A csernátoni Haszmann Pál Múzeum








































 

Szüleink, néhai idős Haszmann Pál, Haszmann Pálné szül. Cseh Ida múzeumalapítók és támogatóik tiszteletére

MOTTÓ

“Mert azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok... Ugyanezt látjuk északon és délen minden olyan nemzetnél, akihez mi tanulni járunk, hogy -- hazajőve -- lebecsülhessünk mindent, ami a miénk, merthogy itthon nincsen készen akkora kultúra, akkora művészet, mint amilyent hozhatunk könnyen, készen -- külföldről. Mert nekünk azt előbb csinálnunk kellene. Mert össze kellene szednünk, nagy fáradsággal az ország minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is, és rettenetesen sok munka...”

(Kós Károly)

 

1. A múzeum előzményei, története

A Csernátoni Múzeum mint művelődési intézmény negyed százados fennállásának történetét, az előzményeket, az “építkezés” éveit kísérhetjük nyomon e tájékoztatóban. E történeti áttekintővel tiszteletbeli kötelességünk emlékezni és fejet hajtani az előttünk járók emlékének, akik nemes elhatározásuk, cselekedetük, jóakaratuk révén megálmodták és megteremtették a múzeumot. Az előzmények számbavételekor az 1970--1973-as éveket emelnénk ki, “a lázas hetvenes éveket”, amikor a mi vidékünkön, Háromszéken is annyi jó cselekedet történik közművelődési életünk területén. Művelődési intézmények, egyesületek jönnek létre, szobrok születnek, történelmi helyeket jelölnek meg, intézmények sora nő ki egyik napról a másikra e gazdag múltú, hagyományokat megtartó, kultúrát megbecsülő és abból táplálkozó, a megmaradás gyökereibe kapaszkodó televényből.

A nagy örökség számbavételét, megtartását, annak gyarapítását és annak átörökítését tartotta legfontosabb feladatának a múzeumot megálmodó, megteremtő lelkes csoport, amelynek az élén a jó emlékezetű pedagógus, az egykori “jó iskolamesterek” nemzedékéhez tartozó id. Haszmann Pál állott. Haszmann Pál nevéhez fűződik a Kovászna Megyei Múzeum csernátoni néprajzi kiállítása anyagának, valamint a község történetére vonatkozó adatoknak az összegyűjtése és megmentése. Néptanítónak készült, nem tudományos kutatónak, de a nevelő munkát úgy értelmezte, hogy a tanítónak kötelessége a gyermekek nevelése mellett a közösségnek is használni. Meggyőződéséhez hű maradt haláláig.

Haszmann Pál (2. ábra) 1902. május 20-án született Kommandón (Gyulafalván). Szülei Haszmann József gépész és Pap Mária háztartásbeli. Az elemi iskolát Kommandón, a gimnázium alsó négy osztályát Kézdivásárhelyen, a tanítóképzőt Sepsiszentgyörgyön, Székelykeresztúron és Csíksomlyón végezte. Népiskolai tanítói képesítést nyert 1921-ben. Tanítói pályáját Kézdikőváron kezdi, ahol egy évig marad, majd Zabolán kap alkalmazást. Innen Csernátonba kerül, 1934-ben megnősül, egyik kollégájának a leányát, Cseh Idát veszi feleségül. Csernátonban megállapodik. Mint tanító, iskolai igazgató, körzeti iskolafelügyelő alaposan megismeri községét s ennek környékét. 1959-ben alsó fokozati tanári képesítést nyer. 1966-ban nyugdíjba megy, s 1977. szeptember 13-án bekövetkezett haláláig továbbra is a falu történetére vonatkozó adatokat gyűjti össze. Történeti és néprajzi tárgyak gyűjtésén kívül a régészeti kutatások iránt tanúsít nagy érdeklődést. Nagy része volt abban, hogy a Kovászna Megyei Múzeum hosszú éveken keresztül Csernáton községben és környékén végzett fontos régészeti kutatásokat. Fiaiban a történeti múlt iránti érdeklődést korán felébresztve, velük együtt állandóan a falu határát kutatta, és számos olyan települést, régészeti leletegyüttest fedeztek fel, melyek feltárásuk után a nemzetközi szakirodalomban ismertté váltak, így többek között a Hegyesen (Csernáton község) levő kora vaskori települést s az ott talált gyűjtelékes vasleletet. A falujára vonatkozó adatokat összegyűjtve, önzetlenül, készségesen minden kutatónak rendelkezésére bocsájtotta, s örült, ha valakinek segítségére lehetett. Ez az önzetlenség s a közvetlen vendégszeretet jellemezte egész egyéniségét. A múzeum barátainak körében kifejtett munkásságáért a Sepsiszentgyörgyi Múzeum 90 éves évfordulója alkalmából megkapta a Munka Érdemrendet. Ez a kitüntetés, valamint a Csernátonban létesített tájmúzeum kulturális téren kifejtett munkássága érdemének elismerését jelenti.

Mint rendszerint lenni szokott, minden intézmény teremtésének jól behatárolható előzményei vannak. A csernátoni múzeumé az 1920-as évekig vezethetők vissza, ahogy arról a kántortanító Haszmann Pál gyakran beszélt, emlékezve múzeumteremtő szándékára. Állomáshelyei, amerre tanítói kötelessége szólította, a hagyományokban, tárgyi emlékekben gazdag felsőháromszéki falvak és azok székely közösségei szívesen bocsátották rendelkezésére az évszázados okmányokat, feljegyzésre méltó szellemi hagyatékot és értékes tárgyi, néprajzi anyagot. Magángyűjteményét Alsócsernátonban való végleges letelepedése után napról-napra gyarapította, rendezte és megőrizte. Falusfeleit, tanítványait is arra késztette, hogy őrizzenek meg mindent (tárgyi és szellemi értéket egyaránt), amit az itt élő székely-magyarság teremtett és magáénak vall. Folytonosan szaporodó gyűjteménye egyaránt felölelt őskori leleteket, numizmatikai anyagot, hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, népi bútordarabokat, szőtteseket, varrottasokat, hímzéseket, népi- és díszkerámiát, üvegholmit, ásvány- és kőzetgyűjteményt, okmányokat, könyveket, régi fényképeket, gyászjelentőket, bélyegeket, nem kevésbé a gazdálkodás tárgyi emlékanyagát stb. Tudományos igényességgel gyarapította, csoportosította és dolgozta fel. Ezzel párhuzamosan tökéletesítette néprajzi tudományát, napról-napra gazdagítva ilyen jellegű könyvtárát és nem kevésbé az élő kapcsolatot tudós emberekkel, néprajzosokkal, múzeumi szakemberekkel és mindazokkal, akiktől tanulhatott e téren is.

Ismerve gyűjteménye értékeit, mindig arra vágyott, hogy ezt a nagy kincset mindenki számára hozzáférhetővé tehesse, mert az itteni embernek is múzeumra és népnevelő nemzetiségi, művelődési intézményre van szüksége. Állandó és jó kapcsolatot tartott írókkal, képzőművészekkel, történészekkel, népzenekutatókkal, folkloristákkal, levéltárosokkal, numizmatikusokkal, geológusokkal és minden számottevő értelmiségivel, akiktől biztatást, segítséget kaphatott eljövendő múzeuma anyagának szakszerű berendezését, értékelését illetően. Élettapasztalatát, tudását sokakkal megosztotta. Igyekezett mindenkit segíteni, tanítani, támogatni. Nemzedékeket nevelt, tanított hittel, becsülettel helytállásra, nemes cselekvésre a legnehezebb időkben is. A kishitűek gáncsoskodó, közösségromboló magatartását elítélte, megvetette. Népe szellemi, erkölcsi, anyagi felemelkedésében mindig hitt, és ezt igyekezett szolgálni egy életen keresztül.

Haszmann Pál példája azt mutatja, hogy történeti, valamint népi kultúránk emlékeinek összegyűjtése és megőrzése nemcsak a szakemberekre, de minden öntudatos állampolgárra, és egyforma felelősséggel hárul. Ő ennek tudatában élt és dolgozott, s megadatott neki az az öröm, hogy az általa összegyűjtött múzeumi anyagot a Megyei Múzeum már életében mindenki számára hozzáférhetővé tette (3. ábra). A Csernátoni Múzeum1973. február 24-én bensőséges ünnepség keretében nyitotta meg kapuját sok száz és ezer látogató, érdeklődő előtt. Ezzel beteljesedett Haszmann Pál több évtizedes múzeumteremtő álma. Az ezt követő napokon született meg a község másik két jelentős művelődési intézménye: február 25-én a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület és 26-án a Csernátoni Népfőiskola.

A múzeum a község felszegi falurészében, a Damokos Gyula-féle ősi telken és kúriában rendezkedett be. Amikor az állami és helyi vezetők kijelölték és átadták múzeumi célra (1970), az udvarház teljesen elhanyagolva, leromolva végnapjait élte. Az 1971--72-es felújítás és a telek rendbetétele, a romok eltakarítása, a kapu és a kerítés helyreállítása után a majdnem 2 hektáros terület és park, Jókai kedves hársfájával, valamint a többszobás kúria (1. ábra) alkalmat kínált a múzeum alapkiállítása, valamint a szabadtéri néprajzi (15. ábra) és mezőgazdasági technikatörténeti (26. ábra) múzeum létrehozására.

 

2. A múzeum és gyűjteményei

Néhai idős Haszmann Pál és Haszmann Pálné szül. Cseh Ida magángyűjteményüket ajánlották fel a létesítendő Csernátoni Múzeum részére. Adományozó és alapító levelükben feltüntetett, több mint 8000 darabból álló gyűjteményüket adták át az akkori Megyei Múzeum vezetőinek, azzal a kikötéssel, hogy ezt a törzsanyagot semmilyen körülmények között ne lehessen Csernátonból elvinni és más gyűjteménybe olvasztani. Fontos záradék volt a fentiek mellett az a kitétel és elvárás, hogy a Csernátoni Múzeum anyagának gondozói elsősorban a család tagjaiból és azok leszármazottaiból kerüljenek ki. Ilyen előzmények után, a kúriában berendezett alapkiállítással, gazdag népi, illetve régi bútor (7, 8, 9. ábra), csempe (10, 11, 12. ábra), kovácsoltvas (13, 14. ábra) stb. anyaggal nyitotta meg kapuit a múzeum. Legutóbb ugyancsak a Damokos-kúriában, annak boltíves pincéjében került kiképzésre az érckályha-gyűjtemény, amely a magyar öntöttvasművesség remekeiből ad ízelítőt.

 

2.1.

Párhuzamosan az első berendezéssel fogalmazódott meg a telek adta lehetőség hasznosításának gondolata. Itt elsősorban a térségünket jellemző népi építészeti emlékekre: székelykapuk (16, 17, 18. ábra) és székely házak (19. ábra) faragott feliratos mennyezettartó gerendáikkal (20, 21. ábra), berendezve (22, 23. ábra), ványolók, szövőszék, háztartási eszközök (24. ábra) elhelyezésére, malom (25. ábra), kocsiszínek, régi mezőgazdasági gépek (26, 27, 28, 29, 30. ábra), tárolóeszközök (31, 32. ábra) gyűjtésére és ennek az anyagnak a szabadtéri kiállításon való bemutatására gondoltunk. Vidékünk méhészkedési múltjának, tárgyi (33, 34. ábra) és szellemi anyagának bemutatása ugyancsak kezdettől fogva érdekelt. Falvaink székely temetőképének (35. ábra) (kopjafák, keresztek, sírkövek: 36, 37. ábra) megjelenítését is szem előtt tartottuk, mint ahogy a faragott és feliratos kőemlékeket is (középkori ablak- és ajtóbélletek) a kiállítási tervbe illesztettük. Külön érdekesség a múzeum udvarán 1973-ban feltárt 7--9. sz.-i, földbeásott kőtűzhelyes lakás és más régészeti leletek konzerválása és helyszíni kiállítása.

A folyamatos “építkezés”, a múzeumi anyag napról-napra való gyarapodása lehetővé tette a nagyértékű gyűjtemény rendszerezését, tartósítását, a tárgycsoportok gazdagítását és időszakos kiállításokon való bemutatását. A múzeum látogatottsága így évről-évre növekedett, és nemcsak a környékről, hanem távolabbi vidékekről, határainkon belülről és kívülről is jöttek szép számmal látogatók, érdeklődők. A múzeum huszonötéves múltjának számvetéséhez az is hozzátartozik, hogy a látogatók elismeréssel, megelégedéssel, hitben és lélekben, hovatartozásuk tudatában megerősödve távoznak Csernátonból. Így forrhatott egybe az a nagy erkölcsi tőke, amit egy közösség önnön erejéből, a sok támogató, megértő, segítő, jó szándékú ember önzetlenségéből e helyen teremtett és egybehangzóan megfogalmazott: múzeum a faluban, falu a múzeumban, vagyis egy vidék magára találása e téren is, értékeink becsülése és megtartása révén jogos helyet kérni magának a nagy örökség számbavételében, gyarapításában és az utánunk jövő nemzedékekre való átörökítésben.

1999-ben a múzeum vezetősége az alapító id. Haszmann Pál tiszteletére szorgalmazza az intézmény róla való elnevezését, amelyet a Kovászna Megyei Tanács városrendezési és fejlesztési, környezetvédelmi és műemlékvédelmi szakbizottsága el is fogadott. Az 1999. október 25-i névadó ünnepség keretei között az 1999. október 21-i határozat alapján hivatalosan megkapja a “Haszmann Pál Múzeum nevet. Gyűjteményének java részét néprajzi anyag képezi. Éppen ezért sokan használják a tájmúzeum, szabadtéri néprajzi múzeum, állandó néprajzi kiállítás megnevezéseket is.

A múzeum gyűjteménycsoportjai:

1. Helytörténeti szellemi és tárgyi anyag

2. Hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tárgyi és szellemi anyag

3. Székely festett bútorok, népi bútorok gyűjteménye

4. Faragott és feliratos gerendák, tornácoszlopok és tornácdeszka-kivágások gyűjteménye

5. Használati és díszkerámia -- üveg- és porcelángyűjtemény

6. Népviselet, szőttes, varrottas, hímzés

7. Művelődéstörténeti szellemi és tárgyi anyag

8. Régi könyvek, okmányok, levéltári anyag, gyászjelentők, régi fénykép- és hanglemeztár

9. Numizmatikai gyűjtemény

10. Kőzet- és ásványgyűjtemény

11. Régészeti anyag

12. Képzőművészeti gyűjtemény

13. Temetőkultúra tárgyi anyaga (fejfák, keresztek, sírkövek)

14. Régi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény

15. Technikatörténeti emlékek és annak gyűjteményanyaga

16. Más jellegű, kisebb tárgycsoportok.

A gyűjtemények együttesen több mint 40 000 leltározott tárgyat tartalmaznak, muzeális, illetve eszmei értékük felbecsülhetetlen.

 

2.2.

A múzeum alapításának nagyon fontos és tanulságos részét képezi a község és vidék művelődéstörténetét, illetve a község nagy szülötteinek életét, munkásságát bemutató kiállítás.

Ezzel a kiállítással próbálunk emléket állítani mindazoknak, akik teremtő életükkel nagy örökséget hagytak ránk. Az emlékanyag megismerteti a helybelieket és az ideérkezőket mindazokkal az értékekkel, amelyeket az itt élő székely-magyarság megteremtett önmaga és mások számára, nem kevéssel gyarapítva az egyetemes műveltséget. Az anyag egyúttal emléket állít a környék kiemelkedő személyiségeinek, mint: Csernátoni Pál, Bod Péter, a vértanú Damokos-testvérek, Baróthy István, Pánczél Dániel, Végh Antal, Végh Ignác, Csernátony Cseh Lajos, Cseh Imre, Végh Ábrahám, Fekete András, Csernátony Vayda Gyula, Cseh Károly, Zámbler János, a Farkas-testvérek, dr. Damokos Ödön, Végh Pál, Csernátony Vayda Sámuel, Bodor Géza, dr. Jakó Dénes, dr. Réz György, Damokos Dénes, Damokos Gyula, id.Cseh Gusztáv, ifj. Cseh Gusztáv, Cseh Tibor, Gaál Sándor, id. Haszmann Pál, Balogh Jenő, Török Sándor, dr. Bodor György.

A múzeumparkban Gergely István kolozsvári képzőművész két alkotását láthatjuk, Bod Péter (39. ábra) és Végh Antal (38. ábra) mellszobrát.

Bod Péter -- Született Felsőcsernátonban (Háromszék) 1712. február 22-én, meghalt Magyarigenben (Alsófehér megye) 1769. március 3-án. A magyar irodalomtörténetírás úttörője, a két nagy régi magyar könyv gyűjtemény (Teleki Téka, Ráday-gyűjtemény) létrehozásának cselekvő részvevője, a magyar tudományos akadémia gondolatának első megfogalmazója. Életének jelentős szakaszát Árva Bethlen Kata udvarában tölti. Főműve a Magyar Athenás, az első magyar irodalomtörténeti lexikon.

Végh Antal -- Alsócsernáton szülöttje. Székely ezermester, az 1848-as forradalom idején a szabadságharc szolgálatában állott. A legendás hírű kézdivásárhelyi ágyúgyár egyik fő munkatársa. Műszaki megvalósításait országosan elismerték. Vízimalmot, szélmalmot, gőzgépet szerkesztett. Legfontosabb találmánya a Végh-féle vaseke.

 

3. A Népfőiskola és egyéb tevékenység

Múzeumunk rendhagyó intézmény, élő múzeum, és állandó népfőiskolai tevékenysége tette azzá. A Népfőiskola nyári és téli tevékenységébe, alkotótáboraiba, előadásaira százával jelentkeznek fiatalok. Számukra alkotóműhelyek, kb. 50 férőhelyes szálláshely, sátorhely, konyha, ebédlő, zuhanyozó van biztosítva. A népfőiskola lehetőséget teremt cselekvő hagyományápolásunkra, hagyományos mesterségek megismerésére, elsajátítására, ápolására (4, 5, 6. ábra). A Népfőiskola tevékenységébe bekapcsolódók száma évi 1500--2000 személy. A múzeum és népfőiskola közös könyvtárral rendelkezik. Régi könyv és levéltári anyaga jelentős értéket képvisel. A Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület 1990-től kiadja a Csernátoni Füzeteket (időszakos kiadvány). A fentieket értékelve és figyelembe véve a Csernátoni Múzeum és Népfőiskola sokrétű tevékenységével Kovászna megye egyik legjelentősebb magyar nemzetiségi intézménye.

 
   
Székely Nemzeti Múzeum 1875 -2000, (C) Délkeleti Intézet, Digital Studio,
www.szekelyfoldert.info :: Székely Elektronikus Könyvtár
design: Digital Studio
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ