110(+), 147(?); fogínygyulladás 190(+); fogtisztító hatású 154(+); fojlás (asztma) ellen 9(?), 19(!)(?), 42(!)(?), 53(!)(?), 57(?), 68(!)(?), 75(?), 77(?), 99(?), 117(+), 123(?), 130(?), 134(?), 174(!)(?), 178(?), 207(?), 211(!)(?), 216(+), 221(+); - friss vágásra 7(!)(?); „fökön“-re (sümölcs, szemölcs) 50(?), 62(+), 63(!)(?), 30(!)(?), 125(!)(?); - fulladásra (asztma) 19(!)(?), 140(+), 160(+); - fülfájásra 26(?), 43(!)(?), 47(?), 73(?), 103(!)(?), 127(+), 190(?), 196(!)(?), P1; fülfolyás P1; fültőmirigygyulladás („mumusz“) ellen 42(!)(?), 103(!)(?); - „geleszták“ (giliszták) ellen 23(+), 80(?), 84(!)(?), 157(!)(?);


















































































-




































2.2. Állatgyógyászat
Baromfiak: baromfiak bármilyen betegsége ellen 157, 217; dögvész 226; ízületes tyúk gyógyítása 24; májfájásos tyúknak 24, 52, 137(!); „nem hányja ki a gyöngyeit“ (pulyka) 157(!); szárnyas állat mindenféle betegsége ellen 24; tetves tyúk kezelése 52; tyúkvész esetén 14, 23, 137(!), 157(!);

Kutya: „gelesztás“ kutya kezelése 23, 52; veszettség ellen 154, 157(!);

Disznó (sertés): agyhártyagyulladás, fejfájás, fej megdagadása 102(!!) – gyökérhúzás; „geleszta“ ellen 23, 84, 157(!); gyomorgyulladás 14, 125(!), 188; gyomormenés 141(!), 187, 188; gyomorsülés esetén 2(!), 125(!), 127, 214(!); lázcsillapító 14, 126(!); megcsemerlés 23, 126(!); mindenféle betegségek ellen 61(!), 102(!!), 217; rühös (varasos) disznó gyógyításra 36 – öntözés; sertésorbánc ellen 14, 47, 99; tetvek ellen 52, 220; torokgyík ellen 131(!!) – főzet; tüdőgyulladás 36 – sós, ecetes borogatás;

Juh: apró ellen 194(!!); felfúvódás ellen 24, 48(!); gyomorgyulladás esetén 107, 188; gyomormenés ellen 107, 140, 187, 188; körömfájás, körömsindéskor 62, 89, 200(!); „mete“ ellen, metélyes juhnak 50, 153, 194(!!), 201(!); nyelvdaganat, nyelvhólyagosodás ellen 40; sárvíz gyógyítására 47, 50, 153, 194(!!), 201(!); szájfájás, szájsindés 40, 151(!), 200(!), 214(!), 217; tőgyromlás 205; tüdőgyulladás 36 – borogatás; üleméresedés (lábfájás) 189, 194(!!); varas (rühös) juh 91(!) 220 – locsolni; vérhas ellen 107, 140, 188, 205; vérülés (csemer) 157(!) – borsos tejet itatni;

Kecske: kecsketetű ellen 220 – lemosni; körömfájás 62; orbánc (?) ellen 47;

Ló: csitkókehe (csuma) 121, 194(!!), P1; daganatra 197(!); étvágygerjesztő 38; folyókehe ellen 194(!!) – zablára téve; gyomorgyulladás, gyomormenés 107, 121, 187, 188; jégbevágott láb 89 – locsolni; kehes lónak, kehe ellen 5(!!), 34(!!), 36, 41, 42(!), 50, 84(!), 91, 102, 121, 125(!), 189, 194(!!), 226, P1; „kelisre“ 101(!), 121; lábtörés esetén 205 – öntözés, borogatás; sebekre 34(!!), 89, 121, 125(!), 154, 163, 173(!!), 197(!); száraz kehes lónak 36, 45(!), 102, 121; szemhályogra 137(!) – szembefújni; szőrférges lónak 45(!), 194(!!); vesegyulladás P1 – forrázatával borogatni; vérhas esetén 107, 188 – tea; vérzéscsillapjtó 7(!);

Tehén (szarvasmarha): békavar, lába ha varas 86(!!), 216; „elakad a vize“ 93(!!); felfúvódás, felpuffadás, „megfújja magát“, puffadás esetén 24, 99, 137(!), 194(!!); gyomorfogó 91(!); gyomorgyulladás 13(!), 24, 50, 80, 107, 150, 151(!), 188, 194(!!), 201(!), 209; gyomormenés ellen 6(!!), 21, 47, 55, 91(!), 99, 107, 135(!!), 140, 141(!), 166, 172, 187, 188, 201(!); gyomormérgezés esetén 125(!), 189, 201(!); gyomor-sülés ellen 11, 12(!), 24, 48(!), 93(!!); ha megmarja a kígyó 189, 217; ha kijött a borjútartója (méhlepénye) 144; ha megmarja a megyed (menyét) 189; ha megszopja a béka 189; índaganatra 62 – mosására; „imely“, „nyüvek“ (májmétely lárvája) ellen 11, 163; köhögés esetén 201(!); körömfájás, körömsindés 89, 154, 200(!); kisebzett csics 154 – ír; lábcsavarodás 62, 191 – mosás, borogatás; „megáll a kérője“ (kérődzése), nem kérődzik 80, 137(!), 151(!); megszakadás esetén 112, 142(!); nyelvdaganatra, nyelvhólyagosodásra 40, 121; nyaka feltörik 89, 154 – locsolás; orbánc 47, 153 – kenőcs; „poklát elhajtani“ 4; sebek 89, 153, 197(!) – lemosása, kenése; szájfájás, szájsindés 40, 97(!), 151(!), 200(!), 217; tőgygyulladás 18, 188 – borogatás; tőgyromlás 189 – füstölés, 205 – tea; tüdőgyulladás 36, P1; testén lévő daganat 192, 197(!) – öntözése; varas (rühös) tehén 47, 91(!) – kezelése; vesegyulladás 58(!!), 150, 218; vérhas 21, 91(!), 107, 127, 140, 162(!!), 188, 201(!), 205, 226; „vérhuddás“ esetén 42(!), 57, 58(!!), 107, 112, 142(!), 198(!), 205; vérvizelés ellen 112; tetű ellen 220 – lemosni;

Más: parkányirtás 102(!!); más rágcsálóirtás 102(!!).

Adatközlők


1. ALBERT András (1906)

2. ALBERT Andrásné KURKÓ Emerencia (1908)

3. ALBERT Károly (1916)

4. BARA Lajosné KEDVES Juliánna (1925)

5. BOROS Dávidné KEDVES Emerencia (1925)

6. GÁLL Ignác (1934)

7. KARDA Péterné OPRA Viktória (1903)

8. özv. KEDVES Lajosné KRISTÁLY Regina (1939)

9. KOPACZ Mártonné FERENCZ Terézia (1906)

10. KRISTÁLY Albert (1888)

11. KRISTÁLY Józsefné KEDVES Amália (1926)

12. özv. KURKÓ Györgyné KARDA Amália (1904)

13. LÁSZLÓ Félix (1922)

14. MARKALY Lajosné KRISTÁLY Juliánna (1949)

15. MÁRTON Ágoston (1904)

16. MÁRTON Ágostonné LÁSZLÓ Ida (1911)

17. MÁRTON Dávidné (1910)

18. MÁRTON Sándorné ALBERT Rózália (1910)

19. TIMÁR Ignácné BARA Erzsébet (1914)

20. TÖRÖK Illyés (1899)

21. TÖRÖK Illyésné SÁNDOR Amália (1905)
Irodalom
1. NYÁRÁDY, A.; VICOL E. C. (1969): Contribuţie la un proiect pentru cartarea florei din Republica Socialistă România. Lucr. Şt. Inst. Agr. „Dr. Petru GROZA“, Cluj, Seria Agr., 25, 142–152.

2. LEHRER, A. Z.; LEHRER, M. M. (1990): Cartografierea faunei şi florei României (coordonate arcalografice). Ed. Ceres, Bucureşti, 232.

3. (...) Flora RPR–RSR, Vol. I–XIII. (1952–1976); Ed. Academiei, Bucureşti.

4. PRODAN J., BUIA Al. (1960): A Román Népköztársaság flórájának kis határozója. Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó, Bukarest.

5. JÁVORKA S., CSAPODY V. (1975): Iconographia florae partis austro-orientalis Europae centralis. Akadémiai Kiadó, Budapest.

6. CSEDŐ K. (szerk.) (1980): Hargita megye gyógy- és fű-szernövényei. Marosvásárhely.

7. RÁCZ G.; LAZA, A.; COICIU, E. (1972): Gyógy- és illóolajos növények. Ceres Könykiadó, Bukarest.

8. RÁCZ G.; LAZA, A.; COICIU, E. (1975): Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó, Bukarest.

9. RÁCZ G.; RÁCZ-KOTILLA E.; LAZA, A. (1984): Gyógynövényismeret. Ceres Könyvkiadó, Bukarest.

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |