(Kivonat)

Az igézés Szentmihályon (Kolozs megye) a falu hiedelemvilágában közönséges jelenség. Az igézés megnézés, rábámulás által történik, az igézett lehet ember vagy állat, leggyakoribb tünete embernél a fejfájás. Szenesvízzel védekeznek ellene, ez hétköznapi használatú, egyszerû, házilag elkészíthetõ gyógyszernek számít, elkészítése kötött szerkezetû rituális mûvelet. Az ilyenkor régebben elhangzott ráolvasásokat Szentmihályon ma már teljesen felváltotta az ima. Az igézés hiedelme és a szenesvízkészítés a faluban általánosan elterjedt, de nem mindenki hiszi igazán. A dolgozat elemzi a kapcsolódó általános képzeteket, elvégzi az igézés megnevezéseinek és a vonatkozó kifejezéseknek a szemantikai vizsgálatát, magát az igézést és az ellene való védekezést, mellékletében közölve a gyûjtési adatokat.

(Kivonat)

Szentmihály (egykor Alsó- és Felsõ-) és Aranyospolyán a volt Aranyosszékhez tartozott települések. Szentmihály ma az azonos nevû község központja, Aranyospolyán jelenleg Torda városrészét képezi. A dolgozat a települések bel- és külterületének 181 (83+98), illetve 256 (49+207) helynevét és azok vonatkozó adatait közli.

(A bibliográfiáról)

Aranyosszékrõl több mint száz éve jelent meg érdembeni szakírás, ORBÁN Balázs (1871), majd JANKÓ János (1893) monográfiája. Azóta az iránta való érdeklõdés csupán kisebb, általában közéleti lapok publikációiban élt. Valójában sem Torda, sem Aranyosgyéres nem része a történeti Aranyosszéknek. Gyakorlatilag azonban egy közigazgatási egységet alkotnak, kulturális, gazdasági életük is azonos tényezõk hatására szervezõdik. Ez indokolja a két város és a falvak azonos tömbként való kezelését. A Torockói-medence szintén nem része a történeti Aranyosszéknek, közigazgatásilag ma sem tartoznak egy megyéhez, de több szempontból is indokolt vonatkozó irodalmuk közös tárgyalása.

Az alábbi bibliográfia évek során állt össze, egyéni használatra készült. Ezért tartalmazza a szakkönyvek és szaklapok tanulmányai mellett kéziratok és zsurnalisztikai mûfajok adatait is. Ez utóbbiak sora bizonyosan gazdagítható. Néprajzi, technikatörténeti, nyelvészeti, irodalomtörténeti, történelmi, heraldikai tárgyú közlemények egyaránt szerepelnek benne. Szándékosan elhagytuk viszont a vidékre vonatkozó jelentõsebb irodalmi alkotások (IGNÁCZ Rózsa, GYALLAI PAP Domokos, LÁSZLÓFFY Aladár, BÁGYONI SZABÓ István stb.) adatait. További kiegészítést képezhet a terület természettudományi és régészeti stb. irodalma.

(Kivonat)
A szerzõ röviden vázolja a Torockai-medence földtani és földrajzi kérdéseit. A kis tájegységet jura-mészkõbõl álló, közepes magasságú, sziklás hegyek övezik. Keletrõl a Székelykõ (1130 m), nyugatról számos sziklatömb szegélyezi. Valamennyi az ún. Bedellõi- vagy Torockai-hegység vonulatához tartozik. E hegység az Erdélyi-medencét nyugatról határoló Erdélyi-Középhegységhez tartozik. A Torockai-hegység keleti szegélyén mezozoós vulkáni kõzetek ismeretesek (porphyr és porphyrit). Keleti oldalát az Erdélyi-medence nyugati peremének enyhén hullámos dombvidéke határolja, Erdély fõ folyójának, a Marosnak a széles völgyével. Nyugaton az Aranyos folyó – nagyjában tektonikai vonalon kialakult – völgye választja el az Öreghavas (1827 m) gránit tömegétõl. A jura-mészkõ tömbökben lencseszerû elhelyezkedésû vastartalmú telepek alakultak ki. A középkoron át századunk elejéig ez a készlet kínálta a messze földön híres torockai vasmûvesség fõ alapanyagát. A völgyi vízválasztójú medencének két szûk kijárata van: észak felé a Borrévhez lesietõ, ott az Aranyosba torkolló Torockai-patak, valamint a Kõköz sziklaszorosán átsietõ, alább Enyedi-pataknak nevezett patak völgye. A védelmet és egyúttal kiváló megtelepedési lehetõséget kínáló medencécske elsõ lakosai elõször a rézkorban ülték meg a tájegységet övezõ, víztelen, sziklás magaslatok egy részét. Azután a bronz-, korai-, de fõként a kései (dák) vaskorban is lakták egyes részeit. A rómaiak itt tartózkodásáról pillanatnyilag mit sem tudunk, de ezt a lehetõséget se vethetjük el teljesen. A 10. század eleji csekély számú szláv nyelvû népességre honfoglaló magyarok telepedtek.