A Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményei

1. A képzőművészeti gyűjtemények rövid története

1979-ig nincs különálló épülete.

A gyűjteménycsoporton a szakszerű munka 1901-ben kezdődik. Gyárfás Jenő dolgozik rajta, a Múzeum igazgató-választmányi tagja, haláláig. Jelentős munkát fejt ki másrészt Varga Nándor Lajos, az európai hírű grafikus és Nagy Imre, ugyancsak igazgató-választmányi tag. 1928-ban kelt beszámolójában Csutak Vilmos 998 darabról tesz említést, kiemeli a tucatnyi Barabás Miklós- és Gyárfás Jenő-művet.

A két világháború között többször is történt próbálkozás egy a székely képzőművészetre reprezentatív állandó gyűjtemény kialakítására -- Csutak Vilmos ebben elsősorban a már említett Varga Nándor Lajos, Nagy Imre, Kós Károly, Barabás Márton, Szopos Sándor, Diószeghy László segítségére támaszkodik. Az első négy és Bánffy Miklós érintettek a főépület belsőépítészeti és díszítési terveiben (a marosvásárhelyi művelődési palotával egybevethető freskók és üvegfestmények, mint pl. a gelencei templom reprezentatív másolatanyaga, Attila, Csaba, Szent László alakjai, székely népélet, a külső homlokzat szecessziós, napos-holdas Székely Nemzeti Múzeum felirata -- mindez végül kivitelezetlen maradt). A képzőművészek mozgósítása, székely alapon történő szervezése mindazonáltal sikeresnek mondható. Az 1929-es jubileumi megemlékezések egyik nagy sikere a Mikó-kollégium emeleti termeiben megrendezett székely tárlat; a művészek, így Nagy Imre és Szopos Sándor támogatásként felajánlott képekkel segítik pl. a delnei műemlékrestaurálást vagy Ferenczi Sándor régészeti kutatásait. A harmincas években terveznek először Székely Pantheon néven, tehát mai alapkiállításunk nevén, igaz, szoborkiállítást. Sajnos, 1945-ben a törzsanyag menekítésekor az addigi gyűjtemény szinte teljesen elpusztul.

A második világháború után Nagy Imre igazgató-választmányi alelnök lesz, majd Máttis János, Mattis-Teutsch János fia a múzeum fizetett néprajzosa, de egyben képzőművészeti szakembere, hosszabb ideig. A szocialista rezsim szorításában is sikerül megtalálni a módját annak, hogy a gyűjteményt újjászervezzék. Legjelentősebb forrás továbbra is az adományozás, de nő a vásárlás útján beszerzett művek száma is, számos Barabás Miklós-, Gyárfás Jenő-, Nagy Imre-kép kerül megvételre. Az adományozók között élen jár Varga N. Lajos (1968-ban 100 művét adományozza), Bene József özvegye (1977-ben 80 munkát), Nagy Albert bátyja (65 festmény és szobor), Gy. Szabó Béla (170 grafika). Máttis János maga is két tucat Mattis-Teutsch művet adományoz.

A főépületben a teremdísz funkciót betöltő állandó kiállítás mellett rendszeresen időszakos tárlatok rendezésére kerül sor. Erről tanúskodik az 1957 áprilisában kiadott Gyárfás Jenő-katalógus, a Varga Nándor Lajos 1970-es, a Bordi András 1971-es, Máttis János 1975-ös, Gy. Szabó Béla 1982-ben kiadott szórólapjai. Látható, hogy folytatódik a hangsúlyos, az erdélyi művészeti életet bemutatni szándékozó műsorpolitika. Ezt a természetes igényt próbálja a hatalom ellensúlyozni. A 60-as évek közepétől -- központi irányítással -- százával kerülnek a gyűjteményünkbe román nemzetiségű művészek művei, gyakran úgy, hogy a választás esélyét sem adják meg. Az állandó kiállítás tematikáját, összeállítását a helyszínre kiszálló művelődésügyi biztos vigyázza felül nemegyszer.

1979-től beszélhetünk igazán a “Képtár”-ról. Baász Imre gondnoksága idején költözünk új székházába. A képtár a megye egyik leglátogatottabb művelődési gócpontja lesz, hiszen nemcsak képzőművészeti, hanem zenei élet is zajlik itt. Baász 1981-ben megszervez egy országos kitekintésű, a kísérleti tendenciákat kutató kortárs seregszemlét, a Medium-ot, amely a képtárnak és a városnak is komoly hírnevet szerez. A Medium a rendszerváltás után nemzetközi seregszemlévé nő.

Jánó Mihály gondnoksága alatt (1982--90) folytatódik a képtár szellemi expanziója. Igen sikeres a Zenélő Képek sorozat, amelynek keretében Erdély legnevesebb muzsikusai koncertezhettek Gyárfás Jenő és Mattis-Teutsch képei előtt. Korszerűsödik a nyilvántartási rendszer, a raktárak. A nyomasztó politikai légkör ellenére is olyan tárlatok nyílnak, mint a Nagybányai Festőkolóniáé, a Gyárfás Jenő-emlékkiállítás vagy a Háromszéki Képzőművészek tárlatok, ami az adott körülmények között igen nehéz feladat.

Az 1989. végi rendszerváltás a képtár életére is jótékony hatást gyakorol. Megnövekszik a rendezvények száma, könyv- és művészfilm-bemutatók, kamarazene-koncertek egészítik ki a külföldi, elsősorban magyarországi vendégkiállításokat. Aktív kapcsolat alakul ki Veszprém, Székesfehérvár, Kaposvár, Nyíregyháza, Budapest múzeumaival, művészeti egyesületeivel, de nagyon jónak mondható az amszterdami Van Gogh-múzeummal, a genti Művészeti Múzeummal vagy a berlini Kunsthaus-szal kialakított kapcsolat is.

A nyitás nem a megőrzésre bízott értékek ellenében megy végbe. Emlékkiállítások egész sora jön létre: Mattis-Teutsch (1992), Nagy Albert (1993), Varga Nándor Lajos (1995), Barabás Miklós (1998), Ion Theodorescu-Sion (1999), Plugor Sándor (2000) műveiből. A 90-es évek közepén ugyanakkor elkezdődik az épület belső feljavítása, korszerűsítése, a torony megerősítése. A ma is folyamatban lévő munkálatok eredményeként megnövekszik a kiállítófelület, logikusabb beosztást nyernek a termek, az épület visszakapja rejtőzködő szépségét.

Székhely: A Bazár néven is ismert, óratornyos, eklektikus stílusú épület első emeletén működik 1979 óta (1. ábra).

Infrastruktúra: Az 1870-ben épült műemléképület emeletén helyet foglaló képtár alapterülete 900 m, kiállításra használható falfelület: 450 m, ennek csaknem fele időszakos, kortárs akciókra fenntartva. A frissen felújított termekben és a kiállítótérré kiképzett előcsarnokban központi fűtés működik, az éjjel-nappali őrzést biztonsági berendezés egészíti ki.

Alapkiállítás: PANTHEON -- 19--20. századi, Székelyföldről származó, vagy itt létrejövő lezárt életművek bemutatása. Olyan neves alkotók munkásságáról ad ízelítőt, mint Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Mattis-Teutsch, Nagy Albert stb.

Szakemberek: Vargha Mihály szobrász, osztályvezető, Jánó Mihály művészettörténész, Vinczeffy László restaurátor, Vinczeffy Orsolya konzervátor, gyűjteménykezelő

BAÁSZ IMRE (Arad, 1941 -- Sepsiszentgyörgy, 1991). Grafikus, festő, performer, művészeti szervező. A kolozsvári I. Andreescu Képzőművészeti Intézetben végzett 1972-ben. Kalevala-könyvillusztrációival már főiskolás korában hírnevet szerez magának. 1976-tól haláláig városunk művészeti életének meghatározó egyénisége: a kísérletező szellemű országos, majd nemzetközivé terebélyesedő MEDIUM kiállítások életrehívója és szervezője, az AnnArt performansz-napok elindítója. A bukaresti Művészeti Akadémia vendégtanára. Számos rajzát, karcát és szitanyomatát őrizzük (3, 4 , 5, 6. ábra).

BARABÁS MIKLÓS (Kézdimárkosfalva, 1810 -- Budapest, 1898). A Nemzet Festője. Tulajdonképpen autodidakta, vándorpiktorként kezdte pályáját, elsősorban mint portrékészítőt ismerik. A magyar biedermayer-korszak képviselője, az első magyar művész, aki itthon meg tud művészetéből élni, illetve -- a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választásával -- társadalmi tekintélyt szerezni.

14 művét őrizzük, a fontosabbak: Deák Ferenc, Gr. Mikó Imre (7. ábra), Damokos Mihály (8. ábra) arcképei.

BENE JÓZSEF (Székelydálya, 1903 -- Németország, 1986). Festőművész, az enkausztika újrafelfedezője. A bukaresti Szépművészeti Akadémia ösztöndíjas diákja, a Barabás Miklós Céh tagja. A háború után, 1947-ben Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet textilosztályát hívja életre, és vezeti nyugdíjazásáig. Külföldi szereplései: Moszkva, Bécs, Delhi, Milánó, Helsinki, Belgrád stb.

Adományozott műveiből 1978-ban nyílt emlékkiállítása a földszintes múzeumőri lakásban. Ma a Bartók-teremben, a főépületben van állandó tárlata. Ízelítőül Család (9. ábra) és Itatás (10. ábra) című munkáit mutatjuk be.

BOCZ BORBÁLA (Sepsiszentgyörgy, 1955 -- Sepsiszentgyörgy, 1988). Bukarestben a N. Grigorescu képzőművészeti főiskola grafika szakán végzett 1978-ban. Torzóban maradt életműve darabjait (A fehér térben, Fehér út, Lebegés, A fészek c. sorozatok) kifinomult szakmai tudás, elmélyültség, metafizikus komolyság jellemzi.

Múzeumunk plakáttervet köszönhet neki (11. ábra).

BÖLÖNI SIKÓ MIKLÓS (Septér, 1818 -- Marosvásárhely, 1900). Szintén vándorfestő, Kolozsvár és Marosvásárhely környékén kb. 400 miniatűrt és kisméretű arcképet készített.

Fontosabb művei a birtokunkban lévő 11-ből a Lilaruhás hölgy (12. ábra) és Sikó Róza arcképe. A Szentkereszty család később múzeumunk történetében is szerepet játszott.

GAZDÁNÉ OLOSZ ELLA (Keresztvár, 1937 -- Kovászna, 1994). Textilművésznő. Fő műveinek a 80-as években ikat technikával készített szőnyegeit tekinthetjük (ízelítőnek 13, 14. ábra). Ezek monumentális méretű, elvont jelrendszerű, rendkívül gazdag festőiségű alkotások.

1955--61 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán textil- és dekoratív művészetekben diplomát szerez. Önálló kiállításai Bukarestben, Kolozsváron, Brassóban, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön voltak. Bukarestben és Szombathelyen több nemzetközi seregszemlén is sikerrel vett részt.

GY. SZABÓ BÉLA (Gyulafehérvár, 1905 -- Kolozsvár, 1985). Vidékünkhöz származása és adományozott félszáz grafikai lapja köti. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajos tanítványa. Kolozsváron telepedik le. Elsősorban a fametszet műfaját műveli.

Főművei a Divina Commedia és az Évszakok (ízelítőnek 15, 16. ábra), mindkét sorozat jelen van gyűjteményünkben.

GYÁRFÁS JENŐ (Sepsiszentgyörgy, 1857 -- Sepsiszentgyörgy, 1925). Budapesten, majd Münchenben festészetet tanul. 1882-ben végleg visszavonul szülővárosába. Jelentős arcképfestő (17, 18. ábra), de főművei a pszichologizáló realizmussal festett Tetemrehívás (két változatát őrizzük: 19, 20. ábra) és a Tél örömei (Disznóölés) (21. ábra), amely képtárunk címeralkotása is lehetne.

Számos kuriózumszámba menő zsengéjét, vázlatát őrizzük.

MATTIS-TEUTSCH János (Brassó, 1884 -- Brassó, 1960). Festő, grafikus, szobrász, művészeti író. (Édesapja a kézdiszéki Hatolykáról származik.) Budapesten, Münchenben, majd Párizsban tanul. Eltávolodik a látványszerű ábrázoló látásmódtól. Tagja a Kassák Lajos-féle avantgarde körnek. Kora legfontosabb magyar és nemzetközi művészegyéniségeivel állít ki Chicagóban, Párizsban, Rómában.

Közel 100 darab festményét (22, 23. ábra), metszetét, szobrát (24. ábra), rajzát őrizzük. A Lélekvirágok c. sorozatból is mutathatunk be Mattis-Teutsch-munkákat (25, 26, 27. ábra).

NAGY ALBERT (Torda, 1902 -- Kolozsvár, 1970). Budapesti, majd római tanulóévek után tér haza, és válik a háború utáni erdélyi piktúra egyedi, utánozhatatlan egyéniségévé.

A bartóki eszmeiség megszállottja. Figurativitása, témaválasztása az Ember sorsbavetettségéről szólnak. Életművének jelentős része, csaknem 90 munka (l. közülük 28, 29, 30, 31, 32. ábra), valamint a Korunk folyóirat által adományozott hagyaték van a gyűjteményünkben.

NAGYBÁNYAI FESTŐKOLÓNIA:

A plein air ismert magyar iskoláját Börtsök Samu (1881--1931) (l. 33. ábra), Iványi-Grundwald Béla (1867--1940) (l. 34. ábra), Mikola András (1884--1970) (l. 35. ábra), Nagy Oszkár (1893--1965) (l. 36. ábra), Pirk János (1903--1989) (l. 37. ábra), Slevensky Lajos (1910--1975) (l. 38. ábra), Szolnay Sándor (1893--1930) (l. 39.ábra), Ziffer Sándor (1880--1962) (l. 40. ábra) munkái révén mutathatjuk be.

NAGY IMRE (Csíkzsögöd, 1893 -- Csíkzsögöd, 1976). A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. Festő, grafikus. Szellemi rokonai, társai a magyar irodalomban Tamási Áron, Nyírő József, a képzőművészetben Aba Novák Vilmos, Varga Nándor Lajos. Formái szobrászian konkrétak, műveit panteisztikus hangulat jellemzi.

Közel félszáz munkáját birtokoljuk, pl.: Tengerihántás (41. ábra), Krumpliszedők (42. ábra), Libás tájkép (43. ábra).

PLUGOR SÁNDOR (Kökös, 1940 -- Sepsiszentgyörgy, 1999). Miklóssy Gábor-tanítvány. A kolozsvári I. Andreescu Képzőművészeti Intézet festészeti szakán végzett, de grafikusként és könyvillusztrátorként ismert. 1970-től, megszakításokkal a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, 1972--73 között a képzőművészeti osztály vezetője, a Képzőművészek Romániai Szövetségének Kovászna megyei elnöke 1974-től 1989-ig. Műveit nagyfokú expresszivitás, konstruktív átgondoltság jellemzi. Témáit a falusi életből meríti, hírnevét a Szilágyi Domokossal közösen alkotott Öregek könyvével alapozza meg. Kiállításai voltak Düsseldorfban, Moszkvában, Zentán, az Egyesült Államokban, Magyarországon (Makó, Hajdúböszörmény, Veszprém) stb.

Számos tollrajzát, festményét és fémkarcát őrizzük (l. pl. 44, 45, 46. ábra).

VARGA NÁNDOR LAJOS (Losonc, 1895 -- Budapest, 1978). A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizik, élete végéig hű marad a városához, a vidékhez, a Székely Nemzeti Múzeumhoz, amelyben László Ferenc keze alatt múzeumi munkát is végez. Grafikus, festő, pedagógus, művészeti író. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán szerez oklevelet, ahol később tanszékvezető tanár lesz. Számos kiállítása volt Angliában, Itáliában, Franciaországban. Az Egyesült Államokban “Érdemes Művész” kitüntetést kapott.

Szent György-szobor (47. ábra ) és Reggel (48. ábra) című munkáit kínáljuk ízelítőnek.

2.2. Fontosabb időszaki kiállítások 1989 után

Gyárfás Jenő-emlékkiállítás, 1990. január--szeptember

Istenes életre késztető alkotások -- a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum vendégkiállítása, 1990. szeptember--december

Medium 2. -- nemzetközi kortárs képzőművészeti seregszemle, 1991. május 25. -- augusztus 20.

A 19. századi portréfestészet a Képtár gyűjteményében -- 1991. augusztus -- október 3.

A plein air Nagybányán -- 1991. október 3. -- december 2.

Victor Vasarely-tárlat -- vendégkiállitás Budapestről, 1991. december -- 1992. január

Mattis-Teutsch János emlékkiállítás -- 1992. január--május

Pócs Péter-plakátkiállítás -- 1992. május--július

Nagy Albert-emlékkiállítás -- 1992. július--szeptember

In memoriam Van Gogh… -- nemzetközi poszterkiállitás, 1993. március--május

Gazdáné Olosz Ella--emlékkiállítás -- 1993. július--október

Medium 3. -- nemzetközi kortársművészeti triennálé, 1994. július--szeptember

Varga Nándor Lajos-emlékkiállítás -- 1995. április--október

A Veszprémi Művész Céh vendégkiállítása -- 1996. október--december

Medium 4. -- nemzetközi művészeti dokumentumkiállítás, 1997. május--szeptember

Barabás Miklós centenáriumi kiállítás -- 1998. június--október

Bocz Borbála-emlékkiállítás -- 1999. november--december

Plugor Sándor-emlékkiállítás -- 2000. március--október

Gyárfás Jenő (1857--1925), az elfelejtett sepsiszentgyörgyi festő a Múzeum igazgató-választmányi tagja volt. 1901-ben, mint említettük, ő kezdi meg a képtári gyűjtemény Képtárrá, önálló osztállyá fejlesztését. 1925-ben a Múzeum halottjakánt, a főépület előcsarnokából temették, akárcsak az ugyanabban az évben elhunyt nagy igazgató-őrt, László Ferencet.

1971-ben volt műterem-lakásában (2. ábra) rendezték be a Gyárfás Jenő-emlékházat. Közel tíz évig itt működött a Vinczeffy László által vezetett resrauráló műhely is. Az emlékház az 1977-es nagy árvízig tartott nyitva, amikor, elsősorban állagmegőrzési okokból, a felbecsülhetetlen értékű képek itteni tárolása lehetetlenné vált. A kúriában a rendszerváltásig számottevő művészeti akcióra már nem került sor. 1990-től a művész által valamikor műteremnek használt rész nyaranta kortárs képzőművészeti megnyilvánulások színhelye. Itt került megrendezésre például 1992-ben a Baász Imre által kezdeményezett Tetemrehívás című témaelemző kortárs kiállítás, 1993-ban a sepsiszentgyörgyi Kovács Géza és a bukaresti Képzőművészeti Akadémia végzőseinek tárlata. 1994-ben a nemzetközi hírű Medium fesztiválok harmadikának volt a színhelye.

A Székely Nemzeti Múzeum parkjában több szobor található, amelyeknek tárgyalása szintén a képzőművészeti osztály feladata. A Kós Károly utcára néző előkertben, a bejárattól jobbra az épületeket tervező Kós Károly nagyméretű, bükszádi kőbe faragott kezesportréja fogad -- Benczédi Sándor alkotása. A Csíki ház mellett elsétálva, a főépület fala mentén sorjáznak a csíkszeredai Márkos András bizarr, groteszk hangulatú, műkőben kivitelezett földanyái, boszorkái. Ezek az alkotások eredetileg a kisbaconi Benedek Elek Emlékház előtt állottak, és akkor kerültek be Sepsiszentgyörgyre, amikor a Benedek-örökösök magánmúzeummá nyilvánították a mindig is tulajdonukban maradt, a múzeum által kiállítóhelyként támogatott kisbaconi kúriát.

A geológiai-őslénytani gyűjteményeknek otthont adó Kós Károly-épülethez, az emeletes múzeumőri lakáshoz kapaszkodva a hátsó kertben, az egykori jégverem felett még Plugor Sándor rendezte el a hegyoldal szoborparkját. A keresztsétány bejáratánál, beton posztamenseken foglalnak helyet a sepsiszentgyörgyi 48-as Honvédemlék eredeti, 1944-ben széttört oroszlánjai, melyek sokáig egy sepsiszentgyörgyi udvarban voltak elásva. Mögöttük van elhelyezve Constantin Lucaci gyönyörű, gránitba vésett Csókja és Marcel Guguianu fehérmárvány amorf kompozíciója. A főépület déli oldalán visszaereszkedve Ernest Kaznovszky alkotását, egy mellszobrot láthatunk.

A főépületbe belépve az épületeket megtervező Kós Károly Vágó Gábor alkotta (1933) mellszobra fogad . A 48-as kiállítás felé vezető folyosórészt kétfelől két negyvennyolcas tárgyú munka határolja: a Gyárfás Győző tervezte, Gerenday Béla kivitelezte 1892-es, a fegyvernemeket ábrázoló kő dombormű dekoráció, amelynek másik példánya Gábor Áron eresztevényi síremlékét díszíti, illetve Darabos István emlékműterve 1943-ból -- az emlékmű, amelynek pályázatán a terv harmadik díjat nyert, a Gábor Áron térre került volna, és Darabos munkája egyik a Gábor Áron-kiállításra a múzeumnak ajándékozott 16 díjazott pályamunka közül. A 48-as teremben a kiállítás szerves részeként Gyárfás Jenő torzóban maradt monumentális olajfestménye fogad: Gábor Áron halála. A feljárati lépcső pihenőjében Vastagh György Hadik Andrást ábrázoló, klasszicista stílusú bronz lovasszobra látható, a budavári emlékmű kicsinyített mása. A lépcsőház felső részét az Angyaloson is tanítóskodott Bene József kompozíciója díszíti -- a Szent Anna-tó legendáját ábrázoló festmény angyalosi helyi színjátszócsoport előadásaihoz szolgált díszletül. Végül a felső folyosón Jancsó Benedek bronz-, illetve Keöpeczi Sebestyén József kőportéja vár, az előbbinek a budapesti Horváth Géza, utóbbinak a kolozsvári Vetró Artúr az alkotója. A Jancsó Benedek-szobor a budapesti Népies Irodalmi Társaság ajándéka volt, Szamosi Soós Vilmos Benedek Elek-mellszobrával együtt, amely most a Sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtár Benedek Elek-kiállításán látható.

Rendezvényeik közül fontosnak tartjuk megemlíteni az éves rendszerességgel megszervezett Incitato lovas témára meghirdetett alkotótábor kiállítását, a rajztagozat végzőseinek tárlatát vagy a március idusán sorrakerülő Ünnepi Tárlatokat

A kiskászoni régi iskolaépületben az ötletet adó Jánó Mihály rendezte a gyűjteményt megszervező Kakas Zoltánnal és Ütő Gusztávval a Búcsújárók emlékházának nevezett egyházművészeti kiállítást. Az egyik helyiségben a csíksomlyói Mária-búcsúval kapcsolatos dokumentumanyag található, egy másikban a Szentkatolnáról bekerült festett Mária-szobor és egy táblaképre készült másolat a perkői Szt. István-kápolna freskóiból. A nagy teremben búcsús zászlók, további búcsús emlékanyag van kiállítva. A kiállított anyagok Benedek Éva, Mihály Ferenc, Pál Péter restaurátorok kezemunkáját dicsérik.

A másik fontos megyebeli képzőművészeti gyűjtemény a kovásznai Képtár. Létrehívója a Gazda-házaspár, akik A Hét című hetilap képzőművészeti gyűjteményének helyet biztosítva egy ma is működő művészeti hajlékot hoztak létre. A fürdőiről és borvizeiről híres kisváros egy olyan gyűjteménnyel lett ezáltal gazdagabb, amely egyben a háború utáni erdélyi képzőművészet hű keresztmetszetét adja. Időszakos kiállításaik közül fontos a nemzetközi jellegű, Kőrösi Csoma Sándor emlékére rendezett kortárs tárlatsorozat.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a csernátoni Haszmann Pál Múzeum anyagát: a 70-es, 80-as évek jelentős erdélyi és székelyföldi alkotóinak, mint Cseh Gusztáv, Baróthi Ádám, Gergely István, Dienes Attila munkáit őrzik itt.

(Megj.: A Kézdivásárhelyi Múzeum képzőművészeti anyagát és tevékenységét lásd ott.)