(Vázlat)

A dolgozat az erdélyi, ezen belül elsõsorban a székelyföldi középkori falképek kutatásának történetét foglalja össze röviden, a 19. század közepétõl napjainkig. A korai irodalom jelentõsége, hogy számos olyan falképpel is foglalkozik, amelyet utólag bemeszeltek, vagy megsemmisült. Az elsõ szakszerû elemzõ RÓMER (1874). HUSZKA múlt századi rajzai és akvarelljei nemcsak a restauráláshoz nélkülözhetetlenek. A századelõ nagy összefoglaló munkái GERECZE (1905), ÉBER (1915). Századunk közepéig számos szerzõ kiemeli az itáliai kapcsolatokat, a Szent László-legenda ábrázolásának jelentõségét. Az 1960-70-es években DRÃGUÞ a közép-európai összehasonlító kutatások irányából közelíti a témát, és sajátos ikonográfiai programot feltételez a falusi templomok falfestészetében. Kiemeli az erdélyi falfestészet különlegességét (idõbeli késettségét) európai viszonylatban, de nagy felmérése (1985) csak a délnyugat-erdélyi anyagot tárgyalja. A székelyföldi emlékanyag feldolgozása és restaurálása idõszerû feladat marad.

(Kivonat)

A középkori falképeink kutatástörténetét csakis a középkori Magyarország és ezen belül Erdély emlékanyagának áttekintésével lehet vizsgálni. Akár történelem, akár mûvészettörténeti szempontokat veszünk figyelembe, indokoltnak látszik az egész erdélyi falképkutatást röviden összegezni, sõt mivel az elsõ világháború utáni kutatástörténet az Erdéllyel szomszédos Bánság, Bihar és Máramaros emlékeit többnyire együtt vizsgálja, számunkra is ez látszik kézenfekvõnek, még akkor is, ha a feltételezett iskola, mûhely és mester, vagy akár az esetleg felismerhetõ stílusegység szempontjából az általunk áttekintett táj emlékanyagában mindeddig még nem körvonalazható olyan sajátos egység az itáliai gyökerû közép-európai összképen belül, mint pl. Tirol (Ausztria), Gömör (Szlovákia) vagy a Vas-Zala megyei (Magyarország) falképegyüttesek esetében.
Vizsgálódásunk azt látszik megerõsíteni, hogy az ikonográfiai toposzok, a stílustörténeti korszakok a fent említett emlékanyag fenti, szélesebb összképébe illeszkednek. Fontos kérdés még - amelyre az eddigi kutatás is többször felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi mûvészetírás sajátos feladata lenne vizsgálni a középkori ortodox egyházmûvészet, valamint katolikus-keresztény emlékek egymásmellettiségét, és az ebbõl esetenként eredõ kölcsönhatásokat.
A következõkben a minket szorosabban foglalkoztató kutatástörténetet kívánjuk röviden összefoglalni. Nem célunk az eddigi mûvészettörténeti kutatás értékelése. Áttekintve a több mint száz éves falképkutatás történetét, ismerve a környezõ országokban - Szlovákiában, Ausztriában - elkészült vagy folyamatosan publikált középkori falképtopográfiákat, és nem utolsó sorban arra gondolva, hogy a Radocsay Dénes öszszefoglalója óta eltelt idõszakban Vasile DRÃGUÞ, DÁVID László, KÓNYA Ádám és mások kutatásai nyomán csupán a mai Kovászna és Hargita megyében kétszeresére nõtt az eddig ismert falképek száma, idõszerûnek érezhetjük a román, magyar és német mûvészettörténészek által elvégzendõ feladatot, az igen gazdag erdélyi emlékek új összegezését.
1847-ben HENSZLMANN Imre ismertette a máramarosszigeti templomrom 1844-ben elõkerült falképeit.1 Az addig elsõsorban építéstörténeti szempontból vizsgált épület oly nagy felületen rejtett 13-14. századi falképeket, hogy folyamatos felfedezésük kivételes figyelmet keltett.2 A 19. század negyvenes-ötvenes éveire tehetõ tehát az az idõszak, amikor a kibontakozó magyar mûvészettörténetírás már felfigyel a jelentõs építészeti emlékek tárgyalásakor a középkori freskókra is, de még nem beszélhetünk igazi falképkutatásról, hiszen többnyire futó megjegyzések, rövid leírások vagy éppen csak utalások jelzik a mûemlékekrõl szóló tanulmányokban, cikkekben a középkori falképeket is. A falképekrõl szóló beszámolók hiányát ebben az idõszakban azzal is magyarázhatjuk, hogy ezt az emlékanyagot - különösen Erdélyben - még többnyire vastag vakolat vagy mészréteg födi. KÕVÁRI László 1852-ben alig négy erdélyi falképrõl tesz említést.3 Ezzel közel azonos idõszakban Friedrich MÜLLER szász pap-történész közöl erdélyi szász mûemlékekrõl szóló kisebb tanulmányokat, amelyekben elsõként ír le néhány középkori falképet.4 Szórványos publikációval még Ludvig REISSENBERGER járult hozzá az ötvenes évektõl a szász templomok falképeinek ismertetéséhez.5
Az elsõ jelentõs mûvészettörténeti tanulmány, amely a középkori falképek kutatásának fontosságára hívja fel a figyelmet, 1864-ben jelent meg IPOLYI Arnold tollából. A máig ismert, egyik legnagyszerûbb: a szepesváraljai freskó bemutatása során IPOLYI a falképkutatás napjainkban is érvényes alapvetõ problémáját, nehézségét is megfogalmazta: �Mégis, míg ezen egyházak építészeti mûrészletei, faragványaik és dombormûveik, oly nagy számban maradtak ránk, (...) hogy a mûleírás alig bír velük: addig a falfestészetre nézve csak azon történelmi adatok morzsalékaiból volt eddig kénytelen élõdni, melyek nagyobbára határozatlanul emlegetik, hogy itt is meg ott is, ez és amaz egyház és palota kifestve volt, anélkül, hogy jelenleg csak legkisebb nyomát is látnák. És mi sem természetesebb ennél! Míg az épület, a kõalkotvány szilárdságánál fogva daczol az idõ enyészetével, míg a faragvány letörve bár vagy bevakolva ellenáll mindazon méltatlanságoknak, melyeket rajta a századok keze elkövetett: addig a gyöngédebb természetû falfestvény a legcsekélyebb változást is megérzi. Az évek sora elhalványítja színeit, a változó idõjárás alatt lehámlik és elporlad, a sérülések miatt tarthatatlanná lesz, egyetlen oktalan újítás által tönkre juthat, s egyszerû bemeszelés által a mészréteg síri szemfedõje örök feledésbe boríthatja.�6
�Az összes középkori festészeti emlékeinkrõl kellene szólanom� - folytatja IPOLYI7, bár tudja, hogy a kutatás ezen a téren is csak a kezdetén tart. A további tennivalók felismerésében és megfogalmazásában HENSZLMANN Imre befolyása volt a döntõ. �HENSZLMANN volt a magyar mûvészettörténetírást megalapító, a romantikus generáció tevékenységének elméleti alapjait a legvilágosabban kifejezésre juttató egyénisége. Az általa kifejezett elvek irányítják kortársainak, a «nagy triász» másik két tagjának: IPOLYI Arnoldnak és RÓMER Flórisnak a munkásságát is. A század közepe utáni évtizedek legfontosabb feladatának az emlékek megismerése, feldolgozása, az anyaggyûjtés bizonyult� - állapítja meg MAROSI Ernõ.8
IPOLYI és RÓMER topografikus munkájával párhuzamosan a korszak restaurátorainak terepjárásait is érdemes felidéznünk, hiszen RÓMER nagy összefoglalóját9 a falképek rajzai is segítették. STORNÓ Ferenc említette pl. elõször az õraljaboldogfalvi10 vagy a demsusi falképeket, ez utóbbiakból õ bontott ki összefüggõ részleteket,11 SCHULCZ Ferenc pedig a vajdahunyadi vár falképeirõl szólt az elsõk között: �Utolsó jelentésem óta Vajda-Hunyad várában a következõ leletek fordultak elõ: (...) Az elsõ emeleti terem erkélysorát vizsgálva eddig ismeretlen festésre akadtam. Az erkélyre ugyanis, mindjárt a bolthajlás alatt levõ csúcsívekben, szentek mell-képei festvék, természeti nagyságban.�12
A középkori ortodox egyházmûvészet korai híradásai is e két építész-restaurátortól származnak. STORNÓ jelzi, - mint láttuk - az õraljaboldogfalvi képeket, SCHULCZ pedig brassói beszámolójában így ír: �Említésre méltó továbbá az oláhok egyháza (Szent Miklós templom), mely fõalkatrészeiben, nézetem szerint a közép-korból származik. (...) Érdekes ezen egyház alaprajza, festése és regényes külalakja.�13
A falképek sajátos sorsára vet némi fényt a szászsebesi kápolna esete, amelyhez hasonlóval a mai kutató is gyakran találkozik. STORNÓ 1869 augusztusában így ír: �A templom mellett góth kápolna áll, mely jelenleg téli tornacsarnokul szolgál, s melynek belsõ északi oldalán nagyszerû falfestmény nyomai tünnek elé.�14 SCHULCZ Ferenc pedig, aki ugyanez év novemberében jár Szászsebesen, már így számol be a pár hónappal azelõtt még látható képekrõl: �A kápolna most torna iskolául szolgál és szép fehérre van meszelve. Kevés biz itt a kegyelet!�15
STORNÓ beszámolója és szép rajza viszi be a szakmai köztudatba a brassói Fekete-templom déli kapujának timpanonján levõ falképkompozíciót.16 RÓMER késõbb részletesen ismerteti e képet,17 ezt megelõzõen viszont SCHULCZ Ferenc18 és ORBÁN Balázs19 is említést tesz errõl az Erdély egyik legszebb középkori falképérõl.
ORBÁN Balázs A Székelyföld leírása címû nagy munkájában20 számtalan középkori falképrõl tesz elsõként említést. Esetenként õ maga tár föl töredékeket, ugyanakkor egyes emlékeket eléggé részletesen is leír. Ezért teljesen érthetetlen, hogy RÓMER nem vesz tudomást ORBÁN falképleírásairól, csupán egyetlen alkalommal hivatkozik a �fáradhatatlan kutató� beszámolójára, a marosvásárhelyi vártemplom kápolnájában talált falképek esetében.21
Bár el kell ismernünk, hogy ORBÁN Balázs falképemlítései a jelzésen túl alig használhatók a mûvészettörténet számítára, mégis csak a kor szemléletére lehet jellemzõ a Székelyföld mûvészeti emlékeinek elhanyagolása mindaddig, amíg a század nyolcvanas éveiben HUSZKA József mûködése, felfedezései és leírásai révén e vidék középkori falképei is felkeltik a megérdemelt figyelmet.
Visszatérve ORBÁN Balázs szerepére az erdélyi falképkutatás történetében, az õ munkásságát mindenképpen úttörõnek kell tekintenünk, hiszen amíg a mûvészettörténészeket, akik még �...nemrég indultak ki...�, - ahogy IPOLYI fogalmaz -, elkápráztatja az erdélyi nagyvárosok, a szász templomerõdök vagy Hátszeg vidékének frissen felfedezett, csodálatos emlékanyaga, addig az egyetlen a múlt század hatvanas éveiben, aki ha nem is szakszerû leírásokkal, de egyáltalán felfigyel a székelyföldi falvak templomaiban felsejlõ festményekre is. Ugyanakkor csak csodálkozni lehet, hogy miközben oly részletesen leír pl. templomi felszereléseket vagy akár harangokat, ugyanakkor a szeme elé kerülõ középkori freskókat, amelyeket nemegyszer nagyon szépnek minõsít, legtöbbször kutatlanul odahagy?!
Bár tudjuk, hogy ebben az idõben a téma még a szakma számára is új, és a kutatás még eléggé véletlenszerû, ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy a templomok többnyire vakolat vagy mészréteg által födött falfelületeinek lehámozása sokszor helyi ellenállás miatt hiúsul meg, mert még mindig érezhetõ a protestáns képellenessség, vagy a katolikus hitközség anyagi, de akár esztétikai megfontolású aggályoskodása; ezért a kutatónak gyakran kell eredménytelenül továbbmennie. Mindezek mellett van még a kutatásnak egy figyelemre méltó akadálya: ha megfigyeljük ORBÁN Balázs kifejezéseit, amelyeket néha a felbukkanó ábrázolásokra használ, észre-vehetjük hogy pl. a bizánci ízlésben festett alakokról beszél22, márpedig a kor mûvészettörténeti kutatása és romantikus nemzeti szelleme szerint a �bizánci� ekkor még �a nem magyar� szinonimája. Ma már tudománytörténeti tény, hogy a bizánci szellemû itáliai trecento festészete egykor jó idõre meghatározta egész Közép-Európa mûvészetét, így az erdélyi katolikus-keresztény mûvészetet is. Az erdélyi 14-15. századi falfestészet emlékei ilyenformán egyidõben õrzik a bizánci hagyományt, akár az ortodox, akár a katolikus szertartású templomokra gondolunk.23
ORBÁN Balázs összesen huszonhat falképrõl tesz említést.24. Ezek között számos olyan töredék volt, amelyet õ talált meg, és írt le elõször, de csak a késõbbi kutatás hozott a felszínre nagyobb felületet, mint pl. Bibarcfalván,25 Csíkrákoson26 és Sepsibesenyõn.27 Õ több olyan középkori freskót is megemlít, amelyekrõl már ottjártakor mint nemrég bevakolt és elmeszelt vagy korábban elpusztult emlékekrõl beszéltek a helyiek,28 de olyan falképekrõl is szót ejt, amelyekre a kutatás a mai napig sem figyelt fel, pl. Berekeresztúr,29 Felvinc30 vagy Barcaújfalu31 templomainak esetében.
ORBÁN Balázzsal csaknem egyidõben járta végig Maros-szék falvait BENKÕ Károly is. Néhány templom régi falképérõl - még ORBÁN elõtt - õ tesz elõször említést.32
Mindezek után a falképkutatás igazi lendületét RÓMER Flóris 1874-ben megjelent nagy munkája adta meg.33 RÓMER �...adatainak  száma oly nagy - mondja könyvismertetésében ORTVAY Tivadar -, hogy azok által valóban meg vagyunk lepetve.�34 A kortárs meglepetése abban az idõben a RÓMER által közölt falképek nagy száma miatt indokolt lehetett, ám RÓMER mûvének nem kevésbé fontos érdeme a sok falkép reprodukciója, a felmért emlékeknek feltételezett mûhelyek, iskolák szerinti csoportosítása, és nem utolsó sorban a falképegyüttesek ikonográfiai vizsgálata. Õ elemzi pl. elõször és részletesen a Szent László-legenda falképeinek ikonográfiáját a szlovákiai(?) bántornyai templomban.35 Az igen gazdagon illusztrált és máig forrásként használt kötetben viszont a szerzõ az erdélyi emlékek közül csupán a máramarosi, a nagyenyedi és a kolozsvári töredékek rajzait közli.36
Újabb néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy HUSZKA József leírásai és rajzai (akvarell - másolatai) nyomán több erdélyi, pontosabban székelyföldi falképegyüttes váljék ismertté.37
HUSZKA József, RÓMER ikonográfiai tanulmányain kiindulva és ORBÁN Balázs, valamint helyi közlõk adatait felhasználva egyedülálló kutatást végzett a Székelyföldön a század nyolcvanas és kilencvenes éveiben. Ikonográfiai elemzései ma már sok esetben túlhaladottak ugyan,38 viszont kitûnõ rajzai több olyan - idõközben elpusztult - falképet örökítenek meg, mint pl. a homoródszentmártoni, erdõfülei vagy a maksai falképegyüttesek. Rajztanárként olyan kiváló akvarellmásolatokat készített az általa felszínre hozott középkori falképekrõl, hogy ezek alapján hitelesnek tûnik az az állítás, miszerint a gelencei, a homoródszentmártoni és a sepsibesenyõi falképek Szent László-legenda ábrázolásai egyetlen mesternek vagy mûhelynek tulajdoníthatók.39 Másolatai alapján történik napjainkban is - csaknem száz év múltán - az idõközben visszameszelt vagy visszavakolt sepsibesenyõi, székelydályai falképek restaurálása.40 Ugyanúgy végzik most (1995-1996) a sepsikilyéni unitárius mûemléktemplom freskóinak restaurálását.41
HUSZKA a mai Kovászna és Hargita megyében tizenhárom középkori falképegyüttest ismert, amelyek közül több csaknem teljes értékûen látható ma is; a többi elpusztult vagy még mindig mészréteg alatt szunnyad.42
GERECZE Péter falkép-, rajz- és mûemlékjegyzékeinek megjelenéséig,43 RÓMER Flóris összefoglalója inspirálja nemcsak HUSZKA falképkutatásait, hanem Erdély más vidékein történõ felfedezéseket is. Az idõközben megjelenõ vármegye-monográfiák szerzõi néha, felmérve már a középkori falképek jelentõségét is, új adatokkal gazdagítják az addigi irodalmat.44 Ugyanakkor BUNYITAI Vince egyháztörténeti és mûemléki,45 vagy MÁRKI Sándor várostörténeti monográfiájában szintén fordulnak elõ fontos falképekrõl szóló jelzések vagy akár részletes leírások.46 Kisebb publikációkban és albumokban pl. NEMES Ödön47 és Friderich TEUTSCH48 vagy Emil SIGERIUS49 számol be Maros-széki, illetve szász templomokban lévõ középkori falképekrõl. Ez idõszakban kezdi közölni mûvészettörténeti kutatásainak eredményeit több falképemlék leírásával Viktor ROTH50 is, továbbá a Mûemlékek Országos Bizottságának évi jelentései folytonosan hoznak új információkat az erdélyi középkori falképekre vonatkozóan.51
A 19. századi falképkutatás összegezését GERECZE Péter végzi el. MAROSI Ernõ szerint �...a pozitivisztikus célkitûzés jellemzõ mindenekelõtt GERECZE Péter mûveire, a Mûemlékek Országos Bizottsága rajztanárának, a magyarországi középkori falképek irodalmának jegyzékére, s különösen a régi Magyarország egész területét áttekintõ, máig egyetlen topografikus vázlatra, A magyarországi mûemlékek irodalmának helyrajzi jegyzékére (1906). Mint GERECZE munkáit, a századvég és a századforduló magyar mûvészettörténeti irodalmának túlnyomó többségét is a pozitivisztikus célkitûzések, az ismeretanyag összefoglalásának szándékai jellemzik. Mintegy leszûrni igyekszik a kutatás a megelõzõ korszak eredményeit.�52
GERECZE falképjegyzékébõl kitûnik,53 hogy RÓMER idézett összefoglalója óta, az 1874 és 1905 közötti idõszakban, Erdélyben több mint ötven új felfedezés történt. A nagyszámú emlék alapján, amelyek között nagy felületû falképegyüttesek tárultak fel - Gelencén, Homoródszentmártonban vagy Õraljaboldogfalván - a mûvészettörténeti kutatás a leíró jellegen túl már tovább léphetett a gazdagabb, ikonográfiai és stíluskritikai kutatások irányába is. Így az Émile MALE-i modern ikonográfiai eredmények jegyében látott napvilágot 1915-ben ÉBER László munkája,54 amelynek segítségével a még kevésbé összefüggõ falképtöredékek ikonográfiai vizsgálata is megközelíthetõvé vált.
Az elsõ világháború után, a román mûvészettörténetírás bekapcsolódása révén az ortodox vagy görög-katolikus templomok képeinek bizánci örökséget õrzõ vonásai, ezzel egyidõben a szász templomfreskók német stílusjegyeinek vizsgálata új szempontokat és eredményeket hozott az erdélyi középkori falképek kutatásában.
�A nemzeti kulturális örökség megõrzésében és restaurálásában - nemzetin értve ez esetben az idõk folyamán az ország területén alkotott vagy ide érkezett értékeket - jelentõs helyet foglal el a Történelmi Mûemlékek Bizottsága Kolozsváron mûködõ, erdélyi tagozatának munkája 1921-1940 között� - állapítja meg Ioan OPRIª.55
E bizottságban vagy ennek felügyeletével dolgozott Erdélyben a korszak legtöbb jelentõs román és magyar kutatója. A korábbi magyar kutatás eredményeit elismerve és azokat felhasználva folytak tovább - néha magyarországi kutatókkal és intézményekkel együttmûködve -, az elkezdett mûemlék- és falképrestaurálások, pl. Vajdahunyad vára vagy a Hunyad-megyei középkori templomokban.56
A részben ismert és alig kutatott székelyföldi falfestmények a román mûvészettörténészek figyelmét is felkeltik, közülük legkivált a bizánci és nyugati ikonográfiát egyaránt ismerõ I. D. ªTEFÃNESCU, aki több falképünket ismerteti a bizántinisztika nézõpontjából.57 A román ikonológia szaktekintélye késõbbi, átfogó munkáiban is szót ejt az általa eredetileg ortodox románnak vélt, majd feltételezése szerint a tatárjárás után katolizált székelyföldi templomokról és azok 14-15. századi falképeirõl.58
Természetesen a korszak magyar mûvészettörténeti összefoglalóiból sem hiányoznak a székelyföldi, középkori falképegyüttesek említései.59 Ugyanakkor KELEMEN Lajos,60 DEBRECZENI László,61 K. SEBESTYÉN József,62 VÁMSZER Géza63 kutatásai is fontosak a falképkutatás területén.
Az ikonográfiai kutatás a székelyföldi emlékanyagban mindvégig különös hangsúlyt helyez a Szent László-legenda ábrázolására, a falképek stílusvizsgálata pedig egyre inkább Itália festészetével hozza kapcsolatba az itteni emlékeket. DERCSÉNYI Dezsõ igen jelentõs monográfiájában64 végül - GERVICH Tibor máig meghatározó kutatásaira65 alapozva - már az olasz trecento képviselõirõl, azok erdélyi mûködésérõl értekezik, kiemelve pl. Niccolo di Tommaso feltételezhetõ nagyváradi mûködését és általában az olasz mûhelyek hatását a Székelyföld 14. századi festészetére is. Ugyanilyen szellemben végzett kutatásokat BALOGH Jolán is ezekben az években.66 MAROSI Ernõ szerint �Az Itáliához fûzõdõ kulturális összeköttetések meghatározó jelentõségét vallotta igen sokrétû, forráskritikai érvekkel és igen szolid stíluskritikai eredményekkel egyaránt alátámasztott feldolgozásaiban BALOGH Jolán is. Publikációiban, így az Erdélyi renaissance (1943) áttekintésében az itáliai mûvészet és vele a protoreneszánsz öszszefüggõ, a 13. század óta konstans szerepével számolt. (...) BALOGH Jolán kutatásai elsõsorban Erdély, Nagyvárad és Kolozsvár 14-15. századi mûvészetére irányultak, s e régió mûvészetében igyekezett felmutatni a 16. századi reneszánsz szerves összefüggéseit a 14-15. századi mûvészet fõ tendenciáival.�67 Ebbõl a szempontból igen fontosak BALOGH Jolán fejtegetései, amelyek a 14-15. századi székelyföldi (Bögöz, Gelence, Maksa, Székelyderzs) csatajeleneteinek a Hunyadi tumba (1532) reliefjeire tett hatását vizsgálják.68
A Szent László-legenda falképeinek történeti és ikonográfiai elemzése vált már ekkor LÁSZLÓ Gyulának is egyik fõ kutatási témájává.69 A legenda egyes tartalmi elemeinek keleti eredetét bizonyító tételeit késõbb mind magyar,70 mind szlovák71 és román72 mûvészettörténészek is vitatták. Mindenképpen az õ modern - régészeti, történeti, néprajzi és mûvészettörténeti összefüggésében történt - kutatásai révén került a Kárpát-medence e sajátos témája az elmúlt évtizedek mûvészettörténetének elõterébe.73
Visszatérve a negyvenes évek, vagy legalábbis RADOCSAY idézett korpuszát megelõzõ egy-két évtized kutatástörténetére, ENTZ Géza tudatos terepbejárásainak eredményeit szükséges ismerni még akkor is, ha õ nem elsõsorban a falképeket kutatta; ennek ellenére építéstörténeti nagy tanulmányaiban a legnagyobb avatottsággal szólt az épületek festett díszeirõl, és több kisebb publikációjában közölte figyelemre méltó észrevételeit.74 Általában ott érezni ENTZ helyismeretét RADOCSAY összefoglalójában75 épp úgy, mint pár évvel késõbb Virgil VÃTêIANU nagyszabású munkájában76
RADOCSAY Dénes közel 150 erdélyi falképadata, azok ikonográfiai és állapotleírása, valamint a kimerítõ bibliográfia alapvetõ forrásnak tekinthetõ, de ugyanakkor újabb lendületet adó kézikönyvnek is a következõ évek falképkutatása számára.77 �Jól használható a kötet katalógusrésze - mondja TÓTH Melinda -, amely a mûvek leírásával, nagy irodalomjegyzékkel s a falképrõl szóló vélemények konfrontálásával minden további falfestészeti kutatás kiindulópontjául szolgál, és kézikönyv jellegével a mûvészettörténeti összehasonlításokhoz jó segítséget ad.�78
Elsõsorban RADOCSAY katalógusának székelyföldi adatait használta fel pár évvel késõbb V. VÃTêIANU is a rá jellemzõ objektivitással. Az erdélyi középkori festészetet tárgyaló fejezetekben részletes stíluskritikai elemzést adott Gelence, Bögöz és Székelyderzs falképeirõl79, és megfontolandó észrevételeket tett általában e vidék falképeinek datálásával és a további kutatással kapcsolatban is: �...a Székelyföldön számos olyan templom van, amely kisebb vagy nagyobb fontosságú töredéket, valamint idõközben elpusztult vagy bevakolt emlékét õrzi: a festmények biztosan egy összefüggõ csoportot alkottak, de ma már nehezen lehet jellemezni vagy datálni õket. A vizsgálatot nagyon bizonytalanná teszi az a tény, hogy egyes falképegyütteseket csupán olyan rajzokból ismerünk, amelyek nem minden esetben szolgálnak bizonyítékként az eredeti képek stílusjegyeire vonatkozóan, a festményekkel kapcsolatos irodalomban pedig a legnagyobb ellentmondások vannak, abból a nyilvánvaló szándékból, hogy a datálást minél korábbra helyezzék, figyelmen kívül hagyva néha az olyan kézzelfogható elemeket, amelyek által megelõzhetõek lettek volna a tévedések. Az az igazság, hogy HUSZKA kutatásai után (amelyek abban az idõben nem érintették és nem is érinthették a kérdés lényegét) csupán futólag írtak ezekrõl a festményekrõl, habár alapos vizsgálatot érdemelnének. Ugyanakkor kívánatos volna megtalálni a módját mindazoknak az emlékeknek a felszínrehozására, amelyek az utóbbi évtizedek során vakolat alá kerültek. A templomok más felületeinek vizsgálatát is el kellene végezni, ahol minden valószínûség szerint még eddig ismeretlen részletek rejlenek.�80
Igazi áttörést a székelyföldi középkori falképkutatásban Vasile DRÃGUÞ munkássága, valamint DÁVID László adatközlései jelentenek a hatvanas és hetvenes években.
�Leginkább Vasile DRÃGUÞ érvényesítette egy sor részlettanulmányban és összefoglaló áttekintésekben - szlovákiai falfestészeti kutatások ismeretében - az erdélyi emlékanyagra is a közép-európai összehasonlító kutatások szempontjait.�81 Õ �A gótika mûvészete Romániában�82 címû összefoglaló munkájában - Francé STELÉ nyomán83 - sajátos ikonográfiai programot feltételez a falusi templomok festészetében, ezen belül pedig kiemelten elemzi a Székelyföld falképfestészetét is, amelynek kutatásáról már korábban több tanulmányban számolt be. �Mindent összevetve, ha az erdélyi falfestészetet európai perspektívában vizsgáljuk, túlzás nélkül állapíthatjuk meg - mondja DRÃGUÞ -, hogy ez a vidék az európai gótikus falfestészet legérdekesebb területe. Mert miközben Franciaországban, Németországban, Olaszországban ebben a korban már a festett ablakot választották, a szerényebb lehetõségekkel bíró Erdélyben a könnyebben elérhetõ és kivitelezhetõ falfestészetet folytatták.�84
Idõközben TÓTH Melinda Árpád-kori falfestészet címû munkája elemez több székelyföldi falképet (Bögöz, Gelence, Sepsikilyén stb.), amelyeknek gótikus ábrázolásait (Szent László-legenda, Szent Margit-legenda, Utolsó ítélet) a román-kori ikonográfiai program továbbéléseként értelmezi.85
DÁVID László több évtizedes levéltári, valamint helyszíni kutatásai alapján a középkori Udvarhely-szék addig ismert emlékanyagát foglalta össze, és további vizsgálatokra hívta fel a figyelmet a még mészréteg alatt lappangó falképekrõl pl., Énlaka, Homoródkarácsonyfalva vagy Magyarhermány templomaiban.86
Igen fontos adatokkal, új falképfelfedezések közlésével járult hozzá a Kovászna-megyei emlékek gazdagodásához a hetvenes években KÓNYA Ádám. Az õ kutatásai hozzák felszínre a kökösi református templom freskóit, a sepsiszentgyörgyi vártemplom külsõ festéstöredékeit.87
A nyolcvanas években több olyan szintézis-jellegû munka látott napvilágot, amely az addigi kutatás eredményeit próbálta összefoglalni. PROKOPP Mária közép-európai kitekintésû mûve Bögöz, Csíkrákos, Gelence és Székelyderzs falképeit az itáliai trecento festészetébõl kiinduló összképben tárgyalta.88
Az elmúlt évtizedekben két alapvetõ mûvészettörténeti összefoglaló tárgyalta még a székelyföldi falképemlékeket. A MAROSI Ernõ által szerkesztett nagy szintézisben a legfontosabb székelyföldi emlékek kaptak helyet, és azok alapos ikonográfiai elemzése meg stílusvizsgálata, amelyeket PROKOPP Mária és WÉHLI Tünde írtak meg.89 LÁSZLÓ Gyula nagy tanulmányához KERNY Terézia írta meg a Szent László-legenda falképeinek átfogó kutatástörténetét.90
Legutóbb JÉKELY Zsombor falképkutatásai érdemelnek figyelmet: õ elsõsorban a gelencei és bögözi falképek kimerítõ ikonográfiai vizsgálataival hozott új eredményeket.91
A több mint száz éves kutatástörténetet összefoglalva, valamint az általunk végzett helyszíni vizsgálatokból kiindulva idõszerûnek látszik a székelyföldi emlékanyag topografikus feldolgozása, annál is inkább, mert a Vasile DRÃGUÞ által koordinált repertoriális felmérés, amely 1985-ben jelent meg, csupán a dél-nyugat erdélyi templomok falképeit tárgyalja.92
A Székelyföld középkori falképeinek felmérését azért is érezhetjük szükségesnek, mert az eddigi irodalomban gyakran találkozunk a helyszíni ismeretek hiányával és az ebbõl fakadó téves leírásokkal vagy értelmezésekkel;93 de azért is, mert halaszthatatlannak tartjuk a falfestmények mielõbbi restaurálásának elkezdését. Tény ugyanis, hogy ebbõl az igen jelentõs emlékanyagból mindeddig még egyetlen példát sem említhetünk, amelyen szakszerû restaurálás történt volna. Így a falképek felmérésének értelmét leginkább abban látjuk, hogy egyben megmentésüket is szorgalmazzuk. Hiszen a képet sohasem helyettesítheti a szó.

Jegyzet

1. �HENSZLMANN Imre lev. tag hivatalos tudósítását olvasta fel a máramaros szigeti...�, Magyar Akadémiai Értesítõ, Bp. 1847, VII. 32-39.

2. RADOCSAY Dénes: A középkori Magyarország falképei. Bp. 1954. 172.

3. KÕVÁRI László: Erdély régiségei. Pest 1852. Az említett falképek: Szeben (248. l.), Almakerék (227-228. l.), Darlac (230. l.) és Martontelke (243-244. l.).

4. MÜLLER, Friedrich: Die Schässburger Bergkirche, ein kunstgeschichtlicher Kirche, Archiv, 1853, N.F.I., 337; uõ.: Die evangelische Kirche in Birthälm., 1857., 208., (a berethalmi falképek mellett említést tesz Darlac és Somogyom templomainak freskóiról is), uõ.: Die kirchlichen Baukunst des romanischen Styles in Siebenbürgen, Jahrbuch..., 1859., Almakerék, 150, -Kisdisznód, 180.

5. REISSENBERGER, Ludwig: Die Kirche des heilige Michael, zu Michelsberg: Mitteilungen der kais.-königl. Central Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. Wien 1857. II. 66. (Kisdisznód); uõ.: Kirchliche Bankunst des romanischen Styles in Siebenbürgen, Jahrbuch der kais.-königl. Central Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. Wien 1859. Almakerék (150), Kisdisznód (180).

6. IPOLYI Arnold: A középkori magyar falfestészet emlékeibõl. A szepesváraljai XIV. századi történeti falfestmény. Pest 1864. 4-5.

7. Uo.: 6.

8. Magyarországi mûvészet 1300-1470 körül. Szerk. MAROSI Ernõ, Bp. 1987. I. 19.

9. RÓMER Flóris: Régi falképek Magyarországon. Bp. 1874.

10. STORNÓ Ferencz jelentése erdélyi archeológiai útjáról. Archeológiai Értesítõ (a továbbiakban A.É.) (1870).

11. RÓMER Flóris: i.m. 104.

12. �SCHULCZ Ferenc építész jelentése erdélyi útjáról.� A. É. I (1869) 4, 65.

13. SCHULCZ Ferenc: i.m. 4, 10.

14. STORNÓ Ferenc: i.m.

15. �SCHULCZ Ferenc építész jelentése erdélyi útjáról.� A.É., Bp.1869, 8, 145.

16. STORNÓ F., ...jelentése, A. É. 1869. 2,3-5.o.

17. RÓMER, Régi falképek..., 101-102. o.

18. SCHULCZ F., ...jelentése..., A. É. 1869, 10. o.

19. ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása, történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból Bp. 1873, VI, 322. o.

20. ORBÁN Balázs: A Székelyföld leirása..., Bp. I-VI. 1868-1873.

21. RÓMER F., Régi falképek..., 124-125. o.

22. ORBÁN Balázs: i.m. III. 182. (Bibarcfalva leírása.)

23. E kitérõt itt azért éreztük szükségesnek, mert a tudományos objektivítás hiánya az erdélyi és azon belül a székelyföldi falképkutatás terén késõbb is gyakran felmerült. Ennek következményeként pedig a polémia szintjén, néha a csak a kisajátítás szándékával szóltak az évszázados emlékekrõl. Így történt pl. a gelencei templom 1932-iki restaurálása alkalmával: az �Universul� c. lap 1932. március 23-i és május 30-i száma a templom és falfestményeinek �régi román ortodox jellegérõl� beszél, ezzel szemben a Székely Nép. 1932. június 19-i száma olyan ábrázolásról is említést tesz a falképek között, amelynek a templomban nyoma sincs (Szent István �íródiákjának diktálja fiához intézett intelmeit�). Mindez talán szóra sem lenne érdemes, ha nem tudnánk, hogy a tudománytalan és elfogult polémiák hatására pl. a Gelencéhez közel esõ Polyán (Kézdiszentkereszt) róm. katolikus, középkori templomának falairól egyszerûen levakarták a falképeket mert - úgy vélték - �görög szenteket� ábrázoltak.

24. ORBÁN Balázs, i.m.

25. Uo., I. 215. o.

26. Uo., II. 67-68. o.

27. Uo., III. 182. o.

28. Uo., I. 120. o. (Szentábrahám), IV. 39. o. (Székelyvaja), IV. 51. o. (Káposztásszentmiklós), IV. 185. o. (Marosszentkirály)

29. Uo., IV. 76. o.

30. Uo., V. 98. o.

31. Uo., VI. 416. o.

32. BENKÕ Károly: Marosszék ismertetése, Kolozsvár, 1868-1869.

33. RÓMER F., i.m.

34. Dr. ORTVAY Tivadar könyvismertetése: Régi falképek Magyarországon, in A. É. 1875. IX. 3. szám 86-94. o.

35. RÓMER F., i.m.

36. Uo.

37. HUSZKA József falképkutatói munkásságáról mindeddig a legavatottabban KERNY Terézia: HUSZKA József és a székelyföldi Szent László-legendák, Mûvészet Zsigmond király korában, 1387-1437. II. 347-351. o. A Szent László-legenda ciklusainak másolatait közli LÁSZLÓ Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei, Bp ... . HUSZKA másolatait számba veszi és azok õrzésének helyét köli JÉKELY Zsombor: A középkori Szent László-falképek másolatai, Ars Hungarica, 1995, 2, 312. o.

38. pl. A HUSZKA által Margit-legendának vélt gelencei sorozatot HUSZKA J.: Magyar szentek a Székelyföldön a XV. és XVI. században, A. É. 1886, 123-134. o. késõbb a kutatás Alexandriai Szent Katalin legendájával azonosította, lásd. DRÃGUÞ, V.: Restaurarea picturilor de la Ghelinþa, în Buletinul Monumentelor Istorice, 1973, 46-47. o.

39. HUSZKA J., A Szent László legenda székelyföldi falképekben. A. É., 1885. V. 211-220. o.

40. A sepsibesenyõi ref. templom Huszka által leírt és lerajzolt falképeibõl 1994-ben kerültek elõ töredékek. Székelydályán a templom szentélyében az 1992-ben elkezdett helyreállítás során tárultak fel részletek a Huszkától ismert falképekbõl.

41. A sepsikilyéni falképek restaurálását a román mûvelõdési minisztérium megbízásával a marosvásárhelyi CR KFT végzi.

42. A HUSZKA által ismert falképek mai állapota: Bibarcfalva (feltárva), Bögöz (feltárva), Csíkdelne (feltárva), Csíkmenaság (feltételezett középkori freskói vakolat alatt), Erdõfüle (elpusztult), Gelence (feltárva), Homoródszentmárton (elpusztult), Maksa (elpusztult), Nagyajta (mészréteg alatt),  Sepsibesenyõ (feltárt töredék), Sepsikilyén (feltárás alatt), Székelydálya (feltárás alatt), Székelyderzs (feltárva).

43. GERECZE Péter: Magyarország régi falképeinek jegyzéke és irodalma. Magyarország Mûemlékei (1905) 486-943., Uõ.: A mûemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. M Me (1906).

44. Szolnok-Doboka vármegye monográfiája. Szerk. TAGÁNYI K.-RÉTHY L.-KÁDÁR J., Dés 1901.

45. BUNYITAI Vince: A váradi püspökség története. I-II. nagyvárad 1883-184., Uõ. Szilágy megye középkori mûemlékei Bp. 1887.

46. MÁRKI Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története, Arad, 1892.

47. NEMES Ödön: Néhány székelyföldi freskóról, Székely Hírlap, 1896 okt. 26.

48. TEUTSCH, Fr.:Die Bilder und altare in den evangelische sachsischen Kirchen, in Korrespondenzblatt des Verein für Siebenbürgische Landeskunde, Szeben, 1896, XIX.

49. SIGERIUS, Emil: Siebenbürgisch-sächsische Burgen und Kirchenkastelle, Szeben, 1901.

50. ROTH, V.: Das Altarwerk zu Malmkrog. Korrespondenzblatt des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Hermanstadt 1902.

51. A. É. évfolyamai (1874-1905).

52. Magyarországi mûvészet 1300-1470 körül Bp. 1987. 21.

53. GERECZE P., i.m.

54. ÉBER l: Tanulmányok Magyarország középkori falfestményeirõl, Magyarország Mûemlékei (Szerk. FORSTER Gyula) Bp. (1915), 71-104. o.

55. OPRIª, I.: Protejarea mãrturiilor cultural-artistice din Transilvania ºi Banat dupã Marea Unire. Ed. ªtiinþificã ºi Enciclopedicã, Bucureºti, 1988, 35. o.

56 Részletes áttekintés a két világháború közötti, erdélyi mûemlékvédelmi tevékenységnek lásd OPRIª, I., i.m.

57. ªTEFÃNESCU, I. D.: L�art byzantin et l�art lombard en Transylvanie. peintures murales de Valachie et de Moldavie. Paris 1938.

58. Uõ.: Iconografia artei bizantine ºi a picturii feudale româneºti. Editura Meridiane, Bucureºti, 1973, 87., 186-187. o. és uõ.: Arta feudalã în Þãrile Române. Pictura muralã ºi icoanele de la origini pânã în secolul al XIX-a. Edit. Mitropoliei Banatului, Timiºoara, 1981, 61-72. o.

59. DIVALD Kornél: Magyarország mûvészeti emlékei, Bp. 1927 és GENTHON István: Az ortodoxia mûvészete Erdélyben. Magyar Szemle XXII (1934) 242-248. o. uõ.: Erdély mûvészete, Bp. 1936.

60. KELEMEN Lajos: Erdélyi magyar templomi karzat és mennyezetfestmények a XVII. századból, Kolozsvár, 1945.

61. DEBRECZENI László oklándi kutatásairól in DÁVID László: A középkori Udvarhelyszék mûvészeti emlékei. Bukarest, 1981, 230-231. o.

62. K. SEBESTYÉN József vezetésével történt a gelencei templom 1932. évi restaurálása.

63. VÁMSZER Géza: A csíkdelnei Szent János templom. Különnyomat, �Debreceni Szemle� 1934/8.

64. DERCSÉNYI Dezsõ: Nagy Lajos kora, Bp. é.n. (1941)

65. GEREVICH Tibor: Magyarország románkori emlékei, Bp. 1938.

66. BALOGH Jolán: Az erdélyi renaissance, Kolozsvár, 1943.

67. MAROSI Ernõ, i.m. 20. o.

68. BALOGH Jolán, i.m.

69. LÁSZLÓ Gyula: A honfoglaló magyarok mûvészete Erdélyben, Kolozsvár, 1943.

70. VIZKELETY András: Nomádkori hagyományok vagy udvari lovagi tapaszok. I. T. LXXXV (1981). 243-275. o.

71. DVOØAKOVA, Vlasta: La légende de saint Ladislas découverte dans l�église de Velka Lomnica. Iconographie, Style et circumstances de la diffusion de cette légende. Buletinul Monumentelor Istorice IV (1972). 25-42. o.

72. DRÃGUÞ, V.: Legenda �eroului de frontiere� în pictura medievalã din Transilvania. Uo. II (1974). 21-38. o.

73. A téma teljes irodalma, LÁSZLÓ Gyulától: A Szent László-legenda középkori falképei. Bp. 1993.

74.ENTZ Géza bibliográfia, (Összeállította VÁCZI Piroska) Mûemlékvédelmi szemle Bp. 1993, 146-171. o.

75. RADOCSAY D., i.m., több helyen közöl falképadatokat ENTZ szóbeli közlése nyomán.

76. VÃTêIANU, Virgil: Istoria artei feudale în Þãrile Romîne. I. Bucureºti, 1959.

77. RADOCSAY D., i.m.

78. TÓTH Melinda: Árpádkori falfestészet. Bp. 1974, 104. o.

79. VÃTêIANU, Virgil, i.m.

80. VÃTêIANU, Virgil, i.m. 70-771. o.

81. MAROSI E., i.m. 29. o.

82. DRÃGUÞ, V., Arta goticã în România, Bukarest, 1979.

83. STELÉ Fr., Monumenta artis slovenicae, I. La peinture murale an moyen age., Ljubljana, 1935.

84 �Az erdélyi szellemiség a kölcsönhatások szellemisége.�ROSTÁS Zoltán: Beszélgetés Vasile DRÃGUÞ professzorral, in A Hét, 1981. június 19, 3. o.

85. TÓTH Melinda: i.m.

86. DÁVID László: A középkori Udvarhelyszék mûvészeti emlékei, Bp. 1981.

87. KÓNYA Ádám: A kökösi középkori templom, Aluta, Sepsiszentgyörgy, 1970. II. 157-162. o. Uõ.: A szentgyörgyi vár meglepetései, in Megyei Tükör, Sepsiszentgyörgy, 1979. XI. 10.

88. PROKOPP Mária: Italian trecento influence on murals in East Central Europe, particulary Hungary, Bp. 1983.

89. Magyarországi mûvészet 1300-1470 körül...

90. KERNY Terézia: �Keresztény lovagok oszlopa� (Mûvészettörténeti adalékok a kerlési ütközet ábrázolásához) in LÁSZLÓ Gyula, A Szent László-legenda falképei, Bp. 1993, 213-226. o.

91. JÉKELY Zsombor: A gelencei templom, Bp. 1994, Kézirat, Uõ., A bögözi mûemléktemplom, Sepsiszentgyörgy, Horror vacui füzetek, 3. 1996.

92.  Repertoriul picturilor murale medievale din România (sec. XIV. 1450) Partea I., Coordonator Vasile DRÃGUÞ, autorii: Anca BRATU, Monica BREAZU, Ion ISTUDOR, Maria MOCANU, Maria Irina POPESCU, Liana TUGEARU, Bucureºti, 1985.

93. Kiragadott példaként említjük a gelencei Szent Katalin-legenda falképeit, amelyeket olyan jelentõs mû, mint a Magyarországi mûvészet 1300-1470 körül. szerk. MAROSI Ernõ még mindig HUSZKA értelmezésénél maradva, Margit-legendaként elemez, 205. o.