2019. augusztus 26. hétfő, Ma Izsó napja van. Ez az év 238. napja. Holnap Gáspár napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta Siculica 2005/2 arrow Acta Siculica 2005/2 - Régészet, történelem arrow Adalékok az árapataki varrottas történetéhez
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




Adalékok az árapataki varrottas történetéhez PDF Nyomtatás E-mail
Írta: DEMETER ÉVA   

(Kivonat)
A 19. század utolsó, a 20. század első negyedében a háziipari mozgalom kiemelt helyzetbe jutatta az árapataki varrottast. A Magyar Kereskedelmi Múzeum Potsa József főispánhoz, a Székely Nemzeti Múzeum ekkori felügyelő-bizottsági elnökéhez fordult, hogy tájékoztassa az 1894-es Karácsonyi bazár számára ajándéknak megfelelő háromszéki háziipari termékekről.  Potsa közvetítésével Babarczy Ferencné 13 árapataki varrottasból álló hálószoba-készletet küld. A kézdivásárhelyi Erzsébet leány-árvaház és a sepsiszentgyörgyi női ipariskola ugyancsak küld saját készítményeket. A hálószoba-készlet ekkor a függönyök rövidsége miatt nem talált vevőre, később azonban Benczédi István árapataki tanító gyűjti a helyi hímzésmintákat. A Székely Társaság 1906-ban felkéri, hogy a teljes mintakészletet gyűjtse össze, a kiadás céljára anyagi hozzájárulást ígérve. Benczédi István lánya, Mária maga is foglalkozott hímzéssel, munkái szerepeltek az 1907-es Székely Kiállításon.
Kulcsszavak: Karácsonyi bazár (Budapest, 1894), 1907-es Székely Kiállítás (Sepsiszentgyörgy), Erzsébet leányárvaház, háziipar, hímzésminta, sepsiszentgyörgyi női ipariskola,


Ajánlom Lőrinczi Etelka nyugalmazott árapataki tanítónőnek

(Kivonat)
A 19. század utolsó, a 20. század első negyedében a háziipari mozgalom kiemelt helyzetbe jutatta az árapataki varrottast. A Magyar Kereskedelmi Múzeum Potsa József főispánhoz, a Székely Nemzeti Múzeum ekkori felügyelő-bizottsági elnökéhez fordult, hogy tájékoztassa az 1894-es Karácsonyi bazár számára ajándéknak megfelelő háromszéki háziipari termékekről.  Potsa közvetítésével Babarczy Ferencné 13 árapataki varrottasból álló hálószoba-készletet küld. A kézdivásárhelyi Erzsébet leány-árvaház és a sepsiszentgyörgyi női ipariskola ugyancsak küld saját készítményeket. A hálószoba-készlet ekkor a függönyök rövidsége miatt nem talált vevőre, később azonban Benczédi István árapataki tanító gyűjti a helyi hímzésmintákat. A Székely Társaság 1906-ban felkéri, hogy a teljes mintakészletet gyűjtse össze, a kiadás céljára anyagi hozzájárulást ígérve. Benczédi István lánya, Mária maga is foglalkozott hímzéssel, munkái szerepeltek az 1907-es Székely Kiállításon.
Kulcsszavak: Karácsonyi bazár (Budapest, 1894), 1907-es Székely Kiállítás (Sepsiszentgyörgy), Erzsébet leányárvaház, háziipar, hímzésminta, sepsiszentgyörgyi női ipariskola,


Contribution to the History of Spread of Embroidery from Árapatak
(Abstract)
In 1894 the Museum of Trade from Hungary organized a Christmas exhibition and sale. Mrs Babarczy sent a bedroom set:13 pieces of embroidery from Árapatak to be exhibited. The craft products were sent through the medium of the Lord-Lieutenant of Háromszék county and president of the superintendential committee of the Székely National Museum, József Potsa. The girl-orphanage from Kézdivásárhely and the Industrial School from Sepsiszentgyörgy also sent their craft products. Later the schoolmaster István Benczédi collected the designs of the embroidery from Árapatak. In 1906 the Székely Society promised financial aid for the collected edition if he collects all the designs/in case all the designs are collected. The schoolmaster’s daughter also did some embroidery; her products were sent to the Székely Exhibition in 1907.
Keywords: Christmas-sale (Budapest, 1894), designs of embroidery, girl-orphanage from Kézdivásárhely, handicraft, Industrial school from Sepsiszentgyörgy, Székely Exposition (Sepsiszentgyörgy, 1907)


Contribution to History of Spread of Embroidery from Árapatak
(Abstract)
In 1894 the Museum of Trade from Hungary organized Christmas-exhibition and -sale. Mrs Babarczy sent for this exhibition, through the medium of the Lord-Lieutenant of Háromszék county and president of the superintendential committee of the Székely National Museum, József Potsa, a bedroom-set: 13 embroidery from Árapatak. Girl-orphanage from Kézdivásárhely and the Industrial School from Sepsiszentgyörgy sent their craft-products. Later the schoolmaster István Benczédi collected the designs of embroidery from Árapatak. In 1906 the Székely Society promised financial aid for collected edition if he collects all the designs. The schoolmaster’s girl embroided too, her handworks were sent to the Székely Exhibition in 1907.
Keywords: Christmas-sale (Budapest, 1894), designs of embroidery, Girl-orphanage from Kézdivásárhely, handicraft, Industrial school from Sepsiszentgyörgy, Székely Exposition (Sepsiszentgyörgy, 1907)


*
A kalotaszegi háziipart szervező házaspár, Gyarmathy Zsiga és Hóry Etelka munkásságát a néprajztudomány feldolgozta, kellőképppen méltatta.<1> Gyarmathy Zsiga teremtette meg a kalotaszegi fafaragó háziipart, létrehozta a bánffyhunyadi gyermekjáték-készítő tanműhelyt.<2> Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka rendezte be az 1885-ös Országos Általános Kiállítás háziipar-csarnokának kalotaszegi szobáját, majd annak sikerét látva újrataníttatta a hímzéstechnikákat, megszervezte a kézimunkák készítését és forgalmazását. A varrottasokról újságcikkeket írt, 1888-ban támogatásával indult el a Kalotaszegi varrottas-album. Népszerűsítő írásainak és szervező tevékenységének köszönhetően Magyarországon, Európában, sőt Amerikában is ismertté és kedveltté váltak a kalotaszegi varrottasok.<3> A Gyarmathy házaspárnak köszönhetően a nők a hímzésből, a férfiak a faragásból jutottak keresethez. A háziipari mozgalom felfedezte más falvak jellegzetes varrotasait is: köztük az árapataki és a magyarói varrottast, ezek történetének feldolgozásával viszont adós a hazai néprajztudomány.<4> Jelen tanulmány az árapataki varrottas történetéhez szolgál néhány adalékkal a Székely Nemzeti Múzeum és a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár dokumentumai alapján.<5> A tanulmányban arra is magyarázatot keresünk, hogy miért nem vált olyan mértékben ismertté az árapataki varrottas, mint a kalotaszegi.  
A hímzett vászon textíliákat jelentő varrottas kifejezést Gyarmathy Zsigáné és a háziipari mozgalmak népszerűs-ítették.<6> Ennek jellegzetes táji típusait értelemszerűen a tájnévvel együtt alkotott szókapcsolat jelöli. A 19. század utolsó negyedében a kalotaszegi varrottashoz hasonlóan, az árapataki és a magyarói varrottas is fogalommá vált.
Háromszék vármegye millenniumi emlékkönyvében Nagy Elek utolsóként említi a főleg Árapatakon készített székely és csángó varrottast. A kalotaszegi varrottashoz viszonyítva felveti a lehetőségét annak, hogy: „Ezen háziipar, ha az illető körök által fölkaroltatnék, éppen olyan elterjedésnek örvendhetne, mint a kalotaszegi varrottas, mert úgy szépség, mint ízlés tekintetében fölér azzal.”<7>
Budapesten a háziipari termékeket a Kereskedelmi Múzeumban, kiállításokon és vásárokon lehetett megvásárolni.<8> A Székely Nemzeti Múzeum irattárának főispáni levelezéséből az 1895-ös iratcsomó azt bizonyítja, hogy Potsa József készségesen részt vállalt a háromszéki háziipari és ipariskolák termékeinek a népszerűsítésében azáltal, hogy megszervezte ezek eljuttatását a fővárosi „karácsonyi bazár” vásárral egybekötött kiállítására.
1894-ben a magyar Kereskedelmi Múzeum Potsa József főispánt kéri fel, hogy tájékoztassa a karácsonyi háziipari kiállítás és bazár számára a megyéből beszerezhető háziipari termékekről. (1. melléklet) A vonatkozó iratanyag a Székely Nemzeti Múzeum irattárába kerül, Potsa feltehetőleg múzeumi vonzatú ügynek tekintette a felkérő okán. A főispánhoz intézett levélhez mellékelték a Magyar Kereskedelmi Múzeum 1030/1894-es számon iktatott kézzel írott felhívását és ennek nyomtatott változatát a Kereskedelmi Közlemények 4. évfolyamából, az 1894/25-ös számból. (Ennek másodközlését, tekintettel arra, hogy a Kereskedelmi Közleményekben hozzáférhető, mellőzzük.) A felhívásban 3 kategóriát jelöltek meg: 1. ajándékozás céljára megfelelő házi és népipari termékek, 2. állami vagy államilag segélyezett ipari tanműhelyek -- beleértve a női ipariskolákat is -- készítményei, 3. kisipar által előállított népies ízlésű tárgyak. Az 1877-ben főispánná választott Potsa József a Háromszékmegyei Székely Háziiparegyesület (1876) által lerakott alapokon új intézményeket hozott létre: az Első Székely Szövőgyárat és a női ipartanműhelyet Sepsiszentgyörgyön (1880). A felhívást ezeknek és a kézdivásárhelyi Erzsébet leányárvaháznak továbbíttattja (2. melléklet). A női ipariskola több kiállításon is részt vett, oklevelet kapott Székesfehérváron, Sepsiszentgyörgyön, az 1885-ös budapesti országos kiállításon, Temesváron.<9> A női ipariskola tehát már bizonyított, joggal bízhatott Potsa abban, hogy sikeresen szerepel a Karácsonyi bazárban. Az Erzsébet leányárvaház Női ipar és gazdasszonyi szakosztályán a női kézimunkaoktatás során fehér és színes hímzést tanítottak, „tekintettel a vidéki szokásokra a mintáknál.”<10> A női kézimunkák árából viszonylag nagy bevétel származott. Az intézet részt vett az 1881-es országos nőipari kiállításon, ahol ezüstéremmel, és a az 1885-ös budapesti országos kiállításon, ahol érdeméremmel tüntették ki kézimunkáit.<11>
1894. december 12-én keltezett válaszlevélben Potsát arról értesítik, hogy a küldemények megérkeztek: a 13 darabból álló szoba-készlet, az Erzsébet leányárvaházból 19 forint 81 krajcár értékű áru, a női ipariskolától 47 forint értékű áru. (3. melléklet) Az említett szoba-készlet származásáról, tulajdonosáról  a levélre rótt jegyzet tájékoztat. A levél másolatát Babarczy Ferencné úrasszonynak címezik, pár sor kíséretében.<12> Arra is rávilágít ez a pár sor, hogy nemcsak a falusi parasztházakat díszítette a helyi varrottas, hanem a polgári lakásokba is bekerült. Nem tudjuk viszont, hogy az egyes darabok milyen szerepet láttak el, a szoba milyen részére kerültek (asztalterítőt és ágyterítőt említenek még, lásd 6. melléklet). A Bartha Vilma által összeállított tárgylistán, amely a női ipariskolának a karácsonyi Bazárra küldött tárgyait tartalmazza, ott található mind az árapataki, mind a kalotaszegi varrottas.<13> Egy évtizeddel az 1885-ös kiállítás után, 1894-ben már Sepsiszentgyörgyön is ismerik és készítik  a kalotaszegi hímzéseket, ezek nagyobb arányban szerepelnek a listán, mint a helyi, árapataki hímzés. Ez a tény egyfelől a kalotaszegi varrottas terjedését és Gyarmathy Zsigáné sikeres tevékenységét bizonyítja, másfelől viszont arra ad részben magyarázatot, hogy miért nem vált olyan mértékben ismertté az árapataki varrottas, mint a kalotaszegi: a háromszéki  női ipariskola tulajdonképpen a helyi jellegzetességek ellen dolgozott. (4. melléklet)
A következő levél arra enged következtetni, hogy az árapataki varrottas tetszett a látogatóknak, felvehette volna a versenyt a kalotaszegivel, de sajnos a méretek nem feleltek meg. A levél hátoldalán olvasható válaszban Potsa a függöny kitoldását javasolja, azzal indokolja a függönyök méretét, hogy a helyi szövőgyárból négy méternél hosszabb függönyöket sehova nem rendelnek (5. melléklet). Az előállítás költségei szempontjából előnyös, hogy Sepsiszentgyörgyön a szövőgyárból beszerezhető a hímzés alapanyaga, a vászon. A speciális igényeknek viszont nem tud megfelelni a sepsiszentgyörgyi ipar. Végül a Sepsiszentgyörgyről küldött cikekk közül a legnagyobb értékű (160 forint) hálószoba-készlet összes darabját visszaküldik, hiszen az egyes darabok eladását külön-külön nem engedélyezte a beküldő. Továbbra is számítanak a Potsa közvetítésére az állandósult bazár háromszéki termékekkel való ellátásában, amit Potsa vállal, függetlenül a hálószoba-garnitúra sikertelen árusítási kísérletétől.

Egy következő mozzanat: Benczédi István tanító és családja Árapatakra kerülésüktől kezdve vállalták fel az árapataki hímzéskultúra ügyét. Benczédi Istvánt 1899. január 1-jétől nevezik ki rendes tanítóvá Árapatakra. Ebben az időben már Csorba Samu brassói kereskedő rendelt a helyi asszonyoktól: abroszokat asztalkendőkkel, terítőket, futókat, hálóingeket varratott, és sok varrottast felvásárolt.<14> Csorba 1890-től az első világháborúig dolgoztatott Árapatakon. Benczédi István  felesége az 1899/1900-as tanévben női kézimunka oktatást teljesített az állami elemi iskolánál, melyért a vallás- és közoktatásügyi miniszter 80 korona díjat utalt ki (7. melléklet). Feltehetően a helyi hímzőtechnika és minták tanítását a helybeli asszonyok számára annak érdekében szervezték,  hogy minél több asszonyt lehessen bevonni a hímzésbe, és a rendeléseknek eleget tehessenek. Párhuzamosan két folyamat zajlott Árapatakon ebben az időszakban. A helyi értelmiségi család tudatos értékmentést és -őrzést végzett: Benczédi István a minták összegyűjtésével, felesége a kézimunka-oktatással, lányuk a hímzés megtanulásával és munkáinak kiállításokon való szerepeltetésével. Másfelől viszont a brassói kereskedő, kihasználva a hímzések iránti keresletet, felvásárolta a régi darabokat, és az asszonyoknak a hímzésben való jártasságát bérmunka végeztetésére aknázta ki. Az általa rendelt munkáknak a vásárlók ízléskultúrájának kellett megfelelniük: a szászoknak kék, fekete, a románoknak tarka színvilággal készültek a varrottasok. Csorba közvetítésével jelent meg a kalotaszegi áttöréses hímzés és a szálhúzás.<15> Ezek szerencsére nem honosodtak meg a helyiek körében. A Székely Társaság tudomást szerzett arról, hogy Benczédi István gyűjtötte a hímzésmintákat, ezért köszönőlevelet írnak neki, és a kiadások megtérítését, valamint a sokszorosítást vállalva, a teljes mintakincs begyűjtésére kérik fel (8. melléklet). A társaság egyik tagja, Végh Endre középiskolai tanár felajánlja, hogy közreműködik a gyűjtésben. A kalotaszegi varrottas másfél évtized alatt széles körben elterjedt. A Székely Társaság tagjai az árapataki hímzéskultúrát is széles körben ismertté és keresetté szeretnék tenni oly módon, hogy az ez ezzel foglalkozó árapataki asszonyok ebből jövedelemhez jussanak.
 Az 1907-es sepsiszentgyörgyi Székely Kiállításon Benczédi István tagja volt a bíráló bizottság néprajzi csoportjának.<16> A kiállításon szerepelt Reményik Margit árapataki varrottasokból, szőttesekből, népviseleti darabokból álló kiállítása. Ezek készítői között pedig ott találjuk Benczédi Máriát.<17>
A hímzés az 1920-as évek végén újra felelevenedett. 1929-ben a Székely Nemzeti Múzeumban állították ki a sepsiszentgyörgyi Oltáregylet által gyűjtött kézimunkákat, ezek között az árapataki hímzéseket is.<18> Ebben az időszakban (1931-től) kezdett foglalkozni Csulak Magda is a hímzésekkel, aki szintén tanítónő volt Árapatakon. Gyűjtötte a mintákat, megszervezte a helyben készült kézimunkák terjesztését külföldön, újratanította az elfeledett rudaskötést. Ő maga is részt vett munkáival kiállításokon, 1958-ban Párizsban aranyéremmel tüntették ki egyik abroszát.<19> Az árapataki hímzésminták megjelenésére sokáig kellett várni: 1972-ben jelent meg Csulak Magda árapataki gyűjtése (125 szálánvarrott magyar hímzésminta –Árapatak). A mintagyűjtemény ismertetőjében említi Árapatak két tanítóját, apát és lányát, Benczédi Istvánt és Benczédi Máriát. A kapcsolat folyamatos volt a hímzéskultúrát napjainkig életben tartó helyi tanítók között. Mária a Csulak Magda adatközlője volt. Csulak Magda pedig a szedettes szőttes készítését tanította meg Lőrinczi Etelkának, aki varrottassal is foglalkozik, napjainkban a legkiválóbb művelője ennek az ágnak. Elemista korában tanulta meg a zsinórvarrást, már tanulóként elkezdte a minták gyűjtését, majd a minták szerkezetét megőrizve, önállóan tervezte meg a különböző textíliák kompozícióját. Az 1970-es évektől varrottasokból és szőttesekből egyéni kiállitásokkal szerepelt, a Megyei Tükörben 1986--87-ben az árapataki mintákról egy sorozat cikke jelent meg. Az 1970-es évek második felében és a 80-as években több országos díjjal tüntették ki.<20>
Következtetések:
Az árapataki varrottas megőrzéséért mind Potsa József, mind az árapataki tanítók (Benczédi István, Mária, Csulak Magda, Lőrinczi Etelka) munkája elérte célját: napjainkban is készítik  a varrottast, ezek bekerültek múzeumi gyűjteményekbe, a mintakincs az 1972-es kötetben mindenki számára hozzáférhető, a falu legreprezentatívabb terét, a templomot helyi varrottas-textíliák díszítik. Nem volt viszont egy olyan szervezőegyéniség, aki hosszú időn keresztül a varrottasnak olyan piacot biztosított volna, amely megteremti a lehetőségét a hímzésre való szakosodásnak. Hiányzott továbbá az árapataki varrottas népszerűsítése újságokban, hirdetményekben. Ezt a feladatot Kalotaszegen szintén Gyarmathy Zsigáné látta el. Mivel az értékesítést egy kereskedő vállalta, akinek nyilván nem a hímzéskultúra terjesztése és a falu gazdasági potenciáljának növelése volt az elsődleges szempontja, ez a folyamat nem egészítette ki a tanítók értékmentő tevékenységét. Csulak Magda egyszemélyben szervezte a készítést és kivitelt külföldre, de nem volt olyan kiterjedt ez a tevékenység, mint Kalotaszegen. A brassói kereskedőtől  a bérmunkáért kapott juttatások az adott időszakban növelték a varrással foglalkozó asszonyok jövedelmét, de nem teremtettek olyan háziipart, amelyre napjainkban is vállalkozások épülhettek volna, mint Kalotaszegen. Ennek gazdasági szempontból negatív (a magyar lakosság számának  csökkenése, a falu elcigányosodása), a népművészet szempontjából pozitív (nem silányodott el a hímzések minősége) következményei vannak. A Budapesttől való távolságot nem tartjuk nyomós oknak, hiszen a brassói, bukaresti piacra lehetett volna alapozni, ahogy több székelyföldi kisiparos is ott értékesítette termékeit.<21>
Megjegyezni kívánjuk, hogy az árapataki varrottas története további kutatási lehetőségeket kínál (a helyi és országos sajtó stb.).

Melléklet

1.
Sz. 1075/895
Méltóságos Potsa József főispán úrnak
Sepsiszentgyörgy

Hivatkozással az általunk rendezendő karácsonyi háziipari killítás és bazár mellékelt programjára, valamint az e tárgyban intézett körlevelünkre, van szerencsém méltóságod szíves közreműködését kikérni bizonyos vidékbeli háziiparcikkek gyűjtésére és beszerzésére. E cikkek volnának különösen árapataki varrottasok fejtővel és selyemmel, valamint a megyében még háziiparilag előállított egyéb ajándék- és vásárlásra alkalmas szőttesek, varrottasok.
Felkérem Méltóságodat, szíveskednék lehető legrövidebb idő alatt  azon áruk iránt tájékoztatni, melyek -- az esetleg megjelölendő közvetlen forrásból is -- idejekorán beszerezhetők volnának.
Az előlegnyújtásra vonatkozólag a mellékelt körlevélben foglalt megjegyzést kiegészíthetem azzal, hogy az igazgatóság hajlandó a beküldendő mintákhoz képest esetleg készpénzmegrendeléseket is tenni.
Budapest 1894. november hó 4-én
Tisztelettel
Rácz

2.
Sz. 1075/894.
Első székely szövőgyár
Női ipartanműhely
Helyt
Árvaház Kézdivásárhely

A magyar kereskedelmi múzeum dec. 2-ától kezdve karácsonyi háziipar-kiállítást és bazárt rendez. Felkért engem, hogy a vidékbeli háziiparcikkek, úgymint árapataki varrottasok fejtővel és selyemmel és más háziiparilag előállított ajándék vásárlásra alkalmas szőttesek és varrottasokból lehető legrövidebb idő alatt mintákat küldjek be, és tájékoztassam azon áruk iránt, melyek idejekorán beszerezhetők volnának.
A beküldendő árukért az igazgatság kész -- ha azok a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelnek, a számlaérték bizonyos hányadát előlegként kiutalványozni, sőt, estleg készpénzmegrendeléseket is tenni.
Mellékelem egyidejűleg a kiállításra vonatkozó körlevél egy példányát, és felkérem, hogy legfennebb e hó 15-ig küldjön mintákat be a kiállításra szánt tárgyakból, megjelölve az árt, készletet, esetleg mily idő alatt, mennyit képes az illető ezekből előállítani.
Sepsiszentgyörgy, 1894. november 6.

3.
1237/894
Méltóságos Potsa József főispánnak
Sepsiszentgyörgy

Van szerencsénk méltóságodat értesíteni, hogy a múlt hó 19-én 1130 sz. a. kelt becses átiratában jelzett 13 darabból álló szoba-készletet a kiállításban feltűnő helyre elhelyeztük, és nem mulasztunk el semmi alkalmat, hogy a látogatók figyelmét e szép tárgyakra különösen felhívjuk.
Midőn is ez alkalommal is köszönetet mondunk Méltóságodnak a háziipari bazár iránt tanúsított érdeklődéséért, egyúttal van szerencsénk megemlíteni, hogy a háromszéki „Erzsébet” árvaleány nevelőintézet 19 forint 81 krajcárnyi értékű árukat, a háromszékmegyei háziiparegyesület sepsiszentgyörgyi női ipariskolája 47 forint értékű árukat a Bazár részére megküldött.
Budapest, 1894. december 12-én
Kiváló isztelettel
Rácz
igazgató

[A levél túloldalán:]
Nagyságos Babarczy Ferencné úrasszony
Helyt
Másolatra

Hogy a kérésemre a karácsonyi Bazárnak átengedett 13 darab szobadíszítményül szolgáló árapataki varrottast rendelkezési helyére beszolgáltattam, arról ezen tanúsítványt másolatban van szerencsém megküldeni.
Fogadja Nagysád kiváló tiszteletem nyilvánítását
14/XII 894

4.
számozatlan
A háromszékmegyei háziiparegyesület sepsiszentgyörgyi női ipariskolájának az 1894. évi Karácsonyi iparbazár (kiállítás) számára küldött munkák jegyzéke.

Image

Sepsiszentgyörgy, 1894. november 22-én
Bartha Vilma
ipartanitónő

5.
Sz. 1252/894
Méltóságos Potsa József főispánnak
Sepsiszentgyörgy

Van szerencsénk méltóságodat értesíteni, hogy a karácsonyi háziipari bazárban elhelyezett hálószobakészlet a látogató közönség élénk érdeklődésével találkozik, és az már eddig is eladható lett volna, ha a függyönyök méretei a fővárosi lakásviszonyokhoz megfelelőek lennének. A függönyök csak 3 m hosszúak, míg a magas fővárosi szobák ablakai legalábbis 4 m hosszú függönyöket igényelnek.
Kiváló tisztelettel
Rácz
igazgató
Budapest, 1894. december 16-án

[A túloldalon:]
A magyar Kereskedelmi Múzeum nagytekintetű igazgatóságának
Budapesten

Idei 118. számhoz e hó 16-ról kelt nagybecsű iratára azon megjegyzést teszem, hogy miután minden pár függönyhöz van felső dísz, és azt, hogy eredeti legyen, nem szabad összevonni, hanem simán hagyandó, egész a dísz aljáig a függöny kitoldható, és akkor, ha csak egész a földön nyúlóvá nem teszik fel, a budapesti házakba is alkalmazható, mert négy méternél hosszabb szőtt függönyöket az itteni szövőgyárból sehova nem rendelnek.
Fogadja tiszteletem nyilvánítását
20/XII

6.
Sz. 209/895
Méltóságos Potsa József főispán urnak

Amint múlt évi december hó 6-án már jelenteni szerencsénk volt, a múlt évi november hó 19-én 1130 sz. a. jegyzékbe vett árapataki varrottas hálószoba-készlet elkelését a függönyszárnyak rövidsége akadályozza, amennyiben az itteni lakásokban 4 m-nél rövidebb függönyök egyáltalában nem alkalmaztatnak. Mivel pedig a különben is három ablakra való készlet egyes darabjai (tehát ágy- és asztalterítők stb.) a múlt évi november hó 17-én 1091 sz. a. kelt értesítés szerint el nem árusíthatók, nehogy az áru továbbra is céltalanul raktáron heverjen, azt postán bérmentve Méltóságod címére visszaküldjük, és kérjük a 160 forint számlaértékkel Bazárunkat mentesíteni.
A most már állandósított háziipari Bazár berendezési munkálatainak befejeztével lesz szerencsénk Méltóságod szíves támogatását és közvetítését a háromszékmegyei népipari termékek terjesztése érdekében továbbra is igénybe venni.
Kiváló tisztelettel
Rácz
Budapest, 1895. február 20.

[A túloldalon:]
A Magyar Kereskedelmi Múzeum nagytekintetű igazgatóságának
Budapest

Hivatkozva idei február hó 20-ról 268. számú becses iratára, midőn üdvözlöm a Bazár állandósítását, teljes készséggel felajánlom a közreműködést a háziipar minden kívánt cikkének beszerzésére.
Megkülönböztetett tisztelettel
23/II

7.
Királyi Tanfelügyelőség
Sepsiszentgyörgy
2755/1900
Az állami elemi iskola Tekintetes Gondnokságának
Árapatak

Tudomás és megfelelő további eljárás végett értesítem a Tekintetes Gondnokságot hogy a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr Őnagyméltósága folyó évi augusztus hó 21-én 41833. szám alatt kelt rendeletével az árapataki állami elemi iskolánál az 1899/900 tanévben teljesített női kézimunka tanításért nyolcvan (80) korona díjat engedélyezvén, utasította a sepsiszentgyörgyi adóhivatalt, hogy ezen összeget Benczédi Istvánnénak szabályszerűen bélyegek s általam láttamozott nyugtájára fizesse ki.
Sepsiszentgyörgy, 1900. szeptember hó 10-én
Csánki
kir. tanfelügyelő

(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár. Fond. 170. Inv. nr. 6/2., 36. csomó, 32. lap.)

8.
Tekintetes
Benczédi István állami igazgató-tanító úrnak
Árapatak

A nagy jövő előtt álló „árapataki varrottas” terjesztése, kultiválása s az ezzel foglalkozók jövedelmének emelése terén Tekintetes Igazgató Úr oly önzetlenül, oly szép eredménnyel munkált, hogy kedves kötelességet teljesítünk, midőn társaságunknak január hó 28-án tartott gyűlése határozatából ezért hálás köszönetet nyilvánítunk.
Társaságunk mag van győződve arról, hogy az „árapataki varrottas” előtt nagy jövő áll. Erre munkálni kötelességünkben állónak tartjuk. De hogy ez irányban munkálhassunk, igen nagy szükség lenne a minták összegyűjtésére s annak szoksorosítására.
Tekintetes Igazgató Úr -- tudomásunk szerint -- több mintát gyűjtött össze. Kérjük azért, mint ezen háziiparnak legalaposabb ismerőjét, hogy lehetőleg az összes mintát szerezze be.
Társaságunk az ügy iránti lelkesültségen kívül csak igen kevés anyagi eszközzel rendelkezik, de a minták összegyűjtésénél, összeállításánál felmerülő készkiadásait megtéríti, s gondunk lenne arra, hogy ha a minták összeállíttatnak, azok állami támogatással sokszorosíttassanak, s ily módon lehetővé tétessék, hogy az ország bármely részéről a minták alapján a megrendelés eszközölhető legyen.
Társaságunk egyik tagja, Végh Endre középiskai tanár szíves készséggel közremunkál a minták összegyűjtésében és elkészítésében.
Tisztelettel kérjük azért a Tekintetes Igazgató urat, hogy vele érintkezésbe lépve e fontos kérdést községe anyagi érdekeinek előbbrevitele érdekében oldja meg, s ezzel a már szerzett érdemeit öregbítse.
A Székely Társaság nevében
Ifj. Gödri Ferenc elnök, Papp György titkár
Sepsiszentgyörgy, 1906. február 4-én

(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár. Fond. 170. Inv. nr. 6/2., 36. csomó, 33--34. lap.)

9.
Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr!

Alulírott Árapatak-hetetelepi állami tanítónő a legmélyebb alázattal esedezem, méltóztassék engem az árapataki állami iskolához áthelyezni.
Kérésem támogatására legyen szabad felhoznom, hogy én Árapatakon nevelkedvén, ott a nők által egy hímzés „árapataki varrottas” háziiparilag és megrendelésre készített női munkát tanulmányoztam, és annak fejlesztése, terjesztése és a nép megélhetésén fáradozva a nagyméltóságú kereskedelemügyi Miniszter úr államsegélyezésével és az „Országos Magyar Háziipari szövetség” közvetítésével csak úgy érhetek el teljes eredményt, ha oda helyeztetvén közvetlen tudom ezen munkát felügyelni és vezetni. Kérésem megújítva maradok
Alázatos szolgája
Benczédi Mária
állami tanítónő
Árapatak, 1911. jún. 19-én

(Sepsiszentgyörgyi Állami levéltár. Fond. 170. Inv. nr. 6/2., 36. csomó, 41. lap)

Jegyzet

1. Itt csupán az 1997. december 11-én „Kalotaszeg -- a népművészet felfedezése” című konferenciának a Néprajzi Értesítőben (LXXX. 1998) megjelent vonatkozó tanulmányaira hivatkozunk: HÁLA József 1998: Gyarmathy Zsigáné és Jegenyefürdő jelentősége a szerveződő magyar néprajztudományban, i.m. 13--41; SEBESTYÉN Kálmán 1998a: Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka és munkássága, i.m. 43--52, SEBESTYÉN Kálmán 1998b: Gyarmathy Zsigmond és a kalotaszegi fafaragó háziipar, i.m. 97--115.
2. SEBESTYÉN Kálmán 1998b. 98.
3. HÁLA József 1998. 16--22.
4. Magyarón a papné, Lénárt Józsefné volt a mozgalom szervezője. Székelyföldi iparkiállítás Marosvásárhelyt. In. Székely Egyesületi Képes Naptár és Évkönyv 1901. 126--127.
5. A Székely Nemzeti Múzeum irattárában a főispáni levelezés (Potsa József háromszékmegyei főispán volt a múzeum felügyelőbizottsági elnöke) 1895-ös iratcsomója, illetve a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár. Fond. 170. Inv. nr. 6/2., 36. csomó.
6. Magyar Néprajzi Lexikon 5. kötet. 492, varrottas címszó.
7. Ifj. NAGY Elek: A háziipar. In. Háromszék vármegye. Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére, Sepsiszentgyörgy 1899, 184.
8. Pl. erdélyi bazár, 1887, kisdednevelési kiállítás, 1889, karácsonyi bazár, 1894, millenniumi kiállítás, 1896, HÁLA József 1998. 22.
9. MÁLIK József 1898: Közművelődés. In. Háromszék vármegye. Emlékkönyv... 352--353.
10. A Háromszékmegyei Erzsébet árvaleány-nevelő intézet első évkönyve, 1872--1887, Budapest, 63.
11. Uo. 35.
12. Babarczy Ferenc 1896-tól a már államilag segélyezett női ipariskola pénzügyi tanácsosa. MÁLIK József 1898: Közművelődés. In. Háromszék vármegye. Emlékkönyv... 352.
13. Bartha Vilma tanítónő 1884. november 16.--1895. szeptember 5. között volt a női ipariskola alkalmazottja. MÁLIK József: Közművelődés. In. Háromszék vármegye. Emlékkönyv... 352.
14. CSULAK Magda--GAZDÁné OLOSZ Ella 1972: 125 magyar szálánvarrott hímzésminta -- Árapatak, Sepsiszentgyörgy, 5.
15. Uo.
16. Felhívás és tájékoztató a Székely Kiállításra (1907. szept. 29--okt. 2-ig), Sepsiszentgyörgy, Jókai Nyomda, 1907. 23.
17. Székely Kiállítás programja és katalógusa (1907. szept. 29--okt. 2-ig), Sepsiszentgyörgy, Jókai Nyomda, 1907. 6.
18. SZŐCSné GAZDA Enikő 2002: A székelyföldi szőttesmozgalom és a Székely Nemzeti Múzeum, Acta (Siculica) 2001/2 (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum százhuszonöt éves jubileumára 2), Sepsiszentgyörgy, 205.
19. CSULAK Magda--GAZDÉné OLOSZ Ella 1972. 6, 8.
20. „Nevem: Lőrinczi Etelka, nyugalmazott tanítónő vagyok” In. LŐRINCZI Etelka 2001: Fejezetek Árapatak népi életéből, Kolozsvár, 159--161.
21. Lásd A Marosvásárhelyi Kereskedelmi- és Iparkamara évkönyveit.

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |