|
Kós
Károly, Koós K.; szül. Kosch (1883. dec. 16. Temesvár --
1977. aug. 24. Kolozsvár). Apja, Kosch Károly tisztviselő, gyermekei
Kós András (1914) szobrász, (Dr.) Kós Károly néprajztudós (1919--1996)
stb. A budapesti József Műegyetemen végez építészetet (1907), a
fővárosban dolgozik, Zrumeczky Dezsővel az Állatkert épületeit stb.
tervezi. Erdélybe költözik, a Sztánán maga építette Varjúvárba (1914).
1916-ban Bánffy Miklós bevonja a IV. Károly koronázási ünnepségeinek
előkészítésébe (1916), a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet
munkatársa (1917--18), pár hónapot az Iparművészeti Főiskola tanára
(1918), majd hazatér Erdélybe. Már 1910-ben a marosvásárhelyi Kemény
Zsigmond Társaság tagjának választották, elindította, szerkesztette
a Kalotaszeget (1912). Most, 1921-ben a Kiáltó Szó
egyik társszerzője: a röpirat a két világháború közti magyar transzilvanizmus
programja. Néppártot alapít, a Magyar Párt körei kiszorítják a politikából,
de többször újra próbálkozik, 1939--40-ben Bánffy Miklós mellett
szerepet vállal a királyi diktatúra idején az erdélyi magyar politikai
képviseletben. A Magyar Néppárt képes hetilapját is 1921-ben indítja
(Vasárnap; főszerk. Benedek Elek). Az Erdélyi Szépmíves Céh
egyik alapítója (1924), igazgatója, folyóiratának, az Erdélyi
Helikonnak a főszerkesztője (1932--1944). Az Erdélyi Református
Egyházkerület Műemlékvédelmi Bizottságának tagja 1930-as létrehozásától,
akárcsak Csutak és Herepei. Szolnay Sándorral létrehozza a Barabás
Miklós Céhet (1931). Gazdálkodik, építész (a bonchidai Bánffy-kastély,
majd a kolozsvári Mátyás-ház restaurálásában is részt vesz 1936-ban,
illetve 1944-ben), politikus, szépíró, maga nyomtatja könyveit.
A második bécsi döntés után a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola
tanára, 1945-től dékán, a Világosság kolozsvári újság belső
munkatársa, a Magyar Népi Szövetség színeiben országgyűlési képviselő,
az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke. Halála után szélsőséges
nacionalista támadás célpontja, írásai indexre kerülnek. -- A Székely
Nemzeti Múzeumnak évtizedeken át munkatársa. 1911--12-ben tervei
alapján épül a múzeum főépülete és a két múzeumőri lakás. Csutak
Vilmos közeli barátja lesz, László Ferenccel Dálnokon próbálnak
skanzenhez ún. egyes házat vásárolni (csak egy 1609-ből való ajtókeretének
és egy székelykapunak a megvásárlása sikerül ekkor), Gyárfás Győzővel
Csíkban vásárolnának szárnyasoltárt (1911). Csíkban Lászlóval és
Csutakkal is tesz gyűjtő- és tanulmányutat (1912), majd Zrumeczkyvel
előkészítik László Udvarhely megyei gyűjtését (1913-ban Dálnokról
és innen kerül be így a múzeum utcai frontjára a két kötöttkapu).
A múzeum belsőépítészeti terveit is ő készíti (vasmunkák, bútorzat);
a festett üvegablakok terve (lépcsőház és kápolna, 1913) a háború
kitörése miatt nem kerül kivitelezésre. Újra bútorzatot tervez (1922),
a belső felületek kifestését, a fedélzet javítását, a képtári anyag
elhelyezését irányítja. A festett üvegablakok készítésére újabb
tervek (1923, 1932). Zsögödön Nagy Imrével és Csutakkal képzőművészeti
kiálítást készít elő. Oltszemi régészeti kiszálláson utóbbit és
Bibó Erzsébetet kíséri. 1929-ben a múzeum Emlékkönyvében
megírja épületének építéstörténetét, egy dolgozatot a székely házról,
illetve ő tervezi a borítót. 1930-ban ő adja az egyik ajánlást (a
másikat Keöpeczi Sebestyén József) a Csíki ház (a skanzen) telkének
megvásárlását támogatva. A múzeumot ekkor az egyetlen megmaradt
romániai magyar tudományos-művelődési intézménynek jellemzi. Csutakkal
körutat tervez a betelepítendő ház kiválasztására (1931), Csíkmenaságon
előbb a kiszemelt ház előtti kaput (1932), majd a házat is megvásárolják
(1934), a házat irányítása mellett bontják, szállítják le Sepsiszentgyörgyre,
rakják ott össze, részletrajzai alapján (befejezése 1937). A múzeumban
előadásokat tart a székely házról (1929), a népművészetről (1931),
Kelet építőművészete Nagy Szulejmán korában címmel (1934).
Gelencén és Kézdivásárhelyen Csutakkal és a múzeumőr-rajztanár Gödri
Ferenccel régi emlékeket fotóznak (1932). Szervezi a Helikon
és a Pásztortűz szerzőinek előadóestjét (1935). Csutakkal
politikai kérdésekben is többször konzultál. A második bécsi döntés
után megtervezi a múzeumi főépület ÉNy-i szárnyát (1982-re épülhet
csak meg). Folyamatosan megküldi a múzeumnak saját és az Erdélyi
Szépmíves Céh kiadványait stb., halála után fia adományoz a múzeumnak
hagyatékából. -- Regényeket, kisregényeket, drámákat, elbeszéléseket,
számos szakcikket stb. írt. -- Budapesten, Sepsiszentgyörgyön utca
őrzi nevét, több szobra ismeretes. Sepsiszentgyörgyön szakközépiskolát
neveztek el róla, Marosvásárhelyen alapítványt.
|