2017. december 18. hétfő, Ma Auguszta napja van. Ez az év 352. napja. Holnap Viola napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta 1998 arrow Acta 1998 - Művelődéstörténet arrow Kézdivásárhely sajátságos településszerkezete és műemléki jelentőségű területei
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module

Jelenleg 1 vendég olvas minket




Kézdivásárhely sajátságos településszerkezete és műemléki jelentőségű területei PDF Nyomtatás E-mail
Írta: OLASZ Gabriella   
(Kivonat)

A dolgozat az egyedülálló kézdivásárhelyi településszerkezet kialakulását követi nyomon a korabeli források alapján, majd körülhatárolja a műemléki jelentőségű területeket és közli az építészeti műemlékek listáját, javaslatokat téve a kívánatos rendezési tervre

Bevezetés

A város történeti jellegének védendő értékeit az anyagi és szellemi elemek összessége alkotja, kivált-képpen:

a) a telkekből és az utcahálózatokból adódó városszövet,

b) a város különböző területeinek: a beépített, üres és zöldterületeknek kölcsönös viszonya,

c) az épületek külső és belső formája, megjelenése, ahogyan azt a szerkezetek, tömegek, stílusjegyek, formák, anyagok,színek és díszítések kifejezik,

d) a város kölcsönhatása természetes és művi környezetével,

e) a város hivatásának � történelme során szerzett � ismertetőjegyei.

Ezen értékek bármilyen sérelme a történeti városok hitelességét ásná alá.�1

A Román Akadémia 1955-ben elfogadott műemlékjegyzékén Kézdivásárhelyen még csak két egyedi műemlék szerepel, a kantai római ka-tolikus templom és a minorita kolostor. 1964 u-tán, a Velencei Karta nemzetközileg elfogadott szabályozása értelmében a műemlék fogalma nemcsak egyedi, hanem városi és falusi együttesekre is kiterjed. Ennek következményeként Romániában is már 1965-től megkezdődik a műemlékileg védett együttesek, övezetek és vá-rosrészek leltározása. Ebben az időben Segesvár, Szeben, Medgyes, Beszterce és más városok mellett Kézdivásárhelyre is készült egy tanulmány a védett területek lehatárolására, de ekkor ez még csak a főtérre és az ezt körülvevő épüle-tek homlokzataira korlátozódott, nem véve fi-gyelembe a város legnagyobb értékét: sajátságos és egyedi udvarteres településszerkezetét.

A Romániai Műemléki Bizottság 1977-ben történt megszüntetése után a történeti váro-soktól idegen, sokszor brutális városrendezési tervek születtek. Bár Kézdivásárhelyre is készült egy ilyen terv2, szerencsére megvalósítására már nem került sor.

Az 1989-es változások után újraindult a több mint egy évtizede megszakadt műemlékvé-delmi tevékenység. Románia is csatlakozott a nemzetközi szabályozásokhoz, így elfogadta a Történeti Városok Védelmének Nemzetközi Kar-táját is, amely 1987 óta a világ történeti városi védelmének és fejlesztésének közös irányelve.

Az a műemlékjegyzék, amelyet 1991-ben hagyott jóvá az újraalakult Országos Mű-emlékvédelmi Bizottság, Kézdivásárhelyre vo-natkozóan már 24 műemléket és két műemléki jelentőségű területet (Főtér és Degécia) nyilvánít védetté. Ezt a jegyzéket 1996-ban a helyi javaslatokat is figyelembe véve tovább bővítettük, és a műemlékvédelmi törvény jóváhagyásáig megyei tanácsi határozat alapján alkalmazzuk. Ez a lista már öt műemléki jelentőségű területet tartalmaz, és a városközpont nemzeti szinten védett öveze-tének a védőzónáját, amely kiterjed az egész udvarteres városszövetre. A további négy övezet helyi védettségű.

Ezeknek a műemléki jelentőségű terüle-teknek a lehatárolására 1990-ben készítettünk egy tanulmányt.3 A területek meghatározásánál a következő értékelési szempontokat vettük figye-lembe: történeti érték, építészeti érték, a város-szövet épsége, a tipológia ritkasága, az eredeti elemek aránya.

Ez a tanulmány a védett területek rehabilitációját illetően csak általános javaslatokat tartalmaz. Egy részletesebb terv, amely a város műemléki szabályozását hivatott kidolgozni, a bukaresti Urban Proiect tervezőintézet keretében készül, a Közmunkálati Minisztérium (Ministe-rul Lucrărilor Publice) közvetlen megrendelésé-re. A részletes rendezési tervek és szabályozások kidolgozása viszont évek óta késik az Országos Műemléki Törvény jóváhagyásával együtt.

A dolgozat ezek elkészültéig próbál támpontokat keresni, elemezve a városszerkezetet, felmérve az épületek fizikai állagát és műemléki-városképi értékét, kijelölve a feltétlenül megtartandókat és azokat, amelyeken változtatások esz-közölhetők, valamint az értéktelen, kicserélhető, vagy egyenesen zavaró elemeket. Erre azért van szükség mert a város fejlődése, különösen a la-kásépítés szabályozások hiányában sem áll meg, és a megoldás legtöbbször az építészre van bízva. A hiány pótlására próbál az alábbi dolgozat átme-netileg útmutatóul és adatbázisként szolgálni. Nem törekszik teljességre, elsősorban helyzetet rögzít és problémákat vet fel, feltárja a gondokat és általános rehabilitációs javaslatokat tartalmaz a város védett övezeteire vonatkozóan.

1. A város történeti, gazdasági, kulturális fejlődése


1.1. A történeti város kialakulása
Kézdivásárhely Kovászna megye (a volt Háromszék vármegye) legrégibb városa, a felső-háromszéki medence központjában, a Brassót Moldvával összekötő fő kereskedelmi útvonal mentén. A mai település helyén hajdan római telep (colonia romana) állott. Már TIMON Sámuel4 is említi, hogy a Feketeügy mentén volt egy Prae-toria Augusta nevű római város, és ezt összehasonlító római térképén SCHEL Kézdivásárhely területére helyezi, de csak 1852-ben, az ojtozi út-vonal készítésekor kerülnek felszínre a település létét bizonyító római eredetű tárgyi emlékek (bé-lyeges téglák, vízvezetékmaradványok, halotté-gető kemence, edények, érmék, fegyverek).

Ezt a római települést a népvándorlás hullámai elsodorták, és több évszázadnak kellett eltelnie, ameddig a 14. században �a szomszéd falvak lakói mint központi helyre, vásárokra kezdettek egybegyülni, mivel akkor Kézdiszék-ben nem volt város és ott korcsmákat, deszka- és fabódékat építettek�.5 Ezekről a faépületekről ebben az időben Asserculi oppidumnak, azaz deszkavárosnak nevezik. Mivel Torja község (amely az Apor család birtoka volt és már az 1334-es pápai tizedjegyzékben is szerepel) hatá-rában épült, előbb a Torjavására (Oppidum Thoryavasar) nevet viseli.6 Első okleveles említése NÁDASDI Mihály székely ispánnak 1407. november 24-én kelt levele7, �midőn Kézdivásárhely Háromszék főhelye volt, s ott tartatott Háromszék közgyülése is�.

A település a 15. század elején kezd gyorsan fejlődni. LUXEMBURGI Zsigmond király a Földvárról 1427. május 9-én kibocsátott adománylevelében városi rangra emeli, és bizto-sítja azokat a kiváltságokat, amelyekkel Erdély más városai is rendelkeztek: országos és heti-vásárok tartása, önkormányzati jog, adó- és vámmentesség. A következő századok folyamán a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek meg-erősítik és kibővítik ezeket a jogokat. Így Mátyás király 1462-ben kiadott levelében megerősíti a Zsigmond által adott kiváltságokat, Ulászló 1507-ben minden adókötelességet megszüntet.8

A település HONTERUS 1532-es térké-pén Neumarck néven szerepel. A város mai elne-vezése, Kyzdywasarhel alakban JÁNOS Zsig-mond egy 1562-ben keltezett levelében jelenik meg először.

A 15�16. századokban a város a mai vá-rosmagot képező hosszúkás trapéz alakú piacteret és az első telepesek e köré csoportosuló tel-keit foglalja magába. Kézdiszék községeinek és portáinak 1567-es összeírása szerint Kézdivá-sárhelynek ekkor 60 portája volt. Valószínű, hogy ekkor a mai református templom helyén római katolikus templom és parókia állott. A Kézdi esperesség a közeli Moldvában levő milkói püspökség joghatósága alá tartozott. Kris-tóf milkói püspök 1447-ben �kyzdywasarheli esperesség� néven említi, 1518-ban Mihály mil-kói püspök pedig convocatoriájában �Decanatus Kyzdywasariensis�-ről tesz említést. �A temp-lom várszerü fallal volt körülvéve, mint azt részint a HONTERUS-féle térképen való rajzból, részint pedig a bástya elnevezés hátramaradá-sából lehet következtetni.�9

1.2. A város fejlődése a 16. század közepétől a 18. századig


A 16�18. század között a település Erdély egyik fontos kézműves- és kereskedelmi közponjává válik. A kézműipar fellendülése a céhek ke-retén belül a város gyors fejlődését vonja maga után. 1572-ben megalakul az első céh, a tímároké. Ezt követi 1638-ban a csizmadiák céhe, 1649-ben pedig a szűcsök és fazekasok céhe. Erdély osztrák uralom alá kerülése 1691-ben meggátolja egy időre a város fejlődését és további céhek alakulását, így ezek csak nagy késéssel, a 19. században jöhetnek létre.10

A 17. században a város céhes alapon szervezett kézműves iparának és kereskedelmé-nek védelmére BETHLEN Gábor, I. RÁKÓCZI György, II. RÁKÓCZI György és APAFI Mihály adtak kiváltságleveleket.

A lakosság egy másik fontos foglalko-zása a fuvarozás volt. Oppidum Kézdivásárhely 1740-es pecsétjén és címerpajzsán szekérbe fo-gott ló hátán kezében ostort tartó fuvaros látha-tó, a szekérelőből három búzakalász emelkedik ki. A Brassót Moldvával összekötő fő keres-kedelmi út a városon haladt át, így az itteni kéz-művestermékek egyre nagyobb mértékben kerültek a moldvai piacokra. A 17. század közepén Vasile Lupu és Gheorghe Ştefan moldvai vajdák engedélyekkel segítik elő a kapcsolatok élénkí-tését, szabad közlekedést biztosítva Moldvában a kézdivásárhelyieknek.11

A város legfontosabb funkciója a kereskedelem volt. A középkorban a település fejlődése általában a többi erdélyi kézműves és kereskedelmi központéhoz hasonló, vásárhely jellege azonban hangsúlyozottabb ezekénél és meghatározó szerepet játszik a város térbeli fejlődésében is.

Kézdivásárhely piacára öt irányból ér-keztek a környező települések lakói. BÁTHORI Zsigmond 1588-ban megújítja a város vásártartási jogát, a hetivásárokat csütörtökre teszi, és még évente három országos vásár tartását engedélyezi � a január 1. után következő vasárnap, Szent György napján és Szent Demeter-napon.

A gazdasági fellendülés következtében a város lakossága is megnövekedett. 1602-ben már 131 kaput írtak össze, 1614-ben a számuk 155-re emelkedett. 1721-ben a családok száma 201 volt.12

A művelődési élet is fejlődésnek indult. A reformátusok particula iskolájáról 1637-ből maradtak fenn adatok, Kantafalván pedig a minorita szerzetesek létesítettek rendházat és iskolát. Az 1680-ban Esztelneken alapított iskolát 1696-ban telepítették át Kantafalvára. A 18. században felépültek a minorita rendház, a római katolikus templom és a gimnázium épületei, ugyanekkor a Főtéren a 17. század elejéről való kis fatemplom helyére erődített református
templom épült. Ennek egyik bástyájában tartották a város privilégiumait. �Az ev. ref. templom két oldalán van 2 bástya forma. A déli részben levőben van a város levéltára, az északi felében levőben a templomba való bemenet felett van az ekklésia levéltára...�13

Az erdélyi fejedelemség másfél évszázados haladást biztosító korszakának 1691-ben az osztrák uralom vetett véget, amely a korábbi szabadságjogokat korlátozta, majd felszámolta. A madéfalvi veszedelem után, 1764-ben megszervezték a három székely határőrezredet, a II. gyalogezred parancsnokságát Kézdivásárhelyre helyezték. Az idegenek elszállásolása a városi lakosságra hárult, így ezután több kaszárnyát és tiszti lakást is építettek itt. Ezek közül a 18. század második felében épült az auditori szállás, a jelenlegi Bíróság épülete.

1.3. A város fejlődése a 19-20. században


A 19. század első felében egy újabb gazdasági fellendülés következett be a város életében. Hét új céh alakult. A század elején, 1807-ben a szíjgyártók, 1809-ben pedig a mészárosok tömörültek céhekbe. 1840 után, amikor az ebben az időszakban kibontakozó ipari forradalom már Európaszerte véget vetett a céhrendszernek, Kézdivásárhelyen még újabb céhek alakulnak: 1841-ben a szabó-, 1844-ben az üstgyártó-, az asztalos- és a puskamíves-kovács-, lakatos-, 1845-ben pedig a kalaposcéh. A legtekintélyesebbek a tímárok, a csizmadiák és a szűcsök céhei voltak.14

Ugyanekkor a várost több megpróbáltatás is érte. JANCSÓ Mózes krónikai jegyzeteiből idézve:

1802-ben, október 26-án d.u. 1 órakor rettenetes földingás volt, ekkor a föld több he-lyen meghasadt és kénköves víz jött ki belőle.

1805-ben fölöttébb való drágaság. A franciákkal az oroszok segedelmével had kezdetett.

1809-ben nagy insurrectio.

1812 május 12-én pünkösd vasárnap 8 órakor reggel földingás.

1816-iki nagy éhség miatt sok székely vándorolt Moldvába és Bukovinába.

1817-ben nagy drágaság és éhség volt.

1831-ben cholera pusztított és gabona szüke volt.�

A legnagyobb tragédia 1834 nyarán tör-tént, amikor szörnyű tűzvész pusztította el a vá-ros háromnegyedét. Az 558 lakóházból 421 el-égett, �ritka ékességgel épült, várfallal kerített nagytemploma és tornya, papi, kántori és iskolaházai mind a lángok martalékai levének. Levél-tára, pénze és nagybecsü klenódiumai a templom oldalához ragasztott északi bástyában menthetet-lenül megégtek, a harangok (három) megégve hullottak alá.�15

A városnak jelentős szerepe volt az 1848�49-es szabadságharcban. Ekkor �Kézdivásárhely Háromszék Párisa, Háromszék szive volt... az egész város táborrá változott át, hol az izmosabb kezek fegyvert forgattak, az egész város egy gyárteleppé alakult át, hol a gyenge nők, aggok és gyermekek is a nemzet napszámosaivá lettek. Ágyúöntőde, fegyver-, lőpor- és gyutacsgyárak mint varázsütésre állottak elő.�16 Az önvédelem idején Kézdivásárhely valóban a Székelyföld arzenálja volt. Itt öntötték az ágyúk többségét (64 darabot) TÚRÓCZI Mózes rézműves mester műhelyében. Ezenkívül a városban még puskapor-, gyutacsgyártó-, salétromfőző-, ágyúgolyó-öntő-, kovács- és kerekesműhelyek működtek.

Bár a szabadságharc a várost rövid időre újból Erdély egyik központjává tette, a politikai események, amelyek a forradalom leverését kö-vették, leállították a fejlődést. Az 1867-es ki-egyezést követően az Osztrák�Magyar Monar-chiában a gazdasági élet egy ideig még normális keretek között folyik. 1872 után, amikor törvénynyel számolják fel a céheket, ezek helyett új szabályzatok alapján működő ipartársulatok alakulnak. Viszont az Osztrák�Magyar Monarchia és Románia között 1886-tól 1893-ig elhúzódó vámháború rendkívül káros hatással volt a kézdivásárhelyi és általában a székelyföldi kisipar helyzetére. A vámháború miatt évszázados gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kerültek veszélybe. A kézművesek ezrei hagyták el a Székelyföldet és telepedtek át Romániába.

Kézdivásárhelynek 1869-ben 4752 lako-sa volt, 1885-ig ez a szám 5183-ra nőtt. A vám-háború miatt 1893-ben a lakosság száma ismét 4700 körül mozgott és a század végéig tovább apadt.17

A gazdasági és társadalmi élet tovább is pangott, az első világháború végéig. A két világ-háború közötti időszak egy bizonyos méretű fellendülést hozott a város életébe, de jelentős fej-lődés nem következett be. A második világhá-ború újabb visszaesést hozott.

Ebben az időszakban néhány szesz- és sörgyáron kívül nem létesült itt egyetlen jelentősebb ipari vállalat sem. A századfordulón a vá-rosban a következő ipari egységek működtek: 11 szeszgyár, három sörgyár, amelyek közül a legismertebb a WELLENREITER Györgyé, három malom, egy ecetgyár, egy posztógyár, egy papírgyár, egy cserép- és téglagyár és egy szappanfőző műhely. Ezeken kívül 1928-ban egy kis fafeldolgozó vállalat is alakult.

1891-ben avatták fel a Brassó�Kovász-na�Kézdivásárhely vasútvonalat.

A múlt század végén a városban a követ-kező intézmények működtek:18

- tanácsház
- katonai várdaház
- római katolikus parókia templommal a Kantában
- református ekklésia templommal
- görög katolikus ekklésia templommal
- római katolikus gimnázium a Kantában
- iparos tanonciskola
- elemi fiú- és leányiskolák, óvodák
- "Erzsébet" árvaleánynevelő intézet
- "Stephanie" aggmenház
- "Rudolf" kórház és Kézdiszék kórháza
- kaszinó és könyvtár
- könyvnyomda
- takarékpénztár
- gyógyszertárak
- gőz- és kádfürdő
- törvényszék, járásbíróság, adóhivatal, közjegyzőség
- vasúti állomás
- posta és távirda
- honvéd kaszárnya

Ez utóbbi altisztképző iskolának épült, 1823�49 között itt működött a Székely Katona-nevelde. Mert az iskola tanárai és diákjai részt vettek a szabadságharcban, az osztrák önkény-uralom az iskolát felszámolta.

A század elején épült a Vigadó, ahol szí-nielőadásokat is tartottak.

2. A város térbeli fejlődése.


A településszerkezet elemzése.

Kézdivásárhely a város magját képező hosszúkás trapéz alakú vásártér körül alakult ki. E köré csoportosultak a 14. századtól az első telepesek keskeny, valószínűleg egyforma méretű telkei.

A 16. századra a város sajátságos térbeli szerkezete nagyjából kialakult. 18. század előtti vá-rostérképpel sajnos nem rendelkezünk, a város irattára az 1834-es nagy tűzvészben megsemmisült, sok olyan okmánnyal együtt, amelyek alapján pontosabban körvonalazható lenne a város kialakulása. A te-lepülés fejlődését a 18. századtól a három katonai felmérés alapján követhetjük nyomon.

Az első katonai felmérés 1768�84 között készült térképe még azt a helyzetet rögzíti, ami-kor a város telkei még nagyjából osztatlanok vol-tak. Két párhuzamos udvartér között egy-egy család tulajdonát képező telkek húzódtak. Az ud-vartér általában ezeknek a nevét is viselte, így volt JANCSÓk, CSISZÁRok, BALOGHok, SZŐCSök, KOVÁCSok, Ráczok, stb. udvartere. Ezeket a telkeket a Főtér felé az iparosok házai zárták le, így vásárokkor az árut egyenesen a műhelyek elé lehetett kirakni. De mert ebben az időben a lakosság még földműveléssel is fog-lalkozott, a telkeknek volt egy hátulsó kijáratuk is a mezők felé. A telkeket lehatároló, a Főtér két hosszanti oldalával párhuzamos utcákat még századunk elején is Nyugati-, illetve Keleti Kertmege utcáknak nevezték. Ezek mentén gazdasági épületek sorakoztak.19

Kézdivásárhely nem volt erődített város. Központjából öt irányba ágaztak ki utak. Erre a kezdeti radiális úthálózatra épült rá az udvarterek első, majd második gyűrűje. Ennek következté-ben a város utcahálózata radiális-koncentrikus szerkezetű. A 18. századi térképen látható mind az öt kivezető út és a tér körüli udvartereket lehatároló első közlekedési gyűrű. A beépített terület ekkor a Főtér és az első gyűrű közötti területre korlátozódott, ezenkívül már beépültek a város egyes, a déli és nyugati irányba kivezető utak mentén levő telkei is. Teljesen kialakult az akkor még külön helységeket képező Kantafalva és Oroszfalu településszerkezete is.

A két következő, második és harmadik katonai felmérés térképei, a 19. század első, illet-ve második feléből már a maival nagyjából megegyező, teljesen kialakult településszerkezetet mutatnak. Ez az udvarteres-udvarutcás települési rendszer egykor több erdélyi kézműiparos városnak volt a sajátossága, kialakulása a foglalkozással, a kézműiparos polgárság életmódjával és a székely örökösödési törvénnyel függ össze. Bár az oklevelek szerint itt a székelyek mellett német telepesek, hospesek is voltak, és a brassói iparo-sok az úgynevezett �szászok útján� Kézdivá-sárhelyen keresztül szállították árucikkeiket Moldvába, ezenkívül a szászok jelenlétére sokáig egy Jeszken, Geszken (Gasschen) nevezetű utca is emlékeztetett, ezek alapján mégsem feltéte-lezhető hogy Kézdivásárhely régi településformája szász eredetű lenne.20 Bizonyos mértékű szász hatás azért lehetséges, hogy közrejátszott a kialakulásában.

Kézdivásárhelyen ennek a városszerke-zetnek a létrejöttéhez valószínűleg még hozzá-járult a város területének a szűkössége is. A 16. században, amikor a város fejlődése megindult, minden oldalról nemesi birtokok vették körül. Az APOR, BASA, KUN és más főúri családok birtokai egészen a város határáig nyúltak. Ugyan-akkor a város egyfolytában perben állott a szomszédos falvakkal a környező területekért. A településnek ez a körbevétele gátolta a térbeli terjeszkedést, amelynek hiányában csak a meglévő telkek oszlottak tovább. Ennek következménye-ként a sűrűség a város határán belül egyre nőtt. Az Erdélyben használatos osztatlan örökösödési rendtől eltérően a székely örökösödési törvény az összes leszármazott között osztotta fel a birtokot, így az udvarterek között lévő szalagtelkek egyre inkább felaprózódtak az örökösök között. �Mivel K. Vásárhelynek szűk telepedési helye lévén, utóbb mint fegyverrel szolgáló székely katona-ság a külömben is szűkre mért jószágokat, a jó-szágról katonáskodó fiak közt kénytelenségből végtelen felaprózván, ez okból elszaporodott háznépeknek többnyire csak 8, legfeljebb 16�20 négyszögölnyi keskeny térre szorított faházaik láncszemnél is szorosabban egybekapcsolódva csaknem egész utcánként egyetlen födél alatt állottak. A szűk házhelyek miatt külön udvarok nem lévén, hanem csak alig 2 ölnyi széles utcácskák, bejárók.�21

1851-től, a törvény megszűntével idege-nek is betelepülhettek az udvarterek közösségé-be. Ezért a családi nevek helyett számokkal kezdték jelölni az udvartereket.

1960-ban VÁMSZER Géza 71 udvarteret talált, ez a szám máig változatlan maradt.

Az udvarterek 2�4 méter széles, 25�180 méter hosszú, csak az egyik oldalukon beépített sikátorok. Többségük a Főtér körül található, de később kialakult egy külső gyűrű is, amelyen be-lül az udvarterek szabálytalanabbul helyezkednek el. Ez az udvarteres települési rendszer egye-dül Kézdivásárhelyen maradt fenn. Nyomait még megtaláljuk egy pár erdélyi város (pl. Marosvá-sárhely) úgynevezett �átjáróházaiban� és Udvar-helyen a Szűcs és Mihály utcákban. Magyaror-szágon Sátoraljaújhely képvisel egy hasonló vá-rostípust (erődítés nélküli piacutcás város).

Kézdivásárhelyen ennek a sajátságos te-lepülésszerkezetnek a fennmaradásához több té-nyező is hozzájárult. Ezek közül az egyiket a vá-ros fejlődésének a visszaesése a századfordulón és az ezt követő gazdasági pangás képezte, amely miatt nem kerülhetett sor nagyobb méretű városrendezésre.

Egy másik tényezőt képvisel a város polgárainak erős ragaszkodása a hagyományokhoz. Példa erre az ellenállás, amely az 1834-es nagy tűzvész után a város korszerű újjáépítését javaso-ló tervet fogadta. Bár az osztrák kormány száze-zer forint segélyt ígért a városi telkek újraosztá-sának feltételével, ezt a városi tanács és a polgárok egyaránt elutasították. A leégett házak tu-lajdonosai inkább önerőből építették újra ezeket, a régiek alapjaira. Sőt, a céhek a piac közepén lé-vő színt is visszaépítették az árusok számára, bár ezt a városi tanács is ellenezte tűzveszélyes volta miatt. SZENTKATOLNAI BAKK Endre így ír erről: �A Kőköböl mellett levő középületek 1834 julius 29-iki nagy égés alkalmával elégtek. Elé-gett a piac közepén levő hosszú faszin is, amely ... az áruló mesteremberek számára volt építve. Az égés után az árulóhely ide sátrak alakjára deszkával fedett hosszú sikátor formára állítatott fel. A tanács és a város lakóinak elfogulatlanabb része, okulva az 1834. év szerencsétlen történe-tén, amikor az említett szin úgyszolva vezetékül szolgált a lángoknak a város nyugati sorára való juttatására, elhatározták a szineket onnan elmoz-dítani, s a tanácsház udvarára áttenni. A határozat ellenállásra talált a céhbeliek részéről, megfellebezvén a királyi főkormányszékhez, de az a ta-nács határozatát helybenhagyta. Minek folytán a szinek 1847 őszén lerontattak, s darabjai az illető céhek által hazahordattak. A hat céh azonban so-káig nem nyugodott, megkészítette az újonnan építendő szinek tervét, s oda hatott hogy az 1848 febr. 9-én a tanács és esküdt közönség vegyes gyülésén elhatároztatott a piac közepére � ahol régente voltak � a céhek árulószinének újból való felépítése.�22

A város sajátságos szerkezetének a megmaradásában nagy szerepet játszott még a céh-rendszer kései fennmaradása. Bár az 1872-ben hozott törvény a céheket felszámolta, az ezután alakult ipartársulatok a hagyományokat szinte napjainkig megőrizték.

A 19. században a város terjeszkedni kezdett, főként nyugati irányba, a mostani ADY Endre (volt Új) utcáig, ahol tiszti lakóépületeket emeltek. Kelet felé a város területe a volt barom-piacig terjeszkedett ki, míg a másik két irányba a mostani MOLNÁR Józsiás (délre), illetve BOD Péter (északra) utcákig növekedett, Kanta hely-séget is magába foglalva. Kézdivásárhely 1849-ben egyesült Kantával, amellyel már akkor szer-vesen össze volt épülve. A két helységet csupán a Ráczok pataka és az efölött levő, kapuval ellátott híd választotta el. Azelőtt Kantafalva Felső-fehér megyéhez tartozó önálló helység volt.

A 20. század elején a település tovább bővült, leginkább nyugati irányba, ugyanakkor beépültek a Vasút-utca és az Oroszfalu felé vezető út mentén levő telkek is. Ezzel a folyamattal a régi városi területeknek a kialakulása befejeződött.

1956-ban közigazgatásilag Kézdivásár-helyhez csatolták Oroszfalut is, amely déli irányban körülbelül egy kilométerre fekszik a város-tól. A 20. század második felében a város néhány ipari- és lakónegyeddel bővült.
3. Építészeti és művészettörténeti vizsgálatok.

A városkép harmóniájának összetevői

3.1. Kormeghatározás, építészeti stílusok, műemlékek

Kézdivásárhelyen a ma is álló legrégibb épületek a 18. század elején épültek, barokk és klasszicista stílusban. 1834 -ben, amikor a nagy tűzvész a város kétharmadát megsemmisítette, a Főtér házai is nagyrészt elpusztultak. Ezért ez előtti épület esetleg csak részben, az újraépült házakba beépítve ha fennmaradt. A mostani épü-letek a 19. század második felében és a 20. szá-zad elején épültek. Erről az időszakról ugyancsak SZENTKATOLNAI BAKK Endre könyvében találunk leírást. Eszerint a piac keleti részén volt a Kőköböl, amely 3 lábnyi magas állvány volt, kőből. A városi kikiáltó innen kiáltotta ki a vásá-rokat s több más kihirdetendő nevezetes dolgokat. Ennek szomszédságában állottak a kereske-dők boltjai és a �tolvajok kalickája�. A piac kö-zepe táján volt egy kút, ennek közelében foglaltak helyet a tanácsház és a katonai várdaház, ahol folyton katonaőr (silbak) állott éjjel-nappal. A kút északi szomszédságában feküdtek a falábra épített színek, ahol a céhek deszkából épített áru-lóhelyei voltak (13. ábra) .

A fennmaradt múlt század végi képeken még elég sok népi formavilágú házat láthatunk. Ezek földszintes vagy emeletes, zsindellyel borított, külső feljáróval ellátott, fatornácos épületek voltak (14. ábra).

Ezek közül az emeletesek kőből és tég-lából épültek, földszintjükön bolt vagy műhely helyezkedett el a térrel közvetlen kapcsolatban, az emeleten voltak az iparosok és kereskedők lakásai. Ezt a háztípust őrzi napjainkig a tér legrégibb háza, amelyet külső festéséről Vörös-háznak neveztek el, valamint egy másik tornácos ház a keleti oldalon.

A FINTA-házat, amely rögtön a tűzvész utáni évben épült, a 70-es években sajnos teljesen újraépítették. Bár nagyrészt az eredeti alakját kapta vissza, már nem sorolhatjuk a műemlékek közé.

A múlt század végén még kontyolt nye-regtetős, féloromfalas, népibarokk elemeket hordozó házak uralták a teret. Lassanként ezeket főleg eklektikus stílusú épületek váltották fel (15. ábra). A századforduló után néhány szecessziós építészeti elem is gazdagította a homlokzatokat.

Bár az udvarterek területe nem tartalmaz műemléki szempontból jelentősebb értékű épü-leteket, a zóna sajátságos hangulata megőrződött. Itt többnyire földszintes, fa- és téglaházak sorakoznak, fából épült színekkel és kerítésekkel váltakozva. Néhány régi, népi jellegű zsindelyes faház is fennmaradt.

*

A későbbi házak többnyire neoklasszi-cista stílusban épültek. Elvétve az udvarterekben egy-egy emeletes házat is találunk.

A Kovácsszer és a Degécia területein ugyancsak népi jellegű, a 18�19. században épült faházak vannak. A másik két helyi védettségű övezet neoklasszicista utcafrontokat tartalmaz.

A város műemlékei közül az 1850 előttiek főleg barokk és klasszicista stílusban épültek, a múlt század végén és a századfordulón pe-dig eklektikus stílusban. Szecessziós elemek csak részletekben jelentkeznek, egyes homlokzatokon. A műemlékjegyzék sok népi jellegű lakó-házat is tartalmaz.

Az egyedi műemlékeken kívül három vé-delemre javasolt épületegyüttes is van a város területén. Ezek a következők:

- négy egymás mellett levő épület az Is-kola-utcában. Ezeken a 18�19. századi házakon a népi vonások a városiakkal keverednek.

- három épület az APAFI Mihály utcá-ban, amelyek a néhai szeszgyár adminisztrációs és lakóépületei voltak.

- a TÚRÓCZI Mózes utca egy szakasza. Népi jellegű és neoklasszicista stílusú lakóházakat tartalmaz.
3.2. Karakterhordozó elemek
A sajátságos karakterhordozó elemek nem csak az udvarteres résznek, de a régi város egészének is megszabják a jellegét. Ezek közé az elemek közé tartoznak az udvartereket a főtérrel összekötő átjárók (szárazkapuk), a különböző formákban záródó tűzfalak, a tornácok fa- és az erkélyek kovácsoltvas mellvédei, a homlokzato-kat lezáró teljes és fél oromfalak, a sötét színűre pácolt deszkaszínek és -kerítések és egyes népi ihletésű díszítő elemek a homlokzatokon.

Az egyik legjellegzetesebb képet a 42-es udvartér mutatja, amelynek egyik oldalát szinte teljes egészében egy tűzfalakból és vakolt kőke-rítésekből álló tömör, váltakozó magasságú fal képezi.

Ezeknek az elemeknek az összhangjából születik az a sajátságos helyi szellem, amelyhez ezeken a tárgyi és építészeti összetevőkőn kívül hozzáadódnak a hagyományok, a szellemi érté-kek is.

Egyes karakterhordozó elemek sajnos nagyrészt eltűntek az utóbbi években. Ezek közé tartoznak az azóta felszámolt közös kutak is, amelyek VÁMSZER Géza 1961-ben készült raj-zán még láthatók, és amelyek közül még létezik egy a kovácsszeri Mézesdombon. Eltűnt a 6-os és a 7-es számú udvartereket összekötő emeleti fahíd is.
 

4. Az épületek műszaki állapota, közművesítés

 
A város épületállományának (nem véve figyelembe az 1950 után épült tömbházakat) kö-rülbelül 40%-a van jó állapotban, 35%-nak az állapota közepes, kielégítő, 25%-nak pedig rossz vagy egyenesen közveszélyes. Ezeknek a rossz és nagyon rossz állapotú házaknak a többsége éppen a védett övezetekben van, főleg az udvar-teres területen, a Kovácsszerben és a Degéciá-ban. Az utóbbi években sok városképi szempontból értékes népi jellegű faház pusztult el.

A közművesítés kb. a város 70%-ra terjed ki, viszont az előbb említett területeken ez az arány csak 40% körül van (az udvarterekben pél-dául hiányzik a csatornázás). Az utcák-udvar-terek burkolatai is hiányosak vagy nem megfe-lelőek.
5. Műemléki jelentőségű területek.

A védett övezetek sajátságos problémái

Az előbbi fejezetekben leírt előzetes vizsgálatok (történeti, építészeti, urbanisztikai stb.) alapján a következő védett övezeteket határoltuk le:

5.1. A történeti városközpont


A legfontosabb, nemzeti szinten védett övezetet a Főtér (GÁBOR Áron tér) alkotja a kö-rülötte elhelyezkedő udvarterekkel együtt. Az első �udvartérgyűrű� a főtér körül szigorúbban védett, az ezen kívül eső udvarteres terület ekörül alkot védőzónát. Ez az övezet két különböző jellegű egységet foglal magába. Az egyiket a tér al-kotja, homlokzati frontjaival együtt, míg a másik az udvartereket tartalmazó városszövet. Az egész övezet területe körülbelül 16 hektár.

Ezen a területen a következő műemlék-épületek találhatók :

- Református templom, 1782
-  Vörös-ház, 1834 előtti jellegzetes népi jellegű kereskedőház

- TÚRÓCZI-ház, 1843. TÚRÓCZI Mó-zes rézműves mester lakóháza volt, az 1848�49-es szabadságharc alatt ágyúöntő műhely működött itt

- Székely Katonanevelde, 1819�23, klasszicista

-  Kaszinó, könyvtár, az első nyomda épülete, 19. század eleje, klasszicista

- A csizmadia ipartársulat székháza, 19. század eleje, eklektikus

- A mészáros ipartársulat székháza, 1908, eklektikus

- Református parókia, 1906, eklektikus, szecessziós elemekkel

- Református felekezeti iskola, 1906, az előbbivel identikus épület

- DÉSY-ház, 1817 (az APAFI utcában található mézeskalácsos ház)

- DAKÓ-ház, 1827, népi jellegű

- Malom, 1880, eklektikus

- Takarékpénztár és gőzfürdő, 1872, eklektikus

5.1.1. A Főtér

A főtér (ma GÁBOR Áron tér) néhány csekély beavatkozást leszámítva a századfordu-lón kialakult arculatát őrzi. Az eltérés nem is annyira az épületállományban, mint magának a térnek a kiképzésében nyilvánul meg. A régi kockaköves burkolatot egy időben részben aszfaltra cserélték volt, szerencsére folyamatban van az előbbi visszaállítása. Megoldandó problémát jelent a tér közepén elhelyezkedő fás terület, amelyhez a város lakói ragaszkodnak, pedig za-varóan hat a tér összhangjára.

A tér homlokzati frontjaiban a század elejétől elég kevés beavatkozás történt. 1950 után a volt BOGDÁN-ház helyére a Polgármes-teri Hivatal bővítéseként egy jellegtelen, de
másként nem zavaró épületet emeltek, a Múzeum mellett pedig egy, a hatvanas évek építészeti jegyeit viselő, oda nem illő szolgáltatási ház épült. A hetvenes években újraépítették a FINTA-házat.

Ami a főtér homlokzati frontjait illeti, egy mostanában állandóan felmerülő gondot je-lent a földszinti lakásokból alakított új üzletek bejáratainak a megnyitása, amely sok esetben rontja a homlokzatok egyensúlyát. Hasonló probléma egyes tetőtéri beépítéseknek az igénye,
amely zavaró padlásablakokat eredményezhet (szerencsére eddig még csak egy esetben).

Az utóbbi időben a területen két esetben folytak nagyobb helyreállítási munkálatok.

A Kereskedelmi Bank helyi kirendeltsé-gének épületén a beavatkozás sajnos csak a homlokzatra volt tekintettel (bár ezen is zavaró, tük-röző felületű kirakatokat helyezett el), lerombolva az épület belső értékeit (századfordulón ké-szült falfestés, cserépkályhák stb.).

A másik, a tér északi részéhez közel álló APAFI utcában található népi jellegű műemlék-házon (DÉSY-ház) eszközölt helyreállítás vi-szont megfelelőnek mondható. A régente mézes-kalácsos műhelyt is tartalmazó épületet az �M� műemlékhelyreállító tervezőiroda vásárolta meg és újította fel, követendő példát szolgáltatva mindenkinek, akinek erre lehetősége adódik.
5.1.2. Az udvarterek területe
Az udvartereket tartalmazó övezet nem-zeti szinten védett területét a volt Nyugati- és Keleti Kertmege (ma Iskola és KŐRÖSI CSO-MA Sándor) utcák, és az ezeket északi és déli irányban összekötő utcák határolják. Az ezt a zónát körülvevő védőövezet a később kialakult egész udvarteres városszövetet foglalja magába.

Ebben a zónában nagy gondot jelent az épületek rossz műszaki állapota, valamint a köz-művesítés hiányossága. Ez annál is nagyobb probléma, mivel az udvarterek sajátságos világának a fennmaradásához részben az itt lakók sze-génysége is hozzájárult. Ameddig az anyagi esz-közök hiánya következtében az épületek karbantartása nem megfelelő és pusztulásukhoz vezet-het, ugyanakkor az anyagi jólét is veszélyez-
tetheti a kis méretű és korszerűtlen házakat. Kü-lönösen nehéz meggyőzni a tulajdonosokat arról, hogy eredeti formájukban őrizzék meg ezeket, vagy hogy legalább az új épület kövesse a régi léptékét és a telken való hagyományos elhelye-zési módját.
5.2. A Kovácsszer
A Kovácsszer a főtértől északkeletre fek-vő hagyományos kézműiparos terület. Előbb a kovácsok, majd a fazekasok lakták. Utcahálózata néhány zsákutcából áll, amelyek egy közös kúttal is ellátott központi terecskébe torkollnak. Ez a Mézesdomb, ahol régen a mézeskalácsosok laktak.

A népi jellegű, zsindelyes faházak a 18�19. századból származnak. Ezek közül sok elpusztult az utóbbi években, másokat gyöke-resen átalakítottak. A később épült jellegtelen épületek is nagyrészt beilleszkednek a terület léptékébe.

Az övezet helyi védettségű, területe a védőövezettel együtt körülbelül egy hektár. Ez a terület az udvarterekével nagyrészt azonos problémákat vet fel. Az épületek elöregedése, rossz műszaki állapota mellett a legnagyobb gondot a hagyományos funkciók elvesztése okozza.
5.3. Degécia
A másik, ugyancsak a város északi olda-lán fekvő régi kézműiparos zóna a Degécia. Itt a degettes csizmákat készítették a ma már nem létező Ráczok pataka mellett. A terület összesen két udvarteret és néhány, ugyancsak 18�19. századi népi jellegű faházat foglal magába. A helyi védettségű övezet területe 0,6 hektár.

Az előbbi övezet problémái itt még fokozottabban jelentkeznek. Az utóbbi években több ház is elpusztult, az újonnan készült épületek pe-dig a műemléki szabályozás ellenére is zavaró léptékűek és kiképzésűek.

5.4. A Vasút utca és a PETŐFI Sándor utca védett szakaszai


Mindkét esetben egy-egy utcaszakaszt határoltunk le, amelyek városképi szempontból egységes képet mutatnak, és többnyire század-eleji eklektikus polgári lakóházakat tartalmaznak. Mindkét övezetben néhány műemlékké nyilvánított épület is van. Így a Vasút utcai öve-zetben van a NAGY Jáfet-ház (1829), egy 1902-es neoempire lakóház, valamint egy 1836-ból származó népi jellegű lakóház. Ugyancsak ebben az övezetben van a néhai aggmenháznak (ma gyermekkórház) a 19. század második feléből származó műemléképülete. Az ugyancsak itt ta-lálható másik kórházépületnek történeti értéke van, kapitányi szállás volt, majd a szabadságharc alatt ágyúalkatrészeket gyártottak az udvarán. Ennek az övezetnek a területe kb. két hektár. A terület helyi védettségű.

A másik hasonló típusú műemléki jelentőségű terület a PETŐFI Sándor utca egyik szakaszát foglalja magába. Itt is a századfordulón épült eklektikus stílusú polgári lakóházak találhatók. A zóna két műemléket tartalmaz, egy neobarokk, ma könyvtár funkciójú lakóházat és egy neoklasszicista lakóházat. Az övezet kb. egy hektárt foglal el és helyi védettségű.

6. Rehabilitációs javaslatok

6.1. Előzetes rehabilitációs tervek


A történeti városközpont rehabilitációjára 1975-ben, 1977-ben és 1982-ben készült három terv és tanulmány, az akkori Bukaresti Városgazdálkodási Intézet (I.S.L.G.C. Bucureşti) keretében. Ezek a tervek természetesen az akkori időszak irányelvei szerint készültek, és bár nem javasolták a városszerkezet teljes tönkre-tételét, mégis elfogadhatatlan javaslatokat tartalmaznak. Felmérési munkánk a védett övezetek lehatárolására 1990-ben készült, a Sepsiszent-györgyi Tervezőintézeten munkájaként.23 Jelen-leg a bukaresti Urban Proiect tervezőintézetben készül egy részletes rehabilitációs terv.

6.2. A műemléki jelentőségű terü-letekre vonatkozó rehabilitációs javaslatok


Az általános előirások és javaslatok egy része az összes védett övezetre vonatkozik. Így az összes történeti városrészben szükséges a történeti lépték, az utcarendszer, az utcavonalak, a telekrendszer, a beépítési mód és a jellegzetes településszerkezeti elemek megőrzése. Ugyancsak minden zónában szükséges az épületek folyamatos karbantartása, a közművesítés minden területre való kiterjesztése, a gépkocsiforgalom korlátozása. Ugyanakkor minden övezetnek megvannak a sajátságos problémái, így minden területre külön szabályozások kidolgozása szükséges.

6.2.1. Javaslatok a történeti városköz-pont rehabilitációjához


a) A Főtér hagyományos formájának és funkciójának részleges visszaállítása

A történeti városoknak nemcsak tárgyi, táji és építészeti értékei védendők, hanem a szel-lemi értékek és a hagyományok is. Kézdivásár-hely identitásához például szorosan hozzátarto-zik a kézműiparos-kereskedelmi tevékenység, valamint a heti és országos vásárok tartásának többévszázados szokása. Az utóbbi időben az országos vásárok tartásának hagyománya újra-éledőben van a téren, de erre mostani formájában és kiképzésében nem alkalmas.

Hogy a tér mostani funkciója mellett a régit is be tudja tölteni, szükséges:

- A tér közepén elhelyezkedő növényzet csökkentése. Indokolt lenne egy olyan megoldást találni, amely egyensúlyt teremt a régi állapot és a növényzet részleges megtartása között. A mostani magas fák helyett alacsonyabb bokrok és virágágyak szigetszerű elhelyezése javasolt. Ez az elrendezés nem zavarná sem a kereskedelmi tevékeny-séget, sem a homlokzatokra való rálátást.

- A tér régi kőburkolatának a visszaállítása. A most létező, a közlekedési sáv és a par-kosított rész közötti szintkülönbség eltüntetése, egységes burkolatú gyalogoszóna létesítése.

-A forgalom részleges kiiktatása a térről. A körforgalom átalakítása, a nagyforgalmi út el-terelése. Az autók parkolásának a tér északi és déli részére való korlátozása. Parkolóház léte-sítése a központhoz közel, de ezen kívül (az ADY Endre és a Torjai út kereszteződésénél).
 
- Hangulati elemek beiktatása: hagyományos lámpák, kovácsoltvas cégérek, kutak, padok, talán még a vásáros kikiáltó emelvénye is.

b) A főtér homlokzati frontjainak helyre-állításához részletes rendezési terv és szabályo-zások kidolgozása szükséges épületenként. A vezérszinti felmérésen az épületek különböző jelöléseket kaptak történeti-építészeti értékük szerint, ez a meghatározás előzetes információt szolgáltat a tervezőnek a beavatkozás lehetséges mértékét illetően. Bármilyen szintű beavatkozásról is legyen szó, az épület értékétől függetlenül, szükséges a terv műemléki jóváhagyása.

Ezzel egyidőben szabályzatokat kell ki-dolgozni a lehetséges foghíjbeépítések párkány- és tetőgerinc magasságaira, a megengedett, tilos és nem javasolt anyagokra, a homlokzatok szí-nezésére. Az új épületek, a Velencei Karta előírásai szerint mindenképpen kortárs szellemben kell, hogy épüljenek, de anélkül, hogy megzavar-nák az együttes összhangját.

Javasolt a főleg �60�70-es években vágott nagy kirakatok megszüntetése, a régi típusú ablakok, üzletajtók visszaállítása. Ez lehetséges a fennmaradt régi fényképek alapján. Ugyanakkor javasolt a jellegzetes karakterhordozó elemek (tetőformák, anyagok, tagozottság, erkélyek, kovácsoltvas részletek, kapubejárók, nyílászárók, reklámcégérek stb.) alkalmazása az új épületeken, megtartása vagy visszaállítása a meglevőkön. A karakterhordozó elemek felleltározása egy külön tanulmány tárgyát képezheti.

c) A zavaró funkciók kiiktatása a város-központból. Az állattartás, szennyező műhelyek, zajos tevékenységek betiltása.

d) Hasznosítási és helyreállítási javaslatok kidolgozása a nem megfelelő funkciójú, vagy használaton kívül álló épületek számára.

Az épületek, amelyek ezt igénylik, a kö-vetkezők :

- Vörös-ház. Jelenleg használatlan. Ja-vasolt kereskedelmi, lakó vagy adminisztratív funkcióval való helyreállítása.

-  Székely Katonanevelde. Jelenleg rész-ben használatlan, részben raktár. Javasolt a Céhek és Mesterségek Múzeumának az átköl-töztetése az épületbe, a földszinten és a belső udvarban pedig működő kézműiparos műhelyek kialakítása és a termékek árusítása.

-  Múzeum. Visszakapná eredeti funkció-ját, az épületet átvenné a Polgármesteri Hivatal.

- A Szülészet-nőgyógyászat épülete. A kórház egy korszerű épületet igényelne a köz-ponton kívül. Más használat (adminisztratív, lakó) javaslata az épület számára.

- A Szálloda és a Múzeum melletti, a �60-as években épült ház teljes átalakítása, az együttesbe való illesztése.

 - A Polgármesteri Hivatal visszakapná eredeti funkcióját (bank, takarékpénztár).

e) Az udvartereket magába foglaló terület rehabilitációja csak egységes rendezési terv alapján és közösségi összefogással, állami vagy alapítványi segítséggel lenne megoldható. Az itt lakóknak nincsenek erre anyagi lehetőségeik.

Megtartandó és szigorú védelem tárgya :

 - Az udvarterek utcarendszere. Az ud-varterek területe nem képezheti semmiféle tömbösítés tárgyát.

-  A telekrendszer, a történeti lépték. Nem elfogadhatók a több telket is elfoglaló, nagyobb léptékű épületek. Az új épületek kövessék a ré-giek elhelyezési módját a telken és a történeti léptéket.

-  A megjelölt műemlék, műemlékjellegű és városképi értékű épületek.

Javasolt:


- A jellegzetes vonások erősítése, a disz-szonáns elemek kiküszöbölése.

- A sajátságos karakterhordozó elemek (anyagok, tetőformák, tűzfalak, függőfolyósók, díszítő elemek stb.) megtartása és használata az új épületeken is.

- Az új épületek párkány- és tetőgerinc magasságának a régiekhez való illesztése. Rész-letes szabályozások kidolgozása udvarterenként.

- A hagyományos funkciók visszaállítá-sa. A kézműiparos szakmák újraélesztése.

- A gépkocsiforgalom korlátozása (csak az itt lakók számára és az üzletek ellátására).

- Az udvarterek közművesítése, az épü-letek felújítása

6.2.2. Javaslatok a Kovácsszer és a Degécia védett övezeteire.


Mindkét terület problémái azonosak az udvarterekével, csak itt még fokozottabb a ha-gyományos funkcióvesztést követő pusztulás. Ezért a még fennmaradt néhány népi jellegű, zsindelyes faház már csak úgy lenne megmenthető, ha alapítványi vagy tanácsi erővel megvásárolnák és hagyományos funkciójának megfelelően (kézműiparos műhely) vagy muzeális célra állítanák helyre. Az itt épült új lakóházak, főként a Degéciában, zavaró léptékűek és kiképzésűek. Célszerű lenne a még fennmaradt házakat műemlékké nyilvánítani, bár anyagi eszközök hiányában megmentésük így sem biztosított. Az előbbieken kívül a rehabilitációs javaslatok megegyeznek az udvarterek területére vonatkozókkal.

6.2.3. Javaslatok a Vasút és a PETŐFI Sándor utca védett szakaszaira


Ezek a védett övezetek kevesebb problé-mát vetnek fel, mint az előbbiek. Az épületek műszaki állapota jobb, a közművesítés és az útburkolatok is megfelelőek.

Javasolt :


- Az értékes épületek szigorú védelme, műemléki felügyelete.

-  Az új épületek elhelyezése a telken a sajátságos beépítési módot kövesse.

- Az új épületek párkány- és tetőgerinc magasságai ne haladják meg a régi épületekéit.

- A házak homlokzati kiképzése ne legyen disszonáns a meglévő épületekkel szemben és vegyen át karakterhordozó elemeket (de nem az épületek korát megtévesztő módon) a meglévőktől.

6.3. Záradék


Az összes védett övezet és épületegyüt-tes, az egész régi városszövet megőrzéséhez szükséges lenne egy jól működő műemlékvédelmi törvény életbelépése, valamint helyi előírások, szabályozások és részletes rendezési tervek kidolgozása területenként. Nem utolsósorban szükséges lenne az itt élő tulajdonosok anyagi megsegítése és olyan megfelelő szemlélettel rendelkező befektetők keresés akik a műemléki megszorítások ellenére is hajlandók az épülete-ket helyreállítani és rendeltetésüknek megfele-lően használni. Végül, a Történeti Városok Nem-zetközi Kartáját idézve, �a megőrzés csak akkor lehet sikeres, ha az egész város lakossága részt vesz és közreműködik benne, ezért minden eszközzel erre kell ösztönözni, és felkelteni a nemzedékek felelősségtudatát. Soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy a történeti városok és városnegyedek megőrzése elsősorban lakóikra tartozik.�
 

  Függelék 1.


Kézdivásárhely műemlékjegyzéke
(építészeti műemlékek)

1. Kantai barokk műemlékegyüttes24

1a. Római katolikus templom, 1722�1792

1b. Minorita rendház, 1740�1828

1c. Barokk kapu, 1807

3. Kantai gimnázium, 1751, klasszicista

4. Ortodox templom, 1754, a felekezeti iskola épüle-tével, 1838�1845

5. Árvaház (1873 előtt őrnagyi szállás), 19. század ele-je, klasszicista

6. TÚRÓCZI-ház, 1843. Az 1848�49-es szabadságharc alatt ágyúöntő műhely működött az épületben

7. Törvényszék, 18. század közepe, klasszicista

8. Székely Katonanevelde, 1819�1823, klasszicista

9. Kaszinó, könyvtár, nyomda, 19. század eleje, klasz-szicista

10. Állami elemi iskola (jelenleg BOD Péter Líceum), 1896, neoklasszicista

11. Aggmenház (jelenleg gyermekkórház), 1897, eklektikus

12. Takarékpénztár és gőzfürdő, 1872, eklektikus

13. A csizmadia ipartársulat székháza, 19. század eleje, eklektikus

14. A mészáros ipartársulat székháza, 1908, eklektikus

15. Református parókia, 1906, eklektikus

16. Református felekezeti iskola, 1906, eklektikus

17. Vörös-ház, 1834 előtti

18. DÉSY-ház, 1817

19. DAKÓ-ház, 1827

20. GYÖRGYJAKAB-ház, 1836

21. NAGY Jáfet-ház, 1829

22. WERTÁN-ház, 1902

23. Neoklasszicista lakóház a PETŐFI utcában, 1903

24. Neobarokk lakóház a PETŐFI utcában, 1835

25. Ibid., 19. század

26. TÚRÓCZI-család háza, 19. század eleje, udvarház típusú

27. TÖRÖK sörgyára, 1862

28. Malom,1880
Függelék 2.

A védett övezetek határai

 I. Történeti városközpont


Délnyugat: KOSSUTH Lajos utca 3. sz., Iskola utca 1. sz.

Nyugat: Iskola utca

Észak: Mester utca, Ősz utca 15. és 24. sz. , a VÁSÁRHELYI Péter utca 5. sz. és az APAFI Mihály utca 7. számokat összekötő egyenes

Észak: Domb utca

Kelet: KŐRÖSI CSOMA Sándor utca

Dél: A Székely Katonanevelde déli telekhatára, a 32-es Udvartér és a Vasút utca közötti utcafront, KOSSUTH Lajos utca

II. Kovácsszer


Az övezet a Kovácsszer utcát tartalmazza, és a Domb utca egy szakaszát

III. Degécia


Tavasz-utca egy szakasza, 62-es és 63-as udvarterek

IV. PETŐFI Sándor utca a 4�20. és a 7�17. számok közötti szakasz

V. Vasút utca 14�24. és 19�33. számok közötti szakasz

VI. A műemléki jelentőségű területek védőövezete

Északkelet: a Híd utca és a VÁSÁRHELYI Péter utca kereszteződése, VÁSÁRHELYI Péter utca a Rózsa-palló utcáig, Kanta utca 10�23. számok telkeinek ke-leti és északi határai

Északnyugat: NAGY Mózes utca 5�8 sz., Tavasz utca, Rácz utca a 16. számig, a Rácz utca kereszteződése az ADY Endre utcával

Nyugat: ADY Endre utca 3�39. sz., ADY Endre utca kereszteződése a DÓZSA György utcával, DÓZSA György utca a 9. számig. PURCZEL utca. PURCZEL utca kereszteződése a Béke utcával, Béke utca 16�38.

Dél: Béke utca 25. sz., a JÓZSIÁS kert déli telekhatára, Vasút utca 30�37.

Délnyugat: BEM József utca 17�37., Nemere utca 3. sz., 31-es Udvartér 5. sz., Függetlenség utca 10. sz. , BEM József utca 1sz., Tudor VLADIMIRESCU utca 1�14. sz., Tudor VLADIMIRESCU utca 23. sz. a Barompiac utca kereszteződéséig, Barompiac utca 14�18. sz., Híd utca nyugati homlokzati frontja.

Jegyzet

 
1. A történeti Városok Védelmének Nemzetközi Kartája, 2-es pont, Washington,1987

2. Studiu de reabilitare zona centrală Tg. Secuiesc, Proiect I.S.L.G.C. Bucureşti, 1977

3. C.P.J. Covasna, Zone istorice Tg. Secuiesc, Pr. nr. 37/1990

4. TIMON 1733, Cap. XV. Epist. 1

5. ORBÁN 1869, 129. old.

6. SZENTKATOLNAI BAKK 1896, 21. old.

7. SZABÓ K., Székely Oklevéltár, I. köt. 102. old.

8. SZENTKATOLNAI BAKK 1896, 24. old.

9. Idem, 42�43 old.

10. INCZE László, Céhek és céhhagyományok Kézdivásárhelyen, in: SYLVESTER, INCZE 1972, o.n.

11. INCZE 1997, 9. old.

12. CSEREY, INCZE, BINDER 1993�94, Kézdivásárhely I, Háromszék, 1993. szept.

13. KÁLLAY Ferenc, Hist. Ért., 1829, 123. old.

14. INCZE László, i.m., o.n.

15. SZ. BAKK Endre id. JANCSÓ Mózes krónikai jegyzeteiből, in: SYLVESTER, INCZE 1972, o.n.

16. ORBÁN 1869, 101. old.

17. CSEREY, INCZE, BINDER 1993�94, Kézdivásárhely V., Három-szék, 1993. okt. 2.

18. SZ. BAKK Endre leírása alapján

19. VÁMSZER Géza 1977,

20. TREIBNER, Gustav, Burzenland, IV. köt., Brassó, 1929, I. rész 9.

21. SZ. BAKK Endre leírása

22. Uo.

23. C.P.J. Covasna, Zone istorice Tg. Secuiesc, 1990

24. Az együtteshez tartozó, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt, 1740-ben épült kápolnát 1975-ben útbővítés miatt lebontották

Irodalom

 
1. CSEREY Zoltán, INCZE László, BINDER Pál (1993�94): Kézdivásárhely I�VII, Kanta, Kézdioroszfalu, in: Három-szék, 1993�94. évfolyamokban

2. CURINSCHI VORONA, Gheorghe (1968): Restaurarea monumentelor, Bucureşti

3. CURINSCHI VORONA, Gheorghe (1996): Arhitectura, urbanism, restaurare, Bucureşti

4. CHOAY, Francoise (1980): La regle et le modele, Seuil, Paris

5. CHOAY, Francoise (1992): L�allégorie du patrimonie, Seuil, Paris

6. DÁVID Ferenc (1992): A védelem tudományos előkészíté-se, in: Az Egri Nyári Egyetem Előadásai

7. DRĂGUŢ, Vasile (1976): Dicţionar enciclopedic de artă medievală românească, Bucureşti

8. FABINI, Hermann (1983): Baugeschichtliche Entwicklung von Alt-Hermannstadt, Sibiu

9. GRECEANU, Eugenia (1982): Ansamblul urban medieval Piteşti, Bucureşti

10. INCZE László (1995�96): A régi Kézdivásárhely képek-ben, műemlékek, in: Háromszék 1995�96. évfolyamai

11. INCZE László (é.n.): Kézdivásárhely, kézirat

12. INCZE László, SZŐCS Géza, SZABÓ Judit, (1997): Kézdivásárhely, Városkönyv.

13. MÁTÉ Zsolt (1995), Fejezetek a történeti települések ér-tékvédelme című tárgykörből, in: Tusnád, 1992�94, T3, Sepsiszentgyörgy

14. MURÁDIN B. Katalin (1983): Identificarea şi clasarea elementelor de arhitectură tradiţională din judeţul Covas-na, lucrare de doctorat

15. NIEDERMAIER, Paul (é.n.), Tîrgu Secuiesc, dezvoltarea urbanistică a unui tîrg în secolele XIV�XVII., manuscris

16. ORBÁN Balázs (1869): A Székelyföld leirása..., III. kötet, Pest

17. ROMÁN András (1992): A történeti városok kartájának története és tanítása, Eger

18. ROMÁN András (1992a): Új építészet a történeti városokban, Eger

19. SYLVESTER Lajos, INCZE László (1972): Kézdivá-sárhely, Kézdivásárhelyi Múzeum kiadványa

20. SZENTKATOLNAI BAKK Endre (1895): Kézdivásár-hely és az ottani JANCSÓ családok története, Kézdivá-sárhely

21. TIMON Sámuel (schmerhoffi) (1733): Imago Antiquae Hungariae, Kassa

22. TÓTH Zoltán (1992): A rehabilitáció rendezési tervei, Eger

23. VÁMSZER Géza (1977): Az udvartér � Kézdivásárhely régi települési formája, in: Életforma és anyagi műveltség, Kriterion, Bukarest

24. VOSAHLIK, Ales (1992): A város különösen védendő értékei, Eger

ACTA - 1998 (A Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum
és az Erdővidéki Múzeum Évkönyve)

 

 

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |