2019. augusztus 26. hétfő, Ma Izsó napja van. Ez az év 238. napja. Holnap Gáspár napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta Siculica 2005/1 arrow Természettudomány arrow A fehér fagyöngy (Viscum album) elterjedésének vizsgálata a kolozsvári botanikus kertben
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




A fehér fagyöngy (Viscum album) elterjedésének vizsgálata a kolozsvári botanikus kertben PDF Nyomtatás E-mail
Írta: BALÁZS Enikő, MÁTHÉ István, SIMÓ Gabriella   

(Kivonat)
A kolozsvári ”Alexandru Borza” Botanikus Kert fehér fagyöngy populációjának elterjedését vizsgáltuk 2003 márciusában és áprilisában. A botanikus kert térképére 30x30 méteres négyzetrácsot helyeztünk, majd rétegzett random mintavétellel mértük fel a fagyöngy populáció elterjedését.
A felmérés során teszteltük a fagyöngyök száma illetve a gazdafaj mérete közötti összefüggéseket, valamint a fagyöngyök elterjedésének gazdafajtól való függését.
A vizsgált területen 8 különböző gazdafaj 24 egyedén összesen 766 fagyöngyöt számoltunk meg. A fa törzsének átmérője és a fán található fagyöngyök száma között a Spearman féle rangkorreláció, valamint a regresszió analízis szoros kapcsolatot mutatott. Ugyanakkor nem találtunk összefüggést a fák ágának vastagsága és a fagyöngyméret között, illetve a törzsátmérő és a fagyöngyméret között.
Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a botanikus kertben megtelepedett fagyöngyök mozaikszerű elrendeződést mutatnak a gazdafajok elterjedéséből adódóan.

 Bevezetés

A kolozsvári botanikus kert fagyöngy populációjának elterjedéséről még nem készült felmérés. Megfigyeléseink szerint ezen a területen a fehér fagyöngy néhol tömegesen, míg más helyeken kis számban vagy egyáltalán nem fordul elő. Vizsgálatunk során arra kerestük a választ, hogy a gazdafajok elterjedése, vagy a gazdafajok mérete befolyásolja-e ezt az elterjedést illetve, hogy a fagyöngyök mérete változik-e a gazdafák törzsátmérőjével, vagy a fák ágának vastagságával.
A fehér fagyöngy (Viscum album), a fagyöngyfélék családjába (Fam. Viscaceae) tartozik, amelyet újabban elkülönítenek a Loranthaceae családtól (BARLOW, 1991; APARICIO, 1995; DÁNOS, 2002). Népiesen hívják még: fakínnak, gyöngybuckónak, gyimbornak, boszorkánylábnak, madárlépnek, enyvesbogyónak, kecskerágónak (BORZA, 1968; BERNÁTH, 2000; SZABÓ, 1976). Különböző fák ágain élő, hemiparazita (félparazita), kétlaki örökzöld növény. Mivel nem rendelkezik gyökerekkel, hausztóriumokat növeszt a gazdanövény fatestébe, és ezek által szívja a faedényrendszerben keringő vizet és ásványi anyagokat. Ugyanakkor, szárával és leveleivel asszimilál is. Ha a gazdafát kivágják, a fagyöngy is elpusztul (HAWKSWORTH & WIENS, 1996).
Szára fás, hengeres, barnás vagy sárgászöld színű, ízekre tagolt, álvillásan többszörösen elágazik. Vastag, kopasz, zöldessárga levelei 4-6 cm hosszúak, keskeny-oválisak, ép szélűek. Egyivarú sárgás virágai csúcsállóak, az elágazások közeiben csoportosan helyezkednek el. Termése bogyószerű fehér áltermés, amely a gazdanövénytől, illetve alfajtól függően eltérő nagyságú. A termések csoportosan helyezkednek el az elágazásokban (BAUER, 2000; CSŰRŐS, 1990). Március-májusban virágzik, termése az ember számára mérgező, elterjesztésében a madaraknak van nagy szerepük, főleg a rigók terjesztik (BERNÁTH, 2000). A madarakon kívül megfigyelhető a szél, és a rovarok általi diszperzió is. A V. album esetében a szél általi terjedés nagyobb mértékben megfigyelhető, mint a rovarok általi diszperzió (APARICIO, 1995).
A fagyöngy nem okoz jelentős károkat, bár a vízhiány miatt lombhullás, az ágak meggörbülése és a fatest minőségének romlása figyelhető meg (BOLLINGER et al. 1998).
A fehér fagyöngynél különböző változatokat, rasszokat különítenek el, a gazdanövény típusa szerint. Így a lombhullató fákon találhatókat lombos fagyöngynek (V. album ssp. album), míg a fenyőféléken megtelepedőket fenyőfagyöngynek hívják (V. album ssp. abietis) (TERPÓ, 1987).
A fehér fagyöngy mérsékelt övi, eurázsiai flóraelem. Általános elterjedése: Európa, Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, Japán, Észak-Afrika, Dél-Skandinávia, sőt megtalálható Észak-Amerikában is. Előszeretettel nő parkokban, utak menti fákon, templomkertekben (NORTON, 1999; BECKER, 1986; BERNÁTH, 2000).
Romániában a fehér fagyöngy főként a következő gazdafajokon jelenhet meg: Populus alba, P. nigra, P. tremula, P. canadensis, Salix alba, S. fragilis, S. pentandra, S. viminalis, Betula verrucosa, Alnus glutinosa, A. incana, Fagus silvatica, Castanea sativa, Quercus cerris, Q. robur, Q. petraea, Q. pedunculiflora, Q. pubescens, Cettis australis, Ulmus campestris, U. montana, Loranthus europaeus, Pirus communis, Malus silvestris, M. domestica, Sorbus aucuparia, Prunus spinosa, P. insititia, P. domestica, Cerasus avicum, C. vulgaris, Acer campestre, A. platanoides, A. pseudoplatanus, A. tataricum, Aesculus hippocastanum, Tilia tomentosa, T. cordata, T. plathyphyllos, Rhamnus catharctica, Fraxinus excelsior, F. ornus, ritkán megjelenik az Abies alba, Pinus silvestris, P. nigra és a Picea excelsa fajokon is (SĂVULESCU, 1952).
 A fagyöngyöt gyakran alkalmazzák a gyógyászatban. Drogként főleg a növény vékonyabb leveles ágai szolgálnak (Visci lignum et fructus), amelyeket lombfakadásig kell gyűjteni. Főként vérnyomáscsökkentőként, de rákellenes kezelésekben is alkalmazzák. Hatóanyagai a viszkotoxin, kolin, acetil-kolin, propionilkolin, aromás aminosavak (BAUER, 2000; CSŰRŐS, 1990; RÁCZ et al. 1970; BERNÁTH, 2000).
Vizsgálataink kezdetén négy hipotézist állítottunk fel. Első hipotézisünk szerint a fehér fagyöngy elterjedését meghatározza a lehetséges gazdafajok elterjedése.
Második hipotézisünk az, hogy a fagyöngy elterjedését meghatározza a gazdafaj törzsátmérője, vagyis a nagyobb törzsátmérőjű fákon több fagyöngy várható.
Harmadik hipotézisünk: a fagyöngyök mérete nő a fák törzsátmérőjének növekedésével.
Negyedik hipotézisünk: a fagyöngyök mérete változik a fák ágának vastagságával. Azt feltételeztük, hogy a nagyobb vastagságú ágakon nagyobb méretű fagyöngyök lesznek.

Anyagok és módszerek


Megfigyeléseinket a kolozsvári „Alexandru Borza” Botanikus Kertben végeztük, 2003 márciusában és áprilisában. A botanikus kert térképére 30x30 méteres négyzetrácsot helyeztünk (1. térkép), majd bejártuk az egész kertet és bejelöltük a térképen azokat a négyzeteket, ahol fagyöngyöt találtunk. A fagyöngyös négyzeteket a becsült fagyöngyszám alapján három csoportba soroltuk: kevés (1-10 drb.), sok (10-50 drb.), és nagyon sok (50-nél több) fagyöngy.
Rétegzett random mintavételezést alkalmaztunk azoknak a négyzeteknek a kiválasztására, ahol megszámoltuk a fagyöngyöket. Azokat a négyzeteket, amelyekben nem találtunk fagyöngyöt, nem vettük figyelembe a randomizálás során.
A vizsgált négyzetekben távcsővel megszámoltuk a fagyöngy egyedeket, megállapítottuk ezek méretét, valamint azt, hogy milyen vastagságú ágakon helyezkednek el. A fagyöngyöket három méretcsoportba osztottuk: kis (átmérő 15 cm alatt), közepes (átmérő 15-30 cm) és nagy (sűrű elágazás, a fagyöngy átmérője 30 cm fölött)-. Az ágakat vastagságuk szerint két csoportba soroltuk: vékony (5 cm-nél kisebb átmérőjű), vastag (5 cm-nél nagyobb átmérő). Ezen kívül feljegyeztük a gazdafajokat és ezek törzsátmérőjét. A gazdafajok határozásához SIMON (1992) és COOMBES (1993) határozókönyvét használtuk.
Az adatok feldolgozása során Kolmogorov-Szmirnov tesztet használtunk, a normál eloszlás vizsgálatára. Spearman féle rangkorrelációt alkalmaztunk a fák törzsének átmérője és a fán található fagyöngyök száma közötti összefüggés megállapítására, a fák ágának vastagsága és fagyöngyméret közötti, valamint a törzsátmérő és fagyöngyméret közötti kapcsolat vizsgálatára.
Regresszió analízist használtunk abban az esetben, amikor adataink normál eloszlást mutattak.
A statisztikai elemzéseket a Statistica programmal végeztük.

Eredmények

A botanikus kertben összesen 21 négyzetben találtunk fagyöngyöt, ebből 9 négyzetben volt kevés, 6-6 négyzetben volt sok, illetve nagyon sok fagyöngy. A rétegzett mintavétel alapján 10 négyzetet (4-3-3) választottunk ki a fagyöngyök vizsgálatára (1. táblázat).
A négyzetrácsos térképen a fagyöngyöt tartalmazó négyzetek

1. Táblázat: A négyzetrácsos térképen a fagyöngyöket tartalmazó négyzetek (* - a vizsgált négyzetek).

Image

A vizsgált területen 8 különböző gazdafaj 24 egyedén összesen 766 fagyöngyöt számoltunk meg. Főként kőris-, alma- és juharfákon találtunk fagyöngyöket, amelyek közül a kőrisfákon voltak a legnagyobb számban (2. táblázat).

2. táblázat:
Gazdafajok, törzsátmérő és a fagyöngyök száma.
A táblázat második oszlopában feltüntettük a vizsgált négyzetet (pl. H4), illetve a benne található fagyöngyös fa sorszámát (pl. H4/1).

Image 

A fagyöngy méretcsoportokat és a gazdafaj ágvastagságát figyelembe véve, a  Kolmogorov-Szmirnov teszttel adataink nem mutattak normál eloszlást (p<0,01; n=766), így a statisztikai feldolgozás során a Spearman féle rangkorrelációt alkalmaztuk.
A fa törzsének átmérője és a fán található fagyöngyök száma között a Spearman féle rangkorreláció pozitív összefüggést mutatott [R= 0,52; p=0,008; t(n-2)=2,86] (1. ábra). Ugyanakkor negatív összefüggést találtunk a fák ágának vastagsága és a fagyöngyméret között [R= -0,24; p=0,00; t(n-2)= -6,99], valamint a törzsátmérő és a fagyöngyméret között [R= -0.002; p=0.95; t(n-2)= -0.06].
A fagyöngy méretcsoportokat illetve az ágvastagságokat figyelmen kívül hagyva, csak a gazdafajok törzsátmérőjével illetve a rajtuk levő fagyöngyökkel számolva, az adatok normál eloszlást mutattak. Ebben az esetben a regresszió analízis szoros kapcsolatot mutatott a törzsátmérő és fagyöngyszám között (R=0,706; b=1,12; p=0,0001) (1. ábra).

Image 

1. ábra. A fák törzsének átmérője és a fagyöngyök száma közötti összefüggés



Következtetések

Vizsgálataink kezdetén felállított négy hipotézis közül az első kettő igaznak bizonyult.
A fehér fagyöngy elterjedését a lehetséges gazdafajok elterjedése illetve a gazdafaj törzsátmérője egyaránt befolyásolja. A fagyöngyök főként a puhafákat kedvelik, mert szívógyökerei azoknak a testébe tudnak könnyebben behatolni (CALDER & BERNHARDT, 1983; BERNÁTH, 2000). Ez beigazolódott a kolozsvári botanikus kertben is, ahol a legnagyobb számban kőris, alma és juharfákon találtunk fagyöngyöket (2. táblázat), tehát a hemiparaziták elterjedése követi a kertben előforduló puhafák elterjedését. Kaliforniában is megfigyelték, hogy az egyre nagyobb teret hódító fehér fagyöngy leggyakoribb gazdafajai az Acer, Alnus, Malus, Populus, Prunus, Robinia, Salix, Betula, Crataegus, és az Ulmus fajok (HAWKSWORTH & SCHARPF, 1986).
A gazdafaj preferenciával (YAN, 1990; MCCARTNEY et al. 1973) magyarázható, hogy vannak olyan négyzetek, amelyekben nem, vagy csak nagyon kevés fagyöngy fordul elő, illetve olyan négyzetek, ahol a fagyöngyök száma magas, habár a botanikus kertben a fák elterjedése többé-kevésbe egyenletes.
A második, szintén igaznak bizonyult hipotézis alapján elmondható, hogy minél nagyobb a fa átmérője annál több fagyöngy található rajta (1. ábra), ami összefügg a fa korával, minél idősebb egy fa annál több hemiparazita telepszik meg rajta (HAWKSWORTH & SCHARPF, 1986).
Harmadik és negyedik hipotézisünk, amelyek szerint a fagyöngyök mérete nő a fák törzsátmérőjének növekedésével, illetve, hogy a fagyöngyök mérete változik a fák ágának vastagságával, a statisztikai feldolgozás során nem bizonyult igaznak. Eredményeink alapján az ágvastagság és a fák törzsének átmérője nem befolyásolta a fagyöngyök méretét, pedig minél idősebb egy fa annál nagyobb a fagyöngy megtelepedésének esélye, és minél korábban tud egy fagyöngy megtelepedni, annál nagyobbra nőhet. Negatív eredményünk valószínű a terjesztő madarak mozgásával magyarázható (ID®OJTIĆ 2003; SCHARPF & MCCARTNEY 1975), amelyek gyakran egy másik fagyöngy szomszédságában ragasztják a magvakat az ágak kérgéhez, ahol azok napfény és optimális hőmérséklet hatására csirázásnak indulnak (BERNÁTH, 2000), így lehetséges az, hogy egy nagy méretű fagyöngy mellett sok kis méretű fagyöngy található.
Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a botanikus kerti fagyöngy populáció mozaikszerű elterjedést mutat, voltak olyan négyzetek, ahol nem volt fagyöngy, ugyanis nem volt megfelelő gazdafaj. A mozaikszerű elterjedés a gazdafajok elterjedésével, a helyi környezeti tényezőkkel, valamint a magterjesztők mozgásával, széljárással magyarázható (ID®OJTIĆ, 2003; SCHARPF & MCCARTNEY, 1975; JEFFREE & JEFFREE, 1996.).

Image

1. térkép. A Kolozsvári Botanikus Kert térképe 30x30 méteres négyzetráccsal.

Irodalomjegyzék

APARICIO, A. (1995): Reproductive Biology of Viscum cruciatum (Viscaceae) in Southern Spain. Int. J. Plant Sci. 156(1), pp. 42-49.
BARLOW, B. A. (1991): Provisional key to the genera of Loranthaceae and Viscaceae of the Flora Malesiana region. Flora Malesiana Bull. 10. pp. 335-338.
BAUER, P. (2000): Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Magyar Könyvklub. Budapest.
BECKER, H. (1986): Botany of European Mistletoe (Viscum album L.). Oncology 43: suppl. 1, pp. 2-7
BERNÁTH, J. (2000): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda kiadó. Budapest.
BOLLINGER, ERBEN, GRAU, HEUBL (1998): Cserjék. Természetkalauz sorozat. Magyar könyvklub.
BORZA, A. (1968): Dicţionar etnobotanic. Ed. acad., Bucureşti.
CALDER, D. M., BERNHARDT, P.(1983): The Biology of Mistletoes. Academic Press. New York. 348 pp.
COOMBES, A. J. (1993): Fák. Határozó kézikönyvek sorozat. Panem és Grafo Kft. pp. 320
CSŰRŐS, L. (1990): Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok. Tudományos kiadó. Bukarest.
DÁNOS, B. (2002): Farmakobotanika A gyógynövénytan alapjai. Argumentum, Budapest.
HAWKSWORTH, F. G., SCHARPF, R. F. (1986): Spread of European mistletoe (Viscum album) in California. U.S.A. European Journal of Forest Pathology 16. pp. 1-5.
HAWKSWORTH, F. G, SCHARPF, R. F., MAROSY, M. (1991): European mistletoe continues to spread in Sonoma County. California Agriculture 45. pp. 39-40.
HAWKSWORTH, F.G., WIENS, D. (1996): USDA Forest Service Agricultural Handbook 709.
 ID®OJTIĆ, M. (2003): Hosts And Distribution Of The White Berried Mistletoe (Viscum Album L.     Ssp. Album). In Croatia. Sumarski List 9-10.
JEFFREE, C. E., JEFFREE, E. P. (1996): Redistribution of the potential geographical ranges of Mistletoe and Colorado Beetle in Europe in response to the temperature component of climate change. Functional Ecology 10, pp. 562-577.
NORTON, D., STAFFORD, S. M., (1999): Why might roadside mulgas be better mistletoe hosts? Austral Ecology 24 Issue 3 pp. 193.
MAY, D. S. (1971): The role of populational differentation in nexperimental Infection of Prosopis by Phoradendron. Amer J. of botany 58(10) pp. 921-931
MCCARTNEY, W. O., SCHARPF, R. F., HAWKSWORTH, F. G. (1973): Additional hosts of Viscum album, European mistletoe in California. Plant Disease Reporter 57:904.
RÁCZ, G., LAZA, H., COICIU, E. (1970):. Plante medicinale si aromatice. Ed. Ceres, Bucureşti.
RAŢIU, O., MICLE, F. (1978): Grădina botanică. Cluj-Napoca.
SCHARPF, R. F., Mccartney, W. O. (1975): Viscum album in California -Its introduction, establishment and spread. Plant Disease Reporter 59. pp. 257-262
SĂVULESCU, N. (1952): Flora R.P.R. vol. I, Editura Academiei.
SIMON, T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest,  pp. 892
SZABÓ, A., PÉNTEK, J. (1976): Ezerjófű, Etnobotanikai útmutató. Kriterion, Bukarest.
TERPÓ, A. (1987): Növényrendszertan az ökonómbotanikában. Mezőgazda kiadó. Budapest.
YAN, Z. (1990): Factors affecting host specificity of two mistletoe species, Amyema preissii and Lysiana exocarpi (Loranthaceae), in a semi-arid environment. Flinders University of S. Australia. 247 pp.

 

Rezumat: În  martie-aprilie 2003 a fost cercetat distribuţia populaţiei de vâsc (Viscum album) în Grădina Botanică Alexandru Borza din Cluj-Napoca. Pe hatra grădinii botanice am plasat un grid de 30x30 de metri. Pătratele studiate au fost alese după un eşentionaj aleatoriu stratificat.
S-a studiat cu metode statistice corelaţia dintre numărul vâscurilor şi mărimea speciei de gazdă, respectiv relaţia dintre distribuţia vâscurilor şi distribuţia speciilor de gazdă.
S-a numărat în total 766 de vâsc, pe 8 specii de gazdă (24 indivizi). Corelaţia Sperman şi analiza de regresie a arătat o relaţie strânsă între diametrul trunchiul arborilor şi numărul vâscurilor. Nu am găsit însă corelaţie între diametrul crengii şi numărul vâscurilor, respectiv între diametrul trunchiurilor şi mărimea vâscurilor.
În concluzie putem afirma că distribuţia vâscurilor din grădina botanică arată o distribuţie mozaicată şi depinde de distribuţia speciilor de gazdă.

Abstract: We analysed distribution of Viscum album from Cluj-Napoca’s botanical garden between March and April, 2003. We proiected an 30x30 square lattice on the botanical garden’s map and used startified random sampling. We tested the relation between number of mistletoes and the mesaure of hosts, and the relation between distribution of mistletoes and distribution of hosts.
We numbered in total 766 Viscum on 24 trees (8 host species). Spearman corelation and regresion analysis showed positive corelation between the diameter of hosts’ trunk and the  number of mistletoes. No significant corelation was observed between the diameter of hosts and measure of mistletoes, and between the diameter of bough and measure of mistletoes.
In conclusion we can say that distribution of mistletoes in botanical garden is mosaical and it depend on the distribution of host species.

 

ACTA Siculica 2005/1 (a Délkeleti Intézet és a Digital Studio periodikája)



 

 

 
< Előző
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |