2019. augusztus 26. hétfő, Ma Izsó napja van. Ez az év 238. napja. Holnap Gáspár napja lesz. Advertisement
www.szekelyfoldert.info
Főoldal arrow Elektronikus Könyvtár arrow Acta Siculica 2005/2 arrow Acta Siculica 2005/2 - Régészet, történelem arrow Adatok a székely összeírások 1945 előtti kutatástörténetéhez
Főoldal
Székelyföld
Elektronikus Könyvtár
Kép-Tár
Author Info Module




Adatok a székely összeírások 1945 előtti kutatástörténetéhez PDF Nyomtatás E-mail
Írta: CSÁKI ÁRPÁD   
(Kivonat)
A 16. századi székely lustrák (összeírások) kiadását Szabó Károly kezdte meg, a Székely Oklevéltár II. kötetében (1876). Az általa közölt négy összeírás mellé Barabás Samu (1894) és Szádeczky Lajos (1895) közölt továbbiakat. A Székelyföldre vonatkozó összeírások együttes, önálló kötetekben való kiadása csak jóval később, Demény Lajos szerkesztésében kezdődött meg (1998). Korábbi elképzelés azonban ezirányban is ismert, így az, amely a Székely Nemzeti Múzeumhoz, valamint kiemelkedő vezetőjéhez, a Székely Nemzeti Levéltárat is megálmodó-alapozó Csutak Vilmos (1873--1936) nevéhez fűződik.
Kulcsszavak: Barabás Samu, Csutak Vilmos, Székely Nemzeti Levéltár, Székely Nemzeti Múzeum, székely történeti forráskiadás, Székely történeti pályadíjalap
(Kivonat)
A 16. századi székely lustrák (összeírások) kiadását Szabó Károly kezdte meg, a Székely Oklevéltár II. kötetében (1876). Az általa közölt négy összeírás mellé Barabás Samu (1894) és Szádeczky Lajos (1895) közölt továbbiakat. A Székelyföldre vonatkozó összeírások együttes, önálló kötetekben való kiadása csak jóval később, Demény Lajos szerkesztésében kezdődött meg (1998). Korábbi elképzelés azonban ezirányban is ismert, így az, amely a Székely Nemzeti Múzeumhoz, valamint kiemelkedő vezetőjéhez, a Székely Nemzeti Levéltárat is megálmodó-alapozó Csutak Vilmos (1873--1936) nevéhez fűződik.
Kulcsszavak: Barabás Samu, Csutak Vilmos, Székely Nemzeti Levéltár, Székely Nemzeti Múzeum, székely történeti forráskiadás, Székely történeti pályadíjalap



Date privind istoricul cercetării conscripţiilor secuieşti înainte de 1945
(Rezumat)
Publicarea conscripţiilor secuieşti a început în Diplomatarul Secuiesc, vol. II., datorită lui Károly Szabó (1876). Editarea acestor prime 4 conscripţii a fost continuată de Samu Barabás (1894) şi Lajos Szádeczky (1895), însă volume sinestătătoare au fost realizate abia de Lajos Demény (începând cu 1998). Totuşi, încercări în acest sens au mai avut loc. Cea a Muzeului Naţional Secuiesc din Sf. Gheorghe, sub conducerea lui Vilmos Csutak, a dat şi unele rezultate concrete, chiar dacă acestea erau parţiale.
Noţiuni cheie: Samu Barabás, Vilmos Csutak, Arhivele Naţionale Secuieşti, Muzeul Naţional Secuiesc, publicarea izvoarelor istorice secuieşti, Fondul Istoriografic Secuiesc


Data Concerning to Research-History of the Székely Conscriptions and Censuses until 1945
(Abstract)
Publishing the old Székely conscriptions and censuses began in 1876 (Károly Szabó, 4 documents in Székely Oklevéltár, II) and it was carried on between 1894 and 1895 (Samu Barabás and Lajos Szádeczky). The first few independent volumes have been continuously published since 1998, but there were some similar attempts in the interwar period as well and the work done at the Székely National Museum had partial results, too.
Keywords: Samu Barabás, Vilmos Csutak, Székely National Archives, Székely National Museum, publishing of the sources of the Székely history, Prize Foundation of the Székely History


*    
A Székely történeti pályadíjalapot Orbán Balázs nagy művének megjelenésével párhuzamosan, Jakab Elek országos főlevéltárnok, a Magyar Történelmi Társulat kolozsvári állandó bizottságának vezetője kezdeményezte, és gr. Mikó Imre vezetése alatt jött létre. A bizottság felkérésének eleget téve Szabó Károly 1872-ben megkezdte a Székely Oklevéltár szerkesztését, és haláláig (1890) négy kötetet szerkesztett egybe, bár utóbbi megjelenését már nem érhette meg. Munkája folytatására Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár vállalkozott, aki a 4. kötet kiadása mellett további három kötettel gazdagította a székelység történelmére vonatkozó forráskiadvány-sorozatot.<1>
A Székely Oklevéltár II. kötetében Szabó Károly a 16. századi székely lustrák (összeírások) kiadását is elkezdte.<2> Az általa közölt négy mellé még a 19. század végén közölt Barabás Samu<3> és Szádeczky Lajos<4> további összeírásokat. A Székelyföldre vonatkozó összeírások együttes, önálló kötetekben való kiadása azonban, bár erre vonatkozóan is történtek próbálkozások, csak egy évszázaddal később, 1998-ban, Demény Lajos szerkesztésében kezdődhetett meg.<5>
A korábbi próbálkozások egyike a Székely Nemzeti Múzeumhoz, valamint ennek kiemelkedő vezetőjéhez, a Székely Nemzeti Levéltárat megálmodó-alapozó Csutak Vilmos (1873--1936) nevéhez fűződik.
Csutak Vilmos már az 1900-as években Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten, sőt Bécsben, de a Szászföld levéltáraiban is kutatja a székely összeírásokat, másolatot készítve vagy készíttetve azokról. Bár a lustrák kiadására végül nem került sor, a Barabás Samu szerkesztésében megjelent nyolcadik Székely Oklevéltár-kötet (1934), mely eredetileg a Székely Nemzeti Múzeum testvérkiadványának készült, tartalmaz hasonló összeírásokat.<6>
*
A Székely Nemzeti Múzeum 1875-ben, a Székely Oklevéltár második kötetének megjelenése előtt született. Az alapító özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília (1823--1905) által összegyűjtött gyűjteményre hamar felfigyelt a tudományos világ, oklevélgyűjteményéből a temesvári Miletz János Vasady Nagy Gyula magántanárral -- Finály Henrik mostohafia, a múzeum első őre -- 1876-ban a jelentősebbek kiadását is elkezdi. 1879-ben a múzeum már kilencezer fölötti tételt számlál, amikor bekerül Sepsiszentgyörgyre, és kilencedrésze levéltári anyag.<7> Újabb, elsősorban középkori és fejedelemségkori okleveleket a Budapestről a székely múzeum őrének érkező Nagy Géza közöl, többek között a szerkesztése alatt álló Nemere sepsiszentgyörgyi újság hasábjain.<8> A múzeumbeli kéziratos munkák közül másrészt Szilády Áron 1881-ben Tinódi Lantos Sebestyénnek a 16. századi Csereyné-kódexben fenmaradt, Jázonról és Médearól című, valószínűleg legkorábbi munkáját teszi közzé.<9> A múzeum mindmáig legjelentősebb értéke, az Apor-kódex, ugyancsak 1881-ben kerül kiadásra.
A múzeum oklevélgyűjteményének átfogó tudományos feldolgozása Szádeczky Lajos nevéhez fűződik. A gyűjteménye a század végére már közel 5000 db. oklevélre bővült, melyet Domján István kollégiumi tanár-múzeum-őr két, egy Nagy- és egy Kis-levéltárba rendezett.<10> Szádeczky Lajos 1893-ben jut el ide is, amikor végigjárta a székelyföldi nagyobb egyházi, családi- és hivatali gyűjteményeket. Kutatásait, a Székely Nemzeti Múzeum anyagát illetően is, majd a Székely Oklevéltár 1897-ban megjelent VI. kötetében használta fel, mely kötet maga a szerkesztő szerint is „a Székely Oklevéltár összes eddigi kötetei között a leggazdagabb, s köztörténeti szempontból is legbecsesebb”.
A Székely Oklevéltár-sorozat a VII. kötete megjelenésével (1898) azonban megszakadt. Folytatására leghamarabb a két világháború közötti időszakban, a Székely Nemzeti Múzeum tesz majd kísérletet.
Egyelőre a tudatos levéltári anyagbegyűjtés, valamint a nagyobb levéltárakból való adatgyűjtés és másolás kezdődik meg Sepsiszentgyörgyön. 1907 végén több mint 20 000 levéltári tétel képezte a gyűjteményt. Az 1910-es évektől már rendszeres helyszíni felmérések készülnek a háromszéki hatósági és családi levéltárak állapotáról, 1911-ben a Székely Nemzeti Múzeumba kerül letétként az altorjai báró Apor-család levéltára és könyvtára is. Elsősorban az utóbbi letét révén, 1915-ben bővül 36 000 tételre az állomány.
Csutak Vilmos múzeum-őr ugyanezidőtájt<11> a Magyar Országos Levéltárban, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárában, a gr. Teleki család marosvásárhelyi levéltárban, az erdélyi szász levéltárakban végez kutatásokat a székelység múltjával kapcsolatosan.<12>
Csutak kiemelt figyelmet szentelt a székelyföldi fejedelemségkori, illetve 18. századi katonai és gazdasági összeírások egybegyűjtésére. 1912-ben a következő eredményekről számol be a múzeum igazgató-választmányának:
„Teljes tisztelettel jelentem a Tekintetes Igazgató-választmánynak, hogy folyó hó 1-jén és 2-án Nagyszeben város levéltárában kutatásokat végeztem, és a többek közt egy 1720-ból származó „Conscriptio”-ra találtam, mely Háromszék--Csík vármegyéről oly nagybecsű történelmi emlék, hogy véleményem szerint teljesen méltó a múzeum költségén való lemásoltatásra.
A conscriptio egy vegyes bizottság munkálatának az eredménye, mely az országgyűlés, illetve főkormányszék rendelete alapján és utasításai értelmében a két vármegyéről általában, valamint a járások és községek szerint éppen úgy, mint a taxás városokról, igen becses tudósításokat tartalmaz, melyek alapján főleg vármegyénkről igen érdekes képet nyerhetünk.
Sepsiszentgyörgyön, 1912. június 4-én.”

1914-ben ifj. Biás István főlevéltárossal a Bethlen Gábor-féle 1614. évi lustra háromszéki részeit másoltatja  le a múzeum számára, a Teleki Tékában őrzött 1784. évi hiteles másolat alapján.<13>
Néhány évnyi gyűjtés után a Székely Nemzeti Múzeum mint a „székelység történelmének tárháza” 1915-ben meghirdeti -- a legendás Székely Láda és Székely Levéltár alapján -- a székely levéltárüggyel kapcsolatos elképzelését: a Székely Nemzeti Levéltár létrehozását.<14> A tervezetre, melynek lényege a székelyföldi hatósági levéltáraknak a Székely Nemzeti Múzeumba való átszállítása és egységesítése volt, maga Komáromy András, vidéki levéltárakért felelős országos levéltárnok bólint rá.<15>
Talán az sem véletlen, hogy a múzeumigazgató és egyben kollégiumi történelemtanár Csutak Vilmos, akit már másfél évtizede szoros barátság fűz Barabás Samuhoz, éppen a jeles tudós 1915-beli végleges nyugdíjba vonulásának és Háromszékre való hazatérésének évében hirdeti meg e tervet. Úgy tűnik, hogy nyugdíjazása ellenére, mely egészségügyi állapotára való tekintettel történt, a budapesti szellemi központtól megváló Barabás Samu idejében, tudatosan intézkedett a „saját itthoni hátországa” megteremtéséről -- a Székely Nemzeti Múzeumban és Csutak Vilmos személyében látta a lehetőséget, hogy a saját maga tudományos és közéletben való maradását is biztosítsa.
*
Nem véletlenül időztünk a Székely Nemzeti Levéltár tervezetének kapcsán, hiszen az 1915 óta Papolcon nyugdíjas éveit töltő Barabás Samu levéltárnok (1855--1940), a MTA levelező tagja, az Országos Levéltár erdélyi osztályának korábbi vezetője ilyen körülmények között szerkesztette meg a Székely Oklevéltár VIII. kötetét.
Barabás Samu már a Szabó Károly szerkesztette kötetek összeállításában is közreműködött. Amint Székely Oklevéltára előszavában megemlékezik, a III. kötet anyagának összeállításában a II. kötetből kimaradt 1571 előtti oklevelek összegyűjtésével is vállalt részt. Idézzük Szabó Károly idevágó levelét:
Kedves Samu öcsém!
A
„Székely Oklevéltár” III-ik kötetének most már hetedik ívét szedik. Ma adtam a nyomdába az 1500-ig terjedő oklevelek másolatait. Igen le lennék kötelezve, ha az országos levéltár siculicumairól eddig netalán készített jegyzeteit velem közölni szíveskednék, hogy tudhatnám, mi és mennyi lehetne még felvehető a III-ik kötetbe, mely, amint gondolom, csak 1571-ig terjedhet. Amint a nyomda biztat, ez a kötet szeptemberben megjelenhetnék, de én megelégedem, ha az év vége felé lesz is készen. Aminek ki kell maradni belőle, majd belejöhet a jövő évben kiadandó IV-dik kötetbe.
Ez a III-ik kötet sokkal érdekesebb lesz, mint a két első. Brassóból, Szebenből, a szász nemzet levéltárából, a segesvári, a káptalani, conventi, az erdélyi kincstári levéltárakból stb. gyűjtött nagy részben eddig ismeretlen anyag ebben lesz kiadva 1571-ig, a IV-ik kötetbe már csak válogatva veszem föl az egy vagy más tekintetben nevezetesebb okleveleket.
Jól tudom, hogy kedves Öcsémnek van egyéb elébb dolga is a Siculicumok hajhászásánál, nem is kívánom, hogy a sietéssel magát fárassza, eddigi szívességét sem lévén módomban eléggé megköszönni: de ha már némi jegyzetei vannak, azokat, amikor rá érkezik közölni, igen szívesen fogadnám. Most csak a kivonatokat kérném, mert azt hiszem, hogy a kolozsmonostori, gyulafehérvári és az erdélyi kincstári levéltárakból afontosabb darabokat rég lemásoltam, de mégis bizonyosan lesznek azokban olyas oklevelek is, amelyek a nagy sietséggel való kutatás közben az én figyelmemet elkerülték, csak az ilyenek másolataira lenne idővel szükségem.
A jövő hó végén a máramarosi kirándulás alkalmával azt hiszem találkozni fogunk; én, ha csak valami akadály nem jő közbe, onnan nem szeretnék elmaradni.
Addig is minden jót szívből kívánva, s egy pár sor válaszát várva maradok
Barátja s bátyja
Szabó Károly”
<16>
Barabás Samu ugyanis, mint országos levéltári fogalmazó, majd Országos Levéltár erdélyi osztályának vezetője, számos családi levelesláda, egyházi levéltár alapján tudatosan gyűjtötte az adatokat a székelység történetére vonatkozóan.
Bár az erre vonatkozó adatok igen szórványosak, megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy még nyugdíjazása előtt tervezte székely adattárának kiadását.
1913-ban a Teleki család marosvásárhelyi levéltárosa, ifj. Biás István egy levelében újabb középkori okleveleket talált, melyek kiadására egy pótkötetet javasol. Ezzel kapcsolatban azonban keserűen jegyzi meg: „…Mindenben követem szíves tanácsát és az okleveleket egyáltalán nem publikálom, hanem bevárom a pótkötet kiadását. És ez azt hiszem, még később jön el, mint a Székely Oklevéltár kiadása.”<17>
Ugyanezt sejteti Szádeczky Lajosnak egy 1915 elején írott levele is. Miközben a székelység történetét összefoglaló munkájának első kötetéhez kéri fel bírálónak, Szádeczky Lajos, a régi levéltáros pályatárs, aki Szabó Károly halála után Szilágyi Sándort elhagyva Kolozsvárra költözött, és átvette a Székely Oklevéltár szerkesztését is, 1915 elején a közös munkára biztatja Barabás Samut: „…Ha nagyban és egészben egyetértesz velem, úgy vállald el a bírálatot, arra kérlek. Ez egyengetni fogja az útját annak is, hogy gyűjteményedet a bizottság majd kiadja. Nekem is van még két kötetre való. Legjobb lenne összecsapnunk majd.”<18>
1915. évi nyugdíjazása után Barabás Samu a Székelyföldön (Papolcon) marad haláláig. Jelentős levelezése azonban bizonyítéka annak, hogy mindvégig kapcsolatban maradt a magyar történettudomány nagyjaival.
Itthon intézményként a Székely Nemzeti Múzeum és Csutak Vilmos barátsága jelenti számára valóban a tudományossághoz való kapcsolódás lehetőségét. 1921-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja. Részt vesz az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1933-as sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésén (az EME vendéglátója a testvérintézmény SzNM). Szerző az 1929-es jubileumi Emlékkönyvben.<19>
A Székely Oklevéltár VIII. kötetének megszerkesztését is a Csutak Vilmos felkérésére és a múzeum nyújtotta segítséggel kezdi meg végül. Csutak, most már a múzeum igazgatójaként, már 1928-ban jelzi Kolozsvárra Kristóf György egyetemi tanárnak ebbéli szándékát: „…a múzeumnál jelenleg a Székely Oklevéltár egy újabb, VIII. kötetének a kiadása foglalkoztat különösen, amiről majd szóval fogok referálni, mihelyt, éspedig talán már a jövő héten találkozhatunk”.<20> Fennállásának 50-ik jubileumára készülve, az impozáns Jubileumi Emlékkönyv szerkesztését felvállaló Csutak Vilmos igazgató ajánlatot tesz Barabás Samunak, hogy a Székely Nemzeti Múzeum kiadványaként erre az alkalomra jelentesse meg székely történeti adattárát is. Erről tanúskodik levelezésük, valamint Barabás Samu megemlékezése munkájának előszavában: „Ugyanezt a gondos figyelmet köszönöm a sokat szenvedő székely nép drága közvagyonát képező, s napjainkban különösen nagy hivatást betöltő sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum nagyrabecsült vezetőségének is, mely szerény székely oklevél-gyűjteményem sorsát mindmáig szívén hordozta, s mikor a múzeum 1879 szept. 15-én történt alapítása ötven éves fordulójának megünneplésére készült, szíves készséggel vállalkozott arra is, hogy a gyűjteményemet a múzeum jubiláris kiadványai között a Szabó Károly és Szádeczky Lajos szerkesztette Székely Oklevéltár VIII. kötete gyanánt kiadja.” <21>
Csutak már a nyomdai árajánlatot is kért egy brassói nyomdától, ám a múzeum anyagi forrásai az 1929-es Emlékkönyv kiadásával elapadnak, az oklevéltár kiadására további néhány évet kell még várni. 1931 nyarán Áldásy Antal tájékoztatja Barabás Samut, hogy a kötet kiadását belefoglalták az MTA költségvetésébe, Lukinich Imre pedig bírálatot készített a kéziratról. A kötet több éves kálvária után 1934-ben valóban a MTA kiadványaként látott napvilágot, megjelentetésében fontos szerepe volt a közvetítést vállaló Lukinich Imrének, a Magyar Történelmi Társulat titkárának, és Herzog Józsefnek.<22> Nemkülönben Csutak Vilmosnak, aki adott pillanatban a teljes kéziratanyagot újra össze kell állítsa, miután az Budapesten elkallódik.
A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ezzel párhuzamosan tovább folytatja a székely lustrák összegyűjtését. 1930-ban a korábbiak mellé az EME levéltárából másolatot készí(tte)t a következőkről:
- Háromszéki nemesség lajstroma, 1693. aug 13. (Másolat)
- Connumeratio Universorum, Libertinorum et Jobbagionum in Sede Siculicali Sepsi. Anno 1701, 1702. (Másolat)
- Sepsi, Kézdi, Orbai és Miklósvárszéki nemesek, lófők és gyalogok összeírása 1771-ből. (Másolat)
- Háromszékmegyei insurgens névsor 1809. évből (Másolat)

Az elvégzett munka jelentőségét jól érzékelteti, hogy 1930. november--decemberben a másolatok készítője maga Kelemen Lajos.<23>
Csutak Vilmos halálát (1936) követően a Székely Nemzeti Levéltár létrehozására irányuló törekvések is megtorpannak, hogy majd néhány év elteltével kedvezőbb, a múzeumnak Székely Tudományos Intézetté való alakítása terve kapcsán, Herepei János múzeumigazgató idejében kerüljenek ismét előtérbe.
Barabás Samu ennek már nem lehetett részese. 1940 novemberében, néhány nappal 85. életévének betöltése után papolci házában elhunyt. A Magyar Tudományos Akadémia és a Székely Nemzeti Múzeum nevében Herepei János múzeumigazgató búcsúztatta.
*
Csutak és Barabás munkásságának folytatása az 1938 végén Sepsiszentgyörgyre érkező Herepei Jánosra maradt, aki elsősorban Cs. Bogáts Dénes levéltáros<24> segítségére számíthatott. A múzeumi gyűjteményként tekintett levéltár 1936-ban közel 180 000 tételt számlált, és Herepei idejében újabb 100 000 tétellel gazdagodott.
Az 1940-es években több kísérlet is történt a lustrák kiadására. A kézdivásárhelyi származású Bodor György budapesti ügyvéd 1942 szeptemberében levélben jelzi Cs. Bogáts Dénesnek, hogy „...az az akció, melyet itten a lustrák kiadása érdekében Szilágyi Dezsővel együtt indítottunk, megrekedt. ... Ezt azért tudatom, hogy ha a múzeum a kiadással foglalkozni kíván, nem végez felesleges munkát, sajnos nem kell attól félni, hogy a lustrák egyszerre két példányban is megjelennek.”<25>
Bár a múzeum csekély anyagi forrással és szakszemélyzettel rendelkezett, a lustrák kiadásáról továbbra sem mondott le. 1943-ban Kovács Márton múzeumi gyakornok kap megbízást Herepeitől, hogy az Országos Levéltárban másolatot készítsen a fellelhető összeírásokról:
„Nagyságos dr. Kovács Márton múzeumi gyakornok úrnak
Kedves Barátom!
Hivatkozással folyó hónap 25-én kelt jelentésedre, amelyben értesítesz, hogy katonai bevonulásodat csapattested elhalasztotta, tudomásul vesszük. Egyúttal azonban megbízunk, hogy a Székely Nemzeti Múzeum részére sürgős másolatokat végezzél.
Egyidejűleg megkerestük dr. Jánossy Dénes országos levéltári főigazgató urat, kérve, engedje meg, hogy részünkre székely vonatkozású lustrákat másoljál, majd pedig a lemásolt iratokat összeolvasás után bélyegtelen hitelesítési záradékkal ellátni szíveskedjél. Ennek ellenében azután mi is hasonló szolgálatunkat ajánljuk fel.
Alább közöljük fontosságuk sorrendjében azokat a lustrákat, amelyek közül annyit, amennyire a rendes hivatalos órák idejét megtartva, érkezésed engedi, részünkre nagyon pontosan és nagyon olvashatóan másoljál le.
Lemásolandók
Háromszékről: Sepsi, Kézdi, Orbai és Miklósvár szék lustrája:
Elsősorban 1670 körül, 1680, 1691. évekből.
Másodsorban: 1659, 1665, 1667. évekből.
Nem kell: 1566, 1602, 1614, 1636 (!) évekből.
Csíkból: Alcsík, Felcsík, Gyergyó és Kászon szék lustrája:
Elsősorban: 1603, 1702.
Másodsorban: 1614, 1616, 1645, 1654, 1658, 1660, 1681, 1683. évekből
Nem kell: 1566., 1569, 1602, 1603. évekből
Udvarhelyből: Udvarhely, Keresztúr és Bardoc szék lustrája:
Elsősorban: 1635, 1702. évekből.
Másodsorban: 1614, 1620. évekből.
Nem kell: 1566, 1602, 1604, 1627. évekből.
Maros és Szereda szék lustrája:
Elsősorban: 1635, 1691, 1692. évekből.
Másodsorban: 1614, 1636, 1647, 1677, 1685. évekből.
Nem kell: 1566, 1575, 1602, 1603. évekből.
Aranyos szék lustrája: 1642. évből.
Levelünk vétele után azonnal jelentkezzél Jánossy főigazgató úrnál. Megadandó engedélyéről s a dolgozás lehetőségéről sürgős jelentést kérek. Ott eltöltendő munkálkodásod ideje pontosan annyi legyen, mint amennyi az Országos Levéltár hivatalos óráinak száma. Megjegyzem, hogy pesti tartózkodásod idejére napidíj- és útiköltség-térítésre nem lehet igényed.
Baráti üdvözlettel,
Herepei János múzeumigazgató”<26>
Herepei ugyanakkor dr. Jánossy Dénes főigazgatónak is ír az Országos Levéltárba:
Mélyen tisztelt Főigazgató úr,
Levéltári kutatásaink közben állandóan szükségünk van a székely székek egykori lustráira. Éppen ezért kérjük, méltóztassék megadni, hogy dr. Kovács Márton múzeumi gyakornokunk néhány ilyenfajta, általunk kijelölt összeírást lemásolhasson. Amennyiben ez lehetséges volna, tisztelettel kérjük, hogy összeolvasás után a másolatot hitelesítő, de bélyegmentes záradékkel elláttatni kegyeskedjék.
Ezt azért tartjuk szükségesnek, hogy ezáltal az így lemásolt jegyzékekben kétségtelenül biztos adatokat kaphassunk.
Ennek ellenszolgáltatásaképpen szívesen felajánljuk a tulajdonunkban lévő alábbi összeírások lemásolását: az 1704. évi háromszéki lustrát, az 1718/1719. évi sepsiszéki rendi összeírást, az 1726. évi sepsi- és miklósvárszéki nemesek jegyzékét, az 1744. évi kézdiszéki hadi szemle névsorát.
Nagyon szeretnők, ha dr. Kovács Márton megbízatása idejére, amelyet katonai behívás fog megszabni, előreláthatólag azonban november--december hónapokban, az Országos Levéltár szokásos hivatalos óráit megtartva vehetné igénybe Főigazgató Úr becses és jóakaratú engedélyét.
Kérésünk teljesítésére amennyiben bármiféle nehézségbe is ütköznék, nagyon kérjük, azt az egyidejűleg jelentkező dr. Kovács Márton tudomására adni kegyeskedjék.
(...)
Herepei János múzeumigazgató”
<27>
Sikerrel járnak, Kovács Márton két jelentésében számol be a munka elvégzéséről.<28>
A Cs. Bogáts Dénes által összeállított kimutatás szerint erre az időre sikerült az 1614--1711 közötti időszakból, elsősorban Háromszékre vonatkozó 24 darab összeírás eredeti és másolt példányát egybegyűjteni:
1. Regestrum universorum nobilium, primorum, primipilorum, peditum pixidariorum, libertinorum Siculorum universorumque jobbagiensium, inquillinorum seu inhabitatorum Trium Secium Siculicalium Sepsi, Kézdi et Orbai. In Anno 1614 die vero 17 mensis Februarii connumeratorum. Biás István Teleki levéltári főlevéltáros Marosávásrhelyen készített hiteles másolat, Tibád Ferenc udvarhelyszéki jegyző által 1784 szeptember 27-én hitelesen kiadott példányról.
2. Udvarhelyszék lustrája 1627-ből. Szabó Mihály medeséri iskolamester által 1825-ben készített másolat.
3. Regestrum generale super nova et recurata Trium Sedium Siculicalium Sepsi, Kézdi, et Orbai stb. Anno 1635 die 25 Octobris facta lustratione. Conscriptum Claudiopoli per J(oannem) P(écsi). Eredeti.
4. Orbai széknek 1658. április 28-án kelt ekeszám-összeírása. Eredeti.
5. 1658-ban két forintos adóban kik maradtak adósok. (Albis, Alsócsernáton, Felsőcsernáton, Ikafalva, Futásfalva, Felsőtorja.) Eredeti.
6. A nemesek, lófők, gyalogok és jobbágyok marhaszám-összeírása Felső-Kézdi széken. 1687. november 24. Eredeti.
7. Ugyanaz részletesebben. 1687. november 24. Eredeti.
8. Kovásznai Bogdán Gergely százához tartozó kovásznaiaknak összeírása Nagybölönben 1680. április 30-án, és az Orbai széki nemesek lustrája 1685. április 30-ról. Hiteles kiadvány.
9. Sepsi, Kézdi és Orbai széknek Nagyborosnyón 1680. május 8-án tartott lustrájából a Sepsi székre vonatkozó rész.
Hitelesen kiadva Nagyszebenben 1771. május 13-án zsákodi Horváth Kozma erdélyi tartományi irattáros által.
10. Anno 1693 die 13 Augusti. Háromszék nemességének lajstroma. Eredetije a marosvásárhelyi református kollégium letétjeként az Erdélyi Múzeum levéltárában. Kolozsvárt, 1930. november 11-én Kelemen Lajos levéltáros által készített hiteles másolat.
11. Sepsi nemesség lustrája 1693-ból. Enyedi László guberniumi titkár által 1815. május 20-án kelt hiteles kiadványáról, Csiszár József és Jakabfi Jakab kancelláriai jegyzők által készített hiteles másolat, mely kelt Kolozsvárt, 1815. május 24-én.
12. 1696. október 16-án a maksai gyűlésen kivetett gyűléspénzek jegyzékének Kézdi székre vonatkozó része. Eredeti.
13. 1697. március 25. A rétyi gyűlésen az országgyűlési követek részére kivetett gyűléspénzek jegyzéke, Kézdi székre illetőleg. Eredeti.
14--15. Ugyanaz 1698- és 1699-re. Eredeti.
16. Anno 1701 die 28 Decembris. Connumeratio universorum libertinorum et jobbagionum is sede Siculicali Sepsi. Eredetije a marosvásárhelyi Református Kollégium letétjeként az Erdélyi Múzeum levéltárában. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 22-én készített hiteles másolat.
17. Anno 1702 21 Octobris. Connumeratio universorum libertinorum et jobbagionum sedis Siculicali Sepsi, in oppido Szentgyörgy. Eredetije a marosvásárhelyi református Kollégium letétjeként az Erdélyi Múzeum levéltárában. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 23-én készített hiteles másolat.
18. Anno 1704 die 25 mensis Julii in prato Dolbolyiensi emanatum Regestrum Kézdi, Sepsi, Orbai, Miklósvár. Eredeti.
19. Udvarhely széknek 1704. július 27--29. napján tartott összeírásának a mágnásokra és nemesekre vonatkozó része. In centuria nobilium vulgo nemes száz. Tibád Ferenc udvarhely széki jegyző által 1771. február 7-én kiadott hiteles másolat.
20. Anno 1711 die 28 die 29 Decembris. Nemes Sepsi székben levő nemesség, lófő és darabonti rendek listája. Mike Sándor főkormányszéki levéltárigazgató gyűjteményéből az Erdélyi Múzeumban. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 17-én készített hiteles másolat.
21. Anno 1711 die 2 Decembris. Conscriptio nobilium, primipilorum et pixidariorum sedis Siculicali Kézdi.
Mike Sándor főkormányszéki levéltárigazgató gyűjteményéből az Erdélyi Múzeumban. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 16-én készített hiteles másolat.
22. Nomina curiarum, comitum et magnatum, nobilium, egregiorum, agilium primipilorum et pixidariorum. Anno 1711 25 Novembris in sede Orbai. Mike Sándor főkormányszéki levéltárigazgató gyűjteményéből az Erdélyi Múzeumban. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 17-én készített hiteles másolat.
23. 1711. Regestrum curiarum, magnatum et nobilium, nomina libertinorum sedis Miklósvár. Mike Sándor főkormányszéki levéltárigazgató gyűjteményéből az Erdélyi Múzeumban. Kelemen Lajos levéltáros által Kolozsvárt, 1930. december 17-én készített hiteles másolat.
24. Conscriptio sessionum Nagyajtainesium primorum, pixidariorum, primipilorum. Anno 1711. Eredeti.
*
A háború, a múzeum anyagának menekítése és szerencsétlen elpusztulása, valamint a háborút követő időszak változásai meghiúsították a székely összeírások kiadását. A múzeum közel 24 000 tétel evakuált levéltári anyaga pusztul el Zalaegerszegen, köztük az 1635-ös, 1704-es stb. lustrák,<29> közel 400 000 levéltári ívet tartalmazó levéltár pedig 1954--1963 között román állami megőrzésbe kerül.

Jegyzet

1. Székely Oklevéltár (a továbbiakban SzOkl.) V--VII. Kolozsvár 1896--1898.
2. SzOkl. II. 1876. 194--195, 195--206, 216--224.
3. BARABÁS Samu: Sepsiszék adózása 1665--1668. Történelmi Tár 1894.
4. SzOkl. IV. 137--46.
5. SzOkl. Új sorozat IV--VII. Kolozsvár 1998--2005. A lustrákkal kapcsolatosan lásd még: Demény Lajos: A Székely Oklevéltár új sorozata. Aetas 1993/3, 151--162; Uő.: A XVII. századi történelmünk kiaknázatlan forrásai: a székely katonai összeírások. Levéltári Közlemények 1995/1--2. 53--65; Uő.: A fejedelmi székely politika és a székelyföldi népesség-összeírások (1575--1627); Székely Oklevéltár új sorozat IV. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Demény Lajos. Kolozsvár 1998, 50--30; Uő.: XVI. századi kiadatlan székely összeírások. Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár 1999, 149--163.
6. SzOkl. VIII. 302--311.
7. A SzNM alapleltárában 1879-ben 1097 db. oklevél szerepelt. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője. I. rész. Sepsiszentgyörgy 1890, 19.
8. Nagy Gézának köszönhető a múzeum évkönyvének, a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjének elindítása is, de ez először csak távozása után, 1890-ben jelenik meg. Nagy Géza a székely őstörténet terén is több jelentős munkát jegyez sepsiszentgyörgyi tartózkodása idején. 1885-ben ő teszi közzé elsőként kritikai jegyzetekkel, egyben megsemmisítő leleplezéssel az ún. Csíki Székely Krónika ominózus hamisítványt. Ugyanebben az évben már befejezte az Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez c. munkáját (Különnyomat a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjjének I. kötetéből. Sepsiszentgyörgy 1886), melyet a szakma egyöntetű elimeréssel fogad (a különnyomatról jó tudni, hogy, a múzeum második kiadványaként, megelőzi az Értesítő II. részbeli megjelenést (1891, 75--275).
9. Régi Magyar Költők Tára III. kötet. Tinódi Sebestyén művei 1540—1555. Bp. 1881, 371--381, 472.
10. PÉTER Mózes: A Székely Nemzeti Múzeum rövid története 1890--1900-ig. A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője. III. rész. Sepsiszentgyörgy 1902, 2--3.
11. Kutatásai elsősorban a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc erdélyi történetére vonatkoznak.
12. Jelentés a Székely Nemzeti Múzeum 1908--1909. évi állapotáról. Sepsiszentgyörgy 1910. 26.
13. SzNM Irattára 580/1914.
14. Csáki Árpád: A Székely Nemzeti Levéltár tervezete, 1915--1938. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 125 éves jubileumára 2 (Acta (Siculica) 2000/2). 2002, 5--20
15. Komáromy András országos levéltárnok levele Csutak Vilmos részére SzNM 340/1915; Csutak Vilmos levele Komáromy András országos levéltárnok részére. SzNM 430/1915
16. Vö. Szabó Károly levele Barabás Samuhoz. Kolozsvár 1889. júl. 21. Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepiszentgyörgy (a továbbiakban S.Á.L.). Fond 78 Fasc. III, 246--7.
17. S.Á.L. Fond 78 Fasc. II, 73. Marosvásárhely, 1907. jan. 31
18. S.Á.L. Fond 78. Barabás Samu hagyatéka.
19. BARABÁS Samu: Két hamis oklevél, in: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, Sepsiszentgyörgy, 1929, 44--51.
20. SzNM Irattára. Sepsiszentgyörgy, 1928. május 5.
21. SzOkl. VIII. (Magyar Történelmi Tár XXVIII. Budapest 1934, X).
22. Herzog Józsefről újabban lásd KÁLNOKI Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog Józef országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése. In: Magyar levéltáros életpályák a XIX--XX. században. Budapest 2004, 39--58.
23. L. alább Cs. Bogáts Dénes összegezését a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött székely összeírás anyagról.
24. SAS Péter: In Memoriam Cs. Bogáts Dénes. Halálának 50. évfordulójára. Művelődés, 1999/5. 25--26.
és Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest 2002, 107--108.
25. Dr. Bodor György ügyvéd levele Cs. Bogáts Dénes részére. Budapest, 1942. szeptember 15. SzNM Irattára. Cs. Bogáts Dénes levelezése.
26. Herepei János levele Kovács Mártonnak, Sepsiszentgyörgy, 1943. október 28. SzNM Irattára. 1943. év.
27. Herepei levele Jánossy Dénes OL-főigazgatónak, Sepsiszentgyörgy, 1943. október 28. SzNM Irattára 981/1943.
28. SzNM Irattára. 1163/1943 és SzNM 126/1944.
29. HEREPEI János: A Székely Nemzeti Múzeum igazgatói jelentései, 1939–1944. Acta (Siculica) 2003/3 (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 125. Jubileumára 3). Sepsiszentgyörgy 2004, 125.

 
< Előző   Következő >
 
Erdélyi Top10 | relatio.ro - Az információ

| www.szekelyfoldert.info | Minden jog fenntartva © 2005-2006 | Digital Studio |