Sepsiszentgyörgy (Sf. Gheorghe, Kós Károly 10)
T. 40-67-312442

Az alapítványt 1992 végén jegyezték be újra. Folyamatosan támogatta az 1994 végétől bukaresti ideiglenes engedéllyel újra a “Székely Nemzeti Múzeum” nevet viselő múzeumot (kutatástámogatás, gyűjteménygyarapítás, infrastruktúra biztosítása, publikáció finanszírozása).

1999-ben felvállalta a Délkeleti Intézet-programok pénzügyi bonyolítását. Az intézeti programiroda 1999--2000-ben a múzeumi tevékenység saját erőforrásainak (tehát az állami szubvención felüli költségvetésnek) 80%-át biztosította (9 millió Ft).

Az alapítvány 1999 őszén világosan megfogalmazta, hogy az államosítás előtti önálló jogi személy Székely Nemzeti Múzeum (Fundaţia Muzeul Naţional Săcuesc) jogutódjának tekinti magát. Ez képviselte jogilag az alapító szándéka és az Alapszabályok értelmében, a román állam által még 1946-ban is megerősítetten, a székely nép elidegeníthetetlen tulajdonát képező múzeumot. Ugyancsak ez kezelte 1952-ig az ún. Háromszékmegyei Székely Tanalapot, amelyet a román állam magyar--román államközi egyezmény nyomán, 1936-ban engedett vissza a székely közösség tulajdonába, a Gozsdu Alapítvány vagyonának ellentételezéseként (egyedüli példa arra, hogy magyar kisebbségi közösségi tulajdont utódállam visszaszolgáltatott).