(Kivonat)

A szerzõ elsõsorban eddig közöletlen adatok alapján fölvázolja a Székelyudvarhelyrõl Szovátára vezetõ országút kijáratánál álló, írásban 1613-ban említett és a 19. század közepéig Szombatfalvi-, napjainkig ezután Ugron-kúria néven ismert épület történetét.

Székelyudvarhely észak-nyugati kijárójánál, Szováta irányában haladva, az országút mellett, az alant folydogáló Szejke-patak felé esõn, kisebb-nagyobb gazdasági épületek szomszédságában több építkezési idõszakot felölelõ, mai alakjában kétségtelenül a múlt század második felének az építkezési jegyeit is mutató udvarház látható. Az 1944 õszén a környéken elesett szovjet katonák temetõje felõl nézve, háttérben a több határrészt magában foglaló (Vermek oldal, Rókáskert, Vánikert) lapos tetejû, déli végén ma néhány csere- s fenyõfát hordozó Láz agyagtartalmú dombja emelkedik.
Szükségessé vált ennek, a székelyudvarhelyi �Hídfõ� kft. tulajdonába újkeletûn került épületnek a javítása, helyreállítása. Az épület jövõbeli felhasználása miatt pedig idõszerû lett eme építmény történetének a megírása. Az ennek  érdekében végzett kutatások1, sajnos, csak szegényes és kissé bizonytalan adatokat nyújtanak épületünk szabatos meg minden követelményt kielégítõ történetének a megírásához. Valamelyes többletet a javítási munkálatok során fölfedezett, tagadhatatlanul korai s különbözõ idõszakokba helyezhetõ, ámde - csak nagyon fájlalhatón - keltezést ugyan nem nyújtó alapozási maradványok meg facsonkok szolgáltatnak.
A rendelkezésünkre álló okleveles anyag alapján épületünk történetére vonatkozólag a lennebb következõ kép körvonalazódik.
I. 1. A sorra kerülõ írásos adatok megkövetelik az �Ugron-kúria� név ügyének tisztázását. Az udvarház ugyanis eredetileg nem UGRON, hanem a szombatfalvi SZOMBATFALVI (a következõkben SZOMBATFALVI) tulajdon volt. Az Ugron család birtokába csak késõn került. De az átvétel óta eltelt (kb. 160-180 esztendõs) idõköz elegendõ volt ahhoz, hogy az új tulajdonosoknak végsõ fokon egészen a közelmúltig tartott birtoklása s a részükrõl való használata-hasznosítása révén a régebbi birtokos család neve épületünkkel kapcsolatban elfelejtõdjék.
A SZOMBATFALVI családnak a névadó (vagy fordítva: Szombat nevû õsrõl elnevezett) helységben álló nemesi udvarházát elsõ ízben 1613-ban említik2. A PÁLMAY J. idézte FANCSALI-féle szöveg így szól: �Literatus szombatfalvi SZOMBATFALVI János egyik oldaláról nemes TOTH Gergellyel, más oldalról a királyi közúttal határos udvarházát István fiának ajándékozza.�3 Ennek értelmében föltehetõ a kúria legrégibb részeinek a 16. századból, annak legalább a közepe tájáról való keltezése.
Ez az idõmeghatározás el is fogadható, mert a Szombatfalvi (nemesi) család neve a (Székelyudvarhelyen 1505-ben készült írásban tûnik fel elõször Gregorium ZOMBARFALWAI alakban4. A (székely)udvarhelyi székely nemzetgyûlés végzéseit tartalmazó eme emlékünk a nevezettet királybírói (!) tisztséget viselõként említi. De a család számottevõ voltáról tanúskodik a késõbbi oklevelek sora, és (még a ránk örökítõdött levéltári anyag hiányos volta ellenére is) mondhatni: szinte folyamatosan találkozunk a család nevével5. 1560-ban, mások mellett, SZOMBATFALVI János bíróként írta alá a betlenfalvi GERÉB János és hestfalvi GERGELY Zsófiával meg ennek fiával kötött birtokcserérõl szóló szerzõdést. ZOMBATFALWIJ Mate neve a János Zsigmond �választott király� és erdélyi fejedelem (1540-1571) elrendelte 1566-os összeírásban a székely fõemberek sorában található meg. Az Udvarhely, Csík, Gyergyó meg Kászon széki székely fõemberek 1576-ban készült 50 dénáros adó összeírásában pedig Benedicti SZOMBATFALVI szombatfalvi valamint ócfalvi birtokai után fizetett illetéket. A SZOMBATFALVI családnak korántól kezdve hosszú idõn át több oklevélben is említett malma volt a székelyudvarhelyi vár alatt. 1600 elején zajlott a várossal rövidebb pereskedés e malom birtoklása ügyében. 1820-ban készített úrbéri összeírás szerint �Malom egy fertálynyi distanciára a Kükülön Te[kinte]t[e]s SZOMBATFALVI Jánosne Asszony és Te[kinte]t[e]s SZOMBATFALVI Ignátz és Ferentz Urunknak vagyon a Határunk szélén jo commoditásunkban.�6 Ugyanebbõl az összeírásból értesülünk a SZOMBATFALVI család másegyéb javairól is a földeken, réteken, kaszálókon, erdõkön - és mindezek használati módjáról is ! - kívül: �c - Udvarhelly Varossa ide edgy fertálly ora distancia, ahovais tsinalt uton a Természetnek minden javait konynyen visszük el adni. [�] f-sem tüzre sem épületre valo fát itt a Falu Határán nem kapunk ha nem mi szolgalo emberek Urunk bé birassok után egy mérföld (a késsõbbiekbõl következtethetõn valószínûleg a 8,3 km-t kitevõ magyar mérföldrõl van szó - F. G.) Distanciara járunk faért, és onnan ingyen eleget hozunk, van itt a Falu Határain kevés Cserefiatalos, de ezis még nem alkalmatos arra, hogy abbol epithessünk, [�] m - A SoAkna ide 1 3/4 Mérföld és a mig meg nem drágult, kereskedtünk velle, de most elelmünkrevalotis alig tudunk szerezni, Pénzt pedig kapunk Ezen falu szomszédségéban lévén a város Udvarhelly minden féle naturálék el adásábol Szekereskedésböl, napszámoskodásbol, a Szegénynye a Falunak a Savanyu vizét hordják be a Városban s abbol élnek. n - Tégla Fábrika (!) vagyon [�] r - Közjövedelmünk van  Város mellett egy botskor árollo Hellyünk mellyért árendát fizetnek. [�] u - Bolt nints Mészárszék Kortsomálás Pálinka fözés kor. [�] x - Mester embereink Kováts van 2. y - Epületre valo Kö füveny van.�
1602-ben SZOMBATFALVI Benedek nevét találjuk a BASTÁnak fölesküdött Udvarhely és Keresztúr széki nemesek, lófõk és szabad székelyek névsorában. 1717-ben a hadbiztosok Csík, Gyergyó és Kászon szék hadainak a Temesvár alá vonulásáról szóló értesítésbõl tudjuk meg, hogy �commissariusnak SZOMBATFALVI uram rendeltetett Udvarhelyszékböl.�7 De a család tagjai szerepet játszottak a Napóleon-háborúbeli (utolsó) nemesi felkelésben is. Az 1805. december 10. és 1806. január 14-e közt kelt összeírás szerint �Az 5-ik: farczádi járásban [�] 2-ik kapitány SZOMBATFALVI Ignác. [�] A 9-ik: parajdi járásban 1-sõ kapitány SZOMBATFALVI István.�8
I. 2. Eme érthetõ kis kitérõ után forduljunk most már vissza a SZOMBATFALVI-kúriához. Errõl a jeles történész BENKÕ József is megemlékezik - igaz csak közvetve - a 18. század második felében9. Ezeket írta: �73. Szombatfalva, Udvarhely városához nyugat (inkább északnyugat - FG.) felõl a legközelebbi község. Nevezetes mint a SZOMBATFALVY és GÁLFY családok lakóhelye és kénes forrásairól, melyeknek vize sebek és kiütéses pattanások ellen ajánlatos.�
Biztos viszont következõ adatunknak az egyik - a leírás alapján ugyan meghatározhatatlan, de a térkép rajza szerint mégis azonosítható (az 1613-as adatunk �királyi közút� közelsége is támogatja ezt !), a mai helyzetnek is megfeleló területen állott - említendõ udvarháznak a SZOMBATFALVI családhoz, illetve épületünkhöz kötése. Az egykori Habsburg-birodalom egészét, így 1769-ben Erdélyt is egészében és egységes irányelvek szerint felölelõ, részben helytelenül (csak) II. József császár (1780-1790) nevéhez kötött, a világ elsõ korszerû katonai térképéhez csatolt írott mellékletben olvasható: �24. sz. Szombatfalván  [�] van két kõbõl (! - FG.) épült nemesi udvarház.�10 
I. 3. Eme, bennünket tagadhatatlanul közelrõl érintõ s bizonyos tekintetben még mindig nem eléggé biztos adatok mellett még további hasonlók is felbukkannak. Ezek ugyan idõben jól meghatározottak, de nem lehet tudni, miféle épületre vagy építkezésre vonatkoznak. Ezek ellenére vegyük sorra õket.
�A[nn]o [1]767 22da Aug[usti] alkutam meg BOLDISÁR Josef Kömives Pallerral, hogy az vetemenyes Kert elöt az mely házyt epittetek annak fundamentumat Koböl és az fa hazak kozot hat darab köfalat, melyeken a Kemenyek ályanak epittek11 és Két Kemencet epittsen fel, fizetése nap számra leszen maganak dietim 6. Sustak és étel az alattvalo kömivesek[ne]k öt öt Susták etel nélkül. Eodem die attam alöre kezeben a Komivesek fizetésere flr. 10.�12
�A[nn]o [1]767 d[ie] 22 Aug[usti] fogattam meg BORDÁS János Paller faragot az felyeb13 meg irt haznak fel épitteseré nap szamra, maganak leszen nap szama eöt Sustak, az alatta valokn[a]k az joradek 4 Sustak az aláb valoknak negyedfel etél nelkül. eodem die elöre attam BORDAS kezében a Mester emberek fizetsegere flr. 6. mivel maganak elöre adot penzem vagyon. die 4-ta 9bris attam BORDASnak flr. 6. ez árant a contractusba levokkel számot kel venni tölle.�14
�die 13tia Maji [1]769 az most csinalando tégla arraba fizettem KOVÁCS Palnak flr. 4 id est negy m[agyar] forintot negy krajczár hijján.�15
2die 12-a Aug[usti] [1]769 attam BUZÁNYI Mihály[na]k tegla vetesért 6. mariast s másfél veka törok buzat s meg a teglájat szamba nem vettek. die eod[em] attam Buzanyi Palnak ugyan Teglavetesert 7. id est hét mariast és egy veka torok buzát, ennek sem vették meg szamba a teglajat.�16
Özv. SZOMBATFALVI Jánosné TÖRÖK Mária kéri a kertjét határoló Szejke-patak szabályozását, majd néhány nap múltán az útépítésnek (!) a maga kolonusait veszélyeztetõ voltára hívja föl Udvarhely szék vezetõinek figyelmét. Ez utasítja a neves UGRAI László (föld)mérõt a panasz kivizsgálására s az adódható károk elkerülése érdekében a szükséges intézkedések megtételére17.
A felsoroltakból kihámozható, hogy 1613-ban a Székelyudvarhelyrõl Szombatfalván keresztül Szováta felé vívõ országút mellett már állott a SZOMBATFALVI nemesi család udvarháza. Akkori építõanyaga ugyan ismeretlen, de valószínûleg már erre (vagy idõközben valamiképp módosított folytatására) kell gondolnunk az 1767. és 1769. évekbeli építkezést végzõ építõ- meg (kõ?)faragó mesterek alkalmazásakor, valamint téglavetéskor. A térképészeti följegyzés tanúsága szerint pedig 1769-ben tagadhatatlanul kõbõl emelt két nemesi udvarház állott a helységben. Ezek egyike volt a BENKÕ J. is említette SZOMBATFALVI családé. Támogatja még az is ezt, hogy az út mind korábbi adatainkból tudottan, mind pedig a mai valóságot véve figyelembe, egyik oldalról határolta-határolja az udvarházat. (Ezzel szemben BENKÕ J. név szerint említette másikat, a GÁLFI család kúriáját az országút nem határolta-határolja.) Az viszont kétségtelen, hogy a ma Székelyudvarhelyhez tartozó falvacska még napjainkban is annyira kicsiny, hogy más épületre még csak gondolni sem lehet.
II.1.Az eredetileg SZOMBATFALVI udvarház UGRON-kúriává válása családtörténeti eseményekkel magyarázhatö. A két család leszármazási táblázatából kiviláglón három Ugron fi egy-egy SZOMBATFALVI lányt vett feleségül18. A SZOMBATFALVI család a névadó helységben álló udvarházat bírta, �míg a közelebb mult években - írta NAGY Iván - az illetõ ág fiakban kihalván, vele az õsi fészek nagy része a székely örökösödési törvények szerint leány-ágra az UGRON családra szállt.�19
II.2.Így válik érthetõvé a tulajdonos megváltozása s ennek következtében a birtoklást jelzõ új név feltûnése, nemkülönben - természetszerûleg - ennek napjainkig való fönnmaradása. 
Az udvarháznak az örökösödés révén új tulajdonba kerülése 1853 elõtt megtörtént. Ezt a következõ adat igazolja. JÓKAI Mór, a magyar szépirodalom nagy alakja 1853-ban beutazta Erdélyt. Naplójából kiderülõn (1853. 05. 21-én) �estére Szombatfalvára érkeztünk, hol U[GRON] Lázár úr, hajdan hosszas ideig Udvarhely-szék királybírája, fogadott bennünket.�20
II.3.Ettõl kezdve - az épület további sorsáról semminémû adatunk sincs. Mindössze azt tudjuk, hogy 1933-ban (esetleg már elõbbtõl ?) �az UGRON-kúriában napi 80 leiért lehet kapni teljes ellátást ! Fenyves park ! Szejke-fürdõ közelében.�21 Azaz e hirdetés szövegébõl kihámozhatón a korábban a család használta udvarházat részben (vagy egészében ?) �kiránduló� (?) - �üdülõ� (?) szállásként rendezték be (?) és tartották fönn.
III.1.1943-ban a tulajdonosok eladtak itteni birtokukból 6,8 ha földet a Magyar Államnak. Az adásvétel vélhetõ oka, hogy 1941-ben megkezdték a Székelyudvarhelyrõl Szovátára vezetõ út korszerûsítését, és egy kanyar levágása miatt az UGRON-birtokon kellett keresztülvezetni azt. Ezzel kettévágták a területet. A tulajdonosok az útépítés miatt lemondtak birtokuk eme részérõl.
IV.1.Ezek után, még kései emelése ellenére is, tárgyalt épületünk közelében álló s ugyancsak e család tulajdonát képezõ kápolnát - UGRON-kriptát - is tekintsük meg. Ez a múlt század végén emelt épület õrzi az UGRON család néhány kései tagjának a földi maradványait. Köztük az igen kiemelkedõ, több irányú szerepet is játszó UGRON Gáborét is22.
A kápolna a 659 t. sz. f. m.-ú Szejke dombja délkeleti kiugrása tetején áll. Magasan a közeli kis patakok és még inkább a távolabb folyó Nagy-Kükülló vize fölött. A közvetlen környék uralkodó teteje. Az oda fölsétáló -kaptató elõtt megkapó tájkép nyílik meg. Ellátni egészen a Hargita központi tömbjéig; az egész udvarhelyi medence tárulkozik ki elõtte.
A kápolna bejárata fölött a homlokzatba erõsített márvány táblába vésve olvasható: UGRON LÁZÁR VÉGRENDELETE FOLYTÁN ÉPÍTETTE UGRON ÁKOS 1890. ÉVBEN.
IV.1.UGRON Gábor (1847. 04. 15. - 1911. 01. 22) alsófokú iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, jogi tanulmányait pedig Bécsben és Pesten. Már jogász korában élclapot szerkesztett. Késõbb. más lapok mellett, szerkesztõként vagy munkatársként, a Székelyudvarhelyen 1874-1876 közt megjelent, igen jelentõs Baloldal címû ellenzéki újságot indította el, és tartotta fenn. Tanulmányai befejeztével részben Pesten, részben szülõhelyén elsõsorban az irodalomnak élt, egészen 1870-ig. Ekkor a francia köztársaságnak ajánlotta föl szolgálatait. Küzdött GARIBALDI seregében is Olaszország akkor nagyon is idõszerû egyesítéséért, majd visszatért Párizsba. A Kommün alatt leveleiben tudósította az ottani eseményekrõl az Ellenõr címû lapot. A Kommün leverése után Angliába utazott. Innét tért vissza 1872-ben, és még ebben az évben Udvarhely szék képviselõjévé választotta. Rövid idõszak kivételével haláláig több város országgyûlési képviselõje volt.
Erdély magyarsága elõremutató folyamatnak tartotta a török uralom alatt élõ népek szabadságtörekvéseit a múlt század utolsó negyedében. Aggódott azonban Oroszország túlzott megerõsödése miatt. Az európai szabadelvû közvéleménnyel összhangban a törökök iránti rokonszenv kerekedett felül. Ez volt aztán az érzelmi háttere az utolsó regényes összeesküvésnek. Szervezõi, a függetlenségi UGRON Gábor, ORBÁN Balázs és BARTHA Miklós néhányszáz fõs szabadcsapatot kísérelt meg toborozni, hogy aztán - valószínûleg angol pénzen vett fegyverekkel - Moldvába betörve a Szeret folyó egyik hídjának a fölrobbantásával elvágják az orosz csapatok utánpótlási vonalát, s Orosz-Lengyelországban is fölkelést robbantsanak ki 1877-1878-ban. A tervrõl országszerte beszéltek. Néhány román értelmiségi már ellenlépésre gondolt. TISZA István gróf miniszterelnök azonban összefogatta a toborzókat, a 600 puskát elkobozták. Egy idõre UGRON Gábornak is vissza kellett vonulnia, mígnem a �bûnvizsgálatba vett honfiak� az eljárás befejezése nélkül kegyelmet kaptak23.
A függetlenségi csoporthoz tartozott UGRON Gábor az országgyûlés különálló alakja volt. Az 1887. évi országgyûlés utolsó ülésszakán többedmagával kivált a függetlenségi pártból ,és megalakította a 48-as pártot24. Egyénisége a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveinek a politikai életét tartotta egyensúlyban. Politikusként erélyes függetlenségi, szónokként pedig egyike volt a legnagyobbaknak. Beszédeit csodálatos folyékonyság, súlyos érvelés, szép gondolatok jellemzik25. Mind társai, mind ellenfelei nagyrabecsülték és tisztelték26.
UGRON Gábor 1911. 01. 22-én halt meg Budapesten. Szívszélhûdés végzett vele. Elõbb Budapesten ravatalozták föl nagy részvét mellett. 25-én este érkezett Székelyudvarhelyre a holttestét tartalmazó koporsó. Következõ nap reggel az állomásról nagy tömeg kísérte Szombatfalvára koporsóját. A halottat vivõ kocsi megállott a ferencesek temploma elõtt, majd a rekviem �végeztével újra megindult a menet Szombatfalvára a családi sírbolthoz. Másfél óráig tartott, míg a menet a hegy tetõre kiért. A hegy aljában négy hatalmas ökörrel vontatott szekérre tették a koporsót. [�] Gyászszertartás elõtt SEBESI János Udvarhely-megye alispánja búcsúztatta el a megye nagy fiát, majd Mikes gróf (ti. MIKES János gróf fõesperes - F. G.) újra beszentelte a holttestet s a kripta gyertyáinak lobogó fénye mellett lebocsátották a koporsót és ezzel véget ért a nagy temetés.�27
Nekünk pedig, nem is túl kései utódoknak is üdvös lenne megszívlelnünk - természetesen a mai körülményekhez alkalmazva - UGRON Gábor említettországgyûlési beszédeinek az egyikében elhangzottakat: �Tartozunk egymásnak (ti. magyar és osztrák - F. G.) azzal a kímélettel, hogyha mi a multat elfeledjük, ha a mult bántalmaira és sérelmeire fátyolt boritunk, akkor velünk szemben az aszellem, a mely a nemzetre annyi gyászt hozott, szintén elhallgasson.�28

Jegyzet

1. Ezeket az Állami Levéltár csíkszeredai fiókjában, valamint a helybeli Tudományos Könyvtárban folytattam. Az UGRON család levéltára, végsó fokon, az Állami Levéltár kolozsvári fiókjába került volt be. Rendezetlensége miatt nem kutatható. E fiók igazgatójának a közlése szerint ez a levéltári anyag 1997-tõl kezdve áll majd a kutatók rendelkezésére. E felszabaduló és így közkinccsé váló levéltári anyag tanulmányozása esetleg tárgyunk tekintetében is újabb adatok birtokába juttatja majd a kutatót. Írásomat a helybeli �Hídfõ� kft. megbízásából állítottam össze. - Itt is köszönöm M. HUBBES Évának és VOFKORI Györgynek szíves segítségét, és FORRÓ Miklós önzetlen támogatását.
2. PÁLMAY József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székelyudvarhely 1900. 238. - PÁLMAY J. FANCSALI Dániel fõesperesre, gyulafehérvári kanonokra, a �Fancsaliféle� genealógiai gyûjtemény szerzõjére hivatkozik, de, sajnos, irodalmi utalás nélkül. Ezt az adatot ellenõriznem éppen ennek következtében nem sikerült.
3. �Joannes Literatus SZOBBATFALVY nobilis de eadem curiam in vicinitatibus nobilis TOTH Gergely ab una. (így ! - F. G.) et publicae viae regiae ab altera, legatfilio  (így ! - F. G.) suo Stepano  (így ! - F. G.) rogate.� - A �szomszédok� megemlítése révén eléggé elfogadhatón állítható, hogy valóban szóban forgó épületünkrõl van szó. (A régi �királyi közút� maradványa egyébként az említettem szovjet katonatemetõt határolja nyugat felõl.)
4. Székely Oklevéltár (a továbbiakban SzO) VIII., Bp., 1934. 220. Az oklevél teljes kelte: 1505. 11. 20.
5. A fõszövegbeli oklevelek az itt következõ (évek szerinti) sorrendet követik: SzO V., 77. (1560. 11. 06.); SzO II., 203. (1566. 07. 11. elõtt); SzO IV., 39. (1576); SzO VIII., 333. (1598. 02. 23.); SzO ús sor. III., Udvarhelyszéki törvénykezési jegyzõkönyvek 1598-1600. (Közzéteszi DEMÉNY Lajos - PATAKI József - TÜDÕS Kinga) Bp. - Buk. 1994. 275-277. (1600. 02. 28.; 03. 05.; 04. 06.); SzO új sor. III., 218-221. (1601. 03. 06.); SzO V., 291. (1602. 08. 11.); SzO VII., 191. (1712. 08. 09.); SzO VII., 222. (1717. 04. 16.)
6. Fond Colecþia conscripþii urbariale. Nr. 27. Inventar Nr. 76 (1785-1820) Conscripþia urbarialã din Scaunul Odorhei din 1820. 449/1820. Idem Sâmbãteºti (Szombatfalva) azi înglobat în oraºul Odorheiu Secuiesc. 2-3. Kézirat. Állami Levéltár, marosvásárhelyi fiók. Ez a SZOMBATFALVI család Szombatfalván létezett összes birtokát felsorolja; Protocollum Politicum Anni 1816. Állami Levéltár, kolozsvári fiók. Fond Nr. 16. Scaunul Odorhei. Cota: II/56; Conscriptio Anni 1765 Totalium et Interpretum Portionum Poss (folytatása hiányzik) vinarum, seu Hereditatum Siculicarum in [�] Possessionibus[�] Szombatfalva existentibus Inclytae Sedi Siculicalis adjacentibus in forma inquisitio Relatoriarum confecta. Kézirat. Állami Levéltár, csíkszeredai fiók. Jelzete: 249. Colecþia Muzeului din Odorhei. Dosar Nr. 1 365.
7. Ezt a két adatot ld. az 5. jz.-ben.
8. JAKAB Elek - SZÁDECZKY Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb idõktõl 1849-ig. Bp. 1901. 547. - Igen sajnálatos, hogy a szék életében is századokon át jelentõs szerepet betöltött SZOMBATFALVI család tagjainak a sírját a legszorgosabb kuatások ellenére sem sikerült föllelni.
9. BENKÕ, Josephus: Specialis Transilvania. II. r. Terra Siculorum. 37-38. 19. század eleji másolatban megõrzött kézirat 1767-1787 közérõl s székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban. Lelt. sz.: 2 371. - �73. Szombatfalva, I[d] e[st] Sabathi pagus oppidi Udvarhely ab aquilone proximus. Nobilis est possessione nobilitari SZOMBATFALVIana tum et GÁLFIana nec minus acidulis (palato quidem ingratis) ac Fonte Sulphureo, quorum undas vulnera acidula, et pustulas commendat. Az idézet magyar nyelvû szövegét ld.: BENKÕ József: Udvarhely megye leírása. Sajtó alá rendezte SZABÓ András. Erdélyi Ritkaságok 14. (JANCSÓ Elemér szerk.) Kolozsvár 1944. 75-76.
10. Anhang zu der Kriegs des Gross Fürstenthum Siebenbürgen. Drittes Buch vorinnen verschiedene Anmerkungen über Sectiones 151. [�] 159 und so weiter biss inclusive 208 enhalten. 462-463. Kézirat. Bécs, K. u. k. Kriegs-Archiv. Jelzete: 3 Ixa 715. - Sectio 177. �No. 24 Szombatfalva [�] ist (így ! - F. G.) [�] 2. Edelshöffen von Stein gebauet.� - E feljegyzés meg BENKÕ J. adatának az összekapcsolása révén az (elméletileg) azonosított (másik, tehát) GÁLFI-kúria, századunk közepe táján még eredeti alakjában állott. Mára már teljesen, a felismerhetetlenségig megváltoztatott alakban a mai Templom utca elején, a Fehér-patak hídja után jobb oldalt áll. (A két udvarház közötti légvonalbeli távolság mintegy 250m.) Erre a tényre PÉTER Attila hívta föl figyelmemet. Õ századunk második negyedében még a régi oszlopos tornácú alakjában járta az akkor, vele rokonságban álló, Csíkszentmártonból ide származott SZABÓ család tulajdonában volt épületet. Szívességét itt is köszönöm.
11. Ez a szó áthúzva.
12. Calendarium Tyrnaviense ad annum Jesu Christi MDCCLXXXVII. Tyrnaviae [1766]. - Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár. Lelt. sz. 32 217. - A B3 jelzésû (= áprilisi naptár-)lapot követõ, jegyzetek beírására pótlólag beragasztott ív elõoldalán. A pótlapokra bejegyzett szövegek szerzõje ismeretlen. Kétségtelen azonban, hogy a SZOMBATFALVI család valamelyik férfitagja. Számba jöhet (kevéssé valószínûn) (II.) Pétertõl származott László ítélõmester, nemkülönben az (I.) Zsigmondtól 1701-ben született (I.) János, de még inkább (II.) Zsigmond (sz. 1703) és Ferenc (sz. 1706.), viszont (II.) János (sz. 1716.) - másutt olvasható bejegyzés értelmében - biztosan kirekeszthetõ. Vö. PÁLMAY J. i.m., 237. SZOMBATFALVI családfa. - Ez a naptár az alább idézendõvel és mással egyetemben Székelyudvarhely e század eleji rendõrfõnökének: SZOMBATFALVI Lajosnak a tulajdonát képezte. A volt r. kat. gimnázium könyvtárából SZOMBATFALVI Lajos-téka darabjaként átadás révén került a fenti Tudományos Könyvtár állományába.
13. Ti. az elõzõ a.-ban rögzített szövegben.
14. Calendarium Tyrnaviense ad annum Jesu Christi MDCCLXIX. Tyrnaviae [1768]. - SzékelyudvarhelyiTudományos Könyvtár. Lelt. sz. 32 218. - A B4 jelzésû (=májusi naptár-)lapot követõ pótív elõoldalán.
15. i.m., i.h., a pótív hátoldalán.
16. i.m., i.h.
17. Protocollum Politicum Anni 1816. Kelte: 1816. 09. 25., illetve 10. 01.
18. PÁLMAY J.: i.m., i.h., illetve 249. UGRON családfa. - UGRON Mihály (1760-1806) nõül vette SZOMBATFALVI János és BENKÕ Krisztina (I.) Anna nevû lányát. UGRON Antal és Gáspár (ez 2. férjként) pedig az említettem SZOMBATFALVI (I.) Anna, (II.) Anna meg Verona nevû unokahúgával kötött házasságot. [Itt jegyzem meg, hogy eme. UGRON Antal és SZOMBATFALVI (II.) Anna unokája - Lázár nevû fiuk révén - az alább tárgylyndó jeles UGRON Gábor.] Az utóbb említett két UGRON fi 1820-ban már kétségtelenül házasságban élt a két SZOMBATFALVI lánnyal.
19. NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 10., Pest 1863. SZOMBATFALVY család. A kötet kiadási éve (1863.) alapján (a kézirat nyolvánvalón még korábbi !) eme öröklésnek a 19. század közepe táján, de mindenképpen 1853 elõtt meg kellett történnie. Ld. még a következõ jz.-t is.
20. KRISTÓF György: JÓKAI napjai Erdélyben. Cluj - Kolozsvár 1925. 48. Vö. még DÁVID Gyula: JÓKAI. Kolozsvár 1971. 72. KRISTÓF Gy. szerint JÓKAIék 05. 21.-én, DÁVID Gy. szerint 05. 20.-án estére érkeztek Szombatfalvára, UGRON Lázárék (!) itteni udvarházába. [Említettem: UGRON L. már UGRON Antal és SZOMBATFALVI (II.) Anna fia volt ! UGRON L. felesége pedig (DÁVID Gy.: i.m., i.h. ugyan nem említi nevét, de vitathatatlanul róla van szó: �szállásadóival együtt�) sárdi SIMÉN Róza. (PÁLMAY J.: i.m., i.h.) Tehát semmiképpen sem �SZOMBATFALVI�-, hanem (�már�) �UGRON�-kúriában fogadták JÓKAIékat.]
21. BÁNYAI János: Odorheiu. Székelyudvarhely városa. Székelyföldi Útmutató I. (BÁNYAI J. szerk.) Székelyudvarhely 1933., 19.
22. Éppen UGRON Gábornak  az udvarházunkhoz való mélyebb kötõdése, valamint halálának 85. évfordulója késztetett az írásom címében jelzett tárgyamhoz közvetlenül nem tartozása ellenére is emlékének a felidézésére.
23. SZÁSZ Zoltán: Politikai élet és nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867-1918) 2. Alkalmazkodási válság a szász és román nemzeti mozgalmakban. Az erdélyi románok ügye a Román Királyságban. Erdély Története. III. 1830-tól napjainkig. (KÖPECZI Béla fõszerk.) Bp., 19872. XIII. fej. 1 653. Vö. GRATZ Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. I-II. Bp., 1934. Az Akadémiai Kiadó reprint sorozata. Bp. 1992. I. 117., 218., 289. stb. szétszórtan, II. 78., 94., 110., de kképp I. 134. és 276-277.
24. SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. XIV. Bp. 1914. 616-618. hasáb.
25. UGRON Gábor beszédei az 1878. országgyûlésen. Bp. 1881.; uõ. beszédei az 1881-84. országgyûlésen. Bp. 1884.; uõ. beszédei az 1884-87. országgyûlésen. Bp. 1887. (Lenyomatok a képviselõház Naplóiból.)
26. Életére vonatkozó bõvebb irodalmat ld. A Szövetkezett Balpárt arcképcsarnoka. KOSSUTH Ferencz autogrammjával és SZATMÁRI Mór elõszavával. Bp. 1905.; SEBÕK ZS[igmond]: Szinfoltok. Bp. [én.] 283-286.; PETHÕ Sándor: Politikai arcképek. Az új Magyarország vezéregyéniségei. Bp. 1911. 95-101.; Magyarország története Ferencz császár korától 1910-ig. Politikai Magyarország. (SZÁSZ J. fõszerk.) Bp. 1913. 436.; MIKSZÁTH Kálmán: A tisztelt Ház. 1892-1906. Bp. 1917. 63. GRATZ G.: i.m. 276-277.; Magyar Életrajzi Lexikon. (KENYERES Árpád fõszerk. II. Bp. 19693. 923., UGRON Gábor címszó; A Magyar Sajtó Története. II/1. 1867-1892. (KOSÁRY Domokos - NÉMETH G. Béla szerk.) Bp. 1985., 108., 130., 149., 261., 267.
27. UGRON Gábor. Udvarhelyi Híradó. XIV. (1911) 5. (01. 29.) 2-3.
28. A honvédelemrõl. Országgyûlési beszédei az 1892/97-i országgyûlésen. I. Bp. 1895, (így ! - FG.) 91.