|
(Kivonat)
Az adóalap védelmében Mária Terézia 1769-ben, két évvel a magyarországi rendezés után Erdélyben is szabályozná a jobbágyi terheket. Felmérési kísérlet (összeírás) az úrbéri rendezéshez 1785-ben és 1820-ban történik, végül az 1848-as törvényekkel lesz maga az úrbéri kér-dés is tárgytalan. Szerző a két felmérés Barótra vonatkozó anyagát közli, a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratok alapján, majd néhány következtetést tesz.
*
Magyarországon és Erdélyben a török uralom alóli felszabadulás, illetve a RÁKÓCZI-szabadságharc után állandó problémát jelentett az adózás. Az adó nagysága a portai befizeté-sekhez képest, elsősorban a felszabadító harcok alatt állandóan emelkedett, de az udvar még ez-zel az összeggel sem volt elégedett. A számítások azt mutatták, hogy az ország terhelhetősége na-gyobb, mint eddig – igaz, ezzel az adózók nem értettek egyet. A 18. század háborúi – az örökö-södési háború és a hétéves háború – tengernyi pénzt emésztettek fel. Ezeket a költségeket az udvar számításai szerint elsősorban az örökös tartományok viselték, Magyarország és Erdély teherviselő képességénél jóval kevesebbet fize-tett. Hogyan lehetne több pénzt beszedni, hogyan lehetne növelni az adó összegét? Amíg nincse-nek pontos adatok a népességről, illetve az adófizetők vagyoni állapotáról, addig sehogyan sem. Az első kérdés az, hogy ki fizet egyáltalán adót Magyarországon? A nemesség és a papság nem; a városok, a polgárok fizetnek ugyan, de létszámuk alacsony, gazdaságilag gyengék, így a tőlük beszedett adó mennyisége csekély, s nem is igen növelhető. (Más kérdés persze, hogy azért ezt is megpróbálták, s több száz éves adónemeket ele-venítettek fel – persze ez sem számított sokat.) Az elsődleges adófizető réteg tehát a parasztság. Őket azonban a nemesség adóztatja elsősorban, s mivel létszámuk, gazdasági erejük nem ismert, nem lehet tudni, hogy mennyi pénz is jöhetne be innen. A paraszt adózása egyébként sem volt sza-bályozva, így a földesúr a terheket saját kedve s a szokások szerint szabta meg. Ennek hátránya az adóviselő szempontjából nyilvánvaló, nem is kell magyarázni, de hátrányos az állam szem-pontjából is. Minél jobban le van terhelve a paraszt a földesúrnak, minél többet fizet neki, minél több szolgáltatással tartozik, annál keve-sebbet tud adózni az állam részére. Eszerint tehát világos, hogy pontosan kell szabályozni a földes-úri terheket, állami törvények erejével kell meg-állapítani mértéküket. Erre a feladatra született 1767-ben Mária Terézia úrbéri rendelete, amely az adóalap védelmében fékezte a földesúri ki-zsákmányolást.
A rendelet szabályozta a jobbágytelek nagyságát: a belterület (a házhely) 1100–1300 négyszögöl volt, a szántó területe vidékenként változóan 16–40 hold között mozgott, s a kaszáló 800–1000 négyszögöl területű lehetett. A rendelet kimondta azt is, hogy a jobbágyok által korábban irtott és termővé tett földet a földesúr nem vehette el, nem sajátíthatta ki, csak ha az értékét megfizette. Ugyancsak szabályozták a bormérési jogot, az erdőhasználatot, a legelőterület nagyságát. Legvégül megállapították a teljesítendő robot nagyságát. A kötelezettség egy egész telekre számítva heti egy nap igás vagy két nap gyalogrobot volt. A házas zsellér évi tizennyolc, a házatlan zsellér évi tizenkét napi gyalogrobottal tartozott földesurának. A jobbágyoknak évi egy hosszúfuvart is kellett teljesíteniük, négy egész telkenként maximum két napot. A ház után, a telek nagyságára való tekintet nélkül, jobbágy és zsellér évi egy forint cenzust volt köteles fizetni. Ezeken felül a földesúrnak jártak az apróbb természetbeni ajándékok is (általában 12 tojás, 0,48 l olvasztott vaj, két csirke, két kappan és harminc telek után egy borjú). A jobbágy a terményeiből fizetendő kilencedet megválthatta – a termény helyett adhatott pénzt. Az úrbéri rendelet részletesen szabályozta a vadászat, halászat, madarászat módját, a pálinka- és sörfőzés szabályait, árusítását – a kocsmáltatási jogot. A mészárszék, a vendégfogadó és a vásár vámszedésének joga a földesurat illették meg. A rendelet nyomán el is készült az úrbéri összeírás, az előbb megismert adatokat falvanként úrbéri tabellákba foglalták. A rendelet azonban nem vonatkozott a Határőrvidékre, Horvátországra, a Partiumra és végül Erdélyre, mint a királyi Magyarországtól különböző jogállású részekre.
Erdélyben egyébként is szinte áttekinthetetlen volt a jobbágybirtokok és a terhek rendszere, ezért az itteni viszonyokat külön akarta az udvar szabályozni. (Mindenesetre a példa az 1767–es urbárium volt – már csak ezért is volt érdemes részletesebben megismernünk azt.) Az első ilyen kísérlet az 1769-ben kiadott „Bizonyos punctumok” voltak, melyek korántsem olyan határozottsággal, mint a magyarországi rendelet, de megpróbálta itt is szabályozni az úr-béri viszonyokat. Jellemző, hogy minden felmérés híján a jobbágytelkek nagyságát nem szabályozta, hanem a földesúr „okosságára” bízta, hogy „alkalmatos és állapotjokhoz képest elégséges lakóhelyet” adjon jobbágyainak és zselléreinek, valamint „a határoknak különböző mivolta szerint” szántót és kaszálót is juttasson nekik, „úgy mindazonáltal, hogy szegény község meg ne szűküljön”.
Persze a viszonyok itt valóban mások voltak, mint Magyarországon. Ott egy jobbágy- telek átlagos nagysága 17 hold szántót és 5,5 hold rétet tett ki, míg Erdélyben becslések szerint a szántó területe 8 hold körül volt, s a rété nem érte el a négy holdat.
A „Bizonyos punctumok” nemcsak a teleknagyságot nem határozta meg (s ezzel gyakorlatilag a földesúrnak kedvezett a rendelet, hiszen semmi sem állt útjába az allódium növelésének), hanem az egyéb terheket is jóval magasabban és kedvezőtlenebbül szabta meg. Így a robotterhet nem a teleknagysághoz igazította, hanem azt egyöntetűen hetenként legföljebb négy nap gyalog, vagy három nap igás szolgálatban szabta meg. A földdel és ökörrel rendelkező zsellérnek heti két napot kellett teljesítenie gyalog vagy fogattal, s még a csak házzal vagy azzal sem bíró zsellér is tartozott heti egy nap gyalogrobottal.
A rendelet sorsa szomorú volt – még csak irányelvként sem igen használták fel. A végrehaj- tás ide-oda hányódott a Gubernium, a kancellária és az államtanács között. Tizenhat évig gyakorlatilag az ügyben nem történt semmi, azonkívül, hogy újabb és újabb tervezetek születtek. Lendületet végül is az az elégedetlenség adott az ügynek, ami a Horia-felkeléshez vezetett 1784-ben. A felkelés leverése után látható volt, hogy bizonyos dolgokat nem lehet tovább halasztani anélkül, hogy az ne lenne veszélyes az egész államra. Részint ennek a felismerésnek köszönhetően, de II. József felvilágosult abszolutizmusából is következően 1785. augusztus 2-án megszületett az a rendelet, amely a jobbágyot személyében felszabadította; azaz kimondta a jobbágy költözési, házasságkötési, tanulási, pályaválasztási szabadságát (közbevetőleg: ezzel tulajdonképpen személyileg jobb helyzetbe került, mint a székely határőr, akinek mindehhez az ezrede engedélyére volt szüksége). Vagyonával, amely nem a telki állományhoz tartozott, szabadon rendelkezhetett, eladhatta, örökíthette.
A jobbágyrendelettel egyidőben megszületett az első lépés Erdélyben is az úrbérrendezésre: elkezdték itt is a magyarországihoz hasonló módon összeírni az egyes falvakat, illetve az adózókat. A kérdések lényegében azonosak voltak az 1767-es kérdésekkel, s az akkor úrbéri rendelet előírásaira vonatkoztak. A felmérésnek volt egy olyan vonása, amely elméletileg a jobbágyokra nézve volt kedvező: ugyanis a teleknagyságokat a jobbágyok bemondására írták fel. Bár így a jobbágyok nagyobb területet is bemondhattak volna, de az adóemeléstől való félelmükben inkább kisebb területeket vallottak magukénak a ténylegesnél.
A földesuraknak természetesen nem volt érdeke az úrbérrendezés, hiszen így az állami adóterhek nőttek, s nekik jutott kevesebb – arról már nem is beszélve, hogy éltek a gyanúperrel, hogy ez az első lépés a nemesi adóztatás felé (ami az udvar szándékait tekintve igaz is volt).
Az összeírás elkészült ugyan, de az eddigi tervezetekhez hasonló sorsra jutott, szép csöndben elfektették. II. József halála után ismét vett egy kis lendületet a dolog, 1791-ben állandó bizottságot állítottak fel. Ennek javaslata szerint egy egész jobbágytelek nagysága 3,5–6 hold szántó, illetve 1,5–3,5 hold kaszáló. A robot he-tenként két nap lenne igaerővel, vagy pedig három nap gyalogosan.
Az idők folyamán ezt a bizottságot is javaslataival együtt felőrölte a hivatali bürokrácia és az ellenállás, a közöny.
Az 1810-es években (már ötven év telt el a magyarországi úrbérrendezés óta!) ötödször is nekifutottak az ügynek. 1813-ban és a következő években is nagy éhínség pusztított végig Erdélyen, olyannyira, hogy a kivándorlás is tömegessé vált. Ezt megakadályozandó új állami tervezet született, amely ismét valamit csökkentett a terheken. Eszerint a jobbágy által kiirtott és használatba vett földet a földesúr kártérítés ellenében elveheti a jobbágytól, de annak a továbbiakban nem szabad engedély nélkül új területeket irtás alá vonnia. A tervezet az erdőlést elsősorban a ledőlt és a száraz fából engedi, csak ennek hiányában az élő fából. Azokon a helyeken, ahol a parasztok a fával kereskedhettek, ott ezt továbbra is megengedi. A makkoltatás csak taxa ellenében lehetséges, a saját határon olcsóbban, mint idegenen. A robot heti egy nap lenne igával, illetve két nap gyalog. A hosszú fuvar itt is négy egész telek után egy nap lenne, mint 1767 óta Magyarországon. A földesúrnak fizetendő kilencedet és tizedet (ott, ahol az szokásban van) változatlanul hagyná. (Egyébként Erdélyben a három nap robot teljesen természetesnek számított – már legalábbis a földesurak részéről. Még nagy műveltségű, haladó szellemű nemesek is teljes mértékben igénybevették a jobbágyoknak ezt a szolgáltatását, ami azt jelenti, hogy még ezeken a helyeken sem a bérmunka dívott, azaz a mezőgazdaságnak egy ebben a korban már archaikusabb formáját művelték, nem igyekeztek áttérni a korszerűbb gazdálkodásra, árutermelésre. A nagy irodalombarát és művészetpártoló CSEREI Farkasról, KAZINCZY barátjáról, akinek Krasznán volt uradalma, dicsérőleg említik, hogy „az 1817-ki éhségkor tanusítá emberszeretetét, midőn a népnek ezerekre vásárolt gabonát, mit köztük kiosztata, a mellett három évi tizedet és kétezer napszámot elengedett; – s jószágaiban a háromnapos robotot addig is, míg az úrbér behozatnék, két napra leszállítatá.” Természetesen ezek az intézkedések valószínűleg nagy segítséget jelentettek a jobbágyságnak, de itt most arról van szó, hogy még ebben az uradalomban is heti három nap volt a robot.
A hírre, hogy ismét úrbéri összeírás készül, úgyszólván egységesen tiltakozott a nemesség és a parasztság is. Az összeírás végrehajtását ezúttal nem is bízták erdélyi hivatalnokokra, hanem CZIRÁKY Antal magyar kamarai alelnök hajtotta azt végre.
A felmérés ezúttal sem eredményezett semmit, az akták még 1835-ben is elintézetlenül hevertek. Végülis az 1848-as jobbágyfelszabadítás következtében az egész úrbérrendezés oka-fogyottá vált.
A különböző rendezési kísérletek kudarca azonban nem teszi érdektelenné az időközben született dokumentumokat. A két felmérés (az 1785-ös és az 1820-as) során gyakorlatilag azonos kérdéseket tettek fel a felmérők a lakosságnak. Egyedül a kilencedik kérdésben mutatkozik eltérés. 1785-ben arra kíváncsi a kérdezőbiztos, hogy a lakosok örökös jobbágyok-e (bár ezt az elnevezést épp néhány hónapja törölte el II. József), 1820-ban pedig az erdőlés módozatairól érdeklődnek.
A válaszokból értékes információkat nyerhetünk a jobbágyi birtokszerkezetre, a birtokos nemesekre, a falu lakóira, életére vonatkozóan. Az adatok sok segítséget nyújtanak akkor is, ha az emberek életmódjára, foglalkozására, táplálkozására vagyunk kíváncsiak. Egyszóval, ha kellő kitartással vizsgáljuk az adatainkat, igen közel tudunk kerülni egykor élt nagyapáink, őseink életéhez, személyéhez. Természetesen látnunk kell a korlátokat is. A két említett felmérés nem nyújt adatot a falu másik rétegéről, a katonai igazgatás alá tartozó „vitézi rendről”, s nem tudunk meg semmit a birtokosokról sem, nevükön kívül.
Lássuk tehát előbb a két felmérést egymás után, néhány hozzáfűzött megjegyzéssel, majd a két összeírás összehasonlítását.
Barót 1785. évi urbariális összeírása1
Puncta interrogatoria
Qvaestio 1ma
Fassiones juratorum
Lingva vernacula2
1o Vagyon mostanság urbáriuma ezen helységnek? Ha vagyon, minémű az? Mennyi időtől fogva hozattatott be?
Ad 1mum Urbariuma ezen falunak nincsen.
Qvaestio 2da
2o Ha urbáriuma nincsen, a jobbágyi kötelességek tészése contractus szerént mind a jobbágyok, mind a zsellérek? Mennyi ideje már annak, hogy ezen bévett szokás kezdődött avagy contractusra lépett ezen helység a földesurasággal? Nem de nem ezen urbárium avagy contractusnak tétele előtt is voltak mások? És ha voltak minéműek és mikor kezdődött ezen mostani szokásban lévő kötelességek praestatiója?
Ad 2dum Contractusunk is földesurunkkal a jobbágyi szolgálat aránt nincsen.
Qvaestio 3tia
3tio Az hol urbáriumok avagy contractusok nincsenek miből álló a jobbágyságnak és a zsellérségnek földesuruk számára való praestatiója, szolgálatja és kötelessége amely mostanság szokásban vagyon? Mikor és mi módon hozatott bé ezen kötelesség és adózás?
Ad 3tium A jobbágyi szolgálatot nem egyenlőképpen tésszük mü itten lakó jobbágyok. Egyik udvarhoz több, másikhoz kevesebb a szolgálat. Mikor hozatott bé pedig azon szolgálatnak módja mi közünkben, minthogy contractusunk földesurainkkal nincsen, meghatározni nem tudjuk, hanem amint régi eleinkről reánk szállott, mü aszerént tésszük a jobbágyi szolgálatot, úgy mint:
Mü tekintetes CSEREI József úr és néhai tit. CSEREI Sámuel több successorinak jobbágyai tésszük a jobbágyi szolgálatot Szent György napjától fogva Szent Mihály napjáig akár vonómarhával, akár gyalogszerrel három-három napokon. Szent Mihály napjától fogva pedig Szent György napjáig akár marhával, akár gyalogszerrel két-két napon hetente.
Mü SZABÓ János úrnak jobbágyai közönségesen (SIMON Gergelyen kívül) mind télben, mind nyárban akár gyalogszerrel, akár marhával tehetségünk szerént egy-egy napon tésszük a szolgálatot, SIMON Gergély pedig mind télbe, mind nyárba akár marhával, akár gyalogszerrel két-két napokon szolgál hetenként.
Mü, néhai KESERÜ Imreh úr özvegyének zsellérei egyéb szolgálatot nem tészünk, hanem némelyikünk esztendőnként hat-hat forint taxát ád, némelyike pedig négy forintot és azzal váltjuk fel a rendes szolgálatunkot.
Mü méltóságos báró DANIEL István úr őnagysága jobbágyai szolgálatot nem tészünk, hanem egyikünk, úgymint TRIMFUJ Raduly 12 magyar forintot, PÁL Mihály pedig hat forint taxát fizetünk esztendőnként.
Mü, idősebb és ifjabb méltóságos DANIEL Sámuel urak jobbágyai mind télbe, mind nyárba, akár marhával tehetségünk szerint, akár pedig gyalogszerrel három–három napokon tésszük földesurainknak a jobbágyi szolgálatokat hetenként.
Minékünk méltóságos DANIEL Imre úr jobbágyainak különböző a jobbágyi szolgálatunk. Mert én KOVÁTS Ferenc mind télben, mind nyárban, akár marhával, akár gyalogszerrel hetenként három-három napokon viszem végben a jobbágyi szolgálatot. Én pedig, KOVÁTS József esztendőnként taxát fizetek, kilenc forintot, azon kívül szabóságommal is dolgozom.
Méltóságos DANIEL Elek úrnak itten csak ketten vagyunk jobbágyai mü, különböző szolgálatot tészünk földesurunknak, mert én BALOG János kovács mesterember lévén, az udvarban minémű kovács-munkára kívántatom, béhívatván ottan dolgozom, azon kívül postálkodom; nem különben minden esztendőben egy darab földet meg kelletik aratnom. Én, BALOG András egyéb jobbágyi szolgálatot nem tészek, hanem csizmadiaságommal dolgozom.
Mü, méltóságos DANIEL Ferencné aszszony jobbágyai tésszük a jobbágyi szolgálatot eszerént, mégpedig BALOG István kovácsmesterséggel, BALOG Pál csizmadiamesterséggel, azon kívül kaszálásnak idején takarással, aratáskor pedig aratással. EGYED Mihály pedig télbe, nyárba minden héten amint kívántatik három-három napokon gyalogszerrel hetenként.
Mü tekintetes CSEREI Sámuel úrnak jobbágyai mind télbe, mind nyárban, akár marhával, akár kézi munkával két-két nap szolgálunk hetenként.
Mü pedig, tekintetes CSEREI György úr zsellérei közül egyikünk mind télben, mind nyárban, akár marhával, akár kézi munkával minden héten két-két nap, másikunk pedig egy-egy napon visszük végben a szolgálatot.
Mü, tekintetes OSVÁTH Sámuel és László uraknak ketten vagyunk itten jobbágyai, mü különböző szolgálatot tészünk, mert én, DIMÉNY Ferenc mind télbe, mind nyárba, akár gyalogszerrel, akár marhával két-két napon szolgálok. Én pedig CZIGÁNY Miklós kovácsmesterségemmel és egyéb munkával, amire amikor kívántatik, elmenvén, azokkal teljesítem a jobbágyi szolgálatot.
Mü, tekintetes TÖRÖK Pál és Mózes urak jobbágyai jobbágyi szolgálatot eddig nem tettünk, hanem mindenikünk esztendőnként négy-négy forint taxát fizetett és azzal váltotta fel a szolgálatot. Ezen kívül a TÖRÖK Pál úr jobbágyai tettenek esztendőnként egy-egy utat, és két-két véka kölest fizettenek, ROMÁNY Jánoson kívül, aki semmi appertinentiát nem bírván, esztendőnként két-két forint fizetséggel tartozott.
A több itten lakó jobbágyok és zsellérek katona jószágokon lakván, azoknak taxát fizetnek esztendőnként, amint megegyezhetnek.
Qvaestio 4ta
4o Minémű haszonvételei vannak ezen helységnek és határjának? Vagy ellenben minémű károk szokták közönségesen érni a helységet és a határját?
Beneficia
Lingva vernacula
Ad 4tum
1mo Ezen falunak határa három fordulóra vagyon felosztva és terem búzát, jót, szépet és rozsot. Négy marhával minden időben a földeket közönségesen meg lehet mívelni.
2do Kaszáló réteink az igen káros vízáradástól szabadok, kétszer kaszálhatók, a marhák hízlalására jó füvet teremnek. Terem pedig egy jugerumon tíz mázsa széna.
3tio Vásáros és sokadalmas helyeink
vagynak Barót, Brassó, Udvarhely, Nagyajta és Sepsiszentgyörgy. Ezek közül Brassónak és Nagyajtának jó útja vagyon, a többinek pedig terhesebb. Az holott az oda viendő naturálékot hasznoson el lehet adni.
4to Marha legelőhelyek magunk határán az Hatoddal eggyütt mindenféle marháink számára bő és elegendő.
5to Marháinknak itató helyek bőséggel közel vagynak.
6to Itten a falu határán lévő erdőből minden gazdának rend szerént épületre való cserefákat szoktanak adni 26 szál rakó bornát, csűrre is hasonló módon annyit. Tüzifát pedig a Hatod nevű erdőnkről szoktunk, mint magunkéból szabadosan hordani, melynek útja alkalmas és tészen egy jó mértföldet.
7mo Makkoló erdőnk itt az határon annyira való vagyon, hogy limitatió szerint egy-egy sertésünköt meghízlalhatjuk. Az Hatodra pedig makktermésnek idején minden sertéseinket felhajthatjuk.
8vo Fiscalis arenda fizetés nincsen, minthogy földesurainknak sem dézsmát, sem kilencedet nem szoktunk adni.
9mo Gyümölcsös és veteményező kertjeink a magunk lakógazdaságainkon, házunk tartására elegendők vagynak.
10mo Sokadalmak ezen faluban minden esztendőben háromszor szoktak esni, melybéli haszonnak harmadrészét a falu végzi.
11mo Kenderáztató vizeink jók vagynak.
12mo Határunkon malmaink elegendők vagynak.
13tio Sert és pálinkát, mikor tilalma nincsen, minden ember szabadon főzhet és szabadon elárulhatja.
Qvaestio 5ta
5o Hány és minémű hold szántóföldje és rétje vagyon egy egész házhelyes gazdának? És hány szebeni vékát vethet egyik-egyik hold szántóföldjében? Olyanok-é rétjei, hogy kétszer is lehessen kaszálni?
Ad 5tum Itten a faluban a jobbágyoknak lakhelyei egész vagy fél házhelyekre, sessiokra nin-
csenek felosztva, s azon megkülönböztetés nem is volt szokásban, hogy aszerént több vagy kevesebb légyen a künn való birodalom. Akinek benn való jószága va-gyon, egy házhelyesnek tartattatik, mely szerént kinek több, kinek kevesebb szántóföldje és kaszálója vagyon. Egy jugerumban mindenkor vethetni nyolc szebeni vékát; az határaink közönségesen jó gabonatermők. A földjököt a jobbágyok mindenkor magok bírják, annak változtatása nem volt szokásban. Rétjeinket kétszer kaszáljuk, terem pedig egy jugerumon 10 mázsa széna.
Qvaestio 6ta
6o Minémű és hány napi munkát vitt egy-egy gazda eddig végben? És hány vonómarhával? És amidőn a robotra mentek és visszajöttek bészámláltatott-e azon járás-kelés ideje is a napi számhoz?
Ad 6tum Ezen falubéli lakosok szolgálatját a 3dik kérdésre megfeleltük ugyan, hanem ami nézi a szántást:
1mo A titt. CSEREI József marhás jobbágyai, kettő egybefogván, minthogy csak két-két ökröt szoktanak tartani, három-három nap szántanak hetenként.
2do A SZABÓ János úr jobbágyai, SIMON Gergelyen kívül tehetségek szerént egy-egy nap szoktanak hetenként szántani. SIMON Gergelynek pedig, minthogy sessiója után járandó földeken kívül többet adott földesura, minden héten két-két nap négy marhával tette szántásnak idején a szolgálatot.
3tio A méltóságos báró DANIEL István úr őnagysága jobbágyai mostan, amint fennebb is mondók, taxát fizetvén, szántani nem szoktanak menni. Ez előtt pedig hetenként három-három napokon szoktanak volt szántani.
4to A méltóságos idősebb és ifjabb DANIEL Sámuel urak jobbágyai amint az erejek engedi, ki két, ki négy marhával szoktanak hetenként szántani három nap, úgy mindazonáltal, hogy az idősb DANIEL Sámuel úr jobbágyai közül a két marhások egyben fogván három nap szántanak, a négy marhások pedig két-két nap.
5to A méltóságos DANIEL Imre úr jobbágya, KOVÁTS Ferenc (minthogy KOVÁTS József taxát fizet) minden héten egész erővel három-három napokon szokott szántani.
6to A méltóságos DANIEL Elek úr és DANIEL Ferencné asszony jobbágyai nem szoktanak szántani.
7mo Az ide bébíró CSEREI família részeken lévő jobbágyok és zsellérek, akiknek marhájok vagyon, egyben fogván a két marhások négy marhával egy héten két nap szántanak, néha három nap is.
8vo A titt. OSVÁTH Sámuel és László urak DIMÉNY Ferenc nevű jobbágyok két marhával, cimborával egybefogván egy héten néha-néha két nap szokott szántani; a másik pedig marhával nem szolgál.
Ezen előszámlált jobbágyoknak és zselléreknek szolgálatra való menetelek és jövetelek mindenkor a napszámba imputáltatott.
Qvaestio 7ma
7o Adnak–é az itt való lakosok a földesuraságnak kilencedet? Ha adnak, minémű termésből és javakból adják azt? S mennyi időtől fogva? És vagyon-é a kilencedbéli adás ezen nemes vármegyében más földesuraságnál is bévett szokásban? Ezenkívül más adózás fejében mit szokott ekkoráig egy-egy jobbágy adni esztendőnként az uraságnak? Nevezetesen pedig olyatén, akár készpénzből, akár más egyébből adatott praestatio és a járadék miből álló volt?
Ad 7mum Az itten lakó jobbágyság a földesuraknak semminemű gabonájából kilencedet nem adott, hanem a méltóságos DANIEL família részére tartozó jobbágyok a méltóságos DANIEL Imre úrén kívül, azelőtt esztendővel mindenkor egy tyúkot kilenc fiaival tartoztak adni, melyet most ismét kérni kezdettek; úgy nem különben többnyire négy véka vadalmát és mogyorót is adtanak. A többi részekre tartozó jobbágyok pedig az effélékre nem adugáltak, hanem a titt. CSEREI urak emberei közül mindenik tartozott adni ősszel egy-egy véka tormát, ezen kívül CSEREI József és SZABÓ János uraknak tartoztak jobbágyasszonyai kendert áztatni, kivetni, rostálni és káposzta ültetni elmenni. A fonás pedig közönségesen szokásba lévén, feleségeink földesuraink számára esztendőnként fontanak négy-négy font kendert vagy gyapjút.
Qvaestio 8vo
8vo Hány puszta hely vagyon ezen helységben? Mennyi időtől fogva? Mi okból pusztultak el? És azon helyeket appertinentiáival kik bírják?
Ad 8vum Vagynak itten benn a faluban kilenc puszta házhelyek, melyek közül
Első: Méltóságos DANIEL István úr őnagyságáé minden belső appertinentiákkal együtt. Erről ezelőtt cir. tizenkét esztendőkkel romlik le az ház és mostan bírja TRIMFUJ nevű jobbágya taxában, a külső appertinentiákat pedig Felsőrákoson lakó KÁDÁR Mihály nevű jobbágya őnagyságának.
Második: ugyan a méltóságos báró DANIEL István úr őnagyságáé, melynek vagynak külső appertinentiáii is. Erről ezelőtt cir. 10 esztendőkkel romlottak és pusztultak el az épületek és ezt ma bírja PÁL Mihály nevű jobbágya taxában.
Harmadik: Megint méltóságos báró DANIEL István úr őnagyságáé, sine externis appertinentii. Ezt ma bírja Felsőrákoson lakó KÁDÁR Mihály nevű jobbágya taxába, de hogy ezen valaha épületek lettenek volna, nem értük.
Negyedik: Méltóságos ifjabb báró DANIEL Sámuel úré, utána tartozó külső appertinentiákkal együtt. Erről ezelőtt cir. 40 esztendőkkel az épületek elégvén, azután pusztájában hever, és ma bírja VARGA György nevű jobbágya.
Ötödik: ugyan a méltóságos báró ifjabb DANIEL Sámuel úré hozzátartozó szántó földekkel és kaszáló helyekkel együtt. Ezen pedig, hogy épületek lettek volna, nem értük és ma cum attinentiis bírják idősebb KIS András és Antal nevű jobbágyai őnagyságának.
Hatodik: megint ugyan méltóságos báró ifjabb DANIEL Sámuel úré, sine attinentiis. Ezen is, hogy valaha épületek lettenek volna, nem értük. Ezt ma bírják őnagyságának PÉTER Mihály és PÉTER Ferenc, együtt lakó jobbágyai.
Hetedik: Méltóságos idősebb DANIEL Sámuel úré, cum externis attinentiis. Erről ezelőtt cir. 50 esztendőkkel pusztultak el az épületek, és ma bírja CSIKI István nevű jobbágya.
Nyolcadik: ugyan méltóságos idősb DANIEL Sámuel úré, sine appertinentiis, melyen épületeket soha nem értünk, és ma bírják a méltóságos úrnak SZABÓ György és József nevű jobbágyai.
Kilencedik: megint méltóságos idősebb DANIEL Sámuel úré, sine externis attinentiis, melyen, hogy valaha épületek lettenek volna, nem értük, hanem ma bírják TAKÓ György és SZABÓ József nevű jobbágyai.
9o Ezen helységnek lakosai örökös jobbágyok-é, vagy nem?
Ezen helységnek lakosai némelyek jobbágyok, némelyek pedig zsellérek, mostan pedig őfelsége rendelete szerént az örökös jobbágyok is személyes szabadságot kaptak.
TAKÓ György FARKAS Dániel
VARGA György TAKÓ József
BEKE Dániel KIS András
TAKÓ István KOVÁCS József mp.
(Lásd az 1. táblázatot.)
*
Az összeírók közlik az általuk felvett táblázatok összesítését is – de a végeredmények nem minden esetben egyeznek.
Már magában a felmérés szövegében, a kérdések között is van hiba. A kérdésre, hogy hány puszta telek van a faluban, a válaszadók kilenc ilyen telket tudnak felsorolni: egyenlőn hármat-hármat DANIEL István, valamint idősebb és ifjabb DANIEL Sámuel birtokában. A felmérés során azonban kiderül, s a táblázatokban is így szerepel, hogy tíz ilyen telek van. DANIEL István részén van kettő, ifjabb DANIEL Sámuel hármat bír, s végül idősebb DANIEL Sámuel öt puszta telek felett rendelkezik. Az összeírók elsiklottak efelett a tény felett. A házhelyre megadott 49500,5 négyszögöl megegyezik a valósággal, de a szántó területe már két holddal több: 379 és fél hold. A mindig kétszer kaszálható rét területe pedig valamivel kevesebb, pontosan 154,5 katasztrális hold. A csak egyszer kaszálható rét területe helyes – itt csak egy tétel volt.
A számolási hibáktól függetlenül is vannak olyan tények, amelyek arra ösztönöznek, hogy az összeírásban foglaltakat csak tájékoztató jellegűnek tekintsük, azaz tendenciájában érvényesnek, de nem minden adatát igaznak.
Ugyanis 1785-ben az urbáriális összeírók jártak a faluban, a következő évben, 1786-ban pedig a II. József elrendelte népszámlálás végrehajtói. A két összeírás elvei gyakorlatilag azonosak voltak, így nagyszerű lehetőséget kapunk arra, hogy összehasonlítsuk, ellenőrizzük azokat.
1785-ben az adózókat írták össze, s ezek értelemszerűen a jobbágyok, illetve a zsellérek voltak. Az összeírás a katonákra nem terjedt ki, mivel azok nem álltak földesúri fennhatóság alatt, nem adóztak, illetve csak az államnak tartoztak fizetni. A népszámlálás más megfontolások alapján, de szintén nem vette számításba a „vitézi rendet” – mivel ezek nem tartoztak a polgári közigazgatás alá, fölöttük az ezredük rendelkezett. Elvileg tehát a két, szorosan egymást követő összeírásnak egyeznie kellene.
Lássuk tehát, így van-e ?
Az úrbéri összeírás szerint van 81 olyan belső telek, amelyen ház is van, azaz a provinciálisok birtokában 81 ház van. Ehhez képest a népszámlálók 96 házat találnak, ami még akkor is sok, ha levonjuk a szintén idevett paplakot és egy nemesi házat.
Hasonló, megmagyarázhatatlan eltéréseket vehetünk észre a többi adatnál is. Az urbáriumban 72 örökös jobbágy van, a népszámláláskor már csak 59 paraszt. Hasonló az eltérés a zselléreknél: 1785-ben hetvennyolcan vannak, egy évvel később már csak hatvanegyen.
Adatainkat tehát kellő kritikával kell kezelnünk. Az eltérés természetesen csak felfelé lehetséges, mert az kevéssé valószínű, hogy több adófizetőt írtak össze, mint amenynyi az adott időpontban volt. Inkább az képzelhető el, hogy a várható adóterhek miatt kevesebb embert írtak össze a faluban élőknél. Eszerint tehát minden adatunk minimumként értendő, azaz ennél csak több lehet az adózó és a föld is.
A birtokszerkezet meglehetősen szétaprózott volt ebben az évben. A kimutatás szerint volt összesen 72 jobbágycsalád, 78 zsellér és tíz lakatlan, azaz puszta telek. Erre az állományra esett összesen huszonhárom birtokos. Ebből a huszonháromból nyolcnak nem jutott jobbágy szolgálattevő, csak zsellér. A nyolc ilyen birtokosból három is (BEDE Mihály, HEGYES Antal és LENGYEL Márton) a faluban lakó székely gyalog katona volt – ők valószínűleg ennek a társadalmi rétegnek gazdaságilag jobban menő alakjai voltak, olyanok akik nem csak a saját földjükön gazdálkodtak. (Ez egyébként nem volt ritkaság, a szomszéd falvakban is találhatunk katonacsaládokat, huszárokat és gyalogosokat egyaránt, akiknek jobbágyuk vagy zsellérük volt). A csak zsellérekkel bíró possessorok között volt természetesen bebíró is, báró HENTER Antal Sepsiszentivánról – neki hét zsellér- család szolgált.
A szétaprózottság ellenére egyes családok viszonylag nagy területet mondhattak magukénak. A DANIEL család különböző tagjai összesen több mint ötven százalékot birtokoltak a teljes itt felmért falurészből. A nagyobb birtokosok közé tartozott még a CSEREI család is, a DANIELek birtokának csaknem felével. A két család részesedése így meghaladta a hetven százalékot.
Lássuk most a CZIRÁKY-féle, 1820-as összeírást:
Barót 1820. évi urbariális összeírása8
1820dik esztendőben június 7dik napján nemes Miklósvárszékiben Baróton tovább fojtattuk az urbarialis conscriptiót. A birtokosok részéről jelen voltak méltóságos provinciális comissarius SZENTPÁLI Imre úr, báró RAUBER Ferdinánd úr, titt. SZABÓ Ferenc úr, méltóságos DANIEL Polixéna és Borbára asszonyok biztosa ZATHURECKI István úr, méltóságos DANIEL Károlyné asszony, PORSOLT Ádám úr, méltóságos DANIEL Elek úr vargyasi udvarbírája DERÉKI István.
A falusi bírák és hitesek és faluban lévő öregség közül jelen voltak az alább subscribáltak, akiket is a formuláré szerint megesketvén vallottak a következendőkben:
Először: Valjon és mi némű urbariális szolgálat vagyon ma folyamatba? És az miolta hozattatott bé?
Ezen helységnek eddig urbáriuma nem volt.
Másodszor: Ahol pedig most semmi urbárium nincsen, a szolgálatok a parasztoktól az azok eránt költ egyezések szerént vétetnek-é fel, vagy pedig a bevett szokás szerint? Az eféle szokás vagy pedig az az iránt költ egyezések mitől fogva kezdődtek és vétettek bé, valjon a mostani contractusok vagy urbáriumok előtt mások nem voltanak-é? És ha voltanak azok milyenek voltak és a mostani kötelességbeli szokás mikor kezdődött el?
Egyező levelünk földesurunkkal nincsen a szolgálatról, hanem szokás szerént úgy szolgáljuk, mint régen apáink.
Harmadszor: Ahol semmi urbárium vagy egyezés nincsen a bévett szokás szerint való szolgálatok miben állanak? És azok mikor és mi módon hozattattak bé?
Hetenként a szolgálatot nem mindenik földesuraságnak egyenlőleg teszik, mivel méltóságos DANIEL Polixéna asszony és Borbára asszony az itt lévő ökrös colonusai szántás idején hetenként két-két napot, ha pedig szekérrel vagy tenyérrel teszik a szolgálatot, télen–nyáron három-három napot szolgálnak robotá-ban. E szerént hogy egy ökrös colonusnak esztendei szolgálatja ökörrel hány napra extorgáljon, meghatározni nem tudjuk, minthogy a szántást némelykor hamarább, némelykor későbben végzik el, és némelykor az ökrösöket is gyalogszerben is szokták hajtani, gyakrabban csak ugyan az ökrösöket ökörrel szokták szolgáltatni.
Méltóságos SZENTPÁLI Imre úrnak az ide való colonusai Szent György napjától fogva Szent Mihály napjáig hetenként három-három napot szolgálnak, az ökrösök ökörrel, vagy gyalogszerrel, amint a földesuraság kívánja, és így ezeknek is az ökörrel való szolgálatjuk esztendő által, hogy mennyire megyen, meghatározva megmondani nem tudjuk. Szent Mihály napjától Szent György napjáig a most említett SZENTPÁLI Imre úr colonusai hetenként két-két napot szolgálnak, az ökrösök ökörrel vagy gyalogszerben, amint a földesuraság kívánja, a gyalogosok pedig tenyérrel. – Mely szerént egy ökrös colonusnak esztendei szolgálatja reá megyen mintegy 130 napokra, melyből mintegy 65 napszámokat ökörrel, a többit pedig, úgymint 65 napszámokat gyalogszerben szokták praestálni.
Méltóságos DANIEL Elek úrnak az itt lévő colonusai nem lévén ökrök, gyalogszerben hetenként három-három napszámokat praestálnak. E szerént egy colonus esztendő által praestál mintegy 156 napszámokat.
T. SZABÓ Ferenc úrnak colonusai hetenként két-két napot szoktak praestálni, az ökrösök ökörrel vagy gyalogszerben amint az uraság kívánja. A gyalogosok pedig tenyérrel, mely szerént, hogy ezen részen lévő ökrös colonusok esztendő által ökörrel hány napszámokat praestáljanak, meghatározva megmondani nem tudjuk, hanem azt gondoljuk, hogy mintegy 52 napszámokat ökörrel, a többit pedig úgymint 52 napokat tenyérrel praestálják.
Méltóságos DANIEL Károlyné asszony itt lévő colonusa mostanába taxát fizet, egyéb aztán úgy szolgál, mint a többi DANIÉLianus colonusok.
T. FORRÓ Dénesné és T. TOMPA János úr colonusai hetenként két-két napot szoktak praestálni gyalogszerben.
PORSOLT László úrnak is vagyon egy colonusa aki hetenként egy-egy napot praestál.
TÖRÖK Ferenc és TÖRÖK Pál uraknak az itt lévő colonusai taxát szoktak fizetni, némelyik 10, némelyik 8, némelyik pedig 6 forintokat.
Negyedszer: Egyenként minden helységnek minemű hasznai, s viszont micsoda terhei vagynak?
Ezen mi helységünknek következendő haszonvételei vagynak:
1o Ezen határunknak három fordulói vagynak, melyeken lévő szántóföldek ha szorgalmatosan és jó módjával megműveltetnek megtermik a tiszta búzát, rozsot, törökbúzát, kölest, kendert. Közönséges termés idején egy véka tiszta búzavetés három vékát, egy véka rozs pedig négy vékát szokott adni. Hanem ezen mi határunk a szorgalmatos trágyázást megkívánja, a térbe ugyanis minden kilencedik, a hegyes helyeken minden hatodik esztendőben meg kelletik trágyázni, mely szántóföldeket a téres helyeken két marhával, a hegyes helyeken pedig négy marhával szoktuk művelni.
2o Kaszáló réteink a víz mellett vagynak, melyek a marha táplálására alkalmas jó szénát teremnek és esztendőnként kétszer szokták megkaszáltatni, s annak utána szokták a marhák legeltetésére fordíttatni.
3o Nevezetesebb emporiális helyeink ezek: u.m. a., Brassó ahová el lehet menni 8 óra alatt jó töltött úton b., Kőhalom m.e. 4 órányi távolságra c., Udvarhely 8 órányi d., Sepsiszentgyörgy 6 órányi távolságra az holott is marháinkat, s egyéb eladandó portékáinkat eladhatjuk.
4o Az ökörcsordáinknak alkalmas tilalmas legelő helye lenne, hanem amiolta jurisdictio egyenetlensége miatt időnap előtt elpusztul tehén és bornyú csordáink. Sertéseinknek közönséges nyomáson elegendő legelések vagyon, hanem az idegen juhok határainkon sokat provarialnak, mely a possessoroknak ellenére vagyon.
5o Itató helyünk elegendő vagyon a marhákra nézve, keresztül folyván helységünkön az úgynevezett Barót vize.
6o Épületre való fánk elegendő volt, hanem a vitézi renddel közös lévén megpusztult. Mármost ha valamelyik lakos félnek valamely épületet kelletik építeni, annak számára közönséges erdőből 7 szál cserefát szoktak adni. Tűzre való fánk az úgynevezett 6 falu erdején elegendő vagyon, hanem egyszeri hozatalra egy egész nap kívántatik.
7o Szőlő termő hegyek ezen mi helységünk-ben nincsenek.
8vo Az erdeinken pásztor béfizetés mellett a makktermés idején minden gazdának egy vagy két ser-tése meg szokott hízni, melyet sem a földesuraságnak, sem másnak valakinek a pásztoron semmit nem fize-tünk, minthogy az erdő a vitézi renddel mindeddig közös volt.
9o Fiscalis dézsmának eddigelé nálunk semmi nyoma nem volt.
10o Vadalma és vackor az erdeinken alkalmas bőségben teremnek, melynek használása minden lakossal szabados. E mellett a faluhoz nem messze van egy darab kerítésbe vett hely, melyben a lakosok közül mindenik pityókát szokott termeszteni.
11o Nádas helyeink nincsenek.
12o Sóval is kereskedett helységünk, hozván a sót a parajdi sóaknáktól, amíg oly igen meg nem drágállott, mostanában pedig azzal közülünk senki sem kereskedik.
13o Ezen mi helységünkhöz az hidvégi festőfábrika és a zalány-pataki üvegcsűr közel vagyon. Helységünkben pedig vagynak következendő botosok és mesteremberek u.m. botos CSÁSZÁR Dávid, GÁSPÁR Antal, SZABÓ János, [...]HÁZI Károly. SZABÓ mesteremberek, székely huszár DÁNÉR József, DÁNÉR Ferenc, DÁNÉR Antal, DÁNÉR István, székely gyalogkatonák, ugyan SZABÓ mesteremberek KOVÁCS Ferenc, SIMON László. Szőcs mesteremberek gy. katona RÁTZ József, CSEREI Antal, BEKE Antal, BODOSI József, GYÖRGY Antal. Provincialista sző-csök BEKE Ferenc, SZAKÁTS József, NAGY Ferenc, BEKE Samu, LŐRINTZ Józsi, BENKŐ Samu, BOKOR Jancsi, ROMÁN János. Csizmadia sz. gy. katona ÁGOSTON Illyés, KÁROLY Antal, BEKE Mózsi, BENKŐ Samu, MAGYARI Józsi, KÁSZONI Antal, MAGYARI Antal, KÁROLY János, MAGYARI Lajos, VARGA Antal. Lakatosok gy. katona KÁSZONI Mihály, prov. TAKÓ Antal. KOVÁCS mesteremberek BALOG Dani, [...]MA Ráduj, KALAI László. Fazakas KÁSZONI Ambrus, BEKE Lajos, CSEREI Ferenc, BEKE Samu. Kőművesek gy. KOLTSÁR Ferenc, KOLTSÁR Mihály, prov. SIPOS Mihály,[ ...]festő MUNTYÁN Miklós, ablakos BANCSILLA János, Ferenc és József gy. katona. A szövés pedig minden háznál közönséges, melyből az adó fizettettetik, minthogy a brassai kereskedők azért ide jővén felszedik és jó árát adják a vászonnak.
14o Hajókázható folyóvíz helységünkhöz közel nem lévén, ezzel nem kereskedhetünk.
15o Az úgynevezett hat falu havasában részünk lévén, erdőlés végett oda járunk.
16o Mésszel nem kereskedünk, sem szén-égetéssel.
17o Ezen mi helységünkben három országos sokadalom esik esztendőnként, ezen kívül heti vásárok esnek szereda napon. Külön fogadója helységünknek nincsen, hanem minden lakos szabadon árulhat bort, sert, pálinkát limitatio nélkül. Vagyon a helységünkben egy olyan rétje, melyből minden harmadik esztendőben nyílvonás szerént az antiqua sessiót bíró colonusoknak jut egy jó szekér széna.
18vo Kender áztatásra való helyei helyiségünknek alkalmas vagyon.
19o Malmai is vagyon helységünknek három, melyben a lakosok közül ki-ki könnyen őrölhet lisztet, árpa és köleskásákat készíttethet, emellett a ványoló malomban posztókat ványoltathat.
Jegyzés: A fenn említett hat falu havasain és az helységünk határain is a lakosok közül némelyek a vadászatot gyakorolván néminemű hasznot hajtanak magoknak, minthogy mind a halászat, mind a vadászat minden lakosoknak szabados.
Ellenben maleficiumok helységünkben nincsenek.
Ötödször: Egy egész telken lakó colonusnak hány és milyen szántóföldjei és kaszáló rétjei vagynak? És mindenik hold föld hány bécsi mérős? És vajon a kaszáló réteken lehet-é sarjút is kaszálni?
Mennyinek kell lenni egy egész sessiot bíró colonus szántó és kaszáló földjeinek és úgy a bécsi mérő mennyiségéről sem tudunk, valamint hogy egy jugerum is mennyit tészen, nem tudjuk. Sarjú pedig kaszáló réteinken jó terem.
Hatodszor: Eddigelé külön-külön minden szolgáló ember hány napi szolgálatot tett és azokat hány jármos marhákkal tette? Továbbá az ő jövetelek és menetelek szolgálatjokba fel tudották-é? Vagy nem?
Feljebb az 3. pont alatt megmondtuk miként szolgálunk. Jövetelünk és menetelünk mindenkor belé tudódott.
Hetedszer: Vajon az urbáriális tized (dézma) vagy ahol eddigelé szokásba volt a kilenced, miolta és nevezet szerént mikből adattatott és vajon ezen tized vagy kilenced adása ennek azon vármegye, szék vagy vidékben lévő más uradalmakban szokásban vagyon-é? Efelett a parasztok ezen kívül más dáciák, tartozásbeli adományok színe alatt eddigelé a földesuruknak esztendőnként mit adtanak? És nevezetesen az amit a földesúr ezalatt a szín alatt készpénzül, vagy naturában tőlük felvett, miből állott?
Semmi dézmát itt Székelföldön a colonus földesurának nem ád, hanem fonunk esztendőnként földesurunknak 4 font kendert és 4 font gyapjút, az helyben lakó possessoroknak pedig gyomlálunk és rostálunk.
Nyolcadszor: Minden helységben hány puszta telkek vagynak, azok miolta, mi okból és ki által használtatnak.
Hány puszta telek van, nem tudjuk, hanem ha conscribáltatik, földesurak nevei után feladjuk külön-külön.
Kilencedszer: Vajon a szolgáló emberek az erdőlést úgy használhatják-é, hogy abból kereskedhessenek is, és továbbá az az uraságok a helység határán kívül lévő erdejét használhatják-é, és végre a telkek szabad eladása és vevése szokásba van-é?
Az erdőlést miként használjuk, feljebb megmondottuk, kereskedést pedig belőle nem teszünk. A telkek eladása soha a colonus szabadságában nem volt, minthogy a tulajdonság a földesuraságé.
Megjegyzés: Noha sem az uraság, sem a colonusok arról bizonyos megjegyzést, hogy az ökrös colonus ökörrel és tenyérrel külön a földesuraságnak hány napot ád esztendei robotában nem tettek, lehet mindazonáltal egy colonus esztendei szolgálatját két részre felvágni, u.m. felit ökörrel, felit gyalogszerben. Felvéve az egész helység szolgálatját salvo calculi ezerre summa salui mely szerint a baróti ökrös colonusok adnak in summa az uraságnak esztendőnként 4069 napszámot ökörrel, efelett ugyanazon ökrös colonusok az többi nem ökrös colonusokkal in summa 5113 napszámot tenyérrel. A zsellérek in summa 700 napszámot rabotában tenyérrel. Efelett titulo datrie fonnak 348 font gyapjút és 348 font kendert az uraságéból az egész helység szolgáló parasztjai.
A fenn írt kilenc pontra tett vallomásokat magunkénak ismerjük, nevünk feliratásával és keresztvonásainkkal.
TAKÓ Mózes bíró
Hitesek
BEKE Péter Antal
EGYED György
BEKE Antal alszegi
KIS Sámuel
TAKÓ Albert
Öregek
TAKÓ Imre
TAKÓ János
TAKÓ György
PÉTER Ferenc
KIS György
KIS József
BEKE Ferenc
Hogy ezen vallomások általunk (az utóbbi megjegyzéssel) lelkiismereti és hitünk szerint az anyai nyelven felvétettek, felolvastattak és a fenn írt béesküdt bírák és lakosok által, nem tudván ezek írni és nem lévén a helységnek pecsétje, magok kezek keresztvonásokkal megerősítették. Usuális pecsétünk és subscriptionkkal recognoscáljuk Baróton 19. jun. 820.
DONÁTH László és DINNYÉS István urba-riális conscriptorok
(Lásd a 2. táblázatot.)
Hec urbarialis conscriptio peracta est in possessione Baróth die 19ma junii 820. per Stephanus DINNYÉS et Ladislaus DONÁTH
*
A fenti összeírás közel két hétig készült, valószínűleg pontos. Az összesítés eredményei azonban felülvizsgálásra szorulnak. A kétheti munka annyira kimerítette az összeírókat, hogy a statisztika végeredményében jóformán egyetlen összeadás sem igaz. Már az összeírtak létszáma sem egyezik a listába foglaltak tényleges számával. A falu által teljesített napszámok öszszegét úgy számították ki, hogy még a kiinduló adatok sem álltak rendelkezésükre. Ez utóbbi helyesbítésére így nem is teszek kísérletet, de a többi statisztika újraszámított végeredményét közlöm.
(Lásd a 3. táblázatot. )
Mivel egy bécsi mérő területe 530 négyszögölnek felel meg, így a felmért belsőség területe kereken 35 kataszteri hold. A szántóföldek területe ebből közel 321 hold, a kaszálóé pedig 133 hold. Az így kiszámítható terület-
mennyiségek arra mutatnak rá, hogy a lakosok rendkívül kevés földön gazdálkodhattak.
A házhelyek átlagos nagysága a jobbágyi telkeknél 674 négyszögöl, a zselléreknél pedig 396 négyszögöl volt. A szántóból a jobbágyok fejenként átlagosan 4 holdat és 25 négyszögölt bírtak, míg a külhonosaknak mindössze 1275 négyszögöl jutott. A kaszálóból a jobbágyok részesedése 1,7 kataszteri hold (2720 négyszögöl), a külhonosaké pedig mintegy 380 négyszögöl.
Végül foglaljuk táblázatokba, amit a két felmérés alapján meg lehet tudni az adóköteles Barót birtokviszonyairól, illetve változásairól a két időpont között eltelt harmincöt év alatt.
(Lásd a 4., 5. és 6. táblázatot.)
Az első dolog, amire felfigyelhetünk az, hogy a birtokszerkezetben nagyon erős a szét-aprózódás. 1785-ben a birtokosok tizenhárom nevet képviselnek, s ez összesen huszonhárom birtokost jelent. Tekintve, hogy a faluban hetvenkét jobbágy él, ez matematikailag átlag három úrbéres telket jelent birtokosonként. Természetesen a helyzet ettől azért különbözik: nyolc családnak egyáltalán nincs jobbágya, csak zsellére. Ebből az következik, hogy a látszólagos szétszórtság ellenére, mégiscsak viszonylag nagy a birtokkoncentráció. A DANIELek bírták a vizsgált falurész több, mint felét (57%), a CSEREIek pedig pontosan egynegyedét – így ez a két család nyomta rá a bélyegét Barót birtokszerkezetére.
Rövid harmincöt év alatt nagy változások következtek be. A birtokosok között már csak nyolc nevet találunk, összesen tizenkét birtokosét. Látható, hogy a kisebb birtokosok eltűntek, átadva helyüket elsősorban a DANIELeknek. Jóformán eltűnt a faluból a CSEREI-család is, egyedül CSEREI József alispán özvegye maradt, de az ő birtoka is egyharmadára csökkent 1785-höz képest. Kisebb lett a DANIELek részesedése is, s feltűntek új birtokosok, a SZENTPÁLI és a RAUBER család. Eltűntek (legalábbis a statisztikából) a katonabirtokosok. A legérdekesebb azonban az a tény, hogy a faluból egész egyszerűen eltűntek a zsellérek. 1785-ben még hetvennyolcan voltak, s ez a szám 1820-ra tizenötre csökkent. Feltűntek viszont helyettük a külhonosak (extraneus, extranei) – olyan gazdák, akik más falvakban laknak, de öröklés, vagy vásárlás útján a baróti határban szereznek földet maguknak.
A zsellérek eltűnésével kapcsolatban feltehető a kérdés, mi lett velük? Nehezen bizonyítható, mert személyekre lebontott anyagaim nincsenek, de vélhető, hogy katonának álltak. A két táblázatból kimutathatóan 1785-ben összesen 150 család (72 jobbágy és 78 zsellér) volt földesúri fennhatóság alatt, 1820-ban ez a szám csak 87 (72 jobbágy és 15 zsellér).
Nézzünk meg egy közbenső adatot, 1809-ből11. Ekkor a faluban 81 provinciális (a megyei közigazgatás alá tartozó, azaz jobbágy, vagy zsellér) és 149 katonacsalád élt. Ha nem tételezünk fel nagyobb népmozgást, akkor a helyzet csak az lehet, hogy az alávetett rétegeknél mutatkozó fogyás a katonarétegnél mutatkozik meg növekedésként.
Jegyzet
1. MOL Erdélyi Guberniumi Levéltár (in politicis) F51 –17 cs. – 25.005. sz. film
2. A jegyzőkönyveket két nyelven vették fel: az adott településen leginkább használt nyelven, az anyanyelven (Baróton magyarul, a szomszédos, román lakosságú Ágostonfalván románul), illetve latinul. Csak a magyar nyelvű szöveg kerül közlésre.
3. Eredetiben: Perpetuus obligationis seu subditus haereditarius. Nunc recenter in statum libera migrationis positus.
4. Eredetiben: Inquilinus perpetuus, seu subditus haereditarius. Nunc recenter in statum libera migrationis positus. Non nisi domum et sessionem habentes.
5. Eredetiben: Inquilinus perpetuus, seu subditus haereditarius. Nunc recenter in statum libera migrationis positus. Non nisi domum habentes.
6. Eredetiben: Sub inquilinus liber, seu inquilinus. Domo destitutus, apud alium habitans.
7. Miles limitaneus pedites – székely gyalogkatona.
8. MOL Erdélyi Guberniumi Levéltár (in politicis) F52 – Conscriptio CZYRAKIana 142. kötet – 25.723. sz. film
9. Eredetiben: colonus, ill. coloni.
10. Eredetiben: inquilinus, ill. inquilini.
11. VESZELY Károly: A baróti plébánia. Brassó, 1868, 15–18. old.
(A családnevek majuszkulás kiemelését a közölt anyagban is, kötetszerkesztési szempontok in-dokolják. A szerk.) ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum
és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve) |
Elektronikus Könyvtár 
