|
SZÉKELY Zoltán
Egy ismeretlen bronzkori erődítmény Kovászna megyéből
(Kivonat)
A dolgozat két, a Wietenberg-kultúrához tartozó bronzkori erődítményt ismertet, több megállapítást téve e közép-bronzkori kultúra Kovászna megye területi elterjedéséről. A Torjavára 1984. évi ásatásának régészeti anyaga, valamint a kurta-pataki Zsidó-vár alaprajza eddig közölet-len volt.
*
A Kovászna (Háromszék) megye területén levő erődítmény-várak felkutatásával és időrendi besorolásának a kérdésével már a múlt század elejétől kezdve többen foglalkoztak. BENKŐ József1, J. F. NEGEBAUR2, ORBÁN Ba-lázs3, C. GOOSS4, O. SCHEINT5 mellett megemlíthető PESTY Frigyes is, akinek a helynévtárát kéziratban Budapesten az Országos SZÉCHÉNYI Könyvtár őrzi6. Századunk első felében I. MARŢIAN a háromszéki várakról7, majd 1926-ban FERENCZI Sándor és I. NESTOR végeznek felszíni kutatást az ismert háromszéki várakban8. FERENCZI Sándor 1942-ben a Székely Nemzeti Múzeum megbízásából a torjai Bálványosvárnál végez ásatást, és a kovásznai Tündérvölgyben a dák várat is megássa9. A torjai ásatásának az eredményéről egy rövid, írógépen írott jelentésében számol be, mely az említett múzeum könyvtárában található (Ltsz. E. sz. 341)10. A háború befejezése után a Székely Nemzeti Múzeum régészeti kutatási terveiben szerepelt a bibarcfalvi Tiburcz vára megásása11. 1949-ben a Román Népköztársaság Akadémiájának kutatási tervének a keretében tovább folytatódott a háromszéki erődítmények, római castrumok feltárása. Ásatás volt a bükszádi Vápa-váránál, a lécfalvi Várhegyen, az oltszemi és a berecki római castrumokban12.
A Székely Nemzeti Múzeum az erődítmények kutatását a század második felében tovább folytatta, s a kutatások eredményeit e sorok írója a Múzeum évkönyvében, az Alutában kö-zölte13. Nincs közölve az 1984-ben megásott, Torjaváránál talált régészeti anyag, valamint a felszíni kutatások alapján megállapított kurtapataki erődítmény alaprajza. Ez utóbbi addig is-meretlen volt. E két erődítménnyel kapcsolatos megállapításainkat az alábbiakban közöljük
(1. ábra).
1. Torjavárát már ORBÁN Balázs is ismerte s a várról a következőket írta: „A Putna tövében néhány ezer lépésnyire a völgy ismét kétfelé ágazik, közbül kerekded domb emelkedik, melyet északnyugatról a Bakszilos pataka, délkeletről Torja várpataka folyja körül. Ezen – a Csiklonnyal keskeny hegyháton által egybefüggő kétidomú – hegynek tetejét koronázza a Torja vára”14. A keskeny hegynyúlvány peremén húzódó sáncvonulat szerint az erődítmény ovális alakú, egy sánc és egy árok választja el a hegy kiszélesedő részétől. Az erődítmény alaprajza, falának szerkezete és az előkerült kerámia alapján a bronzkorba, a Wietenbergi kultúra körébe sorolható15 (2. kép).
2. A másik, csak felszínen átkutatott erődítmény az úgynevezett „Zsidóvár”. Ezt az erődítményt WINKLER Imre kézdipolyáni lakos találta meg, s hívta fel a figyelmünket az erődítményre.
A Zsidóvár Kurtapataktól északra, egy hegynyúlvány fennsíkján, az úgynevezett „Pó-lya-tetőn” (1022 m) van. A hegynyúlvány keleti és nyugati oldalai meredekek, a keleti oldalon a hegy lábánál egy kis patak folyik. A nyugati oldalon ösvény vezet fel a fennsíkra. Az ovális alakú erődítmény északnyugat–délkelet irányú. A hossza 61 m, a legnagyobb szélessége 35 m. Az erődítmény egykori falát takaró földsánc a fennsík szélén mindenütt jól megfigyelhető. A hegy nyúlványt egy mély árok és egy kimagasló sánc választja el a hegy többi részétől (3. ábra). A felszíni kutatás alkalmával bronzkori, Wietenbergi kultúrára jellemző edénytöredékek kerültek elő. Az erődítmény helyszínrajzát TÓTH László topográfus készítette el.
A kurtapataki Zsidóvárat még ORBÁN Balázs sem említi16. Az erődítmény, éppúgy mint a Torja vára, az úgynevezett nyugati „Schlackenwall-salak, földsánc” várak típusát mutatja. Ezen a két bronzkori erődítményen kívül még két ilyen erődítmény ismeretes Kovászna (Háromszék) megye területéről. Az egyik Lemhény (Lemnia) falutól keletre, a Lemhény pataknak egyik mellékvölgyében emelkedő hegyen van, mely „Várhegy” néven ismeretes. A második erődítmény Szárazpatak (Valea Seacă) határában, a Kászon patakának a völgyében, a „Cece” nevű hegyen van, melynek földsáncára a La Te`ne korban egy kőfallal megerősített vár épült17.
A Wietenbergi kultúra hordozói a középső bronzkorban Háromszék területét is lakták. Településeik az Olt, a patakok magas teraszán és a mai megyehatár közvetlen szomszédságában még barlangban is (a vargyasi Almási-barlang) előfordulnak. Hegynyúlványokon épített erődítményeiket kövekből összerakott fallal (Csuklyánvár) vagy földsánccal vették körül (Torja vára). Nem lehetett megállapítani, hogy a két építési technika közt van-e időbeli különbség, vagy egyidőben alkalmazták mindkettőt. A várakban talált kerámia a Wietenbergi kultúra fejlett szakaszára mutat, de nincs kizárva a kultúrának az utolsó fejlődési fázisa sem. Az erődítmények építése összefüggésbe hozható a Kr. e. II. évezred második felében Közép-Európában történt népmozgalommal, mely éreztette hatását Délkelet-Erdélyben is18. Itt első sorban számolni kell a Közép-Európából kiinduló pásztortörzsek, valamint a „halomsíros” kultúra hordozóinak a támadásaival19.
A kutatások mai állása szerint az eddig megtalált települések (Sepsiszentgyörgy–Bede-háza20, Gémvára a Debren patak teraszán21, Bibarcfalva és Barót között, a Dungó patak mellett22), valamint a Torja község „Vármegye” nevű helyén feltárt égetéses urnatemető urnái is a kultúra előrehaladott fejlődési szakaszára mutatnak23. A Wietenbergi kultúra kezdeti és végső szakasza még nem ismeretes ezen a vidéken24.
Jegyzet
1. BENKŐ József. Transsilvania, I. 1777 (1834, 2. kiadás).
2. NEGEBAUR, J. F. Dacien, 1851.
3. ORBÁN Balázs. A Székelyföld leirása..., III. 1869.
4. GOOSS, C. Chronik, 1867.
5. SCHEINT, D. Das Land und Volk der Sekler, 1833.
6. NAGY Balázs néprajzkutató szíves közlése.
7. I. MARŢIAN. Repertoriul arheologic pentru Ardeal, 1920.
8. FERENCZI, Sándor. Raport asupra unei excursii arheologice în judeţul Trei-Scaune. ACML. Secţia pentru Transilvania, Cluj. 1928. 242–46.
8. Almanah. Muzeul Regional Sf. Gheorghe. Târgu Mureş. 1955. 16, 36.
10. FERENCZI Géza (Újabb adalékok a moldvai csángók kérdéséhez, Korunk 1990/3, 380.) és FERENCZI István (Sóvidéki várainkról. 1994. 121.) megjegyzéseire a következőkben válaszolok. A dolgozatomban közölt várakat, a Bálványosvárat is hivatásos térképész mérte fel. A Bálványosvárról közölt rajzok megfelelnek a S. S. A. Sf. Gheorghe által készített rajzoknak. A vár alaprajza valamint a képe az ásatásom idejéig ugyanaz maradt, mint ahogy CRETTIER K. és FERENCZI S. korában volt. Egyébként a vár alaprajzát már ORBÁN Balázs is közli (i.m. 86). Amit FERENCZI Sándortól és CRETTIER Károlytól felhasználtam, azoknál feltüntettem a szerzőket (9/3–4. ábra). Erre megvan a saját kéziratom. Szerkesztői-nyomdai figyelmetlenség miatt nem tüntették fel. Hasonló figyelmetlenségre súlyosabb példa, hogy a gidófalvi ásatásom metszetrajzánál a magyarázó szöveget egyszerűen kihagyták (Aluta VIII–IX. 1976–77. 33–34, 1–2. ábra). A dolgozatom kezdetén közlöm FERENCZI Sándor ásatásának a megállapításait pontokba szedve. Az ásatásom eredményeit ezután, külön írom le. Az ásatásom megkezdése előtt levélben kerestem meg FERENCZI Istvánt, hogy közölje, hogy mi van a Kolozsvárra szállított anyaggal, mert ez a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi, mivel FERENCZI Sándor ásatásainak költségét is a múzeum biztosította.
11. Almanah. Târgu Mureş, 1955. 14–16.
12. CIV. I. Anul 1950. 115–125.
13. SZÉKELY, Zoltán. Contribuţii la problema fortificaţiilor... Aluta 1976–1977. 52–110.
14. ORBÁN Balázs. I.m. 90–91.
15. SZÉKELY, Zsolt. Unele probleme ale epocii bronzului târziu în sud-estul Transilvaniei. ACTA – 1997. I. k. Sepsiszentgyörgy. 1998
16. ORBÁN Balázs. I.m. 114.
17. SZÉKELY, Zoltán. Cetăţi în epoca bronzului în judeţul Covasna. Aluta XII–XIII. 1981. 22–30.
18. Erdély rövid története. Budapest, 1989. 17.
19. SZÉKELY, Zoltán. Cultura mormintelor tumulare în sud-estul Transilvaniei. SCIVA 1. t. 28. 1977. 125–127.
20. HOREDT, Kurt. Aşezarea de la Sf. Gheorghe – Bedeháza. Mat. II. 1956. 18–19.
21. SZÉKELY, Zoltán. Cercetări arheologice la Sf. Gheorghe Gémvára – Avasalja (Cetatea Cocorului). Mat. V. 1959. 709–722.
22. SZÉKELY, Zsolt. Contribuţii la răspândirea cărucioarelor de lut în sud-estul Transilvaniei. Aluta XVII–XVIII. 1985–1986. 189–191.
23. Idem. Necropola de incineraţie în urne de la Turia, judeţul Covas-na. Cerc. Arh. în Aria Nord-Tracă. Inst. Român de Tracologie I. Bucureşti. 1995. 127–146.
24. SZÉKELY, Zoltán. Contributions a la connaisance du développement de la civilisation Wietenberg. Dacia. N. S. XV. 1971. 307–318; Aluta XVII–XVIII. 1985–1986. 153–189. ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum
és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
