2019. február 17. vasárnap, Ma Donát napja van. Ez az év 48. napja. Holnap Bernadett napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta 1997 arrow Acta 1997 - Művelődéstörténet arrow Egy elfelejtett polihisztor:dr. BARDOCZ Lajos
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




Egy elfelejtett polihisztor:dr. BARDOCZ Lajos PDF Nyomtatás E-mail

(Kivonat)

BARDOCZ Lajos 1832. augusztus 9-én született a ma Kézdivásárhelyhez tartozó Szászfaluban, Háromszéken. 2 könyvével és közel 100 írásával jelentősen hozzájárult a természettudományok és a technikatörténet ismereteinek terjesztéséhez - az első magyar technikatörténeti mű megalkotója. A dolgozat áttekinti BARDOCZ Lajos életútját és munkásságát, célja az, hogy felhívja a figyelmet a magyar tudománytörténet elfelejtett személyiségére. A kézdivásárhelyi származású szerző, az Országos Műszaki Múzeum könyvtárosa korábban is közölt háromszéki vonatkozású tanulmányokat, így a sepsiszentgyörgyi múzeumalapító technikatörténész LÓSY-SCHMIDT Edéről: LÓSY-SCHMIDT Ede (1879-1948). Újabb adatok LÓSY-SCHMIDT Ede életéről, munkásságáról és a kassai Országos Magyar Műszaki Múzeumról (Technikatörténeti Szemle XX. 1993 Bp.) Közbenjárására 1995 tavaszán LÓSY-SCHMIDT Ede emléktáblát lepleztek le a Műszaki Múzeum első budapesti épületén (K.Á.)

Ha valaki feltenné a kérdést, ki írt magyar nyelven könyvet találmányokról, felfedezésekről a 19. században? – a technikatörténet iránt érdeklődők feltehetően FRECSKAY János: Találmányok könyvét említenék. BARDOCZ Lajos neve kevésbé ismert a mai technikatörténészek előtt, noha őt illeti az elsőség. Erdélyben, szűk szakmai körben már ismerősebben cseng a neve, mert az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság 1993. októberében tudománytörténeti pályadíjat alapított. E pályadíj SALLÓ Ervin temesvári műegyetemi tanár kezdeményezésére született, melyhez jelentős anyagi támogatást ajánlott fel, és amelyhez mások is csatlakoztak. A pályadíjat KÓNYA Ádám, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója javaslatára BARDOCZ Lajosról nevezték el.

Nagy könyvtáraink őrzik BARDOCZnak két akadémiai pályadíjat nyert művét. A Magyar Életrajzi Lexikon közli biográfiáját, igaz, halálozásának événél kérdőjel áll. Őt ábrázoló kép mindezideig nem került elő. 1832. augusztus 9-én született Szászfaluban, Háromszék vármegyében. Szülei a község megbecsült lakói voltak. BARDOCZ az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumi tanulmányait Kantában, Kézdivásárhelyen, a minoritáknál kezdte meg. 1849-ben az oktatás szünetelése, majd a gimnázium megszűnése miatt egy évi várakozás után a hatodik osztály vizsgáit magánúton tette le. A tehetséges és szorgalmas fiú taníttatását megözvegyült édesanyja szűkös anyagi helyzetük miatt vállalni már nem tudta. Ezért ő az anyai kívánságnak engedve elfogadta, hogy papi pályára lépjen. 1851-ben Nyírbátorba indult a rend képezdéjébe, de útközben szándékát megváltoztatta, és Kolozsváron maradt. A kegyes tanító rendiek gimnáziumában sikeres érettségi vizsgát tett. Rossz egészségi állapota miatt visszament szülőfalujába, s csak félévi ápolás után gondolhatott arra, hogy Pesten, egyetemen folytathassa tanulmányait. Az utazás költségeire sem volt fedezete, így először Brassóban a földadó-kataszter felügyelőségén dolgozott, hogy a kezdeti időre megélhetését biztosítani tudja. Pesten két év múlva szerezte meg az ügyvédi oklevelet. Az ELTE Levéltárában a "Manuale graduandorum Juris seu Protocollum Examinum rigorosorum" c. könyv II. kötetében található BARDOCZ szigorlati jegyzőkönyvei szerint első szigorlatát 1858. december 3-án tette le, jogtudorrá (mai kifejezéssel élve jogi doktorrá) 1859. december 18-án avatták.

Pestről Pozsonyba került, ahol SAMARJAY Károly ügyvédi irodájában dolgozott. Főnöke az irodalommal is foglalkozott, verseket írt, de jelentősek nyelvkönyvei is. Ezzel egyidőben SZINNYEI József, a később híressé vált bibliográfus szintén ott volt alkalmazásban. Valószínűleg az ő kettőjük hatása is érvényesülhetett, mert ettől az időtől kezdve jelentek meg BARDOCZnak első közleményei a Vasárnapi Újságban.

Újabb két év múlva érte el tulajdonképpeni életcélját, 1863-ban a kassai jogakadémia magyar történelem és statisztika tanszékére kapott tanári kinevezést. Egészségi állapotának romlása miatt 1865-ben feladni kényszerült tanári pályáját, és visszavonult szülőföldjére. Az Akadémia Kézirattárában sikerült rábukkannom egy levélre, melyben EÖTVÖS Józseftől támogatást kért. A mellékletként csatolt 1867 októberi keltezésű háromszéki orvos igazolása szerint “tüdőszűrődésben”, tüdőbajban szenvedett. 1885-ben a bibliográfus SZINNYEI Józsefhez küldött levelében – ugyancsak az Akadémia Kézirattárában található – sanyarú helyzetéről a következőket írja: “Ezelőtt annyira bolondja voltam a könyveknek, hogy egész anyagi tehetségemet, minden nélkülözhető garasomat azok vételére áldoztam: most oda változott sorsom, hogy kényszerülve vagyok könyvtáramat eladni, elvesztegetni."

Életének utolsó szakaszában többször folyamodott segélyekért. Szülőföldjén hunyt el. Halálának pontos időpontját az Országos Széchényi Könyvtár Aprónyomtatvány Tárában őrzött gyászjelentésből tudtam meg. E dátum: 1898. szeptember 27.

Irodalmi munkásságát a már említett Vasárnapi Újságban kezdte el. E folyóiratnak 11 éven keresztül (1861-1872) volt szerzője. Folytatásos közleményekben számolt be többek között az üstökösökről, az üvegről, a kenyérgyárakról és még sok másról.

De a mindennapi élethez gyakorlati tanácsokkal is szolgált: pl. a fogak és haj ápolásához, vagy a főzelék és a gyümölcs eltartására is hasznos információkat adott. Tájékoztatott a tej hamisításáról. "A titkos szerek” c. cikkben felhívta a figyelmet a drága kozmetikumok és egyes gyógyító készítmények gyakran félrevezető hirdetéseire.

A Vasárnapi Újságon kívül közleményei jelentek meg: a Magyar Ember Könyvtára sorozatban, a Falusi Gazdában, Az Ország Tükrében, a Hazánk s a Külföld c. folyóiratban és a Magyar Néplapban is.

Két nagylélegzetű munkájának nyomtatásban történő megjelenését a Magyar Hölgyek alapítványa tette lehetővé. A Magyar Hölgyek alapítványáról az Akadémiai Értesítő 1859-es évfolyamában olvashatunk először. BALOGH Pál rendes tag több lelkes magyar hölgy részéről díjalapítványt nyújtott be tudományos kézikönyvek írására. Az alapítók között szerepel pl. gróf ANDRÁSSY Gyuláné, herceg ODESCALCHI Gyuláné, továbbá BATTHYÁNY Lajos özvegye és BALOGH Melanie költőnő is. Az alapítók szándéka szerint a cél: az Akadémia tekintélyének emelése, a tudomány és az irodalom haladásának elősegítése s a hazai nyelv művelésének előmozdítása. Az eredeti elgondolás szerint csak az Akadémia tagjai pályázhattak volna, azonban az alapítvány megvitatása és véleményezése után e kitételt módosították, így bárki benyújthatott pályázatot.

BARDOCZ Lajos az 1863-as kiírásra küldte el kéziratát, s a pályázatot ő nyerte meg.

A mű könyv formájában 130 éve, 1865-ben látott napvilágot a Tudományok Csarnoka sorozat V. köteteként. Címe: “A felfedezések és találmányok története. Különös tekintettel a gőz és villanyosság alkalmazására és a fényképírás kifejtésére", 57 fametszetes illusztrációval.

A pályázathoz 13 különböző német nyelvű könyvet, illetve folyóiratot használt fel, – ami valójában 1773-tól 1862-ig bezárólag több, mint 400 kötetet jelent.

A mű stílusát a szerző így jellemzi: “Az előadásban azon voltam, hogy a nehezebb tárgyakat is úgy állítsam elő, hogy azokat olyanok is megérthessék, kik a szükséges előismeretek birtokában nincsenek.” A valóban nagyon érdekes és olvasmányos könyv 23 fejezetre tagolódik. A mű részletes ismertetésére e helyen lehetőség nincsen, de a tartalomjegyzéket mellékelem a gazdag tematika bemutatására (l. Függelék), a technikatörténet iránt érdeklődők közül bizonyára mindenki talál benne őt érdeklő témát.

A szerző leírja a találmányok születését, majd azok tökéletesítését s elterjedésük gyorsaságát, illetve akadályait. Háttérként megismerhetjük az adott kor természettudományos eredményeit, mint pl. azt, hogy az első igazi ösztönzést a mesterséges világítás javítására a vegytan szolgáltatta. LAVOISIER égéselméletének megismerése után vált világossá, hogy a vastag és tömött lámpabél akadályozza az égést. De a szerző megjegyzése szerint “A mint a baj megismertetett, a segítség a bajon azonnal bekövetkezett.” – Valóban, a svájci ARGAND Londonban 1783-ban feltalálja az üres vagy cső alakú lámpabelet, melyhez a levegő könnyen hozzájut, így az égés tökéletesebbé válik.

Vagy, – szintén a mesterséges világítás történeténél – megláthatjuk azt is, hogy egy találmány miként járult hozzá emberek életének megőrzéséhez, mint DAVY biztonsági lámpájának használata hogyan mentett meg bányászokat a sújtólégrobbanástól.

Néha a véletlen vagy a kényszer is hozzásegített egy-egy jelentős felfedezéshez: ez történt a 17. sz. elején a német BÖTTGERrel is, aki elhíresztelte magáról, hogy ért az aranycsinálás mesterségéhez. Drezdában sikerült a szász választófejedelmet rábeszélnie, hogy kísérleteit támogassa. Ám amikor már jelentős összegeket kicsalt a választófejedelemtől, s eredmény még mindig nem mutatkozott, a fejedelem félve szökésétől Königstein várába záratta. Itt raboskodott 6 évig. Ha aranyat nem is tudott előállítani, hoszszú kísérletezés után bekövetkezett a szerencsés véletlen: a porcelán európai felfedezése.

BARDOCZ a történeti részekben gyakran utal a találmány elnevezésének eredetére, amennyiben az ismert. Talán ma már nem is gondolunk arra, vagy talán nem is tudjuk, hogy a fegyverek esetében a szurony, a bajonett, egy Bayonne dél-francia város nevéből származik, vagy a kanócos puska, a muskéta egy olaszországi majorról, MOSCHETTÁról lett elnevezve.

Hatalmas tudásanyagot, klasszikus műveltséget takar a sokszorosító eljárások ismertetése, ehhez kapcsolódóan a papír előállítási módjainak bemutatása is. A papír jelentőségét így méltatja a szerző: “A papír története az emberiség története. Papiros nélkül a könyvnyomdászat megmérhetetlen uralma csak nagyon korlátozott volna. Európa azon nagyszerű miveltsége, melyet e világrész tudományában, művészetében és iparában bámulunk, a papiros nélkül alig léteznék: mert a papiros azon első telegraf, mely által a föld népei könnyen összekapcsolhatják magokat, gondolataikat és találmányaikat egymással kicserélhetik. [...] A papiros tette lehetségessé, hogy ezrenként repülnek az újságok, a napi események hirmondói a világ minden szögleteibe, és ezrenként vándorolnak a könyvek egyik kézből a másikba, melyekből egypár forintért megbecsülhetetlen kincsek birtokába juthatunk."

Könyve erényei mellett azonban meg kell jegyezni azt is, hogy kortársai minden bizonnyal örömmel olvastak volna a magyarországi eredményekről is, mint pl. arról, hogy a Nemzeti Színházat már 1837-ben gázvilágítással szerelték fel, s az első gázgyár Pesten 1856-ban készült el, vagy az első hazai porcelángyárról, – s még sorolhatnánk. De e hiányosság a hatalmas témának és a szűkre szabott kereteknek tudható be, amit egyébként is túllépett.

BARDOCZ Lajos második kiemelkedő munkája “A mechanika alapvonalai”. Ezt szintén a Magyar Hölgyek Alapítványa pályázatára küldte be 1867-ben. Ezzel a művével is díjnyertes lett. Jeligéje a következő: “Minden, mit a föld és égen látunk a mechanika törvényei uralma alatt áll, a porszem nem kicsiny, a világ-mindenség nem nagy arra, hogy ezen törvények működésének alá ne legyen vetve.” A bírálat szerint: “Mert [...] ámbár inkább physikai mint erőműtani szellemben van tartva, de alapos, ábrái jók, nyelve egyszerű, szabatos és jó magyar, olvasása inkább élvezet mint fáradság, s így, noha nem eredeti, hanem a szerző által megnevezett idegen munkákból van átdolgozva, a Magyar Hölgyek alapítványának szellemében alkalmas a köz értelmesség előmozdítására.”

Nyomtatásban 1874-ben jelent meg 350 oldalon, 225 fametszettel.

A könyv érdeme, hogy a mechanika tudománya tételeinek alkalmazását a gyakorlati technika tárgyaival, működésével mutatja be, és így az elvont tételek a nem magasan képzett szakember számára is azonnal szemléletessé válnak. Így pl. “A mérő testek mozgása” c. fejezetben a mozgás mechanikai szabályai mellett az ingaóra működését is megismerhetjük. “A folyadékok mozgása” c. fejezetben részletesen tárgyalja a "függélyes vízkerekek”, a “vízszintes vízkerekek”, a “viszhatási kerék” vagyis (a SEGNER-kerék), továbbá a csavarturbinák működését. Így tesz eleget a könyv “előszavában” leírt célkitűzésnek: “Czélja e munkának az, hogy a mechanika alapvonalaival minél tágabb körben és könnyebb uton ismertesse meg a magyar olvasó közönséget. E czélt az által igyekeztem megközeliteni, hogy lehetőkép mellőzve a nálunk csak nagyon korlátolt számu közönségre számitható és csak terjedelmesebb munkába való mathematikai fejtegetéseket és bizonyitásokat, a felállitott törvények igazságát gyakorlatilag, kisérletek által igyekeztem bemutatni s a természet és mindennapi élet tüneményeivel felvilágositani: a nélkül azonban, hogy ez az alaposságnak rovására történnék."

ACTA - 1997 (A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve)

 

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |