|
(Kivonat)
Az itt, előbb rövidebb, majd hosszabb részletekben közlésre kerülő népzenei anyag 1952-beli kászoni gyűjtőút terméke. A közlésre szánt 192 dallam megoszlása a következő: 16 énekes játék, 12 szokásdal, 47 a régi réteghez tartozó, 44 az új stílust képviselő, alkalomhoz nem kötött dal és ballada, 13 táncdallam és végül 60 csak kezdősorával közölt műdal. Ennyi a gyűjtés alapanyaga. Emellett sok adat került elő a zene szerepéről az öt kászoni falu életében, az egyes emberek életében, korosztályok szerint is. Közlünk az adatközlők szavaival szokásleírásokat (az „Élet ünnepei”-ről, „Jeles napok”-ról stb.), gyermek- és fonójátékokat, találós kérdéseket. Az anyagot zenei és szövegmutatók, szójegyzék, beszédfordulatok és mondások mutatója zárja. Technikai okoknál fogva a közlés nem a kottás anyaggal kezdődik.
(Kivonat)
Az itt, előbb rövidebb, majd hosszabb részletekben közlésre kerülő népzenei anyag 1952-beli kászoni gyűjtőút terméke. A közlésre szánt 192 dallam megoszlása a következő: 16 énekes játék, 12 szokásdal, 47 a régi réteghez tartozó, 44 az új stílust képviselő, alkalomhoz nem kötött dal és ballada, 13 táncdallam és végül 60 csak kezdősorával közölt műdal. Ennyi a gyűjtés alapanyaga. Emellett sok adat került elő a zene szerepéről az öt kászoni falu életében, az egyes emberek életében, korosztályok szerint is. Közlünk az adatközlők szavaival szokásleírásokat (az „Élet ünnepei”-ről, „Jeles napok”-ról stb.), gyermek- és fonójátékokat, találós kérdéseket. Az anyagot zenei és szövegmutatók, szójegyzék, beszédfordulatok és mondások mutatója zárja. Technikai okoknál fogva a közlés nem a kottás anyaggal kezdődik. Bevezető
1952-ben a Román Akadémia magyar néprajzkutató csoportja kászoni gyűjtést kezdeményezett. Ennek eredménye megjelent 1972-ben a Kriterion kiadásában: „Kászoni Székely Népművészet” címmel; gyűjtők és szerzők: ifj. KÓS Károly (Építkezés. Lakásbelső), SZENTIMREI Judit (Szőttes és varrottas munkák) és Dr. NAGY Jenő (Öltözet).
A néprajzi gyűjtéssel egyidőben folyt népzene-gyűjtésem. Sajnos, gépi felszerelés nélkül. Ennek eredménye most kerül közlésre, 46 év múltán (19 dal megjelent SZEGŐ Júlia és SEBESTYÉN DOBÓ Klára „Kötöttem bokrétát. 150 népdal” című kötetben; Zenemű kiadó Bukarest, 1958). A teljes kézirat megtalálható a kolozsvári Folklór Intézet irattárában.
Gyűjtésem tárgya elsősorban a népdal volt, azonban alőkerültek még hangszeres és szöveg nélkül énekelt táncdallamok, gyermek és fonójátékok, szokásleírások (lakodalom, temetés, névnap, katonabúcsúztatás stb.), találós kérdések, adatok a dalolási alkalmakról, keretről, a daltanulásról, a hagyományőrzés módozatairól, továbbá az énekesek életének egyes mozzanatairól.
A gyűjtés helyszíne az öt kászoni falu volt: Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér (és az odatartozó Doboly), Kászonújfalu és Kászonjakabfalva. Ezek mellett rövid kiszállások voltak: Kézdiszentlélekre, Kiskászonra, a magyardormáni kászoni telepre és Csíkszentgyörgyre. Folklóranyaguk a kászonival együtt kerül közlésre itt.
BARTÓK Béla és KODÁLY Zoltán századeleji népdalgyűjtő útjainak fontos állomása volt a Székelyföld. Az öt kászoni falu legértékesebb népzenekincsét KODÁLY Zoltán tárta fel: 91 dalt gyűjtött itt 1912-ben. Ezeknek egy részét más területek dalkincsével együtt közzétette1, majd művészi feldolgozásban a „Székely fonó” daljátékban, zongorakíséretes dalokban, gyermek- és vegyeskari művekben, a „HÁRY János” operában stb. használta fel.
1942-ben, majd 1955-ben JAGAMAS János végzett kászoni gyűjtést. Ennek egy része megjelent a „Romániai Magyar Népdalok” (Kriterion, 1974) kötetben és a többi megtalálható a kolozsvári Folklór Intézet archívumában.
1952-ben Kászon öt falvában - a régi zenei réteg fokozatos eltűnése mellett - nagyon eleven, élő népzenét találtam. Az új réteg, az ún. új stílusú népdal virágzott, terjedt, közkincs volt, számtalan változatot hozott létre. 6 évestől 78 évesig minden korosztálytól volt mit gyűjteni. A hagyományt közösen őrizték, becsben tartották.
Természetes a kopás folyamata. Díszítéssel csak az idősebb korosztály énekelt, de ők sem ékítettek gazdagon. A régi réteg költői szövegeinek töredékei még előkerültek, dallammal együtt. A balladák között kevés volt az értékes. A régi balladák közül például előkerült a Kőműves Kelemenné változata, de viszonylag új dalammal (46. sz., vö. 47. sz.). A legjobb dalközlő, az impéri BALÁZS PÁL Ignácné „Burukáné” a Kőműves Kelemenné (A pallérné aszszony) balladáját hosszan, színesen, eredetien, de csak szóban, dallam nélkül tudta felidézni (lásd a függelékben). Ugyanez az asszony a gyűjtéskor dallammal siratta el a férjét, de a siratást a temetéskor a fia nem engedte meg neki. - Az előkerült szokásdalok száma sem nagy. Pótolhatatlan mulasztásom, hogy Betlehemes játék után nem kutattam, pedig a kászonújfalusi 68 éves MIHÁLY Ádám magát hajdani nagy betlehemesnek említette. – Egy 78 éves énekes, LANG VÁNCSA Éva emlékezetében altató, koldusének és lakodalmas töredékek keveredtek, sajnos csonkán, hiányosan mind szöveg, mind dallam szempontjából.
A tánchagyomány kopásáról is került adat, hangszerjátékosoktól. CSÜRÖS András, 65 éves hegedűs mondta a marosszéki táncról: „Kiváló tánc, mindenki nem tudta. Tizenöt éve lemaradt. ISTVÁN József tudja egyedül. Régen járta, bács (pásztor), erdőn van, vasárnap van otthon.” És: „Régi tánc még a csűrdöngölő. Lemaratt.” Továbbá: „Most a lassú olyan gyors, mint azelőtt a friss csárdás volt. Most a frissnél meg vannak gabalyodva.”
A régi zenei réteg értékelése különbözik korosztályonként. Idősebbek mondják: „ennekelőtti szép ének”, „szebbek a régi énekek, mind az újak.” Fiatalabbak a régi réteg dalairól: „vén heppegős nóta", „Oan lib-lob a nótája”. Megjegyzendő, hogy olyanok mondják, akik tudják és éneklik ezeket a dalokat.
A kászoni falvak életében 1952-ben az éneklés állandóan jelen van. A téli hónapok alatt a fonóban, „cuk”-ban, ahogy nevezik, nem szünetel az éneklés. „Hogy gyűlekeznek essze, a fiatalság téli időben nem is szórakoznak egyébbel.” - mondja BALÁZS Györgyné SÁNTA Anna „Kacári”, 40 éves kászonimpéri asszony. - „Énekelnek fiatal énekeket, mind a fiatalok.” - mondta MÁTÉ Terka, 67 éves kászonaltízi aszszony. - „Dologban olyan jól tud az ember énekelni.” - jegyzi meg KELEMEN Boris, 60 éves altízi asszony. Máskor, más munkához is jól talált az éneklés: „mikor erdőbe takartunk”, „kaszaveregetésnél”, házi szolgálatban stb.
A fonón kívül a falu életében zenés alkalom volt még: a lakodalom, keresztelő, névnapok, katonabúcsúztatás, zarándoklások (mikor nem voltak letiltva), pásztorfogadás, tollfosztó, farsang, táncok, bálok, „mullaccságok”, temetés, férfiaknak ezeken kívül a katonaságban és a „bodegában” (= kocsma).
Mivel a kászoniak nem tudtak rossz termőföldjükből megélni, sokfele jártak dolgoz-ni2: a férfiak gyárba vagy asztalos és kőműves munkára, főleg Galacra és Brăilara, a nők a borvízforrásokhoz és városra „szolgálni”, Galacra, Brassóba, Bukarestbe. Csoportosan jártak el és vasárnaponként összegyűltek „magyar tánc-ra”, éneklésre. Egy énekes szavai erről: „Galac-ba vótak a lányok szógálni és emberek gyárban. Minden vasárnap volt magyar tánc. Összegyűltek. Mindenki hozta hazulról az éneket és ott megtanulták egymástól.” (MIHÁLY Mártonné BODÓ Kati 65 éves asszony mondja 17 éves koráról, azaz 1904-ről.)
A katonaságban is sokat énekeltek. A visszaemlékező 52 éves PÉTER ILLYÉS Antal megjegyzi: „Amit tudtak a csíkiak, az ország többi részéről jött katonák is ismerték.”
Énektanulásra számtalan alkalom adódott. Az erre vonatkozó kérdéseimre különböző válaszokat kaptam. Családon belül is minden irányban folyt a hagyomány átadása: öreg a régi öregektől, de ugyanakkor testvére kisfiától is tanul (például BALÁZS PÁL Ignácné az „Ahol én elmenyek” dalt.) - Az unoka a nagyanyjától: „Nagyanyó szövege az Oláhos-hoz”, ezt külön megjegyzi, nem tekinti sajátjának, de tudja, énekli jól a 20 éves KARÁCSONY Mári. Egy 56 éves férfi, KOLOZS Mihály mondja: „Apjától gyerekkorban. Más nem tudja.” MIHÁLY Mártonné BODÓ Kati 65 éves asszony mondja a „Búza, búza, piros búza” dalról „Édesapám énekje. Kézvonót vonogatta, akkor énekelte.” A 69 éves „Burukáné” menyétől is tanult, aki viszont az öregektől tudja a dalt. BODÓ PATAKI Imréné 72 éves asszony mondja: „Az uramtól hallottam”. LANG VÁNCSA Éva 78 éves asz-szony „Édesanyjá-tól” hallotta.
Családon kívüli alkalom talán még több van. A 10 éves BALÁZS Dénes jó új stílusú népdalokat énekel. „Vót egy pásztor, attól egy éve hallottam”, mondja. - A 20 éves PÉTER Rózsika, új stílusú dalról: „A télen tanultam legényektől, táncba. Mindenki tudja most.” Vagy: „Leányoktól 2 éve. A fiatalság ismeri.” Vagy: „Táncba, rég.” És: „Lakodalomba.” - Szokatlanabb, szép megjegyzés a 72 éves PÉTER Mári részéről, a „Cifra szűröm” dalhoz: „Az öreg KOVÁCS János hatta nekem testamentomba.” (Dalkincs öröklés!) - A 72 éves pásztor, MÁRÓ Simon válasza: „Korcsomákon tanultuk.”
Hangszertanulásról mondja CSÜRÖS András hegedűs: „A hegedűnek a fogásait, a siratásait a cigányoktól loptam, a dalokat a magyaroktól.” „Tökéletes cigán vótam.”
Az öt falu fiataljai néha összejöttek. A már említett 10 éves impéri kisfiú, BALÁZS Dénes, jó új stílusú népdalt egy „jakabfalvi ju-hászlegény-től” tanult. - Hogy a falvak közös hagyományt őriznek, mutatja például az Impéren és Jakabfalván gyűjtött „Piros alma” kezdetű népdal. Két fiatal lány szöveg és dallam szerint teljesen egyformán énekelte, csak a jakabfalvi toldott hozzá egy negyedik versszakot is.
A hagyományos szövegeket néha „helyi jellegűvé” alakították át. A megújított versek szólhatnak Kászon életéhez kapcsolódó szokatlanabb eseményekről, ezeket az ismert dalokhoz folytatásként illesztették vagy ismert dallammal társították, mint különálló éneket. A helyi vonatkozás sokszor csak egyszerű személynév- vagy helységnévcsereként jelenik meg. Jellemző, hogy 1952-ben több az így felhasznált régi és új stílusú dallam, mint a műdal vagy idegen dallam. Itt következnek a példák:
- „Fenn az égen bús gelice csirikol” dallamára „az énekli, aki szolgál”, „Hazafele áll a szekerem rúdja” kezdettel.
- „Addig mondád: elmész, itt hacc” dallamára keletkezett egy helyi gyilkosággal kapcsolatos rab ének: „Szabad élet, szabad madár”.
- 72 éves asszony, BODÓ PATAKI Imréné visszaemlékezik borvízforrásnál keletkezett dalra: „GYÖRGY József úr, az istenér, micsinál? Talán bizon üvegeket vizitál?” (A dallam eredeti szövegéből odatévedt egy strófa: „A rózsámnak nincs egyéb egy pohárnál.” - „Ez nem ide tart” - mondja az énekes.)
- Ugyanaz a 72 éves asszony emlékszik vissza „Ha itt marattam is Bodokon” dalra: „Ezt mi csináltuk, óvodában tanult énekre” - és elénekli az idegen dallamú dalt is: „Leszállott már a nap.”
- Egy 24 éves legény bicskázás áldozata lett. „ISVÁNY András voltam én idáig” kezdettel előbb népies, aztán egyházi dallamra énekli a 7 strófát KARÁCSONY Mári 20 éves leány. A szöveget állítólag az esperes írta.
- TODORÁN Ilus 17 éves feltízi leány énekel feltízi vonatkozású dalt, kvintelő új stílusú dallamra: „SÁNTA Lajnál megnyílott a bodega, Háromszáz lej egy félliter pálinka.” A negyedik szakasz részlet a dal eredeti szövegéből: „Száraz fából könnyit (sic!) hidat csinálni.”
- ANDRÁS Anna 16 éves feltízi leány mondja: „Katonaszökevények magukról éneket kesztek 1946-ba.” Új stílusú dallammal énekli:
„Bújdosik a betyár a nagykászoni erdőbe,
Negyven csendőr nem talájja sehol se.”
- Ugyanaz a 16 éves leány énekel egy gúnyos párosítót. Benne csak a nevek cserélődnek, de az énekes új alkotásnak tekinti. „A többi fiú keszte ezt az éneket”:
„Acél Teréz kapuja, kapuja, kapuja...
Tamás Márton jár oda, jár oda be rajta.”.
- Régebbi veretű párosító név behelyettesítésével a 69 éves „Burukáné” dala is, amit az „Elveszett a tojó lúdam” folytatásaként énekelt a gyűjtéskor, „Kicsi murok, petrezselyem” kezdettel.
A jelen anyag egyszeri gyűjtőút eredménye, visszatérni, a hiányosságokat valamenynyire pótolni és a feldolgozást akkor elvégezni nem állt módomban. Hogy az ötvenes években annyira élő kászoni hagyomány sorsa e század végére mi lett, annak megállapítása más gyűjtőkre váró feladat.
Köszönettel tartozom Dr. SZENIK Ilonának, akinek a gyűjtés nagy részét bemutathattam és akitől értékes segítséget kaptam a dallamok osztályozásában.
Külön köszönet illeti dr. TÜDŐS S. Kinga művészettörténészt, aki gyűjtésem közlését javasolta és támogatta.
Bukarest, 1998. július.
Adattár
1. Gyermekjátékok
1.1. Játszó csoportok, játékkörülmények,
játékleírások
(dallam nélküli anyag)3
1.1.1.
Kászonimpér 1952. aug.
7–10 éves kislányok közlése
Játszó csoport:
MIHÁLY Teréz 9 éves, 83 házszám, III. osztályba megy
BALÁZS Erzsi 9 éves, 206-os házszám, III. osztályba megy
FÜLÖP Teréz 7-et töltött, 170-es házszám, II. osztályba megy
ISVÁNY Ida 7-et töltött, II. osztályba megy
MIHÁLY Francis 7 lesz, 83-as házszám, I. osztályba megy
ANDRÁS Julis 10 éves, 87-es házszám, IV. osztályba megy
BALÁZS Mári 10 éves, 206-os házszám, IV. osztályba megy
Ez a hét kislány szokott együtt játszani az impéri tejcsarnok előtt vagy Fenyőalján az impéri kápolnánál a dombon (ott télbe bakóznak: szánkáznak), FÜLÖP Teriéknél az udvaron vagy közülük akármelyik leánykánál az udvaron. Játszanak vasárnap és hétköznap is, mikor nem mennek takarni. Játszanak délkor és délután, estefelé. Reggel nemigen engedik őket, mert mit nem tudnak elvégezni a szüleik, ők csinálják.
Vasárnap a kúriánál (volt BALÁZSI-ház, Impéren, most iskola) a fotbalpályán fiúkkal játszanak: ötödikesekkel. Hatodikosok már nem állnok bé, hat évesnél kisebbet nem vesznek bé. A fiúk akkorák mint a lányok (korban). Minden vasárnap játszanak a fiúkkal, ha azok el nem mennek takarni.
Mikor letelik az iskola, akkor játszanak többet, vakációban. Iskolaidőben csak szünetben.
Óvodáskorba kerülnek össze. A felsoroltak közel laknak egymáshoz, de vannak máshol is barátnőik. FÜLÖP Terikének pl. Feltízen, azzal labdázik és megy feredni.
Főzünk, vízvel kevergessük, süteményeket csinálunk, sárból, elöncsük, esent csinájjuk.
Vasárnap a kúrián fotbalt hoznak fel. Katonázunk labdával: Felállunk két sorba, 10 méterre egymástól. Van egy középvonal s oda beáll egy, kettő vagy három. Célozgatnak a labdával a szomszéd sorok, egymásnak dobják. Ha eltalálták a középsőket, amelyik eltalálja az beáll (középre). Aki középen van, fut, amíg leütik. Amelyiket nem tudják hamar leütni, azt tartják ügyesnek. Addig jáccanak vasárnap este, amíg a nap lemenyen.
Karácsonykor az egyik kislány csepszet kapott a babának s rokolyácskát. Van két rongyocskája: régi keresztszemes, azzal díszít.
1.1.2.
Kászonaltíz
7–12 éves kislányok közlése
Játszó csoport:
KOVÁCS Magda 8 éves, Altíz, 181 sz. II. o.-ba jön
BARA Anna 10 éves, Altíz, (szomsz.) III. o.-ba jön
BARA Mári 11 éves, Altíz, (szomsz.) V. o.-ba jön
OKOS Margit 12 éves, Altíz, (szomsz.) VI. o.-ba jön
(TURU Rózsika 5 éves, Altíz, (szomsz.))
BIRÓ Manci 7 éves, Altíz, (szomsz.) II. o.-ba jön
FÜLÖP Erzsike 8 éves, Altíz, (Csáburdé ucca) II. o.-ba jön
Valamelyiknek az udvarán játszanak vagy a piacon az iskolánál. Játsszák: Érik a meggyfa, Tüzet viszek, Dombon törik a diót, Künn a bárán.
Azért játsszuk ezeket, mert a többi mind hoszszabb, kicsi a szünet, hamar bé kell mennyünk. Eccer jáccottuk. Buj, buj, ződ ág, akkor is félbe kellett hagygyuk mert be kellett mennyünk.
Nyáron babával jáccunk. KOVÁCS Magda tanul varrni.
Murkot megfőztük egyszer és megettük. Most nem jáccok (aug. 7.) met megyek a mezőre takarni. Azt is jáccottuk: tornászni, ahogy a nagyobb osztályosok tornásznak.
Játszunk, mikor kisüt a nap reggeli után, ebéd után is. Vasárnap egész estig.
1.1.3.
Kászonújfalu
SZTOJKA Karolina (10 é.) közlése
Házaknál játszanak s az uccán. Fiúkkal is, óvodásokkal is játszanak. Játékok:
Érik a meggyfa, Dombon törik a diót, Nyuszi ül a fűbe, Cin cin cini (Ördög-angyal), Kiteccezünk, Ceka pecezünk (:hátulsó pár előre), Búj, búj, ződ ág, Kerek ez a zsemlye - színpadon, Tüzet viszek, ne lássátok, Elvesztettem zsebkendőmet - Párnás tánc (4 sorosan énekli és csak a 4. sorban megy le az alaphangra), Tornászunk, Dobjuk hátra a labdát (egy dobja, hátul csomón állnak, kifogják. Aki kifogta, az megy előre)
Csen csen gyűrű
(iskolából)
Aki dugja a gyűrűt, mondja:
Csen csen gyűrű, arany gyűrű,
Kinél van az arany gyűrű?
Itt csörög, itt börög, itt áll el.
A másik közbe kimenyen, hogy húnyjon. Bé jő, keresi, de nem kapja meg. Akkor esmég vissza menyen, szemet huny. „Jöhet a cica!” aszongyuk. Jő vissza. Ha harmadszorra nem találta meg, férhez aggyák. Ebbe ja fiú és leánka jáccódik. Kettő elmenyen, mongyák a leánkák: fehér, ződ, sárga s piros. Jőnek vissza, a gyermek s a leánka. Kérdik tőlük: Melyik teccik? a piros-e, a ződ-e, a sárga vagy a fehér? Amelyiket kimongya (pl. sárga), kérdik: „Micsinálsz vele?” „Felakasztom”. Kiderül, hogy az anyja. Esmég kérdezik a mások: „A fehér teccik-e?” Aszongyák, „Igen.” Akkor kérdezik, hogy ki az? - BARTA Annus. Esmég kérdezik a ződre, ki az? - BARTA Erzsébet. A pirosnál is kérdezik: „Ki az?” Mondja, hogy PÉTER Rozális. Több nincs. Amelyikre azt mondja, hogy „Szeretem”, ahhoz adják férhez.
1.1.4.
Csíkszentgyörgy 1952
7-12 éves iskolások közlése
Cekuláre Cekapecc
(Másutt: hátulsó pár előre fuss)
Aki elől áll, a macska. Ha nem fogja meg a futókat, egy éves. Kihirdessük: Egy éves a cica. Ha nem fogja meg a következőket, kihirdessük: Két éves a cica. Mikor három éves lett, három facskát szedünk, fiúneveket adunk neki. Kell válasszon egyet. Elvette ezt (:egyiket), ezt diktáltuk TOMPOS Lajinak, akkor evel kihirdettük: Ezt a fiút választottad.
A felállás a szokásos. Egy oszlop, párokból, előttük, nekik háttal a „macska”. A hátsó pár szalad és össze kell találkozniok, mielőtt a macska elérné őket. Aki pár nélkül marad, lesz a macska.
1.1.5.
Kászonaltíz
BECE Ágnes (40 éves), ANDRÁS Anna (18 éves)
Csiporkázás
10 év körüli gyermekek csiporkáznak. Minden nagyobb tart egy kicsit maga előtt, csipornak, amelyik lekuporodik. Egy szalad körül, a vásárló, aki akarja megvenni a csuprot. Ráteszi a gyermek fejire a kezét.
Kérdi: Hogy aggya csiprát?
Válasz: Egy tetüétt, egy bolháétt
S nagyapám szakálláétt.
Akkor szaladnak kétfelé, amék hamarabb odeér, a marad ott, a másik lesz a vásárló.
1.1.6.
Kászonimpér
SOMODI Márika 12 éves
Ipi-apacs
(Számolás)
Mikor akarnak ipi-apacsozni, a hunyót számolással választják meg. Egy számol s mutassa a kezivel szerre:
Én, te, ő, Mi, ti, ő,
Nagykászonba nagyobb szamár
Nincs mint ő.
Addig mondja, amíg csak egy marad fenn, az lesz a hunyó. Számol 20-ig (30-ig) s addig el kell bujniok. Mondja, bújjon: Ipi-apacs, ki el nem bújt, bújjon el. Menyen, keresi, s amelyiket meglássa, kiüti. Ha nem látja meg, kiütik őt s mondják: Ipi-apacs s a nevét.
1.1.7.
Kászonimpér
SOMODI Márika 12 éves
Körbeforgó
Körbeálltak s mentek körbe. Egy a közepibe áll. Mondják:
Araráncom cérnám,
Girizs garazsirnám,
Benne forog kurta legény (lejány)
Akit szerecc, kap’ ki!
Egyet kikap és forognak a kör közepibe.
Ezt szerettem, ezt kedveltem,
Ez az én édessem,
Ha pénz volna, pendülne,
Rózsa volna, terülne.
Ég a gyertya, ha meggyujcsák,
Mikor a szép táncot járják.
Járjad, járjad jó léánkám.
Hogy dobogjon ez az ucca, ájj ki!
Az áll ki, amelyik elsőnek beállt, amelyik elkapta a másikat.
1.1.8.
Csíkszentgyörgy 1952
7-12 éves iskolások
Ludazás
Egy gazdasszony, annak vannak a libák, s egy farkas, a híd alatt.
A gazdasszony mongya: Jertek haza libuskáim.
Libák: Nem merünk.
G.a.: Mér?
L.: Farkas ott a híd alatt.
G.a.: Micsinál?
L.: Mosdódik.
G.a.: Mivel törülközik?
L.: Kutya lompos farkával.
G.a.: Egy szem törökbuzáétt haza jönnétek-e?
L.: Nem.
G.a.: Hát két szemétt?
L.: Nem.
G.a.: Hát hárométt?
L.: Haza, haza, gá, gá, gá! – és futnak a gazdasszony felé. A farkas fut utánuk. Egyet megfog, elviszi. Akkor kezdik megint, amig mind elvitte. Ott a vége.
Régi játék.
1.1.9.
Csíkszentgyörgy 1952
7–12 éves iskolások
Sánta zsidó
Van egy sánta zsidó, egy anya s egy rantás kevergető, vannak posztók (fiú vagy leánka és mongyák, hogy posztó). Elmegyen az anya Szeredába, vagy ahova akar. Mongya a kevergetőnek, aki facskával keveri a rantást: „Elmegyek Szeredába. 10 posztó van, s ha va egy elvesz, megverlek.” Akkor elmegy Szeredába. Mikor az anya elment, a sánta zsidó jön és mongya a kevergetőnek: „Fuss hamar, mer anyád beléesett a kútba.” Fut a kevergető és mongya az annyának: „A sánta zsidó ezt monta, hogy maga beléesett a kútba.” Látta (a kevergető), hogy viszi a posztót a sánta zsidó és monta azt is az annyának. Az anya megfogta s megverte a kevergetőt, azért hogy a posztót elvitte a sánta zsidó. Ahány gyerek van, így sorra mind elhorgya a sánta zsidó. A végén elbutattyák a sánta zsidót a posztók. Monta a kevergető (mikor az anya keresi): „Elment a hiuba szalonnáétt.” Az anya elmeen keresni, visszajön: „Nincs ott. Elment 100 lépésre a vécére.” Az anya keresi, visszajön: „Nincs ott.” Megin elkűdik, mennyiszer akarják. Nem találja. A végén előugrik a sánta zsidó, kikirilnek, kotkodácsolnak, kukuru! Megfogják őt és a kevergetőt s megverik. Vége.
(Iskolából tudják, 2-3 éve, a tanítónénitől)
1.1.10.
Kászonaltíz
BECE Ágnes édesanyja, kb. 70 éves
Sóska-szedés
Tavasszal, mikor bújik elő a sóska, 5-8 éves gyerekek mennek keresni. Közben mondogatják:
Gyere elé, sóska,
Tejet adok, sóska.
1.1.11.
Kászonimpér
SOMODI Márika 12 éves
Számolás
Lementem a pincébe
Vajat csipegetni,
Utánam jött édesanyám
Pofonveregetni.
Nád közé bújtam,
Nádsípot csinátam,
Az én sípom így szólott:
Gi gá gu,
Te vagy az a nagy szájú.
(Az adatközlő anyja nem ismeri ezt, azt hiszi, hogy magyar világban könyvben volt.)
1.1.12.
Kászonfeltíz
- Erzsi 75 éves
Altatja az unokáját (dallam nélkül):
Gyi el lovam Brassóba.
Mit hozzak én Gyurikának?
Csengőt bongót a nyakára,
Nyílkarikát a likára,
vesszőt ide a seggire.
1.1.13.
Kászonimpér
BALÁZS PÁL Ignácné, LÁSZLÓ Anna „Burukáné” 69 éves
Csali-mese
Ëgyszer4 vót, hol nem vót, hetedhét osrszágon túl, hol a tetűt s a bolhát rézpatkóba verték, hogy a sulyba s a fenébe ne botorkázzék, ëgy asszonynak vót három leánya. Ëgyiket hívták zsírnak s a másikot vajnak s a harmadikot csapnak (=gyújtóanyag, fenyőgallyak). A harmadikot ne felejcsétek! - mondja a mesélő a gyermekeknek. A zsírt a kemencéhez kűtte az annya, hogy nézze meg a tüzet. „Jaj édesanyám, hát én zsír vagyok, elolvadok.” Akkor kűtte a vajjat, s az is azt monta: „Édesanyám, én vaj vagyok, elolvadok”. Harmadik mi is lén? Aki hallgassa, mondja: „Csap!” Na csapp seggembe orrod!
(Az adatközlők elmondásában)
2. Szokások
2.1. Az élet ünnepei
(Szokásleírások)
2.1.1.
Elmondják: KARÁCSONY Mári 20 éves, KARÁCSONY Manci 22 éves és édesanyjuk kb. 40 éves.
Kászonaltíz, 1952
Lakodalom
Jár a legény vizitába. Megegyeznek és megbeszélik a családdal (a legény a leányos családdal), hogy mikor jelenkeznek. A legény addigra otthon már megbeszélte: egy szerda nap délután jelenkeznek két emberrel, két tanúval, egyik van a legény részről, másik a leány részről, jelenkeznek a községházán s a papnál, közszemlére kitevés végett. Hazajövet összegyűlnek a fiúnak a szülei, a tanuk és a tanuk feleségei a lányos házhoz. S akkor kénálkoznak tésztával, pálinkával, kürtöskalácsval. Akkor következik az irogatás, mit adnak a leánnak (perefernum levél). Azután van a vacsora. Beszélgetnek. Megbeszélik a továbbiakat s elmennek haza.
Eltelik 21 nap. Nagy készülődés a leányos háznál. Varrás. Három egymásután való vasárnap kihirdetik a templomba, harmadik vasárnap gyónnak a fiatal pár.
Hétfőn reggel összegyűlnek 9 órakor s akkor tisztelegnek a legények a leányos házhoz: előbb kinálkodnak, esznek, isznak s akkor elindulnak a legények a leányos házhoz „hitre felkérni”, 6 vagy 8-an és a vőfő, akit a legény választ közeli rokonokból. Addig a lányos háznál nagy várakozás van, hogy jöjjenek. Kávéval kinájják a leányokat s tésztával. Ezalatt mondatnak a lányok a menyasszonynak. Egy barátnéja felírja, ki mit ad: pénzt, lámpát, lábost, tányérokot, amire szüksége van. Akkor jönnek a legények „hitre felkérni”.
Jő az egész násznép mostmár. Kikérik a menyasszonynak a kezit s azt pedig csak pénzért adják ki. Viccelnek. Nem akarják kiadni a leányt, nem elég a pénz. Bé akarják csapni a leányt, rossz régi pénzt adnak, lyukas gombbal akarnak kisérletezni, hogy annál többet nem ér. Mondják a legénynek: Ebbe az uccába jártunk s még huszat kértünk s mind a 20 igérkezett azér a pénzér. Mondják a lányok: Akkor mennyetek s vigyétek aszkot s hagyjátok ezt itt. Nagykésőre méges megatták a pénzt. Azt mondják meleg kezet kérnek, a menyasszony kezit, csak neki aggyák oda a pénzt. Nyújtogatják a többiek a keziket, de az nem kell. Akkor odagyák a menyasszonynak és kiveszik az asztaltól, ahol ült közbül, lányok közt s a vőfő megtácoltassa egy párba. Megkinájják az egész vendégeket pálinkával, tésztával, tőtött kaláccsal.
Közbe a menyasszony búcsúzik a szüleitől, megköszöni fáraccságaikat, hogy felnevelték, leánybarátaitól, szomszédaitól, versben. Megcsókojja őket. A vőlegény is (versbe) megköszöni (fejből is), hogy felnevelték neki s akkor indulnak esküdni.
Az első szekéren ül a menyasszony a nász
naggyal (:a fiú közeli rokona, kezes ember), a gazda, a vőfély és ha van koszorús leány, az is. A második szekérben ül a vőlegény a násznagyasszonnyal (a násznagy felesége). Másik szekerek: legények a muzsikásokkal, leányok külön, 10-12-en egy szekéren, párosok külön (férj, feleség) stb. Közben énekelnek: „Es az eső, de csepereg”, „Jaj de széles, jaj de hosszú az az út”, „Barna legény megy az úton lefelé”. A szekéren ezt kezdik s végzik, ismételik anélkül, hogy másra térnének. A szekérvel gyorsan mennek, míg elénekelik, eljutnak a templomig.
Előbb elmennek a kösségházáig, ott megesküsznek polgárilag s a fiatalok táncolnak a piactéren, amíg bent vannak az irodán a menyasszony s a vőlegény. Az egészet muzsika kíséri; a legények külön szekéren ülnek s a muzsikusok is azon vannak. Ha gyalog vannak, a muzsikás menyen legelől s a legények utána.
Innen mennek a paphoz, lakására. Ott is nagy térség van. Ott megint, amíg bevezetik az anyakönyvbe, addig kint táncolnak. Akkor elmennek ki a templomba, megesküsznek egyházilag s mennek haza.
Mikor hazaérkeznek a legényes házhoz, beköszön a menyasszony, az após s az anyósnak, versbe. Akkor táncolnak kettőt. Akkorra meg vannak ehülve, délután 3 óra fele ülnek asztalhoz (9-kor gyűltek össze reggel, 12 órakor vótak az egyházi eskün). Mikor ülnek az asztalhoz, ez az ebéd. Van kínálkozás pálinkával. A gazda bémongya sok szerencsekévánattal. A legények külön ülnek s a leányok. A házaspárok közé beültetik a menyasszonyt s a vőlegényt. A vőlegény mellett ül a násznagy, a menyasszony mellett a násznagyasszony, a násznagyasszony mellett a keresztszülők, azután az idegenyebb vendégek s a végén a rokonok. A más szobába a fiatalság, a mozsikások a két ajtó közt, hegedölnek, mullattassák a népet. Meg van rendesen terítve az asztal: tiszta fehér abrosz, két tányérral, két pohárral (pálinkás és vizes) mindenkinek.
Jőnek az ételek: bornyú- vagy majorságpaprikás rizskása gárnéval, tyúkhúsleves bordáslaskával (laskatésztából picike kockára vágják, sarokra feltürve orsó hegyen a bordán megsürítik), a leves tetejét beszórják, mintha eső bugyorka volna, „bugyorkával”
(: két laskát esszefordítva egymásra, pohárval vagy gyűszűvel félhold alakot és egész kereket vágnak, zsírba pirosra sütik, tálaláskor a leves tetejére szórják). Utána adnak sóbafőttet tormával (majorság hús, ami a levesbe főtt), utána tészta: tavasszal ordástészta, piskótatészta, zsíros kifli lekvárral, stb. s feketekávé, árpa s vegyítőből. Ezelőtt vót szemeskávé. Kaláccsal esznek, nem kenyérrel. Isznak többször, viccelődnek, énekelnek közben mindenfélét, nincs választott ének.
Mikor akarnak kikelni evés után (kikeléskor) bémondassák a menyasszonynak a csepszet, fejkendőt s egy pár cipőt. A konyháról a gazda béviszi az asztalhoz s megmongya a menyasszonynak, hogy a vőlegény megajándékozza ezzel a csepsszel, hogy békességgel, jó egyetértésbe horgya holta napjáig. A menyasszony szomoruan megköszöni szépen. Egyebet nem mond, mer le van akkor hangolva.
Kikelnek az asztaltól s táncolnak, az egész, három vagy négy párt, (csárdást, valcert) s akkor mennek el, s bekontyolják a menyasszonyt: a szakácsnék s a keresztanyák s aki akar, asszonyok és lányok. Ha nincs hely a háznál, mennek a szomszédba. Kontyot füsülnek neki (addig leeresztve van a haja) konty füsüre, ami régen fából vót s négy fogacskája vót, felteszik a csepszet (főkötő), réá a ruhát (fejkendő), levetkezik a menyasszonyi ruhából, veszen szőttest és lájbit, vagy csak fehér blúzt. (A csepeszhez szőttes való. Menyasszonyi ruha: lerakott szoknya s blúz hozzá.)
Akkor hárman (férfi is lehet közte) ott a szobában leülnek egy padra, letakarják lepedővel az egészet egybe. Akkor hiják a vőlegényt, hogy keresse meg a párját. Dugogassák a lepedő alól az ujjokat, hogy kapja meg a vőlegény. Amelyiket megkapja, azzal egyet táncolnak a szobában. Az egészet, akik ott vannak, a menyasszony megkinálja mézespogácsával és mézes pálinkával: konytylével, hogy olyan édes legyen az életjük. Akkor kimennek a többi közé és táncolnak éjfél után 1 óra korig. Közben kínálkoznak pálinkával, kaláccsal.
Akkor ülnek a vacsorához a második asztalhoz. Elfoglalja az előbbi helyit mindenki. Esznek. Akkor mondatnak: az ajándékokat adják a fiatal pároknak. A gazda mongya: „Hajjon szót kegyelmed öröm-ember uram (: a vőlegény). Szól kégyelmedhez a jeléni keresztapja (: amelyik jelen, ott van), megajándékozza kegyelmedet egy fias júhval.”
Akkor a násznagy a vőlegény helyett megköszöni: „Igen szépen megköszöni a vőlegény uram s igéri, hogy amiből tudja, vissza fogja szolgálni”. Ez asztán így ismétlődik végig vagy 50-szer, unalmasan, hosszasan.
Azután a menyasszony megajándékozza az apósot egy ingvel vagy egy ingre való vászonnal, az anyósot egy blúzravalóval; a násznagy egy ingre valót kapott, de most két zsebkendőt kap, a vőfő is két zsebkendőt, a szakácsnék egy-egy köténynek valót.
A mondatás alatt nincs muzsika. A mondatásnak vége evvel.
A mozsikás kimenyen s mozsikaszóval hozzák, amit a násznagyasszony ajándékozott az új párnak: 6 tőtött kalácsot mákkol, 3 libát sülve, vagy egy verő (4-6) hetes malacot, egy tortát (volt tészta), s tiz liter édes pálinkát (meg van cukrozva s rum eszenc van benne).
Akkor hozzák a töltelékes káposztát: a gazda, a vőfő s a szakácsnék négyen szokták hordani. A gazda régi rigmust mond: A disznó megsérült s belédöglött oda a káposztába - s ilyesmiket magyaráz. Esznek, jön a sült, disznó s majorság: liba, pulyka, melléje ugorka, saláta; aszaltszilva, s körte főve édessen. Aztán a torta. Közben isznak, a násznagypár vagdalja a kalácsot, mindenki egy szeletet kap.
Mikor akarnak kikelni, akkor a szakácsné bekötözve, harangcsengettyü a nyakára s a derekára kötve, nagy szalmakalap a fejibe s a gazdának a csepesz visszafele felkötve a fejibe, ketten jönnek, kéregetnek pénzt. Fakanál van a szakácsné kezibe. Közbe a muzsikával s az egész vendégek énekelik: „Káposztavágáskor elmult esztendeje, Hogy a szakácsnénak leégett a keze” stb. Mindenki ad, me ha nem, ütik a fakalánval. S a végén egyet táncolnak, hogy nem égtek el. Kikelnek az asztaltól, s táncolnak reggelig. Ki mikor akar, elszéled haza.
Reggel menyen a menyasszony a násznagyaszszonnyal avatni a templomba. Belészentelik a csepszet a fejibe, hazamennek s végzi az otthoni teendőt.
2.1.2
Kászonújfalu
Lakodalom
1952. aug. 9-én
Látjátok jó uraim,
Az asztal meg van terítve,
Kés, kalán, villával föl van ékesítve.
Mos jönnek az étkek is mingyán sorjába,
Hogy ez a sok vendég ne várjon hiába.
Az első tál étel lesz bagolynyerítés,
A második: üres kocsi zörgés,
A harmadik: vénasszony nyöszörgés.
Egy döglött bolha föl leszen pácolva
És egy háromszáz esztendős kereknek az agya.
Most többet nem papolok,
Megyek a konyhára,
Mer a szakácsné felönt a kontyára.
Itt hozom a levest, tessék mindenki hozzálátni.
...
Itt hoztuk a pörköltet,
Nagyon kitünő, betünő
És az asztalról eltünő („székely furfang”)
...
Itt hoztuk a jó finom tésztát
...
Adakozzunk a fiatal párnak:
A menyasszony keresztanyja ajándékoz nekik egy párnát: A közepe szakagyon, A két sarka épen maragyon.
Ha Isten élteti, visszaszolgálnak többet. Szépen megköszönik.
Kapnak még:
Bárányt
Pénzt
Tányérokat
2 kisszéket
Fonógépet
25–40 lejeket (sógortól stb.)
Vánkoshéjat (: bánathéj)
Inget
Egy csomagot (kibontják: sündisznó! – sikít a menyasszony)
Boratlan készlet
Üvegtál és tányér
20 lej legényektől
Egy lábos
Palacsintasütő: asszonyverő
Pálinkakészlet (6 db.)
Mindegyikre a válasz: Megköszönik az új párok, ha Isten élteti, vissza fogják szolgálni.
(Ajándékozás közben egy fekete figura csengővel és egy nagy babával a nyakán fel-alá jár.)
...
A szakácsnét ajándékozzák:
Kendővel.
Az anyósnak, TIMA Lajosnének kartont.
...
A menyasszony az apósnak: gagyának valót (szemfödőnek való), sógórnőinek: anyagokat.
Menü volt: káposztaleves, laska, pörkölt, tészták (ordás stb.)
A menyasszony és a vőlegény családja: 9-9 tag - főleg belőlük állt a vendégsereg.
2.1.3
Magyardormán 1952
Elmondja: BENKŐ Anna 42 éves, analfabéta5
Lakodalom
Épp olyan a magyaroknál, mind a románoknál, csak ott kettő-három eszik egy cseréptányérból, nálunk több az étel. A vőlegény állja ki az összes lakodalmat. Meghíják a népet. Mire megvacsorálnok, bemondassák a poharakot és az ajándékot. Ki nem vitt ajándékot, pénzt mondat. Kereken menyen egy a borval és egy szedi az ajándékot.
2.1.4.
Kászonimpér, Doboly 1952
Elmondja: LANG VÁNCSA Éva 79 éves, görögkeleti vallású
Keresztelő
Régen egy komaasszony keresztelt, most 5-6 és mozsika van, van 5-6 keresztapja egy gyereknek. Én egyedül kereszteltem, oda nem kellett sem férfiut vinni, sem semmit. (A férfiut akkor vittem, mikor vittem a
radinát.)
Megszületik a gyermek. Felhívják, aki ajánl-kozott, hogy kereszteli, aki elkérte, mikor látta, hogy állapotos az asszony. Odaggyák. A bábaasszony értesíti: ekkor s ekkor gyere oda s akkor keresztelnek. Elmentem a házhoz, a gyermeket felvettem – nem jött velem se apja, se annya, senki –, elvittem a paphoz, megkeresztelte. Hazavittem s mondtam: „Pogánt vittem s keresztént hoztam.” Hazajöttem s mikor a radinát akartam vinni, elvittem: három fazak ételt – ecetes levest – szilvát, kalácsot, egy liter pálinkát, egy tányérval süteményt, akármient, ha ordináré, ha nem. A házba es készítettek, mincsak úgy. Leülnek asztalhoz, esznek, isznak, szerencsét kivánnak, énekelnek világi éneket, táncolnak, muzsikálnak.
2.1.5.
Magyardormán 1952
Elmondja: BENKŐ Anna 42 éves, analfabéta
Keresztelő
Egyszerű. A keresztanya hazahozza a keresztelt gyereket. Készitnek ki asztalt. Köszöntő. Ha jut, idegent is hínak. Tánc nincs.
2.1.6.
Kászonimpér. Doboly.
Elmondja: LANG VÁNCSA Éva 79 éves, görögkeleti vallású
Halottas háznál
Miko meghal valaki, gyászbahúzzák az ajtókat (fekete bársonból), - sallót tesznek a halottra míg elnyúccsák, míg koporsóba teszik. Ma meghótt délkor, hónap má koporsóba teszik, addig elnyútva van a rovatalon. Ki keresztelt, keresztbe teszik a két kezit, ki nem keresztelt, kétfelől elnyúcsák a kezit.
A halottra attak fér inget, rokolyát, ha csepszesen járt, csepszet tettek s ruhát a fejire. (Meghatta, hogy a rokolyáiból egyet húzzanak rea.) Rendes szőttest is attak fiatalnak, másnak fehér inget, fehér rokolyát, fehér ruhát a fejire. Mária gyássza a fehér. Férfiura adnak egy gagyát, egy inget, sapkát a fejire, strimflit vászonból a lábára. Szemfedél hóti (halotti).
Régen vót virrasztás. Halottét (: ért) szánják az imádságot a halottas háznál. Végvacsorát csinájnak, másnap temetik. Mikor etemették, etorojják. Adnak ételt, toron mindcsak olyant ettek, mint a végvacsorán: pilafot majorságból, levest, kenyeret, pálinkát, faszulyka levest, tokánt. (Egy asszony monta: „Sehunt sem szeretem úgy a faszulyka levest, mint a toron.”)
A házinak nem szabad, hogy dógozzék a készítésbe, idegenek készítnek. Szokásba van. A háziak nem foglalkoznak, mer sok undorodik, hogy a halotthoz hezzanyult.
Koporsóra koszorut csinál a fiatalság s a rokonság.
Toron fonattas perecet sütnek, mindenkinek egyet. Mikor a halottat kiviszik a gödörhöz komaaszszonyok (négy viszi) a gyerekeknek adnak perecet keresztül a gödörön.
Aki akar, szolgáltat misét a keresztfába. Ki éltibe adna, a vóna jó. Az érte esik, amit a szegényeknek osztogat. A gödörásó viszi a keresztet, arra kötnek egy dörgölőt. (Mostani helyzetbe elmaratt, nekem meg vannak azok is szőve.) A komaasszonyok (négy viszi) a takaróruhát elosztyák, ami rá van vetve a koporsóra. Négy gyertyára is négy takaróruhát attak, azt a rokonok viszik: fehér gyapot, fekete fejtővel. (Én szövő-fonó aszszony vagyok, adom pománába.) Aki hivő (baptista) az elhagyta. Valakinek van úgy is, hogy fekete széjű gyócszsebkendőket osznak. Ha aggyák, Istennébe aggyák.
Hat hét múlva miseszolgálatot csinál a pap. A halotthoz a hezzatartozói megint esszegyülnek, rokonokat megpománázzák. Pomana lepényeket sütnek (kerek lepény, mind ezelőtt a pékek süttek egyet).
Sírtak:
1. mehent meghót, moment (: akkor rögtön)
2. a végvacsorakor, a vacsorán, mikor köszenték a népnek a gyülekezetet
3. mikor elkésérték a halottat a gödör széjire, reabuttak, sírtak.
Mindenkinek kerül, ki sirassa.
2.1.7.
Kézdiszentlélek 1952
Halott-siratásról
Siratás van: papi szertartáskor és gödör széjin. Virrasztás csak a cigányoknál szokás. Mondják: „Jaj, drága Albert, meghalál. Jó kenyérrel tartottál eddig, jó fával. Albert, Albert, ilyen ember nem vót több a faluba.” – Úgy se hajja meg, minek mongya, hogy azután kacagják. Legjobb, aki nem mond semmit, azért ő busulhassa. Én nem tudtam megsiratni. A három ház teli vót, az udvar teli vót emberrel, egy könnyem sem esett ki, pedig senki a szüleit nem szerette jobban.
Nyújtópadra teszik a derekajjat, három párnát, rá a koporsót.
Temetés után tort csinál, akinek módja van. Ott esznek, imádkoznak a jóemberei. Idegeny nincsen. Van kásaleves majorságból, paprikás, sült, kalács, pálinka. Jól eszik mindenki. Annak csinálnak, aki meghaggya, hogy csinájjanak.
2.1.8.
Magyardormán 1952
Elmondja: BENKŐ Anna 42 éves, analfabéta
Tor
Nálunk, mikor kész a zsótározás (két este szokott jönni a kántor), a halott még a házban van, akkor kenyeret s pálinkát vagy bort osztanak. A románok a temetőben perecet, gyertyát osztanak. Kicsinek, gyermeknek szoktak, csak mikor eltemették, a temetőbe osztogatnak kenyeret, pálinkát, egy-egy szál gyertyát, nálunk.
Jegyzet
1. BARTÓK Béla, KODÁLY Zoltán, Erdélyi magyarság. Népdalok. (150 nd.) 1923; KODÁLY Zoltán, Iskolai énekgyűjtemény I-II., 1943-44.
2. Ifj. KÓS Károly, SZENTIMREI Judit, NAGY Jenő, Kászoni Székely Népművészet, Kriterion, 1972, 7. o.
3. Ld. még az „Énekes játékok”-nál a leírásokat. (A következő évkönyvben közlésre kerülő anyag. Szerk. megj.)
4. A gyűjtött anyagban elég hiányos a zárt e jelölése (ë). A gyűjtés megismételhetetlenségére gondolva, indokoltnak látszik a feltüntetése ott, ahol megtörtént, akkor is, ha ez a közlés módszertani egységét megbontja.
5. Az adatközlő gyerekkorától románul tanul. 8 éves kora óta szolgál. Egy testvére volt Galacon, ott volt cseléd, iskolába nem jártak. Nem tud írni-olvasni. Akart tanulni most, de „nem tudta eszbe tartani”.
ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeumés az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
