|
(Kivonat)
Sepsiszentgyörgyön, a Szemerja-negyed peremén fekvő csemetekert területén az 1980-as évek közepén őskori cserepeket találtak. Ezek a gávai kultúra korai szakaszába sorolhatóak. Az 1998. évi hitelesítő próbaásatás alapján a lelőhely a település peremére valószínűsíthető, a te-lepülésközpont azonosítása további mun-kálatokat igényel.
*
Az 1980-as évek közepén a tanítványai-val „hazafias munkára” kirendelt BOTOS Ferenc tanár úr alagcsövezési munkálatok során felszínre került őskori cserepekre bukkant a Szemerja-ne-gyed peremén fekvő csemetekert területén, amelyeket beszolgáltatott az akkori Megyei Múzeumnak. A jellegzetesebb edénytöredékeket később SZÉKELY Zsolt ismertette röviden1.
A leletek – amelyeket dr. SZÉKELY Zoltán jóvoltából még közlésük előtt megtekinthettem – minden jel szerint az ún. gávai kultúra korai szakába sorolhatók. (Ez a kultúra a különböző periodizációs rendszerek alapján a későbronzkorba, illetve a vaskor elejére, a Kr.e. II. és I. évezred fordulója körüli századokba keltezhető)2. Tekintettel a leletek jelentőségére – amelyek a felső Tisza-vidéki eredetű gávai kultúra népének DK-Erdélyben való korai megjelenésére utalnak – már ekkor felmerült a lelőhely régészeti ásatással való hitelesítésének, a kutatás kiterjesztésének gondolata. Az első ezirányú lépésre csak 1998 júliusában kerülhetett sor, szerény próbaásatás és az azzal egyidejűleg végzett terepbejárás, adatgyűjtés formájában.
A két, mindössze 40 m2-es felület feltá-rását eredményező szelvényt (S 1: 10 x 3 m; S 2: 10 x 1 m) a jelenlegi Horticom S. A.-hoz tartozó almáskert DK-i szegletében jelöltük ki. A gyü-mölcsöst itt É felől a Tók-pataka, illetve a patak jobb partján húzódó dűlőút határolja, amit egy darabon a gazdaságot átszelő magasfeszültségű vezeték kísér.
Az S 1, É–D-i tájolású szelvény megásá-sára a Sepsiszentgyörgyről Illyefalva felé vezető országútról számított második magasfeszültségű tartóoszlop közvetlen közelében, attól D-re, egy kevésbé sűrűn beültetett helyen került sor3. A felszín alatt átlagosan kb. 25 cm vastagságú, mezőgazdasági munkálatok által bolygatott tömör, fekete színű földréteg található, mely sár-ga színű, kemény agyagrétegen fekszik. A fekete színű rétegből 40–45 cm-re aláereszkedő két szabálytalan alakú gödörszerű mélyedést is megfigyelhetünk. Az ásatás során mindössze néhány népvándorláskori és egy jellegzetes, technikai kivitelezése alapján a gávai kultúrába sorolható edénytöredék került elő, pár állatcsont és kiégett tapasztás-darabkák társaságában. A leletek a fe-kete színű földrétegből és az említett mélyedé-sekből származnak; elkülöníthető művelődési ré-teget nem sikerült megfigyelnünk.
Az ugyancsak É–D-i tájolású S 2 meg-ásására az 1. szelvénytől nyugatabbra és délebb -re, a Tók-pataka felé lejtő domboldal magasabb részén került sor. A 30–40 cm vastagságot is elérő fekete színű földréteg alatt szürkés-sárga kemény agyagréteg következik. Itt is megfigyelhetők a fekete színű rétegből aláereszkedő kisebb-nagyobb gödörszerű mélyedések. A fekete színű földrétegből több jellegzetes, kannelúrás díszítésű gávai edénytöredék került elő, ám a leletanyag itt is szórványos, szegényes. Elkülöníthető művelődési réteget itt sem sikerült megfigyelni.
A fentiekből arra lehet következtetni, hogy mind a felszínről gyűjtött, mind az ásatás során előkerülő edénytöredékek a település peremterületéről származnak, s talán másodlagos helyzetben, a terep magasabban fekvő részeiről alásodródva feküdtek. Egy nagykiterjedésű tele-pülés esetében az is elképzelhető, hogy annak részeit különböző intenzitással lakták, ami a le-letsűrűség változatosságát eredményezhette.
Az eddig előkerült leletek, a próbaásatás és a terepszemle, valamint a helyszínen gyűjtött adatok alapján a következőket mondhatjuk a te-lepülés fekvéséről, lehetséges kiterjedéséről. A lelőhely az Olt alsó teraszán fekszik, mely enyhén lejt Ny-ról K felé, a Pacé, Orotván-tető, Ki-lyéni-erdő és Pál-pataka-feje nevű magaslatok
irányából az Olt folyása, ill. Sepsiszentgyörgyről Illyefalvára vezető országút felé. Feltehető, hogy a települést É felől a Tók-pataka D felől a Pál-pataka határolja; mindkettő az említett magaslat-sor irányából fut az Oltba4. A Ny–K-i lejtésű terep a két patak között É–D-i irány mentén enyhén kidomborodik. A településmag az így körülhatárolható sok hektáros területen keresendő; pontosabb meghatározása érdekében elengedhetetlen a kutatások folytatása, kiterjesztése.
Jegyzet
1. SZÉKELY Zsolt, Le début de l’âge du dans le sud-est de la Transyl-vanie, Acta Musei Napocensis, 31/I, 1994, p. 173–177. A Sepsiszent-györgy határában előkerült leletek ismertetése: p. 174. és fig. 1/1–5.
2. A Gáva (-Holihrady) kultúrára vonatkozó szakirodalmat idézi LÁSZLÓ Attila, Începuturile epocii fierului la est de Carpaţi. Culturile Gáva–Holihrady şi Corlăteni–Chişinău pe teritoriul Mol-dovei, Bucureşti, 1994. p. 11–33. és passim. A gávai kultúra DK-erdélyi leleteiről lásd SZÉKELY Zsolt fennebb idézett cikkét, irodalommal.
3. A kezdeti információk szerint a múzeumba került edénytöredékek ennek az oszlopnak az alapozási munkálatai alkalmával kerültek volna elő. A cserepek pontos előkerülési helye és körülményei csak július 7-én tisztázódtak, amikor kérésünkre BOTOS tanár úr szíveskedett kijönni a helyszínre. Noha az elmúlt több mint tíz esztendő során a táj képe jelentősen megváltozott, sikerült felismernie és megmutatnia a lelőhelyet. Az edénytöredékeket az említett magasfeszültségű oszloptól Ny-ra, feljebb a lejtőn, a patakot kísérő dűlőút mindkét oldalán és az úttól D-re kezdődő enyhe lejtő aljában találták. A cserepek minden bizonnyal az akkortájt folyó alagcsövezési munkálatok során kerültek felszínre. A 2. szelvényt már ezeknek az adatoknak a birtokában jelöltük ki. Időközben a SZTANCSUJ Sándor régész-hallgatóval (ELTE-BTK) végzett terepszemle során a dűlőúttól D-re induló enyhe lejtésű domboldal magasabb ré-szein is találtunk cserepeket, köztük egy jellegzetes, kannelúrás díszítésű gávai típusú edénytöredéket. A település feltehető kiterjedéséről lásd: alább.
4. Ezek természetesen nem szigorúan értendő „határok”, megjelölésük inkább a terepen való tájékozódást hivatott elősegíteni. Megjegyezendő, hogy BOTOS Ferenc emlékezete szerint a Tók-pataka bal partján, a most árpával bevetett helyen is kerültek elő edénytöredékek. ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum
és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
