(A fordításról)

BINDER Pál monográfiája, a "Közös múltunk"1982-ben jelent meg (Kriterion, Bukarest). Magyar, román, német és délszláv közösségek középkori együttélésének mindennapjait mutatja be, a városi és falusi települések szintjén. A vizsgált 44 eset többségében váltásos vagy párhuzamos vezetés alakult ki, de a település ugyanakkor kifele egységes communitas-ként képviseltette magát. A történet többrõl szól, mint a térség egykori etnikai toleranciájáról. Ha a történelem ilyen alternatívái már nem is volnának feléleszthetõek, fontos tudni, hogy a nemzetállam és államnemzet újkori, nyugatról importált, és térségünkben többször genocídiumhoz vezetõ modelljén kívül Kelet-Közép Európa közösségeinek sorsa ismert más, mûködõ paradigmát is.

(A román fordításról és közlésérõl)
A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, BIBÓ István alapvetõ munkája elõször 1946-ban jelent meg, az “Új Magyarország” mellékleteként. Megírásához BIBÓ korábbi nagyobb munkáját használta fel (“Az európai egyensúlyról és békérõl”, l. in: BIBÓ István, Válogatott tanulmányok I., 295-633; Budapest, Magvetõ, 1986). A több nyelvre is lefordított tanulmányt (l. "Ediþii ale studiului ...”, az elõszó után), Gelu PÃTEANU ültette át román nyelvre BÁRDINándor kezdeményezésébõl, a szegedi JATE Könyvtár Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyûjteménye és a budapesti TELEKI László Alapítvány, Közép-Európai Intézet támogatásával. Hozzájárulásukat a fordítás megjelenéséhez ezúton is köszönjük. A fordítás megszületésekor a véleményezésére felkért román lektor nem támogatta annak megjelenését. Gelu PÃTEANU halála után, hogy mégis kiadásra kerülhessen, a fordítást POPOVICS György vetette egybe az eredetivel és gondozta, VERES Péter (HAÁZ Rezsõ Múzeum, Székelyudvarhely) elõszavazta. A jelen kötetben (ACTA - 1997) szerkesztési okokból csak a tanulmány elsõ része jelenik meg. A régió diagnosztikálása szempontjából legfontosabb fejezeteket (3-5.) függelékként a bevezetõ 1-2. fejezet egészíti ki, illetve “Az európai egyensúlyról és békérõl” c. tanulmánynak "A kelet-európai kisállamok nyomorúsága" fejezeteibe át nem vett, további szomszédos államokról írt elemzésrészek (idézett hely., 513-518, 416-417, 445-446, 455-458; kötetünkben a POPOVICS György fordításában). Az 1986-os kiadás Gelu PÃTEANU által szintén lefordított jegyzeteit elhagytuk, mert véleményünk szerint ma már részben revideálásra szorulnak. A tanulmány második része következõ kötetünkben, az ACTA - 1998-ban fog megjelenni.

(A dolgozatról)

1944. szept. 5-én a 2. magyar hadsereg Torda térségében támadást indított déli irányba. A támadásnak nem politikai, hanem katonai célja volt, mégpedig a Déli-Kárpátok gerincvonalának lezárása a szovjet fõerõk beérkezése elõtt. Ez biztosíthatta volna a Kárpát-medence (s vele a Duna-vonal a Vaskapu és Vidin között) lezárását, s ott téli állások kialakítását. Az más kérdés, hogy a katonai cél kizárólag Dél-Erdély (katonai, s nem politikai értelmû) birtokba vételével lett volna megvalósítható. Politikai értelmûvel már csak azért sem, mert a katonai cél megvalósulása esetén Dél-Erdély lehetett volna a területi bázisa a német politikai vezetés, elsõdlegesen Hitler által óhajtott németbarát román ellenkormánynak. Ez pedig semmilyen módon nem lett volna összekapcsolható Dél-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásával. A támadás teret nyert a román csapatokkal szemben az elsõ három napon, de szeptember 7-én már olyan mértékû volt a szovjet csapatok beáramlása a Déli-Kárpátok átjáróin keresztül, hogy folytatását, illetve a Székelyföld további védelmét lehetetlennek ítélték. Szerencsésebb lett volna Kolozsvár és Marosvásárhely indokolt védelmére eleve korlátozott célú támadást indítani, az Aranyos-Maros-Nyárád védhetõbb vonalig. A csatolt függelékek a terepfeltételeket, illetve a Székelyföld kiürítését mutatják be. Az egyes részek a szerzõ doktori értekezésének - A tordai csata, 1995 - fejezeteit képezik.* (A szerkesztõ)

(Kivonat) A szövetséges légierõ csak akkor bombázta az észak-erdélyi célpontokat, amikor azt valamelyik jelentõs szárazföldi hadmûvelet indokolttá tette. Összesen két ilyen hadmûvelet volt 1944-ben: a szövetségesek 1944. június 6.-i normandiai partraszállása, majd augusztus 20-át követõen a Vörös Hadsereg Jasi-Kisinyov-i áttörése, a román kiugrás és a viharos gyorsaságú szovjet elõretörés Romániában és a Balkán-félszigeten. Az ország nem volt kellõen felkészülve a légiháborúra és kiemelkedõ fontosságú városai is teljesen fedezetlenül maradtak. Míg az amerikai támadásoknak kivétel nélkül minden esetben pontosan meghatározható katonai, ipari, közlekedési céljaik voltak, a szovjet támadások egy részérõl már közel sem mutatható ki ilyen határozott törekvés - úgy tûnik, elsõsorban lélektani hatást akartak elérni. Az 1944. szeptemberi bombatámadások jelentéseinek nagy többsége már nem szakmailag megalapozott, így csak feltételezésként értékelhetõ következtetések vonhatók le belõlük.