(Kivonat)

Sok költségbe áll az itt való lakás, mert ez nagyon drágás föld. És bizony, ha jól gondolkodom, elhitethetem magammal, hogy azért méltóztatott az Isten nékem utat nyitni az tudományok mûhelyére, hogy magamat jobban-jobban perfeciáljam. Mely sok vagyon hátra, amit nem tudunk. Sok vagyon, amit nem jól tanultunk, amire bennünket rossz princípiumokon tanítottak.� SZATHMÁRI PAKSI Pál 1753. december 14-én, Franekerben kelt levelébõl !

Franeker kisváros Hollandia északnyugati megyéjében, Frieslandban. A spanyol uralom ellen, a politikai és vallási ellentétek miatt 1568-ban kitört németalföldi szabadságharc során Frízföld az északi tartományokhoz csatlakozva 1579-ben belépett az Utrechti Unióba, majd 1648-ban önként csatlakozott a Németalföldi Köztársasághoz. A függetlenség kivívása révén ez a korszak a németalföldi �aranykor�, a hajózásnak s a kereskedelemnek köszönhetõ hihetetlen gazdasági fejlõdésnek, a mûvészetek felvirágzásának, a tudományok kiteljesedésének ideje, amiben nagy szerepük volt az akkortájt, a 16. század végén alapított egyetemeknek.

Németalföld második akadémiáját 1585-ben, Frízland észak-nyugati részén, Franekerben alapították. A város magja a 9-10. század folyamán egy, a helytartóság szigetén felépített, csatornával körülvett, egykori frank vár, s a mellette emelt elsõ fatemplom körül alakult ki. Városi kiváltságát 1460-ban kapta. A megnövekedett várost erõdítették, falakkal és csatornákkal vették körül a 15. század folyamán. A város fõterének északi felén álló egykori Szent Márton templomot a hajdani fatemplom helyén kezdték építeni, 1421-ben. Falai között nyitották meg az �Akadémiá�-t. A templom nagyméretû, áttört gótikus ablakokkal megvilágított belsõ terében ma mintegy 330 régi síremlék található. A templomba belépõ itt a város történelmével szembesül. E helyt nyugszanak a város életében jelentõs szerepet játszó szász nemesek, jeles és gazdag családok tagjai, világi és egyházi személyiségek, egyetemi professzorok, vagy itt találhatók síremlékeik, köztük a Franekerben elhunyt öt magyar diáké is. Õket haláluk után nem itt, hanem az 1587-ban felszentelt, de mára már lebontott egyetemi templomban helyezték örök nyugalomra. 
Az egykori egyetem épületegyüttese a templommal 17-18. századi ábrázolásokról ismert, Az egyetemi �Diákalbum� alapján közzétett kimutatások szerint a franekeri akadémián 1623 és 1793 között tanultak magyar diákok. Emléküket egy, a város fõ utcáján álló épület falán elhelyezett emléktábla is õrzi.

Franeker, ma csendes, de történeti emlékekben, mûemlékekben igen gazdag kisváros Hollandia észak-nyugati megyéjében, Frieslandban. Aki ma ismeretlenül vetõdik erre a helyre, nem is gondolja, hogy néhány évszázaddal ezelõtt milyen szoros kulturális kapcsolatok alakultak ki az itt tanuló magyar diákok révén Magyarország, azon belül is Erdély és Frízföld között. Ebben a 13.000-es lélekszámú városkában mintegy 200 védett mûemlék található, közöttük a � Martinikerk �, a Szent Márton templom, ahol az egykori franekeri egyetemen tanult magyar diákok emlékét õrzõ síremlékek is találhatók, de számos más, a 16-18. század folyamán emelt épület, melyekben a magyar diákok is bizonyára megfordultak.
Franeker míg a középkorban az Északi-tenger partvidékének egyik fontos kereskedelmi központja volt, ugyanakkor a 16. század végén alapított egyetemének köszönhetõen évszázadokra Frízland kulturális központjává válhatott. Erre a tájékra, a mai Frízland területére a frízek õseinek tekinthetõ népcsoport Kr.e. 500 körül érkezett, de a régészeti kutatások eredményei szerint Kr.e. 200 körüli évektõl lehet frízekrõl, mint jól elkülöníthetõ etnikumról beszélni, amelyet e néven elõször Kr.e. 12-ben említettek történeti források. Késõbb az idõsebb PLINIUS írta róluk, hogy a tenger mentén, vízzel körülvett földhalmokon élnek, s � az áradások idején olyanok, mint a hajósok, s miután a víz visszavonult, mint a hajótöröttek �. E vizenyõs, mocsaras tengermelléki tájon, helyenként több méterrel a tengerszint alatt csak a kiemelkedõ földhalmok voltak alkalmasak az állandó megtelepedésre, melyeket folyamatosan magasítottak, mesterségesen alakítottak, bõvítettek, sõt számosakat újonnan emeltek. Ezeknek a � terp �-eknek nevezett, s ma már nyilvántartott lakóhalmoknak a száma mintegy 1250, s régészetileg is védettek. A megélhetéshez szükség volt azonban a lakott helyek gátakkal való védelmére is. A fríz nép történelme összefonódik a tenger áradásai elleni állandó küzdelemmel. A gátak elõször csak a védelemre, de késõbb már a kisebb-nagyobb területek kiszárítására, termõvé tételére szolgáltak. A kiszámíthatatlan és szeszélyes tenger azonban, amely a partok mentén esetleg több száz éven keresztül hordalékával feltöltött, s csak épített, egy-egy alkalommal szinte órák alatt hatalmas területeket volt képes elönteni, menekülésre, költözködésre kényszerítve az ott élõk százait, ezreit. Ezeknek a hatalmas áradásoknak eredményeként született a Waddenzee (Watt-tenger), s jöttek létre a tengerpart közeli Fríz-szigetek a 10. században, vagy ugyanilyen vízözön szakította le, s változtatta egy idõre nagy szigetté, majd félszigetté Frízland nyugati felét. Közben valószínûleg már a 11. század elsõ éveitõl megkezdték a gátak összefüggõ rendszerként való kiépítését, melyek eredetileg a � terpek �, vagyis a lakódombok közötti összeköttetést voltak hivatva biztosítani. A tengerparti gátak állandó létesítésével, s a parttól távolabb újabb belsõ gátak emelésével a középkor végére kialakult a teljes gátrendszer, mely a tartományt védte a tenger gyakori áradásaitól. Eközben a csatornák is épültek, melyek a kisebb falvak, az egyre fejlõdõ városok s a tenger között hajózó víziútként, majd késõbbiekben zsilipek és a víz szivattyúzására használatos szélmalmok mûködtetése révén a belsõ területek vízszintjeinek szabályozására szolgáltak. A gát- és csatornaépítésnek is köszönhetõen a gátak mögötti területek lassan kiszáradtak, feltöltõdtek megteremtve ezáltal a földmûvelés vagy még inkább az állattenyésztés feltételeit. 
Európa környezõ államaiban létrejött feudális rendszertõl eltérõen Fríziában nem alakultak ki feudális nagybirtokok, a falvakban a parasztgazdaságokat egy-egy család birtokolta, bérelte. Így nyílt lehetõségük a kereskedésre, melynek révén gazdasági függetlenségre tehettek szert. Segítette ezt az is, hogy a 7. századtól a frízek befolyása a tengeren, kiváló hajósaik révén egyre nõtt, s komoly hálózatot alakítva ki hosszú ideig uralták az északi-tengeri kereskedelmet. 
Fríziában a feudális viszony helyett a szabad parasztok önkormányzata jött létre a középkorra. Ez volt az ún. fríz szabadság lényege. A szabad frízek jogait, a frankok uralmát erre a területre is kiterjesztõ Nagy Károly, 802-ben a Lex Frisionum-ban foglaltatta írásba. Ez tette lehetõvé a frízek számára, hogy képviselõik útján ügyeikben maguk határozhassanak. A falvak csoportjai együttmûködése révén létrejött megyék, s az önálló jogokkal bíró tizenegy fríz város, köztük Franeker képviselõket küldtek az összfríz gyûlésekbe. A 14. századtól számos, környezõ grófság igyekezett kiterjeszteni befolyását Frízföldre, mígnem területe a 15. században elõbb burgundiai fennhatóság alatt állt, majd Merész Károly halála után a század végére örökösödés révén, Németalföld többi részével együtt a Habsburgok spanyol ágának uralma alá került. A Habsburgok hatalmukat a tartományok élére kinevezett helytartók útján gyakorolták. A spanyol uralom ellen, a politikai és vallási ellentétek miatt 1568-ban kitört németalföldi szabadságharc során Frízföld elõbb az északi tartományokhoz csatlakozva 1579-ben belépett az Utrechti Unióba, majd 1648-ban önként csatlakozott a Németalföldi Köztársasághoz. A függetlenség kivívása révén ez a korszak a németalföldi �aranykor�, a hajózásnak s a kereskedelemnek köszönhetõ hihetetlen gazdasági fejlõdésnek, a mûvészetek felvirágzásának, a tudományok kiteljesedésének ideje, amiben nagy szerepük volt az akkortájt, a 16. század végén alapított egyetemeknek.
Németalföld elsõ egyetemét Leidenben, még 1575-ben, majd utána a második akadémiát 1585-ben Frízland észak-nyugati részén, Westergo központjában, Franekerben alapították. Ez utóbbi város történelme talán visszanyúlik egészen a frankok betörése elõtti idõkre, de valószínûbb, hogy a 9-10. század folyamán egy, a helytartóság szigetén felépített s csatornával körülvett, egykori frank vár, s mellette a késõbbiek során emelt elsõ fatemplom körül alakult ki a mai település egykori magja. A legrégebbi, néhány utca- és helynév tornyokkal, falakkal és csatornákkal körülvett, megerõsített helyre utalnak. A város neve eredetileg - a Froonacker: � az uraságé � és a Godsacker: � az egyházé � jelentéssel - a frank uralomra, a kereszténység felvételét követõ idõkre utal2. A terpfalvak lassan növekedtek, fejlõdtek, gazdagodtak, s köztük Franeker igen gyorsan városi településsé vált. Régi utcahálózata a szomszédos Winsum s Harlingen felé vezetõ egykori utak egy-egy szakaszából, valamint az összekötõ utakból alakultki. A település a körülötte valamikor volt, eliszaposodott erek folyamatos mélyítése révén létrejött nagy körcsatorna által bekapcsolódott a vidék csatornahálózatába, s így Leeuwardenen, Sneeken, Arumon keresztül elérhetõvé váltak a tengeri hajózó utak. A város életének védelmét szolgáló falakon át három irányból az északi, a keleti és a nyugati kapu vezetett a városba, míg a vízi forgalom a csatornákon a csomópontokban felépített vízikapukon keresztül bonyolódott. A 15-16. században négy bástya is épült a falakhoz. 
Franeker városi kiváltságait 1460-ban kapta. A megnövekedett várost tovább erõdítették, újabb falak és csatornák épültek a 15. század folyamán. A spanyolok ellen vívott harcok idején megmagasított egykori városfalakkal övezett történeti városmag településszerkezete, az utca- és a csatornahálózat, a késõbbi kisebb-nagyobb változtatásoktól eltekintve már a 16. század végén, nagyjából a mai formájában kialakult. A középkori város fõutcája, a kelet-nyugati irányú - mai nevén - Voorstraat a 15. század közepére valószínûleg teljesen beépült. Nyugati végén túl állt a SJAERDEMA család középkori, s a 19. században lebontott, csatornával övezett � vízi � kastélya, onnét nem messze az egykori nyugati kapu közelében a Vijverstraat-on pedig a késõbb feloszlatott � keresztes testvérek � rendjének 1468-ban alapított kolostora. A hagyomány szerint már a 16. század elején megalapítani szánt katolikus egyetem számára kiszemelték azt az épületet.3 A spanyolok ellen vívott háború miatt azonban csak késõbb, a század második felében, a vidék lakosságának protestáns hitre térése után - mely Franekerben meglehetõsen békés körülmények között zajlott 1580-ban - ugyanabban az egykori kolostorban kezdte meg mûködését a város � akadémiája �, Frízland második egyeteme, melyet II. Willem LODEWIJK, Nassau grófja nyitott meg ünnepélyes keretek között a Voorstraat keleti végénél, a mai Breedeplaats-on a város fõterének északi felén álló Martinikerk, az egykori Szent Márton templom falai között 1585. július 26-án. A templomot a frank idõkbõl származtatott vár közelében emelt hajdani fatemplom helyén kezdték építeni 1421-ben. A késõgótikus, álbazilikális, háromhajós, szentélykörüljárós alaprajzú csarnoktemplom egyedülálló a megyében. A templom karcsú oszlopokon nyugvó tört ívû, deszkázott fa � dongaboltozatokkal � fedett, s nagyméretû, áttört gótikus ablakokkal megvilágított belsõ terében ma mintegy 330 régi síremlék található, köztük számos a város jeles kõfaragó mesterei által faragott, gazdagon díszített 16. századi sírkõ, többségük fektetve a padlózatot alkotva. A templomba belépõ itt a város történelmével szembesül. E helyt nyugszanak a város életében jelentõs szerepet játszó szász nemesek, jeles és gazdag családok tagjai, világi és egyházi személyiségek, egyetemi professzorok, vagy itt találhatók síremlékeik, köztük a Franekerben elhunyt öt magyar diákéi is. Õket haláluk után nem itt, hanem az 1587-ben felszentelt egyetemi templomban helyezték örök nyugalomra. 
Az egyetem épületegyüttese a templommal 17-18. századi ábrázolásokról ismert, Az intézmény fénykora is erre az idõszakra esik. Négy fakultása volt. Az akadémiát látogató németalföldi s az akkori Európa számos más országából, így Magyarországból s Erdélybõl is érkezett magyar diákok a jog- s az orvostudomány, a teológia és a szabad mûvészetek - többek között a filozófia, filológia, a nyelvek, a matematika és a hadmérnöki építészet (!) - terén folytathatták tanulmányaikat. A város a diákélet szempontjából csendesebb, � csábítások � nélküli hely volt, melyet az igazhitû reformátusok Sionjaként emlegettek.4 A nagyobb németalföldi egyetemi városoktól eltérõen itt a tanulás és a létfenntartás költségei viszonylag alacsonyabbak voltak. Az alapítók a szegényebb hazai és külföldi diákok számára ingyenes diákszállást létesítettek az egykor a fõutcán álló régi Városháza épületében, s az ottlakók ellátást is kaptak. Az egykori konviktust, melyet a magyar diákok leveleikben � Bursa�-ként emlegettek, az iskola súlyosbodó pénzügyi nehézségei miatt 1775-ben bezárták. Ma a helyén álló 43. számú ház homlokzatán egy 1985-ben elhelyezett fríz, magyar és holland nyelvû emléktábla emlékeztet a mintegy 1260 magyar peregrinusra. Az egyetem hanyatlása a 18. század második felében kezdõdött. Az akkortájt megnyitott német - hallei, göttingai, erlangeni - és svájci egyetemek jobban vonzották a református fiatalokat, de a tenger áradásaitól is sokat szenvedett a két északi egyetemi város Franeker és Groningen, s a védekezés sok pénzt emésztett fel. � ... mert Istennek ollyan tsudálatos példa nélkül való itileti ment által ezen a földön, hogj a memoria hominum a mint a Belgák mondjak nem volt; felette nagj szél vész támadván a tengeren Frisiának nagj részét el boritotta, és meg betsülhetetlen károkat tõtt Várasokon Falukon, sok hajoknak sok ezer barmoknak, lovaknak juhoknak el veszesevel, (??) Orientalis Frisiában, a mint a Novellában hallottuk 16 ezer ember veszet el, Bréma körûl 50 ezer hallatik, Hamburgumbanis nagj veszedelem volt, egy szoval valamely Országok Tartományok a tengernek szomszedi voltanak veszedelemben forgottanak, itt ez a nagj szél vész Kárátsonnak napjaiban járt, bennunket is ha más fél oráig tartott vólna egy etzaka el boritott volna a Tenger vize, már a Tenger szellyin való töltést ki boritotta volt, de hir lévén benne, az arra gondot viselö Tiszt majd élete veszedelmével serényen forgódván eleit võtte, ... , itt kõzel hozzánk Groninga felé ollyan tsudakis estenek, hogj valami böltsöket vetet ki a tenger mellyekben kitsin gjermekek voltanak ...� BODOKI Mihály vetette papírra ezeket a sorokat 1718. március 5-én.5 Majd néhány évtizeddel késõbb: � Hollandiában az elmúlt esztendõben is ugyan, de ebbe is, az árvíz nagyon uralkodott. ... Kevés esztendõk múlva nagy veszedelemtõl tartanak a hollandusok, minthogy sáncnak való földet nem tudnak teremteni. Az inundatio (áradás) miatt így támadott sinus (öböl) Harlinga (Harlingen), Stauria (Stavoren) s Enchúsa (Enkhuizen) között, mely városok nem messze vagynak hozzánk. ... Tizenhét falukat boritott el az árviz, mellyek közül egyiknek tornya most is valamennyire kilátszik. Ha ez a sok vizhajtó malmok, cataracták (zsilipek) s egyéb hydraulica machinák nem volnának ezekbe a provinciákba , eddig ... oda lettek volna. Most is három lábnyival feljebb van a tenger a mi Frisiánknál. ...� írta SZATHMÁRI PAKSI Pál 1754. november 24-én kelt levelében Franekerbõl.6 Míg a XVII. század második harmadában évente a 120-at is meghaladta a diákok száma, az 1750-es évektõl nem ritkán csak 30-40-en látogatták az egyetemet, melyet 1811-ben végül is bezártak. Ugyan �Atheneum �-ként néhány évtizedig még mûködött a fõiskola, de 1844-ben végleg megszûnt a felsõfokú oktatás a városban. Az egyetem épületeinek állapota egyre romlott, és a városi tanács 1848. évi döntése nyomán a bontásra ítélt templomból az összes történelmi emléket, ereklyét a nagy templomba szállították át. Így kerültek mai, végleges helyükre a magyar diákok síremlékei is.
A városka fõutcáján, ahol a magyar peregrinusok is laktak, néhány, ugyancsak a virágkort idézõ mûemléképület áll. Az utca déli oldalán az 1657-ben épült mázsaház szomszédságában található két gazdag ornamentikájú, s a vidék építészetére jellemzõ oromfalas lakóház. A késõi reneszánsz homlokzatú házat a teológia és a héber nyelv professzora, Johannes VALCKENIER építtette 1662-ben, míg a mellette álló 1747-ben emelt barokk épület G. COOPMANS, a kémia- és az orvostudományok professzorának háza volt. Ez a három ház ma a Városi Múzeumnak ad otthont. A hajdani akadémia romjain, a régi botanikus kertet lezáró 1650-bõl származó ún. oranjerie, a narancsház felhasználásával létesített új épületegyüttesben ma ideggyógyászati klinika mûködik. Átellenben, az utca túloldalán Hollandia legrégebbi diákkocsmája, a De Bogt van Guné ma is étterem.
Az egyetemi � Diákalbum � alapján közzétett kimutatások szerint a franekeri akadémián 1623 és 1793 között tanultak magyar diákok. Közülük az 1623. április 23-án beiratkozó elsõ két jelentkezõvel együtt az évben már összesen tizenkét magyar peregrinust vettek fel fõképpen a teológiai fakultásra. Azt követõen a magyar diákok száma folyamatosan növekedett, mely az 1640-es években a százhúszat is meghaladta, de a következõ évtizedben is elérte még a kilencvenet.7 
A diákalbumba a beiratkozás dátumán kívül bejegyezték a jelentkezõk nemzetiségét is. A magyar diákok esetében a Hungarus megnevezés a gyakori, de több helyen elõfordul a Transsylvanus, illetve elvétve a Siculus is együttesen vagy külön-külön. Michael ENSENIUS MAXAI (Maksai?) Siculus, Transsylvanusként 1646. július 17-én, míg Michael MUSNAI, mint Hungarus, Transsylvano Siculus lett bejegyezve 1685. augusztus 20-án.8 A háromszéki származású, erdélyi CSERNÁTONI István (Steph. TSERNATONI) 1643. március 27-én iratkozott be a franekeri akadémiára, de azt megelõzõen 1641. augusztus 21-tõl a leideni egyetem teológus hallgatója volt.9 A Martinikerkben található sírköve felirata szerint 1644. január 4-én halt meg Franekerben, 30 éves korában. Hozzá hasonlóan háromszékiek évtizedeken át számosan keresték fel a távoli németalföldi egyetemeket. UZONI, ZABOLAY, GIDÓFALVI, ÁRKOSI, KOVÁSZNAI, BIBARCFALVI, LÉCFALVI, TORJAI, BODOKI, BARÓTI, ILLYEFALVI SZÁSZ, CSERNÁTONI CSEH nevûek találhatók a peregrinusok között. Balthazar UZONI 1631-tõl, Franciscus ARCOSI 1659-tõl tanult Franekerben, az 1624-ben született Stephanus GIDOFALVI-t 1648. július 22-én APÁCZAI CSERE Jánossal együtt vették fel az akadémia hallgatói közé. Johannes KOPECZI, akit BETHLEN Miklós, APAFI Mihály fejedelem udvari orvosaként, mint � derék medicinae doktor �-t említett, 1665. március 9-én lett franekeri akadémita, majd közel kétéves tanulás után Leidenben tett orvosi vizsgát 1668-ban. Ugyanõ lehet 1669. májusában már ismét Franekerben, ahol a bejegyzés tanúsága szerint 1670. június 9-tõl már filozófiát hallgatott.10
A magyar diákok származására vonatkozó bejegyzések azonban nem következetesek. Az akkori ország akármely tájáról is érkeztek, többségüket magyarként jegyezték be, lettek légyen akár a sárospataki, debreceni, vagy a gyulafehérvári, kolozsvári, enyedi kollégiumok diákjai. E vonatkozásban érdekes ASZALAI Sámuel 1715. augusztus 12-én keltezett levelében foglalt kérése, melyet BETHLEN Miklós vejéhez, TELEKI Sándor grófhoz intézett, aki sokat tett a magyarok nyugat-európai peregrinációja újraszervezésén. � ... már pedig mi Erdelyi Deakok kerjük alazatoson az Urat meltoztassék az Ur ez beneficiumat oly rendben vétetni, hogy az Erdelyi Deakokra kõttessék le a mikeppen le köttet Trajectumban (Utrecht) az Pataki és Debreczeni Collegiumra, mert ha ez is itt közre mégjen, minekünk mondani se itt, se amot ... nem lészen, ez hellyen pedig az érdemesb és hireseb, az tudomonyra nézve Franéqérra, ... mert neha sokan vadnak az Academián mind Magjar orszag a neve nem Transylvanus, holot tobbire mind Fejervári Deák, ugj hogy ha ö kegyelmek ugy neveztetnének ugj johetne jobban vilagossagra ezek elot az Professorok elöt, es Urak elöt hogy az mi foldunknek is Istennek legjenek böv gyümöltsei az meltoságtok provisioja altal; es minékünk is Erdelyieknek ugy lenne elöttök nagjob respectusunk, mert ezek nezik a számot is, ... �.11 BIBARCZFALVI László ugyancsak TELEKI Sándornak címzett, 1719. március 21-én kelt levelébõl megismerhetjük a Németalföldre s Fríziába, Franekerbe utazó diákok útvonalát is: � En Isten segedelméböl Bécs felé jöttem ... Bécsbõl Norinberga (Nürnberg) felé Veszfáliáig postan, innen a� Ménuson (Majna) és a� Rhenuson (Rajna) Amstelaedamig (Amsterdam), Amstelaedambol Franequeraig a� tengeren, ugj hogj pénzecskemnek nagjob reszet ez az ut el vona; Franequeraban is mind az ött alumniák tele lévén, lévén töb elöttem valo competitorok is, ...; ma a� Méltoságos Groff Ur tekintetiért idõsbik Campegius Vitringa, Ruardus Andala, és iffjabbik Campegius Vitringa Uramék ö kegjk az ött alumnián kivül fel alumniát énnékem is rendelének.�12 Magyarázat a levelekben foglaltakra, hogy ebben az idõben, a 18. század elsõ évtizedeiben is nagyszámú magyar látogatta a franekeri egyetemet, s a különbözõ anyagi támogatásokra, ösztöndíjakra, ingyenes juttatásokra igencsak rászorultak.
A magyar diákok élete nem volt könnyû a távoli, tengerparti városban. Bár mindig szívesen fogadták, s ahogy lehetett, segítették õket, mégis sokat szenvedtek fõként a pénztelenség, a viszonylagos szegénység miatt, amint az leveleikbõl kiderül. A már fennebb idézett SZATHMÁRI PAKSI Pál írja : � Meguntam, lelkem szerint mondom, a franekeri koplalást. Felette gazul élünk. Sokszor magunk pénzünkön fõzünk, kedden, pénteken, szombaton estve, amelly költség apródonként igen sokra megyen. ... �.13 A könyvek költségesek, s a segítség hazulról csak nehezen, lassan érkezik. TONK Sándor és mások kutatásainak köszönhetõen ismert, hogy a külföldi egyetemekre való kijutás körülményeit már a 17. század elsõ felétõl gondosan szabályozták. A külföldi egyetemek látogatását és a hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányutakat az erõs központi hatalom kiépítését célul kitûzõ fõrangú nemesek, mint a 16. század második felében BÁTHORI István, majd a 17. század elsõ harmadában BETHLEN Gábor bármiféle politikai vagy hivatali pálya elõfeltételének tekintette. Az így képzett akadémitákra az egyházi s a világi hivatalnoki pálya mellett fontos szerep várt a hazai közép- és felsõoktatás fejlesztésében, kiszélesítésében. Meghatározták a látogatandó egyetemeket, a tanulmányi idõt, s természetesen a hazatérés idejét, valamint elõírták, hogy milyen könyveket szerezzenek be támogatóik, továbbá azok mellett az oktatáshoz szükséges különféle szemléltetõ eszközöket iskoláik részére. � Az instrumentumok felõl tett egyszeri nemes resolutiojokat a tekintetes Curator Uraknak állhatatosan óhajtom. Tudom, meg nem változik. Csak egy instrumentum készitésébe belétellik fél esztendõ. Ugy tetszik nekem, nem ártana apródonként szerezgetni. Eszközök nélkül kedvem sem lehet a tanitáshoz. Soha el nem hiszik, nem is értik azokat a problémákat, mellyeket tanulunk, ha csak experimentaliter meg nem mutatjuk. �14 Majd néhány hónappal késõbb : � Mindenkor függõben vagynak dolgaim a pénz haladéka miatt. Keserves bujdosás ! Tanulnom kell mégis, van pénzem, nincs. Igen kérem az urakat, könyvekre s instrumentumokra minél hamarébb küldjenek illendõ summát, ne sanyarogjam ennyit, magamat is segítsenek valamivel. Ha fösvénykedik is az ember, sokra kell itt a pénz, s minden méreg drága. �15 Persze ahogy másutt írta SZATHMÁRY PAKSI Pál, nemcsak vártak ölbetett kézzel, hanem amikor lehetett, dolgoztak is. � Nem messze tõlünk a tengernek új sáncot vetnek. Annak structurájára magam is kimegyek Camper urammal. Kivált ha napi számot fizetnek.�16 
A zord idõjárástól is sokat szenvedtek, s nem kevesen meg is betegedtek. SZEPSI János (Joan. SEPSI ) sárospataki diák 1657. július 8-án íratkozott be Franekerben, de beteg volt, s ott hunyt el 1658. május 3-án. Síremléke szintén a Szent Márton templomban található. Fennmaradt végrendeletébõl (melyet a Franeker fõutcáján álló szép reneszánsz ház építtetõjeként korábban már említett Johannes VALCKENIER profeszszor által hitelesített másolatból ismerhetünk) feltételezhetõ, hogy tehetõs ember volt. Kassán házat bírt. Számos értékes Németalföldön nyomtatott könyvét Alma Materére, a pataki kollégiumra hagyta.17 
Még egy magyar vonatkozású sírkõ található a Martinikerk északi mellékhajójában. A kõlap, feliratai szerint egykor három magyar diák porhüvelyét fedte. KOMÁROMI István pataki diák volt és 30 évesen halt meg 1721. június 20-án. PATAKI Mihály, akit erdélyi magyarként jegyeztek be a diákalbumba 1734-ben érkezett az akadémiára, de a következõ év január 27-én már meg is halt. Szintén pataki diák volt, s 28 évet élt. Harmadikuk Dan. ZILAHI debreceni diák volt, s 1770. augusztus 7-én iratkozott be, de röviddel azután, még az év szeptember 22-én el is hunyt. A 18. század elsõ évtizedeiben jelentkezõ számszerû növekedést követõen 1748-ban még több mint húsz magyar diák ottlétérõl tudunk, de 1789-90-ben már csak négyen voltak, s 1793 után már egyetlenegy magyar akadémitát sem jegyeztek be Franekerben.18

Jegyzet

1. HÖRCSIK Richárd: SZATHMÁRI PAKSI Pál levelei. RÁDAY Gyûjtemény Évkönyve II. Budapest, 1982. 238. l.
2. Henk KREGER: De Geschiedenis Van Franeker En Omgeving. Leeuwarden, 1993. 34. l. ( MÁRTONKA Miklós ford. )
3. Hallerkeõi HALLERGábor 1651-ben jenei, majd 1659-ben rövid ideig váradi fõkapitány hadi építészeti tanulmányokat is folytatott Franekerben. Ugyan közvetlen adat nincs rá, de naplófeljegyzéseibõl (közölve: Erdélyi Történelmi Adatok IV. 1862.) ismert, hogy az 1630-as évek elsõ felében Franekerben és Leidenben is folytatott tanulmányokat. BALOGHJolán: Varadinum * Várad vára, Mûvészettörténeti Füzetek 13/2. Budapest, 1982. 368. l.
4. G. Henk van de GRAAF: A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században, 1690-1795. Protestáns Teológiai Intézet, 1979. 43. l.
5. Peregrinuslevelek ( szerk. KESERÛ Bálint ). Szeged, 1980. 282. l.
6. HÖRCSIK: i.m. 251. l.
7.Az elsõ edélyi teológushallgatót Petrusz TELCKEMAN-t 1597-ben jegyezték be a �Diákalbumba�.  S. J. FOCKEMA - Th. I. MEIJER: ALBUM STUDIOSORUM ACADEMIAE FRANEKERENSIS (1585-1811, 1816-1844) Naamlist der studenten. Franeker, 1968. Ez alapján készült SZABÓ T. Ádám: Beiratkozott magyar diákok a franekeri egyetemen, Névtani Értesítõ 7., Budapest, 1982, G.Th. JENSMA, F.R.H. SMIT, F. WESTRA: Universiteit te Franeker 1585-1811. Leeuwarden, 1985., 74. l., valamint HELLEBRANT Árpád: A franekeri egyetemen tanult magyarok. Történelmi Tár, 1886., 600, l.
8. SZABÓ T.: i. m., HELLEBRANT: i. m. 607. l., 797. l.
9. SZABÓ Miklós-TONK Sándor : Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700., Fontes Rerum Scholasticarum IV., Szeged, 1992., 262. l.
10. Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez I-II. (HEREPEI J. ), Budapest-Szeged, 1965-1966., 612-615. l.
11. Peregrinus...: i. m. 279. l.
12. Peregrinus...: i. m. 289. l.
13. HÖRCSIK: i. m. 241. l.
14. HÖRCSIK: i. m. 242-243. l.
15. HÖRCSIK: i. m. 247. l.
16. HÖRCSIK: i. m. 242. l.
17. Ferenc POSTMA: Op zoek naar Franeker academisch drukwerk. Jaarboek van het Nederlands Genootschap van Bibliofilen 1994., Amsterdam 1995. 130-131. l.
18. HELLEBRANT: i. m. 1887. 202., 208. l.