(A fordításról)
A románra fordított részleteket a neves szegedi középkortörténész 1988-ban megjelent könyvébõl válogattuk („A vármegyék kiala-kulása Magyarországon”, Magvetõ, Budapest). Csak a dél-erdélyi vármegyék (az erdélyi Fehér-megye és a belõle kiváló területi közigazgatási egységek) Árpád-kori kialakulására szorítkoztunk, illetve az ennek felvezetéséhez nélkülöz-hetetlen általános részekre. Hely hiányában le kellett mondanunk a a válogatás általános részé-hez tartozó hatalmas példaanyagról is. (A ford.)

 (Kivonat)

A dolgozat tisztázza az 1968. évi cseh-szlovákiai beavatkozás néhány vetületét. A magyar vezetés vonakodva vett részt az akcióban. Romániát nem hívták, és reálisan fenyegetett sem volt, mint azt a nyugati sajtó és CEAUªESCU beállította. Mind Románia, mind pedig Jugosz-lávia haderõt vonultatott fel a magyar határra, Románia aktiválta a Magyaror-szág irányába történõ, a Varsói Szerzõdés államai között tiltott katonai hírszerzést is. Hasonló súlyú magyar válaszlépések nem történtek. A magyar politikai veze-tés nyugtalanságára semmilyen adat nincs a román és jugoszláv katonai lépé-sek okán, a magyar katonai vezetést pe-dig áthallásosan, de a szovjetek megnyugtatták, nincs okuk aggodalomra.

(Kivonat)

Az elsõ világháborút követõen Nagy-romániához került magyar lakosság kü-lönbözõképpen értékelte a kisebbségi helyzetet. Az 1918–1920 közötti periódust a passzivitás idõszakaként ismerjük. Csak ezután bontakozik ki egy bátortalan mozgalom az elit körében, hogy az új helyzetbõl való kiútkeresés érdekében a politikai aktivitás felvételét ösztönözze. E kezdeményezések közé tartozik a Ma-gyar Nemzeti Párt. Az új párt meglepõ gyorsasággal építi ki a helyi képvisele-teit. Így alakul meg 1922. február 15-én a Háromszék-vármegyei tagozat is. A dolgozat amellett, hogy adalékokkal szolgál a helyi elit korabeli politikai mozgását illetõen, elsõsorban a rövid életû párt programpontjait ismerteti és járja körül néhány megjegyzés erejéig – a használt politikai diszkurzus- és mentalitáselemek nagyrésze tanulságos módon máig és változatlanul eredménytelenül, illetve makacsul reflektálatlanul van jelen a közösség politikai életében.

(Kivonat)

A székely székek közigazgatási különállásának felszámolására a 18–19. században több alkalommal is történt kísérlet, elõször a jozefinista reformok során, majd az 1848–49-es szabadságharc leverése után. 1861-ben visszaáll a régi önkormányzati rendszer, a kiegyezést követõen viszont megkezdõdik a vita a területi közigazgatási rendszer modernizálását illetõen. Az új megyék végül 1876-ban alakulnak meg, de a végleges határaikat csak a következõ évben nyerik el.