2019. augusztus 26. hétfő, Ma Izsó napja van. Ez az év 238. napja. Holnap Gáspár napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta Siculica 2005/1 arrow Természettudomány arrow A Vargyas-völgy (Hargita megye) bükkösének futóbogár faunája (Coleoptera: Carabidae) - Carabids of a beech forest in the Vargyas valley (Hargita County, Romania)
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




A Vargyas-völgy (Hargita megye) bükkösének futóbogár faunája (Coleoptera: Carabidae) - Carabids of a beech forest in the Vargyas valley (Hargita County, Romania) PDF Nyomtatás E-mail
Írta: MÁTHÉ István, TÓTHMÉRÉSZ Béla, BIRÓ Vince, BUCS Szilárd, BOKOR Lázár   

(Kivonat)
A Vargyas-völgy felső folyása mentén elhelyezkedő montán bükkös (Symphyto cordati - Fagetum) futóbogár közösségét vizsgáltuk talajcsapdázással, 2002-ben 3 mintavételi területen.
A három mintavételi területen összesen 20 futóbogárfaj 2407 egyedét fogtuk. Ezek közül a Cychrus caraboides új faj a Vargyas-völgyére nézve. A leggyakoribb faj az Abax parallelepipedus. Kimutattuk, hogy két leggyakoribb faj, az A. parallelepipedus és A. schueppeli éves dinamikája hasonló, míg a harmadik leggyakoribb faj, a Carabus obsoletus éves dinamikája elkülönül az előző kettőétől.
A Rényi-féle diverzitás azt mutatja, hogy mindhárom terület futóbogár közösségének diverzitási profiljai igen hasonlók. A három terület futóbogár faunájának fajszáma, Shannon-diverzitása és egyedszáma nem különbözik szignifikánsan a varianciaanalízis alapján. Az ordináció eredménye azt mutatja, hogy a három mintavételi terület futóbogár faunája nem különül el a fajösszetétel szempontjából.
Kulcsszavak: Évszakos dinamika, Rényi-diverzitás, Sokdimenziós skálázás, fajösszetételbeli hasonlóság

*

 1. Bevezetés
A futóbogarak az entomológusok egyik kedvelt kutatási témáját képezik, mert többnyire nagytestűek, szép kitinvázuk van, így könnyen felhívják magukra a figyelmet (TURIN és tsi., 2003). Ezen kívül a talajfelszínen sokat mozognak, gyakoriak, így standard mintavételi módszerekkel (pl. talajcsapdával) könnyen gyűjthetők. Fajgazdagok, ökológiájuk és rendszertanuk jól ismert, ezért alkalmasak ökológiai kutatásokhoz (LÖVEI és SUNDERLAND, 1996). A futóbogarak fontos szerepet játszanak az ökológiai egyensúly megtartásában, mivel más gerincteleneket fogyasztanak, valamint ők maguk is nagyon sok állatcsoportnak szolgálnak táplálékul. Érzékenyek a környezet változásaira (MAGURA és tsi., 2001b), a különböző szennyeződésekre, toxikus anyagokra (inszekticidek, herbicidek), zavarásokra és egyéb behatásokra (pl. talajvíz csökkenés) érzékenyen reagálnak, így bioindikátorokként is jól használhatók (PIZZOLOTTO, 1994; MAGURA és tsi., 2003).
A Vargyas-völgye bogárfaunáját először Deubel Frigyes tanulmányozta, aki 1891-ben illetve 1905-ben gyűjtött ezen a területen. A Deubel által gyűjtött fajok adatai szerepelnek Karl Petri Erdély bogárfaunájáról írt szintetizáló munkájában (PETRI, 1912), amelyben 10 fajnál a Vargyas-völgye („Vargyastal” megnevezéssel) mint lelőhely szerepel.
2000-ben Pompiliu Lie és Máthé István közölt cikket a közel 100 év után a Vargyas-völgyéből újból előkerült ritka fajról, a Carabus marginalis-ról, amely Erdélyben csak néhány lelőhelyről ismert: Ratosnya, Szeben és környéke (Kereszténysziget, Kisdisznód), Vargyas-völgye, Torda, Gyergyói-havasok (LIE és MÁTHÉ, 2000).
2003-ban átfogó faunisztikai cikk jelenik meg Szentegyháza és környékének futóbogár faunájáról (MÁTHÉ és RUDNER, 2003), amely a 1992-2000 közötti faunisztikai vizsgálatok eredményeit közli. A tanulmányban a Vargyas-völgyéből 65 fajt említenek, amelyeket egyeléssel és talajcsapdázással gyűjtöttek különböző élőhelyeken: patakpart, kaszálórét, bükkös, bükkerdei tisztás, természetes- és ültetett lucfenyvesek. 2000-ben talajcsapdázással szórványosan gyűjtöttek a jelen vizsgálat tárgyát képező bükkerdőben is (MÁTHÉ és RUDNER, 2003), ahol összesen 12 fajt fogtak. Az irodalmi adatok alapján (PETRI, 1912; LIE és MÁTHÉ, 2000; MÁTHÉ és RUDNER, 2003) összegezve megállapítható, hogy a Vargyas-völgyéből, változatos élőhelyekről, 83 futóbogárfaj került elő.
A vizsgálat célkitűzései az alábbiak: (1) egy középmontán bükkös futóbogár közösségének részletes tanulmányozása, hozzájárulva a korábbi (MÁTHÉ és RUDNER, 2003) vizsgálatok eredményeihez; (2) ugyanazon bükkerdőben levő mintavételi területek futóbogár közösségeinek összehasonlítása annak kiderítése céljából, hogy egy nagyobb, a szegélyhatást vizsgáló projekt részeként valóban tekinthetők-e ezek a mintavételi helyek a vizsgálat azonos értékű ismétléseiként (MAGURA és tsi., 2001a; MOLNÁR és tsi., 2001).

2. Anyag és módszer
A Vargyas-patak az Erdélyi-medence keleti peremén elhelyezkedő Hargita-hegység központi részéből, a Hargita kráterből ered. A vizsgált bükkerdő a Vargyas-patak felső folyásának Szeltersz nevű szakaszán, a Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő 13A országúttól 3 km-re délre, Szentegyházátol 4 km-re keletre található (MARCU és tsi., 1986).

2.1. A mintavételi terület jellemzése
A vizsgált bükkerdő a Vargyas-patak bal oldalán, a Gellért Szállóval átellenben levő 25º-os lejtőszögű, nyugati kitettségű lejtőn található, 720-840 m tengerszint feletti magasságon. A 80 éves montán bükkös: Symphyto cordati - Fagetum (IVAN, 1992) területe 15 ha.  Az erdőalkotó fák 70%-a bükk (Fagus sylvatica), 20%-a gyertyán (Carpinus betulus) és 10%-a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). A lombkorona záródása 70-75%-os. A cserjeszintet főként bükk- és gyertyánújulatok képezik, elszórtan Sorbus aucuparia és Craetegus monogyna is előfordul, a borítás 10-15%-os. Az aljnövényzetre jellemző a Symphytum cordatum, Asperula odorata, Dentaria glandulosa, Euphorbia amygdaloides, Hepatica transsilvanica. A lágyszárú növényzet borítása 40%-os. (MÁTHÉ, 2001).

2.2. Mintavételi módszerek
A mintavételezés Barber-csapdával (talajcsapdával) történt, amely általánosan használt eszköz a futóbogarak vizsgálata során (SPENCE és NIEMALÄ, 1994). 100 mm átmérőjű és 500 ml űrtartalmú műanyag poharakat használtunk, melyeket 1/3 részig töltöttünk fel etilén-glikollal. A csapdák csalogatószert nem tartalmaztak (BALÁZS, 2004). A csapdákat fakéreggel fedtük le, hogy megakadályozzuk a törmelékek belehullását és az esővíz általi felhígulást. A kéreg és a csapda széle között 1-3 cm széles rést hagytunk, hogy a nagyobb ízeltlábúak is csapdába eshessenek.
A gyűjtés 2002 tavaszától őszig történt, május első hetében tettük le a csapdákat, és szeptember végén szedtük fel (5 ürítés). A vizsgált bükkerdőben véletlenszerűen három mintavételi területet jelöltünk ki (a továbbiakban A, B és C mintavételi helyként említjük őket) egymástól 100 méterre, ügyelve arra, hogy ezek legalább 50 métere legyenek a szegélytől, a szegélyhatás kiküszöbölése végett. Mindegyik mintavételi területen 10 csapdát helyeztünk ki transzszekt mentén, egymástól legalább 5 méteres távolságra. Összesen 3 terület × 10 csapda × 5 ürítési időpont volt, azaz 150 csapda volt a vizsgálatban.
A begyűjtött anyagot etil-alkoholban tároltuk, majd laboratóriumban szétválogattuk. A határozáshoz a következő irodalmat használtuk: FREUDE (1976), HURKA (1996).

2.3. Adatelemzési módszerek

A gyakoriságok mellett minden faj esetében vizsgáltuk a frekvenciát (F = a csapdák hány százalékában fordul elő az illető faj). A közösség szerkezetének megjelenítésére dominancia-diverzitás görbét használtunk (SOUTHWOOD, 1984). Elemeztük a fajszám, a Shannon-diverzitás és a fogott egyedszám alakulását a három területen; varianciaanalízis segítségével vizsgáltuk van-e szignifikáns eltérés ezekben a jellemzőkben (SOKAL és ROHLF, 1995). Az adatok megjelenítéséhez dobozdiagramokat használtunk, ami jobban tükrözi az adatok viselkedését, mint a hagyományos oszlopdiagramok (TUKEY, 1977). Az egyes területeken fogott futóbogarakat összehasonlítottuk diverzitás szempontjából is a Rényi-féle egyparaméteres diverzitási függvénycsaládot használva (TÓTHMÉRÉSZ, 1997, 1998). Ezeknek a módszereknek az a jelentőségük, hogy a közösségek diverzitásának skálafüggő jellemzését teszik lehetővé, azaz a skálaparaméter függvényében érzékenységük a ritka fajoktól a tömegesekig terjed. Ugyanakkor speciális esetként magukba foglalnak olyan klasszikus diverzitásfüggvényeket, mint a Shannon-, a Simpson- és a Berger-Parker-diverzitás (TÓTHMÉRÉSZ, 1995).
Összevetettük a mintavételi területek futóbogár faunáját a fajösszetétel alapján ordináció (MDS) segítségével, Rogers-Tanimoto-féle hasonlóságot használva (LEGENDRE és LEGENDRE, 1998).

3. Eredmények
A vizsgált bükkerdőben, a három mintavételi területen májustól szeptember végéig összesen 20 futóbogárfaj 2407 egyedét fogtuk (1. táblázat). A Cychrus caraboides új faj a Vargyas-völgyére nézve. A területenkénti fajszám, Shannon-diverzitás és egyedszám értékeit a 2. táblázat foglalja össze.

1. táblázat.
A mintavételi területeken gyűjtött fajok összegyedszáma és frekvenciája.
Table 1. The collected species and their abundance and relative frequency.

Image

2. táblázat. Az mintavételi területek futóbogár faunájának néhány jellemzője.
Table 2. The total number of species, number of individuals and Shannon diversity of the carabids in the studies sites.

Image

A három vizsgált terület összevont adatai alapján készített dominancia-diverzitás görbe azt mutatja, hogy a közösség szerkezete kiegyensúlyozott (1. ábra). Egyik faj sem domináns erőteljes mértékben. Megemlítendő az is, hogy viszonylag kevés a ritka fajok száma; mindössze 3 faj fordult elő egyetlen egyeddel.

 Image

1. ábra. A bükkös futóbogár faunájának dominancia-diverzitás görbéje a három terület összevont mintái alapján.
Figure 1. Dominance-diversity curve of the carbids based on the pooled samples of the three study sites.
A három leggyakoribb faj (Abax parallelepipedus, Abax schueppeli, Carabus obsoletus) éves dinamikáját vizsgálva megállapítottuk, hogy a két leggyakoribb faj éves dinamikája hasonló. A harmadik leggyakoribb faj, a Carabus obsoletus éves dinamikája azonban elkülönül az előző kettőétől (2. ábra).

Image

A három leggyakoribb faj (Abax parallelepipedus, Abax schueppeli, Carabus obsoletus) éves dinamikáját vizsgálva megállapítottuk, hogy a két leggyakoribb faj éves dinamikája hasonló. A harmadik leggyakoribb faj, a Carabus obsoletus éves dinamikája azonban elkülönül az előző kettőétől (2. ábra). 

2. ábra. Az Abax parallelepipedus, Abax schueppeli és Carabus obsoletus éves dinamikája a mintavételi területek összesített adatai alapján.
Figure 2. Seasonal dynamics of the species Abax parallelepipedus, A. schueppeli  and Carabus obsoletus based on the pooled samples of the three study sites.

A Rényi-féle egyparaméteres diverzitási függvénycsalád segítségével összehasonlítottuk az egyes területeken fogott futóbogarakat a diverzitás szempontjából (3. ábra). Az eredmények azt mutatják, hogy mindhárom terület futóbogár közösségének diverzitási profiljai igen hasonlók, azaz a területek ebből a szempontból sem különböznek egymástól.

Image

3. ábra. A csapdánkénti fajszámok, a Shannon-diverzitás és az egyedszámok dobozdiagramjai a három terület (A, B és C) esetén.
Figure 3. Box-plots of the number of species, Shannon diversity, and number of individuals of carabids in the traps for the three area.

A három mintavételi terület csapdánkénti átlagos fajszámát, a Shannon-diverzitását és egyedszámát varianciaanalízis segítségével hasonlítottuk össze (3. táblázat).


3. táblázat. A csapdánkénti fajszám, Shannon-diverzitás és egyedszám varianciaanalízise.
Table 3. ANOVA tables of the number of species, Shannon diversity and the number of individuals, based on the trap level.

 Image


A varianciaanalízis azt mutatja, hogy statisztikailag nincs szignifikáns különbség (p=0,05) sem a csapdánkénti futóbogarak átlagos fajszámában, Shannon-diverzitásában és az egyedszámában sem (4. ábra).

Image

4. ábra. A három terület futóbogár közösségeinek diverzitás profiljai a Rényi-féle egyparaméteres diverzitás függvénycsalád felhasználásával.
Figure 4.
Diversity profiles of the carabid assemblages by the one-parametric Rényi diversity index family.

Ordináció (MDS) segítségével összevetettük a három mintavételi terület futóbogár faunáját a fajösszetétel alapján, a Rogers-Tanimoto-féle hasonlóságot használva (5. ábra). A három területen elhelyezett csapdák nem különülnek el a fogott futóbogarak fajösszetétele alapján.

Image

5. ábra. A vizsgált területeken lévő talajcsapdák által fogott futóbogarak ordinációja a fajösszetétel alapján, a Rogers-Tanimoto-féle hasonlóság alapján. A konvex burkok az egyes területekhez tartozó csapdákat jelölik.
Figure 5.
Ordination of the traps based on the species composition of carabids by multidimensional scaling (MDS) using Rogers-Tanimoto similarity.


4. Következtetések

A jelen kutatások során a Vargyas-völgyben lévő bükkerdőben összesen 20 futóbogár fajt fogtunk, 8 fajjal többet, mint a korábbi vizsgálat során (MÁTHÉ és RUDNER, 2003). Előkerült egy, a Vargyas-völgyére nézve új faj, a Cychrus caraboides, így a Vargyas-völgyéből ismert futóbogárfajok száma 83-ra nőtt.
A három mintavételi terület összesített adatait figyelembe véve elmondható, hogy a vizsgált bükkösben a leggyakoribb faj az Abax parallelepipedus, amelynél a frekvenciérték is a legmagasabb (1. táblázat). Ez a faj habitát generalista, de leggyakoribb az erdők belsejében (MAGURA és tsi. 2000).
Ugyancsak gyakori fajok az Abax schueppeli illetve a Carabus obsoletus, amelyeknél a frekvencia értékek is magasak (1. táblázat). Mindkét faj kárpáti endémizmus, gyakoriak lombhullató és kevert hegyvidéki erdőkben (HURKA, 1996). Három faj, az Abax carinatus, Pseudoophonus rufipes, Pterostichus oblongopunctatus mindössze egy-egy példányban került elő a teljes gyűjtési periódus alatt (1. táblázat), mivel ezek a fajok nem kedvelik a zárt, hűvös erdőket.
A bükkerdő futóbogár közösségének dominancia-diverzitás görbéjén látható (1. ábra), hogy a közösség szerkezete kiegyensúlyozott. Egyik faj sem domináns erőteljes mértékben, ugyanakkor viszonylag kevés a ritka fajok száma.
A két leggyakoribb faj, az Abax parallelepipedus és Abax schueppeli éves dinamikája hasonló (2. ábra). Májusban már mindkét faj tömegesen jelen van, egyedszámuk júniusban illetve júliusban magas. Az Abax schueppeli-nél az egyedszám a maximumot júniusban (137 egyed), míg az Abax parallelepipedus-nál júliusban éri el (256 egyed). Augusztusban az egyedszámok az előző hónaphoz képest lecsökkennek, majd szeptemberben gyakorlatilag teljesen eltűnik mindkét faj.
A Carabus obsoletus éves dinamikája elkülönül az előző kettőétől. Májusban nagy példányszámban gyűjtöttük (286 egyed), az egyedszám ekkor maximális, míg júniusban ez a szám 77%-al csökkent. Júliusban már csak egy példányt fogtunk, míg augusztusban és szeptemberben teljesen hiányzik.
A Rényi-féle diverzitást használva kimutattuk, hogy a közösségek diverzitási profiljai rendkívül hasonlók, nem különböznek egymástól (3. ábra). A ritka fajok tekintetében, a teljes fajszámnak megfelelően az A terület a legdiverzebb, majd a B és a C terület követi. A domináns fajok tekintetében a C terület diverzebb a másik kettőnél. Ezek a különbségek azonban rendkívül kicsik, azaz a három terület diverzitás tekintetében nem különbözik.
A statisztikai elemzések során a varianciaanalízis (3. táblázat) nem adott szignifikáns különbséget a vizsgált paraméterek egyike esetében sem (csapdánkénti átlagos fajszám, Shannon-diverzitás és egyedszám). Ez azt mutatja, hogy a mintavételi területek kijelölése körültekintően történt és nincs valamilyen rejtett különbség a területek között, ami miatt szignifikánsan eltérnének az egyes területeken fogott futóbogarak vizsgált jellemzői. Az eredmény egyúttal azt is jelzi, hogy ennyi csapda esetén egy viszonylag teljes képet kapunk a terület futóbogár faunájáról statisztikai értelemben. Ezt igazolja az ordináció eredménye is, mivel az ordináció alapján a három mintavételi területen elhelyezett csapdák nem különülnek el az általuk fogott futóbogarak fajösszetétele alapján. A csapdánkénti átlagos egyedszám tekintetében nincs szignifikáns különbség (3. táblázat és 4. ábra). A három terület futóbogár közösségének diverzitási profiljai is nagyon hasonlók, ami korábbiakhoz hasonlóan azt mutatja, hogy a három terület azonos futóbogár faunájú.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a három mintavételi terület nagyon hasonló futóbogár faunával jellemezhető. Ez azzal magyarázható, hogy mindhárom mintavételi terület ugyanabban a bükkerdőben található, egymástól 100 méteres távolságra, és az élőhelyek kevésbé térnek el egymástól. Ez a kutatás egy nagyobb kutatási program részét képezi, amelyben a szegélyhatás elemzése a cél. A faunisztikai elemzésen túlmenően az volt a célunk a vizsgálattal, hogy kiderítsük a három mintavételi terület a futóbogarak alapján is azonos jellegű-e és így valóban megfelelő ismétlést jelent-e egy nagyobb vizsgálatban.

5. Irodalomjegyzék


BALÁZS, E. (2004): Futóbogár együttesek (Coleoptera: Carabidae) faunisztikai és ökológiai vizsgálata a Benes-, Borsáros-, Lucs- és Mohos lápokban. Államvizsga dolgozat (Kézirat). Kolozsvár.
FREUDE, H. (1976): Familie: Carabidae (Laufkäfer). In: FREUDE, H., HARDE, K. W. és LOHSE, G. A.(eds): Die Käfer Mitteleuropas Band. 2. Goecke & Evers Verlag, Krefeld.
HŮRKA, K. (1996): Carabidae of the Czech and Slovak Republics. Kabourek, Zlin.
IVAN, D. (coord.) (1992): Vegetaţia României, Editura Tehnică Agricolă, Bucureşti.
LEGENDRE, P., LEGENDRE, L. (1998): Numerical Ecology. Elsevier Science, Amsterdam, The Netherlands.
LIE, P., MÁTHÉ, I. (2000): Carabus (Callistocarabus) marginalis decorus Seidlitz 1891 wurde in Transsilvania (Siebenbürgen) - Rumänien - nach fast hundert Jahren wieder aufgefunden. Galathea - Berichte des Kreises Nürnberger Entomologen, 16: 18 - 30.
LÖVEI, G., SUDERLAND, K.D. (1996): Ecology and behaviour of ground beetles (Coleoptera: Carabidae). Annual Review of Entomology, 41: 231-256.
MAGURA, T., TÓTHMÉRÉSZ, B., BORDÁN, Zs. (2000): Effects of Nature Management Practice on Carabid Assemblages (Coleoptera: Carabidae) in a Non-Native Plantation. Biological Conservation, 93: 95-102.
MAGURA, T., TÓTHMÉRÉSZ, B., MOLNÁR, T. (2001a): Forest edge and diversity: carabids along forest-grassland transects. Biodiversity and Conservation, 10: 287-300.
MAGURA, T., KÖDÖBÖCZ, V., TÓTHMÉRÉSZ, B. (2001b): Effects of Habitat Fragmentation on Carabids in Forest Patches. Journal of Biogeography, 28: 129-137.
MAGURA, T., TÓTHMÉRÉSZ, B., ELEK, Z. (2003): Diversity and composition of carabids during a forestry cycle. Biodiversity and Conservation, 12: 73-85.
MARCU, O., RÁCZ, Z., CIOACA, A. (1986): Munţii Harghita. Colecţia Munţii Noştrii, vol. 37. Editura Sport-Turism, Bucureşti.
MÁTHÉ, I. (2001): Studiul faunistic şi ecologic a unor comunităţi de Carabide (Coleoptera, Carabidae) din Valea Vârghişului. Disszertációs dolgozat (Kézirat). Kolozsvár.
MÁTHÉ, I., RUDNER, J. (2003): The Ground Beetle Fauna of Vlăhiţa and its Surroundings (Coleoptera: Carabidae). Entomologica Romanica, 7: 37-44.
MOLNÁR, T., MAGURA, T., TÓTHMÉRÉSZ, B., ELEK, Z. (2001): Ground beetles (Carabidae) and edge effect in oak-hornbeam forest - grassland transects. European Journal of Soil Biology, 37: 297-300.
PETRI, K. (1912): Siebenbürgens Käferfauna auf Grund ihrer Erforschung bis zum Jahre 1911. Jos. Drotleff, Hermannstadt.
PIZZOLOTTO, R. (1994): Soil arthropods for faunal indices in assessing changes in natural value resulting from human disturbances. In: BOYLE, T.J.B. & BOYLE, C.E.B. (eds.): Biodiversity, Temparate Ecosystems, and Global. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg.
SOKAL, R.R., ROHLF, F.J. (1995): Biometry. Freeman, New York, USA.
SOUTHWOOD, T.R.E. (1984): Ökológiai módszerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
SPENCE, J.R., NIEMALÄ, J. (1994): Sampling carabid assemblages with pitfall traps: the madness and the method. Canadian Entomologist, 126: 881-894.
TÓTHMÉRÉSZ, B. (1995): Comparison of different methods for diversity ordering. Journal of Vegetation Science, 6: 283-290.
TÓTHMÉRÉSZ, B. (1997): Diverzitási rendezések. Scientia Kiadó, Budapest.
TÓTHMÉRÉSZ, B. (1998): On the characterization of scale-dependent diversity. Abstracta Botanica, 22: 149-156.
TUKEY, J. W. (1977): Exploratory Data Analysis. Addison-Wesley, Reading, Mass.
TURIN, H., PENEV, L., CASALE, A. (2003): The Genus Carabus in Europe. Pensoft Publisher, Sofia- Moscow.


Rezumat: Fauna carabidologică (Coleoptera, Carabidae) a unui făget montan (Symphyto cordati - Fagetum) din Valea Vîrghişului a fost studiat cu metoda capcanelor de sol, în perioada mai-octombrie 2002. Au fost selectate 3 puncte de colectare situate la 100 m distanţă unul faţă de celălalt, cu câte 10 capcane/puncte de colectare. Capcanele cu etilen-glicol au fost golite lunar.
În total au fost colectate 20 de specii (2047 indivizi). Specia Cychrus caraboides a fost semnalată pentru prima oară din Valea Vârghişului. Specia dominantă a fost Abax parallelepipedus. Dinamica sezonieră a celor mai frecvente două specii (A. parallelepipedus şi A. Schueppeli) a fost asemănătoare, iar specia următoare ca frecvenţă (Carabus obsoletus) prezintă o dinamică diferită..
Profilele de diversitate a comunităţilor de carabide din cele trei puncte de colectare au fost similare. Folosind metoda statistică analiza varianţei, nu am găsit o diferenţă semnificativă între numărul mediu de specii, diversitatea Shannon şi numărul mediu de indivizi. Ordinaţia MDS pe baza indicelui de similaritate  Rogers-Tanimoto nu a arătat o diferenţă semnificativă între compoziţia specifică a carabidelor din cele trei puncte de colectare.

Abstract: Carabid fauna of a beech forest (Symphyto cordati - Fagetum) along the upper Vargyas valley was studied by pitfall traps. There were three sites in the forest, with 100 m distance between them, with 10 traps in a site. The trapping period was from the beginning of May until the end of October, 2002. Traps were emptied monthly.
A total of 20 carabid species (2047 individuals) were recorded. The occurrence of the species Cychrus caraboides was not reported from the Vargyas valley before this study. The ground beetle catch was dominated by Abax parallelepipedus. We demonstrated that the seasonal dynamics of the two most frequent species (A. parallelepipedus and A. schueppeli) was similar, while the dynamics of the third frequent species (Carabus obsoletus) was different.
Diversity profiles of the carabid assemblages of the three studied sites were similar. There were no significant difference between the average number of species, Shannon diversity, and the number of individuals in the traps by anova. The ordination of the traps by MDS using Rogers-Tanimoto similarity showed that there was no pronounced difference in the species composition of the carabids at the trap level.
 


ACTA Siculica 2005/1 (a Délkeleti Intézet és a Digital Studio periodikája)

 

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |