KOVÁCS Kázmér

A műemlék fogalmának fejlődéséről

(Kivonat)

Amennyiben jelentősége van vagy azt nyer, bármely épület (vagy épületegyüttes) „építőművészet” státushoz juthat. Ha egy időben bármennyire közeli, de meghaladott technológiájú múlthoz tartozik, minden esélye megvan arra, hogy az „épített örökség” részévé minősüljön. A „műemlékké válás folyamatának” ilyenszerű általánosítása úgy tűnik felszámolja a történelmi műemlék fogalmának hagyományos értelmét. Ha minden befejezett épület potenciálisan védett, akkor a megőrzésre irányuló beállítódás visszaminősül azzá, ami egykor volt, egy létező épületvagyon gazdasági felhasználását szem előtt tartó gondoskodássá. Az értékkülönbség abban áll, hogy ma épített környezetünknek egy identitásőrző értékével is számolunk, következésképpen ilyenként vállaljuk. A megőrzés doktrínái az építészet egy globális elméletébe kell, hogy beépüljenek, amelynek pragmatikus vonatkozásai egyaránt számolnak fenntartással, helyreállítással és újrafelhasználással az épületvagyont tekintve, de rögzítik egyúttal összetevőinek értékrendjét is.