|
Szüleink, néhai idős Haszmann
Pál, Haszmann Pálné szül. Cseh Ida múzeumalapítók és támogatóik
tiszteletére
MOTTÓ
“Mert azt
tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák
dolgát folytatják az utódok... Ugyanezt látjuk északon és délen
minden olyan nemzetnél, akihez mi tanulni járunk, hogy -- hazajőve
-- lebecsülhessünk mindent, ami a miénk, merthogy itthon nincsen
készen akkora kultúra, akkora művészet, mint amilyent hozhatunk
könnyen, készen -- külföldről. Mert nekünk azt előbb csinálnunk
kellene. Mert össze kellene szednünk, nagy fáradsággal az ország
minden részéről a széjjelszórt köveket, hogy azokkal a magunk képére
építhessünk. És ehhez hit is kellene, és nagy fanatizmus is, és
rettenetesen sok munka...”
(Kós Károly)
1. A múzeum előzményei,
története
A Csernátoni
Múzeum mint művelődési intézmény negyed százados fennállásának történetét,
az előzményeket, az “építkezés” éveit kísérhetjük nyomon e tájékoztatóban.
E történeti áttekintővel tiszteletbeli kötelességünk emlékezni és
fejet hajtani az előttünk járók emlékének, akik nemes elhatározásuk,
cselekedetük, jóakaratuk révén megálmodták és megteremtették a múzeumot.
Az előzmények
számbavételekor az 1970--1973-as éveket emelnénk ki, “a lázas hetvenes
éveket”, amikor a mi vidékünkön, Háromszéken is annyi jó cselekedet
történik közművelődési életünk területén. Művelődési
intézmények, egyesületek jönnek létre, szobrok születnek, történelmi
helyeket jelölnek meg, intézmények sora nő ki egyik napról a másikra
e gazdag múltú, hagyományokat megtartó, kultúrát megbecsülő és abból
táplálkozó, a megmaradás gyökereibe kapaszkodó televényből.
A nagy örökség
számbavételét, megtartását, annak gyarapítását és annak átörökítését
tartotta legfontosabb feladatának a múzeumot megálmodó, megteremtő
lelkes csoport, amelynek az élén a jó emlékezetű pedagógus, az egykori
“jó iskolamesterek” nemzedékéhez tartozó id. Haszmann Pál állott.
Haszmann
Pál nevéhez fűződik a Kovászna Megyei Múzeum csernátoni néprajzi
kiállítása anyagának, valamint a község történetére vonatkozó adatoknak
az összegyűjtése és megmentése. Néptanítónak készült, nem tudományos
kutatónak, de a nevelő munkát úgy értelmezte, hogy a tanítónak kötelessége
a gyermekek nevelése mellett a közösségnek is használni. Meggyőződéséhez
hű maradt haláláig.
Haszmann Pál
(2.
ábra) 1902. május 20-án született Kommandón (Gyulafalván).
Szülei Haszmann József gépész és Pap Mária háztartásbeli. Az elemi
iskolát Kommandón, a gimnázium alsó négy osztályát Kézdivásárhelyen,
a tanítóképzőt Sepsiszentgyörgyön, Székelykeresztúron és Csíksomlyón
végezte. Népiskolai tanítói képesítést nyert 1921-ben. Tanítói pályáját
Kézdikőváron kezdi, ahol egy évig marad, majd Zabolán kap alkalmazást.
Innen Csernátonba kerül, 1934-ben megnősül, egyik kollégájának a
leányát, Cseh Idát veszi feleségül. Csernátonban megállapodik. Mint
tanító, iskolai igazgató, körzeti iskolafelügyelő alaposan megismeri
községét s ennek környékét. 1959-ben alsó fokozati tanári képesítést
nyer. 1966-ban nyugdíjba megy, s 1977. szeptember 13-án bekövetkezett
haláláig továbbra is a falu történetére vonatkozó adatokat gyűjti
össze. Történeti és néprajzi tárgyak gyűjtésén kívül a régészeti
kutatások iránt tanúsít nagy érdeklődést. Nagy része volt abban,
hogy a Kovászna Megyei Múzeum hosszú éveken keresztül Csernáton
községben és környékén végzett fontos régészeti kutatásokat. Fiaiban
a történeti múlt iránti érdeklődést korán felébresztve, velük együtt
állandóan a falu határát kutatta, és számos olyan települést, régészeti
leletegyüttest fedeztek fel, melyek feltárásuk után a nemzetközi
szakirodalomban ismertté váltak, így többek között a Hegyesen (Csernáton
község) levő kora vaskori települést s az ott talált gyűjtelékes
vasleletet. A falujára vonatkozó adatokat összegyűjtve, önzetlenül,
készségesen minden kutatónak rendelkezésére bocsájtotta, s örült,
ha valakinek segítségére lehetett. Ez az önzetlenség s a közvetlen
vendégszeretet jellemezte egész egyéniségét. A múzeum barátainak
körében kifejtett munkásságáért a Sepsiszentgyörgyi Múzeum 90 éves
évfordulója alkalmából megkapta a Munka Érdemrendet. Ez a kitüntetés,
valamint a Csernátonban létesített tájmúzeum kulturális téren kifejtett
munkássága érdemének elismerését jelenti.
Mint rendszerint
lenni szokott, minden intézmény teremtésének jól behatárolható előzményei
vannak. A csernátoni múzeumé az 1920-as évekig vezethetők vissza,
ahogy arról a kántortanító Haszmann Pál gyakran beszélt, emlékezve
múzeumteremtő szándékára. Állomáshelyei,
amerre tanítói kötelessége szólította, a hagyományokban, tárgyi
emlékekben gazdag felsőháromszéki falvak és azok székely közösségei
szívesen bocsátották rendelkezésére az évszázados okmányokat, feljegyzésre
méltó szellemi hagyatékot és értékes tárgyi, néprajzi anyagot. Magángyűjteményét
Alsócsernátonban való végleges letelepedése után napról-napra gyarapította,
rendezte és megőrizte. Falusfeleit,
tanítványait is arra késztette, hogy őrizzenek meg mindent (tárgyi
és szellemi értéket egyaránt), amit az itt élő székely-magyarság
teremtett és magáénak vall. Folytonosan
szaporodó
gyűjteménye egyaránt felölelt őskori leleteket, numizmatikai anyagot,
hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, népi bútordarabokat,
szőtteseket, varrottasokat, hímzéseket, népi- és díszkerámiát, üvegholmit,
ásvány- és kőzetgyűjteményt, okmányokat, könyveket, régi fényképeket,
gyászjelentőket, bélyegeket, nem kevésbé a gazdálkodás tárgyi emlékanyagát
stb. Tudományos
igényességgel gyarapította, csoportosította és dolgozta fel. Ezzel
párhuzamosan tökéletesítette néprajzi tudományát, napról-napra gazdagítva
ilyen jellegű könyvtárát és nem kevésbé az élő kapcsolatot tudós
emberekkel, néprajzosokkal, múzeumi szakemberekkel és mindazokkal,
akiktől tanulhatott e téren is.
Ismerve gyűjteménye értékeit,
mindig arra vágyott, hogy ezt a nagy kincset mindenki számára hozzáférhetővé
tehesse, mert az itteni embernek is múzeumra és népnevelő nemzetiségi,
művelődési intézményre van szüksége. Állandó és jó kapcsolatot tartott
írókkal, képzőművészekkel, történészekkel, népzenekutatókkal, folkloristákkal,
levéltárosokkal, numizmatikusokkal, geológusokkal és minden számottevő
értelmiségivel, akiktől biztatást, segítséget kaphatott eljövendő
múzeuma anyagának szakszerű berendezését, értékelését illetően.
Élettapasztalatát,
tudását sokakkal megosztotta. Igyekezett mindenkit segíteni, tanítani,
támogatni. Nemzedékeket nevelt, tanított hittel, becsülettel helytállásra,
nemes cselekvésre a legnehezebb időkben is. A kishitűek gáncsoskodó,
közösségromboló magatartását elítélte, megvetette. Népe szellemi,
erkölcsi, anyagi felemelkedésében mindig hitt, és ezt igyekezett
szolgálni egy életen keresztül.
Haszmann Pál példája azt
mutatja, hogy történeti, valamint népi kultúránk emlékeinek összegyűjtése
és megőrzése nemcsak a szakemberekre, de minden öntudatos állampolgárra,
és egyforma felelősséggel hárul. Ő ennek tudatában élt és dolgozott,
s megadatott neki az az öröm, hogy az általa összegyűjtött múzeumi
anyagot a Megyei Múzeum már életében mindenki számára hozzáférhetővé
tette (3.
ábra). A
Csernátoni Múzeum1973.
február 24-én bensőséges ünnepség keretében nyitotta meg kapuját
sok száz és ezer látogató, érdeklődő előtt. Ezzel beteljesedett
Haszmann Pál több évtizedes múzeumteremtő álma. Az ezt követő napokon
született meg a község másik két jelentős művelődési intézménye:
február 25-én a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület és
26-án a Csernátoni Népfőiskola.
A múzeum a község felszegi
falurészében, a Damokos Gyula-féle ősi telken és kúriában rendezkedett
be. Amikor az
állami és helyi vezetők kijelölték és átadták múzeumi célra (1970),
az udvarház
teljesen elhanyagolva, leromolva végnapjait élte. Az
1971--72-es felújítás és a telek rendbetétele, a romok eltakarítása,
a kapu és a kerítés helyreállítása után a majdnem 2 hektáros terület
és park, Jókai kedves hársfájával, valamint a többszobás kúria (1.
ábra) alkalmat
kínált a múzeum alapkiállítása, valamint a szabadtéri néprajzi (15.
ábra) és mezőgazdasági technikatörténeti (26.
ábra) múzeum létrehozására.
2. A múzeum és gyűjteményei
Néhai idős Haszmann Pál és
Haszmann Pálné szül. Cseh Ida magángyűjteményüket ajánlották fel
a létesítendő Csernátoni Múzeum részére. Adományozó és alapító levelükben
feltüntetett, több mint 8000 darabból álló gyűjteményüket adták
át az akkori Megyei Múzeum vezetőinek, azzal a kikötéssel, hogy
ezt a törzsanyagot semmilyen körülmények között ne lehessen Csernátonból
elvinni és más gyűjteménybe olvasztani. Fontos záradék volt a fentiek
mellett az a kitétel és elvárás, hogy a Csernátoni Múzeum anyagának
gondozói elsősorban a család tagjaiból és azok leszármazottaiból
kerüljenek ki. Ilyen előzmények után, a kúriában berendezett alapkiállítással,
gazdag népi, illetve régi bútor (7,
8,
9.
ábra), csempe (10,
11,
12.
ábra), kovácsoltvas (13,
14.
ábra) stb. anyaggal nyitotta meg kapuit a múzeum.
Legutóbb
ugyancsak a Damokos-kúriában, annak boltíves pincéjében került kiképzésre
az érckályha-gyűjtemény, amely a magyar öntöttvasművesség
remekeiből ad ízelítőt.
2.1.
Párhuzamosan
az első berendezéssel fogalmazódott meg a telek adta lehetőség hasznosításának
gondolata. Itt elsősorban a térségünket jellemző népi építészeti
emlékekre: székelykapuk (16,
17,
18.
ábra) és székely házak (19.
ábra) faragott feliratos mennyezettartó gerendáikkal
(20,
21.
ábra), berendezve (22,
23.
ábra), ványolók, szövőszék, háztartási eszközök (24.
ábra) elhelyezésére, malom (25.
ábra), kocsiszínek, régi mezőgazdasági gépek
(26,
27,
28,
29,
30.
ábra), tárolóeszközök (31,
32.
ábra) gyűjtésére és ennek az anyagnak a szabadtéri kiállításon
való bemutatására gondoltunk. Vidékünk
méhészkedési múltjának, tárgyi (33,
34.
ábra) és szellemi anyagának bemutatása ugyancsak kezdettől fogva
érdekelt. Falvaink székely temetőképének (35.
ábra) (kopjafák, keresztek, sírkövek: 36,
37.
ábra) megjelenítését is szem előtt tartottuk, mint ahogy a faragott
és feliratos kőemlékeket is (középkori ablak- és ajtóbélletek)
a kiállítási tervbe illesztettük. Külön
érdekesség a múzeum udvarán 1973-ban feltárt 7--9. sz.-i, földbeásott
kőtűzhelyes lakás és más régészeti leletek konzerválása és helyszíni
kiállítása.
A folyamatos “építkezés”,
a múzeumi anyag napról-napra való gyarapodása lehetővé tette a nagyértékű
gyűjtemény rendszerezését, tartósítását, a tárgycsoportok gazdagítását
és időszakos kiállításokon való bemutatását. A múzeum látogatottsága
így évről-évre növekedett, és nemcsak a környékről, hanem távolabbi
vidékekről, határainkon belülről és kívülről is jöttek szép számmal
látogatók, érdeklődők. A múzeum huszonötéves múltjának számvetéséhez
az is hozzátartozik, hogy a látogatók elismeréssel, megelégedéssel,
hitben és lélekben, hovatartozásuk tudatában megerősödve távoznak
Csernátonból. Így forrhatott egybe az a nagy erkölcsi tőke, amit
egy közösség önnön erejéből, a sok támogató, megértő, segítő, jó
szándékú ember önzetlenségéből e helyen teremtett és egybehangzóan
megfogalmazott:
múzeum a faluban, falu a múzeumban, vagyis egy vidék magára találása
e téren is, értékeink becsülése és megtartása révén jogos helyet
kérni magának a nagy örökség számbavételében, gyarapításában és
az utánunk jövő nemzedékekre való átörökítésben.
1999-ben a
múzeum vezetősége az alapító id. Haszmann Pál tiszteletére szorgalmazza
az intézmény róla való elnevezését, amelyet a Kovászna Megyei Tanács
városrendezési és fejlesztési, környezetvédelmi és műemlékvédelmi
szakbizottsága el is fogadott. Az 1999. október 25-i névadó ünnepség
keretei között az 1999. október 21-i határozat alapján hivatalosan
megkapja a “Haszmann Pál Múzeum”
nevet. Gyűjteményének
java részét néprajzi anyag képezi. Éppen ezért sokan használják
a tájmúzeum, szabadtéri néprajzi múzeum, állandó néprajzi kiállítás
megnevezéseket is.
A múzeum gyűjteménycsoportjai:
1. Helytörténeti
szellemi és tárgyi anyag
2. Hagyományos
mesterségekhez kapcsolódó tárgyi és szellemi anyag
3. Székely
festett bútorok, népi bútorok gyűjteménye
4. Faragott és feliratos
gerendák, tornácoszlopok és tornácdeszka-kivágások gyűjteménye
5. Használati és díszkerámia
-- üveg- és porcelángyűjtemény
6. Népviselet, szőttes, varrottas,
hímzés
7. Művelődéstörténeti szellemi
és tárgyi anyag
8. Régi könyvek, okmányok,
levéltári anyag, gyászjelentők, régi fénykép- és hanglemeztár
9. Numizmatikai gyűjtemény
10. Kőzet- és ásványgyűjtemény
11. Régészeti
anyag
12. Képzőművészeti gyűjtemény
13. Temetőkultúra
tárgyi anyaga (fejfák, keresztek, sírkövek)
14. Régi mezőgazdasági szerszám-
és gépgyűjtemény
15. Technikatörténeti emlékek
és annak gyűjteményanyaga
16. Más jellegű, kisebb tárgycsoportok.
A gyűjtemények
együttesen több mint 40 000 leltározott tárgyat tartalmaznak, muzeális,
illetve eszmei értékük felbecsülhetetlen.
2.2.
A múzeum alapításának
nagyon fontos és tanulságos részét képezi a község és vidék művelődéstörténetét,
illetve a község nagy szülötteinek életét, munkásságát bemutató
kiállítás.
Ezzel a kiállítással
próbálunk emléket állítani mindazoknak, akik teremtő életükkel nagy
örökséget hagytak ránk. Az emlékanyag megismerteti a helybelieket
és az ideérkezőket mindazokkal az értékekkel, amelyeket az itt élő
székely-magyarság megteremtett önmaga és mások számára, nem kevéssel
gyarapítva az egyetemes műveltséget. Az anyag egyúttal emléket állít
a környék kiemelkedő személyiségeinek, mint: Csernátoni Pál, Bod
Péter, a vértanú Damokos-testvérek, Baróthy István, Pánczél Dániel,
Végh Antal, Végh Ignác, Csernátony Cseh Lajos, Cseh Imre, Végh Ábrahám,
Fekete András, Csernátony Vayda Gyula, Cseh Károly, Zámbler János,
a Farkas-testvérek, dr. Damokos Ödön, Végh Pál, Csernátony Vayda
Sámuel, Bodor Géza, dr. Jakó Dénes, dr. Réz György, Damokos Dénes,
Damokos Gyula, id.Cseh Gusztáv, ifj. Cseh Gusztáv, Cseh Tibor, Gaál
Sándor, id. Haszmann Pál, Balogh Jenő, Török Sándor, dr. Bodor György.
A múzeumparkban
Gergely István kolozsvári képzőművész két alkotását láthatjuk, Bod
Péter (39.
ábra) és Végh Antal (38.
ábra)
mellszobrát.
Bod Péter
-- Született
Felsőcsernátonban (Háromszék) 1712. február 22-én, meghalt Magyarigenben
(Alsófehér megye) 1769. március 3-án. A magyar irodalomtörténetírás
úttörője, a két nagy régi magyar könyv gyűjtemény (Teleki Téka,
Ráday-gyűjtemény) létrehozásának cselekvő részvevője, a magyar tudományos
akadémia gondolatának első megfogalmazója. Életének jelentős szakaszát
Árva Bethlen Kata udvarában tölti. Főműve a Magyar Athenás,
az első magyar irodalomtörténeti lexikon.
Végh Antal
-- Alsócsernáton szülöttje. Székely ezermester, az 1848-as forradalom
idején a szabadságharc szolgálatában állott. A legendás hírű kézdivásárhelyi
ágyúgyár egyik fő munkatársa. Műszaki megvalósításait országosan
elismerték. Vízimalmot, szélmalmot, gőzgépet szerkesztett. Legfontosabb
találmánya a Végh-féle vaseke.
3. A Népfőiskola
és egyéb tevékenység
Múzeumunk rendhagyó intézmény,
élő múzeum, és állandó népfőiskolai tevékenysége tette azzá.
A Népfőiskola nyári és téli tevékenységébe, alkotótáboraiba, előadásaira
százával jelentkeznek fiatalok. Számukra alkotóműhelyek, kb. 50
férőhelyes szálláshely, sátorhely, konyha, ebédlő, zuhanyozó van
biztosítva. A népfőiskola lehetőséget teremt cselekvő hagyományápolásunkra,
hagyományos mesterségek megismerésére, elsajátítására, ápolására
(4,
5,
6.
ábra). A Népfőiskola tevékenységébe bekapcsolódók száma évi 1500--2000
személy. A múzeum és népfőiskola közös könyvtárral rendelkezik.
Régi könyv és levéltári anyaga jelentős értéket képvisel.
A Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület 1990-től kiadja a
Csernátoni Füzeteket (időszakos kiadvány). A fentieket értékelve
és figyelembe véve a Csernátoni Múzeum és Népfőiskola sokrétű tevékenységével
Kovászna megye egyik legjelentősebb magyar nemzetiségi intézménye.
|