|
Írta: GÁLL ERVIN
|
(Kivonat)
Az Erdélyi-medence, Partium és Bánság 10--11. századi temetkezési szokásai nagyobbrészt megegyeznek a Kárpát-medence más régióiból ismertekkel. Az erdélyi temetőkben a karhelyzetek nem mutatnak eltérést a többi Kárpát-medencei területtől, ahogy a lovastemetkezések, az étel-ital-tojás és obulus mellékletek sem. A Bánságban azonban pl. az Erdélyi-medence temetkezőhelyeihez képest különbség a kis temetők és a régebbi temetkezésbe való temetés jelenléte, Erdélyből pedig nem ismert női lovastemetkezés. Tényleges különbség, hogy a 10. századi gyulafehérvári temetők, a 11. századiaktól eltérően, még több kultúrához tartoznak. A Kárpát-medencéhez képest idegen temetkezési szokás ez esetben az Al-Duna vidékéről mutat párhuzamokat, vagy a korábbi, 7--9. századi erdélyi csontvázas, szlávnak is minősített temetkezéssel.
Kulcsszavak: karhelyzet, lovastemetkezés, étel-ital-tojás és obulus melléklet |
|
Tovább...
|
|
|
Írta: In memoriam
|
(Kivonat)
Domanovszky Sándor, a magyar történetírás egyik legjelentősebb alakja, 50 esztendeje hunyt el. A megemlékezés célja mindössze a jeles tudós és tudományszervező historiográfiai helyének szerény vázolása. Domanovszky Nagyszebenben született, és sohasem vált idegenné számára az erdélyi történelem. Az erdélyi magyar történész szakma különösképpen tartozik ezzel a főhajtásssal. Közelebbi tartozásainknál maradva, ha magának a tudósnak nem tudunk is levelezéséről a Székely Nemzeti Múzeummal, elgondolkoztató, hogy a korszak anyaországi történészei közül épp a Magyar Művelődéstörténet két szerzőjével, Lukinich Imrével és Balogh Jolánnal volt szorosabb a sepsiszentgyörgyi intézmény kapcsolata.
Kulcsszavak: magyar historiográfia, Nagyszeben |
|
Tovább...
|
|
|
Írta: Szerkesztő
|
(A megemlékezésről)
A sepsiszentgyörgyi Délkeleti Intézet a következő hetekben emlékezik meg, a MTA Történettudományi Intézetével közös tudománytörténeti kutatási program keretében, Barabás Samu születésének 150., halálának 65. évfordulójáról. A szakmája által nagyrabecsült jeles történész-levéltáros, a MTA levelező tagja a háromszéki Papolcon született és hunyt el, nyugdíjas éveit is itt töltötte. 1921-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja és tudományos munkatársa volt, értékes levéltári gyűjteményét, levelezését is a múzeumra hagyta.
Kulcsszavak: magyar levéltártörténet, levéltári forrásközlés, Székely Nemzeti Múzeum |
|
Tovább...
|
|
|
Írta: Szerkesztő
|
|
(A megemlékezésről) A sokoldalú tudós Nagy Géza a Székely Nemzeti Múzeum (1881--1889), majd a Magyar Nemzeti Múzeum őre, 1902-től a Fegyvertár igazgató-őre, 1901-től a MTA levelező tagja, élete utolsó másfél évében az Archaeologiai Értesítő szerkesztője. Rómer Ferenc három jelentős tanítványának egyike, és elsősorban a magyarság ős- és államalapítás előtti történetével foglalkozik. E célból számos régészeti, nyelvészeti, genealógiai, etnológiai, kronológiai tanulmányt végez, hivatali munkájának mellékes eredményei is klasszikus magyar viselet-, fegyver-, vártörténeti kötetek. Kulcsszavak: Magyar Nemzeti Múzeum; magyar fegyver- és viselettörténet; Székely Nemzeti Múzeum; székelyek eredete és a Székelyföldre telepedése. |
|
Tovább...
|
|
|
Írta: Boér Hunor
|
|
(A megemlékezésről) 2005. november 4. özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálának 100 éves évfordulója. Megalapította és kibontakozáshoz segítette a Székely Nemzeti Múzeumot, az egyik legrégibb és legnagyobb ilyen magyar, de egyben egyik ilyen mai romániai vidéki intézményt, gyűjtőmunkátt végzett, a tudományos feldolgozást szorgalmazta, számos más múzeumnak adományozott muzeális anyagot. Háromszéki egészségügyi, nevelési és karitatív intézmények alapítója. Emléke legyen áldott! |
|
Tovább...
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>
|
| Találatok 10 - 14 / 14 |
Elektronikus Könyvtár 
